A mohák szaporodása

A napjainkban számon tartott három mohatörzs (Hepatophyta [májmohák], Bryophyta [lombos mohák], Anthoceratophyta [becősmohák]) képviselőire kivétel nélkül jellemző, hogy a fotoszintetizáló mohanövény teste haploid sejtekből áll, azaz a gametofiton szakasz része. Ennek megfelelően szaporodási ciklusuk gametofiton-dominanciájú.

Mindhárom csoport általános jellemzője, hogy a meiózissal kialakuló spórákból fonalas előtelep (protonéma) fejlődik ki, és ezen alakul ki később a telepes (álszövetes) testszerveződésű mohanövény (I. ábra). A haploid növényen idővel kialakulnak az ivarszervek az ivarsejtekkel. Az anteridiumból számos ostorral mozgó hímivarsejt szabadul ki, míg a palack alakú archegóniumban egyetlen petesejt helyezkedik el. A hímivarsejtek vízcseppben úszva, kemotaxissal jutnak el a petesejthez, majd azzal a megtermékenyítés folyamatában egyesülve kialakítják a diploid zigótát. A zigótával kezdődő sporofiton szakaszban elsőként az embrió indul fejlődésnek (az archegónium belsejében), majd ebből jön létre a spóratartó sporogónium, ami a diploid szakasz legösszetettebb eleme. A sporogónium belsejében különülnek el a spóra-anyasejtek, amelyek meiotikus osztódása létrehozza a spórákat. A sporofiton fizikailag mindvégig a gametofitonhoz tartozó mohanövényen található, ez utóbbi táplálja.

I. ábra. A mohák egyedfejlődési ciklusa.
(Internetes forrás alapján: http.//esu.edu)

A májmohák esetében a protonéma erősen redukált, tömlőszerű képlet, ami igen hamar létrehozza a villásan elágazó, lapos (dorziventrális) májmohatelepet. E csoport képviselői kivétel nélkül homoiospórásak, a mohanövények „kétlakiak”, azaz egy-egy telepen vagy csak hím- vagy csak női ivarsejtek termelődnek. Az ivarszervek a májmohák telepein nem elszórtan, hanem ún. receptákulumokon (ivarszervtartók) helyezkednek el (II. ábra). Ezek alakja, megjelenése fajra jellemző. A Marchantia polymorpha [csillagos májmoha] esetében a hím jellegű receptákulumok alakja esernyőre emlékeztet (az anteridiumok ezek felületén helyezkednek el), a női ivarszervtartó megjelenése egy pálmafáéhoz hasonló (az archegóniumok a karéjok hónaljában találhatók). A zigótából az archegónium helyén kialakuló gömbszerű sporogónium nyéltelen (ülő). A májmohák jellegzetes ivartalan szaporítóképletei a kávéscsészére emlékeztető megjelenésű rügykosárkák (II. ábra). Ezek belsejében mitotikus osztódásokkal kialakult telepdarabok vannak, amelyek kisodródva újabb klónok fejlődésének kiinduló állomásai lehetnek.

II. ábra. A csillagos májmoha ( Marchantia polymorpha ) szaporítóképletei. 
a) a májmohatelep rügykosárkákkal; b) receptákulumok; c) ivarszervek.
(Sárkány és Szalai nyomán)

A lombosmohák fejlődése az általános alapszabást követi, fejlett protonémával. A fajok egy része homoiospórás, „kétlaki” növényekkel, míg mások izospórásak („egylakiak”). A kétféle ivarszerv az előbbi esetben külön növényen, az utóbbi csoport esetében egyazon növényen alakul ki. A sporogónium szinte minden esetben hosszabb nyél (széta) végén helyezkedik el.¹ Kivételt képez ez alól a tőzegmohák osztálya (Sphagnopsida), amelyben ülő sporangiumot találunk. Érdemes megjegyezni, hogy ezen fajok esetében az archegóniumnak van egy nyele (pszeudopódium), ami azonban még a gametofitonhoz tartozik, tehát haploid sejtekből áll. Ez a pszeudopódium a sporogónium alatt is megtalálható, ezért látszólag itt is nyeles a spóratartó, ám ez eredetét tekintve eltér a szétától.

_______________________________

¹ A nyél a sporogóniumban egyfajta oszlopként (kolumella) folytatódik. A sporogónium egy kisebb fedővel (operkulum) nyílik fel, az operkulum nyílása (annulusz) körül találjuk a higroszkópos mozgásra képes perisztómium fogakat. Ezek száraz időben elzárják az operkulum nyílását, és csak nedves időben hajlanak ki, lehetővé téve a spórák kiszóródását.