A termőtájtípusok

A termőtájtípusok áttekintése.

A termőtájat felépítő termőlevelek száma és összenövési módja alapján különféle termőtájtípusokat különböztetünk meg. A monokarp termőtájat egyetlen, önmagával összenőtt termőlevél alkotja (pl. Rosaceae-Prunoideae [rózsafélék-csonthéjasok], Berberidaceae [borbolyafélék], Fabaceae [hüvelyesek]). A több termőlevélből álló termőtáj neve polikarp termőtáj. Az egyes termőlevelek egymáshoz viszonyított helyzete alapján az utóbbi termőtáj lehet apokarp vagy cönokarp. Az apokarp (szabad) termőtáj esetében a termőlevelek csak önmagukban záródnak, egymással még nem nőnek össze, a virágnak tehát több monomer termője van (pl. Ranunculaceae [boglárkafélék], Roseceae-Maloideae [rózsafélék-almatermésűek]). A cönokarp (forrt) termőtáj termőlevelei nemcsak önmagukban záródnak, hanem egymással is összenőnek (a virágnak tehát polikarp termőtája ellenére egyetlen termője van). Az összenőtt termőlevelek a magház belsejében valódi válaszfalakat (szeptum) alkothatnak. A magházban emellett másodlagosan további válaszfalak is megjelenhetnek, ezek az ál-válaszfalak (replum). A szeptumok megalakulása alapján a cönokarp termőtájat még tovább kategorizálhatjuk. A szinkarp termőtáj magházának üregét a szeptumok teljes hosszában tagolják (pl. Iris [nőszirom], Solanum lycopersicon [paradicsom]). (A magház többrekeszű, s belőle többrekeszű termés is fejlődik.) Aparakarp termőtáj szeptumai már részben felszívódnak, de az együregű magház belsejében még megtalálhatók a válaszfalak maradványai (pl. Papaver [mák, pipacs], Capsicum annuum [paprika]). A lizikarp termőtáj esetében a szeptumok már teljes egészében felszívódnak, a magház együregű (pl. Primulaceae [kankalinfélék], Caryophyllaceae [szegfűfélék], Poaceae [pázsitfűfélék]). (Ez utóbbit nevezzük „pszeudomonokarp” vagy „pszeudomonomer” termőnek is.)