Virágágyi és balkonnövények termesztése, növekedés-szabályozása és kereskedelme

Szerzők: Tillyné Mándy Andrea – Steiner Márk

A virágágyi és balkonnövények fogalma

A virágágyi és balkonnövények körébe – amint a meghatározásból is kitűnik –azon fajokat és fajtáikat soroljuk, amelyeket közparkokban vagy házikertben, virágágyba vagy edénybe ültetünk. Jellemzőjük, hogy legfőbb díszítőértékük az intenzív, változatos színük, másodsorban a habitusuk. E növényekkel szemben elvárás, hogy a kiültetés idején már virágozzanak.

A virágágyi és balkonnövényeket egy- illetve kétnyári növényként termesztjük, botanikai értelemben azonban változatos életformájúak.

A botanikai értelemben egynyári növények többsége gyors tavaszi csírázás és vegetatív fejlődés után rövid ideig virágzik, majd a nyár folyamán magot érlel. A tavasz végén – nyár elején virágzók legkésőbb július folyamán elszáradnak, ezeket efemer egynyáriaknak nevezzük. Az egynyári növények másik csoportja az ún. hosszú tenyészidejű egynyáriak. Ezeknek a tavaszi csírázást követően hosszú vegetatív fejlődésük van, majd a nyár második felében vagy végén virágoznak. Az egynyáriak felhasználási területe a házikert, ahol nem probléma, hogy díszítő értékük nem terjed ki az egész vegetációs időszakra. Közterületen nincs jelentőségük.

A virágágyi és balkonnövények kategóriájában túlnyomóan olyan fajokat termesztünk és ültetünk, amelyek eredeti élőhelyükön hosszabb életűek: évelők vagy cserje termetűek. Melegigényesek és fagyérzékenyek, a mérsékelt övi zónában az őszi fagyok véget vetnek életüknek. Ezért technikai értelemben ezen fajokat is az egynyáriak közé soroljuk. Termesztésüket tavasszal végezzük, növényházban vagy fóliasátorban. Virágos állapotban ültetjük ki virágágyakba vagy edényekbe, az egész tenyészidőszak alatt intenzíven virágoznak. Elvileg fagymentes helyen átteleltethetők, de nagyon kevés faj fajtáit érdemes megőrizni a következő évre, közterületi felhasználásban nincs is erre lehetőség. Ezért a palántanevelést minden évben el kell végezni.

Az őszi és tavaszi időszakban, amikor – fagyérzékenységük miatt – egynyáriakkal nem tudjuk díszíteni közterületeinket, kétnyári dísznövényeket ültetünk a virágágyakba és balkonokra. A botanikai értelemben kétéves növények a szaporítás évében csak vegetatív szerveiket (tőlevélrózsa) fejlesztik ki, majd a tél folyamán hideghatáson esnek át, aminek következtében a második évben virágoznak és termést érlelnek (lásd növekedésszabályozás fejezet). Díszkertészeti szempontból ezeket a fajokat hosszú tenyészidejű kétnyáriaknak nevezzük. A rövid tenyészidejű kétnyári dísznövények valójában hidegtűrő egyéves növények, csak a termesztés ciklusát toljuk el úgy, hogy a növény virágzása őszre illetve tavaszra essék.

Virágágyakba és edényekbe (balkonládába, dézsákba) végső soron bármilyen kis termetű növény ültethető: cserjék, örökzöldek, évelők. Ezek termesztése az adott növénycsoportra jellemző módon történik, e tananyag nem tárgyalja.

A virágágyi és balkonnövények jelentősége

A virágágyi és balkonnövények feladata az intenzív, élénk színfolt biztosítása a zöldfelületeken illetve a homlokzatokon. Létesítésük és fenntartásuk a legköltségesebb az összes kiültetési típus közül. Jelentőségük az általános gazdasági regresszió ellenére sem csökken, sőt, folyamatosan nő. Magyarországon napjainkban 18-20 millió egynyári és 6-8 millió kétnyári dísznövényt forgalmaznak. A közterületi virágágyak összes felületének növekedését nagyban elősegítette a „Virágos Európáért Mozgalom” (Entente Florale) nemzetközi verseny, amihez Magyarország is csatlakozott, továbbá ennek mintájára működik a Virágos Magyarországért Mozgalom, ami az ország határain belül ad lehetőséget a települések közötti versenyre. A faj- és fajtaválasztékban lassú változás mutatkozik, egyre több közterületen ültetik a magyar nemesítésű, időjárástűrő fajtákat . Az erkélyládák, függőkosarak, edények díszítése balkonnövényekkel szintén növekvő tendenciát mutat. A balkonnövények fő felhasználási területe a magánszférában van, a városi lakóházak homlokzatainak díszítése révén. Legnagyobb jelentősége töretlenül a futómuskátli ( Pelargonium peltatum) fajtáknak van. A kétnyári virágok alkalmazása napjainkban gazdasági okok miatt stagnál. Közterületi kiültetés mellett nagy jelentősége van a lakossági felhasználásnak, elsősorban temetőkben.

A virágágyi és balkonnövények szaporítóanyaga jól bírja a szállítást. Készáruként azonban nehezen szállíthatók, ezért a termesztés a felvevő piac közelében marad. Ez biztonságot nyújt a hazai termesztésnek a külföldi áruval szemben.

Magról szaporítható virágágyi dísznövények

A virágágyba ültetett egynyári dísznövények legnagyobb részét magvetéssel szaporítjuk. Az alapfajoknak csak házikertben van jelentősége, közterületi kiültetésre kizárólag fajtákat állítunk elő. Az első osztályú palánta egyik nagyon fontos kritériuma a jó teljesítőképességű, egyöntetű, nagy virághozamú, magas díszítőértékű fajta. Mivel az egynyári virágokat évente újra elő kell állítani, a fajtaváltás rendkívül gyors, ami intenzív nemesítőmunka eredménye. A hagyományos fajták előállítása szelekcióval történik. Az ily módon nyert ún. standard fajták (szelekciós nemesítéssel előállított fajták) legtöbb tulajdonságukra nézve homozigótáknak tekinthetők, a kialakított tulajdonságokat néhány évig utántermesztéssel (a virágok egyszerű beporzásával előállított magvakból termesztett növény) megtartják. Előnye, hogy a mag ára alacsony, de ez a módszer nem védi meg a nemesítőt az illegális fajtahasználattól. Magyarországon Dr. Kováts Zoltán nemesítő ezzel a módszerrel állított elő világhírnévre szert tett (Fleuroselect aranyérmes) fajtákat Rudbeckia hirta, Celosia argentea var. plumosa, Tagetes patula és Gaillardia pulchella fajokból. Fajtáit nemzetközi magforgalmazó cégek kínálják. Az új fajták előállításának jelen tendenciája a heterózisnemesítés. Lényege, hogy a beltenyésztéssel előállított szülő vonalakat összekeresztezve az első (F1) utód nemzedék kiugróan jó és egyöntetű tulajdonságokkal rendelkezik, a második (F2) utódokban azonban a tulajdonságok hasadnak, a fajta „elvész”. Ez a nemesítési módszer nagyobb felkészültséget és technikai hátteret igényel, az előállítás nehezebb, a mag ára többszöröse a standard fajtákénak. A nemesítő szempontjából nagy előnye, hogy nem lehet a fajtákat utántermeszteni (ellopni), a nemesítő munkabére, a licence díj maradéktalanul beszedhető. Az utóbbi években már elvárás, hogy egy típusból minél teljesebb színskála álljon rendelkezésre. Ezért az újdonságok elfogadásuk után már nem színenként kapnak „fajta” nevet, hanem egy „fajta”sorozat nevet (márkanevet) kapnak, azon belül a színek megjelölésével (pl. Impatiens walleriana Jambalaya^TM F1 sorozat White, Coral, Pink, Lavender Blue színek)

Fajtaértékelő telep

Magkezelési eljárások

A nagy mennyiségű palánta előállítása csak modern technológiával gazdaságos. Ennek első lépése a gépi vetés. A fajok magvai azonban nagyon eltérő méretűek és alakúak, ezért igyekeznek azokat a lehető legjobban standardizálni, hogy alkalmasak legyenek géppel végezhető vetésre. Ilyen eljárások:

koptatás: a magvak kiálló részeit (repítő képlet stb.) lekoptatják a könnyebb vethetőség érdekében
drazsírozás (pillírozás): a magvakat gyantaburokkal egységes méretűvé és gömb formájúvá alakítják
multiseed drazsírozás: több magot vesznek körül egy közös gyantaburokkal
bevonat kialakítása: a mag bonyolult formáját kitöltik könnyebben vethető formára
csávázás: a magvakat növényvédőszerrel felületkezelik, ezzel növelik a magonc bizonyos betegségekkel szembeni ellenállóképességét (nem a gépi vetést könnyítő eljárás). A csávázott magvakat élénk színűre festik, balesetmegelőzés céljából 

Palántanevelés generatív úton

A különböző virágágyi dísznövény fajok fejlődési ideje az első virágok megjelenéséig eltérő: 3-5 hónap. Mivel az értékesítési időszak egységes: áprilistól júniusig, az értékesítés várható idejétől kell visszaszámolni a palántanevelés kezdetét. Azokat a fajokat, amelyek 5 hónapot igényelnek a palántanevelés során, hosszú tenyészidejű vagy korai magvetésű fajoknak nevezzük. Legkorábban, decemberben kezdjük a Begonia cucullata és B. × tuberhybrida vetését, majd január elején a pl. Lobelia erinus, Verbena bonariensis fajokkal, ill. egyes díszfüvekkel folytatjuk.

A középhosszú tenyészidejű fajokat, pl. Tagetes erecta, T. patula, Celosia argentea, Rudbeckia hirta, Impatiens walleriana, Salvia splendens stb. februárban vetjük. Csírázási hőmérsékletük valamivel alacsonyabb a hosszú tenyészidejű fajokénál: 20 °C. A nagyon változatos magvakat gyakran kezelik az egyöntetűség érdekében.

A rövid tenyészidejű fajok vetési ideje március vége – április eleje. Ezen fajok nagyon gyors fejlődésűek, másrészt a csírázáshoz szükséges hőmérséklet alacsonyabb (15-18 °C), ezért nem feltétlenül szükséges számukra a palántanevelés, a szabadba, a virágágyba, végleges helyükre is vethetők (ez az ún. helybevetés). Közterületi felhasználásra ezen fajokból is palántát nevelünk, kivételt képeznek az erős karógyökeret fejlesztő fajok.

Ricinus communis 'Fáklya'

A téli időszakban a mérsékelt övben, és különösen a kontinentális klímán a csírázáshoz és a korai fejlődéshez szükséges 22 °C, valamint a kellő fény biztosítása költséges, ezért napjainkban a kertészek egyre nagyobb része nem vet magot, hanem magoncot vásárol a szaporítóanyag-forgalmazó cégektől. Bár a magonc drágább, nem kell kieséssel (ki nem csírázott magvak, betegségek) számolni, valamint a termesztést is 4 héttel később lehet indítani. Így pedig már nem jelent nagy költségtöbbletet a magonc vásárlása.

A magvetés menete

A korszerű technológia szerint a magvetést szemenként, pneumatikus vetőgéppel végzik . A közeg finom szerkezetű, enyhén savanyú kémhatású, alacsony tápanyagtartalmú és patogénmentes. Alapja a felláp (fehér) tőzeg, amit tovább lehet lazítani kertészeti perlittel. A magvető edény ún. sejttálca v. szivartálca, anyaga általában vékony falú műanyag. A tálcák mérete nagyjából egységes, a bennük található lyukak száma változik. Minél nagyobb a lyukak száma, annál kisebb a lyukak mérete. A magonc mérete határozza meg, hogy milyen lyukméretű tálcát kell alkalmazni. Pl. a Begonia cucullata magvakat 538-as v. 432-es tálcába, míg a Celosia argentea magvakat 252-es tálcában vetik. Magoncok hosszabb szállítása esetén a jóval drágább, de a növények szállítását teljes biztonsággal lehetővé tevő ún. X-tray tálcákat alkalmaznak . Ezek a tálcák nemcsak erősek, merevek, de lábaikkal egymásba is csúsztathatók, elegendő helyet hagyva a növényeknek. A magvetést vékonyan, általában vermikulittal takarják.

A csíráztatás legkorszerűbb módja a palántagyárakban alkalmazott módszer. A bevetett tálcákat csíráztató kamrában, egységes, 22 °C hőmérsékleten, 70-80 % relatív páratartalom mellett csíráztatják. Csírázást követően a tálcákat fotocella rendszeren vezetik át, ami érzékeli az üres lyukakat, és robot ujjak segítségével pótolja azonos fejlettségű magonccal. Így a vásárló termesztő teljes tálcát vásárol, nem fizet a ki nem kelt növényekért.

Hagyományosan a magvetést kézzel, szaporítóládába végezték. A hosszú tenyészidejű fajok közül soknak (Begonia cucullata) nagyon apró a magja, ilyen esetben homokkal keverik a magvakat az egyenletesebb szórás érdekében. A vetést üveglappal takarják kiszáradás ellen. A kikelő magoncok mohaszerűen aprók, ezért az első tűzdeléskor több magoncot együtt tűzdelnek, ez az ún. csepptűzdelés (több magonc tűzdelése csoportosan). A második tűzdelést akkor végzik, amikor a magoncok sérülés nélkül szétválaszthatók. A második tűzdelést már végcserépbe végzik. Ma ezt az eljárást már elavultnak tekintjük, nem gazdaságos.

A palántanevelés menete

A csíráztató kamrából kikerült magoncokat 18-20 °C hőmérsékletű, magas páratartalmú nevelő házba viszik. Az első lomblevelek kifejlődésétől végzik a cserepezést. A közeg savanyú (felláp) tőzeg alapú, enyhén káliumtúlsúlyos tápanyag-tartalmú, finom szemcsés, patogénmentes közeg. A nagy mennyiségű palánta előállításához nagy mennyiségű termesztőközeg szükséges, amit standardizált minőségben, földkeverő cégektől vásárolnak a termesztők 70-80 l-es, vagy 0,5-2 m³-es bálás csomagolásban. A földkeverékek ára az összetevők függvényében nagyon változó, ezért a termesztők egy része az olcsóbb, tiszta fehértőzeg közeggel dolgozik, amibe a gyártó tápanyagot kever ill. a kémhatását a kívánt értékre beállítja. A hagyományos termesztésben a kertészek saját maguk állították elő a földkeverékeket, azonban saját előállításban nem lehet standard minőségű közeget előállítani. Hazánkban a kisebb termesztők a mai napig végzik a saját földkeverést. Az alap szintén a fehér tőzeg, amibe komposztot, vagy valamilyen agyagkomponenst (alginit) kell keverni. A kémhatás szénsavas mésszel (Futor) vagy dolomitporral állítható be a kívánt 6-6,5 pH-ra. A tápanyagok bekeverésénél lehet érett szervestrágyát használni, de ennek minősége változó, minden tételt be kell vizsgáltatni. Alaptrágyaként PG Mix, Volldünger vagy egyéb gyorsan feltáródó műtrágya használható, illetve érdemes hosszú hatástartamú (3-4 hónapos) műtrágyákat alkalmazni 2-3 kg/m³ mennyiségben. Ez utóbbit tartalmazó közeg nem tárolható, mert a nedvességtartalma kioldja a tápanyagokat, és a növény ültetés után gyökérégést szenvedhet. Nagyon szép, egészséges gyökérzet fejlődik, ha a közeg tartalmaz szuperfoszfátot és gipszet.

A termesztőedény puha falú, szögletes, 7×7 cm vagy ritkábban 9×9 cm méretű műanyag konténer. A konténerek közeggel való töltését gép végzi, ami kézi ültetés esetén lyukat készít a szivarpalántának (sejttálcában egyedileg fejlődött magonc) a felszín közepén. Gépi ültetésnél egyben elvégzi az ültetést is. Kézi cserepezésnél gyakori gond a túl mély ültetés. Ha a gyökérnyak fölötti hipokotil részből is kerül egy szakasz a földbe, fertőzések hatolhatnak a szárba, mivel a bőrszövet ezen a szárrészen gyengébb. Ezért ügyelni kell arra, hogy a szivarpalánta föld-szintje kicsit kiálljon a cserép földjének szintjéből. A becserepezett palántákat először cserép-cserép mellé helyezik az asztalokon, vagy a termesztőlétesítmény talajára fektetett fólián. A növekedés során, amikor a növény lombozata túlnövi a konténer szélét, nagyobb térállásba érdemes szétrakni a konténereket. Amennyiben helyhiány vagy időhiány miatt ez nem lehetséges, törpítőszeres kezeléssel oldható meg a kisebb termet megtartása.

Az egyenletes vízellátás ár-apály rendszerű, vagy öntözőkocsis öntözéssel oldható meg. A hagyományos tömlős kézi öntözés elavult, bár még alkalmazzák.

A palántanevelés során szükség lehet törpítő eljárásra, ami vagy a környezeti tényezők szabályozásával, vagy törpítőszerekkel oldható meg. Ültetést követően, miután a gyökerek átszőtték a földlabdát, a hőmérséklet csökkenthető 14-16 °C-ra, és az öntözést is mérsékelni lehet. Az alacsonyabb hőmérséklet lassítja a fejlődést is, ezért csak májusi értékesítésre célszerű élni vele. Áprilisi értékesítésre a nevelési idő egészén 16-18 °C-ot kell tartani. Vegyszeres törpítésre általában Cycocel (CCC) vagy Alar 85 törpítőszer alkalmazható. Mindkét szer fajspecifikus, az egyes fajokra eltérően hatnak. Továbbá a kijuttatás módja, ideje, a környezeti tényezők egyaránt befolyásolják hatásukat, ezért fontos a szakirodalom ismerete, illetve próbakezelés végzése az új fajok, fajták esetén.

Dugványról szaporítható virágágyi és balkonnövények

Vegetatív módon, hajtásdugványozással azokat a fajokat, fajtákat szaporítjuk, amelyek

• nem tartják meg fajtaazonosságukat generatív szaporítással vagy
• nem érlelnek csíraképes magot.

A vegetatív szaporítás költségesebb, mivel anyanövényeket (az a növény, amiről az eladásra szánt növényeket szaporítják) kell fenntartani, átteleltetni, maga az anyanövény nagy helyet foglal a termesztőlétesítményben, ami a készárutermesztő-felülettől veszi el a helyet. Ezért az így termesztett fajták sokkal kisebb szerepet játszanak a virágágyi dísznövények között. A balkonnövény fajták azonban szinte kizárólag vegetatív szaporításúak. A szaporítástól a készáru értékesítésig kétségtelenül rövidebb idő szükséges, ami viszont alacsonyabb termesztési költségeket jelent. Ezért a termesztő kertészek nagy része nem tart fenn anyanövényeket, hanem a dugványt vásárolja a szaporítóanyag-forgalmazó cégektől (dísz.6.35.). A nemesítés egyik fontos célja a magról való szaporíthatóság elérése a fajoknál. A vegetatív szaporítású fajták lehetnek klónfajták (egy kiemelkedő tulajdonságú növény szaporulata), ezeket fajtabejelentés és bírálat után fajtanévvel látják el, amit a fajnév után két aposztrof között jelölnek. Vagy lehetnek klónkeverékek (több hasonló jó tulajdonságú növény utódainak összessége), ezeket fajtanév nélkül forgalmazzák.

A szaporíthatóság szempontjából két csoportot különböztetünk meg:

• fakultatív vegetatív szaporítású fajok: magról és dugványról is szaporítható fajtáik is léteznek, de a dugványról szaporítás valamilyen okból előnyösebb 
• obligát vegetatív szaporítású fajok: csak dugványról szaporíthatók 

A fajtákat a szaporítóanyag-forgalmazó cégek tartják fenn, általában a nemesítő cégek megbízásából. Üzemeik a mediterráneumban, Dél-Európában és Afrikában vannak (Etiópia, Costa Rica, Kanári-szigetek, Olaszország, Spanyolország stb.), itt tartják a szuperelit anyatöveket, amiből a szaporulatot vagy szaporítóanyag-előállító, vagy készárutermesztő cégeknek árusítják. A szaporítóanyag gyökeres vagy sima (gyökértelen) hajtásdugvány. Árában benne foglaltatik az előállítás és szállítás költsége, valamint a nemesítő „munkabére” (licence-díj, fajtahasználati díj). A legmodernebb, legjobb fajták licence-díja esetenként nagyon magas, akár a teljes költség 25 %-át is kiteheti.

Anyanövény-előállítás

Saját anyanövény-állományt akkor érdemes létesíteni, ha szaporítóanyagot (is) árusít a kertész. Magyarországon elsősorban muskátliból állítanak elő anyanövényeket a termesztők. A dugványokat nyár folyamán vásárolják. Steril tőzegben vagy tőzeg és perlit keverékében (gyári előállítású szaporító közeg) gyökeresítenek, majd a gyökeres dugványokat hármasával becserepezik nagy méretű, 20-22 cm-es cserepekbe, az állományt többször visszacsípik a bokrosodás érdekében, a levágott hajtásokat szintén meggyökereztetik. A dugványok fajtól függően 3-4 levelesek, az előállítás menetét lásd a készáru termesztés részben. November végétől az anyanövényeket teleltetik: a hőmérsékletet leviszik 12-14 °C-ra. A hideg és a fényszegénység hatására a növekedés lassú, ezért az öntözést mérsékelni kell. Január közepétől a hőmérsékletet fokozatosan emelik, növelik az ötöztővíz mennyiségét és elkezdik a tápoldatozást heti rendszerességgel 0,1 %-os tápoldattal. A meginduló hajtásokról szedhetők a dugványok.

Készáru termesztése

A készáru termesztése vagy a saját anyanövény-állományról indul, vagy vásárolt dugványról. A hajtásdugványok régebben 2-4 levelesek voltak, ma már nagyon kicsik, újabban esetenként egyetlen kifejlett levelet tartalmaznak (több darab szállítható egységnyi súlyban). Megmaradásukhoz, jó gyökeresedésükhöz a környezeti tényezők pontos szabályozása szükséges. A dugvány készítésekor ügyelni kell arra, hogy a földbe kerülő részen ne maradjon levélnyél, pálhalevél stb., mert ezek fokozzák a rothadás veszélyét. A nehezen gyökeresedő fajoknál (Fuchsia, Heliotropium) 0,2-0,4 % naftil-ecetsav (NES) tartalmú gyökereztető hormonpor használata javasolt. A gyökereztetéshez a földkeverék forgalmazó cégek profi közegeket kínálnak. Ezek patogénmentesek, finom szemcseméretűek, tápanyagtartalmuk gyakorlatilag nincs, hiszen a növény nem tudná mivel fölvenni. Összetételük fehér (felláp) tőzeg, amit keverhetnek perlittel vagy homokkal. A szaporítóedény a magvetéshez hasonlóan vékony falú sejttálca, de a lyukbőség nagyobb: egy tálcában 240 vagy 104 db 1,5-2 cm átmérőjű lyuk van. A növényfaj termete, ill. a belőle készített dugvány mérete határozza meg, hogy melyik méret használható. A legnagyobb testű fajoknak 42-es tálcát gyártanak, ennek lyukmérete a 6-os cseréppel egyezik. Egyre több termesztő áll rá a tőzeghengeres szaporításra. Ennek lényege, hogy a szivartálca lyukait nem közvetlenül töltik meg szaporítóközeggel, hanem egy speciális gép  – a cigarettához hasonlóan – papírhengert ragaszt, amit a szaporítóközeggel meg is tölt, végül 3-6 cm-es hengerekre vág fel. A hengereket teszik a szivartálcába, ebbe dugványoznak. A technológia előnye hogy olcsóbb, és teljesen izolálja egymástól a dugványokat (fertőzés terjedésének megakadályozása). A dugványozást egészen április elejéig lehet végezni.

A gyökereztetéshez állandó 22 °C-os talpmeleg és 20 °C-os léghőmérséklet szükséges. Az első héten a páratartalmat magasan, 70 % fölött tartjuk, amit a kalluszosodás (fehér habos szövet megjelenése a vágási felületen) megindulásától fokozatosan csökkentünk 60-65 %-ra. A magas páratartalom elengedhetetlen, viszont fokozza a botritiszes betegség (Botrytis cinerea) veszélyét, ezért a levegő mozgatásáról ventilátorok segítségével gondoskodunk. Kezdetben gondosan árnyékolni kell a dugványokat, amit a gyökeresedés megindulásától fokozatosan csökkenteni lehet. A gyökeresedési idő változó, 1- 4 hétig tart. A szaporítóanyag-forgalmazó cégek a szivartálcába vagy tőzeghengerbe jól begyökeresedett dugványokat értékesítik a termesztőknek. Meg kell azonban jegyezni, hogy az értékesítés egy új formája, amikor a gyökeres dugványokat 7×7 cm-es kis konténerben árusítják a lakosság számára, általában 10 dugványt egyben csomagolva. Ez az ún. „pack” kiszerelés . A növények itt kicsit fejlettebbek, és előnyös egy virág/virágzat megjelenése a tíz közül legalább egy dugványon. Előnye, hogy a termesztése rövid, gyors és olcsó, a vásárló is jóval kedvezőbb áron jut a növényhez, hátránya viszont, hogy ezek a növények sérülékenyek, valamint a kereskedelmi csatornák egy része már a fagyveszély elmúlta előtt forgalmazza, ami sok növény pusztulásához vezet.

A virágos, bokros készáru neveléséhez a gyökeres dugványokat 9-es, nagyobb termetű fajok esetén 10-12-es cserépbe ültetjük. Függőkosaras áru készítésekor 3 db dugvány kerül egy kosárba. A termesztőközeg összetétele, a termesztés környezeti tényezői megegyeznek a generatív szaporítású fajok nevelésével. A növekedés megindulása után, a bokrosodás előidézésére a hajtáscsúcsot visszacsípjük. A lecsípett hajtás elvileg szintén meggyökereztethető és felnevelhető, de a védett fajták esetén ez illegális szaporításnak minősül. A nevelés során összesen 2-3-szor csípjük vissza a hajtások végét. A növekedés során legalább egy alkalommal szükséges valamilyen törpítőszer használata.

Növényvédelem

A magvetéskor és a magoncfejlődés korai szakaszában felléphet palántadőlés. A nevelés alatt szürkepenész, ritkán lisztharmat fertőzhet. Új betegsége az Impatiens walleriana fajtáknak a peronoszpóra. Kártevők közül a szúró-szívó szájszervű fajok (levéltetű-fajok, üvegházi molytetű, levélatka, takácsatka, nyugati virágtripsz), valamint lombrágók (hernyók, házatlan csigák) okozhatnak problémát.

Kereskedelem

Az egynyári virágágyi és balkonnövények fő értékesítési ideje egységesen április közepétől június elejéig tart. A korábbi értékesítés idején az árak magasabbak, május közepétől csökkennek. Június közepétől már gyakorlatilag eladhatatlan az áru. A termesztés és a kereskedelem igyekszik ezt a szűk időszakot minél jobban kitolni, ezért egyre korábban – már március közepétől – kezdi némely csatorna az értékesítést. Az egynyári virágok azonban fagyérzékenyek, Magyarországon pedig a fagymentes időszak május közepén (fagyosszentek után) kezdődik. Ennek megfelelően két értékesítési hullám alakult ki: a kora tavaszi időszakban a lakosság részére értékesítik a növényeket, akik a kisebb tételeket nagyobb eséllyel tudják fagymentes helyre vinni, ha szükséges. A második nagy hullám az önkormányzatok felé végzett értékesítés május közepén, amikor a közterületek növényanyagát ültetik.

A muskátli termesztése

A muskátli a balkonok, teraszok edényes díszítésének vezérnövénye. Az egész fejlett világban nagy jelentősége van. Hazánkban 5-6 millió cseréppel forgalmaznak évente, és ezt a mennyiséget itthon állítják elő. Tekintettel arra, hogy a szállítás alatt gyorsan romlik a minősége, a termesztés a felvevő piac közelében marad.

A Pelargonium nemzetség kb. 250 faja Dél-Afrikából származik, meleg napos, száraz vidékekről. A gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tatoznak. Jellemzőjük a húsos, elfásodó szár, pozsgás, többé-kevésbé szőrözött levelek, zigomorf virágok gömb virágzatba tömörülve és a hosszú, hegyes gólyaorr-termés. Több fajuk illóolajakat tartalmaz (geraniol, citronellol), amitől jellegzetes illatúak.

A nemesítése korán, a 18. század végén indult, és töretlenül folyik napjainkban is. A vad fajok közül csak néhány alkotja a szülőket. Jelenleg a nemesítés központja Németország, a legfontosabb nemesítő cégek: Fischer, Endisch, Selecta, Dümmen, Elsner. Nagy jelentősége van továbbá a Proven Winners nemzetközi, a Danziger izraeli és a PanAmerican Seed USA-beli nemesítő cégeknek.

A termesztésben a P. zonale (állómuskátli), P. peltatum (futómuskátli) és P. grandiflorum (angolmuskátli) hibridek vannak jelen. Választékbővítőként néhány éve megjelentek az ún. illatos muskátlik, amelyek elsősorban nem virágukkal, hanem változatos habitusukkal, lombozatukkal díszítenek, és illatuk miatt örvendenek népszerűségnek. Ez utóbbiak között még botanikai fajok is vannak (P. graveolens, P. odoratissimum ), bár egyre több a fajta.

A Pelargonium zonale hibridek a P. zonale és P. inquinans szülőfajok felhasználásával alakultak ki. Jellemzőjük a felálló, robusztus habitus, vastag, húsos, szőrözött szár, kerekded, csipkés szegélyű, molyhos levelek tövüknél pálhalevelekkel, a levéllemezen sok fajtánál barna sávval. Egyszerű, féltelt és telt virágú fajtáik vannak, utóbbiaknál az ivarlevelek módosulnak szirmokká. Ezért a telt fajták csak vegetatív úton szaporíthatók. Magyarországon a telt virágú fajták közkedveltek.

Az első Pelargonium peltatum hibridek a P. peltatum és P. lateripes fajok keresztezésével alakultak ki. Vékony, drótszerű, kúszó száruk csupasz, rajtuk szórtan helyezkednek el a fényes, bőrszerű, jórészt csupasz, karéjos levelek. A virágzatok és a virágok kisebbek. Hazánkban az egyszerű virágú fajtákat kedvelik inkább, töretlenül a Ville sorozat (az ún. tiroli muskátli) a legkedveltebb.

A Pelargonium grandiflorum hibridek nemesítésében a P. grandiflorum, P. cucullatum és a P. fulgidum játszott szerepet. Felálló habitusú, nagyobb termetű növények. A lombozat élénk zöld, erősen fogazott, érdesen szőrözött. Kevesebb, de a muskátlik között a legnagyobb virágokat képző hibridek. Mivel Angliában indult a nemesítése, Európában angolmuskátli néven vált ismertté. Magyarországon sokáig alkalmi, szobai cserepes dísznövényként termesztették, mivel a nagy meleg gátolta a virágzását. Az utóbbi évek nagy áttörése az Aristo sorozat, aminek virág indukciójához nem kell hideghatás, a hazai kontinentális klímán is dúsan virágzik egész nyáron.

Környezeti igények

Hőigény . A muskátlik hazájukban fagymentes körülmények között élnek, a hőmérséklet nyáron maximum 35 °C. Ennek megfelelően a hibridek optimális hőigénye nyáron 18-25 °C között van, télen 12-15 °C. Fagypont fölötti hőmérsékletet elviselnek, de leveleik bevörösödhetnek. A fűtési szezonban a termesztők egy része nappal 16-18 °C-t tart, azonban ilyen esetben a termesztési idő hosszabbodik. Saját anyanövényekkel rendelkező kertészek alkalmazhatják az ún. „hűtőszekrény” technológiát. Ennek lényege, hogy az október-novemberben elkészült gyökeres dugványokat februárig 8-10 °C-on teleltetik száraz, világos körülmények között, majd februárban indítják a termesztést normál hőmérsékleten. Az angolmuskátli a virágzáshoz 10 °C alatti hőmérsékletet igényel, szintén szárazon tartva.

Fényigény . Minden muskátli kimondottan fényigényes. 1500 lux felett indul meg az asszimiláció, 5000 lux felett már elfogadhatóan nő. 25 000 lux környékén intenzív hajtásnövekedés jelentkezik, ami a dugványszedésnek kedvez. 50 000 lux felett dominál a generatív jelleg, a növény virágzik. A fényszakasz hossza nem befolyásolja a virágzást, az intenzitása igen. A muskátli lombja sötétben már 24 óra alatt károsodik, sárgul, ezért még rövid ideig sem szállítható kamionban. A magyar termesztőknek ez előny, mert a termesztés a felvevő piac közelében marad, az import nem fenyegeti. A dugványokat szállítás előtt kezelik a minőségromlás elkerülése érdekében.

Vízigény . A muskátli rendkívül érzékeny a vízellátásra. Igényli ugyan az egyenletes vízellátást, de a pangó vizet nem viseli el: gyökérrothadás lép fel. A termesztők egy részénél ezért az asztal lapja drótháló, ami elősegíti a víz elfolyását. Dugványgyökeresedés alatt inkább a magas páratartalmat kell biztosítani, mint túl nyirkos közeget. A téli, fényszegény időszakban az öntözést mérsékelni kell, szinte szárazon kell tartani az állományt. A muskátli a túl magas páratartalomra is érzékeny. A fényszegény időszakban, különösen amikor a hőmérséklet is alacsonyabb, szürkepenész, illetve muskátli ödéma léphet fel (lásd később). A dugványgyökeresedés alatt a páratartalmat 70-80 % között kell tartani, a szürkepenész-fertőzés ellen célszerű preventív módon védekezni.

Talaj- és tápanyagigény . A muskátli nem különösebben érzékeny a talaj összetételére, a házilag kevert közegekben is kielégítően fejlődik. A legjobb, igazán kiegyenlített minőséget azonban a gyári keverésű muskátliföldekkel lehet elérni. Alapjuk a balti fehér tőzeg, ami muskátli esetén 30 % körüli agyag frakciót tartalmaz. A pH 5,5-6,5 között optimális. Kiindulási tápanyagszintek: N: 150 mg/l közeg, P₂O₅: 100, K₂O: 200, MgO: 50 mg/l. Az összes sótartalom 1000 mg/l lehet, a tápoldatozáshoz 1-1,5 ‰-es komplex műtrágyát lehet használni. Hagyományosan a vegetatív fejlődés idején nitrogéntúlsúlyos tápoldatot alkalmaznak, az újabb vizsgálatok szerint viszont az egész termesztés alatt kálium- és foszfortúlsúlyos tápanyag adagolásával dúsabb gyökérrendszer, kompaktabb habitus és korábbi virágzás érhető el.

A muskátli szaporítása, nevelése

A muskátli generatív és vegetatív úton egyaránt szaporítható. A telt virágú fajták nem hoznak magot, értelemszerűen csak dugvánnyal szaporíthatók, ez utóbbiak kedveltek Európában és hazánkban is. Az 1960-as évektől megindult a magról szaporított fajták nemesítése, a xantomonászos betegség ( Xanthomonas campestris pv. pelargonii) világméretű fellépésének következtében. Ezek elterjesztésével Magyarországon az 1980-as években próbálkoztak, de a lakosság az egyszerű virágú fajtákat nem kedvelte meg. Napjainkban már kaphatók féltelt virágú magonc fajták. A muskátli magról nevelve a hosszú nevelésidejű növények közé tartozik, a vetést december közepén el kell kezdeni. A mag kemény héját koptatni vagy kémiai úton kezelni kell, utána könnyen csírázik (3-5 nap). A csírázás körülményei megegyeznek a hosszú tenyészidejű virágágyi növényeknél leírtakkal. A tűzdelés után 2-3 héttel kell végezni az első törpítőszeres kezelést: CCC 0,1-0,2 %-os oldatával, és ismételni 3-4 alakommal 3 hetente. A törpítőszer egyes fajtáknál klorofilldefektust okoz, ami sárga gyűrű formájában jelentkezik a levél szélén, ezt a tünetet azonban a növény gyorsan „kinövi”. A teljes nevelési idő 4,5-5 hónap.

A vegetatív szaporítás menete megegyezik a balkonnövényeknél leírtakkal. A szaporítóanyag gyökér nélküli fejdugvány, amit a mediterrán országokban (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Kanári-szigetek, Izrael, Észak-Afrika) lévő anyatelepekről vásárolnak a hazai termesztők. A dugványokat a szaporítás helyén vegyszerrel kezelik, hogy a szállítás alatt ne sárguljanak meg. A dugvány egyre kisebb, ma már többnyire csak egy kifejlett levelet tartalmaz, a szállítás alatt 3-4 °C-os hőmérsékletet biztosítanak. Fontos az izolált dugványozás (papírhenger, Jiffy pogácsa), a 22 °C-os taplmeleg és a 90 %-os relatív páratartalom. A gyökeresedéshez 15-20 nap szükséges, további egy hét a dús gyökérzet kifejlődéséhez. A gyakorlatban gyakran a dugványozás után néhány nappal lecsökkentik a hőmérsékletet 16-18 °C-ra, a relatív páratartalmat 70 %-ra gazdasági és növényvédelmi okokból. Ilyen esetben a folyamat hosszabb. A gyökeresedés elősegítésére használható 0,2 %-os auxin hatóanyagú hormonpor, de el is hagyható. A begyökeresedett dugványokat a fajta méretétől függően 10-11-12-es cserepekbe ültetjük. Először cserép-cserép mellé helyezhetők, majd szét kell rakni az állományt nagyobb térállásba (20-36 db/m²). A hajtáscsúcsot a nehezen elágazódó fajtáknál kitörjük a bokrosodás érdekében. Az erősebb növekedésű fajtákat törpítőszeres kezelésben kell részesíteni 1-2 alkalommal a nevelés során.

Növényvédelem

Vírusos betegségek. A szaporítóanyaggal kerülnek az állományba, ezért csak megbízható helyről szabad dugványt vásárolni.

Baktériumos betegségek. Legveszélyesebb a Xanthomonas campestris pv. pelargonii, mely a száron és a levélen egyaránt okoz tüneteket. Csak a higiéniai követelmények betartásával, egészséges szaporítóanyag vásárlásával, preventív módon védekezhetünk ellene.

Gombás betegségek. A muskátlin leggyakrabban tüneteket okozó gombafaj a Botrytis cinerea, amely nedves, párás környezetben gyakran okoz gondot. Szellőztetéssel, a levegő mozgatásával, növényvédőszeres permetezéssel védekezhetünk. A muskátlirozsda és a pítiumos szárrothadás másodlagos jelentőségű.

Kártevők közül az üvegházi molytetű és a lombrágó hernyók károsíthatnak, növényvédőszeres kezelés szükséges ellenük.

Élettani betegség a vízkórság vagy ödéma, amikor a levél fonákán, az időszakosan túlzott vízellátás következtében vízzel telt óriássejtek képződnek, amik később beszáradva parás foltot hagynak. Szellőztetéssel és kevesebb víz adagolásával, kiegyenlített vízellátással megelőzhető.

Kereskedelem

A muskátlik keresettsége egybeesik az egynyári virágokéval, a tavaszi időszakra esik. Mivel a növények ára jóval magasabb a virágágyi dísznövényekénél, közterületen nem jellemző a felhasználásuk. A megtermelt mennyiség nagy részét a lakosság vásárolja meg. A P. peltatum fajtákat közintézmények, éttermek, szórakozóhelyek, irodák dekorálására inkább alkalmazzák, de ennél a csoportnál is a lakossági vásárlás nagyobb súlyú. Az értékesítés ezért egyre korábbi időszakra tolódik, akár március végére is. Egyebekben megegyezik a balkonnövények kereskedelmében leírtakkal.

Kétnyári virágok termesztése az árvácska ( Viola × wittrockiana ) példáján

A kétnyári virágok fogalma, jelentősége

A kétnyári virágok kertészeti jelentősége abban áll, hogy hidegtűrésük következtében abban az időszakban díszítik a virágágyakat, balkonládákat, edényeket, amikor a fagyérzékeny egynyári virágok erre nem képesek (elfagynak): ősszel és tavasszal. A lakosság már az ősszel megvásárolja a palántákat, míg közterületen csak az exponált helyekre ültetik ki ősszel, nagyobbrészt inkább kora tavasszal. Magyarországon 6-7 millió db kétnyári dísznövényt értékesítenek évente, melynek nagy hányadát a temetőkben ültetik ki. A nevelési idő szempontjából két típust termesztünk: rövid és hosszú tenyészidejű fajokat. A rövid tenyészidejű fajok botanikailag egyéves növények, csak a termesztési ciklusukat toljuk el. Mivel hazánkban a felhasznált kétnyáriak 95 %-a ide tartozik, a termesztést ezen csoport példáján szemléltetjük. A hosszú tenyészidejű fajok botanikailag is kétévesek, az első évben vegetatív szerveket fejlesztenek, majd hideghatás (jarovizáció) után, a következő évben hoznak virágot (3. fejezet).

Az árvácska palántanevelése

Az árvácska rövid tenyészidejű kétnyári dísznövény, szaporítása maggal történik. Világszinten jelentős kultúra, nemesítése napjainkban is intenzíven folyik. Az új színkombinációkon kívül az új fajták télállósága, melegtűrése, koraisága is jobb elődeikénél. A heterózisfajták a legkedveltebbek, de vannak forgalomban standard, és ún. szintetikus hibridek is. A fajták csoportosítása a méret (alacsony – 15-18 cm, középmagas: 18-25 cm), a virágzási idő (korai: ősz és kora tavasz, kései: április), a virág mérete (kisvirágú: 2-3 cm, közepes: 5-6 cm, nagy: 6-8 cm, óriás: 8-10 cm) és a színek tisztasága, kombinációja (tisztaszínű, szempettyes, szemfoltos, vegyes, csíkos, sávos) alapján szokásos.

Az árvácska magja nagy, 1000 db növényhez 3g vetőmag szükséges. Őszi értékesítéshez a vetést nyáron, június-júliusban végezzük szaporítóládába (hagyományos vetés) vagy sejttálcába szemenként (modern technológia), steril földkeverékbe. A csírázáshoz 18 °C szükséges, ha a hőmérséklet efölé emelkedik, vontatottá válik. Nyáron ezt az alacsony hőmérsékletet nehéz biztosítani, ezért a termesztők a pincébe, hűvös helyiségbe viszik a magvetéseket (hagyományos technológia), vagy – az egynyári virágokhoz hasonlóan – csíráztató kamrában előnevelt magoncokat vásárolnak. A kelés 7-14 nap alatt megy végbe, utána a magoncok fényigényesek. Ekkor már árnyékoló alá, szabadba is kitehetők, rendszeres párásítással. A lomblevelek megjelenése után lehet cserepezni, 7×7 cm, vagy (igény szerint) 9×9 cm méretű szögletes konténerbe. Fontos a növény foszforigényének biztosítása a jó gyökérképződés érdekében. Az árvácska sóérzékeny növény, az egész nevelés alatt alacsony (0,1-0,15 %) koncentrációjú tápoldattal öntözhető. A pangó vízre is érzékeny, a termesztőfelületet – szabadban – nagyon egyenletesre dolgozzuk el. Az első virágok szeptember közepén jelennek meg, ekkor indul az őszi értékesítés, és tart október végéig.

Tavaszi értékesítésre a magvetés később is végezhető, egészen október végéig kitolható. Az elvetett magvakat növényházba visszük és fűtéssel biztosítjuk a 18 °C-os hőmérsékletet. A fényszegény körülmények könnyen okozhatják a magoncok megnyúlását, ezért a cserépbe ültetés után törpítőszeres kezelés javasolt Alar 85 3 g/l koncentrációjú oldatával, két alkalommal. A kész palántákat hidegben teleltetjük, majd a kiültetés előtt, március elején meghajtatjuk. Közterületi felhasználásra tavasszal ültetünk, mert a növény nem tűri a taposást (hó alatt nem látszik), és sóérzékeny. Ősszel csak kiemelt ágyakba, a forgalomtól távolabb célszerű kiültetni. Az ősszel el nem kelt palánták szintén teleltethetők, és tavasszal értékesíthetők.

Újabban egyre jobban teret hódít a kisvirágú, bokros, ún. cornuta típusú árvácska. Ez a csoport sokkal jobban regenerálódik a környezeti káros hatások után, bár kicsi a virág, de nagy számban képződik a növényen, közterületre ez a típus sokkal alkalmasabb, mint a nagy-, és főként mint az óriásvirágú hibridek. A magyar lakosság még mindig a minél nagyobb virágot kedveli, cél a közízlés átformálása. Ugyanezen csoporton belül megjelentek a csüngő hajtásrendszerű, kisvirágú árvácskák, kaspós felhasználásra.

Növényvédelem

A pítiumos betegség, a peronoszpóra, a lisztharmat és a levélfoltosodást okozó gombák jelenthetnek gondot a termesztés során, vegyszeres védekezés lehetséges. A kártevők közül lombrágó hernyók, levéltetvek okozhatnak gondot.

Egyéb fajok

Az utóbbi időben az egyhangú kiültetéseket örvendetes módon igyekeznek tarkítani egyéb fajokkal. Megjelentek a Myosotis sylvatica (nefelejcs) kék, fehér és rózsaszín fajtái, a Bellis perennis (százszorszép) „szimpla” és „telt” (csak nyelves virágokból álló), valamint a Erysimum cheirii és Erysimum × allionii. különböző sárga árnyalatai

Ellenőrző kérdések

1. Ismertesse a virágágyi és balkonnövények fogalmát
2. Milyen magkezelési eljárások ismertek a virágágyi dísznövények szaporításánál?
3. Ismertesse a magvetés menetét és körülményeit egynyári termesztés során!
4. Ismertesse a dugványról való szaporítás menetét és körülményeit egynyári termesztés során!
5. Ismertesse a palántanevelés menetét és körülményeit egynyári termesztés során!
6. Ismertesse az anyanövény előállítás menetét és körülményeit egynyári termesztés során!
7. Jellemezze a legfontosabb termesztett muskátli fajokat
8. Ismertesse a muskátli környezeti igényeit
9. Ismertesse a muskátlitermesztés menetét
10. Ismertesse a rövid tenyészidejű kétnyári dísznövények palántanevelésének menetét az árvácska példáján

Irodalomjegyzék

Ganslmeier, H. (1987): Beet- und Balkonpflanzen. Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart. p. 19-84.
Hamrick, D. (ed) (2003): Ball Redbook. Vol. II. Crop Production. Ball Publishing, Batavia, Illionis USA. p. 203-681.
Holcomb, J. (ed.) (1994): Bedding Plants IV. Ball Publishing, Batavia, Illionis, USA. p. 1-425.
Honfi P., Szántó M., Tillyné Mándy A. (2011): Muskátlik. Cser Kiadó, Budapest. p. 6-102.
Larson, A. R.:(1992): Introduction to Floriculture. Academic Press USA. p. 513-567.
Martinovich V. (1975): Dísznövényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 62-495.
Szántó M., Mándy A., Fekete Sz. (2003): Virágágyi és balkonnövények. Nyugat-Dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete, Szombathely. p.7-80.
Tillyné Mándy A., Honfi P. (szerk.) 2011.: Növényházi dísznövények termesztése. (Egyetemi jegyzet) BCE KETK, Budapest. p. 286-332..
Zimmer K., Echer, F. Gugenhan. O., Kneipp, O. 1991. Hauptkulturen im Zierpflanzenbau. Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart. p. 259-286..