Általános és alkalmazott növényföldrajz

Szerző: Höhn Mária

A növényföldrajz vagy fitogeográfia (geobotanika) az a tudomány amely,

a . a növényfajok elterjedésével, előfordulásával és az elterjedés törvényszerűségeivel foglalkozik.

„Hol él a faj?”

- származás (őshonosság): a faj állományai az utolsó nagy klíma- és vegetációtörténeti változások óta (a holocén időszakától kezdődően éltek, élnek a Kárpát-medence biogeográfiai régiójában, bizonyítottan nem emberi tevékenység következményeként.)

- elterjedési terület (area: a faj saját elterjedési területe, amely minden fajra egyértelműen jellemző)

 

b. elemzi az egyes földrajzi térségek faji összetételét

„Milyen fajok élnek a területen?”

- florisztikai jellemzők: florisztikai egységek, flóra körzetek 

A növényföldrajz központi fogalma a faj. 

A bevezetőben említett általános fajfogalom a növényföldrajzban kiegészül. Azt mondjuk, hogy a faj hasonló külső és belső tulajdonságú egyedek csoportja, amelyek egy közös őstől származnak és közöttük ivaros úton történő szaporodás eredményeképpen termékeny utódok jönnek létre. Minden faj önálló, jól körülhatárolható elterjedési területtel rendelkezik. Vagyis minden fajnak saját areája van. További fontos fogalmak: a flóraelemek, flóra, flórabirodalmak

Area

A faj elterjedési területe, amely földrajzilag körülhatárolható, térképen ábrázolható

Taxon area : bármely rendszertani kategória areáját jelentheti, így családoknak, nemzetségeknek is van elterjedési területe, pl. Betulaceae, Orchidaceae család, Bambusa nemzetség areájáról beszélhetünk.

Az area típusai:

1. kontinuus (összefüggõ)

pl. Fraxinus excelsior (magas kőris, 1. Ábra), Crataegus monogyna (egybibés galagonya)

1. Ábra: A magas kőris (Fraxinus excelsior) areája.

2. diszkontinuus (nem összefüggõ)

2a. diszjunkt (széttagolt) az összefüggõ, nagy areáról leszakadó területek

pl. Pinus sylvestris (erdeifenyő),

2b. diszperz (szétszórt), kisebb foltok, egymástól elszigetelten. Ilyen leggyakrabban a reliktum fajok areája is

pl. Pinus nigra (feketefenyő)

2. Ábra: A fekete fenyő (Pinus nigra) areája.

Bármely faj elterjedési területe, areája szoros kapcsolatban áll a faj keletkezésével (a speciáció) és a fajtörténettel.

A fajképződés folyamata

A speciáció jellemzője, hogy igen hosszú ideig tart (évmilliók), és több esemény együttes, rendszerint nem lineáris hatásának a következménye.

Legfontosabb speciációt elindító események:

1. mutáció – a DNS megváltozása, intraspecifikus variabilitást eredményez az egyedek között.
2. szelekció – bizonyos, rendszerint előnyös (adaptív) tulajdonságokat kódoló mutációk kiválogatódása egy populációban
3. izoláció - elszigetelődés, mely a kiszelektálódott egyedek önálló populációkba való tömörülését eredményezi. Ily módon fokozatosan vagy egyszerre megszűnik a génáramlás az akadályozott kereszteződés következményeként.

lehet: földrajzi, ökológiai (más környezeti háttérben élő egyedek),

Ezen folyamatok bennszülött, kis elterjedési területű fajok kialakulását eredményezhetik.

- endemikus fajok –

Pl. a Dianthus serotinus és a Seseli leucospermum kis elterjedésű, pannon endemizmus

3. Ábra: Kései szegfű (Dianthus serotinus)

További speciációs események:

4. migráció – vándorlás, terjeszkedés, majd alkalmazkodás az új környezethez
5. hibridizáció - visszakereszteződéssel az előnyös tulajdonságok rögzülése
6. stabilizáció – az elterjedési területen tartós megjelenés, mely az adaptáció eredményeképpen jöhet létre (a faj populációnak fitnesse révén)

Eredmény: szélesebb elterjedésű faj megjelenésének lehetősége. Pl. eurázsiai elterjedésű fajok, mint a Salix alba, vagy kozmopolita fajok, Phragmites australis

7. visszahúzódás majd izoláció: általában a markánsan megváltozó ökológiai, paleogeográfiai környezet (makroklíma és/ vagy paleográfiai események) hatására egyes fajok elterjedési területe zsugorodik, feldarabolódik vagy földrajzilag eltolódik, esetleg ökológiailag megváltozik.

Eredmény: maradvány elterjedési területeken fennmaradt fajok, reliktumok kialakulásának lehetősége. Ilyenek a jégkorszaki reliktumok pl. Pinus cembra, Comarum palustre, Trollius europaeus.

Amennyiben egy faj kis elterjedési területen életben marad, és kedvező feltételek alakulnak ki számára, új fajfejlődési folyamat kezdődhet el. Az ősi jellegek mellett, vagy azok fokozatos elvesztésével új külső és belső tulajdonságok jelennek meg és reliktum-endemizmusok alakulhatnak ki. Pl. Sesleria sadleriana, Seseli leucospermum

4. Ábra: Budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) (Fotó: Halász Antal)

A fajképződés típusai

Mivel a fajképződés bonyolult, összetett folyamat, az új fajok kialakulásának többféle módja lehet. pl.

• Allopatrikus speciáció: Elsődlegesen ható tényező a földrajzi izoláció. Gyakran az ún. founder effect, azaz alapító esemény következménye. Kisszámú egyed (lásd. terjedés biológia rész) új területen alapító közösséget alakít ki. Ezen egyedek genetikai variabilitása alacsony lesz és rendszerint izolálódik az anyapopulációtól.
• Peripatrikus speciáció: Az areaperemen gyakorta jellemző, hogy szélsőséges környezet alakul ki a faj egyedei számára, mely új típusok alkalmazkodásának kedvez. Ezáltal kiszelektálódhatnak és izolálódhatnak egyedek, melyek genetikailag, majd morfológiailag is elkülönülnek az eredeti faj egyedeitől.
• Parapatrikus speciáció: az előzőhöz hasonló eseménysor zajlik, csak egyes egyedcsoportok új élőhelyet foglalnak el, népesítenek be (pl. demográfiai nyomás hatása). Ezáltal kiszelektálódnak az új élőhelyen életbenmaradó típusok, azok utódai.
• Szimpatrikus speciáció: Az area területén egymáshoz közeli populációk vagy együtt előforduló egyedek között ökológiai vagy reproduktív elkülönülés jelentkezhet (pl. más-más megporzóhoz való alkalmazkodás a pl. a virág méretének, morfológiájának megváltozása által) Ritka esemény, mert a visszakereszteződés esélye itt nagyon nagy, amely újra eltünteti a különbözőséget.

5. Ábra: A speciáció fontosabb típusai
http://evolution.berkeley.edu/evosite/evo101/VC1aModesSpeciation.shtml

A speciáció következtében alakul ki a vikariálás jelensége is, a vikariáló fajok.

vicarius <latin> helyettes,

Egymással közeli rokonságban lévő taxonok (fajok, családok) ha földrajzilag vagy ökológiailag elválnak, egymást helyettesítik.

a. Földrajzi vikariánsok azok a közel rokon fajok, amelyek különböző földrajzi területeken népesítik be ugyanazokat a típusú élőhelyeket pl. Helleborus nemzetség fajai, Cedrus nemzetség fajai.
b. Ökológiai vikariánsok azok a közel rokon fajok, amelyek földrajzilag nem, de élőhelyük valamilyen paramétere alapján különülnek el.

Az alpesi Rhododendron fajok közül a Rh. hirsutum meszes, míg a Rh, ferrugineum inkább szilikátos alapkőzeten jelenik meg. A fodorkák, Asplenium fajok közül a kövi fodorka (A. ruta muraria) mészkő sziklákon, az északi fodorka (A. septentrionale) vulkanikus eredetű bazalt illetve andezit sziklafalakon él.

6. Ábra: A Cedrus nemzetség vikariáló fajai

Pszeudovikariálás: (álvikarizmus)

Távolabbi rokon fajok (nem azonos nemzetségbe tartozó fajok) azonos élőhely típusban helyettesítik egymást.
Ilyen pl. az Euphorbiaceae csalás (afrikai sivatagokban) és a Cactaceae család (amerikai sivatagokban).

HIÁNYZIK

7. Ábra: Euphorbia és Opuntia

Flóraelemek

Az azonos elterjedésű fajok csoportjai (azonos area)

Eurázsiai elemek (eua): Európa és Ázsia mérsékeltövi területein általánosan elterjedt fajok, pl. Betula pendula , Pinus sylvestris, Ranunculus acris, Salix alba. Arányuk a hazai fajok között ~22,5%.

8. Ábra: A Betula pendula elterjedési területe

Európai elemek (eur): Egész Európában (az Uralig + Kisázsia, Közelkelet) elterjedt fajok, arányuk a hazai fajok között ~14,4% pl. Corylus avellana, Quercus robur, Picea abies;

Közép-európai elemek (ceu): pl. Acer platanoides, Fagus sylvatica, és számos erdei, réti növény, arányuk a hazai fajok között >20%

9. Ábra: A Fagus sylvatica elterjedési területe

Kontinentális elemek (con): Eurázsia belsõ, kontinentális, sztyepp- és erdõsztyepp területein elterjedt fajok, arányuk a hazai fajok között ~11% pl. Carex humilis, Prunus tenella, Adonis vernalis, Acer tataricum

10. Ábra: Az Adonis vernalis elterjedési területe

 

11. Ábra.: Törpemandula (Prunus tenella, A), tatárjuhar (Acer tataricum, B)

Pontusi–pannóniai fajok (pop): A dél-orosz (ukrán) puszták (a Fekete-tengertõl északra fekvõ területek) és a pannon medence közös fajai pl. Linum flavum, Crambe tataria,

Pontusi–mediterrán fajok (pom): a Fekete-tenger, a Krím és a Kaukázus vidékéig elterjedt fajok pl. Cotinus coggygria, Prunus mahaleb

 

12. Ábra: Cotinus coggygria (A), Prunus mahaleb (B)

Turáni fajok (tur): A Kaszpi-tenger és az Aral-tó vidékének félsivatagi növényei nálunk fõként szikeseken élõ fajok pl. Lepidium crassifolium, Kochia prostrata, Eurotia ceratiodes

Szubmediterrán elemek (sme): Az Ibériai-félsziget, D-Franciaország, D-Alpok, Appenninek és a Balkán-félsziget lombhullató erdõzónájában (de nem az igazi örökzöld mediterrán zónában) élő fajok; arányuk a hazai fajok között ~18% pl. Castanea sativa, Cornus mas, Quercus pubescens

 

13. Ábra: Molyhos tölgy (Quercus pubescens) fecskefarkú lepkével (Iphiclides podalirius) (A), és habitusképe (B)

Közép-európai–mediterrán fajok (cem): az elõzõkön kívül Közép-Európa déli részén is elterjedtek pl. Fumana procumbens, Colutea arborescens

Atlanti–mediterrán fajok (atm): a Földközi-tenger felõl Nyugat-Európa kiegyenlítettebb éghajlatú területéig húzódnak fel pl. Tamus communis, Ruscus aculeatus, Hedera helix, Ilex aquifolium

 

14. Ábra: Pirítógyökér (Tamus communis) és magyal (Ilex aquifolium)

Balkáni elemek (bal): A Balkán-félsziget jellegzetes fajai, megkülönböztetünk nyugat-balkáni vagy illír és kelet-balkáni vagy moeziai fajokat, arányuk a hazai fajok között >4% pl. Carpinus orientalis, Tilia argentea, Ranunculus illyricus, Syringa vulgaris

15. Ábra: Keleti gyertyán (Carpinus orientalis) (korábban vélhetően melegkori reliktum faj)

Balkáni-Kaukázusi elemek (BaK): délkelet európai, balkáni, kaukázusi elterjedésű fajok. pl. Carpinus orientalis.

Boreális (északi) elemek (bor): Az északi tajgaerdõk fenyveseinek és lápjainak jellegzetes növényei, hazánkban hidegkori reliktum fajokként maradtak fenn. pl. Comarum palustre (Potentilla palustris), Vaccinium oxycoccus

16. Ábra: Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus) terméses és virágzó példánya.

Alpin elemek (alp): Az Alpok és a Kárpátok, vagy az északi tajgaerdõk és a sarkvidéki tundravidék lakói (Alnus viridis , Arabis alpina)

Cirkumpoláris elemek (cir): Az egész Északi mérsékelt égöv zónájában elterjedt fajok (am-bor+eua), arányuk a hazai fajok között ~ 6, 8% pl. Rubus idaeus, Juniperus communis, Vaccinium myrtillus, Viburnum opulus.

17. Ábra: Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

Bennszülött elemek (end):

a. A pannon endemizmusok Magyarország és a környező határvidékek területein (Pannonicum) elõforduló fajok, arányuk a hazai fajok között ~ 2% pl. Thlaspi jankae, Dianthus serotinus, Centaurea sadleriana, Linum dolomiticum

18. Ábra Pilisi len (Linum dolomiticum) (Fotó: Udvardy László)

b. Kárpáti fajok (crp): A Kárpátok bennszülött növényei pl. Crocus heuffelianus,

19. Ábra: Erdélyi sáfrány (Crocus heuffelianus)

Kozmopolita elemek (cos): több kontinensen, csaknem az egész Földön megtalálhatók. Ilyenek pl. egyes harasztok (Pteridium aquilinum, Equisetum arvense), világszerte kiegyenlített környezetben élõ vízinövények (Lemna minor, Phragmites australis) 6,5%, vagy azok, amelyek az emberi tevékenység révén váltak kozmopolitává (pl Galinsoga parviflora)

Adventív elemek (adv): Az utolsó flóra- és vegetációtörténeti korszak (a Bükk-II.) kezdete (Kr. e. 800) után hazánk területére , szándékos vagy akaratlan emberi tevékenység kapcsán bejutott idegenhonos fajok, melyek önállóan is képesek terjedni a hazai ökoszisztémákban.

Fõként gyomok. Arányuk a hazai fajok között >12%, de létszámuk az emberi tevékenység, a klímaváltozás hatására folyamatosan nő. Típusaik:

a. archaeophytonok. Amerika felfedezése elõtt bekerült, bevándorolt fajok, pl. gabonakultúrák ősi gyomnövényei mint Papaver rhoeas, Centaurea cyanus, Agrostemma githago

b. neophytonok: Amerika felfedezése után, a XVI századtól kezdődően más kontinensről bekerült fajok (pl. észak-amerikai fajok, pl. Robinia pseudoacacia, Acer negundo, Amorpha fruticosa, Solidago canadensis, Amaranthus retroflexus, kelet-ázsiai fajok pl. Ailanthus altissima vagy közép-Ázsiáiak pl. Heracleum sosnowskyi)

20. Ábra: Óriás medvetalp (Heracleum sosnowskyi) - ma már észak-kelet Magyarországon terjedőben van.

 

A szántóföldi gyomok (kisfilm)

Flóra

Egy terület növényfajainak összessége: - egy fajlista –

A flóra jellemezhető:

• a fajszámmal
• a jelenlévő rendszertani csoportok arányaival
• a flóraelem csoportok eloszlásával, arányaival
• a bennszülött fajok számával

A jellemzők alapján egyes területek flórája hasonlíthat egymáshoz, vagy pedig különbözhet. Az egyes területi hasonlóságok alapján meg lehet rajzolni a Föld flóratérképét, amelyen kisebb-nagyobb egységek határolódnak el, ezek a florisztikai körzetek

A Föld szárazulatainak különböző léptékű florisztikai körzetei csökkenő méretek alapján: 

• a flórabirodalmak: kontinens léptékűek
• a flóraterületek:
• a flóratartományok
• a flóravidékek (flórajárások mint legkisebb egységek)

A ma megfigyelhető tagolódás egy hosszú időben lezajló, földtörténeti léptékű flórafejlődés eredménye.

A Föld florisztikai felosztását alátámasztó elméletek közül legrégebbi Wegener kontinens vándorlási elmélete (1912). Ma azonban az ún. Globális lemeztektonika elméletet (1967-1970) tekintjük elfogadottnak. Eszerint a Föld folyékony magmáján kialakult szilárd pajzs tektonikus lemezekből tevődik össze. A lemezek mozgását az alattuk lévő magmában zajló konvekciós áramlatok befolyásolják. Ezek mentén a lemezek elmozdulhatnak; egymásra csúsznak vagy távolodnak. (pl. az Atlanti-óceán medre tágul, mert az Amerikai pajzsok távolodnak az Eurázsiai és az Afrikai pajzstól). A lemezek összecsúszhatnak, például az Eurázsiai pajzs alá gyűrődik be a pacifikus lemez. Az eseményt ( pl. Japán, Fülöp- szigetek) heves földmozgások és vulkáni tevékenység kíséri.

21. Ábra: A Föld tektonikus lemezeinek vázlatos rajza (A) és a Föld keresztmetszete (B).

Mára bizonyított tény, hogy a mai kontinensek egy egységes őskontinens a (230 millió éves) Pangea maradványai. A Pangeát a Thethys nevű ősóceán vett körül. Az őskontinens feldarabolódása során a kontinensek fokozatosan elváltak, így élőviláguk fejlődése külön utakat követett. Minél régebben történt a szétválás, annál különbözőbb a két kontinens élővilága. Például legkorábban Ausztrália és az Antartkisz szakadt el (kb. 195 millió éve). Antartktisz a sarkokra sodródott, élővilága gyakorlatilag megsemmisült, míg Ausztrália flórája és faunája elszigetelődött. Ma is olyan növény- és állatcsoportok élnek ott, melyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő, vagy csak távolabbi rokonság által képviseltek. Ilyenek az Eucalyptus nemzetség fajai, egyes Protea fajok, vagy az állatok között az erszényes emlősök. Ausztráliában például nincsenek rózsafélék, az állatvilágból pedig hiányoznak az őshonos méhlepényes emlősök. Ezek a többi kontinensen a leválást követően alakultak ki, és nem tudtak már átterjedni a leszakadt földrészekre. A nagyobb florisztikai körzetek körülbelül 100 000 éves múltra tekintenek vissza, amikor a mai kontinensek természetföldrajzi viszonyai kialakultak. Legnagyobb egységeknek ily módon a kontinens léptékű flórabirodalmakat tekintjük.

A föld flórabirodalmai

22. Ábra: a Föld flórabirodalmai.

1. Holarctis: az északi félteke extratrópusi területei (Jellemző taxonok: Pinaceae, Betulaceae, Saxifragaceae, Caryophyllaceae, Ranunculaceae)

2. Paleotropis: Afrika Szaharától délre, Madagaszkár, Ázsia délkeleti része: India, Kína (Jangce-től délre), Taiwan, Indonéz szigetvilág (Jellemző taxonok: Orchidaceae, Araliaceae, Moraceae, Coffea, Oryza, Musa, Citrus)

3. Neotropis: Dél - és Közép-Amerika, Floridáig (Jellemző taxonok: Bromeliaceae, Rubiaceae (Hevea), Orchidaceae (Vanilla), Solanaceae (Capsicum, Lycopersicon, Solanum tuberosum), Agave, Cactaceae, Phaseolus)

4. Capensis: Dél- Afrika, Fokföld (Jellemző taxonok: Proteaceae, Freesia, Acacia, Gerbera, Clivia, Pelargonium)

5. Australis: Ausztrália mediterrán éghajlatú területei, és a sivatagok, valamint Tasmánia (Jellemző taxonok: Eucalyptus, Xanthorrhoea, egyes Acacia fajok)

6. Antarctis: Chile déli része, Patagónia, Tűzföld, Új-Zéland a Cook-szorostól délre (Jellemző taxonok: Fitzroya, Nothofagus, Podocarpus, Agathis)

A Föld különböző flórabirodalmaiból származó haszonnövények eredetét többen is leírták. A haszonnövények „forrópontjai” azok a területek, amelyek természetes flórájukban is a leggazdagabbak. A kultúrnövények származását, eredetét kutató Vavilov (1951) orosz kutató, nyolc ún. géncentrumot különített el, és legfontosabb kultúrnövényeinket ezekbe a származási központokba sorolta. Később Zsukovszkij és a magyar származású Rapaics Rajmund további 3 géncentrumot említenek, mint az európai-szibériai, észak-amerikai és az ausztráliai géncentrumokat.

23. Ábra: Vavilov-féle géncetrumok.

Európa növényzete a Holarctis-i flórabirodalomhoz tartozik és területén több flóraterület különül el.

24. Ábra: Európa florisztikai felosztása: flóraterületek

A Kárpát-medence és Magyarország növényföldrajzi helyzete

A Kárpát-medence mai florisztikai jellemzőinek kialakulása az utolsó nagy flóratörténeti változással kezdődött, amikor a jégkorszaknak (Pleisztocén) vége lett és felmelegedés kezdődött Európa szerte (Holocén). A flóratörténetet a palinológia tudományának (pollenanalízis) segítségével, geológiai és paleobotanikai leletek feltárásával fejtették meg. Neves kutatók között Zólyomi Bálint és Járainé Komlódi Magda, Sümegi Pál neve kiemelendő.

A Kárpát- medence flórájának alakulása az utolsó jégkorszak után

A Kárpát-medence posztglaciális flóratörténete az utolsó 13000-10000 év története. Ezt a geológiai léptékű, meg nem ismétlődő flórafejlődési folyamatot nevezzük szekuláris szukcessziónak.

A felmelegedés során 5 fontosabb időszak különíthető el a jégkorszak végétől, amikor hideg tajga-tundrai vegetáció uralkodott a Kárpát-medencében.

1. Preboreális kor : fenyő-nyír kor i.e.11000-9000 (ősi kőkorszak ideje)

- hideg tajga, fenyőfélékkel és nyíresekkel, az alföldön hidegtűrő sztyeppjellegű növényzet

2. Boreális kor: mogyoró kor i.e. 9000-7500 (Mezolitikum kora)

- elkezdődik a felmelegedés, de továbbra is száraz hűvös van, kontinentális klíma, mogyoró cserjések terjedtek el,
- az alföldön megjelennek a kontinentális xeroterm (száraz meleget elviselő) fajok, melyek a szarmata területek felől vándoroltak be pl. Salvia nutans, Adonis volgensis, Crambe tataria

25. Ábra: bókoló zsálya (Salvia nutans) (A), tátorján (Crambe tataria) (B)

3. Atlantikus kor: elegyes tölgyesek kora i.e. 7500-5000 (Neolitikum kora)

- melegebb, kiegyenlítettebb klíma, összefüggő lombos erdők, elsősorban a tölgyesek kialakulásával járt. A nagy folyók mentén galéria erdők alakultak ki (erős emberi hatás érződik: erdőirtások, mezőgazdasági területek)

4. Szubboreális kor: bükk I. kor i.e. 5000-2500 (Bronzkor, vaskor eleje)

- hűvösebbre fordult a klíma, a bükkösök lehúzódtak az Alföldig

5. Szubatlantikus kor: bükk II. 2500-napjainkig (a Vaskortól napjainkig)

- a klíma kontinentálisabbá vált és a csapadék mennyisége csökkent
- a bükk visszahúzódik a középhegységekbe és kialakulnak a mai vegetációövek:

1. erdőssztyepp az alföldön
2. lombhullató erdők a középhegységekben és a Dunántúl nagy részén

Magyarország flórájának felosztása és fontosabb florisztikai régiói

26. Ábra: Magyarország florisztikai térképe (Pócs T; Soó R. nyomán)

A Kárpát medence területének florisztikai helyzete:

— Holarctis — Északi Mérsékeltövi Flórabirodalom
— Europa Centralis — Közép-Európai Flóraterület

A. Pannonicum — Pannóniai Flóratartomány

Ez a flóratartomány flóravidékeivel lefedi majdnem teljesen a mai Magyarország területét.

Flóravidékei:

I. Matricum flóravidék — Északi-Középhegység: A Sátor- (Zempléni-) hegységtõl a Gödöllõi-dombvidékig, illetve a Nagymaros–Visegrádi-hegységig.

Flórajárások:

- Tokajense — A Sátor (Zempléni-) hegység déli fele, Tokaj-Hegyalja.
- Tornense — Tornai Karszt Aggtelek hegyeitõl a Bodva-völgyig, a Gömöri dombokkal, az abaúji Csereháttal.
- Borsodense — A borsodi Bükk, a Sajó és a Tarna-völgy közötti terület, Szarvaskõ.
- Agriense — A Mátra andezit, a Medves homokkõ- és a Karancs bazalthegységei a Zagyva völgyéig.
- Neogradense — A Cserhát dombvidéke, a Gödöllõi-dombvidék és az andezitbõl felépült Börzsöny, a D-Börzsöny kivételével
- Visegradense — A Nagymarosi–Visegrádi–Szentendrei-andezithegyek és a Naszály mészkõ-dolomit-homokkõ hegye, mely már a Pilisense felé mutat.

 

A Bükk hegység flórája. (kisfilm)

II. Bakonyicum flóravidék — Dunántúli-középhegység A Naszálytól a Keszthelyi-hegységig

Flórajárások:

- Pilisense — A Pilis és a Gerecse valamint a Budai-hegység mészkõ, dolomit és hárshegyi homokkõ hegyei
- Vesprimense — A Vértes, a Velencei.hegység és a Bakony, Sümeg vidékéig, egyes vasi szigethegyekkel (Ság stb.) és a Pannonhalmi dombvidék.
- Balatonicum — A Balaton-felvidék, a Fejér megyei szigethegyektõl a Keszhelyi-hegység, valamint a Tapolcai-medence szigethegyei és a Somló.

A Vértes flórája (kisfilm)

 

III. Praenoricum flóravidék — Nyugat-Dunántúl vagy Alpokalja, Soprontól illetve a Lajtai hegységtõl Göcsejig.

Flórajárások:

- Laitaicum— A Lajta-hegység, magyar területen a Fertõ-melléki dombsor Sopronnál
- Castriferreicum — Az Alpokalja Soprontól az Õrségig, a Vasi-hegyhát és a Kemenes dombok.
- Petovicum — Dél-Stájerországi flórajárás átnyúlik Zala Ény-i részébe (Göcsej: Lentitõl Zalalövõig).

IV. Eupannonicum flóravidék — Kis alföld és Nagy alföld

Flórajárások:

- Arrabonicum — Kisalföld Hanság, Szigetköz, Fertõ-vidék, Sokoróalja, Gyõr–Dereg homokvidéke.
- Colocense — A Mezõföld löszkultúrtája, a Duna völgye (Solti sík) és a Turján-vidék. Homokpusztái (Németkér–Vajta) a Praematricumhoz tartoznak.
- Praematricum — Duna–Tisza köze homokvidék, nagyrészt meszes, de helyenként kilúgozott, savanyú talajokkal, a Tiszazug–Cserkeszõlõ homokvidéke is, magas sótartalmú alföldi szikes tavak és mocsarak.
- Crisicum — Tiszántúl vagy Körös-vidék A Sajó–Zagyva köze, Jászság és Heves-Borsodi hát, Hortobágy, Nagykunság, Körös-vidék, Sárrét, Tisza-mente, Maros-mente, Békés-Csanádi löszhát és a Bánság északi fele.
- Nyírségense — A Nyírség homokvidéke, ± savanyú vagy alig meszes talajok, nyírlápok
- Samicum — Észak Alföld (Bodrogköz, Rétköz, Tiszahát, Szatmári-sík és az Érmellék)
- Titelicum — Déli Alföld a Dráva-sík, a Mohácsi sziget, illetve a határon túl Bácska, Szlavónia és a Bánság déli részének síkságai.

V. Praeillyricum flóravidék— Dél-Dunántúl

Flórajárások:

- Saladiense — Zalai-dombvidék A Zala K-DK-i fele Csurgó vidékéig, a Balatonig, a Keszthelyi-hegységig, a Bakonyaljáig, a Kisalföldig és a Tapolcai medence.
- Somogyicum — Belsõ-Somogy homokvidéke a balatoni nagyberekkel, a Marcali háttal és a Zseliccel, amely átmeneti táj a mecseki flórajárás felé.
- Kaposense — Külsõ-Somogy, lösz-kultúrterület, alföldi vonásokkal.
- Sopianicum — A Mecsek a szigethegyekkel és a Tolnai-Hegyhát.

Három szomszédos flóratartomány nyúlik be a határszéleken

B. Illyricum — Nyugat-balkáni flóratartomány

I. Croaticum — Dinári-Alpok flóravidék

II. Slavonicum flórajárás — A Dráva–Száva közötti középhegységek, nálunk a Dráva-parti dombok Csurgótól, illetve Zákánytól Õrtilosig, valamint a Villányi-hegység a Szársomlyóval.

C. Alpicum — Kelet-Alpesi flóratartomány

I. Noricum flóravidék

- Ceticum — A Soproni- és Kõszegi-hegység valamint a Felsõcsatári Vashegy
- Stiriacum — A Vend-vidék magyar része Szentgotthárdtól DNy-ra.

D. Carpaticum occidentale — Nyugat-Kárpáti flóratartomány

I. Praecarpaticum — Észak-kárpáti flóravidék

- Cassovicum — Kassai flórajárás. Nálunk a Sátor- (Zempléni-) hegység északi része, Telkibánya és Füzér környéke.

 

Ellenőrző kérdések és feladatok :

1. A felsorolt fajok neve mögé írja be annak a flóraelemnek a sorszámát, amelybe az illető faj tartozik!

1. Kozmopolita 2. Cirkumpoláris 3. Eurázsiai 4. Európai 5. Pannon endemizmus, 6. Mediterrán 7. Szubmediterrán 8. Adventív 9. Kontinentális 10. Atlanti-mediterrán 

• Betula pendula …..
• Ranunculus acris .....
• Acer tataricum …..
• Linum flavum …..
• Hedera helix …..
• Pinus sylvestris …..
• Juniperus communis …..
• Castanea sativa …..
• Dianthus serotinus …..
• Phragmites australis …..
• Salix alba …..
• Robinia pseudoacacia …..

• Citrus nemzetség………..
• Coffea arabica……………
• Araucaria heterophylla…………
• Musa paradisiaca………….
• Aralia nemzetség………..
• Freesia nemzetség………….
• Abies nemzetség……………
• Ananas comosus……………
• Nicotiana tabacum………….
• Ranunculaceae család………….
• Betulaceae család…………
• Eucalyptus nemzetség………….
• Agave nemzetség…………
• Capsicum fajok………….
• Phoenix dactylifera…………
• Ficus nemzetség…………..