A bogyósgyümölcsűek fajtainnovációjának helyzete, fajtahasználatának jellemzői I. (szamóca, málna, szeder)

Szerző: Kovács Szilvia

Szamóca

A nemesítés története, a főbb nemesítői műhelyek

Az európai szamócanemesítés a XIX. században kezdődött Angliában. E század angol nemesítőinek nevéhez fűződik a keresztezéses nemesítés alapelveinek kidolgozása, valamint olyan fajták előállítása, melyeket már nemcsak Angliában, hanem Hollandiában és Németországban is termesztettek. A XIX. század második felétől már Európa több országában foglalkoztak szamócanemesítéssel. A holland ‘Ananas’ volt az első képviselője annak a nemesítői törekvésnek, mely a nagy gyümölcsű fajták előállítását tűzte ki célul. A XX. század közepén nemesítői program indult Franciaországban (‘Princesse Royale’), Skóciában (‘Auchincruive Climax’), Angliában (‘Cambridge’), Németországban (Senga-sorozat) és Hollandiában (‘Gorella’). A XX. század végén a nagy múltú nemesítői műhelyeken túl sikeres munkát folytatnak még Spanyolországban és Olaszországban is. Az európai nemesítői központokban elsősorban kiváló gyümölcsminőségű, jó betegségellenállóságú, jó adaptációs képességű, rövidnappalos fajták előállítására törekednek.

A szamócanemesítés a XIX. század első felében az USA-ban is elkezdődött. Elsőként az Európából bekerült fajták és az amerikai vad fajok között végeztek keresztezéseket. Ma a legfontosabb nemesítői központok Kaliforniában (állami és magán nemesítő cégek), valamint az USDA-ARS program központjaiban Marylandban (Beltsville) és Oregonban (Cornvallis) működnek. A kaliforniai központ célja a jó adaptációs képességű, nagy gyümölcsű, nagy termőképességű napszak-közömbös fajták előállítása. Marylandban Phytophthora fragariae kórokozóval szemben ellenálló fajtákat nemesítenek, míg Oregonban kiválóan szállítható friss piaci és feldolgozóipari fajták előállítására törekednek. Az USA számos államában folyik még sikeres nemesítői munka.

Jelentősebb nemesítői központok találhatók még Kanadában, ahol a nagyméretű, kemény húsállományú, fényes gyümölcsű,Phytophtora-val szemben ellenálló fajtákat, valamint ipari feldolgozásra kiválóan alkalmas, kedvező beltartalmi összetevőjű fajtákat nemesítenek. Japánban a nagy gyümölcsű desszert fajták előállítására törekednek.

Nemesítői célkitűzések, módszerek

A szamócanemesítés főbb célkitűzései:

• gyümölcsminőség javításánál figyelembe vett paraméterek: gyümölcs alakja, héj és hús színe, gyümölcshéj fénye, húskeménység (szállíthatóság), beltartalmi értékek a felhasználás függvényében (sav-, cukor- és C-vitamin tartalom), kocsány hossza, csumázhatóság,
• adaptációs képesség növelése: hidegigény, fagytűrés (téli- és tavaszi fagyok), hő- és szárazságtűrés, talaj magasabb sótartalmának, mésztartalmának tolerálása,
• érzékenység a nappalhosszúság változására,
• korai virágzási és szüreti idő (virágzási és szüreti idő egymással korrelál),
• gépi betakarításra való alkalmasság: koncentrált érés, kemény húsállomány,
• termőképesség növelése (pl. nagyobb gyümölcsméret, több virágzat, virágzatonként kevesebb virágszám),
• ellenállóképesség kórokozókkal, kártevőkkel szemben ( Phytophtora fragariae, Phytophtora cactorum, Verticillium dahlia, Verticillium albo-atrum; Botrytis cinerea; diplokarponos, mikoszferellás levélfoltosság, szamócalisztharmat; vírusos betegségek; levéltetvek, atkák…)

A szamócafajták előállításában alkalmazott nemesítői módszerek:

• keresztezéses nemesítés (az új fajták előállításának legelterjedtebb formája),
• klónszelekció (fajtafenntartás),
• honosítás (napjaink szamócatermesztését meghatározza, a fajtaválaszték bővítése hasonló klimatikus adottságú területről).

A nemesítés genetikai forrásai

A szamócafajok közül először az erdei szamócát (Fragaria vesca L.) fajt vonták termesztésbe. A XVI. században már számos változatát ismerték, mely változatok a virágok színében és nagyságában, a levelek alakjában, az indásodás mértékében és a terméshozás időpontjában különböztek egymástól. A mosusz szamócát (Fragaria moschata Duch.) a XVIII. század vége felé kezdték termeszteni. A kiváló ízű, sajátos zamatú, de kis termésmennyiséget produkáló fajták a termesztésben széles körben nem terjedtek el.

A XVII. században került be Európába Észak-Amerikából a virginiai szamóca (Fragaria virginiana Duch.) és a chilei szamóca (Fragaria chiloënsis Duch.). A nagy, ízletes és szép színű gyümölcsöket termő virginiai szamóca gyorsan ismertté vált. Az Amerikából behozott chilei szamóca egyedek azonban csak ott produkáltak kielégítő termést, ahol együtt termesztették a Fragaria virginiana és aFragaria moschata fajokkal. Az egymás mellett termesztett, egymást kölcsönösen termékenyítő Fragaria virginiana és Fragaria chiloënsis fajok keresztezéséből keletkezett a ma termesztett szamóca őse, a Fragaria x ananassa Duch. Míg a világon gyakorlatilag csak a Fragaria x ananassa -hoz tartozó, addig Chile-ben a Fragaria chiloensis-ből származó fajták előállításán fáradoznak.

Napjaink nemesítői céljainak eléréséhez az utóbbi évtizedekben számos vad faj vizsgálatát, nemesítői munkába való bevonását kezdték meg. A vizsgálatok szerint a gyümölcsminőség javítására jól használható a Fragaria chiloënsis és a Fragaria virginiana. AFragaria vesca jól tolerálja a nyári hőséget és a szárazságot, mely párosul kiváló aromával és betegségellenállósággal (szamócalisztharmat,Verticillium, Phytophtora cactorum). A rezisztencianemesítésben jól használható még a Fragaria nilgerrensis Schlect., Fragaria iinumae, Fragaria moschata és a Fragaria pentaphylla Losinsk. A Fragaria iinumae Makino, Fragaria vesca és a Fragaria nipponica Makino kitűnő fagytűrő képességgel rendelkezik, a Fragaria viridis pedig jól tolerálja meszes talajokat.

A szamócafajok között diploid, tetraploid, hexaploid és oktoploid fajok fordulnak elő.

Világ és hazánk jellemző fajtahasználata

A szamócafajták két fő csoportját különböztetjük meg a napszak-közömbös (folytontermő) és a rövidnappalos (egyszertermő) fajtákat. A két csoport között sokféle átmenet van.

A kis hidegigényű, napszak-közömbös fajták folyamatosan, egész évben képeznek virágot, amennyiben az éjszakai hőmérséklet nem haladja meg a 15,5 °C-ot. A napszak-közömbös fajták termesztése a mediterrán térségben jelentős, így Kaliforniában, Floridában, Ausztráliában, Olaszországban, Spanyolországban, Törökországban, Mexikóban stb. A termesztésben a ‘Camarosa’ és a ‘Ventana’ a meghatározó fajta. E fajtáknál a szüreti idő hosszú, 4-5-6 hónapos.

Az egyszertermő rövidnappalos fajták a hideg telű országokban termeszthetők biztonságosan. Rügydifferenciálódásukhoz 12-14 óránál rövidebb megvilágítottságra és 15 °C alatti hőmérsékletre van szükség. A téli nyugalmi időszak után áprilisban virágoznak és május végén-júniusban érlelnek termést. Egy-egy fajta szüreti időszaka 3-4 hét hosszúságú. Világszerte elterjedt fajták a ‘Honeoye’, ‘Earliglow’ és az ‘Elsanta’.

Hazánk fajtahasználata folyamatosan változik. A nyolcvanas években a ‘Gorella’, ‘Cambridge Rival’ és ‘Korona’ fajták szerepe volt meghatározó. A kilencvenes évek közepén a ‘Gorella’ termesztésben betöltött aránya visszaesett és Nyugat-Európa államaihoz hasonlóan hazánkban is az ‘Elsanta’ vált a legjelentősebb szamócafajtává. Napjaink ültetvényeiben sorra jelennek meg a külföldi fajták, mint a ‘Honeoye’, ‘Alba’, ‘Sonata’ és a ‘Clery’. A napszak-közömbös fajták termesztésére voltak hazai próbálkozások, de a fajták nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hozamuk elmaradt az egyszertermő rövidnappalos fajták mögött. A gazdag hazai fajtaválaszték lehetőséget nyújt a piaci igényeknek, az értékesítési céloknak megfelelő fajták kiválasztására.

A fajtaválasztás szempontjai

A szamóca fajtaválasztásánál a felhasználási cél és az alkalmazott termesztéstechnológia a meghatározó. Friss fogyasztásnál a fogyasztók részéről a küllemi jellemzők a meghatározók, így a szabályos kúpos gyümölcsalak, az egyöntetű, nagy gyümölcsméret, a fénylő téglavörös, vagy világos piros héjszín és a keményebb húskonzisztencia. Ipari feldolgozásra, azon belül is mélyhűtésre azokat a fajtákat használják, melyek könnyen csumázhatók, kiegyenlített méretűek és alakúak, intenzív fénylő piros színűek, kemény húsállományúak. Fontos, hogy színüket és húsállományukat a kiolvasztást követően minél jobban megőrizzék. Dzsem-, szörpkészítésre, joghurt- és fagylaltalapanyagnak íz, illat, zamat- és színanyagokban gazdag fajtákat válasszunk.

A termesztő szempontjából fontos szerepe van a koraiságnak (különösen hajtatott kultúrákban), a nagy termőképességnek, valamint a kártevőkkel (pl. szamócaatka) és betegségekkel (pl. levélbetegségek, Botrytis cinerea) szembeni ellenálló képességnek. Eltérő fajtahasználat jellemzi az egyéves intenzív termesztéstechnológiájú ültetvényeket (víz- és tápanyagigényes, nagy terméshozamú, attraktív gyümölcsű fajták, melyek gyökérzete Phytophtora-ra többnyire érzékeny), vagy a többéves termesztéstechnológiájú ültetvényeket (Phytophtora-ra kevésbé érzékeny gyökérzet, jó ökológiai adaptációs képesség).

Ültetvényekbe ajánlható fajták

A szamóca fajtaszerkezet folyamatosan változik. A régi, jól bevált fajták mellett évről évre új fajták jelennek meg, melyek igazodnak a megváltozott fogyasztói és feldolgozói igényekhez. A kiváló áruértékű új fajták ma már egyre jobb adaptációs képességgel és betegségekkel szembeni ellenállóképességgel rendelkeznek. Hazánkban a rövidnappalos, egyszertermő fajták termesztésének van jogosultsága, a folytontermő fajták csak választékbővítő fajtaként, leginkább házikerti termesztésre jöhetnek szóba.A jelenleg termesztésben lévő szamócafajták jól öntermékenyülnek. Virágzás kezdetén kihelyezett méhcsaládok növelik a terméshozamot és a gyümölcsnagyságot.

Egyszertermő, nagy gyümölcsű házikerti és üzemi termesztésre javasolható szamócafajták

Anita

Olaszországból származó oltalmazott fajta, melyet elsősorban korai termesztésre, frisspiaci értékesítésre ajánlanak. Gyümölcsei nagyméretűek, ízletesek, kiemelkedő hússzilárdságúak. Nagyon bőtermő. A Xantomonas-szal szemben ellenálló. A fajta hazai termesztéséről eddig kevés hazai tapasztalat áll rendelkezésre.

 

Anita (Fotó: http://www.pob-obstbauberatung.de/content/erdbeeren)

Asia

Olasz fajta, mely korai szabadföldi termesztésre, hajtatásra, friss piaci értékesítésre ajánlott. Nagyméretű, egyöntetű, mutatós gyümölcsöket terem, melyek kúp alakúak, fénylő piros színűek, kiemelkedő hússzilárdságúak és jó ízűek. Nagy terméshozamra képes. Erős növekedésű. A hazai termesztési tapasztalatok alapján ígéretesnek tűnik.

 

Asia (Fotó: http://www.pob-obstbauberatung.de/content/erdbeeren)

Madeline

Korai érésű oltalmazott olasz fajta, az ‘Elsanta’ előtt 6 nappal érik. Nagyméretű, nyújtott kúp alakú, kiváló ízű gyümölcsöket terem. Koncentrált érési idejű. Erős növekedésű, betegségekkel szemben ellenálló, a talajra kevésbé igényes.

 

‘Madeleine’ (Fotó: http://www.fragaria.hr/Proizvodi-madeleine-3-15-52.aspx#)

Roxana

Olasz oltalmazott fajta, mely szabadföldi termesztésre, hajtatásra ajánlott. Az ‘Elsanta’ leváltására javasolják. Nagyméretű, mutatós, világospiros színű gyümölcsöket terem . Nagyon bőtermő. A gombabetegségekkel szemben kiemelkedően ellenálló.

 

Roxana (Fotó: Kovács Szilvia)

‘Saint Pierre’

Középkései-kései angol fajta, mely kiválóan tárolható és szállítható. Dekoratív megjelenésű, középnagy-nagy méretű, harmonikus ízű, igen kemény húsállományú gyümölcsöket terem. A levélbetegségekkel szemben jó ellenállóságot mutat, de Phytophtora-ra fogékony.

‘Saint Pierre’ (Fotó: http://www.haeberli-beeren.ch/sortiment/produkte-a-z/haeberli-listenansicht/haeberli-detailansicht/?tx_digitaldelightproduct_pi3[id]=14&tx_digitaldelightproduct_pi1[catid]=84&cHash=577faf545758ed6d623cbe137944991b)

Adria

Olasz fajtaújdonság. Kései szabadföldi fajta, mely termesztéséről még kevés hazai termesztési tapasztalat áll rendelkezésre. Termései nagyméretűek, kerekded alakúak, fényes világospiros színűek. Bőtermő. Levél- és gyökérbetegségekkel szemben ellenálló.

 

Adria (Fotó:http://www.palesitsfaiskola.hu/main/pic_big.php?id=352)

Hobottrece (Simida)

Új oltalmazott svájci szamócafajta. Kései érésű ( 8-10 nappal az ‘Elsanta’ után kezd érni), hosszú szedési idejű, így kiválóan alkalmas a friss piaci szezon meghosszabbítására. Dekoratív, középnagy, nagyméretű gyümölcsei igen jó ízűek. Bokra laza felépítésű. Levél- és gyökérbetegségekre nem hajlamos, kötöttebb talajú termőterületekre is telepíthető.

 

Hobottrece(Fotó: http://www.haeberli-beeren.ch/sortiment/produkte-a-z/haeberli-listenansicht/haeberli-detailansicht/?tx_digitaldelightproduct_pi3[id]=11&tx_digitaldelightproduct_pi1[catid]=84&cHash=e60ecf04b04377e6f055a83cd9027143)

Folytontermő szamócafajták

Mara de Bois

Folytontermő francia fajta. Nálunk két terméshozási ciklus különíthető el. Az első érési ideje korai, a második július közepén kezdődik. Gyümölcsei középnagyok, lapított kúp alakúak, kemények, nagyon jó ízűek. Közepes termőképességű. A meszes talajra telepítése nem ajánlott. Hazánkban államilag elismert szamócafajta.

 

 ‘Mara de Bois’ (Fotó: http://www.palesitsfaiskola.hu/main/pic_big.php?id=80)

Málna, szeder és szedermálna 

A nemesítés története, a főbb nemesítői műhelyek

A málna termesztéséről az első hiteles adat a XVI. századi Angliából származik. A XVII. és a XVIII. század kertészeti írói (Parkinson, 1629; Lippai, 1664; Langley, 1757) 3-4 változatot sorolnak fel, s a XIX. század első felében Angliában már 23 fajtát különítettek el.

Az európai málnafajták a XVIII. században kerültek Észak-Amerikába és a XIX. század végén megkezdődtek az első jelentős málnanemesítési programok (Philadelphia, Pennsylvania). E programok legismertebb fajtája a ‘Lloyd George’, mely 1970-ig a legnagyobb arányban termesztett málnafajta volt Európában és Észak-Amerikában. Nemesítési partnerként is gyakorta használták, belőle származik például a közel fél évszázados termesztési múltra visszatekintő ‘Willamette’.

Ma a világ közel 20 országában, mintegy 30 nemesítői műhelyben folyik új málnafajták előállítása. A nemesítéssel foglalkozó cégek száma csak kismértékben változott az utóbbi évtizedben. A nemesítői műhelyekben főként piros gyümölcsű nyári és kétszertermő fajtákat állítanak elő.

Európa csaknem minden országában folytatnak málnanemesítést. A legjelentősebb, legrégebb óta működő nemesítői műhely Angliában található (pl. Malling-sorozat, ‘Octavia’, ‘Autumn Bliss’). Skócia (Invergrowie) a Glen-sorozattal vált ismertté. Eredményes nemesítés folyik Svájcban, Lengyelországban, Németországban, Szerbiában és nem utolsó sorban Magyarországon.

Az amerikai kontinensen az USA-ban, Kanadában és Mexikóban folyik nemesítés. Sikeres az oregoni (USDA-ARS; Convallis) program, eredménye a világszerte ismert ‘Willamette’ és ‘Canby’, napjaink ipari fajtája a ‘Meeker’, a fitoftórával szemben ellenálló ‘Cascade Delight’, vagy a kétszertermő ‘Summit’. New York-ban és a marylandi egyetemen a kétszertermő málnafajták előállítását tűzték ki célul, a minnesotai egyetemen a fitoftórás betegséggel szemben ellenálló fajták nemesítése a cél. Magán kaliforniai nemesítői cégek nyár végi-őszi termesztésre koncentrált fajták előállítására törekednek.

A szeder nemesítése Európában kezdődött. A XVII. században angol kertészek kezdték el elsőként a honos Rubus laciniatus Will.-t domesztikálni. E munka eredménye az örökzöld ‘Evergreen’, melyet telepesek vittek a XIX. század közepén Oregonba.

Az első jelentős szedernemesítési program az USA-ban a XX. század elején indult. A hangsúlyt az alacsony hidegigényű, melegebb klimatikus viszonyokra alkalmas fajták előállítására helyezték. A mai napig fontos szerepet tölt be a nemesítésben az 1928-ban kezdődött USDA-ARS program, melybe az amerikai nemesítő központok (New York, Georgia, Oregon) mellett egy angol intézményt is bevontak. E program keretében számos kiváló áruértékű, félig merev szárú, tüskementes szederfajta keletkezett (pl. ‘Thornfree’ ‘Hull Thornless’, ‘Chester Thornless’). Az USA-ban az Arkansas-i egyetemen, valamint a Driscoll’s Strawberry Associates (Watsonville) magán nemesítő cégnél folytatnak még szedernemesítést.

Szedernemesítői program fut még Brazíliában, Skóciában, Angliában, Szerbiában, Lengyelországban, valamint Svédországban. A világon egyébként 30 és 40 közé tehető az aktív szedernemesítő programok száma, melyekből mindössze 15 eredményes.

A málna és a szeder keresztezése révén előállított hibridfajták új gyümölcsfajt alkotnak (szedermálna), amelyek nagyon változatosan ötvözik a szülők tulajdonságait. A szedermálnát külön termesztett gyümölcsfajként tartják számon.

Az első szedermálna hibrid a ‘Logan’, mely az USA-ba spontán keletkezett az 1800-as évek végén. A világon mintegy 700 ha-on termesztik, az USA-ban (Kaliforniában és Oregonban), Új-Zélandon és újabban Chilében.

Új-Zélandon az USDA-ARS programmal, valamint a skót nemesítői központtal együttműködve olyan ‘Boysen’-típusok előállításán dolgoznak, melyek nagy gyümölcsűek, friss piaci értékesítésre alkalmasak, a betegségekre kevésbé fogékonyak, jobb az ökológiai adaptációs képességük (téltűrés, nyári hőség és alacsonyabb páratartalom tolerálása), valamint tüskementes, kompakt hajtásrendszerrel rendelkeznek. Fajták előállításával foglalkoznak még Skóciában és Magyarországon is.

Nemesítői célkitűzések, módszerek

A málnanemesítés főbb célkitűzései:

• nagy termőképesség,
• érési időszak bővítése: sarjontermő málnáknál korai érés, egyszertermő málnáknál késői érés,
• kiváló gyümölcsminőség: íz, gyümölcsnagyság, gyümölcshéj színe és fénye, (ma a világospiros fényes héjszínű fajták keresettek), magas szárazanyag- és savtartalom,
• kemény húsállomány (főként a szállíthatóság érdekében),
• hatékony betakarítás: jól elkülönülő gyümölcsök, a gyümölcsök könnyű leválaszthatósága a vacokkúpról,
• alkalmasság gépi betakarításra: könnyű lerázhatóság, koncentrált érés, kemény húsállomány,
• hajtatásra alkalmas fajták (felfutóban, a fajtákat eddig szabadföldi termesztésre nemesítették),
• jó adaptációs képesség a különböző termőhelyekhez,
• ellenállóképesség betegségekkel és kártevőkkel szemben:

- málna bokros bokros törpülése (Raspberry Bushy Dwarf Virus -RBDV) 
- fitoftórás gyökérpusztulás (Phytophtora fragariae var. rubi) 
- vesszőket károsító gombás betegségek (Elsinoë veneta, Botrytis cinerea, a Didymella applanata).

A szedernemesítés főbb célkitűzései:

• tüskementes hajtásrendszer,
• felhasználási célnak megfelelő gyümölcsminőség:
• nagyobb méret (min. 7-8 g);
• édeskés, harmonikus íz; magasabb színanyag-tartalom (~15%);
• kemény húsállomány, magasabb szárazanyag-tartalom, tárolhatóság, jó szállíthatóság,
• érési idő (korábbi-későbbi),
• sarjontermő fajták,
• gépi betakarításra való alkalmasság,
• adaptációs képesség javítása (termőhelytől függően nagyobb és alacsonyabb hidegigényű fajták),
• rugalmas, kevésbé törékeny hajtásrendszer,
• betegségellenállóság (RBDV, Cercosporella rubi, Peronospora sparsa),
• új génforrások felkutatása.

Málna és a szederfajták előállításában alkalmazott nemesítői módszerek:

• tájszelekció: régi fajtákat (pl. ‘Lloyd George’, ‘Nagymarosi’) így állították elő,
• keresztezéses nemesítés: napjaink meghatározó nemesítői módszere,
• mutáció: kisebb jelentőségű (pl. ‘Jumbo’ a ‘Black Satin’ mutációja),
• honosítás: napjaink málna- és szedertermesztését jellemzi (honosítói kísérletek indokoltak!),
• molekuláris genetika: kis jelentőségű
• transzgénikus RBDV rezisztens: ‘Meeker’ málna,
• partenokarp: ‘Ruby’ málna,
• hidegtűrő: ‘Marion’ szeder.

A nemesítés genetikai forrásai

A termesztésben jelentős szerepet játszó málnafajták a mérsékelt égövön honos Rubus idaeus L. és a Rubus strigosus L. fajokból származnak. Skandináviában a Rubus arcticus L. málnafajt domesztikálták. Gyümölcstermesztési szempontból szerepet játszó fajok többsége diploid (2n = 14), de néhány triploid és tertaploid is található köztük.

Az Észak-Amerikában honos, kétszertermő fekete málnát (Rubus occidentalis L.) az USA-ban a XIX. században vonták termesztésbe és a főbb nemesítői központok a mai napig itt találhatók. A fekete málnának bár számos fajtája ismert, napjaink málnatermesztésben betöltött szerepe kicsi. Az utóbbi években kedvező beltartalmi értékei miatt azonban ismét a nemesítői programok fontos szereplőjévé vált. Használják piros málnák keresztezési partnereként is, hiszen jól örökíti például a magas hőmérséklet tolerálását, szárazságtűrést, levéltetű rezisztenciát, késői gyümölcsérést és a sarjakon történő terméshozást. Az USA mellett Új-Zéland fekete málna nemesítése érdemel még említést.

A R. occidentalis és a R. strigosus keresztezéséből származó hibrid a bíbor málna (R. neglectus Peck.). Nagyméretű, lédús terméseit a vesszőkön hozza, gyümölcseit friss fogyasztásra és légyártásra használják.

A málnanemesítés során elterjedten használnak vad fajokat a gyümölcsminőség, ökológiai tűrőképesség, ellenállóképesség javítása érdekében. Leggyakrabban használt keresztezési partnerek a Skandináviában honos Rubus chamaemorus L., az Ázsiában honos R. coreanus Miq., Rubus parvifolius L., Rubus niveus Thunb. és a Rubus phoenicolasius Maxim. A kétszertermő málnafajták előállításához a Rubus arcticus L. mellett a Rubus niveus Thunb., Rubus odoratus L. és a Rubus spectabilis Pursh. fajokat használják a nemesítők.

A szeder kisebb jelentőségű gyümölcsfajunk, ezért a nemesítői műhelyek és a programok száma messze elmarad a málnáétól. Szederfajtáink nemesítése során többféle fajt használtak fel, így a fajták betegségellenállósága sokkal jobb, mint a málnáké. A mai fajták az főként az amerikai vad szedrek Ursini (oktaploid) szekcióiból és diploid málnák keresztezéséből származnak. A fajták nemesítése során további keresztezési partnerek, génforrások kerülnek ki a Rubus alnemzetség Ursini szekcióján túl az Allegheniensis, Arguti és a Rubus szekciókból. Új genetikai alapokon nyugvó fajta a ‘Chesapeake’ (Rubus cuneifolius). A ‘Prime-Jan’, ‘Prime-Jim’ sarjontermő szederfajták megjelenésével a hideg telű területeken is lehetővé vált a szeder termesztése.

Gyümölcsminőség javításához a Rubus ursinis Cham. et Schlecht, Rubus nubigenus Kunth, Rubus glaucus Benth. és a Rubus xthyrsiger Banning & Focke fajokat használják. Jó fagytűrő képességű a Rubus argutus Link, Rubus caesius L.,Rubus canadensis L. és a Rubus strigosus Michx. Betegségellenállóság fokozásánál a Rubus laciniatus Willd.,Rubus armeniacus Focke és a Rubus occidentalis használatos. Sarjakon való terméshozásért a Rubus caesius L., Rubus idaeus L. és a Rubus strigosus Michx felel.

Világ és hazánk jellemző fajtahasználata

A termesztésben lévő málnafajtákat piros gyümölcsű (Rubus idaeus típusok), fekete gyümölcsű (Rubus occidentalis alakkör) és bíbormálnák (Rubus neglectus) fajtakörébe tartozhatnak. A málnafajtákat gyakorlati szempontból a következőképpen csoportosítják: nyári málnák, kétszertermő málnák, fekete málnák.

A termesztők számára a nyári és a kétszertermő málnafajtákból világszerte nagyon bőséges a fajtaválaszték. Bár folyamatosan új és új fajták kerülnek piacra, nehezen lehet leváltani a jól bevált fajtákat. A feldolgozóipar a mai napig kedveli és keresi a ‘Meeker’ és a ‘Willamette’ gyümölcseit. A ‘Heritage’ még mindig a vezető szerepet tölt be a kétszertermő málnák között. Hideg telű vidékeken a mai napig bevált fajta a ‘Boyne’ és a ‘Newburg’. A fekete málnafajták közül meghatározó a friss piaci és feldolgozóipari felhasználásra egyaránt alkalmas ‘Munger’ és ‘Jewel’.

Az újabb nyári málnafajták közül napjainkban világszerte nagyon népszerű a ‘Tulameen’, melyet egyaránt termesztenek szabadföldön és hajtatásban is. Gyakran választják mellé az ültetvényekbe a ’Glen Ample’ fajtát. A ‘Glen Lyon’ a hajtatásos termesztés meghatározó fajtája lehet. A ‘Tulameen’ és a már jól ismert kanadai ‘Chilliwack’ mellett ígéretes új friss piaci fajta a szintén kanadai ‘Malahat’ és a ’Qualicum’. A sarjontermő málnák közül legkiválóbb áruértékű és termőképességű a kaliforniai ‘Isabel’. A kaliforniai ‘Caroline’ és a skót ‘Nova’ eltérő klimatikus adottságú területen is jól szerepelt. A nyári és a kétszertermő málnák nyár végi-őszi érési ideje közti szünetet jól kitölti a lengyel ‘Polka’ és ‘Polana’. A legújabb fajták közül kanadai ‘Cowichan’, az amerikai ‘Cascade Delight’ és az angol ‘Octavia’ emelkedik ki az elmúlt néhány év termesztési tapasztalata alapján.

M agyarországon a málna fajtahasználata folyamatosan változik. A legrégebben termesztésben lévő fajták (pl. ‘Malling Exploit’, ‘Willamette’, ‘Fertődi zamatos’) mellett hazai nemesítésű és külföldi fajták jelentek meg. A nyolcvanas évek végétől telepítették hazai ültetvényeinkben a kétszertermő külföldi fajtákat, melyek közül legjobban az ‘Autumn Bliss’ vált be.

A hazai és külföldi faiskolák, termesztők által behozott számos ígéretesnek tűnő fajtáról derült ki időközben, hogy a hazai klimatikus és termesztési viszonyokat rosszul tolerálják. A piaci viszonyok azonban arra kényszerítik a termesztőket, hogy a piacon maradás (piacra jutás) érdekében új fajtákat próbáljanak ki. A nyári málnákból hazai ökológiai viszonyokra nemesített új, versenyképes fajtákkal rendelkezünk (pl. ‘Fertődi Vénusz’, ‘Fertődi kármin’). A piaci réseket kitöltő (pl. nyári és kétszertermő málnák nyár végi-őszi érési ideje közti piaci rés lefedése) fajtaként szóba jöhet az új fajtajelölt, a ‘Julcsi’, de a fajtaszortiment bővítése érdekében szükség van további fajták honosítására.

A szeder- és szedermálna fajtákat növekedési sajátosságaik alapján csoportosítják:

-merevszárú fajták:

tükés hajtásrendszerű (‘Brazos’, ‘Tupy’, ‘Cherokee’);

sarjon termő málnák: ‘Prime-Jan’, ‘Prime Jim’);

tüskementes (‘Navaho’, ‘Arapaho’)

-félig merevszárú fajták: ‘Chester Thornless’, ‘Thornfree’, ‘Loch Ness’, ‘Cacanska bestrna’,

-kúszó hajtásrendszerű típusok: ‘Marion’, ‘Silvan’, ‘Thornless Evergreen’,

A világon a szederfajták közül legelterjedtebbek a félig merevszárú (50%) fajták és közel azonos arányban (25-25%) termesztik a merevszárú és a kúszó típusba tartozókat. A félig merevszárú fajták közül a ‘Thornfree’, ‘Loch Ness’ és a ‘Chester Thornless’ a meghatározó. A merevszárú szederfajták közül a ‘Brazos’ és a ‘Tupy’ az uralkodó. A kúszó hajtásrendszerű fajták közül legnépszerűbb a ‘Marion’.

Szedermálna termesztés az USA-ban, Új-Zélandon és Kínában jelentős. A szedermálna fajták közül a ‘Boysen’t ültetik a legnagyobb felületen.

A szeder hazai fajtahasználata a termesztés jelentős visszaesésének köszönhetően lassan változik. A késői érésű ‘Thornfree’ helyett a korábbi érésű, jó minőségű, nagy termőképességű ‘Loch Ness’ fajta terjedése figyelhető meg. A szedermálnák termesztése gyakorlatilag a házikertekre korlátozódik.

A fajtaválasztás szempontjai

A málna gyümölcseinek kisebb részét fogyasztják frissen, a termés túlnyomó többségét a hűtő- és a konzervipar dolgozza fel, de növekszik az édesipari, tejipari és cukrászati felhasználás is. A fő málnaszezonon kívül megnőnek a friss gyümölcs értékesítésének esélyei, ezért egyre nagyobb napjainkban az érdeklődés a kiváló minőségű, kemény húsú kétszertermő málnafajták iránt. Málna és szeder friss piaci értékesítése esetén a szép küllemű, nagy gyümölcsméretű, fényes gyümölcshéjú, jól szállítható és pulton tartható (kemény húsállomány) fajták jöhetnek szóba. Málnánál a piros héjszínű fajták kedveltek és keresettek.

A szedertermés jelentős részét a hűtőipar dolgozza fel. Népszerűek a konzervipari termékek (dzsem, íz, kompót, szörp), s egyre nagyobb arányban használják joghurt és fagylalt készítésénél. A szedermálnák gyümölcseit elsősorban a konzervipar hasznosítja. A hűtőipar a fényes, kemény húsú, zamatos, középnagy gyümölcsű málna és a szeder fajtákat keresi, melyek a felengedés után is megtartják színüket, alakjukat, állományukat. Konzervipari célra a sötétebb gyümölcsszínű, nagy szárazanyag- és színtartalmú, intenzív ízű, illatú fajták alkalmasak.

A termesztők szempontjából a kiváló gyümölcsminőség mellett fontos a fajták termőképessége és termésbiztonsága. A fajták hő és talajigényének ismerete, valamint a kórokozókkal, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség mértéke nagyban befolyásolja a termesztés sikerességét.

A málnafajták hajtatására az utóbbi évtizedben külföldön egyre nagyobb igény mutatkozik, de hazánkban is ismertek már termesztői próbálkozások. Külföldön sikeresen hajtatják a ‘Tulameen’ fajtát, míg hazánkban a ‘Fertődi Vénusz’ vált be. A világ számos kutatóhelyén vizsgálatokat folytatnak a hajtatásra alkalmas fajták kiválasztására, mert mint bebizonyosodott, nem elegendő a mélynyugalmi állapot megszűntetéséhez szükséges hideghatás ismerete, hanem ismerni kell a termőrügyek kihajtásáért felelős apikális dominancia szerepét is.

Ültetvényekbe ajánlható fajták

Az elmúlt húsz évben a világon mintegy 150 piros málna és 50 szederfajtát állítottak elő. Az új fajták már egyre szélesebb genetikai bázison nyugszanak, így (mint a külföldi tapasztalatok is mutatják) jó eredményeket érhetünk el a miénktől eltérő adottságú területekről származó fajtákkal is. Lehetőség szerint azonban a miénkhez hasonló klimatikus adottságú külföldi nemesítői műhelyek fajtáit válasszuk, és próbáljunk tájékozódni külföldi (és hazai) termesztési tapasztalatokról. A fajták termőhelyi alkalmasságát a helyi termesztési tapasztalatok alapján tudjuk majd megítélni. A fajták érési idejét a lenti ábra szemlélteti.

A termesztett málnafajták és a napjainkban termesztett szederfajták virágai jól öntermékenyülők. Jó nektártermelő virágaikat a méhek és a rovarok szívesen látogatják. A megfelelő kötődéshez, valamint a fajtára jellemző gyümölcsalak érdekében hektáronként 2–5 méhcsalád kihelyezése javasolt. Termesztőberendezésben a kedvezőtlen fényviszonyok miatt fontos a poszméhek elhelyezése.

Az elmúlt húsz évben a világon mintegy 150 piros málna és 50 szederfajtát állítottak elő. Az új fajták már egyre szélesebb genetikai bázison nyugszanak, így (mint a külföldi tapasztalatok is mutatják) jó eredményeket érhetünk el a miénktől eltérő adottságú területekről származó fajtákkal is. Lehetőség szerint azonban a miénkhez hasonló klimatikus adottságú külföldi nemesítői műhelyek fajtáit válasszuk és próbáljunk tájékozódni külföldi (és hazai) termesztési tapasztalatokról. A fajták termőhelyi alkalmasságát a helyi termesztési tapasztalatok alapján tudjuk majd megítélni. A fajták érési idejét az alábbi ábra szemlélteti.

 

Málna, szeder és szedermálna fajták érési ideje

Nyári málnafajták

Fertődi Vénusz(Venus)

Államilag elismert, oltalmazott magyar málnafajta. A hazai fajtaszortiment egyik legkorábbi érésű fajtája. Minden felhasználási célra alkalmas. Házikerti és üzemi termesztésre egyaránt ajánlott. Hajtatásra is alkalmas. Nagyméretű, tetszetős gyümölcsei közepes húskeménységűek, harmonikus ízűek. Gyors érésmenetű, rendkívül bőtermő. Színét és állományát sokáig megőrzi a szedés után is. Pulton tarthatósága jó. A termőhelyre és a termesztéstechnológiára igényes, intenzív növényvédelmet igényel. A magas mésztartalmú talajokat nem kedveli.

 

Fertődi Vénusz (Fotó: Kollányi Gábor)

Fertődi kármin

Oltalmazott magyar fajta, mely 2000-ban kapott állami elismerést. Korai érésű, friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas. Gyümölcsei középnagyok, tompakúp alakúak, világospiros színűek, kellemes ízűek. Nagyon bőtermő. Középerős növekedésű, gyenge-közepes sarjadzó képességű. Télálló képessége jó, öntözés nélkül is megbízhatóan terem. Vesszőfoltosságra nem fogékony, de a RBDV vírusfertőzésre érzékeny. Géppel is betakarítható.

 

Fertődi kármin (Fotó: Kovács Szilvia)

Rubaca (Niniane)

Oltalmazott német fajta, mely Magyarországon 2002-ben kapott állami elismerést. Középkései érésű, közepesen hosszú szüreti idejű fajta. Középnagy, középpiros, jó ízű termései kissé puha húsállományúak. Bőtermő, könnyen szüretelhető. Középerős növekedésű, közepes mennyiségű sarjat képez. Vesszőbetegségekre kevéssé fogékony, ellenáló a Phytophtora fragariae var. rubi-ra.

 

Rubaca (Fotó: http://www.bundessortenamt.de/internet30/fileadmin/Files/PDF/bsl_himbeere_2006.pdf)

Glen Ample

Középkései érésű, tüskementes hajtásrendszerű skót fajta. Jól szüretelhető gyümölcsei nagyok, gömbölyded alakúak, fénylő piros színűek, kemény húsállományúak, közepes ízűek. Szüreti ideje hosszú. Erős, hosszú vesszőket nevelő, jó megújuló képességű. Vesszői kissé fagyérzékenyek, vesszőbetegségekre kissé fogékonyak.

 

‘Glen Ample’ (Fotó: Kovács Szilvia)

Malahat

Középkései, koncentrált érésű kanadai fajta. Középnagy, kissé megnyúlt alakú, kemény húsállományú, aromás gyümölcsei jól szüretelhetők. Termőképessége közepes. Érése koncentrált, kézzel és géppel is betakarítható. Fogékony a vesszőbetegségekre. Középerős növekedésű.

 

 Malahat (Fotó: Kollányi Gábor)

Tulameen

Kanadai fajta, mely Magyarországon 2002-ben kapott állami elismerést. Szabadföldi termesztés mellett külföldön hajtatásra is használják. Nagy-nagyon nagyméretű, kúp alakú gyümölcsei fényes világospiros színűek, kemény húsállományúak, harmonikus ízűek. Kései, koncentrált érésű, jól szüretelhető fajta. Középerős növekedésű, közepes-jó sarjhozamú. Termőképessége közepes. Vesszőbetegségekre közepesen fogékony.

 

Tulameen (Fotó: http://www.bundessortenamt.de/internet30/fileadmin/Files/PDF/bsl_himbeere_2006.pdf)

Octavia

Igen kései érésű angol fajta, mely csaknem egy héttel követi a Tulameen fajtát. Gyümölcsei nagyok, széles kúp alakúak, kellemes ízűek. A nyári és a kétszertermő málnák nyár végi-őszi (sarjakon hozott termések) érési idejének átfedésére alkalmas. Nagy terméshozamú, kissé nehezen szüretelhető. Bokra erős növekedésű, jó megújuló képességű. Sarjai gyengén tüskézettek.

 

Octavia (Fotó: http://www.pob-obstbauberatung.de/content/himbeeren)

Kétszertermő málnák

Julcsi

Magyar nemesítésű fajtajelölt. Friss fogyasztásra és feldolgozóipari célra egyaránt megfelel. A vesszőkön nagyon korán, június első dekádjában, a sarjakon augusztus közepén kezd érni. Gyümölcsei középnagyok-nagyok, kerekded vagy tompa kúp alakúak. Színük éretten sötétpiros húsállományuk kemény, ízűk kellemes, pulton tarthatóságuk jó. Bőtermő, könnyen szüretelhető. A fajta megújuló képessége jó, sarjhozama nagy. Ökológiai alkalmazkodóképessége jó, azonban a vesszőfoltosságot okozó kórokozókra (Didymella applanata, Elsinoë veneta) fogékony.

 

Julcsi (Fotó: Kollányi Gábor)

Resa (Lucana)

Német oltalmazott fajta. A vesszőkön korán, június közepén hozza terméseit. Nyári szüreti ideje hosszú. A sarjakon augusztus végé kezdenek érni gyümölcsei, melyek igen jó minőségűek. Nagy, vagy igen nagy termései gömbölyded alakúak, fényes piros színűek, közepesen kemény húsállományúak, kellemes édes ízűek. Erős növekedésű, közepesen sarjadzó. Könnyen szüretelhető, nagy terméshozamra képes. Gondos növényvédelmet igénylő fajta (vesszőbetegségekre igen fogékony). A termőhely kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy vesszői fagyérzékenyek.

 

Resa (Fotó: Márkné Deák Szilvia)

 

Polka

 

A hazai termesztés szempontjából szintén egy igen ígéretes, lengyel nemesítésű fajta. Friss piaci értékesítésre és feldolgozásra is alkalmas. Érési ideje megegyezik az ‘Autumn Bliss’ érési idejével. Középnagy v. nagy méretű, kúp alakú, fényes, közepesen kemény, aromás gyümölcsei jól szüretelhetők (7.19. ábra). Kiváló áruértékű, kiváló beltartalmi értékű fajta. Nagy termőképességű. Középerős–erős, felfele törő hajtásrendszerű, sarjhozama közepes. Kevéssé fogékony a fitoftórás gyökérrothadásra és a mozaik vírusra.

 

 

 

Polka (Fotó: Kovács Szilvia)

Polana

Lengyel fajta, mely a hazai ültetvényekben is jól terem. A fajta a nyári és a kétszertermő málnák nyár végi, őszi szürete közti időszak átfedésére alkalmas. Szüreti ideje körülbelül egy héttel később kezdődik, mint a Polka fajtáé. Gyümölcsei őszi friss piacra kiválók, de feldolgozásra is megfelelők. A sarjakon termései augusztus elejétől november elejéig érnek. Gyümölcsei középnagyok, éretten sötétpirosak, közepes húskeménységűek, jó ízűek, jól szüretelhetők. Bőtermő, középerős növekedésű, bokrának megújuló képessége jó. Sarjai gyengén tüskézettek. Fogékony a didimellás vesszőfoltosságra és a fitoftórás gyökérrothadásra. Környezeti alkalmazkodóképessége jó.

Polana (Fotó: http://www.bundessortenamt.de/internet30/fileadmin/Files/PDF/bsl_himbeere_2006.pdf)

Szederfajták

 

Loch Tay

Skót fajta. A ‘Loch Ness’ előtt két héttel kezd érni. Középerős növekedésű, félig merevszárú, tüskementes szederfajta. Gyümölcsei középnagyok v. nagyok, jó ízűek. Bőtermő, szüreti ideje 6 hét. A fajtaleírások szerint a betegségekre kevéssé ellenálló fajta.

 

 

Loch Tay (Forrás: http://www.gapphotos.com/imagedetails.asp?imageno=282828)

Loch Ness (Nessy)

Középkorai érési idejű oltalmazott skót fajta. Magyarországon 2000-ben kapott állami elismerést. Középkorai érésű, két-három héttel előzi meg a ‘Thornfree’ fajtát. Gyümölcse nagy, vagy nagyon nagy, elliptikus alakú, fényes, aromás. Könnyen szüretelhető, tárolható. Gyümölcsei minden felhasználási célra alkalmasak. Középerős–erős növekedésű, félig merevszárú, tüskétlen szederfajta. Áttelelő vesszői nem fagyérzékenyek. Bőtermő. Betegségekre közepesen fogékony.

 

 

Loch Ness (Nessy) (Fotó:Kovács Szilvia)

Cacanska bestrna

Tüskétlen, félig merevszárú szerb fajta. Közepes érési idejű. Gyümölcsei fényes fekete színűek, hengeres formájúak, nagyméretűek, édes, aromás ízűek. Minden felhasználási célra alkalmas. Jó hússzilárdságú, éretten könnyen szüretelhető. Bőtermő, erős növekedésű. A vesszők fagyállósága jó, de tartós -20 ºC alatti hőmérsékleten a vesszői elfagyhatnak. Betegségekkel szembeni ellenálló képessége jó. A szeder-rozsdára toleráns.

 

 Cacanska bestrna (Fotó: http://www.meiosis.co.uk/fruit/cacanska_bestrna_l.htm)

Navaho

Merevszárú, tüskétlen szederfajta, melyet az USA-ban nemesítettek. Szürete augusztus utolsó dekádjában kezdődik. Középnagy-nagy, elliptikus, fényes fekete termései kitűnő aromájúak (7.24. ábra). optimális termőhelyen kiemelkedő terméshozamra képes. Erős növekedésű hajtásrendszere a téli fagyokra közepesen érzékeny. Vesszőbetegségekre kevéssé fogékony.

 

Navaho (Fotó: http://www.bundessortenamt.de/internet30/fileadmin/Files/PDF/bsl_himbeere_2006.pdf)

Chester Thornless

A fajta telepítése meleg termőhelyre javasolt, ugyanis a ‘Thornfree’ fajtához hasonlóan késői és elhúzódó érésű, valamint vesszői fagyérzékenyek. Erős növekedésű, félig merevszárú, tüskétlen szederfajta, melyet az USA-ban nemesítettek. Gyümölcsei nagyméretűek, fénylő fekete színűek, kemények, aromásak. Igen bőtermő, könnyen szüretelhető. Vesszőbetegségekre kevéssé fogékony.

 

Chester Thornless (Fotó: http://www.bundessortenamt.de/internet30/fileadmin/Files/PDF/bsl_himbeere_2006.pdf)

Szedermálna fajták

Tayberry

Hazánkban 2005-ben kapott állami elismerést e skót szedermálna fajta. Korán, június közepétől érik. Erős növekedésű, félig felálló-kúszó, tüskés hajtásrendszerű. Vesszői hidegebb teleinken súlyosan károsodhatnak. Gyümölcse nagyon nagy, megnyúlt kúp alakú, sötétpiros színű, savanykás ízű. Friss fogyasztásra, feldolgozásra egyaránt alkalmas, házikerti termesztésre javasolt.

 

‘Tayberry’ (Fotó: http://www.bundessortenamt.de/internet30/fileadmin/Files/PDF/bsl_himbeere_2006.pdf)

Fertődi bőtermő

Államilag elismert magyar szedermálna. Korai érésű. Középerős növekedésű, félig felálló v. kúszó, tüskés hajtásrendszerű. Kevés sarjat nevel, vesszői hidegebb teleinken elfagyhatnak. Gyümölcse közepes méretű, tompakúp alakú, sötét bordó színű. Száraz termőhelyen szürete nehéz, mert a gyümölcs a vacokkúpról nem válik le. Bőtermő. Fakultatív kétszertermő fajta, késői érésű őszi termése nem jelentős. Elsősorban friss fogyasztásra javasolt, de dzsem készítésére is kiváló házikerti fajta.

 

 ‘Fertődi bőtermő’ (Fotó: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Fert%C5%91di_k%C3%A9tszerterm%C5%91_m%C3%A1lna.jpg&filetimestamp=20120408161836)

Ellenőrző kérdések

1. Hol találhatók napjaink legjelentősebb szamócanemesítő műhelyei?
2. Ismertesse a szamócanemesítés főbb célkitűzéseit, a nemesítés módszereit!
3. Mely fajokat használtak, használnak a szamócafajták előállításához!
4. Jellemezze a mediterrán térség szamóca fajtahasználatát!
5. Hogyan változott hazánk szamóca fajtahasználata az elmúlt 30 évben?
6. Javasoljon szamócafajtákat hazai ültetvénytelepítésekhez!
7. Hol találhatók napjaink legjelentősebb málnanemesítő műhelyei?
8. Jellemezze a főbb szedernemesítési központok munkáját!
9. Ismertesse a málna- és a szedernemesítés főbb célkitűzéseit!
10. Ismertesse a málna- és szeder nemesítés módszereit!
11. Mely fajokból származnak a termesztésben szerepet játszó málnafajták?
12. Ismertesse a szedernemesítés génforrásait!
13. Milyen tendencia figyelhető meg napjainkban a világ málnafajta-használatában?
14. Hogyan csoportosíthatók a szederfajták növekedési sajátosságaik szerint?
15. Mely térségben jelentős a szedermálna-fajták termesztése?
16. A hazai fajtaszerkezet korszerűsítése érdekében van-e jelentősége a málna- és szederfajták honosításának? Indokolja válaszát!
17. Javasoljon málna- és szederfajtákat hazai ültetvénytelepítésekhez! 

A fejezet megírásához felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalmak

Anonym. 2006. Beschreibe Sortenliste. Himbeere, Brombeere. Bundessortenamt, Hannover.
Clark J., Finn C. 2008. New trends in Blackberry Breeding. Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777:41-47.
Danec J. 2001. 'Polka' and 'Pokusa' – New primocane fruiting raspberry cultivars from Poland. Proceedings of the Eighth International Rubus Ribes Symposium. Australia. Acta Horticulturae. Scotland. 585: 197-198.
Dénes F. 2001. Málna, szeder, szedermálna. In. Tóth M. (szerk.) Gyümölcsészet. Nyíregyháza. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza. 354-376.
Finn C. E., Hancock J. F. 2008. Raspberries. In. Hancock J. F. (szerk.) Temperate fruit crop breeding. Germplasm to genomics. 359-392.
Finn C. et al. 2008. New USDA-ARS blackberry Cultivars bring diversity to the Market. Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777: 81-86.
Finn C., Knight V. H. 2002. What’s going on in the World of Rubus breeding? Proceedings of the Eighth International Rubus Ribes Symposium.Scotland. Acta Horticulturae. 585:31-38.
Finn C., Moore P., Kempler C. 2008. Raspberry cultivars: What’s New? What’s succeeding? Where are breeding programs headed? Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777:33-40.
Finn C. E. 2008. Blackberries. In. Hancock J. F. (szerk.) Temperate fruit crop breeding. Germplasm to genomics. 83-114.
Hall K. H., Langford G. 2008. The 'Boysenberry': Development of the cultivar and industries in California, Oregon and New-Zeland. Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777: 103-108.
Hancock J. F., Sjulin T. M., Lobos G. A., 2008. Strawberries. In. Hancock J. F. (szerk.) Temperate fruit crop breeding. Germplasm to genomics. 393-437.
Kempler C., Daubeny H. A. 2008. Red raspberry cultivars and selections from the Pacific Agri-Food Research Centre. Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777:71-75.Knight V. H., Fernández F. 2008. New summer fruiting red raspberry cultivars from East Malling Research. Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777:173-175.
Kollányi L. 1999. A málna fajtahasználata és a fajtakiválasztás szempontjai. In. Papp J., Porpáczy A. Szamóca, málna. Bogyósgyümölcsűek I. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 159-171.
Kollányi L., Kollányi G., Hajdú B. 2007. A málnasarjak növekedésének és nyugalmi állapotának kapcsolata a csúcsdominanciával. A Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht. Közleményei. VI. évf. 1. szám: 17-29.
Mohácsi M., Porpáczy A., Kollányi L., Szilágyi K. 1965. Szamóca, málna, szeder. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Papp J. 1999. A szederültetvények fajtahasználata és a fajtakiválasztás szempontjai. In. Papp J., Porpáczy A. Szeder, riszméte, köszméte, különleges gyümölcsök. Bogyósgyümölcsűek II. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 16-21.
Papp J. 2004. Málna. In. Papp J. (szerk.) 2. A gyümölcsök termesztése. Budapest. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 394-423.
Papp J. 2004. Szeder. In. Papp J. (szerk.) 2. A gyümölcsök termesztése. Budapest. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 424-437.
Stanislavljevič M. 1999. New small fruit cultivars from Čačak: 1. The new blackberry (Rubus sp.) cultivar 'Čačanska bestrna'. Proceedings of the Seventh International Rubus Ribes Symposium. Australia. Acta Horticulturae. 505:291-296.
Strik, B. et al. 2006. Worldwide production of blackberries. http://www.raspberryblackberry.com/Webdocs/Worldwide_Production_of_Blackberries_ Strik_3-2006_acres.pdf
Strik B. et al. 2008. Worldwide production of blackberries. Proceedings of the Ninth International Rubus Ribes Symposium. Chile. Acta Horticulturae. 777: 209-217.Simon, 2009. Szamóca. In. Tóth M. (szerk.) Gyümölcsfaj- és fajtaismeret. Egyetemi jegyzet. Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar. Budapest. 183-197.
http://www.gykut.hu
http://www.proplant.hu
http://www.haeberli-beeren.ch/
http://www.americanpomological.org/registrars.htm