A fertilis és a steril hajtás kialakulása alapján a zsurlók három különböző típusba sorolhatók. Az Equisetum arvense [mezei zsurló] képviselte típus esetében a növény a vegetációs időszak elején barna színű, fotoszintézisre képtelen, strobiluszt hordozó fertilis szárat nevel, ami a spóraszórást követően elpusztul. Ekkor jelennek meg a növény zöld színű, steril hajtásai. Az Equisetum sylvaticum [erdei zsurló] fejlődési típusában először szintén egy barna színű, strobiluszt hordozó fertilis hajtás jelenik meg, ami azonban a spórák terjesztése után nem pusztul el teljes egészében. A strobilusz ugyan elszárad, és lehullik a növényről, ám a hajtástengely ekkor kizöldül, számos oldalhajtást növeszt és fotoszintetizálni kezd. A harmadik típusra példaként az Equisetum palustre [mocsári zsurló] említhető meg. Ezen alakkör esetében a zöld színű, fotoszintetizáló hajtástengely végén jön létre a strobilusz.
Az "Angol és magyar nyelvű, digitális tananyagok fejlesztése a BCE kertészettudományi kar kertészmérnök és multiple degree hallgatói számára" pályázat a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0028 pályázati projektek támogatásával készült.