A zárványok anyaga a sejtnedv összetételétől függően különböző kristályosodási rendben válhat ki, változatos alakú kristályokat hozva létre. (A kristályalaknak többnyire rendszertani értéke van!) Megkülönböztetünk kristályhomokot (pl. az Aucuba japonica /japán babérsom/ szárában), tűkristályokat (sztiloid – pl.: egyes Iris /nőszirom/ fajok), tűkristály-köteget (rafid – pl.: Agave americana /agáve/ levelében), buzogányfej alakú kristályokat (rozetta vagy drúza – a Tilia vagy az Opuntia szárában), oszlop-kristályokat, piramis ill. bipiramis alakú kristályokat (pl. az Allium cepa /vöröshagyma/ száraz buroklevelében, Vanilla planifolia /vanília/ lomblevelében) ill. fürtkristályt (cisztolit – a Ficus fajok levelében). Gyakori, hogy a szövetekben külön kristálytartó sejtek jönnek létre (idioblaszt képződés), és ezekben halmozódnak fel a többi sejt működését zavaró anyagok kristályzárvány formájában.
Az "Angol és magyar nyelvű, digitális tananyagok fejlesztése a BCE kertészettudományi kar kertészmérnök és multiple degree hallgatói számára" pályázat a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0028 pályázati projektek támogatásával készült.