A sejtmag felépítése

A sejtmagmembrán kettős lemezű hártyarendszer, azaz két darab kettős lipidrétegből áll, amelyek között egy térrész található, ami folytonos kapcsolatban áll a DER belső üregrendszerével. (A maganyagot tehát valójában nem egy egyszerű membrán, hanem egy kiterjedt, ellaposodott ciszternarendszer veszi körül.) A sejtmaghártya meghatározott pontjain nyílások, pórusok vannak. A pórusok területén a maghártya külső membránlemeze áthajlik a belső lemezbe. A pórusokat egy bonyolult, fehérjékből álló szűrőrendszer (pórus-komplex) zárja el, amin keresztül csak meghatározott vegyületek juthatnak keresztül. A szelektív szűrés alapja elsősorban azonban nem a molekulaméret. Ez a magyarázata annak, hogy míg kisebb molekulák (pl. glükóz) nem juthatnak be a sejtmagba, egyes fehérjék (pl. a replikáció vagy a transzkripció enzimei) vagy akár kész riboszóma-alegységek is átjuthatnak a pórusokon ¹.

A sejtmag alapállománya a magplazma (nukleoplazma). Ez a sűrű, viszkózus, a sejtplazmához hasonló folyadék különféle enzimek és egyéb proteinek, nukleotid-monomerek és egyéb kis molekulájú szerves vegyületek vizes oldata. A magplazmában találjuk a hisztonfehérjékhez kötött DNS-t, a replikáció és a transzkripció folyamatában szerepet játszó enzimeket és egyéb (pl. további, struktúrát biztosító) fehérjéket valamint a génszabályozásban részt vevő, DNS-kötő fehérjéket is. A maganyagot a helyenként sokkal tömöttebb, mikroszkópi vizsgálatok során sötétebben festődő heterokromatin és a világosabb, lazább szerveződésű eukromatin alkotja. A „működő” géneket tartalmazó DNS-szakaszok alkotják az eukaromatint, a szorosabban feltekert, a transzkripció enzimei számára hozzáférhetetlen szakaszok pedig a heterokromatint. Működő géneket tartalmaz, mégis sötétre festődik a sejtmagban a sejtmagvacska régiója. A magvacskában találjuk a riboszomális RNS-ek génjeit hordozó DNS-szakaszokat. Az intenzív transzkripció miatt ezen a területen halmozódnak fel a szintetizálódott rRNS-ek is. A riboszóma-alegységeket alkotó, a sejtplazmában keletkezett fehérjék is ide kerülnek, és a riboszóma-alegységek itt, a magvacskában állnak össze. Később innen jutnak ki – a sejtmaghártya pórusain keresztül – a sejtplazmába.

_________________________________

¹ A póruskomplex felépítésében dajkafehérjék (más fehérjék térszerkezetét megváltoztatni képes enzimek) is részt vesznek. A pórushoz érkező, szállítandó fehérjéket a maghártya egyik oldalán a dajkafehérjék letekerik, és az így létrejövő aminosav-lánc már könnyedén átjuthat a szűrőrendszeren. A póruskomplex belső oldalán újabb dajkafehérjék állítják vissza az átjutott fehérje térszerkezetét. A magba jutó fehérjéknek saját – a szekréciós apparátusnál említett jelölőrészletekhez hasonló – ún. maglokalizációs szignálszekvenciájuk van, ami alapján felismerik azokat a póruskomplex szállítómolekulái.