A gyógynövények és a gyógynövénytermesztés jelentősége hazánkban és külföldön

Szerző: Bernáth Jenő

A gyógy- és illóolajos növényi drogok előállításának hazai előzményei
A történelmileg kialakult hazai termelési körzetek
A gyógy- és aromanövények köre hazánkban és annak bővülése
A gyógy- és illóolajos növények termelésének, felhasználásának várható bővülése a világban
Az ágazat működésének négy fő szerkezeti eleme
A gyógy- és aromanövényekből előállított termékek a hazai piacon
Ellenőrző kérdések

A gyógy- és illóolajos növényi drogok előállításának hazai előzményei

A gyógynövényeket hazánkban, a korábbi évszázadok folyamán, elsősorban önellátás céljából gyűjtötték, vagy termesztették házi kertekben. Már honfoglaló elődeink is felhasználták a gyógynövényeket, s alkalmazásuk minden bizonnyal számos kultikus elemmel keveredett. Néhány növényfaj neve is kultikus jellegű felhasználásra utal (borszorkány kása, ördögborda-gyökér, ördögszőlő stb.). Majd később a keresztény vallás elemei is megjelentek növényneveinkben (Istenfa, Jézuscsalán, boldogasszony csipkéje, boldogasszony mentája, stb.)

A gyógynövényekre vonatkozó első írásos emlékek a középkorból származnak, s a hazánkba érkező és letelepülő szerzetesek munkáiban találhatók meg. Sőt, a növényfajok egy része (pl. Lamiaceae fajok) nagy valószínűséggel éppen ekkor, a kolostorok és nemesi udvarházak gyógynövénykincsét gazdagítva kerültek be a Kárpát-medence területére. A nagyobb léptékű árutermelés kialakulása azonban csak a csak a 20. század közepére, annak második felére tehető. Ehhez a tevékenységhez már akkor bizonyos fokú feldolgozási, illóolaj előállítási tevékenység kapcsolódott. A tudományos háttér megteremtéséhez Páter Béla (1860-1938) kolozsvári tevékenysége jelentette az első konkrét lépést.

A I. Világháború és az ezzel járó gyógyszerhiány a gyógy- és illóolajos növényekre irányította a figyelmet. Ennek eredményeként 1915-ben a Földművelésügyi Minisztérium rendelete alapján Kolozsváron létrehozták a Gyógynövény Kísérleti Állomást. Ez a szervezet a kezdeti időszakban elsősorban a gyűjtés és termesztés ellenőrzését biztosította, majd fokozatosan látott hozzá a legégetőbb tudományos kérdések megoldásához.

Az I. Világháborút követő időszakban, részben a megalakított Gyógynövény Kísérleti Állomás fejlesztési bázisára támaszkodva Magyarország folyamatosan "gyógynövény nagyhatalommá" vált. Ez a drog- és illóolaj-termelés, s az ezen alapuló export látványos növekedésében egyaránt megnyilvánult. Egy jellemző adat: 1938-ban 280 vagon drogot, 813 ezer pengő értékű alkaloidot és 214 ezer pengő értékű illóolajat exportált az ország. Ugyancsak az "ágazat" dinamikus fejlődésének eredménye, hogy Kabay János ebben az időszakban dolgozta ki világszabadalmát a morfin száraz máktokból történő előállítására.

A múlt század 20-as éveiben kezdődött meg a hazai, ipari jellegű illóolaj előállítás. Ekkor indult el a borsosmenta (Mentha piperita), valamint az angol és francia levendula (Lavandula intermedia, L. angustifolia) nagyobb léptékű termesztése külföldi eredetű nemesített szaporítóanyaggal. A levendula telepítés nyomai a szubmediterrán klímával rendelkező Tihanyi-félszigeten ma is előtűnnek, melyet őslevendulásként tartanak számon. 1941-re a borsosmenta-olaj termelése elérte az évi 8500 kg-ot. A kétféle levendulából pedig az ipar évente mintegy 400-600 kg illóolajat állított elő, s az egyéb termesztett növényfajok közül például a kaporolaj mennyisége elérte a 2000-3000 kg-ot. A gyűjtött gyógynövények közül a kamilla ekkor tett szert világhírnévre, s vált "nemzeti" termékké.

A tihanyi őslevendulás (Fotó: Bernáth)

A II. Világháború idején fellépő tartós gyógyszer- és teahiány hatására, a háború lezárását követően ismét intenzívebbé váltak a gyógy-és illóolajos növényekkel kapcsolatos kutatások, a termesztési és feldolgozási módszerek modernizálása. Békésy Miklós kiemelkedő kutatói tevékenysége révén megoldást nyert a Claviceps purpurea szkleróciumának mesterséges fertőzéssel történő előállítása, majd termesztésbe vonták a szívglikozidokat tartalmazó Digitalis lanata-t. Ezt követően pedig a Vinca alkaloiodok és a növényi szteroid nyersanyagbázis kutatása adott új lendületet a magyar gyógyszeripar fejlődésének.

Ebben az időszakban jelentősen megváltozott a gyógy- és illóolajos növények, valamint termékeik előállítására kialakult, nemzetközileg is elismert eredményeket produkáló korábbi szerveződés. A termelés és feldolgozás elsősorban adminisztratív, irányítástechnikai megfontolásokból három jól meghatározható szférára különült. Ezek az alábbiak voltak:

• gyógy- és illóolajos növények gyűjtése, korlátozott mértékű termesztése, feldolgozása és értékesítése (a kereskedelmi szféra alá rendelve),
• gyógy- és illóolajos növények háztáji és nagyüzemi termesztése (mezőgazdasági szféra)
• ipari gyógynövények termesztése és feldolgozása (ipari - egészségügyi szféra)

A gyógy- és illóolajos növények termesztése, feldolgozása, kereskedelme ebben az időszakban sikerágazattá vált. A hazánkban előállított gyógy- és illóolajos növények tradicionálisan "nemzeti" termékként jelennek meg az exportpiacon. Magyarországon a gyógynövényekkel hasznosított terület a 90-es évek első felében 37-42 ezer hektár között mozgott. Az előállított drogtömeg 35-40 ezer tonna/év körüli volt, melyből 25-30 ezer a mezőgazdasági üzemekben termelt. Az ágazat évi bruttó deviza árbevételét 35 millió USD körüli értékre becsülték. Jelenleg - tekintettel a statisztikai adatszolgáltatási rendszer változásaira – a korábbi adatokkal összevethető termelési értékek nem állnak rendelkezésre.

A történelmileg kialakult hazai termelési körzetek 

A növényflóra tájjellegű hasznosítására kialakult körzetek

A gyógynövények gyűjtésére és termesztésére specializálódott körzetek kialakulásáról a 20. század kezdete óta van tudomásunk. Ez a struktúra a nagyléptékű termeléssel és az export-orientált termék-előállítással kapcsolatban alakult ki, részben biológiai, részben gazdasági szempontok alapján. A körzetesítés kevésbé megfontolt, spontán, elemzésekre alig épülő, de mégis számos racionális elemet magába foglaló folyamat eredménye volt. Ennek révén egy olyan gyűjtési – termelési - feldolgozási szerkezet alakult ki az elmúlt 80-90 év alatt, amely jelenleg ugyan felbomlóban van, de még jelenleg is hatást gyakorol az ágazatra. Korábban földrajzilag részben elkülönülő hét fő gyűjtési-, termesztési körzet alakult ki.

A gyógy- és illóolajos növények termelésére specializálódott, kiemelt körzetek Magyarországon ( Bernáth, 1998b)
(Reg.1.- Nagyalföld, Tiszántúl; Reg.2. - Északi Középhegység; Reg.3. - Balaton-felvidék; Reg. 4. - Dél-Magyarország; Reg.5. - Bakony és környéke; Reg.6a - “tavaszi” mák országosan kiterjedt régiója; Reg.6b - “őszi” mák nyugat-dunántúli termőtája; Reg.7. - az ország egész területén potenciálisan termeszthető fajok)

A tájjellegű hasznosítás modell értékű példája az orvosi kamilla (Matricaria recutita) gyűjtési, feldolgozási körzetének kialakulása (Reg. 1.). Elsősorban a német piac felvevő képességének bővülése teremtette meg a kamillatermelés felfutásának hátterét. A múlt század első évtizedeitől napjainkig a kamilla "hungarikumnak" tekinthető drogja (Chamomillae flos) a világpiacon, mint germán kamilla. A hazai kamilladrog kiváló minőségét - korábban csak empirikus megfigyelések alapján, ma már analitikai vizsgálatokkal is bizonyítva - a termőhely egyedülálló ökológiai adottsága eredményezi. Az Alföld másra alig hasznosítható szikes pusztáin termő növényanyagból, organoleptikus és beltartalmi paramétereit tekintve egyaránt, első osztályú árut lehet előállítani. Ezen előnyös természeti adottságok hasznosítására és a körzetben fellelhető egyéb növényfajok (Achillea collina, Juniperus communis, Crataegus spp. Sambucus nigra, stb.) hasznosítására a feldolgozó egységek is elsősorban e körzetek környékén épültek ki (Balmazújváros, Hajdúböszörmény, Füzesabony és környéke, stb.). Gyűjtési szezonban, ma is, több ezer ember kapcsolódik be a kamilla, az EU-ban hungarikumként regisztrált virágzatának betakarítási munkáiba.

A természetes flóra hasznosítására alakult ki az Északi-Középhegységet és a környező területeket magába foglaló hegyvidéki termőtáj (Reg. 2.). A csipkebogyó (Rosa canina), feketebodza (Sambucus nigra), kökény (Prunus spinosa), galagonya (Crataegus spp.) és még több tucat gyógynövényünk termőhelyein alakultak ki tradicionális felvásárlói, feldolgozói körzetek. E körzetekben az egyébként rendkívül értékes biológiai potenciál korábban és ma is munkaerő-felesleggel párosul, ami további bővítés alapja lehetne.

Elsősorban termesztésre specializálódott agrár-termelési körzetek

A tradicionális termesztési körzetek kialakulásában, a véletlen elemek mellett már nagyobb szerepet kaptak a tudatos biológiai és ökonómiai megfontolások. Példa erre a két világháború közötti időszakban termesztésbe vont levendula (Lavandula angustifolia, L. x intermedia). A Földközi-tenger környékén őshonos fajok termesztési helyeként a Tihanyi-félsziget meleg fekvésű lejtőit jelölték ki (Reg. 3.). Szubmediterrán klímája, ahogyan ezt a termesztési eredmények is mutatták, valóban kiváló környezetet biztosított. Az eredeti állomány - bár jelentősen leromlott állapotban - ma is díszlik. A további telepítéseknél is figyelemmel voltak a Balaton-felvidék ökológiai adottságaira, s Balatonakali, Daránypuszta térségében további állományokat alakítottak ki. A tihanyi “őslevendulás” rehabilitációjának előkészítése eredményesen folyik.

Ugyancsak ökológiai megfontolások alapján Baja - Kalocsa körzetében alakult ki a melegigényes növényfajok, így többek között a majoránna (Majorana hortensis) és a bazsalikom (Ocimum basilicum) termőtája (Reg. 4.). E melegigényes fajok terméshozama, és drogminősége egyaránt itt bizonyult a legjobbnak. A körzetesítés további erősödéséhez járult hozzá, hogy e területekre építették ki a fűszerpaprika és komló feldolgozására alkalmas meleg levegős szárító és drogfeldolgozó üzemeket, s ez társítható volt a gyógy- és illóolajos növények termesztésével és feldolgozásával.

Az anyarozs (Claviceps purpurea) parazita termesztési formában történő előállítására specializálódott termesztési körzet kialakulását a 60-as évek elejétől a 80-as évek végéig ökológiai és ökonómiai megfontolások egyaránt motiválták (Reg. 5.). Elsősorban a Bakony déli nyúlványain (Zirc-Nagyvázsony térségében) alakult ki az a termőkörzet, amelyhez a későbbiek során a nagy értékű termesztési és feldolgozási géppark is társult. E termelési körzet az anyarozs alkaloidok fermentatív előállítása miatt azonban a 90-es évek végén megszűnt.

A mák (Papaver somniferum) termesztése Magyarországon jelentős tradícióval rendelkezik. Ez elsősorban a növény több célú felhasználásával függ össze: élelmiszer- és gyógyszeripari termékként egyaránt hasznosul. Termesztése korábban - főleg ökológiai megfontolások alapján - két régióra különült. Az úgynevezett “tavaszi” fajták termesztése elsősorban a Nagyalföldön, ill. az ország egész területén az arra alkalmas területeken helyi jelleggel folyt (Reg. 6a.). Ezzel ellentétben az “őszi” fajták, ill. populációk termesztése a nyugati országrészekre lokalizálódott, ahol a mérsékeltebb hőingadozás eredményeként lényegesen kisebb a téli kifagyás veszélye (Reg. 6b.). Az újabb tavaszi és őszi fajták megjelenésével ez a területi elkülönülés kevésbé jellegzetes.

A fentiekkel ellentétben több olyan gyógynövényfaj is ismert, amelyek különösebb korlátozás nélkül az ország egész területén eredményesen termelhetők (Reg. 7.). Így ez a régió a korábban említetteknél sokkal általánosabb, s inkább, mint kárpát-medencei sajátosság jelenik meg. Ide sorolható többek között azApiaceae család több tagja (Foeniculum vulgare, Carum carvi, Anethum graveolens, Coriandrum sativum, Pimpinella anisum, stb.), a mustár (Sinapis alba és Brassica spp.), a máriatövis (Silybum marianum), vagy a maghéjnélküli tök (Cucurbita pepo subsp. pepo convar. styriaca).

A gyógy- és aromanövények köre hazánkban és annak bővülése

A gyógynövények köre és az évente felhasznált mennyiségük világviszonylatban folyamatosan nő. Hazánkban a gyógy- és aromanövények közé sorolható fajok hivatalos listáját korábban két előírat szabályozta: a 2006 júliusáig hatályban lévő VII. Magyar Gyógyszerkönyv, valamint a 203/2002 (IX.14) Kormányrendelet a kiskereskedelemben forgalmazható gyógy- és aromanövények köréről. A két lista részben fedte egymást.

Az EU csatlakozás jelentős mértékben módosította hazánkban a gyógy- és aromanövény fajok hivatalos spektrumát. A 2006 júliusa óta hatályban lévő VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (2004) már az Európai Gyógyszerkönyv alapján készült, s előírásai alapján közel kétszeresére nőtt a hivatalosan gyógynövényként elismert fajok száma. Az új gyógyszerkönyvben a növényi eredetű drogok száma több mint 160–ra, az illóolajoké 34-re, a zsíros olajoké 20-ra emelkedett. Ezen túlmenően még 11 növényi eredetű extraktum is bekerült a tételek közé. A bővülés – az Európában korábban felhasznált gyógynövény drogok felvételén túl - részben arra vezethető vissza, hogy az utóbbi évek során sikerült számos új növényfaj hatásosságát igazolni (pl. Anthemis nobilis, Eleutherococcus senticosus, Ginkgo biloba, Silybum marianum, stb.). Másrészt több, nálunk ritkábban alkalmazott faj valamilyen terméke került be a gyógyszerkönyvi listába (pl. Eucalyptus spp., Panax ginseng, Passiflora incarnata, stb.). A Gyógyszerkönyvben szereplő növényi eredetű anyagok forgalmazása esetén továbbra is a gyógyszerkönyvi előíratok jelentenek garanciát azok minőségére.

Sokkal kritikusabb a helyzet a korábbi 203/2002 (IX.14) Kormányrendeletben felsorolt és a Gyógyszerkönyvben nem szereplő drogok, vagy egyéb formában forgalmazott, gyógynövényekből előállított termékek esetében. Ezek minőségét garantáló 37/1976. évi Miniszter Tanácsi rendelet valamint a drogokat tárgyaló MSZ előíratok hatálya megszűnt. Megfelelő előírat hiányában a korábbi MSZ előírtatok, vagy egyéb hivatalos gyógyszerkönyvek jelenthetik a minőségi vizsgálatok alapdokumentumait még ma is. Jelenleg folyik ezen gyógynövény drogok élelmiszerkönyvi előiratainak előkészítése.

A gyógy- és illóolajos növények termelésének, felhasználásának várható bővülése a világban

A természetes, növényi eredetű anyagok felhasználása az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjába került. Ezt támasztják alá a nemzetközi szervezetek felmérései (UNIDO, FAO, WHO, UNCTAD/GATT). A WHO 2011. évi tanulmánya alapján a modern gyógyszerek mintegy 25 %-a, korszerű technológiák alkalmazásával ma is közvetlenül, vagy közvetett módon a tradicionálisan felhasznált növényekből származik. Még kifejezettebb ez az arány olyan terápiás területeken, mint amilyen a rákterápia vagy az antimikrobiális terület. Az itt alkalmazott készítmények esetében a növényi eredetűek aránya akár a 60%-ot is elérheti. A hivatkozott WHO felmérés alapján – a hagyományosan tradicionális gyógymódot alkalmazó országokon túl - a fejlett gyógyszeriparral rendelkező országok többségében e mellett nagymértékben megnőtt alternatív, többnyire növényi eredetű gyógyító eszközök felhasználása. Így Németországban a lakosság 80%-a, Kanadában 70%-a, Franciaországban 49%-a, Ausztráliában 48%-a és az Egyesült Államokban 42%-a alkalmaz alternatív gyógymódot az év során legalább egy alkalommal. A növekvő felhasználást az is motiválja, hogy a növényi anyagokkal kapcsolatos intenzív kutatás eredményeként olyan terápiás területekre tártak fel új növényi forrásokat, vagy modellanyagokat, amelyek ma még szintetikumokkal is alig gyógyíthatók. Így ide sorolhatók a rózsameténg (Catharanthus roseus) fehérvérűség kezelésére egyedülálló hatással rendelkező alkaloidjai, a kasvirág (Echinacea spp.) immunrendszert stimuláló anyagai, a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) geriátrikumként aktív terpenoidjai, az őszi margitvirág (Chrysanthemum parthenium) antimigrén hatású anyagai, vagy a vinka alkaloidokból félszintézissel előállítható gyógyszer, a Cavinton. Újabb sikernövény a tiszafa (Taxus brevifolia) amelynek hatóanyagai, a taxol és származékai a rákterápiában bizonyultak egyedülállóan aktívnak.

Az alternatív gyógymódok alkalmazásának bővülését jelzik, hogy a 21. század első évtizedében évente 5-18 %-kal nőtt az ilyen termékek világpiaci forgalma. Európában az évente forgalmazott termékek mennyisége jelenleg megközelíti a 4 milliárd EUR értéket. Ennek országonkénti megoszlása alább látható. Európában Németország tekinthető a legnagyobb felhasználónak. Itt forgalmazzák a növényi eredetű készítmények mintegy 39 %-át. Ezt követi Franciaország 21 %-os részesedéssel. A többi ország felhasználási aránya 10 % alatt marad.

A növényi eredetű, közel 4 milliárd EUR értékű alternatív gyógyszerek felhasználásának országonkénti megoszlása Európában (WHO 2011)

Az ágazat működésének négy fő szerkezeti eleme

A gyógynövény ágazat négy fő szerkezeti elemre épül, ezek az alapanyag előállítása, nagykereskedelemi tevékenység, a kiskereskedelem és az export. E tevékenységi körök kapcsolódását a lenti ábra tartalmazza. Ezek a szerkezeti elemek egy-egy vállalat (termelő) tevékenységében elkülönülten, de egymáshoz kapcsolódó tevékenységi csoportokat képezve is megjelenhetnek. Így esetenként ugyanaz a vállalat elláthat termelő, nagy- és kiskereskedelmi, valamint export tevékenységet egyaránt (pl. Herbária Zrt.).

Az ágazat működésének négy fő szerkezeti eleme

I. Szerkezeti elem: A gyógynövény alapanyag előállítása

Ma még az európai gyógynövény-piacon megjelenő mintegy 1200-1300 féle, gyógy-és illóolajos növényekből előállított és forgalmazott drog közel 90 %-a gyűjtésből, döntő mértékben a fejlődő országokból származik. Magyarországon az előállított drogtömeg több mint 50 %-a (5.000-8.000 t/év száraz drog) és a gyógynövény fajok 60-70 %-a (120-130 faj) kerül ki a természetes élőhelyekről. A termesztés jelentősége azonban mind nagyobb lesz, és az agrár-rendszerekben történő termék-előállítás aránya folyamatosan emelkedni fog a következő évtizedekben. Hazánkban jelenleg ilyen rendszerekből kerül ki az előállított drog közel 50%-a, míg Németországban már ma is eléri a 100 %-ot. Jelenleg hazánkban az alkalmazott technológiai eszközrendszertől, tulajdonviszonyoktól és egyéb adottságoktól függően a termesztés egymástól részben elkülönülő, részben egymást átfedő formákban folyik.

Saját felhasználásra, részben helyi piacra történő termelés. Az utóbbi évtized folyamán vált jellemzővé, hogy a gyógynövények iránti érdeklődés fokozódása azok helyi, részben kiskerti előállítását is motiválta. Az érdeklődök többsége kevés, vagy általános növénytermesztési ismeretekkel rendelkezik. Az így termelők többsége megfelelő eszközrendszerrel sem rendelkezik, az előállított termékek minősége is bizonytalan. Az előállított termékek az ágazat összteljesítményét alig befolyásolják, de hozzájárulnak a saját fogyasztás, illetve a helyi piacok forgalmának a bővüléséhez.

Családi gazdaság. A családi gazdaságokban már jelentős érték előállítás folyik. Elsősorban a fokozottan kézimunka-igényes, csak kisebb területen, intenzív, vagy speciális művelésmódban eredményesen termeszthető fajokkal foglalkoznak, melyek külön beruházást, eszközbeszerzést nem igényelnek. A kultúra, vagy kultúrák spektruma a kereslettől függően évente változhat. Jellemző fajok pl.: mórmályva, körömvirág, majoránna, kakukkfű, macskagyökér. Meg kell jegyezni, hogy a termesztéstechnológia gyors fejlődésével e fajok egy része például Németországban már a következő - fejlettebb termelési színvonalat képviselő - agrártermelési kategóriába került át.

Agrártermelők, kertészeti jellegű kultúrákkal. A tulajdonviszonyokat tekintve ide is a családi gazdaságok, farmgazdaságok sorolhatók. Kedvező feltételeket teremt az is, hogy az Európában mindinkább elfogadott és magasabb piaci értékkel honorált "biotermesztés" e struktúra keretei között realizálható leghatékonyabban. A kertészeti jellegű gyógynövény-kultúrákat előállító, agrártermelést folytató farmgazdaság termesztési területe minimálisan 25-30 ha, vagy annál nagyobb. Ezen belül - a vetésforgó biztosítása érdekében - a hagyományos mezőgazdasági kultúrák sem nélkülözhetők. A termesztett gyógynövényfajok körét – a technológiailag kedvező társítás lehetőségét figyelembe véve – választják ki. Az optimális fajszám általánosságban nehezen adható meg, üzemi tapasztalatok szerint 3-6 féle kultúra jól kezelhető és kiegyensúlyozott bevételt biztosít.

Az önálló termék-előállítási tevékenység folytatatásához rendelkezni kell a gyógynövénytermelés speciális poszt harveszt eszközrendszerével (pl. TSZP, feldolgozó eszközök, tároló, illóolaj lepárló) is. A drogelőállítás nélkülözhetetlen eleme a megfelelő kapacitású szárító- és tisztítóberendezés valamint tároló helység. Magasabb értékű termékekhez a válogató-gépsorok, az aprító-berendezések (vágógép, morzsológép), esetleg további feldolgozást biztosító illóolaj-lepárló üzembeállítása indokolt. E gépek hatékonyságát növeli a gépesített anyagmozgatás, ami azonban már komolyabb üzemméretet feltételez. Néhány jellemző kultúra: mentafélék, borsfű, lestyán, tárkony, citromfű.

Részben ebbe, részben a következő termelési formába illeszthető az, amikor a gazdálkodó közvetlenül külföldi megbízó, vagy hazai vállalat számára állít elő, meghatározott minőségű alapanyagot. Ilyenkor a termelés a megbízó előírásai szerint, pl. az adott növényfajra kidolgozott GAP előírások alapján történik

Agrártermelők szántóföldi jellegű kultúrákkal. Tulajdonviszonyok tekintetében mind az egyéni gazdálkodók, mind a hagyományos nagyüzemek (pl. szövetkezetek) termelési formája lehet. Az ide sorolható növényfajok termesztése jól gépesíthető, a vetéstől a gyomirtáson, talajmunkákon, növényvédelmen át a betakarításig. Így az egyes kultúrák üzemen belüli termőfelülete elérheti a 80-100 ha-t is. Gyógynövények esetében azonban itt sem jelent biztos alapot egyetlen drogféleség előállítása, hanem a lehetőségektől függően 3-6 féle kultúra termelése indokolt. A vetésforgó előnyeit úgy használhatjuk ki, ha egyéb szántóföldi fajokat illesztünk a forgóba, olyanokat, amelyek géprendszer szempontjából is jól társíthatók a gyógynövény fajokkal. A szárítókapacitás mérete a nagy mennyiségű termék egyidejű beérkezése miatt döntő fontosságú.

Világszerte szorgalmazzák az integrált művelési rendszerek bevezetését, de tisztán "biológiai" vagy "ökológiai" művelés e kultúrák keretei között gazdaságosan nem képzelhető el. Néhány jellemző kultúra: konyhakömény, koriander, máriatövis, sáfrányos szeklice.

Új típusú termelői szövetségek, szövetkezetek. A külföldi, elsősorban holland és dán példák azt tanúsítják, hogy a kisüzemi termelésre specializált gazdaságok nagy része, még a hazainál lényegesen kedvezőbb tőkeellátottság ellenére sem törekszik a teljes termelési-feldolgozási-értékesítési vertikum kiépítésére. Az egyéni termelők, elsősorban gazdasági megfontolásokból szövetségbe, ill. új típusú szövetkezetekbe tömörülnek. Számos fejlesztési, termelési, termék-feldolgozási és termékértékesítési kérdésben lehet így egyeztetni, s növelni a tevékenység gazdaságosságát. Így könnyebben biztosítható a rendszeres, jó minőségű szaporítóanyag-ellátás és közösen fejleszthető a poszt harveszt technológia eszközrendszere, akár egy-egy üzemben, akár központosítva. Jól összehangolható a piaci stratégia, a termékértékesítés, valamint egyszerűbb és hatékonyabb az érdekérvényesítés is.

II. Szerkezeti elem: nagykereskedelem

A nagykereskedelmi tevékenység a gyógynövény ágazatban a felvásárlás, termeltetés, termék-előállítás (feldolgozás) és forgalmazás teljes vertikumát egyaránt felöleli. Ez a tevékenység a 90-es évek elejéig néhány cég (Herbária, Erdei Termék Vállalat) hatáskörébe tartozott. E kötött struktúra az ország gazdaságában bekövetkező általános változásokkal párhuzamosan felbomlott. A 80-as évek végén, 90-es évek elején a nagykereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok száma megsokszorozódott. A nagykereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok között belső verseny alakult ki, ami sok esetben a vadon termő állományokkal való rablógazdálkodást, a termelés kiszámíthatatlanságát és a minőség romlását eredményezte. Ezt követően a tőkekoncentráció eredményeképp a nagykereskedők száma ma már az ország méreteihez igazodik. A nagyobb cégek mintegy 1000 t/év, míg a kisebbek 10-20 t/év forgalmat bonyolítanak. Sok esetben 100-120 különböző termékkel foglalkoznak.

III. Szerkezeti elem: kiskereskedelem

A gyógy- és illóolajos növények drogjainak és termékeinek forgalmazása a kiskereskedelmi egységekben folyik. Ez a tevékenység 1989 előtt kizárólag a regionális gyógyszertári központok szakbolt hálózatában, valamint a Herbária és az Erdei Termék Vállalat boltjaiban (országosan 20-25 egység) történt. A kilencvenes évektől a szabályozás változásával erőteljesen megnőtt gyógy-és illóolajos növényi drogot forgalmazó kiskereskedelmi egységek száma. Emellett számos helyen élelmiszeripari termékekkel együtt, például élvezeti teák formájában forgalmazzák azokat (pl. élelmiszer-üzletláncok). Mivel az üzemeltetők többsége és az általuk alkalmazott eladók nem rendelkezik megfelelő szakismerettel, gyakran bizonytalan minőségű, sőt, egészségre ártalmas tételek is piacra kerülhetnek. Az elmúlt évtizedben ennél is nagyobb gondot okoz, hogy a gyógynövényekből készült termékek körének soha nem látott, nagymértékű bővülése volt tapasztalható (gyógyteák és teakeverékek, fitoterápiás készítmények, étrend-kiegészítők, élelmiszer- és kozmetikai termékek). A különböző termékek előállításának és forgalmazásának feltételrendszere hazánkban ma még nélkülözi a stabil szabályozást.

IV. Szerkezeti elem: külkereskedelem

A gyógynövény ágazat tevékenységében létrejötte óta jelentős helyet foglal el a külkereskedelmi tevékenység. A magyar gyógynövény hosszú évtizedeken keresztül keresett árucikk volt a világpiacon. A mezőgazdasági szerkezetátalakítás a kilencvenes évek elején erősen visszavetette a kivitelünket, s a mai export a 20 éve regisztrált mennyiségnek nyolcada-tizede. A behozatalt korábban szinte kizárólag csak a trópusi fajok drogjai jelentették. Ma mind a távoli, olcsó árucikket kínáló országokból, mind az európai, támogatott termelést élvező konkurens országokból jelentős drogmennyiséget importálunk.

A külkereskedelem szereplője a 80-as években jellemző monopolhelyzetet élvező 1-1 cég volt (MEDIMPEX, Pharmatrade). Ennek megszűnése után a drogok külkereskedelmével foglalkozó vállalkozások száma ugrásszerűen megnőtt. Napjainkban sincs korlátozás e tekintetben, de a piac szabályozó szerepe folytán a drogot értékesítő jelentősebb vállalkozások száma ma már erősen redukálódott. Megfigyelhető bizonyos specializálódás is a külkereskedelemmel foglalkozó cégek közöttük.

A gyógy- és aromanövényekből előállított termékek a hazai piacon

Az utóbbi időben a gyógynövény alapú termékek forgalmazásában jelentős diverzifikáció figyelhető meg. Ez sok esetben a korábbi termékformák átalakulásával, vagy új terméktípusok (forgalmazási területek) megjelenésével járt együtt. A fontosabb, gyógynövényeket tartalmazó termékcsoportokat a lenti ábra tartalmazza.

Élelmiszerként forgalmazott termék

Egyre gyakrabban és szélesebb körben jelennek meg gyógynövényeink élelmiszerként. Ezen belül is jól elkülöníthető kategóriák figyelhetők meg. A legegyszerűbb formának ezen belül az „élvezeti teák” csoportja tekinthető. Ilyen többek között a gyógynövény szakboltokban, élelmiszer láncokban, egyéb kereskedelmi egységekben – a legkülönbözőbb minőségben forgalmazott – kamilla-, hárs-, vagy mentatea. E termékek hátránya, hogy a minőségük bizonytalan, de még a jó minőségű termékek esetében sem tüntethető fel semmiféle utalás azok gyógyító értékére.

Étrend-kiegészítők

Az utóbbi években egyre nagyobb számban találkozhatunk a piacon étrend-kiegészítőkkel, amelyek összetételük és indikációjuk alapján az élelmiszerek egy speciális csoportjaként jelennek meg. A 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet alkalmazásában az étrend-kiegészítő a hagyományos étrend kiegészítését szolgáló olyan élelmiszer, amely koncentrált formában tartalmaz tápanyagokat vagy egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagokat, egyenként vagy kombináltan, adagolt vagy adagolható formában. Az étrend-kiegészítők előállítása és forgalmazása, mind hazai, mind nemzetközi relációban jelentős bővül. A termékforma bevezetését követő öt év alatt közel 8 ezer ilyen termék jelent meg a hazai piacon.

A gyógy- és aromanövényekből előállított fontosabb termékcsoportok spektruma a hazai piacon

Speciális élelmiszerek

Az egész világon megfigyelhető tendencia, hogy az élelmiszeripar határozott erőfeszítéseket tesz a gyógy- és illóolajos növények felhasználásával kombinált gyógy- és egyéb speciális élelmiszerek előállítására, ill. természetes eredetű adalékanyagok (aromák, színezékek stb.) felhasználására. A hazai élelmiszeripar, egy korábbi felmérés alapján már a 80-as években mintegy 52 növényfajt használt fel ízesítésre, illatosításra és színezésre. Ezen kívül közel 20 további természetes eredetű aroma adalékot alkalmazott nagyobb mennyiségben. Az 52 növényfajból 31 hazánkban termeszthető, ill. 10 faj vadon termő. Az élelmiszeripar színezőanyag igénye évi 20 t körüli volt. Az élelmiszeripar részeként jelentős drogfelhasználó még az üdítőital gyártás, a szesz- és a boripar. Itt mintegy 30-35 féle aromanövény felhasználása ismert (ezek egy része csak importból szerezhető be).

Galenusi készítmények

A gyógynövények hagyományos felhasználási formáját, de az élelmiszer kategóriánál sokkal kontroláltabb terméket képviselnek az ún. galenusi készítmények. A galenusi termékek legtöbb európai országban fellelhetők, melyeket elsősorban a gyógyszertárakban, esetenként az ott működő galenusi laboratóriumokban állítanak elő, nemzeti, esetenként az előállító saját receptúrája alapján. Ezek a termékek többnyire a következők: species (tea keverék), infusio (forrázással előállított vizes extraktum), decoctum (főzéssel előállított extraktum), maceratum (hideg oldószeres feltárással készített extraktum), tinktura (alkohollal készített extraktum), stb.. E galenusi termékek jelentősége – elsősorban a mind nagyobb számban megjelenő egyéb készítményformák hatására - az utóbbi két évtized során jelentősen csökkent.

Gyógytermékek

A gyógytermék kategória kidolgozása és bevezetése a gyógynövények hazai felhasználásának egy korszerű, ellenőrzött formáját teremtette meg. 1987. évi bevezetése nemzeti gyógynövény felhasználásunk egyik sikertörténete volt. A kategória létrehozásánál a törvényalkotók, ill. az előkészítésbe bevont szakemberek támaszkodtak mindazon etnobotanikai, kémiai, biokémiai, biológiai és farmakológiai ismeretekre, amelyek a 20. század második felében e területen felhalmozódtak. A kategória létrehozását követően 1992-ben, 1993-ban és 1995-ben regisztrálták a legtöbb gyógyterméket, évente mintegy 60-at. A hazánkban regisztrált és forgalmazott gyógytermékek növényspektruma viszonylag széles volt. A termékek összetételének elemzése alapján mintegy 220 fajt és 400 drogféleséget használtak fel előállításuk során.

A gyógytermék kategória – annak ellenére, hogy mindenben megfelelt a minőség, hatékonyság és biztonság hármas követelményeinek – az EU csatlakozást követően – folyamatosan elvesztette korábbi jelentőségét.

Hagyományos növényi gyógyszer

A gyógytermékek szerepének csökkenését a hagyományos növényi gyógyszer kategória kidolgozása és bevezetése gyorsította fel. A gyógy- és aromanövények gyógyászati célú felhasználását korábban az EU országok többségében alig szabályozták. Az emiatt kialakuló kaotikus helyzet feloldására elfogadták a “Hagyományos Növényi Gyógyszerkészítmények”-ről szóló 2004/24/EK irányelvet, melynek hazai végrehajtásáról a 52/2005. (XI. 18.) EüM rendelet gondoskodott. Ez a szabályozási forma a gyógy- és aromanövényeket a gyógyszer kategóriába sorolja. A szabályozás értelmében 2011-től gyógyhatás feltüntetésével már csak e formában regisztrált növényi eredetű készítmények forgalmazhatók. A direktíva alkalmazásának ellentmondásai egy-egy országban a direktíva előírásait megkerülő szabályozási folyamatokat indított el. Például Franciaországban a monoteák 2011 utáni forgalmazhatósága érdekében előkészítették a nem gyógyszertárakban forgalmazható növényi drogok listáját. Finnországban a 2012-ben adaptált direktíva szerint pedig e gyógyszernek minősülő növényi eredetű termékeket élelmiszer boltokban is lehet majd forgalmazni. A direktíva negatív hatásaként Európa szerte felerősödött az a folyamat, amely a gyógynövények többségét megkísérli kivonni a gyógyszertörvény hatálya alól. Azaz a gyógynövény alapú készítmények többségét az étrend-kiegészítő, ill. élelmiszer kategóriákba sorolja át. Ezzel e területen is megindult az amerikanizálódás folyamata. Az eredeti célkitűzéssel ellentétben így a gyógynövények felhasználása nem a gyógyszer, hanem a gyógyhatás szempontjából kevésbé definiált irányba mozdul el.

Gyógyszer

A hazai gyógyszeripar ma is használ növényi eredetű hatóanyagokat, vagy azokból előállított félszintetikus termékeket. Az így gyártott növényi gyógyszerek regisztrációja - mivel ebben az esetben izolált, szerkezetazonosított hatóanyagok felhasználásáról van szó - a szintetikus eredetű gyógyszerekkel azonos módon történik. Ezek többnyire erős hatású, a társadalombiztosítás által támogatott, receptre kapható, vagy klinikai felhasználásra engedélyezett gyógyszerek. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a hazai termelők ma már szinte kizárólag csak a morfinán alapanyagok nyersanyagbázisának az előállításában működnek közre. A szükséges alapanyag előállításához mintegy évi 8-10 ezer hektár mák (Papaver somniferum) termelésére van szükség.

Kozmetikai és háztartás-vegyipari készítmények

A kozmetika és háztartásvegyipar mindenekelőtt az illóolajokat hasznosítja. Jelenleg a világon 1400 növényfajból állítanak elő illóolajokat ipari méretekben. Sajnos a hazai termelés folyamatosan csökken, s a hagyományos kultúrák, mint a menta, levendula, stb. minimális termőterületre szorult vissza. A jelenlegi gazdasági-politikai változások sem állították meg ezt a mintegy 15-20 éve megkezdődő leépülési folyamatot.

Ellenőrző kérdések:

1. Mikorra tehető a nagyobb léptékű gyógynövénytermelés kialakulása hazánkban?
A. Középkor B. 18. század C. 19. század D. 20. század

2. Melyik termesztési körzet a tájjellegű hasznosítás modell értékű példája?
A. Reg.1. B. Reg.2. C. Reg.3. D. Reg.4.

3. Melyik előíratban szerepelnek jelenleg a hivatalos gyógynövény drogok?
A. Egészségügyi leíratokban B. Az interneten C. Az GYEMSZI előírataiban D. A VIII. Magyar Gyógyszekönyvben

4. Mely faj játszik jelentős szerepet a rákterápiában?
A. Körömvirág B. Tiszafa C. Majoránna D. Kakukkfű

5. Melyik növény a családi gazdaságok jellemző faja?
A. Kömény B. Máriatövis C. Mórmályva D. Kamilla

6. Melyik az ágazat négy fő szerkezeti elemének egyike?
A. Posztharveszt feldolgozás B. Kiskereskedelem C. Gyógynövények gyűjtése D. Családi gazdaságok

7. A termékforma bevezetését követő öt év alatt hány étrend-kiegészítő került forgalomba?
A. Több, mint ezer B. Több, mint háromezer C. Több, mint nyolcezer D. Több, mint tízezer

8. Melyik termék készül a galenusi laboratóriumban?
A. Étrend-kiegészítő B. Infusio C. Gyógytermék D. Növényi gyógyszer

9. Melyik a hazai gyógyszeripar legfontosabb növényi alapanyaga?
A. Mentalevél B. Macskagyökér C. Kasvirág D. Máktok

10, Mely kategória termékei számítanak élelmiszernek?
A. Hagyományos növényi gyógyszer B. Étrend-kiegészítő C. Gyógytermék D.Galenusi készítmény

Megoldások

Irodalomjegyzék

Bernáth, J. (1998): A magyar kertészeti kutatás helyzete és perspektívái a minőségi kihívások tükrében. “AGRO 21” Füzetek, 26. 5-11.
Bernáth, J. (1998): A tájtermesztés (Regionalitás) és a minőség kapcsolata a gyógynövény ágazatban. “AGRO 21” Füzetek, 26. 58-63.
Bernáth, J., Németh, É. (1999): New trends in selection of poppy (Papaver somniferum L.) Int. J. Hort. Sci. 5. (3-4): 69-75
Bernáth, J. (szerk.) (2000): Gyógy-és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Héjja M. - Bernáth J. (1998): Újabb szempontok a "Hungaricum"-ként ismert fűszernövényünk, a kerti majoranna megítéléséhez. Kertgazdaság, 30 (1): 45-51
Hornok, L. (1978): Gyógynövények termesztése és feldolgozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Hornok, L. (1990): Gyógynövények termesztése és feldolgozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Szendrei K. - Csupor D. (szerk.) (2009) Gyógynövénytár. Medicina Kiadó, Budapest