A zoogámiát szolgáló szervezettani jellemzők

A zoogámiát gyakran speciális morfológiai képletek segítik. A Salvia [zsálya] nemzetség virágaiban található két porzónak csak egy-egy portokfele tartalmaz pollenszemeket, míg csatlójuk és másik portokfelük egy megnyúlt, emelőszerű szerkezetté alakul. Amikor a megporzó rovar bemászik a forrt pártájú ajakos virág torkába, hogy hozzájusson a nektárhoz, fejével megemeli a steril portokfélből kialakult „emelőt” és ennek következtében a fertilis téka lesüllyed, s a hátához dörgölődve beteríti az állatot a virágporral. Szintén a pollenszemek rovarra kerülését segítik számos forrt pártájú virággal rendelkező családban (pl. Boraginaceae [érdeslevelűek], Apocynaceae [meténgfélék], Aristolochiaceae [farkasalmafélék]) a pártacsőben és a pártatorokban található szőrképletek. A Berberidaceae [borbolyafélék] család porzószálai ún. tigmonasztikus mozgást mutatnak. Amikor a pollinátor megérinti a tövüket, hirtelen a bibe felé hajlanak, így pollenjük a megporzóra és a bibére kerül.

Igen érdekes az orchideafélék (Orchidaceae) megporzó készüléke. E fajok esetében a porzók és a bibe egy részének összenövésével ún. pollinárium jön létre, amelynek belsejében egy ragadós folyadék összetapasztotta pollencsomag, a pollínium helyezkedik el. A pollinárium teljes egészében ráragad megporzó rovar testére, és így jut el a pollencsomag a megporzandó virág bibéjéhez.