A virág evolúciós eredete: a pszeudanthium és az euanthium elmélet

A nyitvatermők és a zárvatermők virágainak evolúciós kapcsolatát többféleképpen értelmezhetjük, ahogyan a zárvatermő fajok virágainak leszármazási kapcsolatait is. A korábbi feltevések (pszeudanthium-elmélet) szerint a nyitvatermők takarólevél nélküli, szélporozta virágaiból elsőként az egyszerűbb takarólevelekkel rendelkező, szélmegporzású zárvatermők (barkásfák) csoportjai alakultak ki majd a virágtakaró módosulásával (színesedésével, méretének növekedésével) kialakultak a rovarmegporzású csoportok.

A molekuláris biológiai bizonyítékok szerint azonban a zárvatermők törzsének legkorábban megjelent képviselőire (pl. a magnólia-félékre, tündérrózsa-félékre) a nagyméretű takarólevelek és a rovarmegporzás volt jellemző. A virágtakaró redukciója (illetve eltűnése) csak később vezetett el a szélporozta fajok kialakulásához, ami tehát levezetett (evolúciósan fiatalabb) bélyegnek tekinthető a csoporton belül (euanthium-elmélet). Ebben az esetben a zárvatermők ősét nem a mai típusú nyitvatermők, hanem azok elődei, a magvaspáfrányok között kell keresnünk. Ezen ősi nyitvatermők szintjén tehát kettévált az evolúció útja. Az egyik vonalon létrejöttek a takarólevél nélküli, szélmegporzású, ma is létező nyitvatermő csoportok, a másik ágon pedig a takarólevél kialakulásával létrejöttek az első, rovarporozta zárvatermők.