Mentha x piperita - Borsmenta

A mentafajok a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartoznak. A borsmenta lágyszárú, föld alatti módosult hajtásokkal (sztóló) áttelelő, évelő növény (H). Vékony, 15-20 cm hosszú, fehér gyökerei a 3-4 mm vastag gyöktörzsből illetve a földalatti tarackszerű hajtásokból erednek. A sztólói dúsan elágazóak, hosszú szártagúak, fehérek, hajtás- és gyökérképzésre egyaránt alkalmasak. A gyökértörzsből képződő módosult hajtások föld felszínre kúsznak. Szára 30-100 cm magas, a négyélű, antociánosan elszíneződő (lilás), elágazó. Levelei hosszúkás-tojásdadok, csipkés vagy fűrészes szélűek, színűk sötétzöld, az erezet gyakran ibolyás. Virágzata álörvökből összetett füzér, a virágok világos lilák. Termése apró vörösesbarna makkocska. Csíraképes magot ritkán érlel.

A rokon fajoktól a morfológiai bélyegek alapján egyértelműen megkülönböztethetőek. A fodormenta (Mentha spicata var. crispata) a talajfelszínen futó sztólókat ritkán fejleszt, szára 40-80 cm magas, világoszöld, nem antociános. Levelei világos zöldek, többé-kevésbé fodrosak, fűrészes szélűek. A szahalini menta (Mentha arvensis var. sachalinensis) a borsosmentánál lényegesen erőteljesebb növekedésű, az egész növény világoszöld, molyhosan szőrös.

A borsosmenta valószínűleg a Mentha aquatica L. (vizimenta) és a Mentha spicata L. em. Huds. (zöld menta) spontán kereszteződésével jött létre, természetes előfordulása nem ismert. Valószínűsíthetően Angliából származik, de egyes szerzők szerint Távol-Keleten alakult ki. A borsosmenta meleg igényes, a nyugalmi időszakban jól tűri a hideget. Fényigényes, hosszúnappalos faj, vízigénye nagy és a talajjal szemben is igényes: a mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, középkötött talajok kedveli.

A borsosmenta megszárított virágzó hajtása (Menthae piperitae herba), megszárított levelei (Menthae piperitae folium) valamint a hajtásból nyert illóolaj (Menthae piperitae aetheroleum) képezi a drogot. Drogjai hivatalosak a Ph.Hg.VIII.-ban, levéldrogja az ESCOP-monográfiák között szerepel. A borsosmentalevél a gyógyszerkönyvi előírás szerint legalább 12 ml/kg, aprított állapotban 9 ml/kg illóolajat kell, hogy tartalmazzon.

A borsosmenta fő hatóanyaga az illóolaj, a levelekben átlagosan 2-4%, a virágzatban 4-6 % halmozódik fel, a szár nem vagy csak nyomokban tartalmaz illóolajat. Az olaj legfontosabb komponense a mentol (40-60%), ezen kívül felhalmoz még mentont (20-25%), piperitont (0,1-1,5%), mentofuránt, pinént, sabinent. A hajtások flavonoid és rozmaringsav tartalma is jelentős.

Farmakológiai hatásait tekintve, serkenti a nyál- és epetermelést, gyenge görcsoldó és gyulladáscsökkentő, enyhe helyi érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus hatású. Az olaját a felső emésztőszervi traktus rendellenessége, epeképződés hiánya, légzőszervi megbetegedések, köhögés, megfázás esetén javasolják. Külsőleg alkalmazható reumatikus fájdalmak, bőrviszketés, csalánkiütés kezelésére. Terápiás felhasználásán túl, az élelmiszer- és a kozmetikai ipar is egyaránt használja.