Körtenemesítési irányzatok és célok a világon. Hazai termesztésre javasolható korszerű fajták

Szerző: Tóth Magdolna

A körtetermesztés és a körtenemesítés rövid története

A körte a Kaukázusban a Fekete és a Kaszpi tenger közötti térségben keletkezett, s Ázsiában már legalább 3000 éve vonták termesztésbe, majd indoeurópai törzsek hozták be Európába. Az első írásos feljegyzé­sek i. e. 1000-ből Görögországból származnak. Homérosz a körtét istenek aján­dékának nevezte, majd később Theophrastus (i. e. 327–287) arról ír a görögök körtetermesztéséről s az oltással és dugványozással való szaporításáról. Cato (i. e. 235–150) ma is alkalmazott termesztési technikákat írt le. A rómaiaknál Plinius (23–79) legalább 35 termesztett fajtát ismertet. A Sung dinasztia (Kína, AD 1729) végén már több mint 100 fajta létezett.

A középkorban Európa nyugati és középső részén a körtét már széleskörűen termesztették. Cordus (1515–1544) szerint ezeknek a fajtáknak a gyümölcse sokban hasonlított a mai fajtákéhoz, de a gyümölcshús még nem volt kellően olvadó és puha. Az 1800-as évek elején Franciaországban már 900 fajtánál is többet termesztettek. Ebben a században Belgiumba tevődött át a termesztés és a nemesítés. Hardenpont, P. N. és van Mons, J. B. voltak az első híres nemesítők. Angliában az 1200-as években kezdődött a termesztés, majd sokkal később a nemesítés. A ‘Vilmos’ körtét 1796-ban fedezték fel, s a 19. században lett kiemelve a ‘Conference’. Kezdetben tehát lényegében két fajból (P. communis és P. nivalis) véletlen hibridizációval alakultak ki a fajták. 1800 körül Angliában Knight végezte az első irányított keresztezést, majd a XIX. sz. második felében Csehországban Mendel is elkezdte a tudatos hibridizációt.

Az ázsiai körte domesztikációja kb. 3300 évvel ezelőtt kezdődött, s az első áruültetvények több mint 2000 éve létesültek Kínában. A kínai nemesítés viszont csak 1956-ban kezdődött. Japánban a 8. században kezdődött a termesztés, de a nagyobb ültetvények a XIX. század végefelé létesültek. Japánban 1915-ben indult a ma is működő nemesítési program.

É-Amerikába a francia és angol telepesek vitték ki a körtét (P. communis), s 1629-ben létesült az első ültetvény. Az ázsiai körtét ( P. pyrifolia) jóval később, az 1800-as években kínai bevándorlók honosították meg. A két faj közötti első keresztezések első fajtái között vált ismertté a tűzelhalással szemben ellenálló ‘Kieffer’ (1873). Dél-Amerikába 1879-ben Oroszországból kerültek be az első télálló, de nem igazán jó minőségű s a tűzelhalásra nagyon fogékony fajták. Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrikában lényegében a közelmúltban kezdődött a körtenemesítés.

A hazai fajtakutatás kezdete a 17. századra tehető, Lippai János már több körtefaj­tát ismertet, így a Muskotály körtét, Kármán körtét, Makaria körtét. A hazai körteter­mesztés fellendüléséhez nagyban hozzájárultak a magyar pomológusok, így Bereczki Máté, Entz Ferenc és Angyal Dezső.

A világon megtermelt körtetermést két fő körtefaj (csoport) és gyümölcstípus al­kotja. A Pyrus communis (L.) (európai körte, közönséges körte) termesztése Európa, Észak- és Dél-Ame­rika, Afrika és Ausztrália országaiban folyik. Az ázsiai vagy japán körtét (kül­földön nashi), melynek legjelentősebb faja a Pyrus pyrifolia (Burm) Nakai, Kína déli és középső részén, valamint Japán­ban és Dél-Kelet-Ázsiában ősidők óta széleskörűen termesztik. Ugyanakkor az európai körte iránt alig van érdeklődés Ázsiában. Ez alól kivételt képez Japán északi része, ahol az ázsiai körte télállóságával problémák vannak.

A körte a mérsékelt égövi gyümölcsök között az alma után a második legjelentősebb gyümölcsfaj. Az elmúlt években világviszonylatban évente megközelítőleg 23 millió tonna körte termett. A termés több mint 70%-át Ázsiában, megközelítően 15%-át Európában termelik, tehát a világtermésen belül dominál az ázsiai körte. A déli féltekén 1,8 millió tonna körtét szüretelnek, s ennek jelentős részét az északi féltekén értékesítik. Európa vezető körtetermesztő országa Olaszország, ahol az éves termés 7–800 ezer tonna körül mozog. Magyarországon az évenkénti körtetermés meglehetősen ingado­zik, az utóbbi években a termésmennyiség 12–50 ezer tonna között alakult.

Evolucióbiológia, génforrások

A Rosaceae család Pomoidae alcsaládjába tartozó Pyrus nemzetségbe 24 faj tartozik, amelyek több kutató véleménye szerint egy Kína nyugati hegyvidékein keletkezett közös őstől származnak. A legelső taxonok innen terjedtek el keleti és nyugati irányba. A Pyrus communis L. termesztett körte alakkörét a P. pyraster Burgsd, és P. nivalis Jacq. fajok kultúrszármazékai alkotják. A 2.1. ábrán az európai körtefajták kialakulásában vélhetően szerepet játszó fajok elterjedése látható Európában és Kis-Ázsiában.

2.1. ábra: A Pyrus fajok elterjedése Európában és Kis-Ázsiában

A főbb körtefajok ősi elterjedési terüle­tének központjai szerint is cso­portosíthatók a fajok. Az ázsiai körtefajták kialakulásában szerepet játszó fajok elterjedése a 2.2. ábrán látható.

2.2. ábra: A Pyrus fajok elterjedése Kelet-Ázsiában

A körtefajták zöme diploid (2n = 34). Van néhány triploid (3n = 51) fajta (‘Diel vaj­körte’, ‘Pap körte’), és az új fajták között találhatók tetraploidok (4n = 68) is (pl. ‘Super Conference’, ’Dayali’).

Nemesítési módszerek

A körtefajták előállításában és az új fajták bevezetésében a következő módszereket alkalmazzák a nemesítők.

Ismert vagy ismeretlen eredetű magoncok szelekciója.

A termesztett körtefajták döntő többsége véletlen magoncként keletkezett, s legtöbbször csak az anyai szülőt ismerjük. Némely fajta több száz éves, és még ma is fontos szerepet tölt be a fajtahasználatban. Pl. ‘Vilmos’ (1796), ‘Bosc kobak’ (1800), ‘Nemes Krasszán’ (1845).

Keresztezéses nemesítés.

A XIX. század végétől napjainkig a főbb körtetermesztő országokban (Olaszország, Franciaország, USA, Kanada, Oroszország) végeznek hibridizációt. Fajok közötti keresztezéssel legtöbbször rezisztens körtefajtákat állítanak elő. A Kanadai Harrow Intézetben az Erwinia amylovora-val szemben kevésbé fogékony, illetve rezisztens fajtákat állítottak elő a P. ussurienis, P. pyrifolia, P. calleryana fajok felhasználásával (pl. ‘Harrow Delight’, ‘Harwest Queen’). Hasonló rezisztencianemesítés folyik az USA-ban, Olaszországban és Franciaországban. Fajták közötti keresztezésben leggyakrabban használatos a ‘Vilmos’ és a ‘Társulati esperes’. A ‘Vilmos’ utódai közül a ‘Packham’s Triumph’ (‘Vilmos’ x ‘Angewin szépe’) és a ‘Highland’ (‘Vilmos’ x ‘Társulati esperes’) említhető. Emiatt nagy a veszélye a genetikai alapok szegényedésének. A közelmúltban különleges fajták előállítása érdekében az ázsiai és európai körtefajták keresztezésével is próbálkoznak pl. Új-Zélandban, s az első sikeres fajták közé tartozik a ‘Crispie’ és ‘Maxie’.

Mutáció.

A spontán mutáció a körtefajtáknál kevésbé gyakori, mint az almánál, mindössze néhány fő fajta egy–két tulajdonságban eltérő mutánsa ismert. A gyümölcshéj színének a megváltozásakor bronzos, illetve piros fedőszínű mutánsok keletkezhetnek. A ‘Vilmos’-nak több piros mutánsa van, pl.: ‘Piros Vilmos’ (Max Red Bartlett), de ismert a rozsdás mutánsa is (‘Russett Bartlett’). A ‘Clapp kedveltje’ piros mutánsa a ‘Piros Clapp’ (Starkrimson). A növekedési jelleg is megváltozhat. Gyengébb növekedési erélyű (spur jellegű) mutánsa van pl. a ‘Trévoux’ fajtának, ez a ‘Supertrevoux’. Érési időben eltérő mutánsa van pl. a ‘Vilmos’ körtének (‘Eller Bartlett’).

Indukált mutációval legalább négy európai és öt ázsiai körtefajtát nemesítettek. Az előbbi esetében a virágzási időt, a virágszínt, az érési időt, a gyümölcsszínt és a növekedési erélyt sikerült módosítani. Olaszországban 1990-ben állították elő az alapfajtáknál gyengébb növekedésű változatokat (‘Abate Light’ és ‘Conference Light’), melyek az Erwinia amylovora-val szemben is ellenállónak mutatkoztak. Az ázsiai körténél a betegség-ellenállóságot és öntermékenyülést sikerült elérni indukált mutációval. Ezek legsikeresebb a feketefoltossággal szemben rezisztens ‘Gold Nijisseiki’, mely a nagyon fogékony alapfajtát (‘Nijisseiki’) lényegében leváltotta.

Klónszelekció . A körténél szintén nem jelentős. Vírusmentesítések során néhány régi standardfajta esetében (‘Vilmos’, ‘Conference’) találtak egy-két tulajdonságban jobb változatot, melyeket ma az alapfajták helyett szaporítanak.

Biotechnológiai módszerek a nemesítés szolgálatában. Nagyon sok markert sikerült már fejleszteni, melyekkel előbb a Pyrus nemzetségen belül végeztek diverzitásvizsgálatokat. Emellett számos kapcsoltsági csoportot sikerült már feltérképezni. Lehetőség van a varasodásrezisztencia génjének markerezésére, s legalább négy, a tűzelhalás rezisztenciát meghatározó QTL-t is sikerült már azonosítani. Transzgénikus vonalakat a ‘Nemes Krasszán’, a ‘Conference’ és a ‘Társulati esperes’ fajtáknál állítottak elő.

Legfontosabb nemesítési célok

A Pyrus nemzetség genetikailag eléggé változatos, s meglehetősen nagy a variabilitás a morfológiájukban és fiziológiai adaptáció tekintetében is (2.3. ábra). A nemesítők célja ennek a variabilitásnak a hasznosítása olyan új fajták nemesítéséhez, amelyek egyre jobb minőséggel, attraktív megjelenésükkel és az ökológiai adottságokhoz való alkalmazkodóképességükkel válthatják ki mind a fogyasztók, mind a termesztők elégedettségét.

2.3. ábra: A Pyrus fajok gyümölcseinek diverzitása (Forrás: Hancock és Lobos 2008)

A minőség az európai és ázsiai fajták esetében eltérő értékeket takar. Az előbbiek fő érdeme a puha és olvadó húsállománnyal párosuló kellemes íz és aroma, s elvárás a kősejtektől való mentesség. Az ázsiai körték fő erénye pedig a ropogósság és az édes íz, s kedveltebb a mérsékelt rosttartalom. A körtegyümölcs friss fogyasztásra való alkalmassága mellett számos feldolgozási célra is felhasználható. Például aszalványként nagyon kedvelt, de készíthető belőle felezett vagy egész gyümölcsként befőtt, elengedhetetlen a gyümölcskoktélokhoz és a bébiételhez, de többféle alkoholtartalmú terméknek (pálinka, körtecider – angolul: perry) is kiváló nyersanyaga. A korszerű nemesítés célja a felhasználási céloknak megfelelő minőség garantálása s annak javítása.

A gyümölcs külleme (héjszín, nagyság, alak) iránti igények térségenként és időben is változhatnak. Az európai körtéknél az ideális a Vilmos körtétől megszokott sárga héjszín és szabályos körtealak, de kedvelt a rozsdás felületű típus is. Dél- Afrikában a 90-es években kezdett nemesítés eredményeként vált először divatossá a sejtelmes pírral fedett (angolul: blush) szín, s Amerikában kezdték el a piros héjú körték nemesítését. A jelenleg divatosnak tekinthető gyümölcstípusokat az alábbi fényképcsoportban mutatjuk be (2.4. ábra).

2.4. ábra: Különböző színű és alakú körtefajták a választék bővítésére (Foto: Göndör Józsefné, Honty Krisztina, Racskó József)

Az ázsiai körte esetében a nagyobb (legalább 10 cm átmérőjű) méret és a szabályos gömbölyded alak a kívánalom. A felület lehet világoszöld, fényes és sima, továbbá sárga vagy világosbarna egyöntetű rozsdamázzal fedett (2.5. ábra). A régi fajták gyümölcsminősége gyenge, a gyümölcs húsa kemény és kövecses (ezért nevezik homok körtének), ezért itt is fontos cél a minőség javítása, a fényképen látható és a hazai termesztésre ajánlott fajták már jó húsminőségűek.

2.5. ábra: Ázsiai körte gyümölcstípusai (Foto: Göndör Józsefné és Honty Krisztina)

Észak-Amerikában (USA, Kanada) a nemesítők előbb és jobban fókuszáltak a különböző betegségekkel szembeni ellenállóságra és a télállóságra, mint Európában, habár a tűzelhalás rohamos terjedése ma már Európában (legfontosabb nemesítő országok: Franciaország, Németország, Olaszország, Románia) is arra ösztökéli a nemesítőket, hogy a rezisztenciát az elsődleges célok közé helyezzék. Az ázsiai körténél jelentkező egyre nagyobb károk miatt ugyancsak megkerülhetetlen a rezisztenciára való irányulás. Továbbá ma már az adott klimatikus viszonyokra való alkalmasság is az általános nemesítési célok közé tartozik. A déli féltekén (Új-Zéland, Dél-Afrika, Brazília) is folyik intenzív körtenemesítés. Főként az északi félteke fogyasztói elvárásainak megfelelő, friss fogyasztásra alkalmas fajtákat nemesítenek. Egyre növekszik a fontossága a gépi betakarításra való alkalmasságnak is, amely a gyümölcs és a fa iránt támaszt követelményeket.

Vázlatosan tehát a következőképpen foglalhatók össze a legfontosabb nemesítési célkitűzések:

• klímaadaptációs képesség növelése fagy és szárazságtűrés,
• rezisztencianemesítés az európai körte legveszélyesebb betegségeivel szemben[Erwinia amylovora (tűzelhalás), Venturia pirina (varasodás)],
• rezisztencianemesítés az ázsiai körte legveszélyesebb betegségeivel szemben[Alternalia alternata (fekete foltosság), Venturia nashicola (nasi varasodás), Gymnosporangium asiaticum (körterozsda)],
• tolerancia kártevőkkel szemben [Cacopsylla pyricola (levélbolha) és Eriosoma pyricola (vértetű)],
• növekedési erély mérséklése,
• gyümölcsminőség javítása,
• öntermékenyülés elérése, illetve a partenokarpiára való hajlam növelése,
• érési szezon széthúzása,
• termőképesség javítása,
• gépi betakarításra való alkalmasság,
• tárolhatóság és feldolgozásra való alkalmasság javítása.

A fajtahasználat nemzetközi és hazai helyzete

Főként a fogyasztók megszokott fajtákhoz való ragaszkodása miatt a körte fajta­használata eléggé konzervatív. A huszadik század végéig szinte csak a régi, akár több száz éves fajtákat telepítették szerte a világon, legfeljebb csak azok piros fedőszínű változataival bővült a választék. Tehát a körtefajták nagy száma ellenére világvi­szonylatban alig 8–10 fajtát ter­mesztenek az árutermelő ültetvényekben. Európában a legnagyobb arányban termesztett körtefajták a ‘Conference’, a ‘Vilmos’ (amely az USA-ban Bartlett néven a vezető fajta), az ’Abate Fetel’ (Fétel apát) és a ’Doyenne de Comice’ (’Társulati esperes’). Ez a négy fajta adja a termés közel 60%-át. Például Belgiumban a ’Conference’ aránya az üzemi ültetvényekben 87%. Világviszony­latban legkeresettebbek a megnyúlt körte alakú (mint a ‘Fétel apát’ vagy a ‘Conference’) és a piros héjú fajták.

2.6. ábra: A jelenleg világszerte legkeresettebb körtefajták

Magyarországon ma elsősorban az őszi érésű, de jól tárolható ‘Bosc kobak’ fajtát termesztjük, és hasonlóan elterjedt a ‘Vilmos’ körte. E két fajta együtt több mint felét adja a hazai termésnek. Számottevő arányban szerepel még a termesztésben a ‘Clapp kedveltje’, továbbá a ‘Packham’s Triumph’ javára egyre csökken a nagyon igényes ‘Hardenpont téli vajkörte’ aránya. Újabb hazai üzemi ültetvényekben a ‘Conference’ mellett hazánkban is terjed az ‘Abate Fetel’ (Fétel apát).

Az utóbbi évtizedben viszont Európában és Amerikában is számottevő érdeklődés mutatkozik az új és a nemzetközi piacokon addig ismeretlen fajták iránt. Elsősor­ban a betegségekkel (tűzelhalás, varasodás), kártevőkkel (levélbolha) szemben ellen­álló (pl. ‘Harrow Sweet’, ‘Concorde’), valamint az újdonság értékű gyümölcsöket termő fajták (pl. mézkörte: ‘Seckel’, 20–30 mm-es koktélkörte: ‘Red Face’, feltűnő lenticellájú körte: ‘Forelle’). Emellett a fajtahasználat megújítására, s ezzel a választék bővítésének egyik jó példája tapasztalható Portugáliában, ahol a ‘Rocha’ nevű, korábban csak helyi fajtaként ismert fajtából létesítettek óriási felületen ültetvényeket, s a termést nemcsak Európába, hanem tengerentúlra is exportálják (2.7. ábra).

2.7. ábra: Portugália egyetlen üzemi körtefajtája, melyre a termelésfejlesztési programot alapozták. (Foto: Tóth Magdolna)

Fajtaajánlatok hazai telepítésre, illetve kipróbálásra

Tűzelhalás-rezisztens körtefajták

Az USA-ban és Kanadában közel egy évszázada folyik az almatermésűek tűzelhalás betegségével (Erwinia amylovora Burr.) szemben rezisztens körtefajták nemesítése. A témával foglalkozó szakirodalom igen bőséges. Göndör Józsefné vezetésével több ígéretes fajta került kipróbálásra tanszékünkön, melyeknek a gyümölcsminősége is megfelelő, a legfontosabbakat betűrendben a következőkben mutatjuk be. A fajtákat jelentős európai faiskolák is forgalmazzák.

Harrow Delight

Kanadában, a Harrow Intézetben állították elő. (‘Vilmos’ x (‘Early Sweet’ x ‘Old Home’). A Vilmos’ előtt 10 nappal, augusztus elején érik, 1–2 hónapig tárolható. Gyümölcse közepes méretű (180–210 g), kúpos körte alakkal, nagyon hasonlít a ‘Vilmos’-hoz. Nagyon jó az íze és kiváló a húsállománya. A héj alapszíne sárgászöld, napos oldalon pirossal mosott. Fája középerős növekedésű, gyengén feltörekvő ágrendszerű, intenzív koronaformákra alkalmas. Birsen is jól fejlődik. Korán termőre fordul és bőven terem. Javasolt pollenadói: ‘Vilmos’, ‘Bosc kobak’. Tűzelhalással szemben hazánkban is rezisztensnek bizonyult mind a virágok, mind a hajtások vizsgálata alapján. Emellett a varasodásra is rezisztens.

2.8. ábra Harrow Delight (Forrás: www.davevilson.com

Harrow Sweet (HW 609)

Az ‘Old Home’ x ‘Early Sweet’ utódja és a ‘Vilmos’ hibridjeként Kanadában nemesítették. A Vilmos’ után 30 nappal, szeptember közepén–végén érik, 3–4 hónapig tárolható. Gyümölcse közepes méretű (170–200 g), kúpos körte alakkal. A héj színe sárgászöld, napos oldalon pirossal mosott, jól látható parasze-mölcsökkel. Húsa jó konzisztenciájú, édeskés, jó minőségét megtartja a tárolás után is. Középerős növekedésű, gyengén feltörő ágrendszerű, fája intenzív koronaformákra alkalmas. Birssel kompatibilis. Korán termőre fordul, és igen bőven terem, néha termésritkításra is szükség lehet, mivel kismértékben alternanciára hajlamos. Francia adatok szerint halmozott termése a ‘Vilmos’-ét meghaladta. Javasolt pollenadói: ‘Vilmos’, ‘Fétel apát’. Tűzelhalással szemben hazánkban is rezisztensnek bizonyult.

2.9. ábra: Harrow Sweet (Fotó: Honty Krisztina) 

Harvest Queen

Kanadában a Michigen 572 x ‘Vilmos’ keresztezésével állították elő. Egy héttel a ‘Vilmos’ előtt szedhető. Érés előtti hullásra hajlamos. Gyümölcse középnagy, a ‘Vilmos’ körtéhez hasonlít, de jóval kisebb a kövecsesedés veszélye. Szabályos körte alakú, fényes héjú. Húsa vajkörte jellegű, édes. Középerős növekedésű fája birssel jól összefér. Korai – középkorai virágzású. Pollenadói: ‘Harrow Delight’, ‘Beurre d’Anjou’ (Vilmossal inkompatibilis). Korán fordul termőre, rendszeresen terem. Tűzelhalással szemben rezisztens.

2.10. ábra: Harvest Queen ( Forrás: http://www.omafra.gov.on.ca)

Moonglow

Az USA-ban állították elő, az Erwinia rezisztencianemesítés egyik első fajtája, amely komplex keresztezés eredménye [(‘Vilmos’ x ‘Seckel’) x ‘Vilmos’] x ‘König Karl Württenberg’]. A ‘Vilmos után 1 héttel szedhető, jó ízű, 0,5 ºC-on 2 hónapig való tárolás során az ízanyagok jobban kialakulnak. Gyümölcse majdnem szabályos körte alakú, a ‘Vilmos’-ra hasonlít, de annál vaskosabb. Középnagy gyümölcsű (150–200 g), mérete kisebb, mint az alapfajtáé, ízben is elmarad attól. Gyümölcse viszont jól szállítható. Fája gyenge növekedésű, kicsi és elég ritka koronát nevel. Középidőben virágzik, virágai aprók. Korán termőre fordul és jó a termőképessége. Ökológiai körülményekre igényes. A fajta legnagyobb értéke a tűzelhalással szembeni magas rezisztenciája, amelyet in vitro hajtásvizsgálatokkal tanszéki vizsgálataink is igazoltak.

A fentieken kívül hazai kipróbálásra ajánlható még a nemesítő országokban in vitro teszteléseik szerint tűzelhalással szemben jó ellenállóságot mutató cseh nemesítésű ‘Bohemica’, az olasz nemesítésű ‘Boheme’ és ‘Aida’, az amerikai ‘Magness’ és ‘Harovit Sundown’ (HV 614), valamint a Drezda-Pillnitz-ben nemesített ‘Uta’.

2.11. ábra: Moonglow (Fotó: Göndör Józsefné)

Piros héjú körtefajták

Az első piros héjú körtefajták mutáció útján keletkeztek, a későbbieket már keresztezéssel állították elő. A gyümölcsök színeződése, annak kiterjedtsége és mélysége a termőhelytől is függ. Az ilyen gyümölcsök még ma is nagyon jól értékesíthetők, de az európai termesztési tapasztalatok szerint általában igényesebbek, ezért nagyobb költséggel termeszthetők. Az elsők között felfedezett ‘Piros Vilmos’ színstabilitása gyengének bizonyult, ezért annak már csak a hibridjeit (pl. ‘Red Sensation’). javasolják termesztésre. A piros héjú fajtákat főként Amerikában termesztik, de az alábbiakban jellemzett fajtákat jórészt európai faiskolák is forgalmazzák.

Lombacad (Cascade)

Oregonban (USA) állították elő a ‘Piros Vilmos’ (Max Red Bartlett) x ‘Duyonne du Comice’ keresztezésével. Az irodalmi adatok szerint tartós tároláshoz szeptember közepén kell szedni, s 6–8 hónapig nagyon jól tárolható. Középnagy vagy nagy gyümölcsű, hengeres alakú, a héj felületének 60–80%-a sötétvörös színű, világosabb paraszemölcsökkel. Sima héja vékony, és közepesen érzékeny az ágdörzsölésre. Húsa fehér, kevéssé kövecses, olvadó édes–savas. Fája erős növekedésű, de birsalanyon is nevelhető, korán termőre fordul, és bőven terem. A rövid és középhosszú termővesszőkön egyaránt képez terméseket, ezért igényli az évenkénti rendszeres metszést. Későn virágzik, jó pollenadója a ‘Bosc kobak’, ‘Társulati esperes’ és a ‘Vilmos’ körte.

2.12. ábra: Lombacad (Cascade) gyümölcse (Foto: Göndör Józsefné)

Piros Clapp (Társnév: Starkrimson)

A ‘Clapp kedveltje’ rügymutációja (USA). 1979 óta telepíthető Magyarországon, de alig van termelésben. Néhány nappal a ‘Clapp kedveltje’ után, augusztus második hetében szedhető, csak rövid ideig tárolható, gyorsan túlérik, szotyósodik. Gyümölcse közepes vagy nagy, szabályos körte alakú. Héja sima, teljes felülete ragyogó élénkpiros. A héj színe stabil. Gyümölcshúsa sárgásfehér, olvadó, édes–savas. Fája közepesnél valamivel erősebb növekedésű (de gyengébb, mint a ‘Clapp kedveltje’). Középkésőn fordul termőre, közepesen, de rendszeresen terem. Porzófajtái: a ‘Hardenpont téli vajkörte’, ‘Bosc kobak’, ‘Conference’. Ökológiai igénye az alapfajtával azonos.

2.13. ábra: Piros Clapp (Starkrimson) gyümölcse (Foto: Göndör Józsefné)

Red Sensation

1980-ban klónszelekció útján állították elő az Ausztráliában 1940 körül talált ‘Sensation’-ból, mely a ‘Piros Vilmos’ rügymutációja volt. Néhány nappal a ‘Vilmos’ után szedhető, 4–-5 hónapig jól tárolható. Gyümölcse szabályos körte alakú, kocsánya rövid vagy középhosszú. Sárga alapszínen előbb pirossal pöttyözött, majd a fedőszín teljes érettségre fényespirossá válik. Húsa krémszínű vagy fehér, lédús, puha, a szájban kellemesen olvadó, a ‘Vilmos’-nál édesebb. Illata, zamata azonos a ‘Vilmos’ körtéjével. Piros héjával együtt szeletelve a gyümölcssalátákban is jól mutat. Fája a ‘Vilmos’-hoz hasonló. Hazánkban még nincs tapasztalat róla. Legjobb pollenadói: ‘Starking’ és ‘Moonglow’. Ökológiai igénye az alapfajtáéhoz hasonló.

2.14. ábra: Red Sensation gyümölcse (Foto: Honty Krisztina)

Egyéb perspektivikus körtefajták

Concorde

Angliában (East Malling) a ‘Doyenne du Comice’ x ‘Conference’ keresztezésével állították elő. Európában 1990 óta forgalmazzák. Szeptember közepe, az optimális szüreti idő a két szülőfajta szüreti ideje közé esik. Jól szállítható, manipulálható, szabályozott légterű tárolóban áprilisig is eltartható. Gyümölcse középnagy vagy nagy, igen megnyúlt körte alakú. A gyümölcs héja sima, éretten szalmasárga, nem parás a héj felülete. A ‘Conference’ fajtánál jobb gyümölcsminősége, nagyobb termőképessége alapján azt helyettesítheti. Középerős növekedésű, de valamivel kisebb koronát nevel, mint a ‘Conference’. Birs alanyon intenzív koronaformák kialakítására alkalmas. Korán termőre fordul, hazánkban a ‘Conference’-nél 20%-kal jobbnak bizonyult a termőképessége. Kisebb koronája miatt a fajlagos terméshozama még több is lehet. Alternanciára kevésbé hajlamos, mint a ‘Conference’. Ökológiai és növényvédelmi igénye hasonló a ‘Conference’-éhez.

2.15. ábra: Concorde gyümölcse

Eldorado

Az USA-ban, Kaliforniában véletlen magoncként egy sövényből emelték ki. Szeptember közepén, végén érik, nagy értéke, hogy a ‘Vilmos’-nál tovább (6–7 hónapig) tárolható. Gyümölcsmérete középnagy vagy nagy, alakja kúpos, nagyon hasonlít a ‘Vilmos’-hoz. Nagyon jó az íze és kiváló a húsállománya, s kevésbé kövecses. Ipari célokra is kiváló. Középerős növekedésű, gyengén feltörekvő ágrendszerű. Korán termőre fordul és bőven terem. Tűzelhalással szemben hazánkban fogékonynak bizonyult.

2.16. ábra: Eldorado gyümölcse (Foto: Göndör Józsefné)

 Japán körte – nasi

Az európai körte legjelentősebb körtefajtáit korábbi tanulmányaik során már megismerték, az ázsiaival még nem találkozhattak, ezért annak nemcsak a fajtáit, hanem az európai körtéhez viszonyított eltéréseit is bemutatjuk. A nemzetközi szakirodalomban használt számos elnevezés [pl. vízkörte (Water pear), ázsiai körte (Asean pear), almakörte (Apple pear), körtealma (Pear apple) stb] közül a magyar szakirodalomban a japán körte ill. a „nasi” lett elfogadott.

Gyümölcsjellemzők.

Más gyümölcsjellemzőkön túl a nasi az érési típus tekintetében is különbözik az európai körtétől. Ezek a gyümölcsök fán beérők, a fogyasztási érettség eléréséhez nincs szükség tárolás után utóérlelésre. Nehéz pontosan meghatározni az optimális szedési időt, a színeződést és az oldható szárazanyagtartalom mérését ajánlják. Hazai tapasztalatok szerint legalább 2–3 menetes szedésre van szükség.

Gyümölcsük többségében alma alakú (pl. ‘Kosui’, ‘Hosui’), de széles elliptikus a ‘Yakumo’ és megnyúlt tojás alakú az ‘Imamura Aki’. A héj színe lehet sárgászöldtől bronzosig terjedhet (képek a nemesítési célok fejezetben). A gyümölcsön feltűnően látszanak a paraszemölcsök, a héj lehet sima (elsősorban a világos héjúaké) és érdes felületű (‘Kosui’). A termesztők szívesebben telepítik a bronzos árnyalatú fajtákat, mivel a világos héj nagyon érzékeny áruvákészítéskor, könnyen barnul.

A gyümölcsök tömege az eredeti termőhelyen, Japánban ritkítás mellett 200–450 g vagy akár nagyobb is lehet, Olaszországban 250 g körüli méretről számolnak be, ami igényes technológiával hazánkban is elérhető. Japánban igen magasak a gyümölcsminőség iránti igények (100 mm feletti átmérő és szabályos gömb alak). Szinte kizárólag úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtől.

A japán körték gyümölcse szilárd, mégis ropogós és lédús (85,8%-a víz). Kevesebb energiát (167 kJ/100 g) tartalmaz, mint az alma (kb. 209 kJ/100 g) vagy a körte (234 kJ/100 g). Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicellulóz- és pektintartalma (3%), ezért táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös. Gyümölcshúsa fehér, fehéressárga, édes, néhány fajtának jellegzetes fűszeres aromája van, a fogyasztását pedig lehűtve javasolják, s bizonyos emésztési zavarok gyógyítására is ajánlott.

Ökológiai igény.

A nasi ökológiai igénye hasonló az európai körtéhez. A vegetációs időben 16°C-os átlaghőmérsékletet igényel. Az évi középhőmérséklet igénye 10 °C. Korai virágzása miatt a tavaszi fagyoktól károsodhat. Az eredeti termőhelyén 1500–2000 mm az évi csapadékmennyiség, azonban az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy nem vízigényesebb, mint az európai körte. Hazánkban a termesztést viszonylag magas páraigénye korlátozza. A gyümölcsnövekedés időszakában a levegő alacsony páratartalma miatt kényszerérés indulhat meg, illetve fejlődésben visszamaradt gyümölcsök képződnek. Ezért fontos az ültetvény páratartalmát növelő öntözési lehetőség biztosítása. Egyes fajták a szélverésre érzékenyek, különösen a világos héjszínűek.

Növekedési sajátosságok.

A nasifajták többsége középerős vagy erős növekedésű. A termőágak és gallyak törékenyek, ezért koronaalakításkor nagyon gondosan kell eljárni. Japánban épp ezért pergolás művelési módban, erős támberendezés mellett nevelik, amely elbírja a korai és nagy terméshozamokat és a Japánban gyakori erős szélviharokat. A termések zömmel a 2–3 éves termőalapokon képződnek, de egyes fajták a hosszú, 60–80 centiméteres vesszőkön is hoznak termést. Nemcsak a csúcsrügyek, de a termővesszők oldalrügyei is lehetnek vegyesrügyek. A nasi alanyaként használatos a Pyrus pyrifolia, Pyrus communis, Pyrus calleriana, Pyrus betulaefolia magoncai, illetve újabban Olaszországban OHF hibrideken is szaporítják. A nasifajták a birs alanyokkal inkompatibilisek.

Fenológiai jellemzők.

A fenológiai jellemzőkben is van eltérés. A virágok néhány nappal az európai fajták előtt nyílnak. A legkorábban virágzó ‘Shinko’ fajta 10–12 nappal előzi a ‘Vilmos’ körtét. A szedési idő július végétől októberig tart. A körtefajtákhoz hasonlóan a nasifajták idegen megporzást igényelnek, ezért telepítéskor 2 esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni. Japánban a túlkötődés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, csak így érik el a megfelelő méretet. Az irodalom alapján közöljük az egyes ismert fajták lehetséges pollenadóit

A fajták ismertetése

Elsősorban azokra a fajtákra hívjuk fel a figyelmet, amelyek Európában már bizonyítottak, és amelyeket sikeresen termesztenek Olaszországban és Franciaországban.

Hosui

Egy ‘Kikusui’ x ‘Yakumo’utód és a ‘Yakumo’ hibridje. Japán egyik fő fajtája, s Európában ez a fajta a legelterjedtebb. Magyarországon állami elismerésben részesült. Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében szedhető.Gyümölcse középnagy (150–200 g), közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetős nagy lenticellákkal borított. A gyümölcshús roppanó, lédús, kissé savas, néha kövecses. 2–3 hónapig tárolható. Fája erős növekedésű, feltörő koronát nevel. A fiatal, 2–3 éves termőalapokon terem, ezért az idősebb termőgallyakat ifjítani kell. Korán termőre fordul, termőképessége jó. Virágzási ideje korai, jó pollenadója a ‘Shinko’ és a ‘Shinseiki’. Feketefoltossággal (Alternaria alternata (Fr.) Keissler) szemben ellenálló.

2.17. ábra. Hosui (Foto: Göndör Józsefné)

Kosui

A ‘Kikusui’ és ‘Wazekoso’ keresztezésével állították elő Japánban, ahol a legnagyobb arányban termesztett fajta. A középkorai szezonban érik, augusztus első hetében lehet kezdeni az első szedést. Legalább három menetben kell szüretelni. Gyümölcse középnagy (150 g). A héja kissé érdes tapintású, színe aranybarna, parásodás lehet a felület közel 50%-án, s a lenticellák nagyon feltűnőek. A gyümölcshús krémszínű, kemény, néha kövecses a magház körül, magas a cukortartalma. Egyes évjáratokban a csésze körül repedhet. Ennél a fajtánál is fontos a termésritkítás a nagyobb gyümölcsméret érdekében. Fája erős növekedésű. Terméseit zömmel a két éves termőalapokon, a korona külső részein hozza. Nagyon korán termőre fordul, de a termőképessége közepes. Virágzási ideje kései, jó pollenadója a ‘Shinseiki’. Feketefoltossággal (Alternaria alternata (Fr.) Keissler) szemben ellenálló.

2.18. ábra.Kosui (Foto: Göndör Józsefné)

Shinko

‘Nijisseiki’ x ‘Amanokava’ hibrid (Japán). Későn, szeptember közepén–végén szedhető. Gyümölcse középnagy vagy nagy (200–250 g). Húsa fehér, ropogós, édes, néha magház körül kősejtes. 5–6 hónapig jól tárolható. Franciaországban vírusmentes klónjait szaporítják, s mint késői érésű, jól tárolható fajta, érdeklődésre tarthat számot. Fája közepes vagy gyenge növekedésű, elsősorban az idős termőgallyakon terem. Korai virágzású, ezért tavaszi fagyoktól károsodhat. Jó termőképességű, még virágfagykár után is közepes terméshozamokat tud adni. Virágzási ideje korai, jó pollenadója a ‘Hosui‘. Tűzelhalással szemben ellenálló.

2.19. ábra. Shinko (Foto: Honty Krisztina)

Shinseiki

A ‘Nijisseiki’ x ‘Chojuro’ keresztezésével állították elő 1945-ben. A ‘Nijisseiki’ helyett ajánlják a termesztőknek. Augusztus első hetében szedhető, a ‘Kosui’ után néhány nappal. Középnagy gyümölcsű (200 g), lapított gömb alakú. Héja sima, színe sárgászöld, feltűnő lenticellákkal. Nagyon tetszetős. Húsa kemény, ropogós. Világos héja nem annyira érzékeny, mint a ‘Nijisseiki’-é. Fája erős növekedésű, elsősorban a hosszú vesszőkön terem. A középidőben virágzik, jó pollenadója a ‘Hosui’. Korán termőre fordul, közepes termőképességű, de rendszeresen terem.

2.20. ábra. Shinseiki (Forrás: http://www.penrynorchardspecialties.com)

A fentiekben bemutatott fajtákon kívül hazánkban a tanszékünkön teszteltük a sima, sárga gyümölcsfelületű, túlkötődésre hajlamos ‘Nijisseiki’ nasit is, amely hazánkban állami elismerésben is részesült. Az igazat megvallva, nyomódásra való érzékenysége s szerény gyümölcsmérete miatt korábban is csak kisebb felületen javasoltuk telepíteni. Fekete levélfoltosságra való fogékonysága miatt ezt a fajtát Japánban és Európa többi országában is újabbakkal (‘Gold Nijisseiki’ és ‘Shinseiki’) váltották le, ezért a jövőben hazánkban sem javasoljuk telepítését.

Ellenőrző kérdések

1. Mikorra tehető az almatermesztés kezdete és mely földrészeken kezdték a termesztésbe vonást?
2. Az egyes kontinenseken mely időszakokban kezdődött a körtetermesztés?
3. Ismertesse röviden a céltudatos körtenemesítés történetét a kezdettől napjainkig!
4. Melyek az európai körte kialakulásában részt vevő legfőbb génforrások?
5. Melyek az ázsiai körte kialakulásában részt vevő legfőbb génforrások?
6. Hogyan jellemezhető a körtefajták ploiditása?
7. Ismertesse fajtapéldákkal a körtenemesítés legfontosabb módszereit!
8. Ismertesse a körtenemesítés legfontosabb céljait, megemlítve az európai és ázsiai körték iránt támasztott főbb elvárásokat!
9. Jellemezze röviden a körte fajtahasználatának jelenlegi helyzetét!
10. Ismertesse az ‘Harrow Delight’ legfontosabb tulajdonságait!
11. Ismertesse az ‘Harrow Sweet’ legfontosabb tulajdonságait!
12. Ismertesse az ‘Harvest Queen’ legfontosabb tulajdonságait!
13. Ismertesse az ‘Monglow’ almafajta legfontosabb tulajdonságait!
14. Soroljon fel legalább három piros héjú európai körtefajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát!
15. Hasonlítsa össze a ‘Concorde’ és a ‘Conference’ termesztési szempontból is fontos főbb tulajdonságait!
16. Ismertesse az ‘Eldorado’ legfontosabb tulajdonságait!
17. Jellemezze a japán körte gyümölcsének speciális, az európai körtéétől eltérő gyümölcstulajdonságait!
18. Jellemezze a japán körte ökológiai igényét!
19. Ismertesse a ‘Hosui’ legfontosabb tulajdonságait!
20. Ismertesse a ‘Kosui’ legfontosabb tulajdonságait!
21. Ismertesse a ‘Shinko’ legfontosabb tulajdonságait!
22. Ismertesse a ‘Shinseiki’ legfontosabb tulajdonságait!

A fejezet megírásához felhasznált és ajánlott irodalmak:

Bell, R. L., Quamme, H. A., Layne, R. E. C., Skirvin, R. M. 1996. Pears. p. 441–514. In: Janick, J.–Moore, J. N. (eds.). Fruit breeding. 1. Tree and tropical fruits. John Wiley & Sons, Inc., New York.
Brewer, L.R., Palmer, J.W.(2010): Global pear breeding programmes: goals, trends and progress for new cultivars and new rootstocks. Acta Hortic. 909. http://www.actahort.org.
Fischer, M. 2009. Pear breeding. pp. 135–160. in: Editors: Priyadarshan, P. M. és Mohan Jain, S.: Breeding Plantation Tree Crops: Temperate Species. Springer.
Göndör J-né (szerk.) 2000. Körte. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Göndör J-né 2001. Japán körte – nasi. p. 144–150. in: Tóth M. (szerk.) Gyümölcsészet. Átdolgozott és bővített kiadás. Primom Kiadó. Nyíregyháza.
Hancock, J. F.,Lobos, G. A. 2008: Pears. p. 299–336. in: Hancock, J. F. (ed.): Temperature fruit breeding. Springer, East Lansing, USA.F. Paprštein, F., Blažek, J., Bouma, J. New pear cultivars from the Czech Republic. Acta Hortic. 814. http://www.actahort.org.
Silva, J.M. Barba, N.G., Barros, M.T., Torres-Paulo, A. 2005. 'Rocha', the pear from Portugal. Acta Hortic. 671. http://www.actahort.org