A plazmodezmák finomszerkezete és működése

A plazmodezmák területén az egymás mellett elhelyezkedő sejtek sejthártyája átfordul egymásba, ezáltal egy henger alakú, sejtplazmával telt (közepén egy speciális ER-ciszternát, a dezmotubulust tartalmazó) henger jön létre, amelyen keresztül különféle anyagok juthatnak egyik sejtből a másikba. A plazmodezma sejtplazma felé eső végein található fehérjéknek köszönhetően azonban a sejtek közti anyagtranszport szabályozhatóvá válik: csak meghatározott anyagok (élettanilag fontos molekulák, információ-hordozó vegyületek, egyes fehérjék) haladnak át a plazmahídon. (Ma már bizonyított tény, hogy egyes növényi vírusok – pl. a dohány-mozaik vírus részecskéi – is plazmodezmákon át terjednek egyik sejtről a másikra.) Habár egyes vegyületek diffúzióval mozognak, a molekulák többsége aktív transzport révén mozog a sejtek között, s a transzportban (egyes nagymolekulák esetében) a sejtvázfehérjék is szerepet játszanak.

A plazmodezmák nagyobb része a sejtosztódás citokinézise alatt jön létre; ezek az elsődleges plazmodezmák. Előfordulhat azonban, hogy az interfázisban (l. később) két szomszédos sejtben az ER ciszternái a sejtfal két átellenes oldalán egymás mellé fekszenek, és köztük elbomlik a sejtfal, majd kialakul a két sejt szimplasztjának kapcsolata, szabályos plazmodezma képződésével. Az így létrejövő plazmahidak a másodlagos plazmodezmák. Ritkán az is előfordulhat, hogy a másodlagos plazmodezmák növényi szervek felszíni, bőrszöveti sejtjeiben a külvilág felé futnak – ezek a fél-plazmodezmák.

A plazmodezmák lefutása nem feltétlenül egyszerű. A sejtfal vastagodásának folyamatával a dezmotubulushoz futó ER-ciszternák is bezáródhatnak a sejtfalba, ezzel elágazó plazmodezmák is létrejöhetnek. A másodlagos plazmodezmák is többnyire elágaznak.