A sejtfal további poliszacharidjai: hemicellulózok és pektinek

A sejtfalban előforduló hemicellulóz- és pektinmolekulák típusa és összetétele rendszertani csoportra jellemző bélyeg. A valódi kétszikűek sejtfalában a hemicellulózok között kevert glukánokat (ß-1,4 ill. ß-1,3-kötésekkel összekapcsolt glükóz-egységek láncai), xiloglukánokat (xilózt, glükózt, fukózt, galaktózt és mannózt tartalmazó, elágazó láncú poliszacharidok) és glükomannánokat (mannózt, glükózt és galaktóz-oldalláncokat tartalmazó molekula) találunk, valamint savas és semleges (lásd alább) pektineket. A fűfélék sejtfalában ezzel szemben a domináns hemicellulóz az ún. glükurono-arabino-xilán (GAX). Mivel a GAX ragasztó funkcióval is rendelkezik, ráadásul térhálós jellegű szerkezetet kialakító fenoloid-származékokkal kapcsolódik, e növények sejtfalában nem találunk pektineket.

A pektinek két csoportra oszthatók: a semleges kémhatású pektinekre (pl. arabán, galaktán, arabinogalaktán) és savas pektinekre. Ez utóbbiakra jellemző, hogy savas-oldalláncokat tartalmaznak, amelyekről protonok válnak le, azaz negatív töltésűek. A negatív töltésű, savas pektin-láncokat Ca²⁺ -ionokkal képzett elektrosztatikus (ionos) kötések kapcsolják össze egymással. (Ez áll a „ragasztó” funkció hátterében.) Savas pektinek például a homogalakturonán (egy galakturonsav-polimer) vagy a ramno-galakturonánok (galakturonsav és ramnóz, valamint egyéb monoszacharidok kopolimerjei).