Az egyszikűek embrigenezisének sajátosságai

Az egyszikűek osztályába (Liliopsida) tartozó fajok embriogenezise is a zigóta inekvális osztódásával kezdődik, esetükben azonban a bazális sejt nem osztódik tovább, hanem óriási poliploid sejtté alakulva látja el a szuszpenzor feladatát, és az embrió kialakításában egyáltalán nem vesz részt. Az egyetlen sziklevél és a pólusok kialakulása hasonló a valódi kétszikűeknél bemutatottakhoz, ám az egyes képletek helye megváltozik: a sziklevél csúcsi, míg a hajtáscsúcs oldalhelyzetben fejlődik ki. Ennek megfelelően a több sejtsort tartalmazó proembrió két felső rétegéből alakul ki a sziklevél, az ez alatti szintekből a hipokotil és az embrionális hajtáscsúcs, az alsó rétegek sejtjei pedig a gyökércsúcs kialakításában vesznek részt. Az egyszikű csíranövény hajtástengelyének kitüntetett területe a sziklevelek magasságában elhelyezkedő mezokotil. Innen indul majd ki a mellékgyökérzetet kialakító hajtás eredetű gyökerek jelentős része. További érdekesség, hogy a hajtáscsúcsot (egészen a csírázásig) egy sziklevél eredetű hüvely, a koleoptil, míg a gyökeret az ún. koleorhiza védi. Az egyetlen sziklevél pajzsszerű alakot vesz fel (szkutellum), hozzásimul a szekunder endospermiumhoz és a csírázás során onnan közvetíti majd a tápanyagokat a fejlődő embrió felé.