A kajszi hazai és külföldi nemesítésének főbb szempontjai és eredményei; Hazai és külföldi fajtaújdonságok

Szerző: Szalay László

A kajszi nemesítésének rövid története

A kajszi elsődleges géncentruma Kína területén található, innen emberi közvetítéssel jutott el a világ számos helyére, mindazokra a mérsékelt égövi és szubtrópusi területekre, ahol a környezeti adottságok a termesztését lehetővé teszik. Az elterjedésében nagy szerepe volt az Ókori Selyemútnak is. A kajszi a kínai őshazából kb. 2000 évvel ezelőtt érkezett Európa területére. Kezdetben mindenütt magról szaporították, így kiszelektálódtak az adott terület környezeti viszonyaihoz leginkább alkalmazkodott genotípusok.

A kajszi eredete és elterjedése Forrás: Lichou and Audubert (1989)

A nemesítés első lépésének tekinthetjük azt a tevékenységet, amely során a legjobb gyümölcsminőséget adó fákat szaporították tovább, kezdetben magról, majd vegetatív úton. Ezt „népi szelekció”-nak is szokták nevezni. A termesztő körzetekben kialakult genotípusok tudatos begyűjtése, értékelése, és az árutermelésre alkalmas fajták kiválasztása, azaz a tájszelekció a következő lépés. Hazánkban ez a munka a XX. század elején kezdődött, a legjelentősebb eredményeket Nyujtó Ferenc, Korponai Gyula és Brózik Sándor valamint munkatársaik érték el ezen a területen (Nyujtó és Tomcsányi 1959). Ma is több tájszelekcióval kiemelt fajta van a termesztésben (’Ceglédi bíborkajszi’, ’Gönci magyar kajszi’). A nemesítés következő lépése a tudatos keresztezéses nemesítés. A tájszelekcióval párhuzamosan hazánkban is elkezdődött az új kajszifajták előállítása, kezdetben az itteni tájfajták keresztezésével, később máshonnan származó genotípusok bevonásával. Magyarországon az első kajszi nemesítési programot Magyar Gyula fogalmazta meg, és fő célkitűzésként jelölte meg a fagytűrő képesség, a gyümölcsminőség és a monília ellenállóság javítását. A XX. század folyamán három nemesítő műhely alakult ki Magyarországon.

A Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Nonprofit Közhasznú Kft-ben (továbbiakban Ceglédi Kutató), az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft-ben (továbbiakban Érdi Kutató) valamint a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Genetika és Növénynemesítési Tanszéken foglalkoznak a kajszi nemesítésével. A termesztésben elterjedt árufajtáik: a ceglédi programból a ‘Ceglédi arany’, a ‘Ceglédi kedves’ és a ‘Ceglédi Piroska’, az érdi nemesítésből a ‘Pannónia’, a budapesti nemesítő műhelyből a ‘Budapest’, a ‘Harmat’ és a ‘Korai zamatos’. A jelentős kajszitermesztő országokban mindenütt intenzív nemesítő munka folyik, és folyamatosan kerülnek a termesztésbe az új fajták.

Kajszi árutermelő ültetvényeket a XX. század első felében kezdtek létesíteni hazánkban és más országokban is. Ezekbe az ültetvényekbe oltványokat telepítettek. A vegetatív szaporítás során is történnek azonban változások a fajtákban, leginkább a mutációk miatt. A mutáns példányok közül az alapfajtánál jobb, vagy valamilyen tulajdonságában eltérő egyedek kiemelhetők és tovább szaporíthatók. Az 1960-as évek kezdetétől Magyarországon a klónszelekció is megkezdődött, legjelentősebb eredménye a ‘Magyar kajszi C.235’ fajta, amelyet a Ceglédi Kutató munkatársai szelektáltak, és ma is jelentős arányt képvisel a termesztésben.

A kajszi nemesítésében is megkezdődött a legkorszerűbb, biotechnológiai módszerek alkalmazása. A molekuláris genetikai módszerek segítséget nyújtanak a fajták azonosításában, valamint a termékenyülési viszonyok tisztázása, és a genetikai variabilitás meghatározása területén. Hazánkban a BCE Genetika és Növénynemesítés Tanszéke élen jár ebben a munkában.

A fajtaválaszték bővítésének lehetséges módja a más területeken nemesített fajták kipróbálása és termesztésbe vonása. A külföldön nemesített fajták meghonosítása azonban kajszi esetében nehéz feladat. Több éves, részletes vizsgálat szükséges ahhoz, hogy az eltérő ökológiai adottságok között nemesített fajták termőhelyi alkalmasságáról meggyőződjünk.

Jelenleg kb. 1800 nyilvántartott kajszifajta van világszerte, ebből kb. 600 fajta 40 évesnél fiatalabb. Az ültetvényekben azonban a termés zömét mindössze 30-40 fajta adja. A kajszi nemesítését alapvetően befolyásolja a fajra jellemző korlátozott ökológiai adaptációs képesség. A fajták szűk alkalmazkodó képességének következménye, hogy elkülönült a fajtahasználat a mediterrán és a kontinentális övezetekben.

A nemesítési módszerek összefoglalása:

• Népi szelekció – mióta a kajszit háziasították Kínában, Magyarország területén kb. 2000 éve
• Tájszelekció, hazánkban a XX. sz. elejétől
• Keresztezéses nemesítés

- Magyarországon: Magyar Gyula (1884-1945) első hazai nemesítési program. Fő célok: fagyállóság, gyümölcsminőség, monília ellenállóság.
- Új árufajták nemesítése 1952-től, Maliga Pál, Nyujtó Ferenc, Tamási István, Kerek Mária Magdolna, Pedryc Andrzej
- Legfontosabb kajszinemesítő országok: USA, Kanada, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Új-Zéland

• Klónszelekció (Mo.-on 1960-tól Nyujtó, Korponay, Brózik)
• Biotechnológiai módszerek
• Honosítás

Fő nemesítési célok

A korábbi nemesítő programokban a gyümölcsminőség javítása állt az első helyen a célok között. A fajták rezisztenciájára nem voltak kellően tekintettel. Ennek következtében nagyon sok betegségekre és fagyra nagyon érzékeny fajta került a termesztésbe, nemcsak nálunk, hanem más országokban is. Ma a nemesítési célok között mindenütt az ellenállóság fokozása szerepel az első helyen. Természetesen nagyon fontos a kiváló gyümölcsminőség és a megbízható termőképesség is. A kajszifajták rossz ökológiai alkalmazkodó képessége miatt minden termesztő körzetben a helyi fajták szerepelnek a legnagyobb arányban az ültetvényekben. Ezek azonban közel egy időben érnek, az ültetvényekben nehezen kezelhető munkacsúcsot, a piacon pedig árletörő dömpinget okozva. Ez nemcsak nálunk, hanem szinte minden termesztő országban probléma. A fajtaválaszték bővítése során ezért mindenütt arra törekszenek, hogy a szüreti szezont meghosszabbítsák. A főidényben érő fajták mellett egyre több korai és késői érésű fajtát igyekszenek termesztésbe vonni. Az egyenlítőhöz közelebb fekvő területeken a minél korábbi piacra jutás a cél, míg a pólusok felé haladva egyre inkább a késői érési szezon felé érdemes elmozdulni. Az északi féltekén hazánk a kajszi gazdaságos termeszthetőségének északi határa közelében van, ezért érdemes a késői érésű fajtákkal fokozott mértékben foglalkoznunk, különösen, ha tőlünk északra eső országokba szeretnénk szállítani. A korszerű, intenzív ültetvényekben a gyorsan termőre forduló és kisméretű fák kialakítása a cél. Ehhez a gyenge növekedési erélyű, kis koronát nevelő, de bőven termő fajták a leginkább alkalmasak. A kajszi fajon belül a teljesen önmeddőtől a kiválóan öntermékenyülőig szinte mindenféle változat előfordul. Az új fajták termékenyülési viszonyainak ismerete ezért nagyon fontos. Az önmeddő fajtákhoz megfelelő pollenadókat kell telepítenünk, különben nem számíthatunk termésre.

Nemesítési célok összefoglalása:

• Abiotikus stressz rezisztencia (fagy- és télállóság, késői virágzás)
• Biotikus stressz rezisztencia (ellenálló képesség vírusos, baktériumos és gombás betegségekkel szemben)
• Biztonságos és rendszeres terméshozás
• Az érési időszak meghosszabbítása
• Gyümölcsminőség javítása
• Faméret csökkentése
• Öntermékenység

A nemesítés genetikai forrásai

Fagy- és télállóság

Mivel Magyarország a kajszi gazdaságos termeszthetőségének északi határa közelében van, a fagy- és télállóság nagyon fontos fajtatulajdonság. A Prunus armeniaca fajhoz tartozó, termesztett fajták körében vannak jó fagyállóságúak, ez a tulajdonság azonban általában gyenge gyümölcsminőséggel párosul. Hazánkban a késői rózsakajszi fajtakörhöz tartozó fajták ilyenek, pl. a ‘Borsi-féle kései rózsa’, vagy a ‘Rózsakajszi C.1406’. A hazai nemesítők ezeket felhasználták a keresztezéses nemesítésben. A Közép- és Kelet-Ázsia területén előforduló fajták között kiváló fagyállóságúakat találunk. Egyik ilyen a ‘Zard’ fajta, amelyet sokfelé használnak a nemesítésben genetikai forrásként. Tamássy István és Pejovics Bogdán 1957-ben végezte azokat a keresztezéseket, amelyekben hazai fajtákon kívül ázsiai génforrásokat is felhasználtak. Ennek a munkának az eredményeként született a jó fagy- és télállóságú ‘Budapest’ fajta, amely 1973-ban kapott állami elismerést. Ma már csak kevés ültetvényben található meg. Kanadában a kajszinemesítés egyik fő célkitűzése a fagyállóság fokozása volt, ennek eredménye egy egész fajtasorozat (‘Harlayne’, ‘Hargrand’, ‘Harglow’, ‘Harcot’). A Franciaországban termesztett fajták között kiemelkedően jó fagyállóságú a ‘Bergeron’ fajta, amelyet Magyarországon is sokfelé termesztenek. A rokon fajok közül kiváló fagy- és télállóságú genotípusokat tartalmaz a Prunus sibirica és a Prunus mandsurica, amelyeket szintén jól lehet használni a fagytűrés genetikai forrásaként, a fő probléma, hogy gyümölcsminőségük messze elmarad a mai piaci követelményektől.

A „késői rózsa” típusú kajszik a fagyállóság genetikai forrásai a nemesítésben Forrás: Nyujtó és Tomcsányi (1959)

A ‘Zard’ kiváló fagyállóságú fajta, a keresztezéses nemesítésben jó genetikai forrás (Fotó. Szalay L.)

A ‘Budapest’ a hazai nemesítés első olyan fagytűrő kajszifajtája, amelynek nemesítése során ázsiai genetikai forrást is felhasználtak. (Fotó: Szalay L.)

Késői virágzás

A tavaszi fagykárok elkerülésének egyik lehetséges módja a későn virágzó fajták nemesítése. Hazánkban a legkésőbb virágzó fajták közé tartoznak a rózsa típusú fajták. A ‘Kecskeméti rózsa’, és a ‘Kései rózsa’ jó genetikai forrásai a késői virágzásnak. Szintén jó forrás a közép-ázsiai ‘Zard’ fajta. Romániában a ‘De Silistra’ és a ‘Re Umberto’ fajták felhasználásával egy késői virágzási idővel rendelkező fajtasort állítottak elő, melyek közül hazai termesztésre is ajánljuk a ‘Comandor’ és a ‘Sirena’ fajtákat. A virágzási időt a környezeti tényezők, elsősorban a hőmérséklet nagymértékben befolyásolja, így egy termőhelyen az évjáratok között nagyobb különbség van a virágzási időben, mint a fajták között.

Gyümölcsminőség

A gyümölcsök külső megjelenése, fizikai paraméterei és beltartalmi értékei alapvetően meghatározzák a fajták piaci értékét. A piac friss fogyasztásra egyre inkább a nagyméretű, színes, kemény húsú fajtákat keresi. Nagyméretűnek az 50 mm-nél nagyobb átmérőjű fajtákat tekintjük. Ilyenek a magyar fajták közül a ‘Ceglédi óriás’ és a ‘Ligeti óriás’, az amerikai fajták közül a ‘Goldrich’, a romániai fajták közül pedig a ‘Mari de Canad’ és a ‘Selena’. Kínában és Örményországban sok nagygyümölcsű genotípus van, amelyek a nemesítésben felhasználhatók genetikai forrásként. Az örmény fajták közül az ‘Ararat’, az ‘Arzami’ és a ‘Salah’ emelhető ki ebből a szempontból. Magyar nemesítők a ‘Ceglédi óriás’ és a ‘Rózsabarack C.1668’ keresztezésével állították elő a ‘Ceglédi arany’ fajtát. Amerikában a nagy gyümölcsméret fő genetikai forrása a ‘Goldrich’ fajta. Új-Zélandon a ‘Moorpark’ és a ‘Sundrop’ fajták voltak a fő genetikai forrásai a nagygyümölcsű „Clutha” sorozat fajtáinak. A hús- és héjszín szempontjából a kajszik igen változatosak. A világ különböző részein más-más héjszínű fajták terjedtek el, ami a fajták ökológiai igényeivel is összefügg. A mediterrán és szubtrópusi területek fajtái ugyanis általában világosabb színűek, mint a mérsékelt égövi fajták. A friss fogyasztásra szánt piacot ma egyre inkább az új amerikai fajták határozzák meg, melyek gyümölcseinek héja sötét narancssárga, élénk és tetszetős piros fedőszínnel. Ilyen fajták például a ‘Pinkcot’, a ‘Big Red’ vagy a ‘Kioto’. Ezek mellett a helyi piacokon természetesen megmaradnak a helyi, megszokott színvilágot képviselő fajták is. Magyarországon ennek tipikus képviselője a ‘Gönci magyar kajszi’. A gyümölcsök szállíthatóságát alapvetően a húskeménység határozza meg. A puha húsú fajták csak a helyi piacokon értékesíthetők, ahol a szedés után rövid időn belül a fogyasztóhoz kerül a gyümölcs. A globális piacon követelmény a kemény húsállomány. Amerikai nemesítők a ‘Goldrich’ fajtát használják elsősorban a kemény húsállomány genetikai forrásaként. Sajnos az utóbbi időben háttérbe szorult a követelmények között a jó íz, pedig hosszú távon csak ízletes gyümölcsökkel lehet a vásárlókat megtartani. Ebből a szempontból a hagyományos magyar fajták (‘Gönci magyar kajszi’, ‘Ceglédi óriás’, ‘Mandulakajszi’) kiváló értékekkel rendelkeznek.

A legfontosabb európai kajszitermesztő országok fajtahasználata

Törökország a világ vezető kajszitermesztő országa, évente 500 ezer tonna kajszit szüretelnek. Az ültetvények termésének 80-90 %-ából aszalványt készítenek, rendszeresen nagy mennyiséget exportálnak. Aszalvány készítésére a legalkalmasabb, így a legelterjedtebb a ‘Hacihaliloglu’ fajta. A legjelentősebb termesztő körzetben, Malatya tartományban ennek a fajtának 24 klónját emelték ki. Ezen kívül számos helyi fajtájuk van, amelyek közül a legkorábbi a június legelején érő ‘Turfanda’, a legkésőbbi pedig a július második felében szüretelhető ‘Cologlu’.

A mediterrán térség második legjelentősebb kajszitermesztője Olaszország. A több helyen folyó intenzív nemesítő munka eredményeként folyamatosan új fajták kerülnek az ültetvényekbe, sok helyen megfigyelhető azonban még egy-egy hagyományos fajta túlsúlya. A szüreti időszak délen május 14.-én, északon május végén kezdődik. A szezont az ‘Aurora’ fajta nyitja, amit a ‘Ninfa’ követ. Korai érése miatt délen kedvelt a görög ‘Tirynthos’ fajta. A korai érésűek közül valamennyi termőtájon termeszthető az ‘Antonio Errani’ és a ‘Bella di Imola’, míg a ‘Perla’, a ‘Ceccona’ és a ‘Monaco Bello’ fajtákat a déli, az ‘Orange Red’-et pedig inkább az északi vidékekre ajánlják. A szezon közepén érő ‘San Castrese’ valamennyi nagy termesztő tájon fő fajta. Vele közel egy időben érik, és szintén egész Olaszországban elterjedt a ‘Vitillo’, a ‘Portici’, és a ‘Palummella’. A középidőben érők közül délen a ‘Giulia’ és a ‘Harogem’, északon a ‘Hargrand’ fajtákat érdemes még választani. A késői érési csoport fő fajtája mindenütt a ‘Pisana’. A későn érők közül délen termeszthető jól a ‘Fracasso’, a ‘Buccuccia Liscia’ és a ‘Pellecchiella’, északon pedig a ‘Tonda di Castiglione’. Főként Emilia-Romagna tartományban az új ültetvényekben egyre inkább terjednek az új színes, kemény húsú fajták, ezek közül is elsősorban a ‘Spring Blush’, a ‘Pinkcot’ és a ‘Kioto’. Az árutermelő ültetvényekben jelenleg a szüret délen július elején, északon pedig július utolsó napjaiban befejeződik. A szüreti szezont igyekeznek új fajtákkal meghosszabbítani, főként az északi országrészben. Új olasz nemesítésű késői fajták a ‘Faralia’, a ‘Farbaly’, a ‘Farius’ és a ‘Farclo’.

Franciaországban a kajszitermesztés az ország keleti részén folyik. A termési körzet északi vidéke, a Rhone folyó völgyének felső része, kontinentális éghajlatú. Itt a vezető fajta a ‘Bergeron’, amely a teljes francia termés harmadát adja. Ezen kívül ültetik még a ‘Hargrand’ és a ‘Harogem’ fajtákat is. Dél felé haladva a klíma egyre inkább mediterrán jellegűvé válik. Az alsó Rhone-völgyben, Avignon környékén már az ‘Orangé de Provence’ (‘Polonais’), a ‘Goldrich’ (‘Sungiant’), a ‘Modesto’ és az ‘Orange Red’ (‘Bhart’) a fő fajták. A spanyol határ mellett, Roussillonban a ‘Rouge du Roussillon’ a legnagyobb mennyiségben termesztett fajta, amely kifejezetten a mediterrán éghajlatot kedveli, emellett elterjedt még a ‘Canino’. Az 1990-es években 12 új francia fajtát szabadalmaztattak, de ezeket kettő kivételével a mediterrán régió számára ajánlják. Új mediterrán fajták a ‘Ivresse’, a ‘Mariem’, a ‘Sortilege’, a ‘Comedie’, a ‘Avikaline’, a ‘Gaterie’, a ‘Fantasme’ és a ‘Helena du Roussillon’. Az mérséklet égövi területekre ajánlott új francia fajták a ‘Malice’ és a ‘Bergarouge’.

Spanyolországban Murcia és Valencia tartományokban vannak a legnagyobb ültetvények. Murciában hagyományosan a ‘Bulida’ a fő fajta, Valenciában pedig a ‘Canino’. Ezek a fajták az adott helyen a termés 70-80 %-át adják. A szüreti szezon május 25.-től július 15.-ig tart, de ezen az időszakon belül nem folyamatos a kajszi-ellátás. A korai fajták közül említést érdemel a ‘Mauricio’, a ‘Valenciano’, a ‘Currot’, a ‘Palau’, a ‘Ginesta’ és a ‘Palabras’, a későiek közül pedig a ‘Tadeo’ és a ‘Pepito del Rubio’. Vannak kiemelkedő gyümölcsminőségű helyi fajtáik, amelyek közül a legismertebb a ‘Moniqui’, de hasonlóan jó minőségű a ‘Velázquez Fino’, és a ‘Gitano’ is. Sajnos ezek termőképessége önmeddőségük miatt ingadozó, ezért nem termesztik őket nagy mennyiségben. A legújabb ültetvényekben egyre inkább terjednek az új korai érésű amerikai fajták (‘Spring Blush’, ‘Pinkcot’).

Görögország helyi fajtái a ‘Bebecou’ és a ‘Tirynthos’. Ezek együttesen a termés több mint 90 %-át adják. Jelentős részükből befőtt készül, ami Görögország jó exportcikke.

Kajszi fajtahasználat Magyarországon

A termesztett fajták döntő többsége Magyarországon is, a többi kajszitermesztő országhoz hasonlóan, a helyi fajták közül kerül ki. A rossz ökológiai adaptációs képesség ugyanis nagyon megnehezíti a külföldi fajták honosítását és termesztésbe vonását. A Kárpát-medence területén, az évszázadokon át magról történő szaporítás során jellegzetes kajszi fajtakörök alakultak ki. A legelterjedtebbek és a legjobb gyümölcsminőségűek a Magyar kajszi fajtakörhöz sorolható típusok, változatok. Hazánk klímája alatt valóban kiváló aromájú, illatos, vonzó küllemű gyümölcsöket teremnek. A Korai piros és Kései rózsa fajtakörhöz tartozó változatoknak kevésbé értékes a gyümölcsük. A Kései rózsa csoporthoz tartozó fajták Magyarország klímájához jól alkalmazkodtak, fagytűrők, ezért biztonságosan termeszthetők, viszont nagyon vírusérzékenyek. Különleges gyümölcsminőséget képviselnek az Óriás, a Mandulakajszi és a Bíborkajszi fajtakörök fajtái. A 20. század elején, mikor még nem voltak nagyobb összefüggő ültetvények, ezeknek a fajtaköröknek számtalan változatával találkozhattunk a kertekben. A század második felében a kutatók minden fajtakörből kiemelték a legjobb fajtákat, ezeket szaporították nagy arányban tovább, és ezekből létesültek az ültetvények. Az 1960-as években 3-4 fajtára szűkült az ültetvények fajtahasználata, ami sem termesztési, sem piaci szempontból nem volt előnyös. Ezt felismerve több helyen is jelentős szelekciós és nemesítő munka kezdődött, melynek eredményei 15-20 év múlva érett be. Az ültetvényekben mi is a XX. század során tájszelekcióval kiemelt illetve nemesített fajták dominálnak. A legelterjedtebb fajták a magyar kajszi fajtakörhöz tartoznak (‘Gönci magyar kajszi’, ‘Magyar kajszi C.235). Ezen kívül elterjedt még a ‘Ceglédi óriás’, a ‘Pannónia’, a ‘Ceglédi bíborkajszi’ és a ‘Mandulakajszi’. A honosítás első nagy eredménye a francia ‘Bergeron’ fajta termesztésbe vonása volt, fagytűrése miatt jelentős arányban telepítették. A hazai nemesítés új eredményei, amelyek a most termőre forduló ültetvényekben már számottevő arányban megtalálhatók, a ‘Harmat’, a ‘Korai zamatos’, a ‘Cegédi Piroska’, a ‘Ceglédi kedves’ és a ‘Ceglédi arany’. A legújabb hazai fajták, amelyeket most kezdenek a faiskolák forgalmazni, a ‘Nyujtó Ferenc emléke’, a ‘Ceglédi napsugár’, a ‘Ceglédi gömbölyű, és a ‘Ceglédi szilárd’. Az érési idő széthúzását és a fagyérzékenység problémáját nem sikerült a hazai fajtákkal teljes egészében megoldani, ezért a külföldi fajták honosításának továbbra is nagy jelentősége van. Ha bel- és külpiacokon versenyképes termesztést akarunk folytatni, szükségünk van új, jó minőségű korai és késői érésű fajtákra. Különösen a késői szezon fajtaválasztékának bővítésére van szükség. Aki kajszitermesztéssel foglalkozik, akkor jár el helyesen, ha saját termőhelyén kipróbálja az új fajtákat. A nagyobb területen történő telepítés előtt sok szempont szerint kell értékelni a fajták alkalmasságát. Nemcsak a termőképességet, érési időt és gyümölcsminőséget kell vizsgálni, hanem a környezeti alkalmazkodó képességet meghatározó tulajdonságokat is. A termesztés eredményességét ugyanis nagymértékben meghatározza a fajta áttelelő szerveinek fejlődési üteme, fagy- és téltűrő képessége, virágzási ideje, termékenyülési sajátosságai. Különös körültekintéssel kell eljárni a külföldről behozott fajták esetében. Ezek termőhelyi alkalmasságának elbírálásához több éves vizsgálatokra van szükség.

Fajtaújdonságok – az új ültetvényekbe ajánlott új hazai és külföldi fajták

A fajtaválaszték bővítésének egyik fő szempontja az érési idő. A szüreti szezont legalább két hónapra kellene meghosszabbítani hazánkban, de ettől hosszabb érési időszak sem lehetetlen, csak meg kell találni hozzá a megfelelő fajtákat. Minden termesztő körzetben ki kell dolgozni azt a stratégiát, hogy milyen piacokat, melyik szezonban, milyen fajtákkal kívánunk megcélozni. Minél északabbra fekszik termesztő körzetünk, annál inkább a késői szezon felé érdemes elmozdulni. Piackutatással meg kell határozni, hogy mikortól meddig lehet kajszit eladni a célterületünkön.

Az érési idő sorrendjében mutatjuk be azokat a fajtákat, amelyeket a hazai ültetvényekben javaslunk kipróbálni, és a helyi vizsgálatok eredményei alapján, amennyiben bizonyították termőhelyi alkalmasságukat, elsősorban friss piaci célra telepíteni. A fajták leírását saját vizsgálati eredményeik mellett a következő szakirodalmi források felhasználásával készítettük: Harsányi (1981); Szabó (1997); Kerek és Nyujtó (1998); Brózik és Kállayné (2000); Szabó és Szalay (2001); Mády és Szalay (2003); Szalay, Surányi és Nyujtó (2011).

A bemutatott fajták érési idejét az alábbi ábrán tüntettük föl. Összehasonlításként a főidényben érő ’Gönci magyar kajszi’ érési idejét láthatjuk. Az érési idő a termőhelytől és az évjárattól függően változik, de a fajták érési idő sorrendje általában azonos. Az ábrán egy átlagos évjáratban a Budapest környéki termőhelyen várható érési időket láthatjuk. A bemutatott fajták oltványai az európai faiskoláktól beszerezhetők.

Az új hazai ültetvényekbe kipróbálásra ajánlott kajszifajták érési ideje

Az önmeddő fajták pollenadóinak kiválasztásához, a virágzási idő és a szabadföldi termékenyülési vizsgálatok mellett, segítséget nyújt az S -genotípus ismerete is. Sajnos még nem ismerjük valamennyi termesztésben lévő önmeddő fajta S-genotípusát. Az ismerteket az alábbi táblázatban foglaltuk össze. A bemutatott kajszifajták közül az önmeddőkhöz javasolható pollenadó fajtákat a fajtaleírásoknál tüntettük föl.

Önmeddő kajszifajták S -genotípusa a szakirodalmi adatok alapján

Az ‘Aurora’ Olaszországból került hozzánk, ahol a fajta eredete pontosan nem ismert. Nagy valószínűséggel megegyezik a New Jerseyben nemesített ‘Early Blush’ (‘Rutbhart’) fajtával. Igen korai érésű, Budapest környékén június 10. körül kezd érni. Gyümölcsei kisméretűek, kissé megnyúlt alakúak, szép piros fedőszínnel borítottak. A gyümölcsök húsa világos narancsszínű, lédús, magas cukortartalmú, kellemes ízű. Az érés során nagyon gyorsan puhulnak a gyümölcsei, csak közeli primőr piacra alkalmasak, a hosszabb szállítást nem bírják. Ha az érési időszakban száraz időjárás után hirtelen eső hull az ültetvényre, a gyümölcsök hajlamosak a felrepedésre. A fajta fája középerős növekedésű, szétnyíló habitusú. Önmeddő, szakirodalmi adatok alapján javasolt pollenadói a ‘Goldrich’, és a ‘Harcot’. Virágai korán nyílnak, fagy- és télállósága gyenge, csak kiegyenlített klímájú, dombvidéki termőhelyekre ajánlott.

Az ‘Aurora’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Szamarkandszkij rannij’ Üzbegisztánban, a Szamarkandi Kísérleti Állomáson nemesített fajta. A ‘Krasznoscsokij’ és a ‘Majszkaja szkoroszpelka’ fajták keresztezésével állították elő. Magyarországon 2005-ben kapott állami elismerést. Igen korai, június második felében szüretelhető. Gyümölcse kisméretű, de tetszetős. Alakja kerek, oldalról kissé lapított. A héj alapszíne és a hús narancssárga, a mag körül kissé fehéres. Felületét a napos oldalon világos piros fedőszín borítja. Kellemes kajszizamatú, édes, közepesen lédús, finom rostú, gyengén maghoz kötött. Fája középerős növekedésű, szétnyíló habitusú, közepesen sűrűn elágazó, vékony gallyú. Egyes megfigyelések szerint korán, mások szerint középidőben virágzik. Termékenyülési viszonyai még nem tisztázottak, valószínűleg önmeddő. Korai vagy középidőben virágzó fajtákkal együtt telepítsük. Fagy- és téltűrő képessége közepes. Betegségekre nem túlságosan fogékony.

Az ‘ Szamarkandszkij rannij’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Sylred’ június 20. körül, a ‘Sylvercot’ és a ‘Pinkcot’ néhány nappal később, közel egy időben kezdenek érni Budapest környékén. Mind a három fajtát az Amerikai Egyesült Államokban nemesítették, és Európában is sokfelé eredményesen termesztik őket. Gyümölcseik nagyon hasonlók. Kifejezetten friss piaci értékesítésre nemesített fajtákról van szó, gyümölcseik színvilága eltér az általunk megszokottól. Sötét narancssárga alapszínük magában is nagyon tetszetős, de szép piros fedőszín is kialakul rajtuk, ami még vonzóbbá teszi ezeket a gyümölcsöket. Fő előnyük, hogy nagyon kemény húsúak, jól szállíthatók, éretten sem puhulnak meg olyan mértékben, mint a hagyományos magyar fajták. Gyümölcseik korán szinesednek, de nem szabad őket túl korán szüretelni, mert akkor nem lesz jó ízük. Virágaik a korai időszakban nyílnak, önmeddők, egymást jól porozzák. Pollenadóként telepíthetjük még hozzájuk a ‘Carmen Top’ és a ‘Goldrich’ fajtákat. Fagy- és télállóságuk rossz, csak dombvidéki, fagyveszélytől mentes termőhelyre valók.

Az ‘Sylred’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Az ‘Sylvercot’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Az ‘Pinkcot’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Harmat’ fajtát a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen Pedryc Andrzej és Tamássy István nemesítette. 2002-ben kapott állami elismerést. Igen korai érésű, június végén szüretelhető. Gyümölcse jellegzetes alakú, megnyúlt tojásdad, a kocsány felé kúposan összeszűkülő, oldalról kissé lapított, közepes méretű. A héj színe világos narancssárga, 10-20%-ban halványpiros fedőszínnel bemosott, sötétpirossal pontozott, nagyon tetszetős. Felülete finoman molyhos. Húsa sárga, a mag körül fehéres, finomszövetű, közepesen lédús, éretten puha, kissé maghoz kötött. Íze kellemes édes-savanykás. Fája erős és feltörő növekedésű. Nagy, fehér virágai igen korán kezdenek nyílni. A fajta idegen-termékenyülő, pollenadóként korán virágzó fajtákat ültessünk mellé (pl. ‘Ceglédi Piroska’, ‘Ceglédi óriás’, ‘Harcot’). A tél végi és kora tavaszi fagyokra érzékeny. Vírusos és gombás betegségekre közepesen fogékony.

Az ‘Harmat’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Az ‘Orange Red’ New Jerseyben (USA) nemesített fajta. A nemesítője L. F. Hough. Kiváló gyümölcsminősége miatt a világ mérsékelt égövi termőhelyein az utóbbi években nagyon elterjedt. Június utolsó napjaiban kezd érni. Közepes méretű, oldalról kissé lapított gyümölcse igen tetszetős. Mély narancssárga alapon élénk piros fedőszín borítja. Húsa sötét narancssárga, kemény, jó ízű. A gyümölcs erősen kötődik a fához, nem hullik. Fája erős növekedésű, szétnyíló habitusú. Önmeddő, virágai korán nyílnak. Moníliás betegségre fogékony. A kevésbé fagyveszélyes termőhelyeink számára ígéretes fajta.

5.12. ábra Az ‘Orange Red’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Harcot’ Kanadából származik. Ezt a fajtát az Ontario tó melletti Harrow-i Kutató Állomáson szelektálta R. E. Layne 1977-ben, a Hough által New Jerseyben előállított magoncok közül. Szülőfajtái között több kisgyümölcsű, fagytűrő észak-amerikai fajta mellett a ‘Perfection’ és a ‘Phelps’ is megtalálható. Észak-Amerika és Európa mérséklet égövi területein elterjedt. Magyarországon 2004 óta államilag elismert fajta. Budapest környékén június utolsó napjaiban kezd érni. Gyümölcse közepes méretű, de kis terhelésnél nagyra is tud nőni. Alakja tojásdad, a kocsány felé kúposan keskenyedő, hosszúkás, oldalról enyhén lapított. Húsa és héjának alapszíne sötét narancssárga. Felületét 20-40%-ban bordópiros fedőszín borítja, nagyon tetszetős megjelenésű. Húsa szilárd, közepesen lédús, édes, jó ízű. Magvaváló, magbele édes. A túlterhelt fák termése nagyon gyenge ízű és állományú. Fája középerős növekedésű, kissé feltörő, majd szétnyíló növekedési jellegű, elsűrűsödésre hajlamos. Nagy méretű, rózsaszínű virágai korán nyílnak, önmeddők. Javasolt pollenadói a ‘Ceglédi Piroska’ és a ‘Gönci magyar kajszi’. Sarka vírussal szemben toleráns, gombás betegségekre eléggé érzékeny. Téli fagytűrése közepes, korán nyíló virágai a fagyveszélyes alföldi termőhelyeken gyakran károsodnak.

A ‘Harcot’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Korai zamatos’ magyar nemesítésű fajta. A budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen Pedryc Andrzej és Tamássy István nemesítette. 2002-ben állami elismerést kapott. Július első napjaiban érik. Gyümölcse közepes méretű, a kocsány és a csúcs felől lapított alakú. Héja matt, narancssárga alapszínű, a napnak kitett részeken piros fedőszín alakul ki. Húsa élénk narancssárga, közepesen kemény, erősen rostos, kifejezetten zamatos és illatos, a hagyományos magyar fajtákétól eltérő aromájú. Teljesen éretten kifejezetten édes, savszegény. A gyümölcshús erősen maghoz kötött. Fája erős növekedésű, erősen feltörő, laza szerkezetű, nehezen elágazó. Széles szirmú virágai korán kezdenek nyíli, de a virágzás elhúzódó, ezért a fagytűrése viszonylag jó a korai érésű fajták között. Termékenyülési viszonyi még nem kellőképpen tisztázottak, gyakorlati szempontból önmeddőnek kell tekinteni, és korai virágzású fajtákkal együtt kell telepíteni. Ágrákosodásra, gnomóniás levélfoltosságra és himlővírusra közepesen fogékony. Moníliás betegségre az átlagosnál érzékenyebb.

A ‘Korai zamatos’gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Veecot’ Kanadából származik. A közepes méretű gyümölcsei nagyon tetszetősek. Ragyogó sötétnarancs alapszínükön vörös fedőszín alakul ki. Korán színesedik, húsa szilárd, jó ízű, nem túl lédús. Kiváló befőtt készíthető belőle. Magbele keserű. Fája középerős növekedésű, fagytűrése jó, rendszeresen terem. Önmeddő, pontosan még nem tisztázott, hogy melyek a legalkalmasabb pollenadói. Sarka vírussal szemben toleráns, de moníliára nagyon érzékeny.

A ‘Veecot’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Goldrich’ Amerikából származó fajta. Prosserben (Washington) Fogle és Toyama nemesítette a ‘Sunglo’ és a ‘Perfection’ keresztezésével. Július első napjaiban érik. Gyümölcse nagyméretű, tojásdad alakú, oldalról kissé lapított. Narancsszínű héján kevés fedőszín alakul ki. Húsa kemény, narancsszínű, csak teljes érésben jó ízű. Magbele keserű. Fája középerős növekedésű, feltörő habitusú. Önmeddő, virágai korán nyílnak. Részleges rezisztenciát mutat a himlővírussal szemben. Feldolgozásra nem alkalmas. Európa mérséklet égövi tájain igen jelentőssé vált az új telepítésekben.

A ‘Goldrich’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Hargrand’ Kanadában nemesített fajta. Hazánkban július közepén, a ’Gönci magyar kajszi’ után néhány nappal érik. Gyümölcsei nagyméretűek, kis maggal, gömb alakúak, a bibepontnál lapítottak. Egyenletes narancssárga alapszínükön fedőszín nem, vagy csak alig alakul ki. Magas cukortartalmú, közepes savtartalmú gyümölcsei éretten jó ízűek. Kemény húsú, géppel válogatható, távoli piacokra is szállítható. Matt felületű gyümölcsei a szupermarketekben lévő mesterséges megvilágításnál nem túl tetszetősek, ez korlátozhatja elterjedését. Feldolgozásra is alkalmas, lekvár és befőtt készíthető belőle. Önmeddő fajta, szakirodalmi adatok szerint az ‘Orange Red’ fajtával kölcsönösen jól porozzák egymást. Termésbiztonsága jó, a betegségekre közepesen fogékony. Fája közepes méretű, szétnyíló koronájú.

A ‘Hargrand’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Harogem’ szintén Kanadából származó fajta. Nagyon tetszetős, kemény húsú gyümölcsei kiválóan alkalmasak a friss piacra. Egy héttel a ‘Gönci magyar kajszi’ után érik. Csak gondos növényvédelemmel termeszthető, mert a betegségekre igen érzékeny. Gyümölcsei megnyúlt alakúak, közepes méretűek. Fénylő, sötét narancsszínű alapszínükön intenzív, sötétpiros fedőszín alakul ki. Kemény húsú, jól szállítható. Jó aromájú gyümölcseinek cukortartalma magas, savtartalma alacsony. Fagy- és télállósága jó. Virágzási ideje ingadozó, a korábbi években késői virágzású volt ültetvényünkben, az utóbbi két évben viszont a középidejű virágzási idő csoportba soroltuk, mert a ‘Gönci magyar kajszi’-val egy időben nyílt. Öntermékenyülési hajlama sem tisztázott, a többi kanadai fajtával együtt telepítve rendszeresen terem.

A ‘Harogem’gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Ceglédi szilárd’ fajtát a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézetben nemesítették, 2011-ben kapott állami elismerést. A késő érési időszak régen várt új hazai fajtája. A ’Gönci magyar kajszi’ után 10-12 nappal érik. Gyümölcsei közepes méretűek, kissé megnyúlt gömb alakúak. Narancssárga fedőszínükön piros fedőszín alakul ki. A gyümölcsök húsa narancssárga színű, kemény, magvaváló, jó ízű. Öntermékenyülő fajta. Virágai későn nyílnak. Fagytűrése közepes. Kajszihimlő vírusra érzékeny. Fája középerős növekedésű, jól alakítható.

A ‘Ceglédi szilárd’ gyümölcse a Ceglédi Gyümölcskutató Intézet fajtabemutatóján, 2011-ben (Fotó: Szalay L.)

A ‘Litoral’ Romániában nemesített fajta. A ‘Gönci magyar kajszi’ után 14 nappal kezd érni, Budapest környékén július utolsó napjaira esik szüreti időszaka. Gyümölcsei közepes méretűek, megnyúlt alakúak, szép piros fedőszínükkel nagyon tetszetősek. Alapszíne és a hússzíne is világos, majdnem citromsárga. Ezzel egy különleges gyümölcsminőséget képvisel, nagyon hasonlít a most divatos ‘Vanilla Cot’ fajtára. Illatos, jó ízű, kissé savas, a hagyományos magyar fajtákétól keményebb húsú. Elsősorban friss piacra való. Középidőben virágzik. Öntermékenyülő, de érdemes társítva telepíteni. Virágrügyei télen fagyérzékenyek, ezért csak kiegyenlített klímájú, dombvidéki termőhelyekre való.

A ‘Litoral’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Comandor’-t Romániában állították elő keresztezéses nemesítéssel. Július végén érik. Gyümölcsei közepes méretűek. Világos narancsszínű alapszínükön élénk piros fedőszín alakul ki, nagyon tetszetősek. Húsuk kemény, világos narancsszínű, jó ízű, maghoz kötött. Öntermékenyülő fajta, termésbiztonságát fokozza, ha késői virágzású fajtákkal együtt ültetjük. Virágai későn nyílnak. Téli fagytűrése jó.

A ‘Comandor’ gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

A ‘Sirena’ Romániából származó fajta. V. Cociu és munkatársai nemesítették. Hazánkban július végén érik. Közepes méretű gyümölcsei kissé megnyúltak, oldalról lapítottak. Héjuk világos narancssárga, piros fedőszínnel borított. Húsuk kemény, világos narancsszínű, kellemes ízű. Kisméretű, széthajló koronát nevel. Későn nyíló virágai öntermékenyülők. A késői virágzású román fajtákkal érdemes együtt ültetni, a jobb termésbiztonság érdekében. Virágrügyeinek téli fagyállósága jó.

A ‘Sirena’gyümölcse (Fotó: Szalay L.)

Ellenőrző kérdések

1. Mi az oka annak, hogy elkülönült a mediterrán és a kontinentális területek fajtahasználata a kajszitermesztésben?
2. Európában mióta foglakoznak kajszitermesztéssel?
3. Mit nevezünk népi szelekciónak?
4. Magyarországon ki fogalmazta meg elsőként a kajszi nemesítés célkitűzéseit, és mik voltak ezek?
5. Jelenleg hol van hazánkban kajszi nemesítés?
6. Mik a fő kajszi nemesítési célok ma?
7. Mik a fagy- és télállóság genetikai forrásai a kajszi nemesítésben?
8. Mik a késői virágzás genetikai forrásai a kajszi nemesítésben?
9. Mik a nagy gyümölcsméret genetikai forrásai a kajszi nemesítésben?
10. Mik a szilárd húsállomány genetikai forrásai a kajszi nemesítésben?
11. Miért van a kajszifajtáknak gyakran több nevük?
12. Jellemezze Olaszország kajszi fajtahasználatát!
13. Törökországban milyen célra termesztik a legnagyobb mennyiségben a kajszit?
14. Melyek a Magyarország területén kialakult legfontosabb kajszi fajtacsoportok?
15. Melyik új külföldi kajszifajtákat ajánlaná telepítésre a korai érési időszakban?
16. Melyik fajtákkal lehet a kajszi szüreti időszakát augusztus elejéig meghosszabbítani?
17. Mikor van Magyarországon a kajszi fő szüreti időszaka, és mely fajták szoríthatják ki a termesztésből az ebben az időszakba érő ‘Gönci magyar kajszi’-t?

A fejezet elkészítéséhez felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalom

Brózik S., Kállay T.-né (szerk.) 2000. Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 187 o.
Faust, M., Surányi, D., Nyujtó, F. 1989. Origin and dissemination of apricot. Horticultural Reviwes. 22:225-266.
Harsányi J. 1979. Kajszibarack. In: Tomcsányi P. (szerk.) Gyümölcsfajtáink – Gyakorlati pomológia. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 225-265. o.
Harsányi J. 1981. Fontosabb kajszifajtáink. In: Nyujtó F., Surányi D. 1981. Kajszibarack. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 83-109. o.
Kerek M.M., Nyujtó F. 1998. Kajszibarack. In: Soltész M. (szerk.) Gyümölcsfajta ismeret és –használat. 234-257. o.
Ledbetter, C.A. 2008. Apricots. In: Hancock (ed.): Temperate fruit crop breeding. Springer Science; Business Media B.V. 39-82 p.
Lichou, J., Audubert, A. (ed.) 1989. L’abricoter.CTIFL.386 p.
Mády R., Szalay L. 2003. Kajszifajták. In: Pénzes B., Szalay L. (szerk.) Kajszi. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 85-126. o.
Nyujtó F., Tomcsányi P. 1959. A kajszibarack és termesztése. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 330 o.
Nyujtó F., Surányi D. 1981. Kajszibarack. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 465 o.
Pedryc A. 1992. A kajszibarack néhány tulajdonságának variabilitása a nemesítés szemszögéből. Kandidátusi értekezés. MTA. Budapest. (kézirat)
Pedryc A. 2003. A kajszi nemesítése. In: Pénzes B., Szalay L. (szerk.): Kajszi. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 53-84 o.
Pedryc A., Hermán R. 2011. A sárgabarack nemesítése Magyarországon. In: Surányi D. 2011. A sárgabarack. Magyarország kultúrflórája II. kötet. 9. füzet. Szent István Egyetmi Kiadó. Gödöllő. 213-236 o.
Pénzes B., Szalay L. 2003. Kajszi. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 400 o.
Surányi D. 2011. A sárgabarack. Magyarország kultúrflórája II. kötet. 9. füzet. Szent István Egyetmi Kiadó. Gödöllő. 303 o.
Szabó Z. 1997. Kajszi. In: Soltész M. (szerk.): Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 587-599 o.
Szabó Z., Szalay L. 2001. Kajszi. In: G. Tóth M. (szerk.) Gyümölcsészet. Primom Kiadó. Nyíregyháza. 198- 215. o.
Szalay L. 2003. Kajszi. In: Papp J. (szerk.) A gyümölcsök termesztése 2. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 209-234. o.
Szalay L. 2009. Kajszi. In: Tóth M. (szerk.) Gyümölcsfaj- és fajtaismeret. Egyetemi jegyzet. BCE Gyümölcstermő Növények Tanszék. Budapest. 127-136. o.
Szalay L. 2008. Development and cold hardiness of flower buds of stone fruits. In: Nyéki J., Soltész M., Szabó Z. Morphology, biology and fertility of flowers in temperate zone fruits. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Szalay L., Mády R., Nagy Á. 2005a. Kajszi fajtahasználat Magyarországon. Kertgazdaság. 37(3):36-48.
Szalay L., Mády R., Szani Zs., Honty. K. 2005b. La scelta varietale dell’ albicocco in Ungheria. Frutticoltura. 67(6):34-39. (olasz nyelven)
Szalay L., Németh Sz., Hajnal V. 2011. Korai érésű kajszik. Kertészet és Szőlészet. 60(27):17-19.
Szalay L., Surányi D., Nyujtó F. 2011. A sárgabarack fontosabb termesztett fajtái. In: Surányi D. (szerk.) A sárgabarack. Magyarország kultúrflórája. II. kötet. 9. füzet. Szent István Egyetemi Kiadó. Gödöllő. 254-272. o.