A modern dísznövénytermesztés technikai feltételei

Szerzők: Honfi Péter – Steiner Márk

Termesztőfelületek

A dísznövénytermesztés két fő ága a szabadföldi és a növényházi dísznövénytermesztés, mely nemcsak helyszínében, de a termesztett taxonokban, az alkalmazott módszerekben egyaránt elkülönül. A szabadföldi és a növényházi termesztés fő területeit az 1. fejezetben ismertettük. Ebben a fejezetben főként – bár nem kizárólag – a növényházi termesztés berendezéseinek, gépeinek bemutatására szorítkozunk, a díszfaiskolai termesztés és évelőtő-termesztés szabadföldi folyamatait külön fejezetek tárgyalják, az alkalmazott technikák közül itt csak néhányat mutatunk be.

Növényházak

Növényháznak nevezünk minden olyan fedett, fényáteresztő anyaggal borított létesítményt, melyben növények szaporítása, nevelése, kertészeti termesztés zajlik. A külföldi szakirodalom ezeket az építményeket „fedett területek” vagy „kondicionált termesztőfelületek” néven is említi. Két fő típusukba – a borítóanyag szerint – a különböző üvegházak és a fóliás létesítmények tartoznak.

A növényházak alapvető funkciója, hogy a mi klímánkon megfelelő körülményeket teremtsenek a nálunk nem honos, szabadföldön nem vagy kisebb hatékonysággal termeszthető dísznövények számára. A legelső növényházak a főúri kertekben és botanikus kertekben létesültek, szerepük a távoli földekről hozott egzotikus növények megtartása volt, sokkal inkább reprezentatív, esztétikus megjelenésű épületek voltak ezek, mint termesztőházak (ld. 1. fejezet).

A napjainkban alkalmazott fontosabb növényháztípusok a hagyományos fóliasátrak, a fóliablokkok, a hagyományos üvegházak és a nagy fesztávú, magas légterű üvegházak. A fejlődésben megfigyelhető, hogy a leginkább általános tendencia a növényházak méretének növekedése. Ennek előnye az egyenletesebb hőeloszlás, és a jobb belső helykihasználás.

A termesztőlétesítmények borítóanyaga napjainkban igen változatos, a hagyományos üvegborítású házak mellett több műanyagtípus is előtérbe került.

Üvegházak . Az üveg hosszabb élettartamú, és jobb fényáteresztő, mint a legtöbb műanyag, az UV-sugarakat azonban nem engedi át, ami megnyúlást okozhat, és az üvegházból kikerülő növényeket (pl. szabadföldön továbbnevelt vagy kiültetendő palánták, cserepes dísznövények) a kezdeti időszakban védeni kell az esetleges perzseléstől. Az éjszakai kisugárzásos lehűléssel szemben jó védelmet ad, a hősugarakat visszaveri az üvegház felé.

Cserepes begónia (Begonia elatior hibridek) termesztése modern, nagylégterű üvegházban.

Fóliaházak . A legrégebb óta alkalmazott műanyagborítás a színtelen műanyag fólia, mely többnyire polietilénből készül. Hagyományosan a földbe szúrt bordákra feszítik ki, és széleit a ház mentén ásott árokba hajtva leföldelve rögzítik, így alakul ki a normál fóliasátor. Rövidebb élettartamú, nehezebben tisztítható és könnyebben szennyeződik, mint az üveg, sérülékenyebb is annál, azonban az UV-sugárzást átengedi, így alatta a megnyúlás ritkábban fordul elő, és az ezzel borított ház jóval olcsóbban telepíthető az üveg borítású létesítményeknél. Hőgazdálkodása kedvezőtlenebb. 

Vágott kála (Zantedeschia aethiopica) termesztése alacsony, fólialagutas létesítményben.

Kettős fóliaborítású házak . A fólia hőgazdálkodását javító módszer, rendkívül jó hőszigetelést tesz lehetővé, szellőztetése is megoldható, gépesíthető. Létesítése jóval drágább a hagyományos fóliasátrakénál, viszont kedvező tulajdonságai miatt egyre gyakrabban alkalmazzák. Különleges változata a hólyagfóliás borítás, melynél a két réteg között lévő levegő hasonlóan jó hőgazdálkodást tesz lehetővé.

Egynyári palántanevelés hólyagfólia borítású növényházban.

Merevműanyag-borítású házak . A kettős falú, sík és merev műanyagok (polikarbonát, poliakrilát) az üveghez hasonló tartószerkezetre szerelhetők fel, de jóval könnyebbek és jobb a hőszigetelő tulajdonságuk. Kimondottan drágák, ami lassította elterjedésüket az üzemi termesztésben. Az új típusokat fényvédő bevonattal látják el, így nem sárgulnak el, és fényáteresztő-képességük nem romlik.

Polikarbonát ház.

A fényellátás befolyásolásának technikai feltételei

Általánosan elmondható, hogy a növényházi termesztésben arra törekszünk, hogy minél több fény jusson a termesztőlétesítménybe, illetve a termesztett növényekhez. Különösen fontos ez a mérsékelt égövi klímán a téli, fényszegény időszakban, ezért minden lehetséges eszközt fel kell használnunk a fényellátottság növelésére. Ennek legegyszerűbb módja a burkolóanyag megválasztása, amint azt a Termesztőfelületek fejezetben láthattuk, de emellett a létesítmény szerkezetét is úgy célszerű kialakítani, hogy az a kedvező fényviszonyokat szolgálja. Ennek legfontosabb eszköze a minél magasabb létesítmény (vápamagasság növelése), a minél karcsúbb szerkezeti elemek, az árnyékot vető berendezések talajszinti vagy asztal alatti elhelyezése, és a gondosan kiválasztott tájolás.

A természetes fény azonban nem minden kultúránál és nem minden időszakban elegendő a termesztéshez, ezért egyes esetekben mesterséges megvilágítást is alkalmaznunk kell. Ennek alapvetően két típusa létezik: a hosszúnappalos kezelés és az asszimilációs megvilágítás.

Asszimilációs megvilágítás esetén a fényigényes kultúrákat részesítjük nagy fényerősségű pótmegvilágításban, melyhez leggyakrabban 400 W teljesítményű nagynyomású nátriumgőzlámpákat használunk.

Vágottgerbera-termesztés Finnországban, asszimilációs megvilágítással felszerelt növényházban.

Minél fényszegényebb területen zajlik a termesztés, annál több megvilágításra van szükség. Hazánkban 18 négyzetméterenként egy lámpatestet helyeznek el, 3-4 méteres magasságban a növények szintje felett. Elterjedten alkalmazzák pl. liliom és rózsa téli virágoztatásánál.

Asszimiliációs megvilágítás liliom termesztésében.

A hosszúnappalos kezelésekre ennél jóval kisebb fényintenzitást adó egyszerű izzólámpák vagy fénycsövek is alkalmasak, ezek célja ugyanis nem az asszimilációs folyamatok elősegítése, hanem a fotoperiodikusan reagáló rövid- vagy hosszúnappalos növények fejlődésének befolyásolása, a nappal meghosszabbítása, illetve az éjszaka lerövidítése. (Részletesebben ld. a 3. fejezetben.)

Hosszúnappalos kezelésre alkalmas fénycsövekkel felszerelt üvegház.

Rövidnappalos kezelésre , azaz sötétítésre (a természetes fény teljes kizárására) a rövidnappalos kultúrák (pl. krizantém, mikulásvirág, korallvirág) termesztésében van szükség, mellyel a nappal hosszúságát tudjuk a kritikus nappalhossz alá rövidíteni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a nevelőasztalok, ágyások fölé fekete fóliát terítünk. A fólia alatt a napsütés hatására komoly hőség alakul ki, ezért fontos, hogy naplemente után a fóliát nyissuk ki, hogy az állomány átszellőzhessen. Szintén a szellőzést segíti és növényvédelmi szempontból előnyösebb, ha fólia helyett fekete szövetet használunk. A teljes folyamat automatizálására is mód van, ilyenkor az energiaernyőhöz hasonlóan belső huzalrendszeren terül ki, illetve húzódik össze a sötétítőanyag, a folyamatot pedig beállított időprogram szerint számítógép vezérli.

Automata sötétítésre alkalmas rendszerrel felszerelt üvegház (a képen szürke színű ernyő az energiaernyő, a fekete szövet alkalmas sötétítésre).

A növényház hőgazdálkodásának a javítása

A fény mellett a hőmérséklet az egyik legmeghatározóbb fejlődést befolyásoló tényező, ezért a növényház hőgazdálkodásának javítása alapvetően fontos feladat. Az év során alapvetően két időszak tekinthető ebből a szempontból kritikusnak: télen a hőveszteség mérséklése és a fűtés hatékonyságának javítása a fő cél, míg a nyári időszakban a túlmelegedést próbáljuk elkerülni különböző eszközökkel.

Kettős borítás alkalmazása esetén a két borítóréteg között levegő gondoskodik a szigetelésről, ami rendkívüli mértékben javítja a ház hőgazdálkodását. A kettős fóliaborítás arra is lehetőséget ad, hogy a két réteg között vizet csörgedeztessünk, ami télen fűti, nyáron hűti a létesítményt.

Az energiaernyő egy a növényház belső terében mozgó, különleges kiképzésű függönyrendszer, amely vízszintesen elterül a növényállomány felett és függőlegesen lelóg az oldalfalak mentén. Műanyag anyagába alumíniumszálakat szőnek, ami az alulról érkező hősugarak visszaverésével csökkenti a kisugárzásos hőveszteséget. Az ernyő kihúzásával a fűtendő légtér is csökken, ami szintén javítja a fűtés hatékonyságát. Nappalra összehúzzák, így az árnyéka elhanyagolható, nyáron viszont – külön árnyékolóernyő hiányában – akár árnyékolásra is használható. Reggeli összehúzásakor csak fokozatosan szabad eljárni, a felette lévő légtér ugyanis erőteljesen lehűlhet, és hirtelen összehúzva az energiaernyőt, a hideg levegő növényállományra zúdul.

 Félig behúzott energiaernyő egynyári palántanevelő üvegházban.

Vegetációs fűtés esetén a növényállományban vezetett bordás műanyag csövekben meleg vizet keringetünk, mellyel közvetlenül a növény környezetét melegítjük, nem a légteret. Ehhez a normál fűtőrendszernél alacsonyabb hőmérsékletű víz is elegendő (a forró víz perzselést okozna).

Vegetációs fűtés vágottrózsa-állományban.

A fejfűtés egyes vágottvirág (rózsa, krizantém) kultúrákban alkalmazott speciális vegetációs fűtés, melynek során a fejlődő bimbók magasságában egy fűtőcső helyezkedik el. A cső mobil, a virágszár növekedésével emelhető, szintén 40 °C körüli hőmérsékletű víz kering benne. Segítségével a virág mérete nő, színe mélyül, valamint szárító hatása következtében a szürkepenész fertőzés ellen is véd.

A talpfűtés a szaporítási eljárásokban alkalmazott, a nevelőasztal vagy esetleg ágy alatt elhelyezett fűtőrendszer, ami a gyökérképződés, illetve csírázás közvetlen környezetében növeli meg a hőmérsékletet, a nagyobb légtér felesleges fűtése nélkül, gyorsabb gyökeresedést, ill. csírázást váltva ki.

Árnyékolásra a nyári időszakban lehet szükség. Legegyszerűbb módja a növényház festése, ennek tagadhatatlan előnye, hogy olcsó, ma már olyan festékek is kaphatók, amelyek egy tenyészidőszak alatt lekopnak, így ősszel nem kell őket külön eltávolítani. A másik üzemi módszer a növényházi árnyékolóernyő alkalmazása. Ez egy fehér színű ernyő, ami belső huzalrendszeren feszíthető ki a növények fölé, csökkentve ezzel a létesítménybe jutó fény intenzitását. Szintén alkalmas a kisebb létesítmények vagy szabadföldi ágyak árnyékolására a zöld műanyaghálós (Raschel-háló) borítás, mellyel magasárnyékolók kialakítása is lehetséges. 

A szellőztetés két célt szolgál a termesztőlétesítményben: egyrészt a túlmelegedést hivatott megelőzni a kinti, viszonylag alacsonyabb hőmérsékletű levegő beengedésével, másrészt a kinti légtérből CO₂-ban gazdagabb levegőt juttat a növényházba, ami az asszimilációt segíti elő. A szellőzőfelületeket többnyire az üvegház tetején, a gerinc mentén vagy az oldalfalakon nyitják, a végfalak szellőzőfelületei nem képesek kellő mértékű légcserét biztosítani (ez a hagyományos fóliaalagutak legnagyobb problémája).

Leereszthető oldalfalú hólyagfóliás növényház szellőztetése.

Aktív hűtésre néhány speciális esetben lehet szükség. A Cymbidium virágoztatásában vagy egyes szegfűházakban alkalmazzák az ún. nedvesfalas hűtést, ennek során az üvegház egyik oldalán különleges kiképzésű, pl. forgácsbetétes falat alakítanak ki, amelyen állandóan víz szivárog le, a ház ellentétes oldalán pedig nagy teljesítményű axiálventilátorokat szerelnek fel. A ventilátorok által keltett légmozgás a nedves falról kis méretű vízcseppeket mozdít meg, és repít át a berendezés légterén, ezek elpárologtatásával hűtve le a környezetet.

Nedvesfalas üvegház.

A helykihasználás javítása

A növényház felületegységre jutó költségeinek csökkentését célozzák a jobb helykihasználást lehetővé tevő módszerek és berendezések, közvetve ebbe a csoportba sorolhatók a belső anyagmozgatás gépei és berendezései is. Az egyik legalapvetőbb cél, hogy lehetőleg ne, vagy csak rövid ideig álljanak üresen a felületek, jó munkaszervezéssel és gondos technológiai tervekkel küszöböljük ki az „üresjáratokat”. Megjegyzendő, hogy vannak olyan időszakok, amikor a rendelkezésre álló technológia nem teszi lehetővé a gazdaságos termesztést, ilyenkor lehetséges, hogy egy rövidebb leállás kifizetődőbb, mint egy gazdaságtalanul termeszthető kultúra elindítása.

Szállítótargoncák. A növényházon belüli anyagmozgatásra a keskeny utak miatt csak különleges kiképzésű szállítótargoncák alkalmasak. Leggyakrabban az ún. CC-kocsik vagy dán konténerek találhatók meg, ezeket kimondottan a kamionos szállításhoz fejlesztették ki, méretüket úgy alakították ki, hogy a szállítójármű rakodóterét teljes mértékben kitöltse. Hosszúsága 135 cm, szélessége 57 cm, magassága 190 cm. Kerekeken gördül, tartóoszlopai L-profilú vasak, melyekre a szállítandó növény méretétől függően az alsó polc fölött 10 cm-enként további polcok szerelhetők. Ily módon szoliter növények és magoncok szállítására egyaránt alkalmas. Visszfuvarban vagy raktározásra szétszerelhető, helyfoglalása minimális.

Cserepes dísznövények CC-kontéren.

Gördülőasztal. A fix, lábakon álló, el nem mozdítható asztalok rendkívül rossz helykihasználást tesznek lehetővé. Ezt szüntette meg az ún. gördülőasztalok bevezetése, melyek nincsenek lábazathoz rögzítve, hanem két hosszanti acélhengeren gördíthetők az asztal hosszára merőleges irányba. Ezáltal nem kell minden asztal mellett, csak 5-6 asztalonként nevelőutat hagyni, a hasznos felület (nettó nevelőfelület) 80-85 %-ra nő.

Gördülőpaletta . A gördülőasztalos rendszer továbbfejlesztésével a növények nevelésére szolgáló asztalrészek, tálcák (paletták) mindkét irányba elmozdíthatók, gördíthetők a gördülőpalettás rendszernél. Ezzel a módszerrel a növények létesítményen belüli mozgatása vagy akár az üvegházból való kiszállítása is megoldható a paletták segítségével, külön rakodás nélkül. Kialakítása igen költséges, a helykihasználás viszont tovább nő.

Gördülőpalettás rendszerrel kiépített növényház.

Függesztett szállítópaletta. A tálcás palánták vagy rekeszbe, cseréptálcába rakott cserepes növények függesztett szállítópalettákon is mozgathatók a növényházban, jóllehet ennek kialakítása is költséges.

Futószalag, görgőpálya. A „gyárias” növénynevelésben, az ún. palántagyárakban találkozhatunk futószalagos vagy görgőpályás rendszerekkel. Utóbbiak előnye, hogy szabadon összeszerelhetők és szétszedhetők, így tetszés szerinti pálya alakítható ki velük, viszont csak rekeszbe rakott anyag mozgatására alkalmasak és a mozgatott anyag rázkódik. Szállítószalaggal finomabb szállítás lehetséges, ezt egyes berendezésekbe építve (pl. cseréptöltő gépeknél, válogatógépeknél) alkalmazzák leggyakrabban.

Szállítószalagos növénymozgatás az üvegház és a szabadföld között.

Szaporító- és ültetőgépek

Földkeverő- és előkészítő gépek . A cserepezés, illetve szaporítás alapvető feltétele az adott folyamathoz szükséges közeggel, földkeverékkel megtöltött szaporító-, ill. nevelőedény. A közeg összeállításában, előkészítésében ma már több művelet gépesíthető. A bálában érkező tőzeget vagy földkeveréket bálabontó gépekkel lazítjuk meg.

 Bálabontógép.

Egy-egy ilyen gépbe egy teljes bála állítható bele, a benne mozgó szerkezetek megbontják az összetömörödött közeget és szállítószalaggal továbbítják a földkeverő, magvető vagy cserepezőgép felé. Egy különleges közeg-előkészítő berendezés a tőzeghenger-készítő gép.

Tőzeghenger-készítő gép.

Ezzel a berendezéssel a szaporításban (pl. dugványozásban) használatos tőzeghengereket állítják elő: a gép papírhengert tölt meg szaporítóközeggel, majd sejttálcába illeszthető méretű hengerekre darabolja azt. A tőzeghengerrel a jóval drágább préselt, víz hatására megduzzadó tőzegpogácsák válthatók ki.

Magvetőgép . A magvetést napjainkban szintén megoldhatjuk gépek segítségével is. A gép egyaránt elvégzi a szaporítótálcák (sejttálcák) feltöltését, a mag szemenkénti vetését és takarását. A módszer rendkívül gyors vetést tesz lehetővé, azonban nem minden növénynél alkalmazható, a túl apró magvakat pillírozni (drazsírozni) kell gépi kezelhetőségük érdekében, a függelékeket viselő, különleges formájú magvakat pedig koptatással, bevonatozással vagy szintén drazsírozással készíthetjük elő.

Cserepezőgépek . A leggyakrabban használt kertészeti cserepezőgépek félautomaták: a körpályán mozgó cserepeket feltöltik géppel, elkészítik a növény (magonc vagy dugvány) számára az ültetéshez szükséges mélyedést, de magát a beültetést kézzel kell végezni, valamint folyamatosan pótolni kell a gépből kifogyó közeget és cserepet, és el kell hordani a beültetett cserepeket.

Kiültetőgépeket a dísznövénytermesztés területén belül leggyakrabban a díszfaiskolai termesztésben alkalmaznak, ahol lassan mozgó eszközre szerelt résnyitó elemek vagy lyukfúrók előkészítik a gödröt az ültetéshez, a növényeket pedig a géppel együtt mozgó ülőhelyeken ülő dolgozók kézzel ültetik a helyükre. Nagyüzemi növényházi termesztésben is alkalmazható módszer, de ritkán használják. Ma már létezik olyan változata is, amelyik az ültetést is elvégzi, legfeljebb a növények adogatását kell kézzel végezni.

Robotszerű ültetőgépek . Nagyüzemi cserepes termesztésben és palántanevelésben ma már teljesen automatikus ültetőgépek is alkalmazhatók, melyek az ültetés, átültetés valamennyi műveletét képesek ellátni. A robotszerű, ujjakkal rendelkező berendezés kiveszi a sejttálcában lévő magoncokat és dugványokat, és a mellette mozgó futószalagon haladó cserepekbe ülteti azt.

Ugyanez a módszer az alapja a szaporítóanyag-forgalmazó üzemekben ill. palántagyárakban a szivartálcák kitöltésének: a szivartálca a magoncokkal vagy gyökeres dugványokkal elhalad egy fotocella rendszer előtt vagy alatt, a fotocella érzékeli az üres (ki nem kelt magonc vagy elpusztult dugvány) sejteket, amiket egy tüske kinyom, majd a robot ujjak beültetik az új növényt.

Cserépátrakó gépek . A növényházi termesztés egyik hagyományosan munkaigényes folyamata a szétrakás, a növények megfelelő térállásba rendezése. Ehhez szintén kialakítottak gépesített eljárásokat: a gördülőpalettán érkező növényeket fölülről fogják meg a robotkarok, egyenként vagy többesével kiemeli őket, majd átfordulva, immár tágabb térállásban rakja ki a szomszédos palettán vagy asztalon.

Öntöző- és tápoldatozógépek

Az öntözés, ill. a tápoldat kijuttatása a növényápolási munkák közül az egyik leggyakrabban végzendő művelet, ezért – automatizálás nélkül – rendkívül sok kézi munkaerőt igényel. A fontosabb dísznövénytermesztésben alkalmazott módszerek a következők.

Tömlős öntözés . A legkevésbé korszerű módszerek képviselője, mely rendkívül sok munkaidőt igényel, emellett igen nagy tapasztalatot követel meg a dolgozótól. Olyan esetekben lehet indokolt, ahol rendkívül vegyes növényanyaggal dolgoznak, ezért az eltérő vízigény biztosítása így oldható meg a legegyszerűbben, vagy a kis üzemméret nem teszi gazdaságossá az öntözés automatizálását.

Esőztető öntözés . Mind szabadföldön, mind növényházban elterjedten alkalmazott módszer a növények felülről történő öntözése. Az alkalmazott szórófejektől függően a kijuttatott vízpermet finomsága igen változó, érzékenyebb kultúrákban minél finomabb permet, mikroszórófejek alkalmazása javasolt. Hátránya, hogy viszonylag nagy a párolgási veszteség, jóllehet, ezáltal a környezet páratartalmának növeléséhez is hozzájárul. Előnye, hogy könnyen telepíthető és kezelhető.

Mikroszórófejes öntözés liliomtermesztésben.

Felszívató öntözés esetén a cserépben nevelt növények (cserepes dísznövények, egynyári palánták, szaporítóanyag stb.) ún. felszívatópaplanon állnak, amely az öntözővíz egy részét magában tartja, így tartalék vizet szolgáltat a növényeknek. Hátránya, hogy a felszívatópaplant rendszeresen cserélni kell, mert egyrészt elhasználódik, másrészt kórokozók telepedhetnek meg benne.

Felszívatópaplannal leterített növénynevelő asztal egynyári palántanevelésben.

Szivárogtató öntözésnél a növényállományban – a talajon vagy az asztalon – lefektetett perforált csövekből szivárog a víz a talajba, illetve a cserepek alá. Teljes mértékben automatizálható rendszer, jól kombinálható a felszívató öntözéssel.

Csepegtető öntözésnél az állományban futó csőrendszerből a csőbe szúrt öntözőgombákon keresztül ún. spagetticsövekkel vezetik a vizet a cserépbe vagy (pl. hidrokultúrás termesztésben) a növény tövéhez szúrt tüskékbe, így a tápoldat, ill. öntözővíz közvetlenül a gyökérzónába jut. A legjobb hatásfokú öntözési módszer, de alkalmazása esetén a párásítást mindenképpen szórófejekkel kell megoldani.

Cserepes ciklámen csepegtető öntözése.

Öntözőkocsi . A cserepes dísznövénytermesztés és a palántanevelés speciális berendezése. Ez egy finom permetet képző szórófejekkel felszerelt öntözőcső, ami a nevelőágyak vagy asztalok fölött, azokra merőlegesen helyezkedik el, és az ágy hosszában oda-vissza mozog. A talajfelszíni ágyak fölött általában kerekeken gördül, a növényházi asztalok felett pedig függesztett sínpályán közlekedik. A rendszert tápláló tömlőt csévélőszerkezet tekeri fel vagy le, az öntözőkocsi mozgásának megfelelően. Az öntözés sebessége és gyakorisága az adott növény igényeinek megfelelően változtatható. Kiscserepes termesztésnél a rendszer folyamatosan öntöz, nagyobb cserepeknél többnyire a cserepek elhelyezkedésének megfelelően, a sorok fölött áll meg és kapcsol be.

Öntözőkocsis öntözés működés közben, konténeres faiskolai termesztésben.

Ár-apály rendszerű öntözés . Növényházi, cserepes növények asztalon történő termesztésében kivitelezhető öntözési, ill. tápoldatozási módszer, melynek során az asztalokat alulról töltik fel vízzel, ill. tápoldattal, majd, miután a cserepek alulról kellően átnedvesedtek, az oldatot visszaengedik a tartályokba. Jól automatizálható és gazdaságos módszer, a visszavezetett vizet azonban feltétlenül szűrni kell, illetve fertőtleníteni is érdemes, hogy az esetleges betegségeket ne terjesszük el a növényállományban.

Ár-apály rendszerű asztal feltöltése alsó csatlakozón keresztül.

Ár-apály öntözés mikulásvirág-termesztésben, az asztalok feltöltése felülről.

Víztisztító berendezések. A vezetékes víz minősége többnyire megfelelő a dísznövénytermesztés céljaira, ára miatt azonban gazdaságtalanná tenné a termesztést. Ezért a legtöbb kertészet más vízforrásokat használ. Ennek legegyszerűbb módja a csapadékvíz összegyűjtése, ami által kiváló minőségű, de sajnos többnyire nem elegendő öntözővízhez jutunk. A kutakból vagy felszíni vizekből nyert víz minősége azonban a legtöbb esetben csak tisztítás után megfelelő termesztési célra, ezért víztisztító berendezéseket kell alkalmaznunk. A leggyakrabban az ún. fordított ozmózis elvén működő berendezéseket használják, amelyeknél egy félig áteresztő membránon keresztül elindul egy áramlási folyamat a szennyezett víztől a tiszta víz felé. A membrán az oldószert, mely jelen esetben a tiszta víz, átengedi, de a benne oldott szennyező anyagokat nem. Ez az áramlási folyamat, mely a koncentrációkülönbségből adódik, biztosítja a tiszta víz és a szennyezett víz különválasztását. A membrán felületén, mely a szűrést biztosítja, lerakódik ugyan a szennyeződés, de eltömődésre nincs lehetősége, mivel a víz folyamatosan mozgásban van, így a víz maga az, mely eltávolítja a membrán felületéről a kiválasztott és át nem engedett szennyező anyagokat.

Víztisztító berendezés.

Dosatron . A tápoldatozás könnyen kezelhető berendezése. Elve, hogy egy T-alakú csőből áll, melynek vízszintes ágát a vízvezetékre kötik, függőleges ágát a törzsoldatba lógatják (a régi lakkszórókhoz hasonlóan). A víz áramlása szívja fel a tápoldatot, a függőleges cső tövénél beállítható a kívánt koncentráció. Nagy előnye, hogy az ingadozó vízárammal arányos a tápoldat felvétele, így az ingadozó víznyomás nem befolyásolja a tápoldat koncentrációját.

Dosatron.

Számítógép-vezérlésű tápoldatozó rendszer . A legmodernebb tápoldatozó rendszer. A vezérlő komputer összeköttetésben áll három tartállyal, amelyek közül kettőben (A-tartály és B-tartály) a törzsoldatok vannak, a harmadik a savtartály, amiben a pH beállításához szükséges sav törzsoldata van. Az A- és B-tartályban azokat a tápelemeket keverik össze, amelyek egymással nem képeznek csapadékot, tömény oldatban sem. A számítógép – a visszafolyó drénvizet elemzi, és a tartályokból annyi tápanyagot kever az oldathoz, amennyi az adott növénykultúra számára optimális ellátást biztosítja.

Növényházi tápoldat-tartályok automata tápoldatozó rendszerhez.

Osztályozó- és válogatógépek

Az osztályozó- és válogatógépeket a termesztés több fázisában használhatjuk. Működési elvük lehet fizikai vagy optikai.

A fizikai elven működő osztályozógépek valamely egyszerű, könnyen mérhető paraméter (általában méret vagy tömeg) alapján osztályozzák az árut. Leggyakrabban a hagymatermesztésben alkalmazzák őket: a különböző körméretű hagymákat ennek alapján szelektálják minőségi kategóriákba.

Az optikai elven működő osztályozógép a kamera előtt elhaladó áruról képet készít, és az adott termék látható jellemzői (szín, árnyalat, lombszín, egyenesség, görbültség, magasság/hosszúság stb.) alapján osztályozza azt. A számítógép által meghatározott kategória alapján az egyes termékeket a mozgó pálya mentén elhelyezett külön rekeszekbe juttatja a rendszer (futószalagra ejti vagy kiemeli), miközben a selejtet is eltávolítja. Rendkívül pontos osztályozást tesz lehetővé például vágottrózsa válogatásában, az osztályozás után a kötegelést is elvégzi, sőt, csomagológéppel is összeköthető.

Vágottrózsa-osztályozó és csomagoló gépsor – a válogatandó anyag kézi adagolása.

Vágottrózsa-osztályozó és csomagoló gépsor – a méret szerint kiválogatott virágok kötegelése.

Vágottrózsa-osztályozó és csomagoló gépsor – a kötegek szárának gépi méretre vágása.

Vágottrózsa-osztályozó és csomagoló gépsor – a kötegelt virág szállítószalagra adagolása.

Vágottrózsa-osztályozó és csomagoló gépsor – gépi csomagolás.

Klímaszabályozás

A számítógépes klímaszabályozás a korszerű növényházak igen fontos tartozéka, mely a növények számára optimális vagy ahhoz közeli tartományban hivatott tartani a környezeti tényezőket. A komputer szabályozza, illetve szabályozhatja

• a fűtést,
• az öntözést, tápoldatozást és párásítást,
• a szellőzőfelületek nyitását és zárását,
• a hűtést, kényszerszellőztetést,
• az árnyékolást,
• az energiaernyők nyitását és zárását,
• a sötétítőernyők behúzását,
• az asszimilációs vagy hosszúnappalos pótmegvilágítást,
• a széndioxid-trágyázást,
• a tápoldatok összetételének ellenőrzését és módosítását.

A számítógépes ellenőrzés ezzel az emberi irányításnál is pontosabb lehet, így jobb hatékonyságú, költséghatékonyabb, gyorsabb termesztést tesz lehetővé. A komputer nem csupán vezérlésre, azaz előre programozott műveletek végrehajtására képes, hanem a mért jellemzők, külső és belső környezeti paraméterek (hőmérséklet, szélerősség, páratartalom, talajnedvesség) alapján képes beavatkozásra.

A klímakomputerek beállítása rendkívül nagy jártasságot és szaktudást igényel, és nem nélkülözheti a termesztői tapasztalatokat. A legprecízebben beállított klímaszabályozás esetén sem lehet nélkülözni az emberi jelenlétet, a rendszer felügyeletét, finomhangolását. 

A szabadföldi (díszfaiskolai és évelő-) termesztés néhány speciális eleme

A szabadföldi dísznövénytermesztésben sok tekintetben más kertészeti ágazatokhoz hasonló, vagy azokkal teljesen megegyező technikai feltételeket kell biztosítani, illetve az eddig bemutatott berendezések és gépek egy része is használatos, ebben a fejezetben ezért csak néhány máshol nem, vagy csak ritkán használt eszköz, illetve létesítmény bemutatására térünk ki.

Évelő konténertelep . A konténeres termesztés ma a leginkább alkalmazott évelő termesztési mód, a nevelési idő lerövidülését hozta magával, a növények rövidebb idő alatt válnak értékesíthetővé. Viszonylag kis felületen is nagy tömegben állíthatók elő a növények.

Évelő konténertelep.

A területnek, ahol a konténertelepet kialakítjuk, gyommentesnek kell lennie, többnyire ágyásrendszerben van beosztva, agroszövettel borított. Lejtését tekintve közel síknak kell lennie, 2-3 %-os lejtés még megengedett. Biztosítani kell az utakat, akár az ágyások, akár a konténertelep egyes részei között, öntözővíz-vételi lehetőséget, automata vagy félautomata öntözőrendszerrel (a korszerűbb telepeken már öntözőkocsi működik). Amennyiben a termesztett fajok indokolják, árnyékoló berendezést (ld. fent) is ki kell alakítani, amely többnyire fémvázas, huzalos megoldású, és szélvédelmet is biztosít.

A konténeres neveléshez jó szerkezetű, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő közeg szükséges, mely tőzeget, komposztot is tartalmaz.

Rétegező . Átlátszatlan borítású faiskolai létesítmény, melyben a magvak rétegezése (rétegezés: elfekvő magvak előkezelésére alkalmazott módszer, mely a nedves közeggel rétegezett magvak hűtött tárolását jelenti) történik. Kis magtételeket edényben (cserép, konténer, rekesz) rétegezve, 40-50 cm mélyre a szabadföldbe ásva is rétegezhetünk vagy 5 °C-os hűtőben tárolhatunk. Nagyobb tételű rétegezésre mélyágyban, nagyobb pincékben, felszín alá süllyesztett, földdel fedett tárolószínekben, föld feletti (nyáron szellőztetett, télen fűthető) tárolószínekben vagy faiskolai hűtőtárolóban végezhetünk.

Metszőberendezés . Többnyire pneumatikus elven működő vágóeszköz, melyet elsősorban szemre metszéshez használnak a faiskolában. Csökkenti a kifejtendő emberi erőt és akár 40 %-kal csökkenti az élőmunka-igényt.

Oltógépek . A kézben oltás megkönnyítését segítő berendezések, lehetnek vágó- és forgókésesek (pl. omega alakú), szánrendszerű késesek (pl. angolnyelves párosításhoz) és forgókésesek. Olyan gépek is léteznek, melyek a megvágott alanyt és nemest egymásba illesztik, így csak a kötözés és a paraffinozás végzendő kézzel. Az oltógépek terjedését akadályozza, hogy használatuk rontja az eredési százalékot.

Kitermelőgépek. A kitermelés igen nehéz, nagy fizikai erőt igénylő munka a faiskolákban, ezért gépesítése kisebb üzemekben is indokolt. Kitermelésre többféle berendezést használhatunk az egyszerű kitermelőekéktől az egyedi földlabdás kitermelőgépekig.

- Kitermelőeke. Traktorra szerelt, vontatott vagy csörlős berendezések, melyek L- vagy U-alakú vágó-kiemelő késsel termelik ki a növényeket. A kitermelés és a gyökértisztítás hatékonyságát az ekére szerelt csúsztatópálcák, illetve rázószerkezetek segíthetik.

- Ágyáskitermelő. Speciális, az egész ágyást egyszerre kitermelő, kiszántó berendezés, a menetirányban mozgó ekevassal és rázórostélyokkal. A gép elhaladta után a csemeték egyenesen állnak a talajon, könnyen összeszedhetők.

- Kitermelő-kötegelő gép. Olyan kitermelőgép, melynél a kitermelt csemetét egymással szembefutó gumiszalagok juttatják a gépre szerelt kötözőberendezéshez, esetleg a gép rendre teríti a növényeket.

- Szabadgyökerű (szabadgyökerű: a talajból kitermelt, talajtól megtisztított gyökérzetű) fák egyedi kitermelése. A díszfaiskolában leginkább iskolázott, nagyobb méretű fák egyedi kitermelésére szolgáló eszköz. Fő eleme egy forgócsapon elhelyezkedő, 180 °-ban elfordítható kés, amely a gyökerek elvágását végzi és egy munkahengerrel a földbe süllyesztett támasztókés, mely az oldalirányú nyomást ellensúlyozza. A gyökerek elvágása után a berendezés a kést a fával együtt emeli ki a talajtól. A fát gumipofás fabefogó szerkezet tartja meg, majd ez rázza ki a gyökerek közül a földet. A géppel óránként 60-120 díszfa termelhető ki.

- Egyedi földlabdás kitermelő. Hidraulikus ásóelemekkel felszerelt, iskolázott, méretes fák földlabdás kitermelésére alkalmas, domborított vágólapos berendezés. A működés elve a következő: a törzstől kívánt távolságra az ásóelemek 3-5 oldalról vagy hengerpalást-szerűen felülről lefelé haladva elvágják a növény gyökereit, majd elvégzik az alávágást is. A földlabda magassága szintén állítható. A fát a földlabdával együtt emelőállvány emeli ki, a csomagolást kézzel kell elvégezni.

Ellenőrző kérdések

1. Milyen fontosabb növényháztípusokban zajlik a dísznövények termesztése?
2. Milyen technikai megoldásokkal befolyásolható a növényházak fényellátottsága?
3. Milyen technikai megoldásokkal befolyásolható a növényházak hőgazdálkodása?
4. Milyen módszerek alkalmazhatók a növényházak helykihasználásának javítására?
5. Milyen gépeket használhatunk dísznövények szaporításánál és ültetésénél?
6. Milyen öntözési módokat és ehhez milyen technikai megoldásokat alkalmazunk a dísznövények előállításánál?
7. Mik a tápanyag-utánpótlás fontosabb berendezései?
8. Milyen elven működnek a dísznövénytermesztésben használt osztályozó- és válogatógépek?
9. Milyen speciális eszközöket, berendezéseket használhatunk a szabadföldi dísznövénytermesztésben?
10. Ismertesse a növényházi anyagmozgatás fontosabb berendezéseit!

Irodalomjegyzék

Ball, V. (1997): BallRedbook. Greenhouse Growing. Prentice Hall Inc., Engelwood Cliffs, New Jersey, USA. 816 p.
Horn, W. (szerk.) (1996): Zierpflanzenbau. Blackwell Wissenschaftsverlag, Berlin-Wien. 662 p.
Schmidt G. (2011): Az üveg és fólia alatti dísznövénytermesztés berendezései és gépei. In: Tillyné Mándy A. és Honfi P. (szerk.) Növényházi dísznövénytermesztés. Egyetemi jegyzet. Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest. 16-28. p.