Almanemesítési irányzatok és célok a világon. Hazai termesztésre javasolható új fajták

Szerző: Tóth Magdolna

Az almatermesztés és az almanemesítés rövid története

Az alma a legrégebbi gyümölcsfajok közé tartozik. Almamaradványokat találtak pl. Jerikónál, a Jordán völgyében és Anatóliában. Származásukat az ie. 6500 körüli időkre becsülik, de azt lehetetlen megmondani, honnan kerültek oda ezek a gyümölcsök. A legvalószínűbb feltételezés szerint az alma termesztésbe vonásának első helyszíne a Kaszpi és a Fekete tenger közötti területre esik, s ezen a vidéken már i. e. 3000 környékén termesztettek almát. Tulajdonképpen az oltás felfedezése határozta meg a házi alma későbbi történetét. Nemcsak annak a lehetőségét adta meg a termesztőknek, hogy egy hasznavehető fát reprodukáljanak, hanem lehetővé tette a legjobb ősi fajták fennmaradását is.

Majdnem biztos, hogy a házi alma a rómaiak közvetítésével került Európába. A III. században a rómaiaknak volt köszönhető az első ültetvények létesítése a mai Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia területén. A későbbi századokban az almatermesztés megőrzésében és felújításában nagy szerepe volt néhány uralkodónak (pl. Nagy Károly), de főként a különböző szerzetesi rendeknek. Az almatermesztés széleskörű terjedése a XII. században kezdődött. Ekkor keletkeztek az első névvel ellátott fajták, és az akkori szaporítási lehetőségnek megfelelően ezek magjai a táguló világ minden pontjára eljutottak. A XVII. századig legalább 120 fajta leírása született meg Ny-Európában.1826-ban az Angol Királyi Kertészeti Társaság már legalább 1200 almafajtáról tudósított.

É-Amerikában a telepesek a XVI. és XVII. században kezdték az alma meghonosítását, majd innen közvetítették azt Dél-Amerikába. Az első almaültetvényeket az 1620-as és 1630-as években létesítették New England területén. A nyugati partvidékre történő elterjesztésben Jonathan Chapman szerepe volt meghatározó. Kanadában a XVII. században francia telepesek létesítették az első almaültetvényeket. Dél-Afrikában az 1650-es évekre, Ausztráliában 1788-ra, Új-Zélandban 1814-re datálható az almatermesztés kezdete.

Az alma régóta a legjelentősebb mérsékeltégövi gyümölcs. A világon megtermelt mennyiség a második világháború óta az ötszörösére nőtt (70 millió tonna), s ezzel az összes gyümölcstermés 11,6%-át teszi ki. A citrusfélék (123 mill. tonna) és a banán (98 mill. tonna) mögött az alma a harmadik helyet foglalja el. Jelenleg a termés közel 60%-át Ázsiában termelik, és Európa almatermelésből való részesedése az egykori 21%-os, az amerikai kontinensé közel 13%-os, Afrika pedig 3%-át, Óceánia 1%-át adja a világtermésnek. Az utóbbi évtizedekben látványos termelésfejlesztések Ázsiában és Dél- Amerikában valósultak meg. Jelenleg a legjelentősebb almatermelő ország Kína (33 mill. tonna), s kb. 4 millió tonnás termésével második az USA. Az Európai Unió termése meghaladja a 11 millió tonnát.

Maga az almanemesítés is eléggé régi keletű. A céltudatos nemesítő munka a XVII. században, Franciaországban kezdődött, amikor magvetésből származó csemetékből fajtákat választottak ki (pl. ‘Renet’, ‘Kalvil’). Tudományos alapon, tudatos keresztezéssel először Thomas Andrew Knight (1759–1835) állított elő új almafajtákat. Ő állapította meg elsőként, hogy az új fajták célszerűbben előállíthatók úgy, ha az egyik gyümölcsfajta virágporát egy másik fajta virágára juttatjuk.

A későbbi évszázadokban egyre jobban kiterjedt az almanemesítési munka, s szerte a világon számos nemesítő műhelyben kezdtek szisztematikus almanemesítést. A XX. sz. végén egy amerikai felmérés 25 országból 57 szervezett almanemesítési programról adott számot a világon. A jelenleg működő almanemesítő műhelyek száma 70 körül van, többségük állami finanszírozású, de gyarapodik a magántőkéből finanszírozott projektek száma. A hosszú ideje jelentős marketing tevékenység eredményeként az alma esetében a fogyasztók a fajtákat eléggé jól ismerik.

Evolucióbiológia, génforrások

Rendszertanilag az alma a Rosaceae család Pomoidae alcsaládjába tartozik. A házi alma, Malus × domestica pontos botanikai és genetikai eredetére vonatkozóan egyre több ismeretünk van. Nagy valószínűséggel a kezdeti domesztikáció után fajok közötti hibridizáció következett be. Tehát a M. × domestica egy összetett hibrid, amely évezredeken keresztül fejlődött, de valószínűleg fő őse a közép-ázsiai Malus sieversii (Ledeb.) M. Roemer, amely a Tien-san hegységtől a Kaszpi-tenger széléig ma is mindenütt megtalálható. A M. × domestica fajtáinak kialakulásában – a természetes hibridizáció folyamán – az ázsiai területeken minden bizonnyal szerepe volt a Malus prunifolia (Willd.) Borkh., a Malus baccata (L.) Borkh., a Malus mandzsurica (Maxim.) V. Komarov, és a M. sieboldii (Regel) Rehder fajoknak. A nyugati (európai) részeken pedig a Malus sylvestris (L.) Mill. és a Malus orientalis Uglitz. ex Juz. játszott közre a fajták kialakulásában. Ahol a Malus sieversii (1.1. ábra) elterjedési területe átfedésbe került a fenti fajok valamelyikével, minden bizonnyal kereszteződésnek kellett történnie, nagy formagazdagságot eredményezve.

1.1. ábra: A Kaukázusban amerikai kutatók által begyűjtött Malus sieversii alakgazdagsága (Foto: http://exhibits.mannlib.cornell.edu/apples/expeditions.htm )

A fajták származási kapcsolatait és rokonságát hűen tükröző, molekuláris bélyegeken alapuló filogenetikai rendszer kidolgozása még várat magára. Számos kérdés megválaszolatlan, így például tisztázatlan, hogy hazai vonatkozásban a Kárpát-medence régi fajtáinak genetikai anyagában milyen mértékben vannak jelen a Malus sylvestris, illetve más Malus taxonok génjei. Az erre vonatkozó első hazai eredményeket éppen a BCE Genetikai és Nemesítés, valamint a Gyümölcstermő Növények Tanszék közös munkája alapján publikálták.

A Pomoidae alcsaládba tartozó legtöbb faj esetében a haploid kromoszómaszám x = n = 17, mely minden bizonnyal úgy alakult ki, hogy a Gillenia nemzetség (x = 9) egyik ősének autopoliploidizációjával 18 kromoszóma jött létre, majd azt követően egy kromoszóma törlődött a genomból. A termesztett almafajták többsége diploid (2x = 34). A triploidok (3x = 51) két diploid fajta vagy ritkábban tetraploid x diploid illetve diploid x triploid fajták utódaként keletkeznek. Öröklődési esélyük elenyésző, hiszen két diploid fajta utódaként átlagosan 0,3% arányban keletkeznek, de erőteljesebb növekedésük s jó gyümölcstulajdonságuk révén, a szelekció során nagyobb esélyük van a kiemelésre. Ennek eredményeként a közel 70 millió tonnás világtermésből a triploidok aránya ma kb. 5%-os. Közülük néhány világfajtává vált (pl. ‘Jonagold’). A tetraploidok (4x = 68) diploid fák kiméráiként vagy igen ritkán triploid x diploid fajták utódaként keletkezhetnek. Hexaploid növényeket triploidok kolchicinnel való kezelése után nyerhetünk. Az utóbbi két típusnak nagyon hosszú a juvenilis fázisa, s az ebből eredő késői termőrefordulás miatt a termesztésben sincs számottevő jelentőségük. A mesterségesen előállított haploid növények csak nemesítési szempontból jelentősek. 2010-ben 85 kutató együttműködésének eredményeként ismertté vált az almagenom, melyről az első magyar nyelvű ismertetés a Magyarország kultúrflórája „Az alma” című kiadványában olvasható.

Nemesítési módszerek

A jól tervezett és végrehajtott gyümölcsnemesítés lényegében három fő feladatot ölel fel (a) a genetikai sokféleség megteremtése; (b) a legjobb genotípusok kiválasztása; (c) a kiválasztott genotípusok (magoncok) értékelése, hogy valóban versenyképesek lehetnek-e a termesztésben és a piacon. A konvencionális almanemesítési programokban mindezidáig a következőkben részletezett nemesítési módszereket alkalmazták sikerrel.

Ismert vagy ismeretlen eredetű magoncok szelekciója.

A termesztésben legsikeresebbnek bizonyult fajták nagy része így keletkezett. Példaként a ‘Golden Delicious’, a ‘Jonathan’ és a ‘Red Delicious’ említhető meg, amelyeket az USA-ban az árutermesztés kezdetén létesített magoncültetvényekben fedeztek fel. További példa a ‘McIntosh’, amelyet Kanadában egy legelőt szegélyező magoncsövényből emeltek ki. A közelmúltban klubfajtaként sikeressé vált ‘Cameo’ is így keletkezett (1.2. ábra).

1.2. ábra: Az ismeretlen eredetű magoncként keletkezett ‘Cameo’ gyümölcse (Foto: Szalay László)

Keresztezéses nemesítés.

Ha valamilyen világos célt akarunk elérni, akkor nemcsak az anyafajta, hanem az apafajta ismerete is elengedhetetlen, vagyis a szülőfajták megválasztása nagyon fontos eleme a nemesítő munkának. Így állították elő pl. az USA-ban a ‘Jonathan’ és ‘Golden Delicious’ keresztezésével a ‘Jonagold’-ot, s így hozták létre a Fuji, Gala és Elstar fajtákat is.

A hibridizáció még ma is nagyon elterjedt a legjelentősebb betegségekkel (ventúriás varasodás, almafalisztharmat, tűzelhalás) szemben rezisztens fajták nemesítésében. Számos esetben a szülőfajták kiválasztásakor a rezisztencia génjé(i)t örökítő vad fajokhoz is visszanyúlnak, s ún. módosított visszakeresztezések alkalmazásával, több további generáció után állítják elő a megfelelő gyümölcsmérettel rendelkező rezisztens árufajtákat (1.3. ábra: ‘Cordelia’). A multirezisztencia eléréséhez vagy annak más jó tulajdonságokkal való kombinálásához, ill. piramidálásához is többlépcsős keresztezésre van szükség.

1.3. ábra: A hazai nemesítésű ’Cordelia’ pedigréje

Természetes mutációk kiemelése.

Egyes almafajtáknál gyakori a természetes mutáció, s ilyen módon sok fajtával bővült a fajtaválaszték. Megváltozhat a gyümölcsszín, ilyen például az intenzívebb piros gyümölcsszín megjelenése a ‘Jonagold’-ból keletkezett ‘Jonagored’ fajta esetében. Gyakori a növekedési jelleg és a terméshozási típus megváltozása a gyengébb növekedésű, mérsékeltebben elágazódó, rövidebb ízközű egyedek megjelenésével. Ilyen pl. a ‘Golden Delicious’ fajtából keletkezett spur habitusú ‘Golden Spur’ vagy a ‘McIntosh’ fajtából keletkezett oszlopos, azaz elágazásmentes ‘Wijcik’. A gyümölcsszín és a terméshozási jelleg együttes megváltozására példaként a ‘Starking’-ból keletkezett ‘Redspur Delicious’ említhető.

A fajták e hajlama eltérő, pl. a ‘Delicious’, a ‘McIntosh’, a ‘Gala’, a ‘Fuji’ és az imént említett ‘Jonagold’ fajtákból nagyon sok változat keletkezett ilyen módon. A mutáció útján keletkezett változatokat a keresztezéses nemesítésben szülőfajtaként akkor használhatjuk fel sikerrel, ha a mutáció az L-2 réteget is érintette. A ‘Fuji’ természetes rügymutációi közül legjobb színeződésű Kiku, amelyet egy olasz farmer fedezett fel, s amit ezen a néven csak a fajtaklub tagjai hozhatnak forgalomba.

1.4. ábra: A ‘Fuji’ (A) és a Kiku (B) színeződése. [Foto: Tóth Magdolna (A) és http://goodfruitguide.co.uk/fruits/apples/kiku/apple-kiku-kiku_brak-ontree-350x262 (B)]

Indukált mutáció

Az alma esetében a szomatikus sejtek genetikai tulajdonságának megváltoztatására leggyakrabban a röntgensugarakat alkalmazták, de lehetséges még gamma- és neutronsugárzás, valamint kémiai anyagokkal való beavatkozás is. A tetraploidok kialakulását kolchicin alkalmazásával lehet indukálni.

Annak ellenére, hogy néhány sikeres példát említhetünk (a ‘Cox narancs renet’ öntermékenyülő klónja; a ‘Golden Delicious’ parásodásra kevésbé hajlamos indukált mutánsa a ‘Lysgolden’ és a ‘Golden Haidegg’), az egykor közkedvelt módszer eredményessége mégis vitatható. Ma már alig alkalmazzák, mivel többségében csak instabil kimérákat sikerült létrehozni, s gyakran nem várt hatásokat (pl. gyengébb termőképesség, torzult megvastagodás) is eredményezett az indukált mutáció. Ráadásul az is kiderült, hogy a jobban színeződő változatok gyümölcse aromaanyagokban szegényebb, mint az alapfajtáké.

Klónszelekció

Hazánkban fajtajavítási célú klónszelekciót a ‘Jonathan’ és ‘Starking’ esetében végezték el, s ma már csak a klónjaik szaporíthatók (pl. ‘Jonathan M 41’, ‘Starking Nm 47’). Külföldön a jobb termőképesség eléréséhez vírusmentesített növényegyed utódait vonják be a köztermesztésbe. Utóbbira jó példák a ‘Jonagold’ vírusmentes klónjai, amelyek a nyugat-európai termesztésben igen jól szerepelnek.

1.5. ábra: A ‘Jonathan’ alapfajta (A) és a ‘Jonathan M 41’ (B) színeződése. (Foto: Tóth Magdolna)

Biotechnológia a nemesítés szolgálatában.

A szinte korlátlanná szélesedő lehetőségek miatt egyre inkább segítik ilyen módszerekkel a konvencionális nemesítést. A mikroszaporítás, mint biotechnológiai módszer az almafajták saját gyökéren való termesztését tenné lehetővé. Ennek az oszlopos fajták szaporításában lenne jelentősége.

A markerezés ma már szinte általános eljárás a nemesítésben. A technika nagyon sokat fejlődött, először fehérjealapú (biokémiai) markereket használtak, később a kutatások a megbízhatóbb DNS-alapú (RFLP, RAPD, SSR, AFLP és S-SAP) markerezési technikák bevonásával folytatódtak. Korszerű nemesítési programokban ma már általános a munka genetikai markerezéssel való támogatása.

A növénytranszformáció lehetősége nagyon ígéretes, hiszen mind a biotikus, mind az abiotikus rezisztencia fokozásában és a minőség javításában határtalan lehetőségeket kínál. Az első transzformált almafajta a ‘Greensleeves’ volt. Mindmáig közel 50 almafajta genetikai módosítását végezték el, de transzgénikus almafajta eddig nem került kereskedelmi forgalomba. A növénytranszformáció a génműködés megismerése révén nagyon fontos tudományos vizsgálatokat is szolgálhat. Tekintettel arra, hogy Európában a fogyasztók a transzgénikus növényekkel kapcsolatban eléggé elutasító magatartást tanúsítanak, az almanemesítők és biotechnológusok Európában a ciszgénikus eljárásra tértek át. Ez azt jelenti, hogy a nemesítő csak a növényi génbankjából származó gént használ fel a növénytranszformáció során. Kérdés, hogy sikerül-e a közvéleményben tudatosítani, hogy a ciszgenikus növények minden szempontból veszélytelenek.

Mindamellett a növénytranszformáció a transzgénikus technológia kutatása és kísérleti alkalmazása azonban tudományos szempontból nagy jelentőségű, hiszen segít megismerni a gének működését, biológiai funkcióját. A nemesítésben például óriási jelentőségű az a német transzgénikus alma, amelyik a gyökereztetést követő üvegházi nevelés során legkésőbb 10 hónap elteltével virágot hozott.

Legfontosabb nemesítési célok

Az alábbiakban felsorolás jelleggel összesítjük a jelenlegi legfontosabb nemesítési célokat, a legfontosabb eredményekről, az öröklődési viszonyokról bővebben a Magyarország kultúrflórája sorozat „Az alma” című kötetében olvashatnak.

Biotikus rezisztencia kialakítása az alábbi károsítókkal szemben:

• ventúriás varasodás,
• lisztharmat,
• tűzelhalás,
• levélrozsda,
• kártevők (pl. levéltetűvel, vértetűvel szembeni ellenállóság

Gyümölcsminőségi tulajdonságok javítása:

• gyümölcsméret,
• gyümölcsalak,
• gyümölcsszín,
• felületi rozsdásodás vagy attól való mentesség elérése,
• a kívánt gyümölcshússzín elérése,
• a húsállomány javítása,
• az íz és zamat, a beltartalmi és egészségvédő értékek fokozása,
• különböző élelmiszeripari célokra (lé, sűrítmény, lékészítmények, pudingalma, befőtt, almapüré, bébiétel, aszalványok, gyorsfagyasztott, alkoholos termékek, pektin stb.) való alkalmasság,
• gyümölcshibákra való hajlam mérséklése.

Érési idő szabályozása, a pultállóság és eltarthatóság javítása.
A virágzási idő szabályozása.
A terméskötődés mértékének és módjának (pl. egy virágzatból egy gyümölcs) szabályozása.
Öntermékenyülés elérése.
A növekedési erély és fahabitus módosítása.
Speciális nemesítési célok:

• a télállóság javítása,
• a téli hidegigény szabályozása,
• partenokarpia elérése, pl. az oszlopos habitussal való kombinálása.

Szemelvények a hazai almanemesítésről

Az alma a Kárpát-medencében is régóta ismert gyümölcsfaj. A vadalma gyümölcsét a Kárpát-medence prehisztorikus lakói már fogyasztották. Különböző forrásokban a kora középkortól felbukkan a vadgyümölcsök gyűjtögetésének, feldolgozásának említése. A XVI. századtól főúri kedvtelésként jelenik meg a nemesített házialmafajták kipróbálása. A török hódoltság idején, a balkáni úton más gyümölcsök mellett néhány almafajtát is kapott a magyarság. A nyugati fajták hazánkban a francia parkstílussal együtt, a XVIII. sz-ban az Esterházy, Károlyi és a Grassalkovich család kertjeiben tűnnek fel először, s vonulnak be később az üzemi termesztésbe. A XIX. század végén és a XX. sz. elején honosított amerikai fajták bevezetésével jelentősen átalakult az üzemi fajtahasználat.

A fajták megválasztását segítették a nagy pomológus elődök által végzett fajtaértékelések és egzakt leírások. Lippay a Gyümölcsöskert című művében már 23 almafajta nevét sorolja fel. A XVII–XIX. sz. folyamán pomológiai tárgyú levelezések zajlanak. A XIX. sz. második és a XX. sz. első felében tudományos igényű gyümölcsészeti kutatásokat, összeírásokat végeznek. Többek között Entz Ferenc, Bereczki Máté és Angyal Dezső tollából világszínvonalú pomológiai munkák jelentek meg nyomtatásban.

A hazai almanemesítés viszonylag rövid múltra és más országokhoz viszonyítva szerény eredményekre tekinthet vissza. Természetesen az alma esetében is volt szerepe a népi szelekciónak, s a Kárpát-medencében előállított almafajták egy része egyházi kertekben keletkezett, de programszerű almanemesítésről a XX. sz. második harmadáig nem beszélhettünk. Külföldi példákkal összevetve ez nagyon előnytelen volt, hiszen a hazai nemesítés az adottságainkhoz jobban alkalmazkodó fajtaválaszték kialakítására adott volna lehetőséget.

A XX. században tevékenykedő hazai almanemesítők listáján Porpáczy Aladár, Maliga Pál, Budai József, Tamássy István, Dániel Lajos, Nyújtó Ferenc és Kovács Sándor neve említhető meg. Sikeres klónszelekciós tevékenységgel Tomcsányi Pál, Éles Zoltán, valamint az Újfehértói Gyümölcskutató munkatársai segítették a hazai fajtaválaszték fejlesztését. A hibridizációs programok többségében a lisztharmat elleni rezisztencia szerepelt a legfontosabb nemesítési célok között. Maliga Pál és Tamássy István keresztezési programjából nem lett egyetlen regisztrált fajta sem, de a többi programnak sem volt számottevő hatása a hazai üzemi fajtahasználatra. Az állami elismerést elnyert fajták száma (6 db) tekintetében a Kertészeti Egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékén Kovács Sándor által az 1960-as években kezdett hibridizációs nemesítés volt a legeredményesebb, de az ő fajtái sem vonultak be nagy arányban az üzemi termesztésbe. A közelmúltban Szabó Tibor, Görög Erika és Soltész Miklós nevével bővült az almanemesítők listája, s szabadmegporzású magoncokból származó négy új államilag elismert fajtájuk üzemi kipróbálásra vár.

Minden eddigi hazai almanemesítési program közül tervezettség, szervezettség, módszeresség tekintetében kiemelhető a Corvinus Almanemesítési Program, amely egy nemzetközi szinten is korszerű, a hazai adottságokra kidolgozott új almanemesítési eljárás kidolgozásával teljesedett ki, s működik napjainkban is. A nemesítési eljárást kidolgozó és a munkát irányító Tóth Magdolna a programmal csatlakozott a FruitBreedomics európai almanemesítő hálózathoz. Eddigi fajtabejelentéseiben különböző fajták esetében társnemesítői voltak: Kovács Szilvia, Bodor Péter, Veres Emese, Ficzek Gitta, Elek Rita, Király Ildikó és Pázmándi Ildikó.

Ennek az 1985-ben több mint 6000 magonccal indított, majd 1992 óta folyamatosan évente 5–7000 magonc vetésével végzett almanemesítési program fő irányai: (1) jobb minőség; (2). multirezisztencia; (3) vöröshúsú alma; (4) rezisztens pollenadó díszalma; (5) magyar génforrások. A hibridértékelés egyik fő szempontja az alma legveszélyesebb betegségeivel (ventúriás varasodás, almafalisztharmat, tűzelhalás és ágrákosodás) szembeni tolerancia vagy rezisztencia. A szelekciós munkát molekuláris markeranalízissel és a gyümölcsök beltartalmi analízisével is támogatják. A friss fogyasztásra való alkalmasság mellett fontos törekvés az almából készíthető feldolgozott termékekhez célfajták vagy kettős hasznú fajták előállítása. Ezért az utóbbi évtizedben a nemesítő munkában különleges minőségi célok (pl. almachips előállításra alkalmas, gyors húselszíneződésre nem hajlamos fajták, kompótalma készítésre alkalmas világos héjú és húsú, magas beltartalmi értékű fajták, továbbá vöröshúsú fajták) nemesítése is előtérbe került.

A nemesítési program eredményeként 2011-ben és 2012-ben négy államilag elismert almafajta került fel a nemzeti listára. Ezen kívül jelenleg további hét fajtajelölt van állami elismerésre bejelentve. A nemesítő munkához több tucatnyi új nemesítési génforrást választottunk ki, melyek közül nemzetközileg is elismertek a tűzelhalással szemben ellenálló Kárpát-medencei régi almafajták.

A fajtahasználat nemzetközi és hazai helyzete

Almából régóta széles fajtaválaszték áll a termesztők rendelkezésére, s egyre jobb fajtákkal bővül a fajtaválaszték. A fogyasztók egyértelműen az árukínálat bővítésében lennének érdekeltek, ennek ellenére az üzemi fajtahasználatban régóta néhány fajta dominanciája tapasztalható. Úgy tűnik, hogy egy adott fajta előnyös tulajdonságainak és a fogyasztói elvárásoknak a szerencsés találkozása önmagában nem elegendő a sikerhez, a fajták népszerűvé válását a kereskedelmi és árukezelési szempontok, termesztéstechnológiai változások, esetenként akár nem célzott reklámok is jelentősen befolyásolhatják.

Például a Red Delicious és Golden Delicious fajtákat az 50-es és 60-as években részben az tette népszerűvé az USA-ban, hogy gyümölcseik jól mutattak az akkor sorra nyíló szupermarketek polcain. A ‘Granny Smith’ először szezonon kívüli almaként érkezett a déli féltekéről, s a 70-es és 80-as években a savasabb gyümölcs kedvező fogadtatása miatt nőtt a termesztési aránya az északi féltekén is. A ‘Gala’, a ‘Fuji’ és a ‘Braeburn’ megjelenése a 90-es években egybeesett a hipermarketek megnyitásával, amelyekben egyre nagyobb pultfelületet szántak a gyümölcsnek, s ahol a tálcás kiszerelésnél elsődleges szemponttá vált a pulton tarthatóság. Hazánkban a ‘Granny Smith’ sikeréhez az is hozzájárult, hogy egy fogpasztareklám végén a fogorvos egy zöldalmába harapott bele. Olyannyira hatásos volt ez, hogy a piacon a ‘Granny Smith’ gyümölcsét „blend a med alma” felirattal árusították.

1.6. ábra: Sorolt gyümölcsök a szupermarket polcán (Foto: Tóth Magdolna)

A termesztéstechnológia szerepére jó példa a ‘Golden Delicious’ és a ‘Jonagold’ európai elterjedése, ugyanis ezek a fajták „standard Golden” terméshozási típusukkal ideálisak a karcsú orsó koronaformához. Magyarországon az alany, a sor- és tőtávolság helytelen megválasztása, valamint a Jonathan fajtára kidolgozott „Nagy Sándor féle metszés” sematikus alkalmazása miatt végződött kudarccal a Red Delicious alakkör standard növekedésű fajtáinak bevezetése, s ugyanakkor éppen ez segítette a metszési technológiát jól toleráló ‘Idared’ elterjedését.

Magyarországon hosszú ideig a ‘Jonathan’ volt a fő fajta, még 2001-ben is 60% feletti részaránnyal rendelkezett. Az 1995 és 2003 között létesült ültetvényekben már 10%-ra csökkent az aránya, s hazánkban is elterjedtek a világfajták, s megjelentek a varasodásrezisztens fajták.

Nemzetközi vonatkozásban megállapítható, hogy az üzemi almatermesztés szinte mindenütt néhány fajtára korlátozódott, mégis volt eltérés az egyes földrészek fajtahasználatában. A globalizálódott almakereskedelem s annak az üzemi fajtaösszetételre gyakorolt hatása miatt – nagyjából az ezredforduló óta – megváltozott a helyzet, s világszerte ugyanazok a fajták szerepelnek a termesztésben. Egy Kínát nem érintő, de a 34 legjelentősebb termesztő országra kiterjedő felmérés szerint már 2000-ben mindössze öt fajta (mennyiségi sorrendben: ‘Red Delicious’, ‘Golden Delicious’, ‘Granny Smith’, ‘Gala’, ‘Fuji’) adta a világ almatermésének 60%-át! Ha Kínát is figyelembe vesszük, s a közelmúltra vonatkozóan végzünk számításokat, akkor az említett fajták kb. 50%-os arányán belül 20%-on felüli részesedéssel a ‘Fuji’ került az élre. A további fajták közül – főként Európában – csupán a ‘Jonagold’ és az ‘Idared’ mennyisége számottevő.

Ha a tendencia folytatódik, akkor ez mind a friss étkezési gyümölcs, mind a feldolgozott élelmiszeripari termékek vonatkozásában a választék jelentős beszűkülését eredményezi, s ráadásul egy esetleges epidémia veszélyével is számolni kell. Ezért az almanemesítők egyik fontos célkitűzése a fajtahasználat újbóli diverzifikálása, s a környezettudatos termesztésnek legmegfelelőbb, de régiónként önálló fajtaválaszték kialakítása. Ezért is fontos megismerni a jelenleg perspektivikusnak tekinthető fajtaújdonságokat.

Fajtaújdonságok – hazai kipróbálásra, ill. telepítésre javasolható fajták

Hazai nemesítésű multirezisztens almafajták

Artemisz

A ‘Prima’ szabadmegporzású magoncaként állították elő a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszéken. SSR vizsgálati eredmények szerint a ‘Jonathan’ az apafajta. Hazai szabadalmaztatása folyamatban van, ezt követően kezdődik a termesztésbe vonása. Szeptember második hetében szüretelhető, ipari célfajta (sűrítmény és aszalvány), de a savas almát kedvelőknek friss étkezésre is javasolható. Gyümölcse középnagy v. nagy, kúpos, felületi bordázottsága közepes. Sárga alapszínét a gyümölcs nagy felületén barnáspiros fedőszín borítja. Héja közepesen hamvas, középnagy lenticellákkal fedett. Húsa fehér, nem barnuló, szilárd, roppanó, íze savanykás, jellegzetes parfümös zamattal. Fája középerős növekedésű, habitusa elterülő, termőnyársakon és hosszú vesszőkön egyaránt képez virágokat. Termőrefordulása középkorai, bőtermő, terméshozása rendszeres. Középkorai v. középkései virágzású. S genotípusa: S₂S ₇. Varasodással szembeni rezisztenciája több gén által meghatározott (Vf és Vh2-Vh8). Lisztharmattal szemben is ellenálló, tűzelhalás fertőzésnek virágai megfelelően, hajtásai nagyon jól ellenállnak.

1.7. ábra: Az ‘Artemisz’ gyümölcse (Foto: Pázmándi Ildikó (A) és Tóth Magdolna (B))

Cordelia

A ‘Prima’ és a ‘Granny Smith’ hibridjeként nemesítették a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszéken. CPVO szabadalmaztatása folyamatban van, ezt követően kezdődik a termesztésbe vonása. Október első dekádjában két menetben szedhető, friss étkezésre, sűrítménynek, almasziromnak és pürének egyaránt kiváló. Gyümölcse igen nagy, ellipszoid alakú, felületi bordázottsága mérsékelt, héja közepesen zsíros. Az alapszín sárgászöld, rajta 40–60%-os felületen világospiros v. piros fedőszínnel és közepes nagyságú lenticellákkal. Gyümölcshúsa krémszínű, szilárd, roppanó húsú, közepesen lédús, savas-édes, kellemes ananászos zamattal, kiemelkedő polifenol- és pektintartalommal. Fája középerős növekedésű, habitusa elterülő, főleg termőnyársakon képezi terméseit. Korán termőre fordul, és jó a termőképessége. Virágzási ideje korai v. középkorai, S₂S₂₃ allélok határozzák meg termékenyülési kompatibilitását. Varasodással (Vf és Vg) és lisztharmattal szemben ellenálló, tűzelhalással szemben hajtása mérsékelten rezisztens, nagy fertőzési nyomás esetén a virág fertőződhet.

1.8. ábra: A ‘Cordelia’ gyümölcse (Foto: Pázmándi Ildikó és Tóth Magdolna) 

Hesztia

A ‘Prima’ szabadmegporzású magoncaként nemesítették a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszéken. CPVO szabadalmaztatása folyamatban van, ezt követően kezdődik a termesztésbe vonása. Augusztus utolsó és szeptember első hetében két menetben szedhető, többhasznosítású fajta (friss étkezés, aszalvány és sűrítmény). Gyümölcse nagy v. igen nagy, alakja kúpos, bordázottsága közepes. Sárgászöld alapszínén a gyümölcs 60–80%-án piros fedőszín alakul ki, melyet erős hamvasság és közepes sűrűségben apró lenticellák fednek. Húsa világossárga, közepesen szilárd, roppanó, lédús, édes-savas, kellemes aromával és kiemelkedő polifenol-tartalommal. Tárolás során a 2 ºC alatti hőmérsékletre érzékeny. Fája középerős növekedésű, habitusa elterülő. Termőnyársakon és hosszú vesszőkön egyaránt fejleszt terméseket. Termőrefordulása középkorai, rendszeresen és jól terem. Virágzási ideje középkései v. kései, S genotípusa: S₇S ₁₀. Több gén által kódolt (Vf, Vh2-Vh8 és Vg) varasodásrezisztenciával, s emellett lisztharmattal és tűzelhalással szemben is magas rezisztenciával rendelkezik.

1.9. ábra: A ‘Hesztia’ gyümölcse (Foto: Pázmándi Ildikó (A) és Tóth Magdolna (B))

Rosmerta

Az ‘All Red Jonathan’ és a ‘Prima’ keresztezésével állították elő a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszéken. Hazai oltalmaztatása folyamatban van, ezt követően kezdődik a termesztésbe vonása. Szeptember harmadik hetében szüretelhető, friss étkezésre és sűrítménynek is alkalmas. Gyümölcse középnagy, alakja kúpos. Sárgászöld alapszínét a gyümölcs csaknem 100%-án sötétpiros fedőszín borítja. A felületen kevés, közepes nagyságú lenticellák találhatók, a héj zsírossága erős. Húsa krémszínű, középkemény, gyengén v. közepesen lédús, édes-savas, a ‘Jonathan’-hoz hasonló. Pufikosodás megelőzése érdekében kalciumos permetezéseket igényel. Fája középerős növekedésű, elterülő, termőnyársakon és hosszú vesszőkön egyaránt hoz terméseket. Nagyon korán fordul termőre, jól és rendszeresen terem. Virágzási ideje középkorai, S genotípusa: S₉S₁₀. Varasodásrezisztens (Vf), lisztharmattal és tűzelhalással szemben mérsékelten ellenálló (hajtás és virág is). Humuszban szegény talajon előnyösebb MM. 106 alanyon termeszteni.

1.10. ábra: A ‘Rosmerta’ gyümölcse (Foto: Pázmándi Ildikó (A) és Tóth Magdolna (B)

Integrált termesztésre javasolható részlegesen rezisztens új hazai fajták

MT-01 (javasolt név: Rodonit)

A 'Golden Delicious' anyafajta Dániában kiemelt klónjának szabadmegporzású magonca, apai szülőfajtája ismeretlen. A BCE Gyümölcstermő Növények Tanszéken nemesítették. Vírustesztelése befejeződött, a közeljövőben várható állami elismerése. Szeptember első dekádjában szüretelhető, de hosszú ideig tárolható. Gyümölcse középnagy, alakja lapított gömbölyded. Az érett gyümölcs alapszíne sárga, fedőszíne tetszetős világos- v. narancspiros. Sárga húsa közepesen kemény, íze édes-savas, gazdag beltartalmi értékű, zamatos, enyhén illatos. Fája középerős növekedésű, nagyon korán fordul termőre, nagyon jó a termőképessége. Virágzási ideje középkorai. Varasodással szembeni ellenállósága parciális, célzott védekezés nélkül lombja fertőződhet, de gyümölcsén legfeljebb korlátozott perzselés mutatkozik. Lisztharmatra mérsékelten rezisztens, tűzelhalásra mérsékelten fogékony. Az előrejelzésen alapuló, csökkentett költségű integrált növényvédelemmel termeszthető.

 MT-11 (Javasolt név: Karneol) 

A 'Golden Delicious' anyafajta Angliából származó klónjának és a 'Gloster' apafajta keresztezésével nemesítették a BCE Gyümölcstermő Növények Tanszéken. Állami elismerése a közeljövőben várható. Szeptember második felében két menetben szedhető, tartós tárolásra alkalmas. Gyümölcse nagy, megnyúlt csonka kúp alakú, szinte a teljes felületen kármin-, majd bordópirossal mosott. Húsa zöldessárga, szilárd, lédús, édeskés ízű, kellemesen zamatos. Fája kezdetben erős, később középerős, feltörő, majd elterülő. Középkorai termőre fordulás után a fokozott gyümölcskötődési hajlam nagyon jó termőképességet eredményez. Kései virágzású. Részleges varasodás-ellenállóságot kódoló Vh2-Vh8 rezisztenciaallélt hordoz, célzott védekezés nélkül lombja nagyon, gyümölcse kissé fogékony. Lisztharmattal szemben ellenálló, tűzelhalás fertőzésnek virágai és hajtásai is mérsékelt rezisztenciát mutatnak. Az előrejelzésen alapuló, csökkentett költségű integrált növényvédelemmel termeszthető. 

 Honosított és ígéretes külföldi varasodásrezisztens fajták

Baujade

Franciaországban nemesített, szabadalmi oltalommal védett fajta. Többgenerációs keresztezés eredménye, közvetlen szülőfajtája a ʻGranny Smith’ és a P5R 42-52 számú hibrid. Október közepén szüretelhető, gyümölcse áprilisig jól eltartható. Elsősorban friss étkezési célokra ajánlott. Gyümölcse középnagy, kúpos gömbölyded, enyhén viaszos héja zöld, s halvány lenticellákkal borított. Zöldesfehér húsa kemény, lédús, harmonikus ízű. Középerős v. erős növekedésű, közepes elágazódási hajlammal. Középkései v. kései virágzású. Jól és rendszeresen terem. Meleg termőhelyekre való, mert máshol nem garantlható a beérése. Varasodásrezisztens ( Vf gén), vizsgálataink szerint lisztharmatra közepesen, tűzelhalásra kevéssé fogékony.

1.15. ábra: A ‘Baujade’ gyümölcse (Foto: Tóth Magdolna)

Galarina

Franciaországban a ʻGala’ és a ʻFlorina’ keresztezésével állították elő. Egy-két héttel a ʻGala’ után szüretelhető. Gyümölcse kicsi v. középnagy, lapított gömbölyded, zöldessárga alapszínen a gyümölcsfelület 65–100%-át fedi a narancsvörös fedőszín, rajta sötétpiros sávokkal. Húsa sárgásfehér, sokáig nem barnuló, roppanó, lédús, íze aromás és enyhén savas, mivel viszonylag alacsony a cukortartalma. Varasodásrezisztens fajta (Vf), s a francia és kanadai tesztelések során lisztharmattal, ill. tűzelhalással szembeni fogékonyságot sem tapasztaltak.

1.16. ábra: A ‘Galarina’ gyümölcse (A), melyek sokáig a fán maradnak (B) (Foto: http://www.cyberfruit.info/apple/galarinadescription.asp)

Goldrush (Syn.: Co-op 38)

Az USA-ban nemesítették, a Malus floribunda 821 ötödik generációs utódja, pedigréjében a ‘Golden Delicious’ is szerepel. Igen kései érésű, október elején, közepén szüretelhető, legalább 7 hónapig jól tárolható. Gyümölcse középnagy v. nagy, tojásdad alakú, héja sima felületű. Színe zöldessárga, utóérés után mélysárga, a napos oldalon pirosas v. bronzos pírral. A gyümölcs felületét elszórtan feltűnő lenticellák borítják. Húsa sárga, mérsékelten durva szövetű, kemény és roppanó. Fűszeres, gazdag aromájú, íze savas. Középerős növekedésű, kissé feltörő habitusú, elsősorban rövid termőrészeket fejleszt. A középkései virágzási csoportban virágzik, S genotípusa: S₂S₂₈. Igen jó termőképességű, de alternanciára hajlamos, ezért gyümölcsritkítást igényel. Varasodásrezisztens fajta (Vf és Vfh), s vizsgálataink szerint mérsékelt ellenálló-képességgel rendelkezik a tűzelhalással szemben, a lisztharmatra viszont mérsékelten fogékonynak bizonyult.

1.17. ábra: A ‘Goldrush’ gyümölcse (Foto: Pázmándi Ildikó)

Reanda

Németországban nemesítették a ‘Clivia’ és a Malus floribunda harmadik nemzedékű hibridjének keresztezésével. Hazánkban államilag elismert fajta, hazai képviselőként szaporítja egy faiskola. Szeptember közepétől szüretelhető, hűtőtárolóban február végéig tárolható. Kettős hasznosítású, azaz a gyümölcsök asztali almaként v. ipari célra (sűrítmény) is értékesíthetők. Gyümölcse középnagy v. nagy, alakja gömb v. kissé megnyúlt csonkakúp. Héja kissé hamvas, alapszíne zöldessárga, amelyet a felület 3/4 részén pirossal bemosott fedőszín borít. Húsa sárgásfehér, kemény, lédús, íze kellemesen édes-savas, aromás. Fája gyenge növekedésű, laza koronájú. Virágzása középkései. Korán termőre fordul, jól és kiegyenlítetten terem. A téli s tavaszi fagyoknak viszonylag jól ellenáll. Varasodás- (Vf gén) és tűzelhalás-rezisztens, a lisztharmattal szembeni ellenállóképessége mérsékeltebb, az ágrákosodásra alacsony a fogékonysága. Keserűfoltosság megelőzése érdekében Ca-os permetezés javasolt.

1.18. ábra: A ‘ Reanda’ gyümölcse (Foto: Tóth Magdolna)

Rebella

Németországban nemesítették a ’Golden Delicious’ és a ’Remo’ keresztezésével. Hazánkban államilag elismert fajta, hazai képviselőként egy faiskola forgalmazza. Szeptember közepén, végén szüretelhető, és januárig jól megtartja beltartalmi értékeit. Nemesítői asztali almaként vezették be, de a gyümölcsök ipari célra (sűrítmény) is nagyon alkalmasak. Gyümölcse nagy v. középnagy, gömbölyded v. enyhén megnyúlt. Sárga, zölden pettyezett alapszínű héját 80%-ban borítja a világospiros fedőszín. Húsa sárga, puha, lédús, édes, enyhén savas, fajtára jellemző aromájú. Középerős növekedésű, szétterülő ágrendszerű, ritka koronát nevel. Középkései virágzású. Korán fordul termőre, általában kiválóan és rendszeresen terem. Termőhellyel szemben nem igényes. Varasodással (Vf gén), lisztharmattal, gyümölcsfa takácsatkával szemben ellenálló. Virágai tűzelhalásra nagyon fogékonynak bizonyultak.

1.19. ábra: A ‘ Rebella’ gyümölcse (Foto: Tóth Magdolna)

Remo

Németországban állították elő a ‘James Grieve’, valamint a Malus floribunda harmadik generációjú utódjának keresztezésével. Hazánkban államilag elismert fajta, hazai képviselőként egy alföldi faiskola forgalmazza. Szeptember közepén, egyes évjáratokban az első dekádban szüretelhető, s minőségét november végéig jól megőrzi. A sűrítménygyártás célfajtája, de meleg évjáratokban és tárolás után friss étkezési almaként is értékesíthető. Gyümölcse középnagy, enyhén lapított gömb alakú, a felület 50–70%-a borvörös, mosott fedőszínnel s gyakran hálószerű perzselődéssel borított. Magas sav- és cukortartalommal rendelkezik. Gyenge növekedésű, laza koronájú, hajtásrendszere vékony és lecsüngő, ipari célültetvényben legalább M. 26 v. erősebb alany javasolható. Virágzási ideje középkorai. Kiváló termőképességű, terméshozása rendszeres. Rezisztens a varasodással (Vf) és lisztharmattal szemben, vizsgálataink szerint a tűzelhalással szemben hajtásai mérsékelt rezisztenciát, virágai mérsékelt fogékonyságot mutattak. A téli fagyoknak jól, a késő tavaszi fagyoknak viszonylag ellenáll, s a piros gyümölcs takácsatka sem nagyon károsítja.

1.20. ábra: A ‘ Remo’ gyümölcse (Foto: Tóth Magdolna)

Rozela

A ʻVanda’ és a ʻBohemia’ keresztezésével Csehországban nemesítették. Szabadalmi oltalommal védett, van hazai faiskolai forgalmazója. A ʻGolden Delicious’ előtt egy héttel szüretelhető. Gyümölcse középnagy v. nagy, csonkakúp alakú, a csészénél enyhén bordázott, szinte az egész gyümölcsfelület élénkpiros fedőszínnel borított, rajta ritka fehér lenticellákkal. Húsa sárgás, közepesen kemény, ropogós, lédús, édes, kevés savassággal, kellemes aromával. Fája gyenge v. közepes növekedési erélyű. A fajtára korai termőrefordulás és rendszeres bő termés jellemző. Varasodásra rezisztens (Vf), lisztharmatra toleráns.

1.21. ábra: A ‘ Rozela’ gyümölcse (Foto: http://www.ueb.cas.cz/cs/system/files/users/public/ROZELA.pdf )

Sirius

A ʻGolden Delicious’ és a ʻTopaz’ keresztezésével Csehországban nemesítették. A ʻGolden Delicious’ után 10 nappal szüretelhető. Szabadalmi oltalommal védett, hazai képviselőként egy faiskola forgalmazza. Gyümölcse középnagy v. nagy, lapított gömbölyded. Alapszíne zöldessárga, majd sárga, a napos oldalon alkalmanként halványrózsaszín pír alakul ki. Húsa sárga, kemény, ropogós, lédús, íze édes-savas, aromás. Változatlan légterű tárolóban puhul a gyümölcse, ezért szabályozott légterű tárolás javasolt. Korán fordul termőre, s rendszeres és kiváló a terméshozása. A középkorai csoportban virágzik, triploid, tehát pollenadónak alkalmatlan. Varasodással szemben ellenálló (Vf).

1.22. ábra: A ‘Sirius ’ gyümölcse (Foto: Pázmándi Ildikó)

Topaz

Csehországban nemesítették a ‘Rubin’ és a ‘Vanda’ keresztezésével. Szeptember végén érik, friss étkezési fajta, mely áprilisig tárolható. Gyümölcse középnagy, lapított gömb alakú, hazánkban a kocsánymélyedésnél erősen perzselődik. Sárga alapszínét a gyümölcsfelület 1/4–3/4 részén narancsvörös színű csíkozott és mosott fedőszín borítja. A fedőszínt jellegzetes fehér lenticellák tarkítják. Húsa sárga, kemény és finom szövetű, bőlevű. Íze enyhén édeskés v. harmonikus. Középerős, erős növekedésű, elágazódási hajlama jó. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Virágzása középkorai, s genotípusa: S ₂S₅. Rezisztens a ventúriás varasodásra (Vf), ágrákosodással szembeni ellenállósága is jó, de vizsgálataink szerint lisztharmatra és tűzelhalásra fogékonynak bizonyult. Korábban és jobban színeződő rügymutációja a ʻRed Topaz’, mely fajtavédelem alatt áll.

1.23. ábra: A ‘Topaz ’ termőképessége és kocsánymélyedése (Foto: Tóth Magdolna)

Klubfajták

A nemzetközi fajtahasználatban évről évre nő a klubrendszerben termesztett fajták száma. Az egy-egy fajtára szerveződött klubokban a nemesítés, a faiskolai szaporítás, a termesztés és a gyümölcskereskedés részéről vesznek részt partnerek. Nem titkolt cél a minél nagyobb árbevétel, amelyet egyfelől folyamatos marketing munkával, másfelől a termesztés korlátozásával érnek el. A piaci bevezetéskor folytatott reklámok eredményeként a klubfajták gyümölcse magasabb áron értékesíthető, s ennek megtartása érdekében a konzorcium csak akkor és annyival bővíti a termőterületet, amivel még a magasabb ár fenntartható. Tehát a klubfajták csak a termelők szűk körének biztosítanak magasabb jövedelmezőséget. Bizonyos klubfajták a klubon kívül is termeszthetők, de a márkanév alatt nem értékesíthetők.

Minden önérdekű hozzáállás ellenére megemlíthető azonban egy óriási előnye a klubfajták rendszerének. Nevezetesen az, hogy a világtermés ma még csak pár százaléknyi, remélhetőleg egyre növekvő szeletében – a választék bővítésével – becsempésznek egy kis biodiverzitást a kereskedelembe. Talán ezzel megváltoztatható az a végtelenül káros hatású, „homogén áruból nagy mennyiséget” igény, amit a kereskedelmi láncok manapság diktálnak a beszállítók felé.

A közelmúltban, Európában 34 klubfajta termesztésbe vonásáról számoltak be. Az eddig eltelepített ültetvényfelület a világon kb. 22.000 ha. Örvendetes fejlemény, hogy egyre több rezisztens fajta kerül be a klubfajták táborába. A fajtaválaszték gyümölcsminőségének bemutatására példaként az alábbiakban olvasható rövid jellemzés néhány klubfajtáról. A forgalmazási gyakorlat miatt az alábbi leírásoknál a márkanév van elől, s ha az eltér, zárójelben található a fajta hivatalosan regisztrált neve.

Ariane

Franciaországban nemesítették, egyik szülőfajtája a ʻFlorina’ és a ʻPrima’ hibridje, másik a ʻGolden Delicious’ szabad megporzású magonca. Öt nappal a ʻGolden Delicious’ után szüretelhető friss étkezési alma. Gyümölcse kicsi v. középnagy, csaknem teljes felületen fényespirossal mosott, valamint apró lenticellákkal fedett. Sárgás, kemény és roppanó húsa enyhén savas, karakteres aromával. Gyümölcse 7 hónapig jól tárolható. Varasodásrezisztens (Vf), s ezen kívül a tűzelhalással és a lisztharmattal szemben is jó az ellenállóképessége.

1.24. ábra: Az ‘Ariane ’ gyümölcse. (Foto: http://www.trademe.co.nz/home-living/outdoor-garden-conservatory/plants-pots/shrubs/auction-536843295.htm)

Cameo (Caudle)

Az USA-ban nemesítették a ʻRed Delicious’ szabad megporzású magoncaként. Kései érésű, két héttel a ʻGolden Delicious’ után szüretelhető. Gyümölcse megnyúlt csonkakúp alakú, felülete sárgás alapszínen narancsvörössel mosott, amit piros csíkozottság borít. Húsa kemény, lédús, íze édes és aromás. Hátránya, hogy a reklám alapját képező tetszetős fedőszíne nem minden termőhelyen alakul ki. Probléma az alternanciára való hajlam is.(1. 2. ábra).

Evelina (RoHo3615)

A ʻPinova’ (Corail) jobban színeződő rügymutációja, s klubfajtaként kezdték meg forgalmazását. Maga a ʻPinova’ ‘Clivia’ és a ‘Golden Delicious’ keresztezésével Németországban nemesített friss étkezési fajta. Hazánkban államilag elismert fajtaként forgalmazható. Hazánkban szeptember végén, október elején szüretelhető, s áprilisig kiválóan tárolható. Középnagy, enyhén kúpos gyümölcse a felület felén cinóberpirossal bemosott, ill. csíkozott. Húsa szilárd, lédús, kellemesen édes-savas. Középerős növekedésű, közepesen sűrű, piramidális habitusú fát nevel, amely rendszeresen és kiválóan terem. Középkései virágzású, s túlkötődésre való hajlama miatt az évjáratok többségében gyümölcsritkítás javasolt. Megfelelő vízellátás nélkül s száraz és forró levegőjű termőhelyeken minősége nem megfelelő. Nem rezisztens, de betegségekre alig fogékony, s a téli és tavaszi fagyok sem károsítják.

1.25. ábra: A ‘Pinova ’ (Corail) és az ‘ Evelina’ gyümölcse (Foto: Tóth Magdolna és http://www.botanikfoto.com/preview/image-photo-apple-malus-domestica-evelina-502293.jpg )

Kanzi (Nikoter)

A ʻGala’ és a ʻBraeburn’ hibridje, Belgiumban nemesítették. A ʻGolden Delicious’-szel azonos időszakban érik. Gyümölcse megnyúlt csonkakúp alakú, tetszetős mélypiros mosott fedőszínű. Húsa szilárd, roppanó húsú, íze édes, egy kis savas beütéssel, kellemes aromával. Probléma az elvártnál kisebb gyümölcsméret és az, hogy számos termőhelyen a fedőszín csak a gyümölcs kis felületén alakul ki.

1.26. ábra: Az ‘Nicoter ’ (Kanzi) gyümölcse. (Foto: Szalay László)

Modi (CVVG198)

Olaszországban nemesítették a ʻGala’ és a ʻLiberty’ keresztezésével. Gyümölcse középnagy v. nagy, megnyúlt alakú, mélyvörös fedőszíne a gyümölcs teljes felületét borítja. Húsa kemény, roppanó, lédús, íze édes, s nagyon jó a pultállósága. Rezisztens a varasodással szemben (Vf), s nemesítői szerint toleráns a lisztharmatra és a levéltetűre. Egyes piacokon probléma lehet a túlságosan sötét fedőszín.

1.27. ábra: A ‘Modi ’ gyümölcse (Foto: http://www.goodfruit.com/Good-Fruit-Grower/April-1st-2008/The-green-red-apple/ )

Rubens (Civni)

Olaszországban nemesítették a ʻGala’ és az ʻElstar’ keresztezésével. Közel három héttel a ʻGolden Delicious’ előtt érik. Narancsvörös alapon piros sávokkal tetszetős bikolor gyümölcse van. Húsa kemény, roppanó, íze édes, jellegzetes illattal. Magyarországi teszteléseken eddig jól szerepelt.

1.28. ábra: A ‘Rubens ’ gyümölcse (Foto: http://www.rubens-apple.com/upload/sidebar/m17.jpg )

Tentation (Delblush)

Franciaországban a ʻGolden Delicious’ és a ʻGrifer’ keresztezésével állították elő. Egy héttel a ʻGolden Delicious’ után szüretelhető. Gyümölcse a ʻGolden Delicious’-hez hasonlít, a gyümölcsök napnak kitett oldalán narancsvörös pírral lehelt. Húsa kemény, roppanó, lédús, és íze édeskés, kellemesen gyümölcsös. Hátránya, hogy az árnyékolt gyümölcsök külleme nem nagyon különbözik az alapfajtától, ill. jól ismert változataitól, s a termőképességgel kapcsolatban is aggályok merültek fel.

1.29. ábra: A ‘Delblush ’ (Tentation) gyümölcse (Foto: Tóth Magdolna)

Varasodásrezisztens almafajták ültetvényen belüli társításának legfőbb szempontjai

A pollenadó kiválasztásához a varasodásrezisztens fajták esetében is ismernünk kell a fajták virágzási idejét, a potenciális pollenadó fertilitását, a pollenadó és megporzandó fajta genetikai kompatibilitását és a társítandó fajták várható rovarmegporzási intenzitását. A kompatibilitás meghatározója az S genotípus, amelyet – ha ismert – a fajtajellemzésben közöljük. Azonos S alléllal rendelkező fajták inkompatibilisek, azaz egymással nem társíthatók. Amennyiben az előző fajtaajánlatban szereplő varasodásrezisztens fajtákhoz a hazai termesztésben már elterjedt fajták közül választunk pollenadót, a következőkben ismétlésként szerepeljen itt e tulajdonságuk: Florina (S₃S₉), Prima (S₂S₁₀), Freedom (S ₅S_*), Rewena (S₃S₉).

A varasodásrezisztens almafajták is az alábbi fajtatársítási változatokban vagy ezek kombinációjában telepíthetők: (a) legalább két diploid árufajta; (b) triploid fajtá(k) és legalább két diploid árufajta; (c) fajtatiszta ültetvény Malus sp. pollenadókkal. Az (a) változat szerint a fenti virágzási, fertilitási és kompatibilitási szempontoknak megfelelő kombinációk társíthatók adott ültetvénybe. A diploid fajták közül akkor elegendő csupán két fajtát ültetni, ha azok azonos virágzási időcsoportba tartoznak, és kölcsönösen termékenyítik egymást. E feltételek valamelyikének hiánya esetén kettőnél több fajta táblán belüli társítására van szükség, vagy a két árufajtát Malus sp. pollenadókkal kell kiegészíteni. A pollenadó aránya a termékenyülési szempontból legkritikusabb fajták esetén legalább 16–20% legyen (5–6 sor + 1 sor).

A (b) változatban a triploid árufajták mellé pollenjük nagyarányú sterilitása miatt kell legalább két diploid árufajtát telepíteni. A diploid árufajták részben vagy teljesen ugyancsak helyettesíthetők Malus sp. pollenadókkal. A triploid fajták hatékony megporzási időszaka hosszabb, mint a diploid fajtáké. Ezt célszerű kihasználni két olyan pollenadó választásával, amelyek teljesen lefedik a triploid fajta virágzási idejét. Ez esetben a triploidokhoz is megfelel a 16–20% (5–6 sor + 1 sor) fajtaelhelyezési megoldás.

A (c) változat alapján fajtatiszta ültetvények is létesíthetők. A varasodásrezisztens fajtákhoz rezisztens díszalmafajtákat kell kiválasztani. A díszalmák labilisabb virágzása miatt egy táblába 2–3 díszalmafajtát kell ültetni. Ültetvényen belüli arányuk 5–10%-os legyen, s célszerű azokat minél jobb elosztásban a fő fajta fái közé “beszúrni”.

Varasodásrezisztens fajták telepítésekor a fenti fajtatársítási szempontok mellett arra is tekintettel kell lenni, hogy ne segítsük elő a kórokozó új rasszának kialakulását. Azért, hogy a nemesítéssel elért rezisztencia tartósan megmaradjon, a nemesítésen kívül más lehetőségeket is be kell vonni. Erre szolgál a genetikailag vegyes ültetvények létrehozása. Kerülni kell a rezisztencia szempontjából teljesen azonos genetikai hátterű fajták egyazon táblába való telepítését. Ezért a gyümölcsösbe 2–3 különböző olyan fajtát kell ültetni, amelyeknél különbözik a rezisztenciát meghatározó gén. A varasodásrezisztens fajták jellemzésében ezért közöljük a fajták e tulajdonságát. Például a drezdai nemesítők a Vf és Vr gént hordozó fajták vegyes ültetését ajánlják. Jó megoldás továbbá a Vf+Vg és a Vf+Vh8, illetőleg a Vf és a poligénes fajták (VA) társítása, ha más tényezők (virágzási idő, kompatibilitás) alapján is alkalmasak egymás pollenadóinak. Tájékoztatásul a termesztésben már elterjedt varasodásrezisztens fajták rezisztenciagénjei: Prima és Florina (Vf+Vg), Freedom (Vf+Vr v. VA), Rewena (Vf) közül választunk pollenadót. A vegyes ültetvényekben az új biotípusok megjelenési esélyének mérséklésével a kórokozók (és kártevők) alacsonyabb szinten tarthatók.

Ellenőrző kérdések: 

1. Mikorra tehető az almatermesztés kezdete és mely földrészeken kezdték a termesztésbe vonást?
2. Az egyes kontinenseken mely időszakokban kezdődött az almatermesztés?
3. Ismertesse röviden a céltudatos almanemesítés történetét a kezdettől napjainkig!
4. Melyek a termesztett alma legfőbb génforrásai?
5. Hogyan jellemezhető az almafajták ploiditása?
6. Milyen általános megállapítások születtek az almagenom feltárása után?
7. Sorolja fel az almanemesítés konvencionális módszereit!
8. Ismertesse fajtapéldákkal a szabadmegporzás és a hibridizáció jelentőségét és szerepét az almafajták előállításában!
9. Mely fajtáknál és milyen tulajdonságok esetében van jelentősége a mutációs nemesítésnek?
10. Hogyan segítheti a biotechnológia a konvencionális almanemesítést?
11. Magyarországon a legfontosabb nemesítési célokat az alma esetében!
12. Ismertesse röviden a hazai almanemesítés múltját és történetét, említsen meg legalább három magyar almanemesítőt!
13. Melyek a Corvinus Almanemesítési Program nemesítés irányai, és milyen eredményeket értek el mindezidáig?
14. Jellemezze röviden az alma fajtahasználatának jelenlegi helyzetét!
15. Ismertesse az ‘Artemisz’ almafajta legfontosabb tulajdonságait!
16. Ismertesse az ‘Cordelia’ almafajta legfontosabb tulajdonságait!
17. Ismertesse az ‘Hesztia’ almafajta legfontosabb tulajdonságait!
18. Ismertesse az ‘Rosmerta’ almafajta legfontosabb tulajdonságait!
19. Sorolja fel a kipróbálásra javasolható új hazai nem rezisztens almafajtákat, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát!
20. Soroljon fel érési sorrendben legalább négy külföldi varasodásrezisztens almafajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát!
21. Említsen meg legalább négy, ipari célokra (is) alkalmas varasodásrezisztens almafajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát!
22. Említsen meg legalább négy, friss étkezési célokra (is) alkalmas külföldi varasodásrezisztens almafajtát, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát!
23. Sorolja fel a Golden jellegű gyümölccsel jellemezhető varasodásrezisztens almafajtákat, s jellemezzen közülük egy Ön által kiválasztott fajtát!
24. Ismertesse a klubfajták rendszerének főbb jellemzőit és a klubfajták jelenlegi jelentőségét és szerepét a nemzetközi fajtahasználatban!
25. Jellemezzen röviden egy Ön által kiválasztott varasodásrezisztens klubfajtát!
26. Jellemezzen röviden egy Ön által kiválasztott nem rezisztens klubfajtát!
27. Ismertesse a varasodásrezisztens almafajták társításának legfőbb szempontjait!

Irodalomjegyzék

Ballard, J. (1998). Some significant apple breeding stations around the world. Special report. Pacific Northwest Fruit Tester's Association. Selah, Washington. p. 24.Ballard (1998)
Bladvalter, M. 2012. Präsentation aller Apfelclubsorten. Obstbau-Weinbau. 1. p. 10–13.
Bodor, P., Tóth, M. 2008. Floral phenology investigation of scab resistant apple varieties and multi-resistant candidates - bred in Hungary - in 2007–2008. Int. J. Hort. Sci. 14. p. 7–10. Brown, A. G. 1975. Apples. p. 3–37. in: Janick, J.–Moore, J. N. (eds.). Advances in fruit breeding. Purdue University Press, West Lafayette, Indiana.
Brown, S.K.–Maloney, K.E. 2003: Genetic improvement of apple: breeding, markers, mapping and biotechnology. p. 31–60. in: Ferree, D. C.–Warrington, I. J. (eds): Apples. Botany, production and uses. CABI Publishing, Cambridge.
Flachowsky, H., Le Roux, PM., Peil, A., Patocchi, A., Richter, K., Hanke, M.V. 2011. Application of a high-speed breeding technology to apple ( Malus × domestica) based on transgenic early flowering plants and marker-assisted selection. New Phytol. 192. p. 364–377.
Halász J. 2013. Nemesítést támogató molekuláris technikák alkalmazása.p. 253-262. in: Tóth M. (szerk.) Az alma. Magyarország kultúrflórája 77. kötet. Agroinform Kiadó Budapest. in print.
Hancock, J.F., Luby, J.J., Brown, S.K., Lobos, G.A. 2008. Apples. p. 1–38. in: Hancock, J. F. (ed.): Temperature fruit breeding. Springer, East Lansing, USA.
Harris, S.A., Robinson, J.P. and Juniper, B.E. 2002: Genetic clues to the origin of the apple. Trends in Genetics, 18 (8) 426-430.
Hegedűs A. 2013. A Maloideae alcsalád genomevolúciója, az almagenom jellemzése. p. 241-246. in: Tóth M. (szerk.) Az alma. Magyarország kultúrflórája 77. kötet. Agroinform Kiadó Budapest. in print.
Janick, J., Cummins, J.N., Brown, S.K.,Hemmat M.1996. Apples. p. 1–77. In: Janick, J. és Moore, J.N. (eds.). Fruit breeding. Volume 1. Tree and tropical fruits. John Wiley and Sons, Inc., New York.
Laurens, F., Lespinasse, Y., Foulliet, A. 2005. A new scabresistant apple: Ariane. HortScience 40(2) p. 484–485.
Laurens, F. 1999. Review of the current apple breeding programs in the world: objectives for scion cultivar improvement. Acta Hortic. 484. p. 163–170.
Morgan, J., Richards, A. 1993. The book of apples. Ebury Press, London.
Nagy J. 2013. A nemes alma helye, rendszertana és rokonsága.p. 21-40. in: Tóth M. (szerk.) Az alma. Magyarország kultúrflórája 77. kötet. Agroinform Kiadó Budapest. in print.
O’Rourke, D. 2003. World production, trade, consumption and economic outlook for apples. p. 15–29. in: Ferree, D. C.–Warrington, I. J. (eds.): Apples. Botany, production and uses. CABI Publishing, Cambridge.
Schmidt, H. Van Der Weg, W.E. 2005. Breeding. p. 136–155. in: Tromp, J.–Webster, A. D.–Wertheim, S. J. (eds): Fundamentals of temperature zone tree fruit production. Backhuys Publishers, Leiden.
Szabó T., Soltész M. 2012. A short introduction of new apple varieties obtained. International Journal of Horticultural Science. 18(2) p. 135–137.
Tóth M. 2000. Fajtahasználat, fajtaértékelés. p. 43–100. in Gonda I. (szerk.) Minőségi almatermesztés. Primom Kiadó, Nyíregyháza.
Tóth M. 2001. Gyümölcsészet. Második, átdolgozott kiadás. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza.
Tóth M., Ficzek G., Király I., Kovács Sz., Hevesi M., Halász J., Szani Zs. 2012. ’Artemisz’, ‘Cordelia’, ‘Hesztia’ and ‘Rosmerta’, the new Hungarian multi-resistant apple cultivars. HortScience. 47(12): 1795–1800.
Tóth M. 2004: Alma. Fajtahasználat. p. 29–55. in: Papp J. (szerk.) 2004. A gyümölcsök termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Tóth M.,Szabó T. 2000: Az új évezred fajtái – A rezisztensek.(Integrált minőségi almatermesztés). Kinizsi Nyomda, Debrecen.
Tóth M. 2013. Az alma. Magyarország kultúrflórája 77. kötet. Agroinform Kiadó Budapest. in print.