Őszibarack nemesítési irányzatok és nemzetközi eredmények; Új őszibarack- és nektarinfajták

Szerző: Szalay László

Az őszibarack termesztésének és nemesítésének rövid története

Az őszibarack Kínából indult el világhódító útjára. Senhszi és Kanszu tartományban a vadon élő genotípusok nagy változatosságban fordulnak elő. Ez a terület az őszibarack elsődleges géncentruma. Kínában az első háziasított gyümölcsfaj volt, mintegy 5000 évvel ezelőtt már termesztésbe vonták. Elterjedése emberi közvetítéssel történt. Legjobb gyümölcsű egyedei először Japánba jutottak el, majd a nyugat felé vezető kereskedelmi útvonalakon kezdetben Ázsia egyre nyugatabbi területeire, majd Európába is. Perzsiában már kb. 3000 éve termesztik az őszibarackot, változatossága révén itt található a másodlagos géncentruma, tudományos neve is erre utal. A görögök valószínűleg a perzsák elleni hadjárataik során ismerkedtek meg az őszibarackkal. A Római Birodalom időszakában, időszámításunk kezdete körül jutott el Itáliába. Európában az első írásos említése Plinius (i.sz. 23-79) „Naturalis Historia” című munkájában található. A Földközi tenger medencéjében ezután minden olyan területen elterjedt, ahol a környezeti adottságok alkalmasak voltak a termesztésére. Nagy kedveltségnek örvendett a mai Görögország, Olaszország, Spanyolország és Franciaország területén. Ezt azért érdekes megemlíteni, mert ma is ezek a világ vezető őszibarack termesztő országai. A Római Birodalom utolsó időszakában Pannónia területén is termesztették az őszibarackot. Hosszú időn keresztül a magról való szaporítás volt jellemző. A melegebb vidékeken a sárga húsú típusok, a hűvösebb, északabbra eső területeken a sokkal fagytűrőbb fehér húsú típusok terjedtek el. A tudatos szelekció és nemesítés az i.sz. V. században először a mai Franciaország területén kezdődött el. A legrégebbi, igen jó ízű, fehér húsú, magvaváló fajták innen kerültek ki. Spanyolország területén alakultak ki a többnyire maghoz kötött, sárga húsú fajták. Amerika felfedezése után először a spanyol típusú, sárga húsú fajták kerültek az új földrészre a XVI. században, és ezeket sokfelé elkezdték termeszteni. A XVII. század során az angol telepesek vitték Amerikába a francia típusú, fehér húsú fajtákat, amelyek a keleti partvidéken terjedtek el. Charles Fortune brit kutató 1850-ben Kínából az Egyesült Államokba vitte a ‘Chinese Cling’ fajtát. A keresztezéses nemesítés alapját ez a fajta jelentette. Ezt a nagy gyümölcsméretű, jó ízű fajtát keresztezték a korábban elterjedt fajtákkal, és sok kiváló árufajtát állítottak elő. Ezek többsége molyhos felületű volt, de megjelentek a hibridek között a recesszív bélyeget hordozó csupasz felületű típusok is, a mai nektarinok elődei. A XIX. század végétől tehát az Amerikai Egyesült Államokban több helyen igen intenzív nemesítő munka kezdődött el. Viszonylag szűk genetikai bázison sokféle fajtát állítottak elő, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Európában is elterjedtek, és sokáig ezek voltak a fő árufajták az ültetvényekben. A ‘Chinese-Cling’-re visszavezethető fajták közül még ma is sok van a termesztésben minden fajtacsoportból (pl. ‘Redhaven’, ‘Nectared 4’, ‘Babygold 6’). Az amerikai földrészen belül a legjelentősebb termesztő és nemesítő terület Kalifornia, ahol enyhe, mediterrán jellegű éghajlat uralkodik. Ezért van az, hogy a termesztett fajták többsége igen fagyérzékeny. A XX. század második felében Kanadában is intenzív nemesítő munka folyt, innen fagytűrőbb fajták kerültek ki (pl. ‘Harko’). Európában minden jelentős őszibarack termesztő országban nemesítési programokat indítottak a helyi ökológiai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, és a változó piaci igényeket kielégítő fajták előállítása céljából. Ezekbe a nemesítési programokba bevonták a helyi és a kínai őshazából behozott genotípusokat is.

Az őszibarack elterjedésének állomásai Forrás: Timon (2004)

A keresztezéses nemesítés mellett az indukált vagy spontán mutációk eredményeként született változatok kiemelésének is fontos szerepe van már hosszú idő óta az új fajták előállításában. Ennek eredményei például a ‘Redhaven’ korai érésű változata, az ‘Early Redhaven’, illetve fehér húsú változata, a ‘Redhaven Bianca’. A korszerű biotechnológiai módszerek alkalmazása is megkezdődött az őszibarack nemesítésben. A Prunus nemzetségen belül az őszibarack a géntérképezés modellnövénye. Kapcsoltsági térképét az alábbi ábrán láthatjuk.

Az őszibarack géntérképe Forrás: Layne and Bassi (2008)

Nemzetközi nemesítési irányzatok

A legnagyobb őszibarack termesztő országokban mai is intenzív nemesítő munka folyik, és nagy a verseny a nemesítő műhelyek között. Az értékesítés mindenütt a helyi piacoktól a szupermarketek felé tolódik el, ami meghatározza a fajtákkal szemben támasztott igényeket. Jelenleg világszerte túltermelés van őszibarackból, egyre inkább csak a kiváló minőséget lehet eladni, ez még inkább kiélezi a versenyt. Az áruházláncokban előírás a minőségbiztosítási rendszerben, integrált technológiával termelt, szermaradványok nélküli termék. Folyamatosan azonos minőségű, tetszetős külsejű, jó ízű gyümölcsöket igényelnek, nagy mennyiségben. A gyümölcsöknek bírni kell a géppel történő áruvá-készítést, szállítást, tárolást, és a pulton is kiváló minőségűnek kell maradniuk. Az értékesített mennyiséget úgy lehet növelni, ha a nagy tömegben a pultra kerülő árufajták mellett különlegességeket is kínálnak.

Ebben a helyzetben a nemesítésben ma két fő irányzatról beszélhetünk. Az egyik a fő árufajták minél hosszabb szüreti időszakot lehetővé tevő sorozatának előállítása. A másik a különleges, választékbővítő fajták nemesítése. A két irányzat természetesen egy nemesítő műhelyen belül is megvalósítható.

Az első, fő irányzatban a gyümölcsök külső megjelenésében egyre kisebb különbség van. Minden fajta gyümölcsei közel gömb alakúak, nagyméretűek, tetszetős fedőszínnel szinte teljes mértékben borítottak. A molyhos fajtáknál ma az a cél, hogy minél finomabban szőrözött legyen a felületük. A gyümölcsök húsa éretten sem puhul meg gyorsan, de jó ízű. A kemény húsállomány lehetővé teszi a szüret után a gépsoron történő áruvá készítést. A gazdaságos és környezetkímélő termesztés érdekében csak a rendszeresen és biztonságosan termő fajták lehetnek versenyképesek, és nagy hangsúlyt kap a betegségekkel szembeni ellenálló képesség. Sajnos teljesen rezisztens fajták egyelőre nincsenek.

A nemesítés másik iránya a különlegességek előállítása. Itt a fő cél a megszokottól minél inkább eltérő gyümölcsminőségű, kisebb mennyiségben, de magasabb áron értékesíthető fajták választékának bővítése. Ezen a területen az olasz és a spanyol nemesítők járnak az élen. A piacokat először a lapos őszibarackokkal hódították meg, de a vérbélű fajták előállításában is úttörő szerepük van. Spanyolországban a lapos őszibarackok mennyisége már megközelíti az összes megtermelt mennyiség 10 %-át. Ezek között vannak molyhos és sima felületűek, fehér és sárga húsúak egyaránt. A nemesítők egy egész fajtasort tudnak ajánlani a termesztőknek.

Az ezredforduló előtti években, mikor a nektarinok nagy teret hódítottak a piacokon, volt egy olyan jóslat, hogy ezek ki fogják szorítani a hagyományos, molyhos fajtákat, és 2000 után már csak nektarinokat fog mindenki termeszteni, csak ezek lesznek kaphatók. Ez a jóslat nem vált be. A molyhos fajták aránya valóban csökkent, de nem tűntek el sem az ültetvényekből, sem a szupermarketek polcairól. Egy egészséges arány látszik kialakulni a fajtacsoportok között. Az 1990 és 2005 közötti időszakban az újonnan nemesített fajták 57 %-a tartozott a molyhos fajták közé, 35 %-uk a nektarin és 8 % az ipari fajták aránya. A hússzín tekintetében szintén folyamatos átrendeződés figyelhető meg. A XX. század elején még a fehér húsú fajták voltak többségben, főként Európában. A század végére ezek aránya nagyon lecsökkent, és a keményebb húsú, jobban szállítható, sárga húsú fajtákat telepítették leginkább az ültetvényekben. A fehér húsúakkal szembeni igényt mutatja, hogy az újonnan nemesített fajták között újból sok ilyen van. A fajtacsoportokon belül a sárga és a fehér húsú fajták arányát mutatja az alábbi ábra, az 1990 és 2005 között nemesített fajták körében. 

Őszibarackfajták hússzín szerinti megoszlása a fajtacsoportokon belül az újonnan nemesített fajták között (1990-2005) Forrás: Layne and Bassi (2008)

Az őszibarack nemesítése és elterjedése Magyarországon

A mai Dunántúl területén, Pannóniában a Római Birodalom utolsó időszakában jelentős őszibarack termesztés folyt. A népvándorlás időszakában aztán a gyümölcsöskertek elvadultak. Új lendületet a XVI. században kapott a termesztés, amikor a Balkán felől új fajták kerültek az országba. Ekkoriban a fajtákat már vegetatív úton szaporították, és a fajtacsere úgy történt, hogy oltóvesszők cseréltek gazdát. Változatos fajtakör alakult ki a Kárpát-medencében, a sárga és fehér húsú fajták egyaránt megtalálhatók voltak. A magról történő szaporítás is sokáig megmaradt, a régi szőlőskertekben még ma is sok magonc fa található. Lippay János „Posoni kert” című művében, 1667-ben részletesen leírja a ma is ismert fajtacsoportok fő jellemzőit. Ismerteti a molyhos és nektarin, magvaváló és duránci, sárga, fehér és vörös hússzínű változatokat. A XVIII. században a főúri kertekben sok fehér húsú, francia fajtát telepítettek. A XIX. században angol fajtákkal bővült a fajtaválaszték. A XIX. században a gyümölcsöskertekben Magyarország területén már sok külföldi fajtát termesztettek, emellett a magonc populációkból, illetve a külföldről behozott fajták mutációja révén sok helyi fajta is keletkezett. Hungarikumként írják le a „vérbarackot”, ami egy teljesen vörös húsú őszibarack, a fehérhúsú fajták erősen antociános változata. A következő korabeli fajtanevek reprezentálják a tájfajták változatosságát: ‘Mezőkomáromi duránci’, ‘Szöghi duránci’, ‘Nagy kedvelt’, ‘Szép Őrnő’, ‘Veres Magdolna’. A XIX. század végén, a nagyvárosok környékén, sok helyen a filoxéra miatt kipusztult szőlők helyén megkezdődött a kereskedelmi célú ültetvények létesítése. Ekkor kerültek be az országba az amerikai fajták, amelyek fokozatosan kiszorították a termesztésből a hagyományos magyar fajták jelentős részét. 1960-tól a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok jelentős területen új árutermelő ültetvényeket létesítettek. A ‘Champion’ és a sárga húsú amerikai fajták váltak egyeduralkodóvá a telepítésekben. A hazai nemesítők megpróbáltak ezekkel versenyképes fajtákat előállítani, de az új hazai fajták csak kis arányban kerültek be az ültetvényekbe. A hazai nemesítés eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze. Jelenleg nincs Magyarországon őszibarack nemesítés. Az 1980-as években a nektarinok és az ipari őszibarackfajták termesztése is megkezdődött a hazai ültetvényekben. Ezek a fajták is főként Amerikából érkeztek.

A magyar őszibarack nemesítés eredményei (Timon 2004b)

Megjegyzés: az évszám az állami elismerés évét jelöli

Az őszibarack nemesítés módszereinek összefoglalása: 

• Természetes magoncok szelekciója („népi nemesítés”)
• Keresztezéses nemesítés
• Mutáció (indukált mutáció)
• Tájszelekció
• Biotechnológiai módszerek

A mai nemesítési programok fő célkitűzéseinek összefoglalása:

• Ellenálló képesség betegségekkel szemben
• Jó fagy- és télállóság
• Folyamatos érési sor
• Kiváló gyümölcsminőség
• Tárolhatóság, szállíthatóság (pulton tarthatóság)
• Választékbővítés, különlegességek
• Faméret, faalak

Az őszibarack öröklődő tulajdonságai

Az őszibarack domináns gyümölcstulajdonságaihoz tartozik a fehér hússzín, a puha húsállomány, a magvaválóság és a világos héjszín. Ezért van az, hogy Kínában, az őszibarack eredeti élőhelyén főként ilyenekkel találkozunk, és a világ minden táján a magoncpopulációk is túlnyomó részt ilyen gyümölcsöket termő fákból állnak.

Kínából származó, domináns genetikai bélyegeket hordozó őszibarackfajta (K 10) Soroksáron, a Gyümölcstermő Növények Tanszék Génbanki Fajtagyűjteményében

A minőségi jellemzők mellett a mennyiségi tulajdonságok is genetikailag rögzítettek, így a fa mérete, a gyümölcs mérete, a virágzási idő, az érési idő, sőt a fagyállóság és a betegségekre való érzékenység is. A mennyiségi tulajdonságok kifejeződésében a környezeti tényezőknek nagy szerepük van, ezért jelentős eltérések vannak a termőhelyek és az évjáratok között. Vannak tulajdonságok, amelyek függetlenül, és vannak, amelyek más tulajdonságokkal kapcsoltan öröklődnek. A virágtípus és a virágszín például függetlenül öröklődő tulajdonságok. A kapcsolt öröklődés legszembetűnőbb példája a rugalmasan kemény húsállomány és a maghoz kötöttség (duránci típus) együtt öröklődése, amely az ipari fajtákra jellemző. 

A nemesítők munkájához elengedhetetlen az új fajtákban erősíteni kívánt tulajdonságok genetikai forrásainak feltárása. A Prunus ferganensis (Pesica ferganensis) és a Prunus davidiana (Persica davidiana) az őszibarack lisztharmattal szemben ellenállók, a rezisztencia nemesítésben felhasználhatók forrásként. Azok a kínai eredetű fajták, amelyek gyökérzetében alacsony a citokinin szint, ellenállók a fonálférgekkel szemben. Ilyenek például a ‘Shalil’ és a ‘Yünan’. A Prunus davidiana a levéltetű rezisztencia forrása lehet.

Az őszibarackfajták csoportosítása

A hosszú ideje folyó nemesítő munka eredménye, hogy ma az őszibarackfajták változatossága igen nagy. Ez a változatosság elsősorban a gyümölcsök alakjában, színében, pomológiai jellemzőiben és érési idejében nyilvánul meg. Sajnos a betegség ellenállóság, valamint a fagy- és télállóság tekintetében kisebb a variabilitás. A fajon belül a fa növekedési jellegében nagy a változatosság, de a termesztett fajták szinte kizárólag a középerős és erős növekedésű, standard habitusú típushoz tartoznak.

Az őszibarackfajtákat gyakorlati szempontból a gyümölcsminőségük alapján csoportosítjuk.

Az őszibarackfajták gyakorlati csoportosítása

Fajtaújdonságok – az új hazai ültetvényekben kipróbálásra javasolt fajták

A bemutatott fajták érési idejét az alábbi ábrán láthatjuk. A fajták leírásánál saját vizsgálati eredményeink mellett a következő szakirodalmi forrásokat használtuk fel: Szabó (1997, 1998); Brózik és Kállayné (2000); Szabó és Timon (2004); Okie et al. (2008). Az ajánlott fajták oltványai a Nyikitszkij 85 és a Rubinovüj kivételével az európai faiskoláktól beszerezhetők

Az új hazai ültetvényekben kipróbálásra javasolt fajták érési ideje

Molyhos, asztali, sárga húsú fajták

A ‘Spring Lady’ az egyik legkorábbi sárga húsú fajta. Július elején érik, pár nappal később, mint a ‘Springcrest’, de attól nagyobb és tetszetősebb gyümölcsű. Közepes méretű gyümölcseit 90-100%-ban sötétpiros fedőszín borítja. Éretten félig magvaváló. A gyümölcs felülete csak enyhén molyhos. Húskonzisztenciája jó, az áruvá készítést és a szállítást jól bírja. Fája erős növekedésű, rózsa típusú virágai korán nyílnak. A fajtát Kaliforniában állították elő, és 1979-től termesztik. Nemesítője G. Merrill.

A ‘Spring Lady’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Rich Lady’ nagyméretű és igen tetszetős fajta, gyümölcsei július második felében érnek. A gyümölcsök felülete gyengén molyhos, teljes egészében bordó fedőszín borítja. Kemény húsú, jól szállítható, kiváló ízű. Fája erős növekedésű. Virágrügyei nagyon fagyérzékenyek. A fajtát a Zayger Genetics állította elő Kaliforniában.

A ‘Rich Lady’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Redcal’ egy kiváló minőségű késői érésű fajta. A ‘Redhaven’ után 35-40 nappal érik, így éréskezdete Magyarországon augusztus legvégén vagy szeptember első napjaiban várható. Nagyméretű, kissé megnyúlt gyümölcseinek felülete gyengén molyhos, sárga alapszínüket 80 %-ban bordó fedőszín borítja. Jó ízű, magvaváló gyümölcsei kemény húsúak, az áruvá készítést és a szállítást jól tűrik. Fája erős növekedésű, téli fagytűrése közepes, rózsa alakú virágai középidőben nyílnak.

A ‘Redcal’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Molyhos, asztali, fehér húsú fajták

A ‘Red Rubin’ közepes méretű gyümölcsei július közepén érnek, igen jó ízűek, éretten a húsuk nagy része pirosra színeződik. A gyümölcsök felülete gyengén molyhos, teljes egészében bordó fedőszínnel borított. Húsa éréskor gyorsan puhul, nyomódásra érzékeny.

A ‘Red Rubin’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Redhaven Bianca’ a világszerte igen elterjedt ‘Redhaven’ fehér húsú mutánsa. Magyarországon augusztus 10. körül kezd érni. Gyümölcsei közepes méretűek, világos sárga alapszínükön 60-70%-ban sötétpiros fedőszín alakul ki. Éretten a húsuk gyorsan puhul, a piros antociános elszíneződés nemcsak a mag körül, hanem az egész gyümölcshúsban jelentkezik. Fája gyenge növekedésű. G. Rigo szelektálta Olaszországban. 1989 óta terjed a termesztésben.

A ‘Redhaven Bianca’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Az ‘Incrocio Pieri’ augusztus második felében érő fajta. Közepes méretű gyümölcsei gömb alakúak, felületük erősen molyhos, sárgás alapon 90-100%-ban bordó fedőszínnel borítottak. Kiváló ízű, zöldesfehér húsa lédús, magvaváló, közepesen kemény. Olaszországban az ‘Elberta’ és a ‘Santa Anna’ fajták keresztezésével állították elő. Nemesítője A. Pieri. 1927-től termesztik.

Az ‘Incrocio Pieri’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Nektarin fajták

Az ‘Adriana’ a legkorábban érő nektarinok közé tartozik. Magyarországon június végén érik. Igen tetszetős gyümölcsei kisméretűek, 80-100 g átlagos tömegűek, szinte teljes egészében sötétpiros fedőszínnel borítottak.

Az ‘Adriana’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Silver of Rome’ Magyarországon július 10. körül kezd érni. Nagyméretű gyümölcsei kissé megnyúlt gömb alakúak, felületük csillogó, sötétbordó színű. Húsa fehér színű, közepesen kemény, nyomódásra érzékeny, jó ízű. Virágrügyei fagyérzékenyek.

A ‘Silver of Rome’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Nyilkitszkij 85’ július közepén érik. Középnagy méretű, félig magvaváló gyümölcsei kissé megnyúlt gömb alakúak. Felületük narancssárga alapon 90-100%-ban tetszetős, világos bordó fedőszínű. Jó ízű, savas karakterű gyümölcsei szilárd húsállományúak. Lisztharmattal szemben ellenálló fajta. A Nyikitai Botanikus Kertben nemesítették.

Az ‘Nyikitszkij 85’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Big Top’ július végén érő fajta. Gyümölcsei nagyméretűek, kissé megnyúlt gömb alakúak, felületük teljes egészében sötétbordó fedőszínnel borított, fényes. Húsa éretten is kemény, jól bírja a gépi áruvá készítést és a szállítást. Alacsony savtartalmú, harmonikus ízű. F. Zaiger nemesítette Kaliforniában. 1993 óta termesztik.

A ‘Big Top’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Sweet Red’ augusztus legvégén, szeptember elején érik. Gyümölcsei nagyméretűek, gömb alakúak, teljes egészében világos bordó fedőszínnel borítottak, nagyon tetszetősek. Kemény húsú, jól szállítható, jó ízű. Fagytűrése közepes.

A ‘Sweet Red’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Rubinovüj’ augusztus végén, szeptember első napjaiban érik. Gyümölcsei közepes méretűek, jó ízűek, gömb alakúak, narancssárga alapszínen 90%-ban sötétbordó fedőszínnel borítottak. A fajta a lisztharmattal szemben ellenálló. A Nyikitai Botanikus Kertben nemesítették.

A ‘Rubinovüj’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.) 

Ellenőrző kérdések

1. Hol található az őszibarack elsődleges géncentruma?
2. Itália területére mikor jutott el az őszibarack?
3. A mai Spanyolország területén milyen őszibarackfajták terjedtek el Amerika felfedezése előtt?
4. Melyek a tipikusan francia őszibarackfajták?
5. Milyen szerepet játszottak az őszibarack nemesítésben az Észak-Amerika területén élő nemesítők?
6. Említsen példákat a mutációval létrejött őszibarackfajtákra!
7. Mik az őszibarack nemesítők fő célkitűzései ma?
8. Ismertesse a magyar őszibarack nemesítés legfontosabb eredményeit!
9. Mik az őszibarack dominánsan öröklődő legfontosabb gyümölcstulajdonságai?
10. Milyen genetikai források használhatók fel az őszibarack nemesítésben a fajták ellenálló képességének javítására?
11. Ismertesse az őszibarackfajták gyakorlati szempontok szerinti csoportosítását!
12. Magyarországon a molyhos, asztali, sárga húsú őszibarack árufajták választékát milyen új fajtákkal lehet bővíteni az ültetvényekben?
13. Magyarországon a molyhos, asztali, fehér húsú őszibarack árufajták választékát milyen új fajtákkal lehet bővíteni az ültetvényekben?
14. Magyarországon a nektarin árufajták választékát milyen új fajtákkal lehet bővíteni az ültetvényekben?
15. Ismertesse a ‘Rich Lady’ őszibarackfajta legfontosabb gyümölcstulajdonságait!
16. Ismertesse a ‘Red Rubin’ őszibarackfajta legfontosabb gyümölcstulajdonságait!
17. Ismertesse a ‘Silver of Rome’ fajta legfontosabb gyümölcstulajdonságait!
18. Ismertesse a ‘Sweet Red’ fajta legfontosabb gyümölcstulajdonságait!
19. Magyarországon a különleges őszibarackfajták választékát milyen új fajtákkal lehet bővíteni az ültetvényekben?

A fejezet elkészítéséhez felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom

Brózik S., Kállay T.-né (szerk.) 2000. Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 187 o.
Childers, N.F., Sherman, W.B. 1988. The peach. Somerset Press, New Jersey, USA.
Faluba Z. 1979. Őszibarack. In: Tomcsányi P. (szerk.) Gyümölcsfajtáink – Gyakorlati pomológia. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 266-326. o.
Faust M., Timon B. 1995. Origin and Dissemination of Peach. Horticultural Reviews. 17:331-379.
Gradziel, T.M., McCoa, J.P. 2008. Processing peach cultivar development. In: Layne, D.R., Bassi, D. 2008. The Peach; Botany, Production and Uses. CAB International, Wallingford, UK. 175-192 p.
Hancock, J.F., Scorza, R., Lobos, G.A. 2008. Peaches. In: Hancock (ed.): Temperate fruit crop breeding. Springer Science; Business Media B.V. 39-82 p
Layne, D.R., Bassi, D. 2008. The Peach; Botany, Production and Uses. CAB International, Wallingford, UK. 615 p.
Lechner Ö. 1939. Az őszibarack. Stephaneum Nyomda és Kiadó. Budapest. 170 o.
Mohácsy M., Maliga P., ifj. Mohácsí M. 1967. Az őszibarack. 3. kiadás. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 472 o.
Okie, W.R. 1998. Handbook of peach and nectarine varieties. US Department of Agriculture. 808 p.
Okie, W.R., Bacon, T., Bassi, D. 2008. Fresh market cultivar development. In: Layne, D.R., Bassi, D. 2008. The Peach; Botany, Production and Uses. CAB International, Wallingford, UK. 139-174 p.
Szabó Z. 1997. Őszibarack. In: G. Tóth M. (szerk.) Gyümölcsészet. Primom Kiadó. Nyíregyháza. 163- 194. o.
Szabó Z. 1998. Őszibarack. In: Soltész M. (szerk.) Gyümölcsfajta ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 200-233. o.
Szabó Z., Timon B. 2004. Az őszibarack fajtái. In: Timon B. Őszibarack 5. kiadás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 81-104 o.
Szalay L. 2009. Őszibarack. In: Tóth M. (szerk.) Gyümölcsfaj- és fajtaismeret. Egyetemi jegyzet. BCE Gyümölcstermő Növények Tanszék. Budapest. 137-150. o.
Timon B. 1974. Őszibarack. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 424 o.
Timon B. 2004a. Őszibarack. In: Papp J. (szerk.) A gyümölcsök termesztése 2. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 169-208. o.
Timon B. 2004b. Őszibarack. 5. kiadás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 270 p.