Szőlőtermesztés speciális gépei

Szerző: Dr. Kurtán Sándor

A zöldmunkák gépesítése

A szőlő fényellátottságában nemcsak az adott hely időjárása játszik szerepet, de lényegesen függ a helyi környezet kialakításától, a lombozat magasságától és állapotától, valamint a zöldmunkák elvégzésének fajtájától és módjától is. Az asszimilációs ráta optimuma csak jól benapozott, levegős lombozat esetén várható, ezért a vegetációs időszak alatt a szőlő hajtásait szabályozni kell. A zöldmunkák magukban foglalják a törzstisztítást, a kötözést, a csonkázást és a részleges lelevelezést a fürtzónában, (Walg, 2005).

Törzstisztító gépek

A zöldmunkák a törzstisztítással kezdődnek, amikor a fattyúhajtásokat, vízhajtásokat távolítják el. A törzstisztítást akkor kezdik, amikor a hajtásokat még nagyobb sérülések nélkül könnyű leválasztani, még csak 10–15 cm hosszúak. A kézi munka helyett, az alsó és középső törzszónában a munkát törzstisztító gépek alkalmazásával is el lehet végezni.

Az első típusok a törzstisztítást függőleges, forgó tengelyre rögzített vékony gumicsíkokkal végezték, amelyek forgás közben törték le a vízhajtásokat (10.1 ábra). Eközben a törzstisztítót nem a tőkefej környékén vezetik, hanem a törzs mentén, így a gép néhány centimétert ki is lenghet. A különböző törzsmagasságokhoz való igazítást az egy vagy két tengelyen elhelyezett gumicsíkokkal oldják meg.

A törzseknek egyenesnek és legalább 70 cm magasnak kell lenniük. Az optimális munkavégzéshez legalább 1,80 m-es sortávolság szükséges.

A porképződés csökkentése érdekében, a törzstisztítást nedves talajállapotnál (pl. reggeli órákban, harmatképződésnél) célszerű végezni, továbbá a tisztítószerkezetet nem közvetlenül a talajfelszínhez, hanem valamivel feljebb kell beállítani. A törzstisztítók használatakor a törzssérülést nem lehet teljesen kiküszöbölni, mértékét azonban a fordulatszám és a haladási sebesség szabályozásával kedvezően lehet befolyásolni.

A törzstisztítókat a traktoron a hátsó és mellső tengely közé a has alá vagy a mellső tengely elé és hátulra is fel lehet szerelni. A gyakorlatban a soraljaműveléssel egyidejűleg a kultivátorra vagy mulcsozóra kétoldalt szerelve alkalmazzák leginkább. Az eszközt vezetőgörgőkkel is felszerelhetik.

10.1.ábra. Törzstisztítók

Kötözőgépek

Kötözésen értjük a nyári hajtások felemelését és rögzítését azért, hogy a vesszőknek tartása legyen, és ne lógjanak be a sorba. Ezt többnyire kézzel végzik, amikor a vesszőket a huzalok közé bújtatják (hajtás befűzés) és a huzalokat kapcsokkal egymáshoz kötik. A szőlőt idényenként rendszerint kétszer-háromszor kell kötözni. Mivel a kötözés elsősorban időhöz kötött munka, a szőlőgazdaságok különösen érdekeltek abban, hogy csökkentsék a művelet élőmunka-felhasználását.

A munkacsúcsok csökkentése érdekében a szőlőhajtások kötözésére sok üzemben automatikus kötözőgépeket alkalmaznak. Jelenleg két különböző rendszer terjedt el. Az egyik megoldásnál gépek műanyag zsinórokkal kötöznek (pl. ERO), amelyeket összehúznak, és a lombot összefogják (10.2. ábra). A másik rendszerben (Pellenc) a kötözők az előzetesen kihúzott huzalokat emelik fel, és a kívánt magasságban kapcsokkal kötik össze.

A kötözőgépeket a traktor mellső tengelye elé függesztik úgy, hogy az a kötözendő sort áthidalja. A hajtásokat két elektromos vagy hidraulikus működtetésű szállítócsiga, szalagok vagy emelőtárcsák húzzák felfelé, és tartják meg. Ezzel egyidejűleg a szőlősor jobb és bal oldalán egy orsóról vezetőgyűrűn keresztül műanyag kötöző huzalt húznak ki, amely enyhe fékezőerő hatására megfeszül. Innen a huzal a kapcsolóautomata kötözőrései alá fut, ahol a kapcsokat kézzel oldják ki. A résen keresztül a lombot megfogják, és a két zsinórt kapoccsal összetűzik. A kapcsolás azért szükséges, mert a lombfalnak tartást ad, és megakadályozza, hogy a hajtások lecsússzanak. Oszloponként hosszában két-három kapcsot helyeznek el.

10.2. ábra. ERO csigás kötözőgép

A Pellenc kötözőhuzal nélküli rendszer, ahol a meglévő huzalokat előbb ujjas tárcsák segítségével a megfelelő magasságba emelik fel, azokat megfeszítik és műanyag kapcsokkal páronként kötik össze (10.3. ábra), Ezért kell előzőleg a

10.3 ábra Pellenc kötözőgép

huzalokat a talajra fektetni. Általában oszloponként két kapcsot alkalmaznak. A kötözőgépek hidraulikus emelőszerkezetre vannak rögzítve, és mind függőleges, mind oldalirányban eltolhatók, dőlni és lengeni képesek azért, hogy igazodjanak a mindenkori ültetvény terepviszonyaihoz. A hajtások végének lemetszéséhez körforgó késeket lehet felszerelni.

Csonkázó gépek

Ha a hajtások nagyobb része lényegesen túlnyúlik a felső huzalon, a túlnyúló részeket eltávolítják, tetejezik. A későbbiekben a támrendszerből oldalra kinövő hajtásokat is eltávolítják, csonkázzák. A két művelet egyidőben is végezhető. A csonkázással az alábbi célok érhetők el:

• a nyári talajművelést és növényvédelmi munkákat nem akadályozza a lombozat,

• a lombfal jobban levegőzik és hamarabb leszárad, amivel a gombás fertőzés veszélye csökkenthető,

• elősegítjük a cukor elraktározódását a bogyókban.

Ez a művelet ma már teljesen gépesíthető és a lejtős területere is rendelkezésre állnak a rászerelhető csonkázógépek. Működési elvük szerint megkülönböztetünk forgó késes és kaszás berendezéseket.

A csonkázógépek a következő fő szerkezeti elemekből állnak:

• a traktorra rögzített keret,

• emelő- és fordítószerkezet,

• hajtó elemekkel ellátott metszőszerkezet.

A metszőberendezések hajtására a traktor hidraulikarendszerére kapcsolt hidromotorok szolgálnak. A kések egyszerre hajtását ékszíjjal vagy laposszíjjal oldják meg. A csonkázógépek dönthetők, a vágószerkezet magassága és szélessége hidraulikusan vagy elektromos úton állítható. A szerkezetek felszerelésére a traktor mellső oldalán vagy hátul van lehetőség. A jobb áttekinthetőség érdekében a csonkázógépeket szinte mindig elöl szerelik fel.

A felszerelési változatokat a 10.4. ábra szemlélteti. A szőlőtermesztési gyakorlatban a trend egyre inkább a sort áthidaló megoldások felé mutat.

10.4. ábra. Szőlő csonkázógépek elrendezési változatai

Különösen a minden második sorban lévő takarónövényes ültetvényekben előnyös a sort áthidaló megoldás, mert metszés közben a gyepes felületen lehet haladni. A kések kerületi sebessége 30-40 m/s‚ ennek megfelelően a hajtótengely fordulatszáma 750-1500 min^-1. A kisebb fordulatszámú metszőkések ellenpengével, a nagyobb fordulatszámúak ellenpenge nélkül vágnak. A traktor sebességét a metszés minőségével kell összhangba hozni, ami általában 3-4 km/h.

Egy forgókéses csonkázógép vázlatát szemlélteti a 10.5. ábra. A traktor mellső részén elhelyezett, a sorban két oldalt művelő gép felső késeit egyenként hidraulikus motor hajtja, míg az oldalsókat közös motorról lánccal, vagy fogazott ékszíjjal üzemeltetik.

A forgó kések felszerelése változtatható, a tartószerkezet pedig a sortávolságnak megfelelően oldalra és felfelé hidraulikusan állítható. Pl. szőlő metszésekor 2,4-4,0 m sortávolságú ültetvényben tud dolgozni. A forgókések tengelyeit 6º- os lejtőig külön hidraulikahenger állítja a kívánt helyzetbe.

A mechanikus hajtás helyett a korszerűbb gépeken a késeket egyedi villamos motorral hajtják. A villamos motorok a TLT–ről hajtott egyenáramú, vagy váltakozó

áramú, 4 kW teljesítményű generátorról kapják az áramot. Ezek a berendezések a mechanikus hajtással szemben finomabban szabályozhatók.

10.5. ábra. Forgókéses csonkázógép

Más megoldásoknál forgó tárcsára erősített kaszapengéket alkalmaznak, melyeket alul közös hidraulikus motor hajt, ékszíj közvetítésével. A hajtószíjas megoldásnál a pengéket közvetlenül a szíjra szegecselik, vagy csavarozzák. Ezeket a berendezéseket szintén a traktor elején helyezik el, és a forgó elemeket lemezzel burkolják. A lemezburkolat elülső részét fogazottan képezik ki. Ezek a fogak szolgálnak ellenpengéül is.

A 10.6. ábra egy un. sétapálca elrendezésű hidromotoros hajtású forgókéses csonkázógépet szemléltet.

10.6. ábra. Sétapálca elrendezésű csonkázógép

A forgókéses csonkázógépeket hatékony munkavégzés jellemzi sűrű lombozat esetén is, a lombozaton alig maradnak lemetszett növényrészek, az alaposan összeaprított levágott zöld részek nem tömítik el a talajművelő gépeket. Hátrányuk, hogy a levágott növényrészeket a traktoros felé röpítik, ha túl sűrű fürtzónában haladnak, károsodhatnak az egyes fürtök.

A forgókéses rendszerű gépeket ki lehet egészíteni kaszás vágószerkezetekkel is, pl. keresztirányú kaszaszerkezet függőleges síkban forgó késekkel vagy szintén függőleges kaszaszerkezettel, de vannak csak kaszaszerkezettel műküdő eszközök is. Ezekkel a gépkombinációkkal az egyes rendszerek előnyei és hátrányai részben kiegyenlíthetők.

A kaszás metszőgépek vágószerkezete a fűkaszákéhoz hasonló kaszagerendából áll. A kaszás metszőberendezéseket rendszerint ellenmozgású kaszaszerkezetként hozzák forgalomba. Az alternáló mozgású kaszák elvén működnek.

A kaszás vágószerkezetű csonkázógépek (10.7. ábra) tiszta, sima vágási felület hagynak maguk után, a levágott lombot nem röpítik a traktoros felé, alkalmazásukkal bizonyos művelési módoknál a szőlő előmetszése is megoldható.

10.7. ábra. Kaszás csonkázógépek

Hátrányuk, hogy sűrű lombozatnál nem lehet gyorsan metszeni. Mivel a lombozat köteg formában esik le, akadályozhatja a talajművelő vagy soralja tisztító gépek munkáját. A lombozat felső részén a keresztben elhelyezkedő alternáló kaszákról leeső lombrészek maradhatnak vissza, amelyek táptalajt képeznek a botritisz számára.

Lelevelező gépek

A lelevelezés időpontja befolyásolja a későbbi megbetegedéseket. Kismértékű nyári botritiszfertőzés esetén a részleges lelevelezést közvetlenül az utolsó permetezés előtt (augusztus közepe) is végezik, amikor a szabadon függő szőlőfürtök még egyszer optimális permetléfedést kapnak. A lelevelező gépek forgó kései miatt sérült bogyók így utólag is megvédhetők a gombás fertőzésektől. A gépeket működési elvük alapján nyomó- vagy szívólevegős eljárással dolgozó rendszerekbe lehet sorolni.

Nyomólevegős eljárású gépnél a kompresszor által előállított (kb. 850 m³/h) levegőt forgó keréken elhelyezett fúvókák sugár irányban nagy áramlási sebességgel fújják a fürtzónába. A légsugarak előbb–utóbb letépik a leveleket. A gépek elsősorban nagy beruházási költségük miatt nem terjedtek el szélesebb körben (10.8. ábra).

10.8. ábra. Nyomólevegős lelevelező gép

A szívólevegővel működő berendezések felépítése egyszerű, áruk kedvezőbb. Működési elvük azon alapszik, hogy a szívó légáram a leveleket a gép munkaterébe szívja, ahol azokat metszőberendezés választja le (10.9. ábra). A levágott és összeaprított levelek a sorközbe hullanak. Az egyszerű szívólevegős gépeket egy oldal művelésére alakították ki, ezért a mindkét oldali lelevelezéshez a soron még egyszer végig kell menni (Walg, 2005).

10.9. ábra. Az ERO cég lelevelező gépe

A szőlőbetakarítás eszközei és gépei 

Gépi betakarítást sík vidéken a borszőlő és a mazsolaszőlő ültetvényekben, kézi betakarítást szedést könnyítő eszközökkel a csemegeszőlőhöz és a meredek lejtős területeken alkalmaznak. A szőlő gépi szüretelésekor a bogyókat, fürtöket leválasztják, tisztítják, gyűjtik és szállítják. Kézi szüretkor ugyanezeket a műveleteket végzik el tisztítás nélkül, mert kézi szüretnél a fürtök kevésbé szennyeződnek. A bogyók és a fürtök elválasztásának időbeni lefolyása szerint a szüret lehet szakaszos és folyamatos. A betakarítási eljárások között megkülönböztetünk kézi, részben gépesített és a teljesen gépesített eljárásokat.

Kézi– és részben gépesített betakarítási eljárások

A kézi szüret szakaszos, a munka a következő tevékenységekre bontható:

• a fürt levágása és gyűjtése a szedőládába,

• a szedőládák kihordása a gyűjtőtartályhoz,

• a szőlő kiszállítása az ültetvényről,

• a szőlő elszállítása a feldolgozóüzembe.

A részben gépesített betakarításnál a fürtök gyűjtését és szállítását egy sorban haladó, vagy több sort áthidaló szedést könnyítő eszközökkel oldják meg.

Az egy sorban haladó gyűjtő és szállítók

• csúszólapos,

• szedőszános,

• pótkocsis,

• hordozott konténeres megoldások lehetnek.

A fürt szüreteléséhez, szedéséhez speciális szüretelőollót alkalmaznak, amely egyenletes vágású, a hagyományos ollókhoz képest különösen hosszú, keskeny és hegyes. Szedőedényként elsősorban műanyag vödröket és kis tartályokat használnak. Ezek könnyűek, egyszerűen tisztíthatók, és jól rakhatók rakatba, ezáltal helytakarékosak. A megtelt szedőedényeket általában több soron átadva, kézzel szállítják a gyűjtőtartályokhoz.

A csúszólapos szállítást a 3 m-nél keskenyebb sortávolságú szőlőkben alkalmazzák. Az üres műanyag ládákat a sor tengelyében helyezik el. A szüret után a megtelt ládákat csúszólapon gyűjtik össze. A csúszólapon 1,5-1,8 t anyag szállítására van lehetőség. A feldolgozóüzembe szállításhoz a ládákat billenőtartályos pótkocsiba, vagy teherautóba öntik.

A szedőszános megoldást csemegeszőlő szüretnél alkalmazzák. A szüretelő a sorközben szedőszánt húz magával. A megtelt rekeszeket a sorok között, vagy a sorok vonalában hagyják, majd csúszólappal, esetleg pótkocsival gyűjtik össze.

Nagytömegű szőlőszállításra a legegyszerűbb szállítási megoldás a billenő pótkocsik alkalmazása. A legtöbb üzemben egytengelyes, kéttengelyes vagy tandem tengelyelrendezésű billenő pótkocsikat alkalmaznak. A billenő pótkocsikhoz megfelelő fogadóhelyre van szükség a feldolgozóban. A gyakorlatban a zárt csavarszivattyúval felszerelt, korrózióálló acélból vagy műanyagból készült medencék vagy billenthető tartályok váltak be.

A hordozott konténeres eljárásnál hidraulikus farrakodóra rögzítik az egységtartályt vagy a kiskonténert, amelyet a sorközben töltenek meg, és utána szállítanak ki a sorközből (10.10. ábra). A megtöltött tartályokat a farrakodóval a szállítójárműbe ürítik. A tartályláda mechanikusan vagy hidraulikusan borítható ki. A szőlőfeldolgozó és az ültetvény kis távolsága esetén a tartályok közvetlenül szállíthatók a szőlőfeldolgozóhoz is. A tartályok befogadóképessége 0,5-1,2m³.

10.10. ábra. Hátul hordozott konténer

A kézi szedés és a gépi szállítás megszervezése meglehetősen nehéz feladat, mert a szedés arányában a szüretelt anyagot folyamatosan kell elszállítani. E téren nagy könnyítést jelent a stabil (kihelyezett) konténerek alkalmazása. A konténer kb. 5m³ térfogatú, korrózióálló acéllemezből készül, az oldalán lapos acél erősítő pánt, ehhez pedig 2-2 db csap kapcsolódik. A csapok segítségével lehet a konténert felemelni. A konténerek szállítása erre alkalmas hidraulikus szerelvénnyel ellátott szállítójárművel, pótkocsival oldható meg. A hidraulikus szerelvény oldal vagy hátul rakodó megoldású. A konténereket a feldolgozó garatnál hidraulikus billentéssel ürítik. Az egy konténerrel szállitható tömeg 3,8-4,0 t, a szállítás sebessége épített úton 50 -60 km/h ‚ földúton 20-30 km/h (Karai - Mészáros, 1980). A 10.11. ábra egy traktorral vontatható megoldást ábrázol.

Ott, ahol szőlőbetakarító gépet alkalmaznak, a betakarítást, a szállítást és a szőlőfeldolgozó teljesítményét optimálisan össze kell hangolni. A szállítást és feldolgozást a betakarítógép kapacitásához kell igazítani. Az ültetvényről a szőlőfeldolgozóba való szőlőszállításhoz alkalmaznak cefreszállító kocsikat is.

10.11.ábra. Szőlőszállító konténer pótkocsi

A cefreszállító kocsik egyszerűbbé teszik a zúzást és a lerakást, befogadóképességük legalább 4m³.

Lefelé kúposan szűkülő tartályból állnak, melybe többnyire excenter hajtású csavarszivattyút építenek be, mert ez nem érzékeny az idegen anyagokkal szemben, és megfelelő szállítómagasságú. A leszüretelt termést a tartály fenekén lévő szállítócsigával egy szivattyúhoz juttatják. A végső zúzásra állítható réstávolságú, rugózással ellátott zúzóhengerek szolgálnak. A zúzóhengerek réstávolságát fokozatmentesen, kézi forgattyúkarral vagy a közéjük helyezett hézagoló tárcsával lehet változtatni.

Az emelőberendezéssel felszerelt, a prés vagy zúzó-bogyózó közvetlen töltésére alkalmas cefreszállító kocsik számtalan lehetőségét kínálnak a vörös- és fehérborkészítés számára (10.12. ábra). Így a prések a fürtökkel közvetlenül tölthetők, és a bogyózók munkájának megkönnyítésével a termés feldolgozása vörösborrá könnyebbé válik, mert a vízszintesen felállított berendezésbe a szőlő szállítását szivattyúk alkalmazása nélkül is lehetővé teszi.

A szállítócsigával vagy szállítószalaggal felszerelt cefreszállító kocsiknál, ha a töltendő prés vagy a zúzó-bogyózó nem közvetlenül a kocsi alatt helyezkedik el, külön szállítószalag használata szükséges.

10.12. ábra. Emelőberendezéssel felszerelt cefreszállító kocsi

A több sort áthidaló megoldások azon az elven alapulnak, hogy a leszüretelt termést a szedők az ültetvény felett hordozott szállítószalagra juttatják, ahonnan az a sorközben traktorral vontatott szállító járműre kerül. Hazánkban nem terjedtek el, mert részben bonyolult szerkezeti kialakításuk ellenére sem nyújtanak lényeges gazdasági előnyöket, más tekintetben ezeknek a berendezéseknek a fejlesztése egybe esett a már lényegesen hatékonyabb, folyamatosan szüretelő betakarító gépekével.

Gépi szőlőbetakarítás

A gyártók és forgalmazók a szőlő gépi szüreteléséhez magajáró, egymenetes betakarítógépeket, (szőlőkombájnokat) és vontatott szőlőbetakarító gépeket ajánlanak.

A szedőszerkezet (leválasztószerkezet) kiválasztását és a veszteségek nagyságát (a nevelés és a támrendszer mellett) pl. a bogyó és a kocsány közti leválasztó erő nagysága, valamint azok szilárdsága és rugalmasága mértékadóan befolyásolja. A levél súrlódási- és áramlástechnikai tulajdonságai, a fürt és az egyes bogyók ismét csak meghatározzák a szállítóberendezés, az osztályozó- és tisztítóberendezések kialakítását. A betakarítási eljárás gazdaságosságának megítéléséhez figyelembe kell venni az elérendő energetikai hatásfokot is. A mechanikus szőlőleválasztási eljárás optimalizásához ismerni kell a lengő-rázók frekvenciájára és amplitúdójára tekintettel a bogyó és fürt közötti leválasztó erő nagyságát, az érettségi foktól függően.

Műszakilag legkiforrottabbak az ütve–rázó gépek, melyek a leválasztási energiát függőlegesen vagy vízszintesen adják át a szőlőfalnak. Aránylag kis frekvenciával és nagy amplitúdóval dolgoznak. A termésleválasztás, mint minden más mechanikus–dinamikus betakarítási eljárásnál a tömegerő által történik, a húzó-, hajlító-, váltakozó irányú és forgató erő a fürt és a szőlőtőke, illetve a bogyó és a kocsány között jön létre. A vízszintesen lengő ütverázók csaknem minden nevelési módhoz alkalmasak. Azok a rázógépek, melyek a lengéseket a szőlőben úgy keltik, hogy a leválasztó erő mindig a bogyók szárirányába hat, kevésbé sértik a termést.

A mechanikus elven dolgozó betakarítógépek többnyire magajárók, ritkábban vontatott vagy hordozott berendezések, melyek a szőlősorokat áthidalják. Hajtásuk a különböző betakarítási feltételek miatt fokozatmentes hidrosztatikus. A lejtők kiegyenlítése tovább növeli alkalmazhatóságukat. A tisztítás, illetve a termés szétválasztása a levelektől és egyéb növényrészektől ferde vagy síkrostákkal, és szívó, illetve nyomó légáramú ventilátorokkal történik. A közbülső tárolásra magán a gépen elhelyezett tartályt, vagy a gép melletti sorban haladó szállító járművet alkalmaznak.

A pneumatikus elven működő betakarítógépek nagysebességű nyomó vagy szívólégárammal választják le a szőlőt a tőkéről.

A nyomólevegővel működő gépeken két, nyolc-nyolc fúvókával ellátott koszorú forog kb.150 ford/min sebességgel a lombfal mentén. Az egymással szemben eltoltan elhelyezett fúvókakoszorún kiáramló levegő váltakozó irányban fújva a lombozatot, lengéseket kelt. A leválasztott termés és ennek szállítása mechanikusan történik.

A szívólégáramú betakarítógépeknek nincs szüksége felfogóberendezésekre és minden nevelési és támrendszer esetén alkalmazhatók. Nagy kb. 120 m/s–os légsebesség szükséges a bogyók leválasztásához, a szedés és szállítás közben erősen törnek a szemek, így nő a mustban a cseranyag és seprő hányada, mely által romlik a bor minősége. A nagy légmennyiségnek kitett termésben gyorsulnak az oxidációs folyamatok. Ennél az eljárásnál kémiai anyagokkal vagy hőhatással előzetesen szükséges a természóna lombtalanítása, mert később nem lehetne a leveleket eltávolítani.

A villamos betakarítási eljárásnál váltakozóáramú nagyfeszültségű áramot vezetnek a fürtökön és bogyószárakon keresztül a növénybe. A bogyószárak elégnek és a szemek sértetlenül takaríthatók be. A termésleválasztás idejének rövidnek kell lennie, bor minősége és a növény kímélése érdekében. Az alkalmazott 10 kV-os feszültség beruházás-igényes érintésvédelmi megoldásokat kívánl az alkalmazott gépek esetében (Moser, 1984).

A betakarított termést legtöbbször a párhuzamos sorban haladó tertálykocsiba ürítik, ritkábban magát a gépet szerelik fel gyűjtőtartályokkal.

A vontatott betakarítógépek alkalmazása a közepes és a nagyobb üzemekben is szóba jöhet abból a célból, hogy a betakarításhoz ne kelljen idegen munkaerőt igénybe venni. Kiválasztásuknál fontos szempont a gép súlya és tömegeloszlása, építési módja, abroncsozása, tengelyhajtása, a gyűjtőtartály mérete, valamint a betakarított terményt mozgató szállítószalag és tisztítóberendezés rendszere (10.13. ábra). A magajáró gépekkel szemben hátrányuk a kisebb manőverező képesség és a kisebb haladási sebesség. A modern vontatott betakarítógépeknél előny, hogy 30%-os lejtőig alkalmazhatók. A gépek üzemeltetéséhez alapkövetelmény egy legalább 37 kW (lejtőn 44–51 kW) teljesítményű traktor. Ma már valamennyi vontatott betakarítógép hidraulikus tengelyhajtással van felszerelve.

A magajáró betakarítógépek (10.1.4 ábra) összkerék hajtásúak, drágák, de nagyteljesítményűek, erőforrásként 60–120 kW teljesítményű dízelmotorokkal vannak felszerelve. A magajáró betakarítógépek a vontatottakkal összehasonlítva nagyobb területteljesítményűek, nagyobb a tartályuk befogadóképessége és a hidraulikus összkerékhajtás a lejtő- és terepviszonyoknak megfelelő optimális haladási sebességet tesz lehetővé. Optimális feltételek mellett a magajáró betakarítógépekkel 0,6–0,7 ha szőlőterület szüretelhető le óránként.

10.13. ábra. Vontatott betakarítógép

10.14. ábra. Magajáró betakarítógép

A szőlőbetakarító gépek felépítése és működési elve

A mechanikus szőlőbetakarításhoz szinte valamennyi gépen a mechanikus-dinamikus lengő-rázó eljárást alkalmazzák. Ennél a betakarítási módszernél a szőlősorokat lengésbe hozzák. A bogyók, illetve fürtök leválása akkor kezdődik meg, ha a lengés okozta gyorsulás miatt keletkezett erő akkora, hogy meghaladja a bogyó tartóerejét. A régebbi rázószerkezeteknél leválasztó szerkezetként excenter hajtású rázópár szolgál, amit 4–8 db henger alakú, üvegszál erősítésű műanyag verőléccel szereltek fel (10.15. ábra).

10.15. ábra. Verőléces leválasztó működése

A rázószerkezet vízszintes síkban egyenletesen mozog, a szőlősorokat két oldalról ütve hozza lengésbe, és így választja le a szőlőt. A betakarítandó termés leválása elsősorban a lengés következtében jön létre, és csak kis mértékben a verőlécek ütése miatt. A különböző alkalmazási feltételekhez, különösen a szőlőfajtához és a termés érettségi állapotához igazodóan, a leválasztó berendezés lengésszámát a vezetőülésből menet közben fokozatmentesen, 350–550 ütés/min között lehet változtatni. A haladási sebesség és a lengésszám változtatásával, mint a betakarítógépek legfontosabb beállítási jellemzőivel, jó munkaminőség érhető el. Hátrányos, hogy a verőlécek szabad végén utólengések lépnek fel.

Ezt a hátrányt küszöbölik ki az újabb fejlesztésű, 1990. óta forgalomban lévő rázó szerkezetek, melyeknél a verőlécek végei csapágyazottak és/vagy a pálcák alakjának megváltoztatásával az utólengéseket csaknem teljesen megszüntették (10.16. ábra). Ennek az lett a következménye, hogy a szőlőbetakarítás rendkívül kíméletessé vált. A következő két rendszer terjedt el:

• a két oldalon csapágyazott verőlécek (pl. Braud, Pellenc) és

• a működési hosszukon merevített, csepp alakú verőlécek (Ero, Gregoire).

A régebbi gépeket is fel lehet szerelni a csepp alakú verőlécekkel.

10.16. ábra. Két végén csapágyazott rázószerkezet (Pellenc, BRAUD)

Mindkét rendszernek egyformán kíméletes a munkamódja, mivel a pálcák pontszerű behatolása kizárja a szőlősorokon a széles felfekvő felületet, és ezek kisebb ütésszámmal is dolgoznak, mint a régi rendszerek. Jobban illeszkednek a szőlősorhoz, és nincs ellenőrizetlen utólengésük (Walg, 2005). A lerázott termést kelyhekben vagy pikkelylemezeken fogják fel, és bordás szállítószalagokkal vagy kelyhes szállítókkal továbbítják gyűjtőtartályokba (10.17. ábra). A termés levéltől, szárrészektől és hajtásrészektől való megtisztítására 2–4 ventilátor szolgál, a hozzájuk csatlakozó lefésülő- vagy aprítórendszerrel együtt. A tartályokból a szőlőt a tartályok oldalra vagy hátra buktatásával ürítik ki. A termés elosztására a tartályok elosztócsigákkal vannak felszerelve.

Valamennyi magajáró betakarítógép hidraulikus kormányzású és hidrosztatikus összkerékhajtású. Beépített lejtőkiegyenlítővel vannak kiegészítve, így nagyfokú mozgékonysággal és üzembiztonsággal rendelkeznek. Az ütések irányszöge többnyire 90º.

A teljesítmény és a munkaminőség növelése érdekében a betakarítógépeken legtöbbször elektronikus szabályozó és ellenőrző berendezéseket használnak. Feladatuk a kormányzásnak és a magasságnak a betakarító egységhez igazítása, valamint a lejtőkiegyenlítés, a kerékcsúszás, a motor és hidraulikus berendezések ellenőrzése.

10.17. ábra. Szőlőbetakarító gép fő szerkezeti elemei

A rázás frekvenciájának fokozatmentes állítását az új fejlesztésű betakarítóegységeken már az amplitúdóhoz igazítással is kiegészítették. Ez különösen a jobban érett termés kíméletes betakarítását teszi lehetővé.

Az új, igen kíméletes rázással dolgozó gépek csak kevés levelet távolítanak el, így összességében a kézi betakarításhoz hasonlóan csak nagyon kis részben fordul elő a betakarított termés között idegen növényi anyag.

A gép valamennyi fő funkciójának működését ma már többcélú működtetőkarral irányítják.

A fedélzeti számítógép nemcsak a műszaki lehetőségeket bővíti, hanem lehetőséget nyújt az üzemgazdasági adatok gyűjtésére is, amely megkönnyíti a számítástechnikai berendezések közötti adatátvitelt. A gép alkalmazásának javításához a fedélzeti számítógép automatikusan állítja a betakarítóegység magasságát, pontosan állítja be a gépet a sortávolság szerint, ugyancsak beállítja a szabályozó- és ellenőrző berendezéseket, valamint az antiszlipet.

A lejtős területen való biztonságos haladás érdekében a magajáró betakarítógépek, de a többi betakarítógép is futóművükkel, továbbá mellső és hátsó tengelyükkel igazodni tud a hegy-völgy irányú haladáshoz.

A mellső és hátsó tengelyen állandóan változó kerékterhelést kiegyenlítő hajtóteljesítménnyel javítani lehet az alkalmazás biztonságát, és egész 40%-os lejtőig biztosítható a biztonságos üzemeltetés.

Az üzemeltető számára ergonómiai előnyökkel jár a klimatizált vezetőfülke, amely igényes ágyazásával egyben hozzájárul a zajterhelés csökkentéséhez is. A légrugózású ülést, amelynek tulajdonságait természetesen a vezető súlyához igazítva a legkedvezőbbre állítják be, ugyancsak az egészség megóvása érdekében alkalmazzák.

Korszerű szőlőkombájnok átlagos beállítási értékei (Walg, 2005) :

Ellenőrző kérdések

1. Mi a zöldmunkák gépesítésének alapvető feladata és milyen berendezések tartoznak ide?
2. Miért alkalmazzák a törzstiszttítókat és hogyan működnek?
3. Foglalja össze a kötözőgépek elvi megoldásait és működésüket!
4. Rajz segítségével jellemezze a csonkázásra alkalmas berendezéseket!
5. Milyen lelevelező gépeket ismer, jellemezze működési elvük alapján munkájukat!
6. Foglalja össze a szőlőbetakarítási eljárások jellemzőit!
7. Milyen kézi szedést segítő gépesített megoldásokat ismer, jellemezze munkájukat!
8. Foglalja össze a teljesen gépeített szőlőszüretelő megoldások üzemeltetési jellemzőit!
9. Ismertesse a magajáró szőlőbetakarító gépek szerkezeti jellemzőit és működési elvüket! 

Irodalomjegyzék

Karai J. - Mészáros F.: Kertészeti betakarítógépek Budapest, 1980. 240 p. (Egyetemi jegyzet)
Moser, E.: Verfahrenstechnik IntensivkulturenVerlag Paul Parey, Hamburg und Berlin, 1984, 204 p.
Walg, O: A szőlőtermesztés géprendszere Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2005. 309 p.