Egységes környezethasználati engedély

A 314/2005. (XII. 25.) Korm. rend. – mely az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást szabályozza is – teljes egészében egy EK-követelmény megvalósítását jelenti. Az 1995. évi LIII. tv. 2001. évi módosítása vezette be az egységes környezethasználati engedély fogalmát. A 72/A. § alapján

• (1) A környezethasználó kérelmére – az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott esetekben – a környezetvédelmi hatóság a hatáskörébe tartozó engedélyek helyett egybefoglalt környezethasználati engedélyt ad ki.
• (2) A környezetvédelmi hatóság a határozatát – annak jogerőre emelkedésére tekintet nélkül – nyilvánosan közzéteszi.

Az egységes környezethasználati engedély kiemelt jelentőségű kérdése, hogy az elbírálás során az elérhető legjobb technikát kell alapul venni. A rendelet 2. sz. melléklete nem taxatíve sorolja fel a szempontokat, csak kiemeli a fontosabbnak tartottakat (hulladékszegény technológia, kevésbé veszélyes anyagok használata, energiahatékonyság stb.). A jogszabály általános követelményeket támaszt: „A környezethasználónak a környezetszennyezés megelőzése, ill. a környezet terhelésének csökkentése érdekében intézkednie kell:

• a környezetterhelést okozó anyag felhasználásának csökkentéséről,
• anyag és energia hatékony felhasználásáról,
• a kibocsátás megelőzéséről, ill. az elérhető legkisebb mértékűre csökkentéséről,
• a hulladékképződés megelőzéséről, ill. csökkentéséről, ártalmatlanításáról,
• a környezeti hatásokkal járó balesetek megelőzéséről, következmények csökkentéséről,
• a tevékenység felhagyása esetén az esetlegesen károsodott környezet helyreállításáról.

Az egységes környezethasználati engedély meghatározott időre, de legalább 5 évre adható meg. Az engedélyben különösen kibocsátási határértékeket, indokolt esetben környezetvédelmi és műszaki követelményeket állapítanak meg.