A riboszómák

Az élővilágban – felépítése alapján – kétféle riboszóma fordul elő: a prokarióta sejtekre (következésképpen a mitokondriumokra és színtestekre is) jellemző kisebb méretű, 70S riboszóma, és az eukarióta sejtekben előforduló nagyobb méretű, 80S riboszóma. Az eukarióta sejtben két helyen találunk riboszómákat: a sejtplazmában szabadon úszva valamint a DER felületéhez kötötten. A szabad riboszómák végzik a sejtplazma, a sejtmag, és részben a sejtorganellumok működéséhez szükséges fehérjék szintézisét, míg a kötött riboszómákon zajlik a sejtből leadásra szánt proteinek illetve ezek előállításában segédkező sejtalkotók (ER, Golgi) fehérjéinek előállítása. A leadandó fehérjék mellett a kötött riboszómák szintetizálják tehát a sejten kívüli térrel kapcsolatot tartó sejtalkotókban és a lizoszomális rendszerben működő enzimfehérjéket valamint a membránokba merülő saját fehérjéket is. Mivel egyetlen mRNS-molekulán egyidőben több riboszóma is végighaladhat, az egyszerre működő riboszómák a sejt belsejében is kis csoportokban, ún. poliriboszóma (poliszóma) formájában vannak jelen.

A 70S ill. 80S jelölésben az „S” az ún. szedimentációs állandót jelöli, ami a centrifugálással történő elválasztás során a centrifugacsőben megfigyelt ülepedési sebességgel arányos. Minél nagyobb méretű egy részecske, annál nagyobb centrifugális erő hat rá, ezért a nagyobb részecskék az elválasztás során gyorsabban mozognak a cső alja felé. Következésképpen a szedimentációs állandó – többé-kevésbé – arányos a részecskemérettel.