Növényleírások képekkel

Szerző: Kindlovits Sára

Achillea collina Becker - Mezei cickafark
Anethum graveolens L. – Kerti kapor
Calendula officinalis L. - Kerti körömvirág
Carum carvi L. - Konyhakömény
Coriandrum sativum L. - Koriander
Cucurbita pepo L. subsp. pepo convar. pepo var. styriaca Grebensc. - Maghéj nélküli tök
Digitalis lanata Ehrh. – Gyapjas gyűszűvirág
Echinacea spp. – Kasvirág fajok
Hippophaë rhamnoides L. – Homoktövis
Lavandula angustifolia Mill. – Francia levendula
Levisticum officinale Koch. - Lestyán
Majorana hortensis Mönch - Kerti majoránna
Matricaria recutita L. - Orvosi székfű, kamilla
Melissa officinalis L. – Citromfű
Mentha x piperita – Borsosmenta
Ocimum basilicum L. - Kerti bazsalikom
Papaver somniferum L. – Mák
Pimpinella anisum L. - Ánizs
Rosmarinus officinalis L. – Rozmaring
Salvia officinalis L. - Orvosi zsálya
Silybum marianum (L.) Gaertn. – Máriatövis
Sinapis alba L. – Fehér mustár
Thymus vulgaris L. - Kerti kakukkfű
Valeriana officinalis L. - Orvosi macskagyökér
Verbascum phlomoides L. - Szöszös ökörfarkkóró

Achillea collina Becker - Mezei cickafark

Az Asteraceae (Fészkesek) családba és az Asteroideae (Csövesvirágúak) alcsaládba tartozó évelő, lágyszárú növény (H). Gyökere tarackszerűen kúszik a talaj felszíne alatt és több, kb. 50-80 cm magas szárat fejleszt. Levelei szórt állásúak, szárnyaltan többszörösen szeldeltek. Virágzata apró fészkekből összetett, sátorozó, a párta színe fehér. Júniustól késő őszig virágzik. Termése apró, bóbita nélküli lapított kaszat, ezermagtömege 0,13 g.

A mezei cickafark csaknem egész Közép- és Dél-Európában, Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában elterjedt. Hazánkban is honos, gyakori faj: megtalálható utak mentén, ruderális és parlagterületeken, napos legelőkön, kaszálókon. Széles ökológiai tűrőképességgel rendelkezik. Legjobban a meleg, napos fekvésű területeken fejlődik és a lazább, könnyen melegedő talajokat részesíti előnyben, de gyakran megtalálható szikeseken is, szárazság- és sótűrő.

Hivatalos drogja a virágzó hajtásvég (Millefolii herba) egészben vagy aprítva, mely a Ph.Hg.VIII.-ban ill. az ESCOP-Monográfiák között is szerepel. A gyakorlatban használják a teljes virágzásban, 4-5 cm szárrésszel gyűjtött virágzatot (Millefolii flos) is. A friss növényből lepárolt illóolaj szintén kereskedelmi forgalomban van, Millefolii aetheroleum (Aetheroleum millefolii) néven. Gyógyszerkönyvi minőségű drogot elvileg csak az A. millefolium szolgáltathatja, azonban ez a faj nem azulénes. Helyette a Millefolium alakkörbe tartozó egyéb fajok, köztük az A. collina, szolgáltatnak a minőségi követelményeknek (2ml/kg 0,20% illóolaj és 0,02% kamazulénban kifejezett proazulén) megfelelő drog alapanyagot.

A cickafark-drogok hatóanyaga elsősorban az illóolaj, ami a virágzatokban 0,2-0,5 %-ban, a levelekben egy nagyságrenddel kisebb mennyiségben halmozódik fel. Az illóolaj legfontosabb komponensei a szeszkviterpén lakton vegyületek, az azulének, amelyek a vízgőzdesztilláció során, hő hatására alakulnak ki a proazulénekből (pl. achillin-, matricin-, artabszin származékok). Az azuléntartalmú illóolaj jellemzően sötétkék színű. A növény tartalmaz ezen kívül egyéb nem illó, szeszkviterpén keserűanyagokat és flavonoidokat is (apigenin- és luteolin glikozidok).

Tudományosan bizonyítottnak tekinthető étvágyjavító, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, antibakteriális-antiszeptikus és kiválasztást serkentő hatása. Ennek megfelelően drogja, főzete, ill. különböző készítményei jól használhatók étvágytalanság, gyomorhurut, máj-, epe- és emésztési panaszok, ill. a tápcsatorna különböző eredetű görcsei ellen. Külsőleg ülőfürdőkben javasolható a női szervek fertőzései ellen, valamint borogatásként vagy kenőcs formájában a bőr és nyálkahártyák gyulladásaiban, lassan gyógyuló sebek kezelésére. Mellékhatásként túlérzékeny egyéneknél ritkán bőrkiütés fordulhat elő.

Anethum graveolens L. – Kerti kapor

A kapor az Apiaceae (Ernyősök) családba tartozik, rövid tenyészidejű egyéves, lágyszárú növény (Th). Szára 40-150 cm magas, levelei 3-4-szeresen szárnyaltak, levélkéi vékonyak, fonalszerűek, alul nyelesek, felül ülők. Virágzata összetett ernyő, virágai aprók, a szirmok élénksárgák, hímnősek. Májustól júliusig virágzik. Termése ikerkaszat, ezermagtömege 1-2 g, egyenetlenül érik. Ismertek nagy- ill. kistermésű változatai is.

A termesztett kapor géncentruma a Földközi-tenger keleti partvidéke, Nyugat-Ázsia, Perzsia, Kelet-India, Kaukázus vidéke és Egyiptom. Magyarországon vadon nem fordul elő, de kivadulhat, ilyenkor spontán keléssel évekig fenntartja magát. Hazánkban mindenütt termeszthető: nem hőigényes, csírázása már 8-10 ^oC-on intenzív, azonban fejlődése generatív szakaszában kedvező a meleg, napsütéses időjárás. Előnyben részesíti a jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő talajokat.

A növénynek csaknem minden részét használják. A szárbaindulás előtt vágott növény föld feletti részét frissen vagy szárítva (Anethi herba), forgalmazzák. Érett termése egészben, ill. őrölve, fontos fűszer (Anethi fructus). A termések viaszérésekor vágott föld feletti hajtásokból, valamint az érett termésekből illóolajat állítanak elő. Ezek neve: Anethi herbae aetheroleum (kapornövényolaj) ill. Anethi fructus aetheroleum (kapormagolaj).

A kapor minden szervében illóolajat tartalmaz, a föld feletti részek illóolajtartalma 0,8-1,6 %, az érett terméseké 2-4 %. Az illóolaj fő összetevője az d-karvon, ami a növényolajban 25-35 %-ot, a magolajban 40-60 %-ot tesz ki. Nagyobb mennyiségben van jelen a növényolajban a d-(l)-fellandrén (kb. 20 %), a "magolajban", pedig a d-limonen (10-40 %). A termés tartalmaz még kempferolt, valamint dillapiolt és a zsírosolaj tartalma is jelentős (15-20 %).

A kapor drogja és illóolaja kellemes ízű, elterjedt ételízesítő, savanyúság tartósító. A háztartásokban és az élelmiszeriparban leginkább fűszerként használatos, de illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja. Termése szélhajtó, illóolaja bakteriosztatikus hatású. A zöld növényi részek vizes kivonata nyugtató, a termésből nyert illóolaj pedig kísérleti állatoknál csökkentette a fájdalomérzetet. Immunstimuláns, vírusellenes hatása miatt influenza-szerű tünetek kezelésére is alkalmas.

Calendula officinalis L. - Kerti körömvirág

 

A körömvirág az Asteraceae (Fészkesek) családba, az Asteroideae (Csövesvirágúak) alcsaládba tartozó egyéves, lágyszárú (Th) növény. Gyökere karószerű, szára 40-60 cm magas, az aljától elágazó. Levelei hosszúkás lándzsás alakúak, enyhén fogazottak. Végálló fészekvirágzatai 3-6 cm átmérőjűek, a nyelves virágok színe sárga, narancssárga. Termése érdes, bibircses felületű, görbült, körömszerű kaszattermés, ezermagtömege 8-12 g.

Mediterrán eredetű növény, a Földközi-tenger partvidékén és Ázsia nyugati térségében őshonos. Európában a 12. századtól termesztik. Hazánkban régóta kedvelt gyógy-, dísz- és festőnövény. Az ország egész területén eredményesen termeszthető, napfény- és melegigényes, szárazságtűrő faj. Szárazabb talajokon is megél, legjobban a jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő barna homok-, vagy középkötött mezőségi talajokon fejlődik.

A drogot a növény virágzati vacokról leválasztott egész vagy aprított, teljesen kinyílt virágai adják, ami Calendulae flos néven szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben, valamint az ESCOP- és E-monográfiák között. A gyógyszerkönyvi minőségű drog hiperozidban kifejezett flavonoid-tartalma legalább 0,4%.

A körömvirág drog legfontosabb hatóanyagai: a vízben oldódó flavonoidok (0,04-0,10 %), a zsíroldékony, sárga-, narancssárga karotinoidok (3 %, béta-karotin, lutein). Tartalmaz még szaponinokat, szterolokat, illóolajat (0,1 %, főkomponens alfa-kadinol), valamint poliszacharidokat 15 %-ban. Kaszattermésének jelentős a zsírosolaj tartalma, melynek legfontosabb alkotórésze a kalendulasav.

Hámosító, bőrregenerálódást serkentő hatása bizonyított. Vizes kivonata immunstimuláns, de gyulladáscsökkentő, antibiotikus, baktericid és vírusölő hatása is igazolt. Belsőleg teaként gyomor-, nyombélfekély gyógyítására használható. Külsőleg rosszul gyógyuló sebek, visszeres betegségek, bőrelváltozások (fekélyes, gennyes) felületi kezelésére, fehérfolyás elleni hüvelyöblítők alkotórészeként alkalmazható. Olajos kivonatának hámosító és bőrképző hatása van. A termésekből hidegen sajtolt olaj belsőleg is gyulladáscsökkentő. A biokertészetben felhasználják a gyökerek által kibocsátott anyagai miatt nematódák távoltartására, valamint a növény kivonatát csigaölő és allelopátiás hatása miatt.

Carum carvi L. - Konyhakömény

 

A konyhakömény az Apiaceae, (Ernyősök) családba tartozó egy- illetve kétéves növényfaj (Th-TH). Egyéves változata a C. carvi var. annuum, míg a kétéves C. carvi var. biennis-ként ismert. A kétéves kömény karószerű gyökere mélyrehatoló, ujjnyi vastag; szára felálló, 60-80 cm magas, talaj felszíne felett elágazó. Első évben tőleveleket képez, melyek nyelesek, akár 20 cm-nél is hosszabbak lehetnek, a levéllemezek háromszorosan, szárnyasan összetettek. Virágszárát a második évben hozza, mivel a magszár képződéshez hideghatást igényel. Virágzata összetett ernyő, a szirmok fehér színűek, termése ötbordájú világosbarna ikerkaszat. Részterméskéi 3-7 mm hosszúak, 1-1,25 mm vastagok, ezermagtömege 2-3,5 g. Az egyéves kömény gyökérzete kevésbé mélyrehatoló, vékonyabb és gyéren elágazó. Levelei a világosabb zöldek, lazábbak. Virágzati szárat már a vetés évében fejleszt, ez kb. 80-100 cm magas. Virágzatának jellemzői megegyeznek a kétéves változatéval. Részterméskéi 5-9 mm hosszúak, 1,2-1,5 mm vastagok, ezermagtömegük 2,5-4,0 g.

A konyhakömény eurázsiai flóraelem. A kétéves változat főként Közép- és Észak-Európa, Ázsia domb- és hegyvidékein honos, hazánkban is előfordul. Vízigénye jelentős, a csapadékosabb éghajlatot kedveli, elsősorban Finnországban, Hollandiában, Lengyelországban termesztik. Az egyéves változat melegigénye nagyobb, a Földközi-tenger keleti partvidékén honos. Mindkét konyhakömény forma nagy terméshozamokat csak a tápanyagban gazdag, mélyrétegű, meszes, középkötött talajokon ad.

A Ph.Hg.VIII-ban hivatalos drogjai a szárított ikerkaszat termése, a Carvi fructus, illetve az érett termésekből lepárolt illóolaja ( Carvi aetheroleum). Az előbbi szerepel az ESCOP-monográfiák között is. A gyógyszerkönyvi minőségű drog minimum 30 ml/kg illóolajat tartalmaz, illata jellegzetes, karvon-ra emlékeztető.

A kömény fő hatóanyaga az illóolaj, melyet 2-7 %-ban tartalmaz, fő komponensei a d-karvon (50-70 %), a d-limonén, a dihidro-karvon, a karveol és a dihidro-karveol. A termések ezen kívül mintegy 20 % fehérjét, 10-18 % zsírosolajat és mintegy 15 % szénhidrátot is tartalmaznak.

Görcsoldó, szélhajtó és gyomorerősítő, valamint antibakteriális és antifungális hatása igazolt. Elterjedten használják a gyomor-béltraktus görcsei ellen, puffadás, emésztési rendellenességek esetén, csecsemők görcsös hasfájására, elsősorban tea vagy teakeverék formájában. Nélkülözhetetlen konyhai és élelmiszeripari fűszer, a kozmetikai iparban is keresett alapanyag. Az illóolaj karvontartalma eredményesen gátolja a magvak és vegetatív növényi szaporítóanyagok (gumók, hagymák) csírázását, így biológiai peszticidként is perspektivikus lehet.

Coriandrum sativum L. - Koriander

 

A koriander az Apiaceae (Ernyősök) családjának tagja, egyéves lágyszárú faj (Th). Két változata is ismert, mindkettőt termesztik. A jellegzetesen nagy ikerkaszattermést (3-6 mm) fejlesztő C. sativum var. vulgare Alef. változat (marokkói koriander) ritkább. Közép- és Kelet-Európában a C. sativum var. microcarpum DC. változatot termesztik, melynek ikerkaszattermései kisebb méretűek (1,5 - 3 mm). Gyökere gyengén elágazó, karószerű, szára 20-150 cm magas, felálló, erősen elágazó. Levelei a fejlődés folyamán heterofiliát mutatnak: a vegetációs periódus kezdetén hosszúnyelű, kerekded levelek fejlődnek, a középső szárlevelek szárnyasan szeldeltek, nyelesek, míg a felső levelek fonalasan sallangosak, ülők. Virágzata összetett ernyő, a virágok rózsaszínűek. Hazánkban június elején virágzik. Termése jellegzetesen gömbölyded, szalmasárga, vagy világosbarna, két résztermésből összeforrt ikerkaszat, ezermagtömege 5 - 7 g.

A növény a Földközi-tenger keleti vidékéről származik, alapvetően kelet-mediterrán eredetű. A környezeti tényezők közül a hőmérséklet jelentősen befolyásolja fejlődését. Csírázáskor 15 ^oC körüli hőmérséklet tekinthető optimálisnak, a vegetatív növekedéséhez viszonylag alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége, terméskötődés és növekedés alatt kiegyenlítettebb hőmérsékletet, 18-19 ^oC az optimális. Jó vízgazdálkodású, nedves talajokon termeszthető sikeresen.

A koriander drogja az érett ikerkaszattermése, mely Coriandri fructus néven ismert. Minőségi követelményeit a Gyógyszerkönyv (Ph.Hg.VIII.) tartalmazza (legalább 3 ml/kg illóolaj). A termésből lepárolt illóolaja (Coriandri aetheroleum) szintén kereskedelmi forgalomban van.

Legfontosabb hatóanyaga az illóolaj, mely a növény föld feletti részeiben halmozódik fel. A friss hajtás 0,036 %, a termés 0,38 % illóolajat tartalmaz. A fő komponensek a zöld hajtásban a linalool, decen-(2)-al, dodecen-(2)-al, míg a termésben a linalool dominál. Az illóolaj-tartalom mellett az ikerkaszattermés számottevő mennyiségben tartalmaz még zsírosolajat, fehérjét, A és C vitamint, valamint gamma-szitoszterint, flavonoidokat és triterpéneket.

A koriander drogjai eredményesen alkalmazhatóak emésztési problémák, felfúvódás és étvágytalanság kezelésére. Régóta alkalmazzák, számos galenuszi készítménynek alkotórésze. Fűszerként a konzerviparnak fontos alapanyaga, illóolaja élelmiszeripari és illatszeripari alapanyag.

Cucurbita pepo L. subsp. pepo convar. pepo var. styriaca Grebensc. - Maghéj nélküli tök

A maghéj nélküli tök a Cucurbitaceae (tökfélék) családjába tartozó lágyszárú, egyéves, indásszárú (Th) növény. Gyökérzete erőteljes, mélyre hatoló, szára serteszőrökkel fedett, üreges, kb. 3-5 m hosszú, felálló vagy futó, kapaszkodó szár. Levelei nagyok, ötkaréjúak, mélyen szeldeltek, színük élénkzöld, néha szürkén márványozott. A levél nyele 25-30 cm hosszú, üreges, szőrözött, apró tüskés képletekkel. A növény egylaki, váltivarú virágokkal, a virágok élénksárga színűek, a lepel tölcsérszerűen összeforrt. A nővirágok rövid, a hímvirágok hosszú kocsányúak. Kabaktermése közepes méretű, alakja gömbölyded vagy kissé megnyúlt. Színe éretten sárga, éretlenül sötétzöld, fehéren márványozott, hosszanti csíkokkal. Magürege nagy, egy kabakban 400-500 db mag található. A mag lapított tojásdad alakú, 15-20 mm hosszú, 8-10 mm széles és 2,5-3 mm vastag, lágy hártyaszerű héj borítja, színe szürkészöld, olajzöld. Ezermagtömege 200-310 g.

A maghéj nélküli tök csak az 1950-es évektől ismert, valószínűleg spontán mutációval keletkezett. Hazánkban 1976 óta termesztik, feltehetően Ausztria déli részeiről került Magyarországra. Napfény- és hőigényes, szárazságtűrő faj. A talaj iránt nem túl igényes, de a tápanyagban gazdag, könnyen melegedő, középkötött vályog, homok, vagy homokos vályogtalajokon adja a legjobb termést.

A maghéj nélküli tök érett magja (Cucurbitae semen) és az abból kinyert zsírosolaj (Oleum cucurbitae) adja a drogot, szerepel az E-monográfia tételei között.

Fő hatóanyaga a magban található zsírosolaj (40-60 %), mely többszörösen telítetlen zsírsavakat és zsírsavszármazékokat tartalmaz. A linolsav aránya eléri a 45-50 %-ot, az E-vitamin tartalom 30 mg% feletti.

Többszörösen telítetlen zsírsavai (pl. linol- és linolénsav) fontos prekurzorai a prosztaglandinoknak és más, a szervezet számára fontos anyagoknak. Magas E-vitamin és szelén tartalma révén, mint antioxidáns játszik fontos szerepet. Az A-vitamin szükséglet biztosításában, mint természetes provitamin-forrás jelentős. Hatékony jóindulatú prosztata megnagyobbodás esetén, enyhíti a vizeletürítési problémákat, napjainkban gyógyélelmezési szerepe egyre jelentősebb.

Digitalis lanata Ehrh. – Gyapjas gyűszűvirág

A gyapjas gyűszűvirág a Plantaginaceae (útifűfélék) családjába tartozik, kétéves (TH) növény. Tőlevelei, melyeket első évben fejleszt, 15-30 cm hosszúak, lándzsásak, fényes felületűek, nyélbe keskenyedők. Második évben fejleszt virágszárat, mely 80-120 cm magas, szórt állású, kihegyezett, hosszúkás lándzsás, ülő levelekkel. Virágzata végálló laza fürt, virágai fehér színűek, rozsdabarna erezettel, csüngő gyűszű alakúak, a virágzati murvalevelek és a csésze gyapjas szőrű. Június elején virágzik. Termése két kopácsra hasadó, sokmagvú tok, magja vörösesbarna színű, apró. Ezermagtömege 0,4-0,5 g. Rokonától, a szintén termesztett piros gyűszűvirágtól (Digitalis purpurea) morfológiai jellemzői (molyhos, ráncosan erezett, tojásdad levelek, püspöklila elhajló fürtvirágzat) alapján könnyen megkülönböztethető.

Délkelet-Európában őshonos, balkán-pannóniai flóraelem. Hazánkban a Budai-hegyekben és a Mecsekben vadon is él, szórványos előfordulású, a száraz, meleg lejtők, sziklagyepek, bokros-törmelékes helyek növénye. Fokozottan védett faj, így spontán állományokból drognyerésre levele nem gyűjthető, nemesített fajtáit termesztik.

A gyapjas gyűszűvirág drogja a száraz levél - Digitalis lanatae folium. A drog minőségi kritériumait rögzíti a magyar szabvány (MSZ 19855-1968). Leírása a Német Gyógyszerkönyvben is szerepel (DAB 9).

Hatóanyagai szívre ható kardenolidok, melyek a triterpenoidok rendjébe tartozó szteroidok: lanatozid C glikozidok, illetve ezek gyógyhatásért felelős aglikonja, a digoxigenin. Az egész növény tartalmazza a hatóanyagot, de mennyisége a tőlevelekben a legmagasabb (0,2-0,6 %). Ezenkívül, szaponinok, flavonoidok is találhatók a drogban.

A növényt régóta alkalmazzák szívelégtelenségben szenvedő betegek gyógyítására. A gyapjas gyűszűvirág levéldrogja fontos gyógyszeripari alapanyagnak számít, például a Digoxin, Isolanid, Neoadigan stb. gyártásához szükségesek. A Digitalis készítményei csak orvosi rendelvényre és állandó ellenőrzés mellett használhatók. Túladagolásuk esetén mérgezési tünetek léphetnek fel, ami az érverés ritkulásában, émelygésben, látási zavarok kialakulásában mutatkozik meg. A glikozidok, ill. aglikonjaik könnyen felhalmozódhatnak a szervezetben, ezért orvosi javallatra szünetet kell beiktatni alkalmazása során.

Echinacea spp. – Kasvirág fajok

Echinacea purpurea (L.) Mönch – bíbor kasvirág

Echinacea angustifolia DC. – keskenylevelű kasvirág

Echinacea pallida (Nutt.) Nutt. – halvány kasvirág

A kasvirág fajok az Asteraceae (Fészkesek) családba, az Asteroideae (Csövesvirágúak) alcsaládba tartozó évelő, lágyszárú (H) gyógynövények. Az Echinacea purpurea morfológiai bélyegek alapján jól elkülöníthető a másik két fajtól. Az E. angustifolia és az E. pallida viszont hasonlóak, egymástól csak virágzó állapotban különböztethetőek meg. Gyökerük mélyen helyezkedik el, az oldalgyökerek rostszerűek, a gyöktörzs rövid, függőleges. A Száruk kb. 100-150 cm magas, elágazó, serteszőrökkel borított. A szár a fészekvirágzatok alatt kiszélesedik, üreges. A levelek lándzsás, hosszúkás tojásdadok, szélük ritkásan fogazott, serteszőrös. Virágzatuk kúp alakú fészekvirágzat, a nyelves virágok 2-9 cm hosszúak, 0,5 cm szélesek, világos bíborlila színűek. Virágzási idő: június-szeptember.

Az Echinacea fajok Észak-Amerikában őshonosak. Az E. purpurea elsősorban a nedvesebb klímájú dombvidéken fordul elő, míg az E. angustifolia és az E. pallida a szárazabb prérik jellegzetes növénye. Minhárom faj fény- és melegkedvelő. Hazai viszonyaink között fagytűrők.

Mindhárom faj esetén a szárított virágzó hajtás (Echinaceae purpureae herba, Echinaceae angustifoliae herba, Echinaceae pallidae herba), és a szárított gyökér (Echinaceae purpureae radix, Echinaceae angustifoliae radix, Echinacea pallidae radix) adja a drogot. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az Echinaceae purpureae herba, az Echinaceae purpureae radix, az Echinaceae angustifolia radix és azEhinacea pallidae radix hivatalosak. Az ESCOP-monográfiák között is szerepelnek drogjaik. A Gyógyszerkönyv azEchinaceae angustifoliae radix esetében min. 0,5 %, Echinacea pallidae radixnál min. 0,2 % echinakozid tartalmat ír elő. Az Echinaceae purpureae herba esetében 0,1 % kaftársav és cikóriasav, az Echinaceae purpureae radix esetében 0,5 % kaftársav és cikóriasav jelenléte a követelmény.

A kasvirágfajokból több jelentős hatóanyagcsoportot izoláltak: kávésav-származékokat, alkilamidokat, poliszacharidokat és illóolajat. A három kasvirág faj között hatóanyagtartalom szempontjából is vannak különbségek. Tartalmaznak még flavonoidokat, poliacetiléneket és alkaloidokat (toxikus pirrolizidin-alkaloidokat) is.

A kasvirág fajok drogjai bizonyítottan felhasználhatók megfázás, valamint felső légúti- és a kiválasztó szervrendszer krónikus megbetegedései esetén és azok megelőzésére is. Gyógyítják a nehezen gyógyuló sebeket, fekélyeket. Immunstimuláns hatásúak.

Hippophaë rhamnoides L. – Homoktövis

Az Elaeagnaceae (ezüstfafélék) családjának tagja. Sarjtelepes, sűrű bozótot alkotó 1,5-3 m magasságú lombhullató cserje, vagy 8-10 m-re megnövő kis fa (M). Mélyre hatoló főgyökeret, és sekélyen messzire nyúló oldalgyökeret, valamint gyökérsarjakat fejleszt. Ágai sűrűn, ezüstösen csillogó pikkelyszerű szőrökkel fedettek és tövisesek. Levelei szórt állásúak, lándzsásak, 4-6 cm hosszúak, 0,5-1,0 cm szélesek, ép szélűek, fonákuk ezüstösen csillagszőrös. Kétlaki, szélmegporzású cserje. Virágait a másodéves vesszőkön hozza, lombfakadás előtt nyílnak. Csöves virágai jelentéktelenek, aprók, zöldek, a termős virágok tömött fürtben, vagy rövid füzérben állnak, a vesszők felső harmadán. Három-öt éves kortól terem, termése narancssárga egymagvú álbogyó, gömbölyded, vagy tojás alakú 6-8 mm átmérőjű. Gyümölcse szeptember végétől kezd érni és egész télen az ágakon marad. Magja sötétbarna színű, a nemesített fajták ezermagtömege 18-20 g.

Eurázsiai flóraelem, széles körben elterjedt az északi félteke mérsékelt és szubtropikus területein. Leginkább homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken fordul elő. Hazánkban is honos, populációi védettek, a termesztésben altáji nemesítésű tövis nélküli, nagybogyójú fajták ismertek. A homoktövis fényigényes növény. Jól alkalmazkodik a legszegényebb száraz, vagy sós talajokhoz is, ez a gyökereken lévő nitrogénkötő baktériumok ( Frankia alni) jelenlétével és mélyre nyúló főgyökér-rendszerével magyarázható. A téli hideget jól bírja.

A drogja az érett termés (Hippophaë fructus), ill. a terméshúsból valamint a magból kinyerhető zsírosolaj (Oleum hippophaë).

A homoktövis gyümölcséből 75-80 % gyümölcslé nyerhető, ami cukrot (2-4 %) és értékes szerves savakat (főleg almasavat), valamint 1-2 % mennyiségben zsírosolajat tartalmaz. Biológiailag aktív anyagai még: C-vitamin (0,15-0,3 %), karotinoidok (0,01-0,015 %) és egyéb vitaminok (B, E, F), mikroelemek (Ca, Mg, Zu, Ti), aminosavak (cisztein, lecitin, fenilalanin). A magja 12-15 % zsírosolajat tartalmaz, melyre a telítetlen zsírsavak, a linol- és linolénsav jelenléte jellemző. A húsolajban telített zsírsavak vannak jelen nagyobb mennyiségben.

A homoktövis termése a hosszú telű, zord vidékeken élő népek C-vitamin forrása, elsősorban az élelmiszeripar készít belőle termékeket. A mag zsírosolaját a gyógyszer- és kozmetikai ipar hasznosítja, belső és külső hámszövetek sérüléseinek (nehezen gyógyuló sebek, gyomorfekély stb.), továbbá sugárbetegségnek a gyógyítására használják. A levél és termés extraktuma bizonyítottan antioxidáns hatású.

Lavandula angustifolia Mill. – Francia levendula

A francia, másnéven valódi levendula a Lamiaceae (ajakosvirágúak) családjába tartozó évelő félcserje (N). Gyökérzete fás főgyökér-rendszerű, alján sűrűn elágazó. Szára zömök, barna parával fedett, tövétől dúsan, bokrosan elágazó, félgömb alakú. A többéves levendulatő 40-60 cm magas, átmérője 80-120 cm, virágzó hajtásai 20-40 cm hosszúak, egyszálasak. Levelei szálasak, vagy keskeny lándzsásak, keresztben átellenesek. 3-5 cm hosszúak, 0,2-0,5 cm szélesek, szürkés-zöldek, nemezesen szőrözöttek. Június végén, júliusban virágzik., virágzata laza álörvökből álló, szaggatott, hengeres álfüzér. A virágok zigomorfok, ibolyás-kék színűek. Termése négy makkocska, amelyből csak 1-2 fejlődik ki, 1,8-2,2 mm hosszú, tojásdad, fénylő barnás-fekete. Ezermagtömege: 0,85-1,1 g. A közeli rokon angol levendula (Lavandula x hybrida), melyet illóolajáért szintén termesztenek, erőteljesebb növekedésű (80-100 cm magas, 150 cm bokor átmérő), levelei nagyobbak (5-7 cm hosszú, 0,8-1 cm széles), enyhén szőrözöttek, a virágzati szárak hosszabbak (60-90 cm), elágazóak, az álörvökben szorosan állnak a szürkés-kék viragok.

A valódi levendula a Földközi-tenger mellékén honos: Dél- és Közép-Olaszországban, Dél-Franciaországban, Spanyolországban, mint vadon termő növény elterjedt. Magyarországon az első ültetvényt 1920-ban Bittera Gyula telepítette Tihanyban. Jellegzetesen xerofil, szárazságtűrő növény: a száraz, mésztartalmú, középkötött talajokat kedveli. Melegigényes, a téli fagyokat jól tűri, fagykárt csak kivételesen hideg, hótakaró nélküli teleken szenvednek.

A Ph.Hg.VIII. előirata szerint drogot a valódi levendula megszárított virága (Lavandulae flos) adja, valamint a friss virágzatokból vízgőz-desztillációval előállított illóolaj (Lavandulae aetheroleum). Ritkábban alkalmazzák a levendulafajok virágzó hajtásait ( Lavandulae herba) is. A gyógyszerkönyvi minőségű drog legalább 13 ml/kg illóoolajat, az illóolaj 25-47 % linalil-acetátban kifejezett észtert kell, hogy tartalmazzon.

A francia levendula virágdrogja 0,5-3 % illóolajat tartalmaz, amely fő összetevői a linalil-acetát (30-60 %) és a linalool (20-50 %). A hibrid levendula viragzata több illóolajat tartalmaz (0,9-5 %), azonban benne a komponensek aránya eltérő (7-30 % linalil-acetát és 25-45 % linalool). Ezen kívül fahéjsav-származékok, cserzőanyagok, kumarinok, flavonoidok és szterolok is felhalmozódnak a növényben.

A Lavandulae flos nyugtató, epekiválasztást fokozó és antibakteriális hatású, ezért a drogból készült forrázatot alvási zavaroknál, nyugtalansági állapotokban, „gyomoridegesség”, felfúvódás esetén, epebántalmaknál alkalmazzák. Az illóolaját külsőleg kenőcsökben, vagy alkoholos oldatban bedörzsölő szerként reumás fájdalmak, idegzsába kezelésére használják. Illóolajának legnagyobb felhasználója a kozmetikai- és illatszeripar.

Levisticum officinale Koch. - Lestyán

Évelő (H) faj, az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozik. Gyökérzete a függőleges, karószerű gyöktörzsből és az abból eredő több, 15-20 cm hosszú gyökérből áll. A gyökerek felülete szürkés vagy sárgásbarnás, bélállománya fehér színű. Az első évben nagy tőlevelekből tőrózsát alkot. Az alsó levelek széle a középtől az alap felé ép, míg a végálló levélkék csúcsuk felé bemetszettek. Szárat a második évtől fejleszt, amely 1,5-2,0 m magas, egyenes, csöves, sötétzöld színű, szárlevelei hüvelyes nyelűek, kopaszok, fénylők, az alsók kétszeresen, a felsők egyszeresen szárnyaltak. Virágzata összetett ernyő, virágai sárgák, kétivarúak. Június végétől július közepéig virágzik. Termése sárgásbarna, lapított, hátoldalán 3 kiálló bordájú, szárnyas ikerkaszat, pergésre hajlamos. Ezermagtömege: 3-4 g.

A lestyán hazája Dél- és Nyugat-Ázsia, Európában és hazánkban is elsősorban termesztés nyomán kivadulva fordul elő, nedves termőhelyeken, erdőszéleken. Hazánkban főként Békés megyében termesztik. A meleg fekvésű termőhelyeket és a mélyrétegű, középkötött, tápanyagban, humuszban gazdag talajokat kedveli.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog a lestyán egész vagy aprított, szárított gyökere és gyöktörzse, a Levistici radix (az egész drognak legalább 4 ml/kg, az aprított drognak legalább 3 ml/kg illóolajat kell tartalmaznia). Kereskedelmi forgalomban van még illóolaja ( Levistici aetherolum), levelét (Levistici folium) és termését (Levistici fructus) drogként és fűszerként szintén hasznosítják.

Az egész növény illóolajat tartalmaz, melynek mennyisége szervenként eltér. A gyöktörzs és a gyökerek 0,5-1,0 %, a zöldmagvas, leveles szár 0,15-0,45 %, levelek 0,1-0,25 %, az érett termés pedig 0,5-1,8 % illóolaj-tartalmú. Ezek közül legértékesebb a gyökér-illóolaj. Az illóolaj főként (70 %-ban) alkil-ftalid típusú vegyületekből áll. A gyökérben felhalmozódnak még jelentősebb mennyiségben kumarinok (umbelliferon, bergaptén, xantotoxin, pszoralén) és különböző szerves savak.

A lestyán ősidők óta ismert és termesztett gyógy- és fűszernövény. Minden része zellerre emlékeztető illatú és ízű, így fűszerkeverékek alapanyaga. Gyökerét, levelét és illóolaját a likőr- és a konzervipar is használja. Vizelethajtó, görcsoldó hatása állatkísérletekben igazolt.

Majorana hortensis Mönch - Kerti majoránna

A kerti majoránna a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó fűszernövény faj, szinonim neve Origanum majorana L. Eredetileg évelő, de hazánkban egyéves (Th). Szára 25-50 cm magas, dúsan elágazó, a fiatal hajtások szürkészöldek. Levelei tojásdadok, ép szélűek, szőrözöttek, a levélnyél rövid. Virágzata álörvökből összetett álfüzér, a virágok kis méretűek, fehér vagy zöldes rózsaszínűek, a szürkészöld murvalevelek hónaljában ülnek. Termése apró, rozsdabarna négy makkocska, ezermagtömege: 0,22-0,44 g.

Őshazája Délnyugat-Ázsia és Észak-Afrika. Magyarországra a 16. században került, termesztése a fűszerpaprika feldolgozási körzetéhez és a kedvező környezeti adottságokhoz igazodva elsősorban Kalocsa környékén és Tolna megyében jellemző. A majoránna kifejezetten meleg- és fényigényes, hideg- és fagyérzékeny faj, vízigénye nagy. A gyorsan melegedő, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött talajokon termeszthető.

A drogot a majoránna szárított, leveles, virágos föld feletti hajtása (Majoranae herba) képezi, melyet morzsoltan, - fűszerként őrölten is - a szárrészektől megtisztítva forgalmaznak. Illóolaja (Majoranae aetheroleum) szintén kereskedelmi forgalomba hozható.

Fő hatóanyaga az illóolaj. A majoránna hajtás illóolajtartalma 0,5-1,3 %, a szárrészektől mentes morzsolt árué pedig 2,0-2,5 %. Az illóolaj főbb komponensei: terpinén, gamma-terpinén, alfa-terpineol, cisz-szabinénhidrát, szabinén. Ezen kívül cseranyagot (pl. rozmaringsav), hidrokinonokat, flavonoidokat és keserűanyagokat is tartalmaz.

A majoránna drogja szélhajtó, bélpuffadást csökkentő, gyulladáscsökkentő hatású. Illóolajának összetétele, így illata és hatása is függ az előállítás módjától. A desztillált olaj erős fertőtlenítő, antimikróbás aktivitású. A népgyógyászatban emésztést javító teakeverékek alkotórésze, de köhögés csillapítására és külsőleg reumás panaszok csökkentésére is használják. Leggyakrabban azonban, frissen vagy szárítva, fűszerként használatos.

Matricaria recutita L. - Orvosi székfű, kamilla

Szinonim latin nevei: Chamomilla recutita (L.) Rausch., Matricaria chamomilla L. A kamilla egyéves, de gyakran ősszel kelő, áttelelő növény (Th-TH), az Asteraceae (Fészkesek) családjába, Asteroideae (Csövesvirágúak) alcsaládjába tartozik. Gyökere orsószerű, szára hengeres, felálló, vagy elfekvő, 5-80 cm magas. Levelei szórt állásúak, ülők, kopaszok, hosszúkás-lándzsásak, sallangosan szeldeltek, a sallangok fonalasak. Virágzata végálló fészek. A fészektányér (vacok) először félgömb alakú, később virágzáskor megnyúlik, kúpos és belül üreges lesz. Ez alapján különböztethető meg a nemzetség más, ill. a gyógyászatilag értéktelen pipitér (Anthemis) fajoktól. A fészek átmérője 1,5-3,0 cm, 12-18 termős fehér, nyelves virágból és középen számos sárga csöves virágból áll. Április végétől június elejéig virágzik. Termése 1-1,5 mm hosszú szürkésfehér kaszat, ezermagtömege 0,02-0,03 g.

Földközi-tenger keleti partvidékéről származik, de gyomnövényként a Föld összes mérsékelt égövi területén meghonosodott. Hazánk egész területén vadon terem, különösen jelentős állománya az alföldi szikes területeken van. Kedveli a fényt (már csírázáskor is) és a meleget. Tőlevélrózsás állapotban a fagyokra nem érzékeny. Sziktűrő faj.

Drogjai: a szárított fészekvirágzata (Matricariae flos), a friss vagy szárított kamillavirágzatból vagy virágzó ágvégekből vízgőz desztillációval előállított illóolaja (Matricariae aetheroleum), valamint a virágzatból készített folyékony kivonat (Matricariae extractum fluidum). Mindhárom szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Virágzatából előállított szitálmánya Chamomillae cribratum-ként ismert. Drogjait az ESCOP-, E- és WHO-monográfiák is részletezik. A gyógyszerkönyvi minőségű virágdrog legalább 4 ml/kg kék illóolajat ill. legalább 0,25 % összes apigenin-7-glükozidot, továbbá az illóolaj legalább 5 % kamazulént és 15 % alfa-bizabolol szeszkviterpént kell, hogy tartalmazzon.

A virágzat 0,4-1,2% illóolajat tartalmaz, ami kék színű a lepárlás során képződő kamazuléntől. További fontos illóolaj-komponensek: az alfa-bizabolol és oxidjai, a bizabolol-oxid A és B, a cisz- és transz-spiroéter valamint a béta-farnezén. A szárított drog tartalmaz még flavonoidokat (0,3-3,0 %) (pl. apigenin, luteolin, patuletin és ezek glikozidjai), pektineket (3-17 %), kumarinokat (umbelliferon és herniarin) és fenolsavakat, de kolin és ásványi anyagok is megtalálhatók benne.

Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, antibakteriális, antifungális hatása bizonyított. Serkenti a hámképződést és sebgyógyító hatása van. Leggyakrabban a gyomor- és bélnyálkahártyák gyulladása és fekélye esetén, valamint légúti megbetegedésekkor inhalációra alkalmazzák. Forrázata nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő és emésztést serkentő hatású. Külsőleg szemborogató, fogínyerősítő és a sebgyógyulást elősegítő.

Melissa officinalis L. – Citromfű

A citromfű a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó terjedő tövű, lágyszárú évelő (H) gyógynövényfaj. Gyökerei vékonyak, sárgásbarnák, gyöktörzse fásodó. A gyöktörzsből sarjakat fejleszt, melyek a föld felett hajtásokká alakulnak. Szára 50-100 cm magas, bokrosan elágazó. Levelei keresztben átellenes állásúak, nyelesek, 3-6 cm hosszúak, tojásdad alakúak, szélei fűrészesek. A levéllemez gyéren szőrözött, felülete kissé hólyagos, sötétzöld. Virágai álörvökben helyezkednek el, kinyílás után fehérek. Július elejétől augusztus közepéig virágzik. Nektárt bőven termel, jó mézelő. A termése makkocska, 1,5-2 mm hosszú, tojásdad, sima, fénylő sötét, majdnem fekete színű. Ezermagtömege 0,6-0,7 g.

A citromfű Dél-Európában és Kelet-mediterránban őshonos, hazánkban a Dunántúl délkeleti részén erdős, sziklás, szárazabb helyeken elvadultan fordul elő. Magyarországon évtizedek óta termesztik. Meleg- és fénykedvelő. A téli, ismétlődő fagyokra érzékeny. A meszes, középkötött, mélyrétegű és jó vízgazdálkodású talajokat részesíti előnyben.

Drogja a megszárított földfeletti virágos, leveles hajtása: Melissae herba és levelei Melissae folium (Ph.Hg.VIII., ESCOP-, E-monográfiák). A friss növényből vagy a herbából kivont illóolaj (Melissae aetheroleum) a drogkereskedelemben keresett termék. A gyógyszerkönyvi drogban (Ph.Hg.VIII.) a rozmarignsavban kifejezett összes hidroxifahéjsav-származék tartalom min. 4 %.

A növény földfeletti részei, elsősorban a levél 0,2-0,5 % illóolajat tartalmaz, melynek fő komponensei: citrál, citronellál, gerániol, linalool. Ezen kívül fenolos savakat (rozmaringsav), flavonoidokat (luteolin, kvercetin, apigenin, kempferol) is felhalmoz a növény.

Teáját leggyakrabban alvási zavarok és emésztőszerv-rendszeri rendellenességek esetében alkalmazzák, valamint nyugtalanság, szorongás enyhítésére. Vizes kivonanata antivirális hatású, ezért külsőleg herpesz kezelésére használják. A citromfű-illóolaj és preparátumok (pl. tinktúra) idegfájdalmak, ideges gyomor-, bél- és szívbántalmak esetén alkalmazhatóak.

Mentha x piperita – Borsosmenta

A mentafajok a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartoznak. A borsmenta lágyszárú, földalatti módosult hajtásokkal (sztóló) áttelelő, évelő növény (H). Vékony, 15-20 cm hosszú, fehér járulékos gyökerei a 3-4 mm vastag gyöktörzsből erednek. A sztólói dúsan elágazóak, hosszú szártagúak, fehérek, hajtás- és gyökérképzésre egyaránt alkalmasak. A gyökértörzsből képződő módosult hajtások a föld felszínére kúsznak. Szára 30-100 cm magas, négyélű, antociánosan elszíneződő (lilás), elágazó. Levelei hosszúkás-tojásdadok, csipkés vagy fűrészes szélűek, színűk sötétzöld, az erezet gyakran ibolyás. Virágzata álörvökből összetett füzér, a virágok világos lilák. Termése apró vörösesbarna makkocska. Csíraképes magot ritkán érlel.

A rokon fajoktól a morfológiai bélyegek alapján egyértelműen megkülönböztethetőek. A fodormenta (Mentha spicata var. crispata) a talajfelszínen futó sztólókat ritkán fejleszt, szára 40-80 cm magas, világoszöld, nem antociános. Levelei világoszöldek, többé-kevésbé fodrosak, fűrészes szélűek. A szahalini menta (Mentha arvensis var. sachalinensis) a borsosmentánál lényegesen erőteljesebb növekedésű, az egész növény világoszöld, molyhosan szőrös.

A borsosmenta valószínűleg a Mentha aquatica L. (vizimenta) és a Mentha spicata L. em. Huds. (zöld menta) spontán kereszteződésével jött létre, természetes előfordulása nem ismert. Valószínűsíthetően Angliából származik, de egyes szerzők szerint Távol-Keleten alakult ki. A borsosmenta melegigényes, a nyugalmi időszakban jól tűri a hideget. Fényigényes, hosszúnappalos faj, vízigénye nagy és a talajjal szemben is igényes: a mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, középkötött talajokat kedveli.

A borsosmenta megszárított virágzó hajtása (Menthae piperitae herba), megszárított levelei (Menthae piperitae folium) valamint a friss hajtásból nyert illóolaj (Menthae piperitae aetheroleum) képezik a drogot. Drogjai hivatalosak a Ph.Hg.VIII.-ban, levéldrogjának leírása pedig az ESCOP-monográfiák között szerepel. A borsosmentalevél a gyógyszerkönyvi előírás szerint legalább 12 ml/kg, aprított állapotban 9 ml/kg illóolajat kell, hogy tartalmazzon.

A borsosmenta fő hatóanyaga az illóolaj, a levelekben átlagosan 2-4 %, a virágzatban 4-6 % halmozódik fel, a szár nem vagy csak nyomokban tartalmaz illóolajat. Az olaj legfontosabb komponense a mentol (40-60 %), ezen kívül felhalmoz még mentont (20-25 %), piperitont (0,1-1,5 %), mentofuránt, pinént és szabinent. A hajtások flavonoid és rozmaringsav tartalma is jelentős.

Farmakológiai hatásait tekintve, serkenti a nyál- és epetermelést, gyenge görcsoldó és gyulladáscsökkentő, enyhe helyi érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus hatású. Az olaját a felső emésztőszervi traktus rendellenessége, az epeképződés hiánya, légzőszervi megbetegedések, köhögés, megfázás esetén javasolják. Külsőleg alkalmazható reumatikus fájdalmak, bőrviszketés, csalánkiütés kezelésére. Terápiás felhasználásán túl fontos élelmiszer- és a kozmetikai ipari alapanyag.

Ocimum basilicum L. - Kerti bazsalikom

A nálunk termesztett kerti bazsalikom egyéves, lágyszárú növény (Th), az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik. Gyökere 10-16 cm hosszú, karószerű. Szára felálló, egyenes, 40-60 cm magas, elágazó. Levelei keresztben átellenes állásúak, nyelesek, általában zöldek, tojásdadok. Virágzata álörvökből összetett, laza álfüzér, a virágok kicsik, fehér vagy világos rózsaszín színűek. A virágzat alulról felfelé nyílik. Termése tojásdad alakú, barna makkocska. Ezermagtömege 1,4-1,8 g.

A bazsalikom őshazája Északnyugat-India. Hazánkba Németországból került be. Magyarországon kívül a legfontosabb termesztő országok: Spanyol-, Török-, Olaszország, Egyiptom, Pakisztán és Bulgária. Meleg- és fénykedvelő. Környezeti igénye a majorannához hasonló, amit jelez közös termőtájuk: Kalocsa környéke és Tolna megye. A bazsalikom termesztésére jó vízgazdálkodású, tápanyaggal jól ellátott, középkötött barna talajok alkalmasak.

Drogja a Basilici herba, a bazsalikom virágzó szárított leveles hajtása, illóolaja (Basilici aetheroleum) szintén kereskedelmi forgalomban van.

A bazsalikom jellegzetes, illóolaj-tartalmú fűszernövény, a földfeletti hajtásokban 0,5-1,5 % körüli mennyiségben halmozódik fel. Az illóolaj összetétele szerint több típus különböztethető meg: az európai bazsalikomnál, amelyhez a hazai termesztésű, középnagy-levelű változat is tartozik, a metilkavikol és a linalool a fő komponensek. Az afrikai típus illóolaja nagyobbrészt metilkavikolból és kámforból áll. Egyes szerzők harmadik csoportot is megemlítenek, amelyet a 80-90 % metilkavikol (nyomokban linalool) tartalmú indiai és thaiföldi bazsalikomok alkotnak.

Étvágyjavító, emésztést elősegítő, szélhajtó hatása bizonyított. Régóta használt gyógy- és fűszernövény. A népgyógyászatban leginkább emésztőszervi problémák gyógyítására használták, ma köhögéscsillapító, étvágyjavító, vizelet- és szélhajtó, valamint a tejelválasztást fokozó teakeverékek alkotórésze. Teája torokgyulladás kezelésére alkalmas. Szeszes kivonatából szájvíz, toroköblögető folyadék készül.

Papaver somniferum L. – Mák

A termesztett mák a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozik, egyéves, lágyszárú (Th) faj. Gyökere karószerű, fásodó, 18-20 cm hosszú, 1-2 cm átmérőjű, kevés oldalgyökeret fejleszt. Szára felálló, 50-150 cm magas, felső részén elágazó. Tőlevelei hosszúkásak, elliptikusak, inkább ülők. A szárlevelek szórt állásúak, ülők, felfelé fokozatosan kisebbek, alakjuk hosszúkás tojásdad. A főhajtások és oldalhajtások magányosan álló virágokban végződnek. A termesztett tavaszi mák sziromlevele általában fehér, az alapi részen sötétebb vagy világosabb lila folttal, 6-12 cm nagyságú. Termése üreges, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, nagysága és alakja változó. A magvak színe és mérete fajtára jellemző: általában legömbölyített vese alakúak, színük a fehértől a feketéig változik. Ezermagtömege 0,3-0,6 g.

A mák Kis-Ázsiából származik, s már mintegy 4000 éve ismerik. Európában is elterjedt, napjainkban világon mintegy 80-100 ezer hektáron folyik a mák termesztése. Hazánkban is termesztik, a termesztés feltételeiről külön törvény rendelkezik. Az ipari célú termesztés koordinálásáról az Alkaloida Vegyészeti Gyár, Tiszavasvári gondoskodik. Hazánkban két ökotípusát termesztik: A "tavaszi mák" fajták tenyészideje 120-160 nap, magjuk 7-10 °C-on jól csírázik, tőlevélrózsájuk télen elpusztulhat. Az "őszi mák" fajták tenyészideje 250-270 nap, csírázási hőoptimumuk 15-20 °C, tőlevélrózsás állapotban jól tűrik a téli fagyokat is. A mák hazánk egész területén termeszthető, a tápanyagokkal jól ellátott, semleges kémhatású, könnyen művelhető talajokat kedveli.

A mák többhasznú növény. Indiában az éretlen mák tokterméséből, annak megkarcolása és a kifolyó tejnedv beszáradása, összegyűjtése révén nyerik az ópiumot, ami további gyógyszeripari feldolgozás alapanyaga. Szárított, porított formája a Pulvis opii, nyers állapotban Opium crudum (Ph.Hg.VIII.). Napjainkban az alkaloidokat világszerte az érett máktokból izolálják, ez a módszer Kabay János magyar gyógyszerész, szabadalma. Az érett máktok (Papaveris caput maturis) a hazai gyógyszeriparnak jelentős és nélkülözhetetlen nyersanyaga. A mák főterméke - elsősorban Európában - a kellemes ízű, olajtartalmú mag.

A máktok fenilalanin prekurzorból képződő alkaloidokat tartalmaz. Az érett máktokban az összes alkaloidok mennyisége 0,5-3,5 %, az izolált alkaloidok száma meghaladja a 40-et. Fő alkaloidjai: a morfin (0,4-2,0 %), kodein (0,3-0,7 %), tebain (0,4-0,7 %), narkotin (0,3-1,0 %), narkotolin (0,1-0,3 %) és a papaverin (0,3-1,0 %). A mák magja gyakorlatilag alkaloidmentes, viszont 40-55 % zsírosolajat és 20-25 % fehérjét tartalmaz.

A máktokból kinyert alkaloidokat a gyógyszeripar használja fel. A morfin fájdalomcsillapító és euforizáló hatású. A kodein köhögéscsillapító és enyhe fájdalomcsillapító. Az egyéb mákalkaloidok (papaverin, narkotin, tebain stb.) görcsoldó és köhögéscsillapító hatásúak, fontos gyógyszer alapanyagok.

Pimpinella anisum L. - Ánizs

 

Az ánizs az Apiaceae (Ernyősök) családjába tartozó egyéves lágyszárú (Th) növényfaj. Gyökere orsószerű, vékony, elágazó, 20-30 cm hosszú. Szára 30-70 cm magas, felálló, enyhén szőrözött. Leveleire a heterofilia jellemző: alsó levelei szíves-kerekdedek, középen összetettek és szeldeltek, a felsők sallangosak. Tőlevelei hosszúnyelűek, kisebb-nagyobb tőrózsát képeznek. Középső levelei a száron rövidebb nyelűek, a virágzat alatti legfelső levelek ülők. Virágzata összetett ernyő, az ernyők 7-15 sugarúak, a gallérok többnyire hiányoznak, a virágok halványzöld, fehéres színűek. Július hónapban virágzik. Termése tojásdad, vagy fordított körte alakú ikerkaszat, ezermagtömege 1,5-4,0 g.

Mediterrán származású, a Földközi-tenger keleti partvidékén, Kis-Ázsiában és Egyiptomban őshonos. Magyarország déli részein termeszthető eredményesen. Talaj tekintetében igényes.

Drogja az érett, egész, szárított ikerkaszat termése (Anisi fructus), valamint az ebből vízgőz desztillációval előállított illóolaj ( Anisi aetheroleum) (Ph.Hg.VIII.). Termésdrogja az ESCOP-monográfiák között is szerepel. A drog előírt gyógyszerkönyvi illóolaj-tartalma legalább 20 ml/kg.

Fő hatóanyaga az illóolaj, melyet az érett termések 1,5-6,0 %-ban tartalmaznak, az olaj fő összetevője transz-anetol (aránya 80-90 %) Az illóolaj további összetevői: metilkavikol (esztragol) (0,5-6,0 %), alfa-terpineol (0,1-1,5 %), cisz-anetol (0,5 % alatt), ánizs-aldehid (0,1-3,5 %), ánizsketon, ánizssav, linalool (0,1-1,5 %). A termés tartalmaz még flavonol-glikozidokat, fenolsavakat, furano- és hidroxi-kumarinokat, 18-23 % zsírosolajat, 16-20 % fehérjét és 3-6 % cukrot.

Antibakteriális, antifungális, köptető, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, helyi érzéstelenítő és nyugtató hatása is igazolt, népgyógyászati alkalmazása is ezen alapszik. A gyermekgyógyászatban szélhajtóként, ezen kívül mandulagyulladás esetén és reuma ellen is hatásos. A cukrász- és likőripar is előszeretettel használja illatosító, ízesítő hatása miatt.

Rosmarinus officinalis L. – Rozmaring

A rozmaring évelő, örökzöld, tömjénre emlékeztető illatú félcserje (N), az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik. Magassága: 0,5-1,5 m magas. Gyökérzete és szára erőteljesen elágazó. Levelei széles tűalakúak, épszélűek, nyeletlenek, hosszuk 1,5-4 cm, 2-3 mm szélesek, alul molyhosak, zöldesszürke színűek. Virágzási ideje hosszú: március- áprilistól júniusig tart. A virágok színe halványkék, liláskék vagy fehér. Termése makkocska, színe világos- vagy sötétbarna, fénytelen, Magyarországon csíraképes magot csak ritkán érlel. Ezermagtömege: 0,91 g.

Mediterrán eredetű: Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén őshonos. Vadon terem Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Olaszországban, Dalmáciában, Svájcban, a Kanári- és Azori-szigeteken, Madeirán, Korzikán és Észak-Afrikában. Szárazságtűrő, meleg- és fényigényes növény, Közép-Európában csak a védett, meleg fekvésű helyeken telel át.

A drogot a növény szárított levele, a Rosmarini folium és a virágzó friss ágvégeiből előállított illóolaj, a Rosmarini aetheroleum szolgáltatja, amelyek szerepelnek a Ph.Hg.VIII.-ban. A gyógyszerkönyvi előírás szerint a levéldrog legalább 12 ml/kg illóolajat kell, hogy tartalmazzon és rozmaringsavban kifejezett összes hidroxifahéjsav-származék tartalma legalább 3 %.

A szárított levél 1,0-2,5 %, a virágos hajtás 0,5-1,5 % illóolajat, 6-8 % cserzőanyagot, fahéjsav-származékokat (legfontosabb közülük a rozmarinsav), flavonoidokat (apigenin, luteolin, és ezek glikozidjai), triterpéneket és diterpenoid keserűanyagot tartalmaz. A legfontosabb illóolaj komponensek: 1,8-cineol (13-35 %), a kámfor (15-25 %), a borneol (15 %), a bornil-acetát, az alfa- és béta-pinén, a kamfén és a linalool.

A levéldrog antibakteriális, antivirális, antioxidáns, enyhén antiszeptikus, görcsoldó, epehajtó, májvédő, gyulladáscsökkentő hatású, de igazolták tumorgátló hatását is. A hivatalos gyógyászatban belsőleg forrázatát emésztési rendellenességek esetén használják. Külsőleg alkalmazva illóolaja javítja a végtagok vérkeringését, reumaellenes hatású. Illóolaját a kozmetikai ipar, kivonatát és párlatát a likőripar is felhasználja.

Salvia officinalis L. - Orvosi zsálya

Az orvosi zsálya a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó évelő félcserje (N). Gyökere mélyre hatoló és erősen elágazó. Szára 50-80 cm magas, idősebb korban elágazó, szürkésbarna, fás. Fiatal hajtásai többnyire lilás színűek, hamvasak. Levelei hosszúkás, lándzsásak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szélük csipkés. A levelek molyhosan szőrösek. Virágzata álörvökben összetett álfüzér, színe ibolyás-kék, rózsaszínű, vagy fehér. Május végétől július közepéig virágzik. A termése négy makkocska, gömbölyded, vörösesbarna színű, látható köldökfolttal. Ezermagtömege 7,6-7,8 g. Több alfaja ismert. A Salvia officinalis subsp. lavandulifolia (Vahl.) Cuatr. levelei keskenyek - lándzsásak, legfeljebb 3 cm hosszúak és 1 cm szélesek. Illóolaja nem tartalmaz tujont. A Salvia officinalis subsp. minor Gams. levelei rövidnyelűek, 4-7 cm hosszúak és 1-2 cm szélesek, gyengén szőrözöttek. A Salvia officinalis subsp. major (syn. officinalis) Gams. erőteljes növekedésű, levelei 5-10 cm hosszúak, 2-5 cm szélesek, mindkét oldala röviden szőrös.

Mediterrán eredetű, őshazája a Földközi-tenger északi partvidéke. Melegigényes, szárazságtűrő növényfaj, a gyorsan melegedő, meszes, középkötött talajokon fordul elő. Hazánkban főleg a déli, védettebb lejtőkön termeszthető eredményesen.

Hivatalos drogja a Salviae officinalis folium, a növény egész, vagy aprított, szárított levele, ami szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben, az ESCOP- és E-monográfiákban. A gyógyszerkönyvi előírás szerint a drog illóolaj-tartalma legalább a 15 ml/kg, aprított leveleket tartalmazó drog esetében a minimum elvárás 10 ml/kg szárított drogra vonatkoztatva.

Az orvosi zsálya 1-2,5 % illóolajat tartalmaz, melynek fő alkotórészei az alfa- és béta-tujon (30-50 %), a borneol (6-14 %), a cineol (10-15 %), a kámfor (6-10 %) és a pinén (1-2 %). A tujon vegyületek rákkeltő hatása miatt, korlátozzák a naponta elfogyasztható adagot. A növény tartalmaz még diterpéneket, triterpéneket, flavonoidokat (1-3 %), rozmaringsavat és kávésavat, fenolglikozidokat. Cserzőanyag-tartalma is jelentős (3-8 %).

Igazoltan gyulladáscsökkentő, baktérium– és vírusölő hatású, hatékony a pajzsmirigy fokozott működése és az idegrendszer kiegyensúlyozatlan állapota következtében fennálló fokozott izzadás esetén is. A népgyógyászatban vérzéscsillapítóként alkalmazzák, de serkenti az epeelválasztást és simaizom-görcsoldó hatású.

Silybum marianum (L.) Gaertn . – Máriatövis

A máriatövis az Asteraceae (Fészkesek) családjába, Carduoideae (Bogáncsfélék) alcsaládjába tartozó gyógynövényfaj. Őshazájában áttelelő egyéves, nálunk egynyári (Th) lágyszárú növényként termeszthető. Gyökere karógyökér, szára felálló, elágazó, 1,5-2,5 m magas is lehet. Nagy, merev tőlevelekből álló tőlevélrózsát fejleszt. Levelei ülők, hosszúkás elliptikusak, hasogatottak, tövises szélűek, fehéren márványozottak. Fészkes virágzatai nagyok, 5-8 cm átmérőjűek, tojásdadok, a virágok bíborszínűek, ritkán fehérek. Virágzatának külső fészekpikkelyei tövisekben végződnek. Virágzási ideje: június vége - július eleje. Kaszattermései bóbitásak, hosszúkás tojásdadok, színük éretten barna, világos foltokkal, csúcsukon sárga gyűrűvel. Ezermagtömege 22-31 g.

A mediterrán vidékek napos, sziklás területein őshonos. A Földközi-tenger melléki országokban gyakori, Közép-Európában és Magyarországon mindenütt termesztik. A napos, meleg fekvésű területeket kedveli, a legtöbb talajon termeszthető.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog a máriatövis bóbita nélküli, érett kaszattermése (Silybi mariani fructus). Az ESCOP és E-Monográfiákban, Cardui mariae fructus (Milk Thistle Fruit) megnevezéssel található meg. Minőségi előírás a gyógyszerkönyvi droggal szemben: legalább 1,5 % szilibininben kifejezett szilimarin tartalom.

A gyógyhatásért felelős flavonolignánok a máriatövis termésfalában, mintegy 1,5-3,0 %-os mennyiségben halmozódnak fel, melyeket együttesen szilimarin komplexnek nevezünk (szilibinin, szilidianin, szilikrisztin, stb.). De egyéb flavonoid vegyületeket is tartalmaz (taxifolin, kvercetin, kempferol, apigenin). A termések fehérje-tartalma 20-30 %, zsírosolaj-tartalmuk 20-25 % (linolsav és olajsav). A drog tartalmaz még ezen kívül szterolokat (főként koleszterolt, szitoszterolt, sztigmaszterolt), és kis mennyiségben nyálkaanyagokat is.

Hatóanyagai gyulladáscsökkentő hatásúak, gátolják a májban a zsírsejtek elszaporodását, erős antioxidánsok, tumorképződés-gátlók, sejtregenerálók. A máriatövis a gyógyszeripar fontos alapanyaga, májvédő és májsejtregeneráló gyógyszereket készítenek belőle. A népi gyógyászat sárgaság esetén és a tejelválasztás fokozásához is ajánlja a növény drogjának fogyasztását.

Sinapis alba L. – Fehér mustár

A mustárfajok, így a fehér mustár is a Brassicaceae (káposztafélék) családjába tartoznak. A fehér mustár szinonim nevei: Brassica alba és B. hirta. Egyéves, lágyszárú (Th) faj. Szára 50-80 cm magas, gyökere vékony, karószerű. Levelei szórt állásúak, szárnyasan hasogatottak, nyelesek. A szárat és a leveleket merev, elálló szőrzet borítja. Virágzata sátorozó fürt, virága aranysárga. Termése duzzadt, 3-4 mm vastag becő, a virágzati tengelytől csaknem 90 fokban eláll, a becők szőrözöttek, 2-4 cm hosszúak. Egy becőben 3-6 db sárgás színű mag van, átmérőjük 2-3 mm. Ezermagtömege 4-8 g. A szintén termesztett rokon mustárfajoktól legkönnyebben a szőrözöttség, valamint a becők és magok morfológiája alapján lehet megkülönböztetni. A barna mustár (Brassica x juncea) szára sima, a becők gyakran antociánosak, a virágzati szárral 30-45 °-os szögben állnak, a magok színe vörösesbarna. A fekete mustár (Brassica nigra) becőtermései rövidek, szárhoz simulók, a magok aprók, sötétbarna-fekete színűek.

A fehér mustár őshazája a Földközi-tenger melléke és Nyugat-Ázsia. A mustárt már az ókorban is ismerték, Európába az arabok közvetítésével került be. Jelenleg a mustárfajokat világszerte termesztik.

A fehér mustár drogja a magja: Sinapis albae semen.

Hatóanyagként nitrogén- és kéntartalmú glikozidokat (ún. mustárglikozidok) tartalmaz, jellemző glikozidjai az allil-izotiocianátok (szinalbin). A glikozidokat víz (vagy nyál) jelenlétében a mirozin enzim elbontja allil-mustárolajra (0,5-1,7 %) és más vegyületekre. Ezek okozzák a mustár csípős ízét, szagát. Ezen kívül tartalmaz 0,2-1,0 % illóolajat, 30-40 % zsírosolajat, nyálkaanyagokat, fehérjét (kb. 40 %) és fenil-propán származékokat (szinapin). Fontos értékmérő tulajdonsága az erukasav tartalom is. A magas erukasav tartalom negatívan befolyásolja a drog minőségét, egészségkárosító hatású.

Belsőleg, fűszerként fogyasztva étvágygerjesztő hatású, fokozza a bélnedv kiválasztást. Külsőleg alkalmazva bőrizgató, fokozza a vérkeringést, vérbőséget, így fájdalomcsillapító hatása van a mustárnak. Hatóanyagaik, az allil-izotiocianát-glikozidok, hisztamin felszabadulást okoznak, hólyaghúzó hatásúak. A mustármag legfőbb felhasználója az élelmiszeripar, mely mustárpépet készít belőle. A mustárpép kellemes fűszerező és kiváló étrendi hatású, világszerte kedvelt fűszer.

Thymus vulgaris L. - Kerti kakukkfű

A kerti kakukkfű a Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó évelő, fásodó szárú törpecserje vagy félcserje (Ch). Gyökere fás, töve többfejű, szára felálló, 20-50 cm magas, alul fásodó. Hajtásai 10-25 cm hosszúak. Levelei keresztben átellenesen állnak, aprók, lándzsa alakúak, sötétzöldek színűek. A levélszél ép, a két szélén begöngyölődik. Virágzata álörvökből összetett álfüzér, jellemző rá a váltivarúság. A virág színe a fehértől a rózsaszínig, ill. halványliláig változhat, május-júniusban virágzik. Termése maradó csészében 4 sötétbarna makkocska, ezermagtömege 0,25-0,28 g.

Őshazája a Földközi-tenger északnyugati partvidéke, ahol a mediterrán táj jellegzetes növénye. Hazánkban nem honos, de kertekben és kivadulva is előfordulhat. A meszes, termékeny, jó vízáteresztő képességű talajokat szereti, melegkedvelő, fényigényes faj.

Gyógyszerkönyvi drogja a Thymi herba, mely a definíció szerint a Thymus vulgaris (kerti kakukkfű) vagy a T. zygis (spanyol kakukkfű), vagy a két faj keverékének előzetesen megszárított hajtásáról leválasztott leveleket és virágokat tartalmazhatja. Minőségi követelményként a Ph.Hg.VIII. min. 12 ml/kg illóolaj-tartalmat ír elő, melynek legalább 40 %-a fenolos monoterpén. Illóolaja is gyógyszerkönyvi drog: a Thymi aetheroleum (kakukkfűolaj) a Ph.Hg.VIII. szerint a Thymus vulgaris, vagy a T. zygis, vagy a két faj keverékének friss virágzó föld feletti részeiből vízgőz desztillációval előállított illóolaj. Mind herbája, mind illóolaja szerepel az ESCOP-, E- és WHO-monográfiái között.

A növény fő hatóanyaga az illóolaj, mennyisége 1,0-2,5 % között változik, fő összetevője általában a timol (20-75%). De fő illóolaj komponensek lehetnek a következők is: p-cimol, gamma-terpinén, geraniol, linalool, alfa-terpineol, karvakrol, ill. tujanol. Az illóolajon kívül fahéjsav-származékokat (rozmaringsav, kávésav, klorogénsav, kumársav, ferulasav, stb.), flavonoidokat (apigenin, luteolin és glikozidjaik, eriodiktiol, stb.), triterpéneket (urzolsav, oleanolsav, stb.) is tartalmaz.

A kerti kakukkfű drogja igen jelentős antibakteriális, antivirális és antifungális hatással rendelkezik, ezen kívül simaizomgörcsoldó és antioxidáns hatása is kiemelkedő. Az egyik leggyakrabban használt légúti fertőtlenítő és görcsoldó szer. Az emésztő szervrendszerre is hat: emésztést serkentő, szélhajtó, továbbá bélféregűző szerként is ismeretes. Alkoholos oldata bőrgomba elleni ecsetelőszer, illóolaját az illatszer- és likőriparban alkalmazzák. A mediterrán konyha egyik alapvető fűszere.

Valeriana officinalis L. - Orvosi macskagyökér

Az orvosi macskagyökér a Valerianaceae (macskagyökérfélék) családjába tartozó, évelő, lágyszárú növény (H). Az első évben csupán tőlevélrózsát, a második évtől már virágzati szárat is fejleszt. Gyöktörzse rövid, henger alakú, melyből számos orsószerű, húsos, 15-20 cm hosszú, 2-5 mm vastag, kívül világosbarnás, belül fehér, rostos gyökér ered. A szára felálló, akár 140-200 cm magas is lehet, hengeres, barázdált felszínű, belül üreges, felső része elágazó. Levelei páratlanul szárnyaltak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, durván fogazottak. Virágzata végálló, elágazó álernyő. Fehér vagy rózsaszínű virágai kellemes illatúak. Termése kisméretű, csepp alakú, sárgásbarna, egymagvú kaszat, csúcsán pelyhes bóbita található. Ezermagtömege: 0,5-0,6 g.

Hazánkban vadon is előfordul. Fakultatívan fényen csírázó faj, vízigénye nagy, a talajra igényes: mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagdús talajon fejlődik jól.

Drogja a macskagyökér tisztított és szárított gyöktörzséből és gyökereiből áll (Valerianae radix). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv és ESCOP-monográfia is tárgyalja. A Gyógyszerkönyv előírása szerint a drog legalább 4 ml/kg, az aprított drog legalább 3 ml/kg illóolajat tartalmaz. Szárított drogra vonatkozóan a valerénsavban kifejezett szeszkviterpénsav tartalma legalább 0,17 %, az aprított drogban pedig 0,10 %.

A macskagyökér drogja 0,4-0,6 % illóolajat, benne különböző monoterpén (főleg borneol) és szeszkviterpén ketonokat, savakat, alkoholokat találunk. További hatóanyagai a valepotriátok (0,5-1,5 %) és egyéb szeszkviterpének (valerénsav, hydroxi- és acetoxi-valerénsav, valerenal, valeranon).

A drog hatóanyagai a központi és vegetatív idegrendszert nyugtatják, csökkentik a szorongást és a félelemérzetet; enyhe görcsoldó hatásúak. Monotea vagy teakeverék formájában más növénydrogokkal (citromfű, komló, stb.) keverve fogyasztják. A gyökérből kivont illóolajat is felhasználják.

Verbascum phlomoides L. - Szöszös ökörfarkkóró

A szöszös ökörfarkkoró a Scrophulariaceae (görvélyfűfélék) családjába tartozik, kétéves vagy áttelelő egyéves (TH-Th) faj. Gyökere vastag, orsó alakú, kevéssé elágazó. Az első évben csak tőlevélrózsát fejleszt, mely nagyméretű (20-30 cm hosszú) nyeles, lándzsás, durván csipkés szélű tőlevelekből áll. Virágzati szárat a második évben hoz, ez ötszögletű, 1,5-2,0 m magas, rajta szórtan, fedőszőrökkel sűrűn borított levelek vannak. Virágzata végálló füzér, júniustól augusztusig folyamatosan hozza napsárga virágait. Virágai kora hajnalban nyílnak, s délre elhervadnak. Termése kétrekeszű, sokmagvú tok, apró barna színű magvakkal. Ezermagtömege 0,08-0,80 g.

Kozmopolita faj, főbb elterjedési területei: Elő-Ázsia, Észak-Afrika, Észak-Amerika, Európa. Hazánkban ritkás tölgyesekben, legelőkön, száraz gyomtársulásokban fordul elő, pionír növény. Szárazság- és hidegtűrő, fényigényes faj.

Drogja a szárított, kinyílt pártája és a hozzánőtt porzótáj (Verbasci flos), mely a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben és az E-monográfiák között is szerepel. Nemcsak a szöszös ökörfarkkóró, hanem a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus L.), a dúsvirágú ökörfarkkóró (Verbascum densiflorum Bertol. syn. V. thapsiforme Schrad.) virága is gyűjthető. Kereskedelmi forgalomban van levele ( Verbasci folium) is.

Az ökörfarkkóró virág fontosabb hatóanyagai a poliszacharidok közé tartozó nyálkaanyagok (3 %) és ezek hidrolízis termékei (galaktóz, arabinóz stb.), valamint az 1,5-4,0 %-ban felhalmozódó flavonoidok (pl. apigenin, luteolin és glikozidjaik, kempferol, rutin, stb.). Tartalmaz még kávésav-származékokat, szaponinokat (pl. verbaszkogént), 10-11 %-ban cukrokat, iridoid-monoterpéneket (pl. aukubin) és karotinoidokat (krocetin), melynek a virágszín kialakításában van szerepe.

Antivirális és antibakteriális aktivitása igazolt, köptető hatása szaponin-tartalmának köszönhető, köhögéscsillapító hatása pedig nyálka-tartalmának. A népgyógyászatban hurutoldó, köptető, köhögés csillapító és izzasztó hatása miatt meghűlés esetén alkalmazzák önállóan vagy teakeverékek formájában.