A sejtváz típusai: a mikrotubuláris és az aktinváz

A mikrotubuláris váz mintegy 24 nm átmérőjű „csövei” viszonylag merevek, amelyek képesek a sejtalak fenntartására. A hozzá kapcsolódó motorfehérjéknek köszönhetően ehhez horgonyzódnak ki a sejtalkotók. A mikrotubulusok mint sínpályák mentén a motorfehérjék (dinein, kinezin) segítségével mozognak a sejtorganellumok (pl. a membrán-vezikulumok). Mikrotubulusok a sejtosztódás során a kromoszómák mozgatását végző magorsó-fonalak is.

Az eukarióta sejtekben található 7nm vastagságú fehérjefonalakból álló aktinhálózat csak az állati izomsejtekben van jelen fénymikroszkóppal is megfigyelhető mennyiségben. Ennek ellenére e sejtváz-komponensnek és a rajta elmozdulni képes miozin nevű motorfehérjének minden sejt életében szerepe van a sejtek osztódást követő kettéfűződésben (a citokinézis folyamatában).

A sejtvázrendszer harmadik komponensét a mikrotubulusoknál vékonyabb, de az aktinfonalaknál nagyobb átmérőjű, ún. intermedier (10 nm) filamentumok alkotják. Ezek a többnyire vízoldhatatlan fehérjék nem globuláris, hanem fonalas (fibrilláris) fehérjeegységekből állnak össze, és alapvetően szerkezetmeghatározó szerepük van.