Az európai és a japánszilva nemesítésének főbb irányai és legújabb eredményei

Szerző: Kovács Szilvia

A szilvanemesítés története, a főbb nemesítői műhelyek tevékenysége

A szilva termesztése csaknem 5000 évre nyúlik vissza. A helyi tájfajtákat évszázadokon át magról és sarjról szaporították. Európában a XIX. század közepén kezdte meg munkáját az első szilvanemesítő, az angol Knight, akinek nevéhez többek között a ma is ismert ‘Early Rivers’, ‘Czar’ és ‘President’ fajták előállítása fűződik. E nemesítői program a XX. század elején az East malling-i kutatóintézetben folyt.

A második világháború után Európában elsőként Romániában (1950) indult szilvanemesítés, melyet az egykori Jugoszláviában (1965) és Olaszországban (Bologna; 1968) munkák követték. A ‘70-es és ‘80-as években sorra jöttek létre az új nemesítői műhelyek. A nemesítés azonban nagyon lassú és költséges folyamat, ezért a nemesítői munkát több országban (pl. Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svájcban) az utóbbi évtizedben felfüggesztették vagy leállították. Napjaink legeredményesebb nemesítői intézményei Romániában (Pitesti), Németországban (Geisenheim, Hohenheim, Weihenstephan) és Olaszországban (Bologna, Firenze, Marche, Forlí) találhatók. Az európai nemesítői műhelyekben (Olaszország kivételével) szinte kizárólag azeurópai csoportba tartozó szilvafajták (Prunus domestica L.; Prunus italica convar. claudiana Poiret; Prunus x syriaca orkh. em. Kárpáti) előállításával foglalkoznak.

A XIX. század végén az USA-ban, Genevában is elindult az első olyan szilvanemesítési program, melyben az európai csoportba tartozó fajták előállítása volt a cél. E program eredményeként jött létre többek között a termesztésben mai napig fontos szerepet betöltő fajta, a ‘Stanley’. A jelenleg is folyó nemesítői munkában a friss étkezésre szánt fajták mellett különböző felhasználási célokra (pl. lé, jam, aszalvány) alkalmas fajták előállításával is foglalkoznak. Jelentős nemesítői műhely található még Missouri államban, melynek eredménye pl. a ‘Bluefre’, valamint Washington államban (PPV ellenálló fajták nemesítése). Észak-Amerikában a másik legrégebbi nemesítői műhely Kanadában található, ahol a jobb fagytűrést, kiváló termőképességet és kék héjszínt tűzték ki célul.

A kelet-ázsiai csoportba tartozó ‘Kelsey’ és ‘Abundance’ japán szilvafajták (Prunus salicina Lindl.) a XIX. század legvégén kerültek Japánból az USA-ba. Burbank keresztezte elsőként e fajtákat a Prunus simonii Carr. és más észak-amerikai fajokkal (pl. Prunus americana Marsh). Az általa nemesített, ma már világszerte elterjedt fajták (pl.: ‘Beauty’, ‘Burbank’, ‘Duarte’, ‘Santa Rosa’, ‘Shiro’) alapozták meg a japán típusú szilvafajták termesztését. A későbbiekben további keresztezéseket végeztek a Prunus angustifolia Marsh. cv. Bruce és Six Weeks, valamint a Prunus cerasifera Ehrh. taxonokkal (pl. ‘Methley’).

A japán típusú szilvafajták fő nemesítői központjai a mai napig az USA-ban találhatók. Kaliforniában állami (UCD, USDA) és számos magán nemesítő cég (pl. Zaiger, Gerawan, Chamberlin) folytat sikeres nemesítési munkát. Változatos héjszínű, nagy gyümölcsű, kemény húsállományú, kiváló ízű fajtáik csaknem 6 hónapos szüreti időt fednek le. A kajszival (Prunus armeniaca L.) alkotott interspecifikus hibridek (‘Plumcot’, ‘Aprium’, ‘Pluot’) különleges gyümölcstípust képviselnek, bár némelyek termőképessége nem megfelelő. Az USA délkeleti államaiban (és a kaliforniai nemesítői programokban is) a gyümölcsminőség javítása mellett nagy hangsúlyt kap a rezisztencianemesítés. A termesztést leginkább veszélyeztető kórokozókkal (Xanthomonas campestris var pruni, Pseudomonas syringae var syringae, Xylella fastidiosa) szemben ellenálló fajták előállítása a cél. Japán típusú szilva figyelemre méltó nemesítése folyik még Brazíliában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Japánban és Kínában.

Legfontosabb nemesítői célkitűzések

A nemesítői műhelyek legfontosabb célkitűzései a következőkben foglalhatók össze:

• gyümölcsminőség javítása,
• gyümölcsméret növelése,
• termőképesség növelése,
• gyümölcsök tárolhatóságának javítása,
• jobb téltűrésű fajták előállítása,
• érési idő széthúzása (korai, ill. késői fajták),
• növekedési sajátosságok javítása,
• betegségellenállóság növelése (PPV!, Monilinia, Xantomonas, ESFYP),
• öntermékenyülési hajlam fokozása,
• aszalványkészítésre alkalmas fajták előállítása,
• mirabellák nemesítése,
• japán típusú szilvafajták nemesítése,
• interspecifikus hibridek előállítása.

A PPV vírus ma már minden szilvatermesztő régióban megjelent, de a legnagyobb gazdasági károkat Európában okozza. Nem véletlen tehát, hogy szinte általános cél a minél jobb ellenállóságot mutató fajták nemesítése. A németországi nemesítői műhelyekben (Hohenheim, Weihenstephan) olyan PPV rezisztens fajták előállítására törekednek, amelyek hiperszenzitív reakciót mutatnak a kórokozóval szemben. A reakció jelentősége, hogy a fertőzést követően a vírus lokalizálódik, ill. izolálódik az adott növényi szövetrészben, és nem képes tovább terjedni. Eddig csak a ‘Jojo’ tekinthető rezisztensnek, a többi fajtánál több-kevesebb fogékonyság tapasztalható. A kiváló termesztési értékű fajtát nemesítési programokban szülőpartnerként is használják.

A japán típusú szilváknál a szilvahimlő mellett komoly gondot okoznak azok a fitoplazmás, bakteriális és gombás betegségek (European Stone Fruit Yellows Phytoplasma - ESFYP), Xantomonas camprestis var. pruni, Pseudomonas syringae var. syringae, Leucostoma cinctum (Cytospora cincta)), melyek vesszők, gallyak, ágak száradásán túl teljes fapusztulást is okozhatnak. Az ellenük való védekezés nehézkes, nem megoldott. Az olasz és az amerikai (USA), főként magánkézben lévő nemesítői központokban fontos program az előbbiekben felsorolt betegségekkel szemben ellenálló fajták nemesítése. E nemesítői központokban a jobb ökológiai adaptációs képességű (pl. jobb téli és tavaszi fagytűrés, jobb alkalmazkodóképesség a különböző talajviszonyokhoz) fajták előállítása is fontos nemesítési cél.

A szilvatermesztés egyik fő problémája az alacsony értékesítési ár és a megfelelő marketing hiánya. A jobb szállíthatóság és pultontarthatóság érdekében a gyümölcsöket nem megfelelő érettségben szüretelik. Az egészséges táplálkozásra törekvő vásárlók a kényszerérett, kevésbé jó ízű szilvák helyett inkább más gyümölcsöket választanak, pedig termesztett gyümölcseink közül a szilvának az egyik legmagasabb az antioxidáns kapacitása. Tehát megoldást jelenthetne e célirányos nemesítő munka.

A nemesítés módszerei

Mai napig jelentős szerepet tölt be az új fajták nemesítésében a keresztezéses nemesítés [(pl. ‘Cacanska lepotica’ (‘Wagenheimi korai’ x ‘Besztercei’)]. A diploid szilvák (pl. Prunus salicina, Prunus cerasifera, Prunus americana) öröklődése jól tervezhető, a hexaploid Prunus domestica fajtáknál azonban a kívánt tulajdonságokkal rendelkező hibrid előállítása hosszú időt vesz igénybe. A fajok közötti keresztezés a jövőben is jelentős lesz (pl. P. domesica x P. armeniaca, P. domestica x P. cerasifera, P. cerasifera x P. persica, P. cerasifera x P. armeniaca, P. salicina x P. armeniaca). E módszerrel már számos új tulajdonságokkal rendelkező gyümölcsfajta keletkezett.

A természetes mutációval keletkezett fajták aránya mintegy 10%-ra tehető (pl. ‘Richard’s Early Italian’ az Italian (‘Olasz kék’) fajtából; ‘Late Santa Rosa’ a ‘Santa Rosa’ fajtából). A mesterséges mutációval (‘Spurdente’ az ‘Ageni’ fajtából) előállított fajták gyakorlati szerepe kevéssé jelentős.

A régi fajták vegetatív szaporítása során létrejövő pozitív rügymutációk kiemelése jelentős a termesztés számára. A klónszelekcióval több évszázados (pl. ‘Besztercei szilva’), vagy évtizedes (pl. ‘Althann ringló’) termesztési múltra visszatekintő fajta kedvezőbb tulajdonságú klónfajtája emelhető ki.

Tájszelekcióval állították elő az ‘Ageni’, ‘Zöld ringló’ (Franciaország), ‘Olasz kék’ (Olaszország), ‘Sermina’ (Anglia), ‘Tuleu Gras’ (Románia) fajtákat. A tájfajták szerepének felismerésével (pl. speciális feldolgozási célra való alkalmasság) ez a nemesítési módszer ma ismét kezd előtérbe kerülni. A szilvafajta-választék bővítésének egyik fontos módja a honosítás. Ügyelni kell azonban arra, hogy legeredményesebben a hasonló ökológiai körülmények között előállított fajták honosíthatók.

A szilvahimlővel szemben ellenálló fajták előállításánál nemcsak a hagyományos keresztezéses nemesítői módszert, hanem a géntechnológiát is alkalmazzák. Az első transzgénikus fajta a ‘HoneySweet’, melybe a vírus köpenyfehérje egyik génjét vitték be. Az európai idegenkedés miatt a termesztésben nemigen lesz szerepe, de szülőfajtaként nagyon jól hasznosítható.

A nemesítés genetikai forrásai

Bár a Prunoideae alcsaládba tartozó, gyü­mölcséért termesztett vagy alanynak alkalmas szilvafajok száma mintegy ötvenre te­hető, a legtöbb termesztett fajta csak néhány botanikai fajból származik. Mindazonáltal a szilvafajták kialakulásában több faj vett részt, és gyakran nem is ismerjük az egyes fajták eredetét. A szilva fajtarendszertana még nem lezárt. A kertészeti szempontból jelentős szilvafajokat keletkezési helyük alapján európai, kelet-ázsiai és észak-amerikai csoportokba soroljuk.

Gyümölcsminőség javítására a Prunus domestica (kiváló gyümölcsminőség és íz) és a Prunus salicina (nagyméretű, szilárd húsállományú, tetszetős gyümölcsök) a legkiválóbb, de a Prunus simonii, Prunus americana, Prunus munsoniana, Prunus cerasifera fajok is használatosak. A betegség-ellenállóság örökítéséhez a Prunus angustifolia, Prunus cerasifera, Prunus hortulana, Prunus spinosa, Prunus umbellata, Prunus allegehaniensis és a Prunus bessey fajokat, a termőképesség növelése érdekében pedig a Prunus munsonianat használják. Kései virágzást a Prunus bessey és a Prunus maritima, míg a korai szüreti időt a Prunus cerasifera örökíti. A jó ökológiai alkalmazkodóképesség és télállóság átörökítésére kitűnő génforrás a Prunus americana,Prunus bessey, Prunus nigra és a Prunus subcordata fajok. Magas hőstressz határértékű a Prunus bessey és aPrunus maritima. A szárazságtűrés fokozásához a Prunus subcordata, a növekedési sajátosságok javításához pedig a Prunus simonii, a Prunus mexicana, a Prunus spinosa és a Prunus ussuriensis használatos.

Fajtaválasztás, fajtatársítás szempontjai

A fajtaválasztást a piaci igények, az ökológiai adottságok és a termesztéstechnológiai sajátosságok határozzák meg. Friss piacra a korai vagy késői érésű, nagy gyümölcsű házi szilvák, japán típusú szilvák, valamint a kajszi és szilva interspecifikus hibridjeinek termesztése javasolt. Tárolni a késői érésű, nagy gyümölcsű, magasabb szárazanyag-tartalmú, kemény húsállományú fajtákat lehet. Feldolgozásra a közép és késői érésidejű, magas szárazanyag-tartalmú fajták a legalkalmasabbak. Az édesipar a kicsi, többnyire kerekeded gyümölcsű szilvafajtákat kedveli, míg a hűtőipar számára a mutatós, tartós hússzín és a zárt kőmagvarrat a meghatározó.

A házi szilva hazánkban bármely gyümölcstermesztő tájban sikeresen termeszthető. A mirabellák termesztése védett fekvésű meleg termőhelyen biztonságos. A japán típusú szilvafajták, valamint a kajszi és szilva közötti hibridek termesztése a környezetből kiemelkedő, kiegyenlített klímájú területeken (dombtető, domboldal) a legbiztonságosabb.

Termesztő számára előny a korán termőre forduló, nagy és rendszeres terméshozású, kedvező koronaformájú és ágszerkezetű, termőhelyhez jól alkalmazkodó, valamint a kórokozókkal és kártevőkkel szemben ellenálló fajta. Az ültetvények tervezése során az előbbieken túl nagyon fontos ismerni az adott fajta virágzási idejét, termékenyülési viszonyát, valamint lehetséges pollenadóit.

A napjainkban jelentős szerepet játszó házi szilvafajtákat változatos termékenyülési viszonyok jellemzik: a teljesen önmeddőtől a nagymértékben öntermékenyülőig minden fokozat előfordul. Néhány fajtánál leírtak hímsterilitást is. Az új fajták előállításánál a termésbiztonság fokozása érdekében törekednek a minél nagyobb mértékű öntermékenyülésre. A nagymértékben öntermékenyülő fajta pollenadóval való társítása esetén azonban komoly gondot okozhat a túlkötődés. A házi szilvafajták között kis arányban fordul elő a kölcsönös meddőség.

A japán típusú szilvafajták, valamint a kajszi-szilva hibridek néhány kivételtől eltekintve (pl. 'M. N. Sun') önmeddők. Virágzási idejük 7–10 nappal megelőzi az európai szilvafajtákét. A pollenadók kiválasztásánál az idegentermékenyülést akadályozó tényezőkre (inkompatibilitás) is figyelni kell. Hazánkban a 'Methley' és a 'Shiro' között tapasztaltak először inter-inkompatibilást. A későbbi vizsgálatok az S-lókusz génjei által szabályozott gametofitikus inkompatibilitást már sok fajta közt igazolták. A biztonságos terméshozáshoz a házi szilva fajtáinál legalább 20%-os, a japán típusú fajtáknál 5–10%-os termékenyülés szükséges.

Fajtaújdonságok, ültetvényekbe ajánlható fajták

A hazai ültetvényekbe ajánlható fajták érési idejét az alábbi ábrán szemléltetjük. A fajták ismertetéséhez a szakirodalmi források mellett saját megfigyeléseinket is felhasználtuk.

Fajtaújdonságok, ültetvényekbe ajánlható fajták szüreti ideje

Házi szilvafajták

Katinka

Szülőfajtái: Ortenauer x Ruth Gerstetter. Német fajta (Hohenheim), amely július közepén–végén érik. Gyümölcsei friss fogyasztásra, feldolgozásra alkalmasak (pl. aszalványkészítés, szilvásgombóc töltelékanyaga). Termései kicsi–középnagy (20–25 g) méretűek, liláskék héjszínűek, kiváló ízűek, magvaválók. Erős növekedésű, feltörő koronahabitusú. Korai–középkorai virágzású, öntermékeny. Korán termőre forduló, kiváló termőképességű, túlkötődésre hajlamos fajta. Virágzáskor a fagyokra érzékeny. Korán termőre fordul, és bőven terem. A hazai tapasztalatok szerint a levélen erős, a gyümölcsökön gyenge sharka vírus tünetek figyelhetők meg.

Katinka (Fotó: Kovács Szilvia)

Tegera

Szülőfajtái: ‘Ortenauer’ x ‘Ruth Gerstetter’. Német fajta (Hohenheim), mely július végén érik. Friss fogyasztásra, feldolgozásra alkalmas. Középnagy (30–35 g) gyümölcsei sötét liláskék színűek, magvaválók, kellemes muskotályos ízzel. Fája középerős–erős növekedésű, laza felépítésű. Korán termőre fordul, rendszeresen terem. Gyors éréslefutású. Öntermékeny. Sharka vírusra és a monilíniára toleráns.

Tegera (Fotó: Kovács Szilvia)

Topfive

Szülőfajtái: ‘Cacanska najbolja’ x ‘Auerbacher’. Augusztus első dekádjában érő német fajta (Geisenheim). Elsősorban friss fogyasztásra javasolt. Gyümölcsei középnagyok (35–40 g), sötétlila színűek, éretten magvaválók, kiváló ízűek. Középerős növekedésű, szétterülő koronájú fajta. Korán termőre fordul, igen bőtermő. Túlkötődésre, alternanciára hajlamos. Középkorai virágzású, virágzáskor a tavaszi fagyokra nem érzékeny. Öntermékenyülő képessége jó, de pollenadó telepítése ajánlott (pl. ‘Cacanska lepotica’). Sharka vírusra toleráns.

Topfive (Forrás: http://www.schreiber-baum.at/zwetschken.htm)

Hanita

Szülőfajtái: ‘President’ x ‘Auerbacher’. Augusztus közepén, végén érő német fajta (Hohenheim). Elsősorban friss fogyasztásra ajánlott. Gyümölcsei középnagyok (30–35 g), liláskék héjszínűek, magvaválók, kiváló ízűek. Fája erős növekedésű, feltörő koronájú. Virágzása középidejű. Öntermékeny. Korán termőre fordul, jó termőképességű. Sharka vírusra kissé fogékony (enyhe levéltünetek), gyümölcsein azonban tünet nem látható.

Hanita (Fotó: Kovács Szilvia)

Toptaste

Szülőfajtái: ‘Valor’ x ‘Hauszwetsche’. Augusztus utolsó dekádjában érő német fajta (Geinsenheim). Frisspiaci értékesítésre kiváló, de pálinkakészítésre is alkalmas. Középnagy, nagy (35–40 g) gyümölcsei kékeslila színűek, félig magvaválók, kiváló ízűek. Középerős növekedésű, feltörő koronájú fajta. Korán termőre fordul, termőképessége jó, hosszú éréslefutás jellemzi. Virágzása középidejű, virágzáskor a tavaszi fagyokra kissé érzékeny. Jól öntermékenyül, de pollenadó telepítése ajánlott. Sharka vírussal szemben ellenálló.

Toptaste (Fotó: Kovács Szilvia)

Empress

Ismeretlen eredetű fajta. Augusztus végén, szeptember elején érik. 2009 óta Magyarországon államilag elismert árufajta. Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas. Nagy v. igen nagy (50–60 g) gyümölcsei sötét liláskék héjszínűek, magvaválók, lédúsak, szállításra 75–80%-os érettségben alkalmasak. A ‘President’tel társítva kimagasló terméshozamra képes. Fája középerős–gyenge növekedésű, szétterülő koronájú. Igen korán termőre fordul és bőven terem.

Empress (Fotó: Kovács Szilvia)

Jojo

Szülőfajtái: ‘Ortenauer’ x ‘Stanley’. Német fajta (Hohenheim), mely szeptember elején érik. Magyarországon 2012-ben kapott állami elismerést. Középnagy (30–35 g), sötétkék színű, magvaváló, kellemes ízű gyümölcsöket terem. Nagyon korán termőre fordul, bőtermő. Fája középerős növekedésű, szétterülő koronájú. Öntermékeny. Virágzása középidejű, virágzáskor a tavaszi fagyokra érzékeny. Korai gyümölcsszíneződés jellemzi. Sharka vírussal szemben ellenálló.

Jojo (Fotó: Kovács Szilvia)

Tophit

Szülőfajtái: ‘Cacanska najbolja’ x ‘President’. Német fajta (Geisenheim), mely szeptember elején–közepén érik. Friss fogyasztásra alkalmas, jól tárolható. Nagy (50–60 g), lilás, magvaváló, harmonikus ízű gyümölcsök jellemzik. Nagyon korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Virágzása középidejű, virágzáskor a tavaszi fagyokra nem érzékeny. Telepítésénél pollenadó javasolt. Túlkötődésre és szakaszos terméshozásra hajlamos, gyümölcsritkítás ajánlott. Fája középerős növekedésű, kissé feltörő koronájú. Sharka vírusra toleráns, a monilíniára azonban fogékony.

Tophit (Fotó: Kovács Szilvia)

Elena

Szülőfajtái: ‘Fellenberg’ x ‘Stanley’. Szeptember közepén, végén érő német fajta (Hohenheim). Friss fogyasztásra, feldolgozásra alkalmas. Középnagy (25–30g), sötétkék, magvaváló, vastag héjú, kellemes ízű gyümölcsöket terem. Száraz termőhelyen félig magvaváló, lészegény termések jellemzik. Termései sokáig a fán hagyhatók. Korán termőre fordul, bőtermő. Öntermékeny, virágzása középidejű, tavaszi fagyokra kissé érzékeny. Fája erős növekedésű. A sharka vírusra toleráns.

Elena (Fotó: Kovács Szilvia)

Presenta

Szülőfajtái: ‘President’ x ‘Ortenauer’. Szeptember közepén, végén érik. Német fajta (Hohenheim), mely friss fogyasztásra, feldolgozásra alkalmas. Gyümölcsei középnagyok (30 g), liláskék héjszínűek, félig magvaválók, kiváló beltartalmi értékűek (4.11. ábra). Jól szállítható, tárolható fajta. Korán termőre fordul, bőtermő. Öntermékeny. Korai virágzású, virágzáskor a tavaszi fagyokra kissé érzékeny. Középerős növekedésű, feltörő, sűrű koronát nevel. Sharka vírusra kissé fogékony (csak levéltünet).

Presenta (Fotó: Kovács Szilvia)

Topend Plus

Szülőfajtái: ‘Cacanska najbolja’ x ‘Valor’. Szeptember közepén, végén érő friss piacra ajánlott német fajta (Geisenheim). Gyümölcse középnagy–nagy (45 g), liláskék színű, jó ízű, magvaváló. Hosszú szüreti idejű, jól tárolható fajta. Öntermékeny. Középkorai virágzású, virágzáskor a tavaszi fagyokra kissé érzékeny. Korán termőre fordul, bőtermő. Középerős növekedés jellemzi. Sharka vírussal szemben ellenálló.

Topend Plus (Fotó: Kovács Szilvia)

Mirabellák

Bellamira

Szülőfajtái: ‘Cacanska najbolja’ x ‘Mirabelle von Nancy’. Augusztus elején, közepén érő német fajta (Geisenheim). Kis gyümölcsei (16–20 g) a friss fogyasztás mellett elsősorban feldolgozásra (lekvár, édesipar, szeszipar) alkalmasak. Terméseik aranysárga héjszínűek, napos oldalon pirosas színnel pontozottak, magvaválók. Aranysárga húsuk lédús, jellegzetes mirabellaízű. Esős időben gyümölcsei repedésre hajlamosak. Középerős növekedésű. Kései virágzású, öntermékeny fajta. A fajtát nagy termőképesség és hosszú szüreti idő jellemzi. Termőrefordulása nagyon korai. Sharka vírusra toleráns, monilíniára kissé fogékony.

Bellamira (Forrás: http://www.markenbaumschule.de/de/Obst/Mirabellen/Mirabelle-Miragrande---S---1-j-Vg--------Pr655/2/503)

Japán típusú szilvafajták

Korai és középkorai érési csoport

A korai csoportba a ‘Sorriso di Primavera’, középkoraiba a ‘Shiro’ és az ‘Obilnaja’ fajták sorolhatók. Rendszeres terméshozás és jó termőképesség jellemzi őket. Fagytűrő képességük a hazai tapasztalatok alapján jó. A ‘Sorriso di Primavera’ és a ‘Shiro’ főként pollenadóként használatos az ültetvényekben, de korai érésük miatt friss piacra is értékesíthetők. Gyümölcseik maghozkötöttek, lédúsak, kellemes ízűek, puha húsállományúak.

Sorriso di Primavera

Szülőfajtái: ‘Shiro’x helyi cseresznyeszilva. Olaszországban előállított hibrid. Július első, második dekádjában érnek, középnagy (30–35 g) méretű, maghozkötött gyümölcsei. Gyümölcshéja zöldessárga, éretten a napos oldalon narancspiros színű. Önmeddő, igen bőtermő fajta. Pollenadói: ‘Shiro’, ‘Santa Rosa’. Fája erős növekedésű, szétterülő koronájú. Gyümölcsei esős időben repedésre kissé hajlamosak.

‘Sorriso di Primavera’ (Fotó: Kovács Szilvia)

Obilnaja

Szülőfajtái: ‘Burbank’ x ‘Tavricseszkaja’. Július harmadik dekádjában érő, a volt Szovjetunióban előállított fajta. Gyümölcsei középnagy méretűek (35–40 g), liláskék színűek, közepes ízűek, félig magvaválók. Fája erős növekedésű, szétterülő koronájú. Korán termőre fordul, jól terem, túlkötődésre hajlamos. Önmeddő. Javasolt pollenadói: ‘Shiro’, ‘Sorriso di Primavera’. Ültetvényekbe pollenadóként is használatos.

Obilnaja (Fotó: Kovács Szilvia)

Shiro

Szülőfajtái: (P. simonii x P. salicina) x (P. cerasifera x P. munsoniana). A XIX. század végén Kaliforniában előállított fajta. Július második, harmadik dekádjában érik. Nagy (50 g), zöldessárga héjszínű, maghozkötött gyümölcsöket terem. Erős növekedésű, szétterülő koronájú fa jellemzi. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Önmeddő. Javasolt pollenadói: ‘Angeleno’, ‘Santa Rosa’, ‘Sorriso di Primavera’. S-genotípusa: S_f-. Ágrákosodásra fogékony.

Shiro (Forrás: http://www.davewilson.com/br40/br40_trees/plumPrune.html)

Középérésű csoport

Burbank

Az egyik legrégebbi, a XIX. század végétől termesztett fajta. Nálunk augusztus első dekádjában érik. Évjárattól függően középnagy, vagy nagy (30–45 g) gyümölcsű. Sötétpiros, kemény húsállományú termései félig magvaválók, ízletesek. Erős növekedésű, szétterülő koronájú. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Túlkötődésre hajlamos. Önmeddő. Pollenadói: ‘Santa Rosa’, ‘Ozark Premier’, ‘Friar’, ‘Methley’, ‘Shiro’. A hazai ökológiai viszonyokra ajánlható fajta.

Burbank (Fotó: Kovács Szilvia)

Fortune

Szülőfajtái: ‘Laroda’ x (‘Queen Ann’ x ‘Santa Rosa’). Az USA-ba állították elő ezt az augusztus utolsó dekádjában érő, kiváló ízű fajtát. Igen nagy gyümölcsei (90–120 g) pirosaslila színűek, kemény húsállományúak, magvaválók (4.18. ábra). Közepes növekedési erélyű, koronája feltörő. Önmeddő. Pollenadói: ‘Santa Rosa’, ’Friar’, ‘Laroda’. Korán termőre fordul, közepes termőképességű.

Fortune (Forrás: http://www.vivaicalderoni.it/varieta.cfm?idVar=143)

Kései érési csoport

Angeleno (Suplumsix) 

Származás: A ‘Queen Ann’ szabadmegporzású magonca. Az USA-ban előállított, védett fajta. Nagy–igen nagy (60–70 g) gyümölcsei kemény húsállományúak, félig magvaválók, az áruvákészítést és a szállítást jól tűrik. Jól tárolható fajta. Önmeddő. Pollenadói: ‘Sorriso di Primavera’, ‘Friar’, ‘Obilnaja’, ‘Black Gold’, ‘Black Diamond’. S-genotípusa: S_cS_h. Igen erős növekedésű, szétterülő koronájú. Későn fordul termőre. Rendszeres, jó terméshozás jellemzi.

‘Angeleno’ (Fotó: Kovács Szilvia)

Kajszi és szilva hibridek

Dapple Dandy

Származás: ismeretlen eredetű kajszi x szilva hibrid és a No. 58GA338 kódszámú szilva hibridje. Az USA-ban előállított oltalmazott fajta. Július végén, augusztus elején érik, friss piacra ajánlott. Gyümölcsei igen nagy (80–90 g) méretűek, kemény húsállományúak, félig magvaválók. Termései repedésre nem hajlamosak. Önmeddő, javasolt pollenadói a ‘Santa Rosa’, ‘Burgundy’, ‘Flavor Supreme’, ‘Flavor King’. Koronája feltörő, középerős növekedésű, közepesen sűrű fát nevel. A hazai tapasztalatok alapján termőképessége megfelelő.

Dapple Dandy (Fotó: Kovács szilvia)

Flavor Grenade

Származás: (két japán szilva és egy interspecifikus hibrid a ‘Flavor Queen’ hibridje. Augusztus első-második dekádjában érő, USA-ban nemesített, oltalmazott fajta. Kiváló étkezési minőségű, jól szállítható, pulton tartható. Nagy gyümölcsű (60–70 g), fedőszín többnyire csak a napos oldalon látható. Termései félig magvaválók, repedésre nem hajlamosak. Önmeddő, jó pollenadói a ‘Flavor King’, ‘Dapple Dandy’, ‘Santa Rosa’. S-genotípusa: S_bS_c. Fája középerős növekedésű, közepesen sűrű lombozatú. A hazai tapasztalatok szerint bőtermő. Ajánlott a termésritkítás és a kettő vagy több menetben végzett szüret.

‘Flavor Grenade’ (Fotó: Kovács Szilvia)

Ellenőrző kérdések

1. Hol találhatók a legjelentősebb európai csoportba tartozó szilvafajták nemesítői műhelyei?
2. A világon hol foglalkoznak japán típusú szilvafajták nemesítésével?
3. Melyek a legfontosabb nemesítői célkitűzések?
4. Melyek a szilvanemesítés legelterjedtebb módszerei?
5. Mely Prunus fajokat használják a nemesítők a jobb ökológiai alkalmazkodóképesség és télállóság átörökítésére?
6. Mely Prunus fajokat használják a nemesítők a gyümölcsminőség javítására?
7. Mi indokolja az eltérő fajtahasználatot a világ eltérő ökológiai adottságú területein?
8. A japán típusú szilvafajták közül melyek találhatók meg szinte minden jelentősebb szilvatermesztő országban?
9. Ismertesse a mirabellák és a cseresznyeszilvák gazdasági jelentőségét, valamint a legfontosabb fajtanemesítő országokat!
10. Hogyan változott hazánk szilva fajtaszerkezete az elmúlt évtizedekben?
11. Perspektivikus-e hazánkban a japán típusú szilvafajták termesztése?
12. Mely európai szilvafajtákkal újítható meg a hazai fajtaválaszték?
13. Mely japán típusú szilvafajták, valamint kajszi-szilva hibridek ajánlhatók hazai ültetvényekbe?

A fejezet megírásához felhasznált és tanulmányozásra ajánlott irodalmak

Balmer M. 2012. Sortensprektrum. In. Balmer M., Nyéki J., Apáti F. (szerk.) Pflaumen- und Zwetschenanbau. Kiadást támogatta: MAG., Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. 12-32.
Bellini E., Nencetti V. 2002. DolFi-Sandra: A new early black japanese plum. Acta Horticulturae. 577: 223-224.
Blazek J., Pistekova I. 2009. Preliminary evaluation results of new plum cultivars in a dense planting. Hort. Sci. (Prague). (2):45-54.
Bozhkova V. B. 2002. Investigation of Introduced Myrobalan Cultivars Under Conditions of Dryanovo. Acta Horticulturae. 577:225-228.
Buchter H. 1999. Japanische Pflaume Obstart für Risiko-freudige. Obst und Garten. 7:248-249.
Butac et al. 2011. Overview of plum breeding in Europe. Second Balkan Symposium on Fruit Growing. Romania. 2011. szeptember 5-7. Előadás. http://bsfg2011.icdp.ro/materiale/somepresentations/04Overview%20of%20Plum%20Breeding%20in%20Europe.pdf
Frieghelli C. 2009. Susino, quattro cino-giapponesi e un’europea le novitá del 2009. Tecnica e Tecnologia 41: 56-59.
Guerra et al, 2010. Japanese plum (Prunus salicina Lindl.) production in Extremadura (Spain). Acta Horticulturae. 874:377-379.
Halász J., Hegedűs A., Szabó Z., Nyéki J., Pedryc A. 2007. DNA-based S-genotyping of Japanese Plum and Pluot Cultivars to Clarify Incompatibility Relationships. HortScience 42(1):46-50.
Hartmann W. 1998. New Plum Cultivars from Hohenheim. Acta Horticulturae. 478:171-174.
Hartmann W. 2008. A modern szilvatermesztés perspektivikus fajtái. Gonda I. (szerk.) Magyar szilvatermesztés – stagnálás vagy előrelépés? Konferencia Füzetek. Debreceni Egyetem. 34-48.
Hartmann W. 2010. Opening Address. Acta Horticulturae. 874:19-23.
Jacob H. B. 2002. New Plum and Mirabelles Varieties out of the Breeding Work and Development in Genseinheim. Acta Horticulturae. 577:173-176.
Jacob H. B. 2007. Twenty-Five Years Plum Breeding in Geinsenheim, Germany: Breeding Targets and Previous Realisations. Acta Horticulturae. 734: 341-346.
Janes H., Pae A. 2002. Cherry plum hybrid cultivars in Estonia. Acta Horticulturae. 577: 181-186.
Liu W. 2004. Plum production in China. Acta Horticulturae. 734:89-92.
Kovács Sz., Gengeliczki E. 2010. Kajszilva fajták termesztési és áruértékének értékelése hazai üzemi ültetvényben. Kertgazdaság. 42. (2.): 28-35.
Mattatelli B. et al. 2007. Susino. Suppl. Terra e Vita. 26: 84-88.
Okie W. R., Hancock J. F. 2008. Plums. In. Hancock J. F. (szerk.) Temperate fruit crop breeding. Germplasm to genomics. 337-357.
Okie W. R., Ramming D. W. 1999. Plum breeding worldwide. HortTechnology. 9(2):162-176.
Reales et al. 2010. Phylogenetics of Eurasian plums, Prunus L. section Prunus (Rosaceae), according to coding and non-coding chloroplast DNA saquences. Tree Genetics & Genomes. 6:37-45.
Scorza R. et al. 2007. Deregulation of Plum Pox Resistant Transgenic Plum ‘Honeysweet’. Acta Horticulturae. 738:669-673.
Sottile et al. 2010. Plum production in Italy: state of the art and perspectives. Acta Horticulturae. 874:25-34.
Surányi D., Erdős Z. 1998. Szilva. In. Soltész M. (szerk.) Gyümölcsfajta- ismeret és –használat. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 258-287.
Surányi D., Szabó Z., ifj. Brózik S. 2006. A szilva nemesítés kérdései. In. Surányi D. (szerk.) Szilva. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 67-81.
Szabó Z., Nyéki J. 2002. Japenese Plums in Hungary. Acta Horticulturae. 577:65-71.
Szabó Z. 2002. Szilva. In Nyéki J., Soltész M., Szabó Z. (szerk.). Fajtatársítás a gyümölcsültetvényekben. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 217-245.
Szabó Z. 2001. Szilva In. G. Tóth M. (szerk.) Gyümölcsészet. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány. Nyíregyháza. 216-242.
Szabó Z. 2001b. Csonthéjas változatok. Kertészet és Szőlészet. 28:6.
Szabó Z. 2004. Szilva. In. Papp J. (szerk.) 2. A gyümölcsök termesztése. Mezőgazda Kiadó. Budapest.235-261.
Szabó Z. 2008. A jövő gyümölcse a japánszilva? Gonda I. (szerk.) Magyar szilvatermesztés – stagnálás vagy előrelépés? Konferencia Füzetek. Debreceni Egyetem. Debrecen. 52-57.
Szenci Gy. 2006. A szilva betakarítása és a szüret utáni műveletek. In. Surányi D. (szerk.) Szilva. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 274-280.
http://www.fa-gm.de/fachgebiet-obstbau/geisenheimer-uechtungen/steinobst/pflaume-und-mirabelle
http://www.vivaicalderoni.it/varieta.cfm ?
http://www.freepatentsonline.com
http://www.davewilson.com