Cserepes dísznövények termesztése

Szerzők: Tillyné Mándy Andrea – Steiner Márk

A cserepes dísznövények fogalma

Cserepes dísznövények közé soroljuk azokat a dísznövényeket, amelyek túlnyomórészt belső terek - közintézmények vagy családi otthonok - díszítésére szolgálnak. Legnagyobb részük trópusi vagy szubtrópusi származású, néhány faj a mediterráneumban honos. Elenyésző számú faj él a mérsékelt övben. Nagyrészt fagyérzékenyek, termesztésük ezért fedett felület alatt, növényházban vagy fóliasátorban folyik. Cserépben vagy kis konténerben kerülnek forgalomba.

A cserepes dísznövények díszítőértékét többnyire a szép lombozat vagy a virág, illetve virágzat adja, bár egyes esetekben a termés is díszít. A lombozatért termesztett fajok tartoznak a levéldísznövények körébe, a virágjukkal díszítők a cserepes virágos dísznövények kategóriáját alkotják. A terméssel díszítő fajokat egyes irodalmak a levéldísznövények, mások a cserepes virágos növények közé sorolják.

A legnagyobb mennyiségben termesztett levéldísznövény-fajok tág tűrőképességűek, belső terekben is hosszú életűek. Ide tartoznak egyes Ficus fajok (F. elastica, F. benjamina, F. lyrata, F. binnendijkii, F. pumila), Philodendron fajok (Ph. scandens, Ph. erubescens, Ph. bipinnatifidum), Dieffenbachia fajok (D. amoena és maculata),Aglaonema, Syngonium fajok, Dracaena (D. fragrans, D. deremensis, D. marginata) fajok fajtái, valamint a Monstera deliciosa, Codiaeum variegatum, Scheffelera arboricola, Nephrolepis exaltata, Sansevieria trifasciata és S. cylindrica fajták, és néhány pálma faj:Phoenix canariensis, Ph. roebelenii, Trachycarpus fortunei, Washingtonia filifera, Howea forsteriana, Dypsis lutescens, Chamaedorea elegans.

A hosszú tűrőképességű fajok mellett választék-kiegészítőként kevésbé tűrőképes fajok és fajtáik is forgalomban vannak, ezek fő értéke a gyakran élénk, változatos színű lombozat. Ilyen taxonok: Cordyline (C. terminalis, C. australis) fajok fajtái, Aglaonema commutatum fajták, Araucaria heterophylla, Fatsia japonica, Peperomia fajok fajtái, valamint a marantafélék közé tartozó Calathea, Ctenanthe, Maranta, Stromanthe fajok és fajtáik

A cserepes virágos dísznövények közül azok szerepelnek a termesztésben nagy mennyiségben, amelyek virágzási ideje hosszú, vagy valamely évszakhoz kötődik. Ide tartoznak a következő fajok és fajtáik: Cyclamen persicum, Euphorbia pulcherrima, Begonia elatior hibridek, Phalaenopsis hibridek, Kalanchoë blossfeldiana, Primula elatior hibridek, Saintpaulia ionantha, Chrysanthemum × grandiflorum és a Hydrangea macrophylla.

Kiegészítő kultúrák: Anthurium andreanum és A. scherzerianum fajták, Rhododendron simsii hibridek, Erica fajok és hibridek, Impatiens Új-Guinea hibridek, Sinningia hibridek, Spathyphyllum wallisii fajták, valamint a broméliafélék számos faja és fajtáik.

Cserépben termesztik továbbá a Fuchsia és Pelargonium fajokat és fajtákat, azonban mivel ezeket a virágágyi és balkonnövényekkel azonos területen (kültéren) használják fel, termesztésük is e csoporttal együtt folyik, a jelen tananyagban is ott tárgyaljuk őket.

A cserepes dísznövények környezeti igényei

A cserepes dísznövények környezetükkel szemben támasztott igényeit a termesztés során alapvetően meghatározza a származási helyük. A termesztésben igyekszünk a növények igényeinek optimumát biztosítani. A trópusi fajok esetében ez a téli időszakban esetenként meglehetősen költséges, ezért kutatások folynak az optimumtól való eltérés esetén a növény válaszreakcióit illetően, költségtakarékossági szempontok miatt.

Hőigény

A levéldísznövények többségének termesztése 20 °C körüli hőmérsékleten zajlik. Télen a nappali hőmérsékletet 18-20 °C-on tartjuk, éjszaka 16-18 °C optimális. A fényintenzitás erősödésével a nappali hőmérséklet 25 °C-ig emelhető, fölötte a növények károsodhatnak. Az Egyenlítő vidékéről származó fajok (pl. Codiaeum)ennél magasabb hőmérsékletet is elviselnek, de mivel hazánkban ez nagyon erős besugárzással párosul, a házakat árnyékolni kell. A mérsékelt égövi fajok (pl. Hedera) optimális nevelési hőmérséklete 16-18 °C, ami nyáron nehezen valósítható meg. A hidegházi fajok termesztését hagyományosan téli alacsony hőmérsékleten tartással végezték (takarékosság), de így a kultúraidő jelentősen nő, ezért a modern termesztésben folyamatos aktív növekedéshez szükséges hőmérsékleten nevelik az állományokat ( Phoenix, Trachycarpus, Washingtonia).

A virágos növényeknél a nevelés és a virágoztatás hőmérséklete eltérő. A nevelés során magasabb, majd a virágzás kezdetétől alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek, ez a virág minőségét, tartósságát és a színét is pozitívan befolyásolja. A ciklámen alacsony hőigényű kultúra, a nevelés során 20-22 °C-os hőmérsékletet igényel. Nyáron ezt nehéz tartani, ekkor nagy, megnyúlt, csúnya rajzolatú levelek fejlődnek. A virágzáskor 12-16 °C számára az optimális. A korallvirág trópusi származású, termesztésben is állandó magas hőmérsékletet a nevelés során 20 °C-os hőmérsékletet igényel, éjszaka sem mehet a hőmérséklet tartósan 16-18 °C alá. A virágzás kezdetétől 16 °C tartható, így élénkebb színűek lesznek a virágok. A rövid ideig tartó lehűlés nem okoz problémát. Erős fényintenzitás mellett 25 °C feletti hőmérsékleten is szépen fejlődik. A mikulásvirág szintén trópusi származású. Általánosságban 18 °C az optimális hőigénye, de ez fajtánként és a nevelés szakaszaiban is eltérő lehet, fölmehet 24 °C-ig. 26 °C felett a virágképződésben zavarok állhatnak be. A fellevelek beszíneződésétől a hőmérsékletet csökkentjük nappal 18, éjszaka 16 °C-ra, ettől mélyül a szín. A készáru ennél alacsonyabb, 15-12 °C-os hőmérsékleten is tárolható. Évek óta sikeres kísérletek folynak az alacsonyabb nevelési hőmérséklet hatásaival kapcsolatban. Az új módszerrel a növények kompaktabbak lesznek, a törpítőszeres kezelések száma csökkenthető vagy el is hagyható. A kultúraidő azonban nő. A Begonia × elatior hibridek szintén melegigényesek, optimális nevelési hőmérsékletük 18-20 °C. 25 °C fölött a növények laza szövetűekké válnak. 18 °C alatti hőmérséklet a bimbóképződésnek kedvez, ezért a vegetatív fejlődés idején nem szabad tartósan alacsony hőmérsékletet tartani (a fűtéssel spórolni). A bimbók megjelenésétől viszont már csökkenthető a hőmérséklet 16-18 °C-ra, ez a színek mélyülését is segíti. A mediterrán és mérsékelt övi zónából szárazó fajok hazánkban gyakran télállóak, a termesztés során hőigényük alacsony, illetve a termesztés egyes szakaszai szabadban (is) folynak. A cserepes krizantém optimális nevelési hőmérséklete 16-17 °C, a becserepezést követően a gyökérfejlődés alatt napos időben 20-22 °C-os, borús időben 18-20 °C-os hőmérsékletet biztosítsunk 80 % relatív páratartalom mellett. Ezt követően 2-3 héten át az éjszakai hőmérsékletet csökkentjük 15-16 °C –ra, a páratartalmat 60 %-ra. A cserepes fajták értékesítési ideje szeptember elejétől novemberig tart, a fajták termonegatív és termoneutrális kategóriába tartoznak (lásd vágottvirág fejezet), vagyis a bimbóképződéshez 15 °C alatti ill. 16 °C feletti hőmérsékletre lehet szükség. A novemberre termesztett fajták rövidnappalosak, reakcióidejük fajtatípustól függően 7-14 hét. A garden mums fajták érzékenysége a nappalhosszra nem annyira kifejezett, mint a többi fajtánál. Már augusztus elején indukálódnak, így a termesztés teljes ideje alatt szabadban nevelhetők. A cserepes primulák szintén alacsony hőigényűek. A nevelés kezdetétől 20 °C alatti hőmérsékletet biztosítunk, ami hazánkban a nyár végi időszakban árnyékolással, párásítással oldható meg. Szeptember elejétől a hőmérsékletet csökkentjük 15 °C alá, és tartjuk 6-8 héten át, amíg a palánták megerősödnek. Alacsonyabb (6-8 °C-os) hőmérsékleten a fejlődés lassul, de a növény nem károsodik. A következő 4 hétben, a virágdifferenciálódás időszakában sem mehet a hőmérséklet 15 °C fölé, különben elmarad a virágzás, vagy a virágok szalmásodnak. Legmegfelelőbb az 5-6 °C.

Fényigény

A mérsékelt övi kontinentális klímában a növényházi cserepes kultúrák számára nyáron túl sok, télen túl kevés a természetes fény. A fénytöbblet ellen árnyékolással könnyű védekezni, a fény pótlásáról azonban csak ott gondoskodunk, ahol a növény ára a költségeket ellensúlyozni tudja, így a többletkiadás gazdaságos. Levéldísznövények körében gyakorlatilag nincs ilyen kultúra. A fényszegény időszakban a többi tényezőt (víz, tápanyag) is csökkentve igyekszünk a növényeket harmonikus fejlődésre bírni. A trópusi aljnövényzetet alkotó fajok (levélbegóniák, Dieffenbachia, Maranta-félék) árnyékkedvelők, a termesztőházakat márciustól októberig árnyékolni kell napégés ellen. A szubtrópusi származású fajok ( Ficus elastica, Monstera deliciosa, Philodendron scandens stb.) jobban bírják az erős fényt, ezeknél áprilistól szeptemberig árnyékolunk. A kimondottan fényigényes fajok (Codiaeum, hidegházi pálmák) termesztőházát a túlmelegedés ellen, és csak a nyári erős fényben árnyékoljuk.

A ciklámen eredetileg erdei aljnövényzetet alkot, termesztésben is alacsony fényigényű. Optimális számára a 10.000 lux fényerő. A korallvirág fényigényes. Optimális a 20.000 lux, e fölött árnyékolni kell. Télen pótolni kell a fényt 3000 lux megvilágítással. A faj obligát rövidnappalos kultúra, a vegetatív fejlődéshez 100-200 lux éjszakai zavaró fény elegendő, a virágzáshoz 12,5 óra alatt kell tartani a fényszakasz hosszát (lásd időzítés és Dízsnövények növekedésszabályozása fejezet). A mikulásvirág a vegetatív növekedés szakaszában fényigényes, de a nagyon erős besugárzás ellen árnyékolni kell az állományt. Obligát rövidnappalos növény, a generatív fázis indukálásához 12 óránál rövidebb nappalhossz szükséges

Rövidnappalos kezelésen átesett mikulásvirág állomány

A Begonia × elatior hibridek árnyékkedvelők, márciustól októberig árnyékolni kell a termesztőházakat. Erős fényben gyorsan napégést szenvednek, túl kevés fény esetén a lombozat sárgul, az állomány megnyúlik (napjainkra szabadföldön is ültethető fajtái is kaphatóak, ezeket is inkább félárnyékos helyen érdemes nevelni a kertben). Fakultatív rövidnappalos növény, 13,5 óra alatti fényszakasz kiváltja a bimbóképződést. Hosszúnappalon is virágzik, ha a hőmérsékletet tartósan a növekedési optimum alatt tartjuk. Hazánkban a két eljárást együtt alkalmazzák a virágoztatáshoz. A Phalaenopsis hibridek termesztése során az előzőekhez hasonlóan félárnyékos körülményeket biztosítunk márciustól októberig. A cserepes krizantém fényigényes növény, de rendkívül tág tűrésű, a fényszegény időszakban is kielégítően fejlődik. A halottak napi kiültetésre szánt állomány nevelhető szabadban, ősz eleji behordással, vagy növényházban. Utóbbi esetben csak a túlmelegedés ellen kell árnyékolni. Fajtától függően a sötétítést 6,5-7, ill. 9-11 héttel az értékesítés előtt el kell kezdeni. Az erősen borús napok ennél a kultúránál is kiválthatják az idő előtti indukálódást.

Víz- és páraigény

A cserepes dísznövények általában közepes vagy nagy vízigényűek. Legtöbbjük nem viseli el a kemény (10 NK°) fölötti vizet, ráadásul a magas mésztartalom a lombozatot is szennyezi. A trópusi fajoknak az öntözővizet elő kell melegíteni 20 °C-ra, mert a hideg víz gyökérkárosodáshoz vezet.

A levéldísznövények többsége közepes páraigényű, 60 % relatív páratartalom mellett nevelhető. A trópusi aljnövényzetet alkotó fajok páraigénye magasabb, legalább 70 %-os relatív páratartalom szükséges biztonságos megtartásukhoz. A szukkulens fajok általában alacsonyabb páratartalmat is elviselnek, de egyes fajok kimondottan páraigényesek (Peperomia fajok, Pachypodium lamerei stb.). Termesztésben a páraigény biztosítása könnyen megoldható, inkább a fényszegény időszakban a túl magas páratartalom okozhat gondot, hatására gombabetegségek léphetnek fel. A túl alacsony páratartalom a trópusi fajokat viseli meg leginkább: levélszélük beszárad, inváziószerű atkafertőzés jelentkezhet rajtuk.

A virágos dísznövények közül a ciklámen víz- és páraigényes növény. Az öntözést felszívatással vagy csepegtető rendszerrel oldjuk meg, hogy a lombozat és a fejlődő kis bimbók közé ne kerüljön víz, ami botritiszes betegség (Botrytis cinerea) fellépéséhez vezethet. Ugyanez a probléma a túl magas páratartalom esetén, ami ellen folyamatos légcserével, légmozgatással védekezhetünk. A korallvirág nem különösebben vízigényes kultúra, de kiegyenlített vízellátást igényel. Az öntözővizet 20-22 °C-ra előmelegítjük. Érdemes a vizet alulról biztosítani (ár-apály rendszerű öntözéssel), a gombabetegségek elkerülése érdekében. A hirtelen felszökő pára ellen légmozgatással védekezünk. A mikulásvirág egyenletes vízellátást igényel, földlabdája nem száradhat ki, de a pangó vizet sem tűri. A modern termesztésben ebben a kultúrában is ár-apály rendszerű öntözés a legmegfelelőbb. Kísérletek folynak a növekedés visszafogására az öntözés enyhe megvonásával, de a módszer nagy tapasztalatot, komoly szaktudást igényel. Szintén melegített vizet használunk öntözéshez. A Begonia elatior hibridek víz- és páraigényes növények. A pangó vízre érzékenyek, lágy és előmelegített vizet kívánnak. Nevelésük során a relatív páratartalom nem mehet 60 % alá. A cserepes krizantém is vízigényes növény. Különösen a szabadföldi nevelésnél kell nagy gondot fordítani az egyenletes vízellátásra. A tábla szélein előfordulhat kiszáradás vagy sófeldúsulás. A pangó vizet kerülni kell, ellene gondos drénezéssel védekezhetünk. Az öntözés módja növényházban ár-apály rendszerű, szabadföldön csepegtető vagy mikro-szórófejes lehet. Hagyományos termesztésnél, családi kertészetekben még alkalmazzák a tömlős öntözést. A cserepes primulák közepes vízigényűek, érzékenyek a túlöntözésre. A túlzott vízellátás élettani klorózist vált ki.

Talaj- és tápanyagigény

A cserepes dísznövények termesztő közegének alapja a savanyú kémhatású, rostos felláp tőzeg. Az adott növényfaj igényeinek megfelelően ezt dúsítják különböző összetevőkkel és tápanyagokkal. A cserepes levéldísznövények esetén általában levéldísznövény egységföldet használnak, ami nitrogén hangsúlyos közeg, 10-15 %-os agyagtartalommal. A modern közegek már 5-10 % kókuszrost-őrleményt is tartalmaznak.

Durva szálas kókuszrost

Kókusz chipsz

Az agyagfrakciót külföldi értékesítésnél elhagyják, mert a nehezebb közeg a szállítást megdrágítja. A kókuszőrleménynek kettős szerepe van. Egyrészt – ellentétben a tőzeggel – könnyen újranedvesíthető, így a szállítás előtt szinte kiszáríthatják a közeget káros következmények nélkül. Másrészt lazító hatású, ami a gyökerek levegőigényét biztosítja. A közegek hosszú hatástartamú műtrágyát tartalmaznak, amit a növény növekedése során szintén nitrogén hangsúlyos lombtrágya kijuttatásával egészítenek ki. A cserepes virágos dísznövények közül a nagy kultúrák számára (mikulásvirág) előre gyártott keverékek kaphatók, célszerű ezeket vásárolni a bizonytalan eredményt adó saját keverés helyett. Általánosan az enyhén savanyú, 6-6,5 pH-jú közeg az optimális, de egyes kultúrák az 5-5,5 pH-jú közegben fejlődnek megfelelően. Különösen levegőigényes gyökerű növények termesztésénél keverik a közegbe az ún. kókusz-chips terméket, ami 1-2 cm-es kókuszrost-darabokból áll, még levegősebbé teszi a közeget. Rhododendron, Anthurium, orchideák termesztésénél alkalmazzák. Az egyes fajoknak speciális tápanyag-igényeik lehetnek, amelyeket biztosítani kell. A mikulásvirág pl. érzékeny a molibdénhiányra, ami különösen túl alacsony pH mellett jelentkezik. A nevelés során érdemes molibdén tartalmú mikroelem lombtrágyával permetezni. A ciklámen igényli a felvehető meszet a közegben, amit 2-3 kg szénsavas mész (Futor) formájában biztosíthatunk. Hiányában a gyökérfejlődés gátolt. A korallvirágnak nincs speciális talajjal szembeni igénye, 5,5-6,5 pH-jú, savanyú tőzeg alapú keverékben termeszthető. A magas sótartalomra viszont érzékeny, legfeljebb 1-1,5 ‰-es tápoldatokkal végezhetjük a tápanyag-utánpótlást. A tápanyagok aránya a vegetatív fejlődés során is kálium-túlsúlyos legyen. A Begonia× elatior hibridek – a többi trópusi származású fajhoz hasonlóan – laza, savanyú közeget kedvelnek. Kapható speciális földkeverék is számukra, de a felláptőzeg szénsavas mésszel 5,5-es pH-értékre beállítva és kiegészítve 2-3 kg tartós hatású műtrágyával szintén alkalmas a nevelésükre, és jóval költségtakarékosabb megoldás. A növény sóérzékeny, a növekedés során a tápoldatozást 1-1,5 ‰ koncentrációjú, kiegyenlített tápoldattal végezzük. Különleges közeget alkalmazunk az orchideák neveléséhez. Alapja az 1-1,5 cm-es darabos fenyőkéreg vagy kókuszchips, amit rendkívül kevés (maximum 1 EC) tápanyaggal töltünk fel. A talajlakó fajoknál (Cymbidium) 1,-5-2 EC-ig mehet föl a sótartalom, az eredeti környezetben fánlakó életmódú fajok ( Phalaenopsis) azonban nagyon érzékenyek. A cserepes krizantém kevésbé érzékeny a közegre, mint az előző kultúrák. A közeg alapja itt is a felláptőzeg, de nagyobb arányban tartalmazhat fekete tőzeget is. Fontos, hogy a pH 5,5-6 közé essen, mert a krizantém érzékeny a klorózisra. Becserepezés után a magasabb adagú foszfor (1 kg/m³ Crystalon hydrostarter), előnyös a jobb gyökérképződés érdekében. Minden öntözéssel együtt tápoldatozás is végezhető, 0,5-1 ‰-es tápoldattal. Nyáron, a vegetatív fejlődés idején a nitrogént külön pótolni kell: minden 3.-4. tápoldatozáskor csak nitrogént adagolunk. 4-5 öntözésenként csak vizet juttatunk ki, hogy a közegben felhalmozódott sókat kimossuk a gyökérzónából. A cserepes primulák laza, savanyú (pH: 5,5-6,5) közeget kedvelnek. Alacsony tápanyag-igényűek, sóérzékenyek. Kedvező számukra a kálium-hangsúlyos tápoldatozás, ami intenzívebb virágzást segít elő. Gyakori probléma a vasklorózis, ami vaskelátok adagolásával kiküszöbölhető, valamint a sófeldúsulás a közegben, ami a levelek széleinek elhalását eredményezi.

Széndioxid (CO ₂ ) trágyázás

A növényházi vágottvirágokhoz hasonlóan, a cserepes kultúrák is szűkölködnek széndioxidban a téli időszakban (lásd vágottvirág fejezet). Bizonyítottan jó hatása van Begonia × elatior hibridek, valamint Kalanchoë blossfeldiana esetén, nem bizonyított a hatása az Euphorbia pulcherrima fejlődésére. Magyarországon azonban a CO_2-trágyázás magas költségeit nem lehet érvényesíteni az eladási árban, ezért nem alkalmazzák a módszert.

A cserepes dísznövények szaporítása

A cserepes dísznövények szaporításában a generatív és vegetatív módszernek egyaránt szerepe van, de mindig azt a módszert alkalmazzuk üzemi körülmények között, amelyik a leggazdaságosabb, illetve a legjobb szaporulatot adja.

Magvetés

A levéldísznövények közül egyes nagy termetű, vegetatív módon csak kis szaporulatot adó, vagy csak generatív úton szaporítható fajokat szaporítunk magvetéssel. Ilyen pl. a Philodendron bipinnatifidum és a Monstera deliciosa. Mindkét faj Közép- és Dél-Amerikában honos. A magot az eredeti termőhelyről rendeljük, az érés idején. Mivel a vetőmag csírázóképessége maximum 70 %, és ez az idő előrehaladtával rohamosan romlik, légi úton szállítják, papír között, mert rothadásra is hajlamos. Sejttálcába, finom rostos, savanyú tőzeges magvetőföldbe vetve, 20 °C-on 2-4 hét alatt csírázik, a második lomblevél megjelenésétől cserepezhetőek a magoncok. A fiatal lomblevelek még az Araceae családra jellemzően szív alakúak, a fajra jellemző tagoltság a 4-5. levéltől várható. A kertészek manapság nem bajlódnak a saját magvetéssel, hanem magoncot rendelnek., így a szaporítással járó kockázatot elkerülik. Magvetéssel szaporítjuk továbbá a pálmafajokat. Ez utóbbiak magvait szintén a trópusokon létesített magtermő állományból szerezhetjük be. A csírázás csak magas, 28-30 °C hőmérsékleten megy végbe, másfél–két hónap alatt. A vetés előtt a magvakat 35 °C-os vízben 24 órán át áztatjuk. A csírázás módja alapján a fajokat két csoportba soroljuk: csíratömlővel vagy anélkül csírázókra. Az előbbiek magjából először egy 3-10 cm hosszú nyúlvány – csíratömlő – fejlődik, amelynek aljából képződik a gyökérzet és a levelek. Ezen fajok magját minimum 20-25 cm mély közeg felszínére kell vetni, 0,5-1 cm közeggel takarni, hogy a csíratömlőnek legyen helye kifejlődni. Az utóbbi fajok magvaiból közvetlenül fejlődik a gyökér és a sziklevél. A magvakat 1 cm közeggel takarjuk a kiszáradás ellen. A magas csírázási hőmérsékletet a nyár kivételével csak magas költségekkel lehet biztosítani, ezért itt is a mediterráneumban ill. a trópusokon előállított magoncokat vásárolják a termesztők.

A virágos dísznövények közül magvetéssel szaporítjuk a Cyclamen persicum, a Primula, a Sinningia hibrideket, valamint a broméliákat. A vetéshez finoman rostált, savanyú tőzeget használunk. A ciklámen, a primula és a bogyós termésű broméliák (Bromelioideae alcsalád) esetében sejttálcába, szemenként vetünk, a Sinningia és a tokterméses broméliák (Tillandsioideae alcsalád) közé tartozó broméliák vetését szaporítóládába, szórva, a közeg felszínére végezzük, mivel a magvak nagyon aprók és fényen csíráznak. A kiszáradás ellen a magvetést védeni kell. Az optimális csírázási hőmérséklet pontos betartása nagyon fontos, mert akár 2-3 °C-os eltérés következtében a csírázás vontatottá válik, és a magonc állomány heterogén lesz. A ciklámen esetében ez az érték 20 °C, a primulánál 16 °C, a trópusi származású Sinningia esetén 25-26 °C, a broméliáknál 20-22 °C (Bromelioideae) illetve 22-25 °C (Tillandsioideae). A vetés idejét az értékesítési időből kell visszaszámolni, ügyelve arra, hogy a kultúra ideje évszakonként kicsit változhat az eltérő fényviszonyok következtében. A cserepes virágos dísznövények többségét nem egész évben, hanem adott időszakra termesztjük. A ciklámen értékesítési ideje szeptember közepétől (Mária-nap) május elejéig (anyák napja) tart, a kultúraidő fajtától függően 7-9 hónap, a magvetést hetente végezzük januártól novemberig. A növény ál-egyszikű, egyetlen sziklevéllel csírázik. A magoncok nagyon érzékenyek a fuzáriumfertőzésre, ezért a higiéniai szabályokat pontosan be kell tartani. A csírázás 3-4 hét alatt megy végbe. A primula csírázási ideje 16 °C-on 10-13 nap. Értékesítési ideje január és március között van, kultúraideje fél év. A vetést június-júliusban végezzük. Ilyenkor a külső hőmérséklet magas, ezért a csíráztatókamra használata nagyon fontos. A vetőföld tartalmazzon tápanyagot, mert a magoncok 4 lombleveles korukig ebben fejlődnek. A Sinningia értékesítési ideje a tavaszi időszak (március-május), innen kell visszaszámolni az 5-5,5 hónapos kultúraidőt. Míg az előző két növény esetében a heterózisfajták adnak egyenletes, első osztályú minőségi árut, a Sinningia esetén saját porzásból előállított magvak is szép állományt adnak. A magvetést októbertől végezzük, szakaszosan. A téli időszak fényszegény, ezért a magoncokat asszimilációs megvilágításban részesítjük. Csírázáskor az apró magoncok mohaszerűen borítják a közeget, a tűzdelés nagy gondosságot és gyakorlatot igényel. A tűzdelést sejttálcába végezzük. A broméliák értékesítése folyamatos, a magvetést is egész évben végezhetjük. A csírázás a bogyósoknál 5-10 nap, a tokterméseseknél 3-4 hét. A magoncok kezdeti fejlődése vontatott, az első tűzdelésre bogyósoknál 2-3 hónapos, míg a tokterméseseknél 4-5 hónapos korban kerül sor. Ezért nagyon fontos a patogénmentes környezet biztosítása. A lassú kezdeti fejlődés következtében a magoncállomány mindenképpen heterogén lesz, ezért az első tűzdelésnél a magoncokat méret szerint szétválogatjuk, és az egyforma méretűeket kezeljük egy tételként a továbbnevelés során.

Vegetatív szaporítás

A cserepes levéldísznövények többségét vegetatív úton szaporítjuk. A modern termesztésben üzemi szaporításra a hajtásdugványokat használjuk, mivel ezek adnak egyöntetű állományt, a legrövidebb idő alatt. Házi módszerként szóba jöhet a tőosztás (Nephrolepis exaltata) és a szárdugványozás ( Dracaena, Schefflera, Monstera stb.), de ilyen módszerekkel sokkal lassabb a sarjhajtások fejlődése. Kivételt képeznek egyes hosszú ízközű levéldísznövény fajok (Philodendron scandens, Epipremnum pinnatum), amelyeknél ma is a szárdugványozást alkalmazzuk üzemi körülmények között is, mivel gyökeresedésük és hajtásnevelésük kimondottan gyors. A Saintpaulia ionantha virágos dísznövényünk, valamint a Peperomia és levélbegónia fajok és a Sansevieria fajok egyes fajtái esetén pedig a mai napig a levéldugványozás is üzemi szaporítási módszer.

A hagyományos termesztésben a levéldísznövényekből anyatelepeket tartottak fenn a termesztők, a modern termesztésben ez már nem kifizetődő. A szaporítóanyagot holland forgalmazókon keresztül, vagy az eredeti termőhelyről, Afrikából, Délkelet-Ázsiából vagy Közép-Amerikából szerezzük be, ahol szabadban, magas árnyékoló alatt nevelik az anyanövényeket. A szaporítóanyag lehet sima dugvány (=gyökértelen állapotban forgalmazott dugvány), de pl. a Dracaena marginata esetén 3-4 ágas, már kezdődő gyökérzettel rendelkezik a növény. A hazai termesztőnek csak be kell cserepezni, és addig tartani, amíg a gyökérzet átszövi a földlabdát, utána eladható. Mivel a fejlődő országokban a munkabér és a termesztési költségek is nagyon alacsonyak, a hosszú szállítás ellenére is gazdaságosabb az ott nevelt dugvány vagy a félkész áru behozatala. Hasonló a helyzet a Yucca elephantipes termesztésével. Az ültetvényekről a méretre vágott törzseket importáljuk, amelyek alapi része gyökereztető hormonporral kezelt. Becserepezés után, 20 °C-os talpmelegen 1 hónap alatt gyökeresedik, majd 18 °C-on nevelve az üstökök (sarjhajtások) 20-25 cm-es méreténél eladhatók. A többi levéldísznövény sima dugványát savanyú tőzeg és perlit 1:1 arányú keverékében 22-25 °C-os talpmelegen, 20-22 °C-os léghőmérsékleten, 100 % relatív páratartalom alatt gyökereztetjük, a gyökeresedés ideje 3-5 hét. A gyökeres dugványokat becserepezzük végcserépbe, és ez után a nevelési időt az határozza meg, hogy mekkora növényt kívánunk piacra adni. Ily módon szaporítjuk a Codiaeum variegatum, Ficus, Schefflera stb. fajokat, ill. fajtáikat. A Codiaeum variegatum és Ficus elastica nagy mennyiségű tejnedvet tartalmaz a szárban. Ha a tejnedv kifolyik, a gyökeresedés nem indul meg, vagy vontatottá válik. A probléma kiküszöbölésére a dugványokat szedés után fejre állítják addig, amíg a tejnedv a vágási felületen meg nem szilárdul. Másik módszer: a dugvány talpát 40-50 °C-os gombaölő szeres vízbe mártják, ettől a tejnedv szintén megszilárdul.

Hajtásdugvánnyal szaporított legfontosabb cserepes virágos dísznövényeink: az Euphorbia pulcherrima, a Kalanchoë blossfeldiana, a Begonia × elatior hibridek, a Hydrangea macrophylla, a Rhododendron simsii és a Chrysanthemum × grandiflorum. A modern, egyöntetű, nagy teljesítőképességű fajták védettek, a dugvány a nemesítő üzemekkel együttműködő szaporítóanyag-forgalmazó cégektől szerezhetők be. A gyökeresedéshez általában 22 °C talpmeleg és 100 % relatív páratartalom szükséges, ilyen körülmények között a gyökeresedési idő 3-5 hét. Jellemző az egyre kisebb dugványok értékesítése (1-2 kifejlett levél vagy levélpár), ami a környezeti tényezők pontos biztosítását teszi szükségessé. A mikulásvirág dugványa rosszul tűri a szállítást és tárolást, megérkezés után azonnal dugványozni kell. Április-májusi dugványozás után a meginduló növényről további dugványok szedhetők, a tejnedv elfolyását meg kell akadályozni. A saját szaporítás azonban csak a szerződésben foglaltak szerint lehetséges (vagy nem), az engedély nélküli utánszaporítás tilos. A korallvirág dugványai fajtától függően 3-6 hétig, 4-5 °C-on tárolhatók illetve szállíthatók. A növény pozsgás szárú, érzékeny a rothadásra, ezért megelőzésképpen célszerű palántadőlés elleni növényvédőszerrel beöntözni. A Begonia × elatior hibridek 24 °C-os talpmeleget igényelnek a gyökeresedés alatt, 20-22 °C-os léghőmérséklettel. A gyökeresedési idő két hét. Fontos a magas páratartalom és a téli fényszegény időszakban a pótmegvilágítás, húsos száruk következtében ez a faj is hajlamos a berothadásra és a szürkepenész fertőzésre, ami ellen védekezni kell. Cserepes krizantém esetén alacsonyabb, 18-20 °C-os talpmeleget és 16-18 °C-os léghőmérsékletet elég biztosítani a jó gyökeresedéshez, gyökereztető hormonpor használatával. A késő tavaszi időszakban pedig a termesztőházat árnyékolni, hűteni kell a gyökeresedést gátló túlmelegedés ellen. Hasonló környezeti tényezőket igényel a hortenzia is a dugványok gyökeresedése alatt. A fent említett fajokat dugványozhatjuk egyből az értékesítési cserépbe, a kertészek azonban inkább a sejttálcát használják a jobb helykihasználás érdekében.

A Saintpaulia ionantha és a levélbegónia fajták esetén a készáruról, középtájról szedünk anyaleveleket, amiket 1 cm-es levélnyéllel dugványozunk sejttálcába vagy szaporítóládába. Mindkét faj trópusi származású, a gyökereztetéshez 24 °C-os talpmeleg és 22 °C-os léghőmérséklet szükséges. Húsos hajtásrendszerük és leveleik könnyen rothadásnak indulnak, ezért nem műanyag, hanem fátyolfólia takarásban részesítjük. A gyökeresedés ideje 1,5-2 hónap, ezzel egy időben sarjhajtások is képződnek. A kifejlődött sarjhajtásokat a Saintpaulia esetén egyesével szétválasztjuk és egyedileg neveljük tovább, a levélbegóniáknál viszont együtt hagyjuk, mert így hamarabb kapunk dús, bokros kész növényt.

Mikroszaporítás

Elméletileg minden dísznövény szaporítható in vitro technikával, de a módszer jóval költségesebb a hagyományos szaporítási módoknál. Csak ott alkalmazzuk, ahol tényleges gazdasági hasznot hoz. Minden vegetatív szaporítású cserepes dísznövény esetében ezt a módszert alkalmazzák az új fajták gyors felszaporítására, mert így lehet biztosítani a fajta gyors vizsgálatát, majd a fajtaoltalmi eljárás indítását. Ez a nemesítőnek nagy hasznot hoz. A cserepes levéldísznövények közül a nagy termetűeket (Ficus elastica, F. lyrata, Philodendron erubescens, Dieffenbachia fajták stb.) szaporítják mikroszaporítással, két módszer is elterjedt: a tisztán in vitro technika, és ennek kombinálása a hagyományos dugványozással. Előbbi esetben a kiválasztott anyanövényekről merisztematikus szövettájat tartalmazó részt választanak le, majd steril táptalajon enyhe citokinin túladagolással felszaporítják. A sarjnövényeket még a tenyészedényben szétválasztják, meggyökeresítik, majd akklimatizálják és az így nyert szaporítóanyagot cserepezik és nevelik tovább értékesítésig. Így egy-egy in vitro szaporított növényből egy-egy eladható cserepes növény lesz. Az utóbbi módszer esetén az in vitro nevelt sarjakat nem, vagy csak részben választják szét, a több, együtt hagyott sarjat gyökereztetik és akklimatizálják, és így ültetik nagy, 22-25 cm-es cserépbe. Az így nyert állományt a továbbiakban anyanövényként kezelik. A növekedésnek indult sarjakból folyamatosan vágják a dugványokat, amiket hagyományos módszerrel (lásd fent) gyökereztetnek. A módszer előnye, hogy a hagyományosnál jóval több dugvány szedhető az anyanövényekről, a dugványok kis méretűek, ezért a szaporító felület is kisebb. Fontos azonban, hogy a dugványokat folyamatosan vágni kell, mert ha egy-egy sarjhajtás megnő, és eléri a fajra, fajtára jellemző méretét, a sarjadzó képesség leáll. Az anyanövények ezzel a módszerrel 1,5 év alatt kimerülnek, ekkor megnevelhetők bokros készáruvá.

A cserepes virágos dísznövények többségénél csak a szuperelit, vírusmentes állomány létesítésére és fenntartására alkalmazzák a mikroszaporítás módszerét. Az így előállított szuperelit anyanövényeket a szaporítóanyag-forgalmazó cégek telepein, a mediterrán országokban tartják (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország, Kanári-szigetek stb.), továbbszaporításuk a termesztők felé viszont már hagyományosan, dugványozással történik. Tisztán mikroszaporítás módszerével állítják elő a Spathiphyllum wallisii fajtákat.

Különleges helyet foglal el ezen a téren az orchideák csoportja (Phalaenopsis, Cymbidium). E növények magvai nagyon aprók, nem tartalmaznak tápszövetet, ezért a magvetést is steril körülmények között, in vitro végzik. A magoncokat tenyészedényben nevelik akkora méretre, amikor akklimatizálhatók és kiültethetők. A hibridek szaporítását vegetatív szaporítását ún. bioreaktorokban végzik, folyékony táptalajon, folyamatos mozgatással. A továbbnevelésre szánt tételeket átteszik szilárd táptalajra, ahol megnyúlnak, meggyökeresednek és akklimatizálhatókká válnak.

A cserepes dísznövények időzítésének lehetőségei

A dísznövénytermesztésben az időzítés kérdése rendkívül fontos. A dísznövények iránti kereslet ingadozó, a nagyobb ünnepek és női névnapok környékén ugrásszerűen megnő, míg más napokon gondot okoz az értékesítés. A levéldísznövények esetében nincs jelentősége, mivel csak a szaporítás idejének megválasztásával időzíthetők, valamint a nevelés hossza leginkább az értékesíteni kívánt mérettől függ. Emellett a kereslet irántuk jóval kiegyenlítettebb. A cserepes virágos dísznövények termesztésénél három lehetőség áll a kertészek rendelkezésére: a szaporítási idő meghatározása azon fajoknál, amelyek más hatásra nem reagálnak. Ilyen kultúra pl. a ciklámen, a Sinningia. A fajták forgalmazói a katalógusokban jelzik, hogy az adott fajta, optimális termesztési körülmények között, hány héttel az indítás után kezd virágozni. Egy következő lehetőség azon környezeti tényezők szabályozása, amely(ek) az adott faj virágzását kiváltják. A fény hosszára reagáló fajok közül cserepes dísznövényként elsősorban rövidnappalos fajokat termesztünk. Legfontosabb kultúránk ezek közül a mikulásvirág ( Euphorbia pulcherrima), obligát rövidnappalos, kritikus nappalhossza 12 óra. A fajták reakcióideje (lásd Dísznövények növekedésszabályozása fejezet) 6,5-10 hét. A sötétítést a természetes rövidnappalok beállta (szeptember 21.) után is végezzük, hogy biztonságosan egyszerre kapja meg az indukciót az állomány. A mikulásvirág érzékeny a befülledésre, ezért különösen a kora őszi hetekben szellőzésről, légmozgásról gondoskodni kell a fekete függöny alatt. A korallvirág (Kalanchoë blossfeldiana) szintén obligát rövidnappalos faj. Reakcióideje 9-14 hét. Egész évben keresett, ezért folyamatosan termesztjük. A növény könnyen termeszthető, nem érzékeny, a fekete fólia akár a növényekre is teríthető. A szokásos sötétítés a műszak végétől (17 óra) a másnapi műszak elejéig (8 óra) tart. A fent említett két faj vegetatív szerveinek növekedéséhez hosszúnappalos körülmények szükségesek. Természetes rövidnappalon a fényszakasz hosszát 13 óra fölé kell emelni pótmegvilágítással egészen a kellő számú elágazás kifejlődéséig. A fakultatív rövidnappalos növények természetes hosszúnappalon is virágoznak, ha a hőmérséklet az optimum alá csökken, de gazdag, egyöntetű virágzást rövidnappalon érhetünk el. Ebbe a csoportba tartoznak a Begonia × elatior hibridek. A kezelés során a fényszakasz hosszát 13,5 óra alatt tartjuk. A hőmérséklet változtatásával szintén lehet a virágzást időzíteni az arra érzékeny fajoknál. Legjellemzőbb példa a tavaszi hagymás évelők (tulipán, nárcisz, jácint) cserepes hajtatása. A begyökeresedett hagymákat fagypont fölött (+2 °C) tartjuk mindaddig, amíg a tervezett értékesítéstől visszaszámolva meg nem kezdhetjük a hajtatást. A hajtatási idő igen korai és korai hajtatás (december eleje – január eleje) esetén 6-7 hét, a természetes virágzási idő közelében 4 hét, késleltetett virágoztatás esetén 4-5 hét. A hőmérséklet csökkentése, jarovizáció szükséges a Cymbidium kivirágoztatásához is. A kifejlett töveket 3-4 héten át fajtától függően 12-17 °C-nak tesszük ki, ami az új hajtásokban virágzati szárak fejlődését indukálja. A Cymbidium téli virágzású növény, az indukciót szeptember-október folyamán biztosítjuk úgy, hogy a növényházak ablakait éjszakára nyitva hagyjuk. A korai fajták jarovizációs ideje nyár végére esik, amikor a külső hőmérséklet ennél jóval magasabb. Az indukciót csak speciális, hűtőfalas termesztő berendezésben lehet biztosítani, így elvileg már szeptember közepétől-végétől várható virágzás. A világviszonylatban legnépszerűbb cserepes virágos dísznövények, a Phalaenopsis hibridek virágzása is hőhatással időzíthető. A kifejlett töveket 3 héten át a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti legalább 10 °C-os hőingásnak tesszük ki, ami a generatív fázist beindítja. A hortenzia és a rododendron esetén a hajtáscsúcsban a virágrügyek képződését az alacsony, 17 °C alatti hőmérséklet indukálja, ami a rododendronnál a rövidülő fényszakasszal párosulva fejti ki hatását. Ezt követően a növényeknek legalább 6 hetes, 5 °C-on tartott nyugalmi periódus szükséges, ami hűtőtárolóban akár fél évig is meghosszabbítható. Így a nevelési időt figyelembe véve, a tervezett értékesítési időből visszaszámolható a kultúra indítása.

Az időzítés harmadik módja a vegyszeres virágoztatás. Alapja, hogy a virágzási méretet elért növénynek szüksége van egy bizonyos érési folyamatra, hogy a generatív fázis beinduljon. Ezt a szakaszt rövidíthetjük érést serkentő vegyszerekkel. Jellemző példa a broméliák sok fajánál alkalmazott etilénkezelés. A termesztés során az érett növényeket etilén hatóanyagú érésgyorsító vegyszer 0,2 %-os oldatával (acetilén gáz, Ethrel stb.) kezeljük 2-3 alkalommal, két hetes időközönként. A kezeléseket követően az állomány fajtól függően 1,5-3 hónap múlva bevirágzik.

A növekedésszabályozás lehetőségei

A cserepes dísznövénytermesztésben nagy szerepe van a növekedés szabályozásának. Az első osztályú áru kompakt, bokros, sok elágazódással, rövid ízközökkel. Bár a nemesítés egyik fontos célja a beavatkozás nélkül is jól elágazódó fajták előállítása, a termesztett fajták többsége még nem ilyen. A bokrosodás elősegítése legegyszerűbben a hajtáscsúcs visszacsípésével érhető el. A módszert alkalmazzuk korallvirág, mikulásvirág, krizantém, virágos begónia stb. esetén.

A zömök habitus érdekében törpítőszereket alkalmazunk. Legismertebb a Cycocel (CCC) és az Alar 85. Általános alkalmazott töménység CCC-ből 0,5-1 ‰, Alar 85-ből 1-3 ‰, gyakorisága 1-3 alkalom kéthetes időközönként. A szerek hatása függ a növényfajtól, a kijuttatás körülményeitől, a környezeti tényezőktől (lásd Dísznövények növekedésszabályozása fejezet). Általánosan használt a korallvirág, mikulásvirág, virágos begónia, és a cserepes krizantém nevelése során. A fent említett vegyszerek mérgezőek, betiltásukkal évek óta foglalkoznak. Mivel azonban a törpítésre szükség van, nagy erőkkel folyik a kutatás más, alkalmas szerek után. Jelenleg jó eredményekről számolnak be egyes fungicidek, a Caramba, a Regalis, a Cultar és a Toprex használatával. Törpítő hatás elérhető a környezeti tényezők változtatásával is (hőmérséklet-csökkentés, vízmegvonás, negatív DIF – lásd Dísznövények növekedésszabályozása fejezet), a hazai szélsőséges klíma azonban nem minden esetben teszi lehetővé alkalmazásukat.

A cserepes virágos növényeknél általában a minél több virág, ill. virágzat képződése a cél, egyes halottak napi cserepes krizantém fajták esetén a hajtásvégi nagyobb virágméret elérése érdekében ugyanúgy eltávolítjuk az oldalbimbókat, mint a vágottkrizantém-termesztés során.

A cserepes dísznövények forgalmazása

A cserepes dísznövények forgalmazása kevésbé kötött a jeles napokhoz, bár azok előtt a kereslet megugrik irántuk. Levéldísznövényeket egész éves ciklusban termesztünk, évszaktól függetlenül. Szinte kivétel nélkül kiválóan, zárt kamionban, sötétben, napokig leromlás nélkül tűrik a szállítást. Hazai termesztésük ennek következtében az utóbbi évtizedekben szinte teljesen megszűnt, néhány nagy termesztő kiegészítő kultúraként foglalkozik előállításukkal. A Hollandián keresztül érkező áru a magas szállítási költséggel együtt is olcsóbb, bár minősége ingadozó, általában sokkal rosszabb a hazai előállítású áruénál. Áttörést jelenthetne a hazai termálvíz-készletek felszabadítása termesztési célra, és ezzel a magyar kertészetek versenyképességének növelése. A cserepes virágos dísznövények többségénél megfigyelhető az értékesítésben a szezonalitás. A nyári hónapokban az olcsó szabadföldi vágottvirágok megjelenése a piacon a cserepes virágos dísznövények keresletét is visszaszorítja, ezért a fő értékesítési idejük szeptembertől májusig tart. Emellett a környezeti tényezők is befolyásolják a termesztés irányát. A legélesebb határ a mikulásvirág esetén tapasztalható. Január elseje után már nem lehet eladni, ezért az értékesítés visszafelé tolódik az ősz felé. A ciklámen alacsony hőigényű növény, a nyári magas hőmérséklet nem kedvez a szép lombozat és dús virágzás kialakulásának, a termesztőház hűtése tetemes költséget jelent. Hagyományosan ezért alakult ki az ősztől tavaszig terjedő virágoztatás. Hasonló a helyzet a primula hibridekkel. A virágok differenciálódásához alacsony, 15 °C alatti hőmérséklet szükséges, ami téli termesztés idején kedvező, nyáron viszont megoldhatatlan probléma. A cserepes krizantém esetén áttörést jelentett a multiflora és garden mums fajták megjelenése, amelyek sokkal rövidebbb reakcióidejűek, egyes fajtáknál pedig a virágindukcióhoz nem is kell a szigorúan rövidnappalok beköszönte, szabadföldön már augusztusban megindul a virágdifferenciálódás, ezért az értékesítés kezd visszatolódni a nyár vége felé. Egész éves termesztésben viszonylag kevés virágos cserepes faj van, ide tartozik a korallvirág és az afrikaiibolya. A virágos cserepes dísznövények terén kevésbé fenyeget az import hatása, mivel a virágok sérülékenyebbek, a szállítást kevésbé tűrik. A termesztés még jelentős mértékben hazai kézben van.

Alternatív cserepes dísznövény kategóriák

Az utóbbi években – évtizedekben a hagyományos cserepesként forgalmazott fajok mellett választékbővítő jelleggel évelő és cserje fajok is megjelentek cserepes kultúraként. Kiemelkedő ezen a téren Dánia példája, ahol a termesztők a Campanula fajok nemesítésével létrehoztak cserepes fajtákat, a világon elsőkét. A nemesítés főleg a tavaszi virágzású évelő fajokból állít elő folyamatosan törpe növekedésű, erősen bokrosodó fajtákat, kimondottan cserepes termesztésre, pl. Aquilegia, Echinacea, Lavandula, Erysimum stb., melyeket nemcsak az évelőket, hanem az egynyári és balkonnövény szaporítóanyagot forgalmazó nemzetközi cégek is ajánlanak katalógusaikban. Fás taxonok közül a Hebe fajokat, Skimmia japonica, Erica fajokat és hibridjeiket, Cupressus macrocarpa stb. taxonokat forgalmazzák cserepes dísznövényként. Fontos azonban tudni, hogy ezek a taxonok beltérben alkalmi díszek, elvirágzás után az igényeiknek megfelelően kell továbbnevelni: az évelőket szabadföldbe kiültetni, a fás szárúakat fagymentes helyen teleltetni.

Ellenőrző kérdések

1. Ismertesse a cserepes levéldísznövény fogalmát, nevezzen meg 5 fajt!
2. Ismertesse a mediterrán vidékekről származó cserepes dísznövények környezeti igényeit! Nevezzen meg 5 fajt
3. Ismertesse a trópusi vidékekről származó cserepes dísznövények környezeti igényeit. Nevezzen meg 5 fajt!
4. Milyen szaporításmódok jellemzőek a levéldísznövényekre? Mindegyikre mondjon növénypéldát!
5. Milyen szaporításmódok jellemzőek a cserepes virágos dísznövényekre? Mindegyikre mondjon növénypéldát!
6. Hogyan időzíthető a mikulásvirág és a korallvirág virágzása?
7. Mely környezeti tényező váltja ki a primulák virágindukcióját?
8. Hogyan időzíthető a ciklámen és az afrikaiibolya virágzása?
9. Milyen növekedésszabályozási lehetőségeket ismer a cserepes dísznövénytermesztésben, mindegyikre mondjon növénypéldát!
10. Mit értünk alternatív cserepes dísznövény alatt, nevezze meg a legfontosabb fajokat!

Irodalomjegyzék

Czáka S. (szerk.) 1998. Cserepes dísznövények.. Mezőgazda Kiadó Budapest. p. 9-271.
Hamrick, D. (ed) 2003. Ball Reedbook vol. 2. Crop Production. Ball Publishing, Batavia, Illionis, USA. p. 201-692.
Larson, A. R.:1992: Introduction to Floriculture. Academic Press USA. p. 224-506, 571-598.9-291.
Martinovich V. (1975): Dísznövényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 62-495.
Roeber, R. (ed.) 1994. Topfpflanzenkulturen. Eugen Ulmer GmbH & Co. Stutgart. p. 17-665.
Tillyné Mándy A., Honfi P. (szerk.) 2011.: Növényházi dísznövények termesztése. (Egyetemi jegyzet) BCE KETK, Budapest. p. 119-237.
Zimmer K., Echer, F. Gugenhan. O., Kneipp, O. 1991. Hauptkulturen im Zierpflanzenbau. Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart. p. 18-384.
Mándy A., Komiszár L., Honfi P., Treer A. 2006.: Cserepes levéldísznövények. Dísznövény Szövetség és Terméktanács, Budapest p.6-105.