Telepítést megelőző műveletek gépei

Szerző: Dr. Kurtán Sándor

A melioráció fogalma, fő feladatai, a terület előkészítése

A kertészeti (ültetvény) kultúrák (szőlő, gyümölcs, bogyós, faiskola) telepítése tartós földigénybevétellel jár, melyet gondos szervező és tervező munka előz meg. A termőföldnek alkalmasnak kell lennie a termesztésre, a termőföld termékenységének megőrzése és védelme pedig minden termesztő kötelessége.

A melioráció fogalma: a talajra gyakorolt minden olyan hatás (beavatkozás, eljárás, módszer) vagy hatásrendszer, melynek célja:

a) talaj termékenységének tartós fokozása továbbá,
b) a kedvezőtlen természeti adottságok megszüntetése vagy jelentős mérséklése.

Meliorációs tevékenységen értjük a talaj termőképességének és állagának megóvása végett szükséges agrotechnikai, biológiai, kémiai és műszaki együttes (talajvédelmi, vízrendezési, vízhasznosítási és egyéb) eljárások végrehajtását.

A melioráció összetevő elemei:

• területrendezés (domb – sík átalakítása),
• talajvédelem (erdősáv, erózió, defláció elleni védelem),
• vízrendezés (vízfolyások megszüntetése, alagcsövezés),
• talajjavítás ( a talaj kémhatásának megváltoztatása, pl. meszezéssel).

A melioráció célja: a mezőgazdasági területen a termesztés érdekében végrehajtott elrendezés, optimális feltételek megteremtése a termesztéstechnológia, az üzemszervezés, a korszerű technika alkalmazásához, valamint a termőföld hatásos védelméhez.

Területrendezés

A telepítésre kijelölt terület geodéziai kitűzése előtt szükségessé válhat a fák, cserjék, bokrok, kövek eltávolítása, melyek a földmunkát akadályozzák. A gépek két fő csoportba sorolhatók, tereptisztító gépek és tereprendező gépek.

Tereptisztító gépek:

• bozót, bokorirtó gépek:
  - bokorzúzó,
  - bokortörő,
  - bokorvágó gépek;

• tuskózó gépek:
  - tuskókiemelők,
  - tuskófúró – marók,
  - tuskómarók,
  - tuskó körülvágók,
  - gyökérfésűk,
  - kőszedő gépek.

Kivételes esetben szükség lehet idősfa átültető gépekre is, amennyiben értékes növényt kell más helyen való hasznosítás érdekében a helyéről elmozdítani.

Tereprendező gépek:

- földtolók (dózerek),
- földnyesők (szkréperek),
- földgyaluk (gréderek ).

A terep előkészítésre a földmunka kitűzését megelőzően kerül sor, (Szabó 1977).

Tereptisztító gépek

Bozót és bokorirtó gépek

A bokrokat zúzással, töréssel és vágással lehet irtani. Üzemeltetésükhöz általában jó terepjáró képességgel rendelkező lánctalpas traktorokat alkalmaznak. A leghatásosabb munkát a bokorzúzó gépek végzik. Ezek függesztett vagy félig függesztett kivitelben készülnek. A zúzást és aprítást nagy fordulatszámmal forgó (5000 f/min) kések végzik. A vágást ellenpenge segíti. A gép 50-60 mm átmérőjű ágakat is képes felaprítani.

Bozóttal, cserjével sűrűn benőtt területen sikerrel alkalmazhatók a bokortörő gépek. A gép 400 mm-nél nagyobb átmérőjű, 1,4-10 tonna tömegű, törőlemezzel felszerelt törőhengerekből áll, melyet 30-75 kW motorteljesítményű traktorral vontatnak.

A bokorvágó gépeket jó terepjáró képességű lánctalpas traktorra szerelik. Általában két fő rész különböztethető meg rajtuk: az univerzális tolókeret és a munkavégző rész (2.1. ábra)

Az univerzális tolókeret csuklósan kapcsolódik az erőgéphez. A tolókereten, ferdén elhelyezett lemezhez alul cserélhető vágó élek csatlakoznak, amelyek a

gyökereket vágják el. A munkamélység hidraulikus hengerekkel állítható. A gép vágószerkezete előrehaladás közben vízszintesen két irányba tolja szét a talajt borító cserjéket és bokrokat, ugyanakkor alájuk nyúlva elvágja és kiemeli azokat a talajból.

2.1. ábra Bokorvágó gép

A gépek munkaszélessége 2,8-3,6 m, a területteljesítményük 0,3-0,5 ha/h.

Tuskózógépek

A tuskózás a tereptisztítás legnehezebb és legnagyobb energiát igénylő munkái közé tartozik. Legegyszerűbb esetben vágóéllel rendelkező tolólappal felszerelt traktor alkalmazható. (2.2. ábra)

2.2. ábra Tolólemezes tuskókiemelő

A tuskókiemelő gépek rendeltetése a nagy tuskók eltávolítása a talajból. Korábban mechanikus, újabban hidraulikus változatban készülnek (2.3. ábra). Ezekkel a gépekkel a tuskók kiemelésén kívül, a kisebb fák is kidönthetők, vagy a talaj megtisztítható a nagy kövektől, melyek elszállíthatók kisebb távolságra. A munkavégző szerszámmal, hátramenetben megközelítik a tuskót. A szerszám ebben a helyzetben belemélyed a talajba, majd az oszlop és a szerszám egyidejű emelésével és az oszlop hátra döntésével kifordítja a tuskót a talajból.

2.3. ábra Tuskókiemelő gépek

Gyártmánytól, fafajtól és talajkötöttségtől függően 10 óránként a gép 150-300 tuskó kiemelésére alkalmas, az üzemeltető erőgép teljesítménye 75 kW körüli kell legyen. A tuskófúró- és maró gépek 500 mm átmérőig használhatók gazdaságosan. A vágásterületen visszamaradt tuskók eltávolítására használhatók.

2.4.a,b ábra Tuskó fúró-maró és tuskómaró gép

A traktor hárompont függesztő rendszerére kapcsolt gép a teljesítmény-leadó tengelyről kapja a hajtást. Működő eleme egy rövid, csavarmenetes kúp (2.4. ábra), amely a tuskóba fúródva azt szétfeszíti, majd a marótárcsájával szétforgácsolja. A tuskómarógép (2.4.b ábra) hajtásához legalább 60 kW motorteljesítményű erőgép szükséges, ehhez hárompont felfüggesztéssel csatlakoztatható. A maródobot a traktor teljesítmény-leadó tengelyéről kardántengely, szöghajtómű és ékszíjhajtás segítségével hajtják meg. A gép szerkezeti sajátossága, hogy a maródobra szerelt marókések, melyeket a maródob palástjára rögzítettek, vízszintes tengely körül forognak. A cserélhető marókések éle kopásálló keményfém betéttel készül. A késeket csavarvonal mentén szerelik fel.

A tuskókörülvágó gép (2.5. ábra) hengerét mechanikusan, az erőgép teljesítmény-leadó tengelyéről hajtják. A henger lemezből készült hengerpalást, melynek felső részéhez karima van hegesztve. Ezen keresztül kapcsolódik a meghajtó házhoz. Különböző átmérőkkel (általában 500-700 mm-rel) és hosszakkal (általában 800-1200 mm-rel) készülhet. Ezek a méretek határozzák meg az alkalmazás lehetőségeit. A tuskókörülvágó henger alsó végéhez késkoszorú

2.5. ábra Tuskó körülvágó gép

illeszkedik, amelyen a belső és a külső gyalufogak találhatók. A hengerpaláston csavarmenetszerűen kiképzett szalag a forgács, illetve föld kihordására szolgál. A tuskókörülvágó henger felső részéhez hidraulikus munkahenger – a kilökő munkahenger – csatlakozik, melynek feladata a körbe forgácsolt tuskó szívdarab kilökése a hengerből, annak felemelése és hátradöntése után.

Üzemeltetésükhöz 60-100 kW motorteljesítményű traktor szükséges, a talajkötöttségtől és a tuskóátmérőtől függően (Horváth B., 2003).

Gyökérfésűk

Gyökérfésűket (2.6. ábra) a tuskózás után a talajban maradt gyökerek kiszedésére használják. A gépek merev zártszelvényű keretből, és hozzá mereven kapcsolódó fogakból állnak.

2.6. ábra Gyökérfésű

A gerendelyen elhelyezett cserélhető acélfogak a traktor előrehaladásával húzzák ki és gyűjtik össze a talajban maradt nagyobb gyökértesteket. A fogak talajban dolgozó része véső alakú. A munka folyamán a területet egymásra merőlegesen, 20-40 cm mélységben fellazítják, amely a további munkákhoz is kedvező. A gép felépítése hasonlít a későbbiekben tárgyalt talajszaggató géphez. Annyi a különbség, hogy itt több és így sűrűbben felszerelt szakítókést alkalmaznak.

Kőszedő gépek

A kőszedő gépek lehetnek gyűjtőtartály nélküli rendre rakó szerkezetek (2.7. ábra) és gyűjtőtartállyal felszerelt gépek (2.8. ábra). A kövek összegyűjtése kétmenetes vagy egymenetes módszerrel oldható meg. A kétmenetes eljárásnál az első menetben a köveket rendre rakják, majd a második menetben egy motollával felszerelt pótkocsiba gyűjtik. Az egymenetes kőszedő gép egyidejűleg a már összegyűjtött köveket közvetlenül a gyűjtőtartályba juttatja (2.9. ábra). Az összegyűjtött kövek birtokhatárok kijelölésére, kerítés építésére, vagy majori úthálózat építőanyagául hasznosíthatók.

2.7. ábra Rendresodró kőszedő gép

2.8. ábra Gyűjtőtartályos kőszedő gép

2.9. ábra Egymenetes kőszedő gép

A tereprendezés és felszínalakítás gépei

A fáktól és bokroktól megtisztított területen tereprendező és felszínalakító gépekkel készítik elő a talajt a telepítéshez. Ezek olyan munkagépek, melyek a föld vagy földszerű anyag kitermelésére, elegyengetésére, beépítésére szolgálnak. A földmunkagépek közül elsősorban a földkitermelő és szállító gépeket alkalmazzák.

Ezeknek két fő csoportja:

• a puttonnyal, vagy ládával felszerelt gépek, valamint
• a vágóéllel (lemezzel) ellátott gépek

A puttonnyal, vagy ládával felszerelt gépek a lenyesett földet ládaszerű tartályban gyűjtik és a beépítés helyére szállítják. Ide tartozik a földnyeső gép - vagy szkréper.

A vágóéllel rendelkező gépek, a vágóél által nyesett talajt a vágóél előtt görgetik, és rövidebb-hosszabb távolságra tolják (földtoló gépek), vagy terítik (földgyaluk).

A gépekkel szemben támasztott követelmények: a mozgékonyság, jó manőverező képesség, fordulékonyság, gyors szerelhetőség és szállíthatóság, kis kiszolgálói létszámigény, kis üzemeltetési költség, sokoldalú felhasználhatóság. Lényeges szempont az is, hogy jól illeszthetőek legyenek a gépláncba.

A talajnyesés elmélete

A talajnyeső szerszámot meghatározott erővel kell mozgatni, hogy a kívánt talajforgács az élt követő puttonyt megtöltse. A 2.10. ábrán láthatóan a nyesőpenge β ékszögű. A nyeső él lapja a talajfelület normálisával ε irányszöget zár be. A vágóerő hatására a talaj összenyomódik, a nyesőlap F_N irányú nyomást gyakorol a talajrészecskékre. Ha a nyomás egy bizonyos határértéket elér, akkor a talajréteg - a talaj összetételétől, állapotától, valamint a nyesőszerszám alakjától és beállításától függő - Φ szögben hasad le.

A legkisebb nyesési erő eléréséhez keressük a különböző ε és β szögekkel végzendő talajnyesés erőszükségletének nagyságát, továbbá meg kell keresnünk, annak az ε szögnek az optimális értékét, amely a földet nyeső, ásó, fejtő szerszám élének lapja és a talaj felületének normálisa között ébred és a legkisebb nyesési erőt eredményezi.

A földanyag részecskéi közötti belső súrlódási szög értéke μ = 0°-tól 45°-ig változik.

2.10. ábra A talajnyesésre jellemző szögek

A földanyag nyesésekor Φ, a talaj lehasadási szögének nagysága a talaj minőségétől és állapotától, valamint a nyesőszerszám alakjától függ.

Az 2.10. ábrán láthatóan egy közepes nedvességű és közepesen kötött talaj nyesésekor a Φ szög alatt hajlóan lehasadó talajrészek alakja közelítőleg trapéz. A nagyon száraz, kötött talajokat az jellemzi, hogy nyesésekor a talajforgács nem tud szabályosan kialakulni. Ilyen esetben a talajforgács szabálytalan darabokban szakad ki és, mint az a 2.11 ábrán is látható a Φ szög negatív is lehet. A nyesés az optimálisnál nagyobb víztartalmú, lágy talajnál a Φ szöggel nem jellemezhető, mert a talajforgács folytonos szalagalakban hasad le. Kohézió nélküli talajnál, pl. homok esetében a talaj szemcséire esik szét és felhalmozódik a nyesőpenge élén.

A számítások és a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ásás-nyesés optimális irányszöge ε a súrlódási szögtől független, és értéke ε = 20°-22° között alig változik. A földmunkagép nyeső szerszáma élének lapját tehát a talaj normálisához 20°-22°-os szögben kell beállítani.

A súrlódási szögnek nagy befolyása van a nyeső erőre, például iszapos talajnál, ha a víztartalom az optimális 20 %-ról 15 %-ra csökken, akkor közel hétszer akkora lesz a fajlagos nyesési munkaszükséglet, mint az optimális víztartalmú talajok esetén.

A kis ékszögű (β = 10° körüli) penge éle nagyon hamar tompul, melynek nagy befolyása van a nyesőerő nagyságára. Ha a penge éle eredetileg 2 mm sugarú, és a használatban a kopás következtében 16 mm sugarúra tompul, a nyesési ellenállás az előbbihez képest 35 %-kal nagyobb lesz.

2.11. ábra Száraz, kötött talaj hasítása

Ha a szerszám ékszögét β = 30°-ról 50°-ra növelik: a nyesési ellenállás 20 %-kal nagyobb lesz.

A hasadási szög értékét Φ = 0°-90° értékhatárok között kell tartani. Kemény talajnál a Φ értéke a 0-hoz közeledik, de negatív is lehet. Kemény talajban ez a forgácsoló penge éle előtti bontó fogak alkalmazásával elkerülhető. Ezek feltörik a talajt, azt szemcséssé teszik. A struktúrájánál fogva laza talajban, ahol Φ = 40°-50° között van, így a homok és a kavicsos talajban a bontófog használata nem gazdaságos.

A fentiek alapján látható, hogy a forgácsoló él szögei két alapfeltételből kiindulva úgy adódnak, hogy az α hátsószög értéke 5°-10° között legyen, nehogy a szerszám a nyesett talajon súrlódjék, ezzel a súrlódással ugyanis a nyeső erő tetemesen megnő, a β ékszög optimális értéke 20° és 35° között van, ez esetben az ε irányszög 50°-60° értékűre adódik - ez inkább a kemény száraz talajokban kedvező, valamint akkor, ha a penge éltartó acélból készült. Plasztikus, optimális víztartalmú talajoknál az ékszög β = 55°-65°, ezzel adódik ugyanis az optimális ε = 20°-25°-os irányszög.

Korszerű gépeken önélező pengét un. szendvics-acélt használnak, melynek alsó lapja rendkívül kemény (ötvözött) de vékony, felső lapja vastagabb szívós acélból készül. Nyesés közben a felső lap állandóan kopik, az alsó vékony kemény, kopásálló acéllap azonban nem engedi tompulni a pengét.

Ha a penge éle a nyesés irányára nem merőleges, hanem ferde, azaz az oldalszög κ<90° (2.12. ábra), akkor a nyesőerő változása parabolikus függvény és κ = 45°-nál a fajlagos nyesőerő csökkenés még csak 10 %.

2.12. ábra Ferdén elhelyezett nyeső él

2.13. ábra Nyesőerő csökkenése az oldalszög függvényében

A lenyesett talajforgács a penge lapján, majd a nyeső ládában, áramlástanilag helyes alakú és felületű falakon kell, hogy elcsússzék. A sima fémfelület sokkal kisebb ellenállású, mint a rücskös, vagy hullámos felület.

A pengén sehol sem szabad kiálló csavart, szegecsfejet vagy bemélyedést hagyni, mert ezekben illetőleg ezek mögött a föld áramlási árnyékba kerül és megtapad.

Áramlástanilag helyes alak megállapításához az áramlás sebességének ismeretére van szükség. Az áramlás sebessége, valamint az áramlás okozta nyomás összhangban legyen a profil görbületével: minél homorúbb a profil, annál nagyobb nyomással szoruljon rá az áramló földforgács, hogy a fal mentén (pl. felfelé) áramoljon.

A nyesőerő, egyszerűsített képlettel jellemezve:

F = a ^. b ^. p      (N),

ahol:

a - a forgács vastagsága, cm
b - a forgács szélessége, illetőleg a nyesőpenge hossza, cm
p - a talaj fajlagos nyesési ellenállása, N^.cm^-2.

Ha a földmunkagép nem bírná kifejteni a szükséges F vonóerőt, mert a p fajlagos nyesési ellenállás megnő, csökkenteni kell a forgácsvastagságot, de sohasem a nyesés sebességét!

A nyesés sebessége: inkább gyors legyen, mint lassú. A nyesés erőszükségletének van egy sebesség optimuma. A felrajzolható görbének az egészen lassú mozgásnál van vonóerő maximuma (2.14. ábra)

2.14. ábra Nyesőerő a sebesség függvényében

Ha az optimálisnál gyorsabb sebességgel vontatják a nyesőpengét, akkor is csak kb. 24 %-os vonóerő növekedés következik be. Ezek szerint tehát ajánlatos, hogy a földmunkagép nyesési sebességét inkább gyorsítsuk - a technológiailag lehetséges mértékig - ha kell: a gép megtolásával is, mert a nyesés lassulásával a gép könnyen lefullad és megáll (Karai – Horváth, 1992).

Földnyeső gépek

A földmunkagépek között a földnyeső gép (szkréper), szinte egyedülállóan alkalmas komplex munkafolyamat végzésére. A földmozgatás egyes munkafázisainak sorrendje általában a következő:

• a talaj megbontása, nyesése,
• az anyag kiemelése,
• szállítóeszközre rakása,
• elszállítása az előírt távolságra,
• megfelelő, illetőleg előírt rétegvastagságban elterítése, és
• a megmozgatott föld tömörítése. 

A földnyeső gép mindezeket a munkafázisokat egymaga végzi el. Az egyes géptipusokat összefoglalva szemlélteti a 2.15.ábra. 

2.15. ábra Földnyeső gépek: a – egytengelyes vontatott, b - kéttengelyes vontatott, c – nyerges, d - magajáró

A külön vontatógéppel vontatott kéttengelyes földnyeső gép a legelterjedtebb középméretű típus. A magajáró földnyeső gépek (2.16. ábra) járműve többnyire gumikerekes, ritkábban lánctalpas kivitelű. Munkaszereléke az egy vagy két tengellyel alátámasztott, az alvázkeretre csuklókkal szervesen illeszkedő, vágóéllel ellátott láda, amely hidraulikus vagy mechanikus vezérlésű. A ládát acéllemezből hegesztik, oldalát kívülről ráhegesztett U-acélokkal merevítik, homlokfalát a lengőajtó, hátsófalát a tolóajtó képezi. A fenéklemez mellső részén vannak felerősítve a nyesőpengék, általában három darabból, ugyanis nem egyformán tompulnak, tehát nem egyszerre cserélik vagy élezik az összeset. Ugyanitt vannak a bontófogak is. A két oldallemez alsó részén is van egy-egy rövid oldalkés, hogy a leeresztett láda oldallemezei is nyessék a talajt.

A talaj kötöttségétől, nedvességétől függően változtatják a nyesési szöget. A földnyeső gép munkaciklusa a nyesés, szállítás, az ürítés és a nyesés helyéig visszatérés műveletelemekből áll. Nyeséskor a szállításhoz képest a vonóerő szükséglet két–háromszorosára nőhet a szállításhoz képest. Nyesés közben a láda telítődésével nő a vonóerő igény amely akkora is lehet, hogy a gép lefullad és leáll. Ebben az esetben az akadályon átsegítéshez a gép hátsó vázszerkezete olyan kialakítású, hogy ide tológép csatlakozhat és a két gép együttes hatására a földnyeső átsegíthető az akadályon. Általában 4–6 földnyesőhöz 1 tológép elegendő.

A szállítást a nyesést követően a lehető legrövidebb úton kell megoldani, minél nagyobb sebesség mellett. A szállítási távolságtól függően különböző ládaűrtartalmú gépeket alkalmaznak, a kisebb, mint 3 m³ űrtartalmúakat 50–300 m között, a 6 m³ befogadóképességűeket 100–400 m között, a 9-10 m³ űrtartalmú vontatott földnyesőket 300–700 m–ig, a 10 m³–t meghaladóakat 700–2000 m között alkalmazzák.

Az ürítést kényszerű ürítéssel, félig kényszerű ürítéssel, kisebb gépeknél szabad ürítéssel hajtják végre. Ebben a fázisban a gép a mélyedésekbe teríti a szállított földet. Szabad ürítéskor a hátrahagyott halmokat más géppel, pl. tológéppel kell elegyengetni.

2.16. ábra Magajáró hidraulikus földnyeső gép

Üresmenetben a földnyesőt szállítási helyzetbe emelve állítják, és törekedni kell arra, hogy rövid úton nagy sebességgel megtéve az utat térjen vissza a nyesés helyszínére, mert ezáltal csökkenthető a ciklusidő és a munka termelékenyebb, gazdaságosabb lehet.

Az egytengelyes földnyeső gépet is külön vontatógép húzza. Előnye hogy sokkal, 2-2,5 m-rel rövidebb az előbbi típusnál így szűk helyen is könnyebben fordul, mint a hosszú kéttengelyes vontatott típusok.

Ha a vontató járóműve légtömlős gumiabroncsos kerék, akkor a sebessége nagyobb is lehet, mint a lánctalpasé: 20-25 km/h, és az ilyen földnyeső ezzel a sebességgel már az 1000 m-en felüli szállításnál is gazdaságos. Nyesés közben ez a típus is megkívánja a megtolást, mert a vontató motorja nincs arra méretezve, hogy a nyesés többletmunkáját is fedezze.

Technológiája, töltése, ürítése ugyanaz, mint az előbbi típusoké, de azoknál sokkal mozgékonyabb (Horváth B., 2003).

A gépek mozgásmódját a terepen a 2.17. ábra szemlélteti.

2.17. ábra Földnyeső gépek mozgásmódjai

A körbenjáró (vagy ellipszis) járatot nagyobb szállítási távolságokon alkalmazzák, hátránya a sok forduló és üresmenet, ezért előnyösebb a földnyesőket nyolcas vagy kígyózó járatban üzemeltetni, mert a nyolcas járatban nem kell a tele földnyesővel élesen fordulni és egy teljes fordulóra itt két nyesés és két ürítés jut, nagyobb járatsebesség érhető el, ezáltal a munkafolyamat gazdaságosabb lesz.

Földgyaluk

A földgyaluk (grederek) haladó főmozgásakor nyesik - gyalulják a talajt. Két fő típusuk ismert: a vontatott és a magajáró, motoros földgyalu. Némelyik vontatott földgyalun is van motor, de ez a kormányzást és a gyalukés beállítását teszi könnyebbé, a vontatásban nincs szerepe.

Ez a gép inkább a befejező földmunka gépe, csak ritkán végeznek vele termelőjellegű földmozgatást. A töltés koronáját, rézsűjét, a bevágás talpát, árkát és rézsűjét gyalulja az előírt profilra, legtöbbször már a tömörítés után. Néha nagy területen sarabolja a talajt, félretakarítja a humuszréteget, s ezzel előkészíti a terepet a földmunka számára.

A földgyalu alapjában véve nagyméretű, homorú gyalukés, közelítőleg a tológép toló lapjához hasonlít. A gyalukés mindhárom főirányban állítható (2.18. ábra)

A gyalukés az alvázkerethez csatlakozik, amelynek helyzetét hidraulikus munkahengerekkel lehet beállítani. A haladási irányhoz képest a gyalukés szögállását hidromotorral lehet változtatni, amely egy nagyméretű fogaskereket hajt meg. A gyalukést teljesen hátra lehet fordítani és így hajthatók le a bontófogak. Ezzel a késállással a fagyott talajfelszínt vagy régi rossz utakat lehet felbontani. A keret merev, hegesztett acélszerkezet, vagy négyszögcsőből hajlított-hegesztett gerenda. Erre van erősítve a gyalukés tartószerkezete és a kormányszervek, valamint a futómű. A kezelőfülkéből a gépkezelő jól látja a gyalukést, ami a munka pontos irányításához szükséges.

A négykerekes futómű vasabroncsos, vagy légtömlős gumiabroncsozású. Egyik kereke sem rugózott, mert a rugójáték rámásolódna a földmunka felületére, és azt hullámossá tenné.

2.18. ábra Motoros földgyalu

A kerekek dőlése, magassági helyzetük, a keret és a futómű viszonya nagymértékben változtatható. Előfordul, hogy egyik oldali kereke árokban, másik oldali kereke töltésen halad.

A motoros földgyalut a dízelmotoros géprész hátulról tolja. Nem szükségszerű, hogy a motoros vontatógép mindig hátul legyen, mert pl. ha nincs hely a forduláshoz: visszafelé menetben átállítják a gyalukést és a most már elől levő motor vontatja a földgyalut. A modern földgyalugépek már kivétel nélkül motoral vannak felszerelve.

Földtolók

A tológép (dózer) alapgépe nagy adhéziójú lánctalpas vagy gumikerekes traktor (2.19. ábra). A traktor láncvázához, vagy alvázához leggyakrabban egy csuklósan rögzített kengyelen ugyancsak csuklósan csatlakozik a két tolószár, ezek végére van szerelve - beállítható dőléssel és beállítható ferdeséggel - a tolólemez.

2.19.ábra Földtológép

Azokat a dózereket, melyeknek tolólapja a haladási irányban nem fordítható el, csak fel-le mozgásra képes bulldózereknek nevezik.

A tolólemez 2,5-3,0 m hosszú, 0,8-1,2 m széles homorú acéllemez, hátsó oldalról bordázattal merevítve. Az a két főborda, melyekhez a tolószárak csatlakoznak olyan kialakítású, hogy a tolószár támasztórudazatával különböző - a talaj belső súrlódásának megfelelő - nyesőszöggel (élszöggel) rögzíthető a homorú tolólemez.

A tológép haladása közben a gépkezelő a tolólemezt a talajba süllyeszti, mire a lemez alsó élére szerelt nyesőpenge a talajból forgácsot nyes, amely a lemez előtt feltorlódik. A talajforgács - amennyiben a tolólemez merőleges metszete áramlástanilag helyes alakú - a lemez előtt felfelé áramlik, majd menetközben göngyölődik. A tológép addig tolja a görgetett földanyagot, amíg a földmunka, illetőleg a szállítás miatt szükséges. A tológépet rövid távon célszerű működtetni, mert a görgetett földanyag egy része a lemez mellett oldalt elmarad. Ennek elkerülésére, egyes tolólemez-konstrukciónál a lemez két végét ráhegesztett oldallapokkal zárják le.

Régebbi szerkezetnél a tolólemezt közvetlenül a hajtómotor hűtője alatt és előtt helyezték el. Az újabb konstrukcióknál a motor, illetőleg a hűtő, a gép hátsó részén van elhelyezve, a vezető közelebb ül a tolólaphoz, jobban ellenőrizheti annak nyesését-görgetését.

Sarabolásnál, tehát amikor csak vékony földréteget kell nyesni, és oldalt deponálni: a tolólapot a haladás irányához képest ferdére állítják. Ez a ferdeség általában 45°-os, a nyesési ellenállás az oldalszög növelésével csökken. A tolólemez 45°-os ferdeségénél a nyesési ellenállás a 90°-os homlokellenállásnak csupán mintegy 85-90%-a.

Talajlazítók

A legegyszerűbb talajlazító gép a talajszaggató, (ruter vagy ripper) (2.20. ábra). Erős, nehéz, hegesztett vagy acélöntvényű keretbe 1-3 darab acél szakítókést fognak be és lánctalpas traktorral, úthengerrel, de mindig nagy tömegű magajáró géppel vontatják. A szakítókésnek a talaj felőli vége kihegyezett, vagy kiélezett háromszög alakú, hogy a megfelelő ékszöggel bontsa a talajt.

2.20. ábra Talajszaggató gép

Sokféle szerepe van és jól hasznosítható gép. Irtáson a gyökereket kiszaggatja, erősen köves talajon a köveket kilazítja stb. Mindezen munkák előmunkálat jellegűek: a többi földmunkagép számára megkönnyíti a nyesést.

Talajsimítók és talajegyengetők

A talajfelszín mikrodomborzatának – különösen öntözött területeken – igen nagy jelentősége van a különböző kertészeti kultúrák terméshozamában. Csak megfelelően elegyengetett és simított területen teremthetők meg azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a talaj egyenletes mértékű átnedvesedését, ezáltal a növények egyenletes fejlődését. Ezzel egyidejűleg csökkenthető az öntözési norma és növelhető a munkagépek területteljesítménye.

A talajegyengetés és a simítás akkor is indokolt lehet, ha a helytelen talajművelés, vízmosás és defláció, az erő– és munkagépek talajtaposása következtében kialakult mélyedések a talajfelszínt egyenetlenné teszik. Egyes művelési módoknál pl. ágyásos művelés, helyrevetés esetén rendszeres egyengetésre van szükség. A talajsimító és egyengető gépek a következők szerint csoportosíthatók:

• rövid kialakítású egyengetők,
• nagy tengelytávolságú egyengetők,
• simítószánok, valamint
• egyszerű simító elemek

A rövid kialakítású egyengetők rövid távolságon belül (4–5 m) előforduló nagyobb 30–60 cm–es szintkülönbségek, felületi egyenetlenségek durvább elmunkálását teszik lehetővé. Kivitelük szerint függesztett és félig függesztett változataik terjedtek el. A 2.21. ábra egy függesztett típust szemléltet. Terelőlemeze az elvégzendő munka követelményeinek megfelelően függőleges tengely körül kettős működésű hidraulikus munkahengerrel, a vízszintes tengely körül pedig csavarorsóval állítható.

2.21. ábra Talajegyengető gép

A fogásmélység beállítására mélységhatároló kerekek szolgálnak, melyeket a zárt terelőlemez mögött helyeznek el. Egyengetéskor beállítási szögük általában 90°-os.

Féligfüggesztett kialakítású megoldásaikat hidraulikus munkahengerrel szerelik fel, amelyek a mélységállítást és szállítási helyzetbe állítást teszik lehetővé. A mélységhatároló kerekeket a terelőlemez két oldalán helyezik el, ezáltal alul nyitott nyesőládaként is üzemeltethetők. A függesztett változatoknál a terelőlemez szögállítására nincs mód.

Nagy tengelytávolságú egyengetők (2.22. ábra) alkalmazása akkor indokolt, ha az egyengetés pontossága 3-5 cm-en belül kell hogy legyen. Ennek a követelménynek csak a 8–20 m hosszúságú egyengetők felelnek meg.

2.22. ábra Nagy tengelytávolságú egyengetők

A gazdaságos üzemeltetéshez további követelmény, hogy a talajegyenetlenség ne haladja meg a 30 cm–t, és a talaj legyen fellazított állapotú, mert a ki nyesési mélység (5–8 cm) miatt megnövekszik az egyengetés meneteinek száma. Ha nagyon kedvezőtlenek a munkakörülmények, a talajt nyesőgép segítségével elő kell készíteni. A simítószánokat a kisebb egyenetlenségek végső elmunkálására alkalmazzák. Merev keretben 4–5 simítóelemet helyeznek el, amelyek függőleges irányban egymást követően adott mértékű lépcsőzöttséggel vannak rögzítve úgy, hogy az első tagok az utánuk következőkhöz képest magasabban helyezkednek el. Munkaszélességük 2–5 m, hosszúságuk 6-10 m. Vontatásukhoz 60–80 kW motorteljesítményű traktor szükséges.

Az egyszerű simítóelemeket talajművelő és magágykészítő gépeken alkalmazzák, feladatuk elsősorban a keresztirányú egyengetés.

Talajtömörítő gépek

Alkalmazásukra elsősorban a majori úthálózat és egyéb földútépítési munkáknál, azok karbantartásánál kerülhet sor. Statikus és dinamikus elven működhetnek. A statikus gépek a talajon gördülve saját súlyuknál fogva fejtik ki a tömörítő hatást. A dinamikus elven működő gépek döngöléssel, vibrációval érik el a megfelelő tömörséget. Ezeket elsősorban nem nagy felületű talajrétegek tömörítésére használják.

Ültetvénykultúrák talajművelésének, talajápolásának gépei

A talajművelés és talajápolás célja és feladata

A talajműveléshez sorolunk minden olyan műveletet, amely az ültetvények talajának művelt rétegeit mozgatja át vagy szerkezetét változtatja meg, így ide sorolható a telepítés előtti talaj-előkészítés, a talaj forgatása, a trágya és talajfertőtlenítő szerek bemunkálása, a porhanyítás, lazítás, mélylazítás, míg a talajápoláshoz a talajfelszín kezelésének műveleteit soroljuk, így a vegyszeres gyomirtást, a talaj takarást, a takaró növényfelület ápolását, valamint a felaprított nyesedék felhasználását.

A mai ültetvénykultúrákban a füvesítés, a talajtakarás és a környezetkímélő vegyszeres gyomirtás a kívánatosnak tartott minimális talajművelés célját szolgálja.

Az ültetvények talajművelésének legfontosabb célja a talaj kedvező fizikai, kémiai és biológiai állapotának megteremtése és folyamatos fenntartása. Az ültetvény kultúrák talajának műveléséhez, különösen a művelési mélység helyes megválasztásához ismerni kell a növények gyökérrendszerének fejlődési és elhelyezkedési jellemzőit, de figyelembe kell venni a csapadékviszonyokat és a talaj kötöttségét is.

Talajművelési, talajápolási eljárások

Az ültetvénykultúrákban három talajművelési, talajápolási alapeljárást különböztetünk meg:

• mechanikai talajművelés, (fekete ugaros vagy nyitott),
• talajtakarásos talajápolási módot,
• vegyszeres talajápolást.

A gyakorlatban ezeket a módszereket általában kombinálják. A talajápoláson belül megkülönböztetjük a sorközök és a soralja művelését.

A követelményeknek leginkább a talajkímélő takarásos talajápolási mód felel meg. A talajápoláson belül a vegyszeres gyomirtás csak korlátozottan, kiegészítő jelleggel alkalmazható. Az ökológiai és domborzati adottságok jelentős mértékben meghatározzák illetve befolyásolják a talajművelés lehetséges módját.

A mechanikai talajművelés kiegészítve a vegyszeres gyomirtással, az ültetvénykultúrák legelterjedtebb talajművelési eljárása hazánkban. Ezt a művelési módot a gyakorlatban fekete ugaros vagy nyitott talajművelési módnak is nevezik. A sorközökben sem zöldtrágyanövényeket, sem fűféléket nem termesztenek, és a sorokat sem takarják.

A szokásos művelési mélység 8–15 cm, mert minél mélyebben mozgatják meg a talajt, annál nagyobb lesz a talaj nedvességvesztesége. Kultivátorok használata a legcélszerűbb, mert lazítanak, kevésbé tömörítenek, és legkevésbé roncsolják a talaj szerkezetét.

A mechanikai talajművelés során a fellazított talaj esős időben rosszul járható, nehezíti a következő műveletek végzését, ezért a nyár közepétől a talajművelés helyett kaszálást, mulcsozást alkalmaznak a sorközök gyomszabályozására.

Az őszi mechanikai talajművelési munkák alkalmával végzik el a szerves trágyák, valamint a foszfor- és káliumműtrágyák bedolgozását. A szerves trágyák bedolgozására az ásógépek, a foszfor- és káliumtrágyák bedolgozására nehézkultivátorok használhatók.

A szántás nem szükséges és nem is javasolható az ültetvénykultúrák talajműveléséhez, de kötöttebb talajú ültetvényekben szükség van a mélyebb, tömődött és levegővel nehezen átjárható talajrétegek lazítására, ezt ősszel, célszerű elvégezni. A mélylazítás 40–60 cm mélységben a talajállapottól függően évente-kétévente végezhető el, amely mindig jelentős gyökérkárosodást okoz, ezért biztonsági okokból csak a sorközökben, a törzstől 100–150 cm távolságban végezik (Soltész, 1997).

Alkalmazott talajművelő gépek

Az ültetvénykultúrákban passzív, félaktív és aktív talajművelő eszközöket alkalmaznak. A technológiai igényektől függően megkülönböztetünk még sekély és mély talajművelést.

A passzív talajművelő eszközök mindenekelőtt a talaj lazítására, a kapillaritás befolyásolására és a növényállomány növekedésének szabályozására szolgálnak. Teljesítményszükségletük vontatási ellenállásuktól függ. A vontatási ellenállást a traktorkerekeken fellépő, megfelelő nagyságú kerületi erőknek kell leküzdenie. Lejtős területeken, különösen hegymenetben még az emelkedési ellenállást is le kell győzni, melynek következménye passzív munkagépek esetében, hogy túl nagy csúszás léphet fel, ami a keréknyomban talajkárosodáshoz vezethet. A passzív lejtőművelő gépek alkalmazásának ezért fizikai okokból korlátai vannak. A munka intenzitását csak a haladási sebesség változtatásával lehet befolyásolni.

Eke

A szántáshoz, ha mégis szükséges különböző ekéketlehet alkalmazni. Szőlőültetvényben 1,30 m-es sorközig két irányba forgató ekét, nagyobb sorközökben pedig kiegészítő (töltögető és nyitó) ekefejeket lehet alkalmazni.

Ahol a szőlőültetvényekben még ma is végeznek fedést (pl. fiatal ültetvényben az oltási helyek elfagyása elleni védelemre), ott többnyire csak oldalra felszerelt töltögető eketestekkel végzik el a munkát. A sorközöket nehézkultivátorokkal művelik. Az ekét és a mélylazítót ugyanarra a keretre is fel lehet szerelni.

Lazítók (kultivátorok, középmélylazítók, mélylazítók)

A sorközművelésben a kultivátorok és különböző változataik a leggyakrabban használt mechanikus talajművelő eszközök. Különösen a tavaszi és nyári talajművelési munkákhoz használatosak. Feladatuk, hogy lazítsák a talajt, ezáltal csökkentsék a talaj párolgását, valamint megszüntessék a gyomok elszaporodását.

Keretük általában többtartós, de lehet egy főtartós is. Erre szerelik fel a merev vagy rugós kapaszárakat, az ültetvények eltérő alkalmazási körülményeinek megfelelően. (2.23. ábra)

2.23. ábra Rugós fogú kultivátor

Az újabb kultivátorkereteket többnyire rövidebbre építik, nagyobb a saját tömegük, és félig függesztett kapcsolás esetén súlyuk egy része ráterhelődik a traktor hátsó tengelyére, növelve annak kifejthető vonóerejét. Mélységhatároló kerekek nélkül alkalmazzák őket. A művelő eszköz adott mélységben vezetése, illetve a munkamélység beállítása a keret végére szerelt rögtörő boronával és a vonatatási ellenállás szabályozásával lehetséges. A nagyobb munkamélység párosulva jobb stabilitással mind a sekély, mind a mély talajművelést lehetővé teszi. Így nem szükségesek a nehézkultivátorok.

A gyakorlati igényekből kiindulva a kultivátorokat, mint alap művelő eszközöket kiegészítő szerelvények hozzákapcsolásával gyakran univerzális kultivátorrá alakítják át. A kultivátor keretéhez más talajművelő eszköz – talajmaró, hajtott borona vagy tárcsás borona – is kapcsolható. Ezek a kombinált gépek, így az elől haladó kultivátor előművelő (elő) kultivátornak is nevezhető, mint a 2.24. ábrán is látható.

2.24. ábra Előművelő kultivátor talajmaróval kiegészítve univerzális kultivátorrá

Tárcsás borona

Sík ültetvényekben a tavaszi és nyári munkák elvégzéséhez gyakran alkalmazott eszköz a tárcsás borona (2.25. ábra). A talaj lazítására és porhanyítására szolgál, aprítja és bedolgozza a talajba a gyomokat.

A tárcsás borona művelő szerszámai a homorú, gömbsüveg alakú tárcsák, a haladási irányra ferdén szöget bezáró négyszög keresztmetszetű tengelyekre távtartó hüvelyekkel vannak felszerelve. A tárcsa homorú oldala fordul a haladási irányba.

A gördülő tárcsák a belső oldalukon felfelé és a haladási irányra merőlegesen szállítják a talajt. Az ehhez igazított beállítási szöggel lehet az aprító és keverő hatást javítani, ami együtt jár a vonóerő igény növekedésével.

2.25. ábra Tárcsás borona csipkés tárcsákkal

A tárcsalevelek tengelyei többnyire párosával, V alakban állnak, ritkábban négyesével X alakban helyezkednek el úgy, hogy a fellépő oldalerők egymás hatását kiegyenlítsék. A tengelyek ferde helyzete változtatható, amivel a haladási iránnyal bezárt szögük állítható be. Ennek legalább 20º-nak kell lennie ahhoz, hogy ne akadályozza a talajba hatolásukat, és a tárcsák ne a hátoldalukra támaszkodjanak fel, hanem munkájuk közben maguktól gördüljenek. Az önélező tárcsalevelek sima vagy csipkés élűek lehetnek.

Ásóborona

Az ültetvényekben alkalmazásuk még kevésbé terjedt el. (2.26. ábra)

2.26 ábra Ásóborona

Többnyire tárcsás boronákkal kombinálva, szélsőséges talajviszonyok között alkalmazzák őket. A tárcsalevelekhez hasonlóan felszerelt csillag alakú művelő kések saját súlyuk hatására mélyednek a nagyon köves vagy kötött talajba, és lehetővé teszik azok feltörését, művelését. Az ásóboronákat nagy sebességgel kell vontatni ahhoz, hogy a szerszámok megfelelő minőségű munkát végezzenek. Durván elmunkált talajfelszínt hagynak maguk után, és a gyomok gyökérzetét sem érik el eléggé. Nagy előnyük, hogy nagyobb művelési sebességgel üzemeltethetők, mint a tárcsás boronák és nem érzékenyek a köves talajra.

Hengerboronák és hengerek

A hengerboronákat és hengereket az ültetvényekben használatos eszközkombinációkban hátul vontatva alkalmazott művelő eszközként használják. Arra szolgálnak, hogy a talajt elegyengessék és elősegítsék a művelő eszközök mélységtartását, valamint a takarónövények vetésekor a keléshez biztosítsák a talaj tömörítését. Sorközművelésnél a következő kialakítású szerszámokat részesítik előnyben:

• hengerboronák,
• rögtörő hengerek.

A könnyebb hengerboronák fogazott léces vagy pálcás (huzalos) változatait alkalmazzák. (2.27. ábra)

2.27. ábra Fogazott léces hengerborona

A pálcás hengerboronák nagy menetemelkedésű csavarvonal mentén elhelyezett, élére állított négyszög keresztmetszetű pálcákból állnak. Széles körben használható eszközök. A fogazott léces kialakítású hengerboronák szintén sokoldalúan alkalmazható gépek, mivel laza talajokon inkább tömörítő, kötöttebb talajokon inkább porhanyító hatásuk érvényesül. Kétfajta szerkezeti kivitelben forgalmazzák őket:

• csavarvonal mentén elhelyezett, fogazott léces kialakítással,
• egyenes porhanyító pálcákkal.

A talaj porhanyítására porhanyító hengereket alkalmaznak, de hátrányuk, hogy nedves talajon hamar eltömődnek. A rögtörő hengerek erre kevésbé érzékenyek, a talaj tömörítésére nagyon jól beváltak a Cambridge és Crosskill hengerek illetve ezek kombinációi. Alkalmazásukkal göröngyös felületet hagynak vissza, amellyel csökken az erózió veszélye. Az ültetvénykultúrákban nem cél a finoman kertszerűen megmunkált talajfelszín kialakítása. (2.28. ábra)

2.28. ábra Crosskill és Cambridge henger

Hajtott, aktív művelő eszközök

Az aktív, hajtott művelő szerszámokra az jellemző, hogy működés közben a kardántengelyen keresztül kapják a hajtást. A passzív gépekkel szemben így csökken a traktor hajtókerekein a kifejtendő kerületi erő. Mivel a traktor motorteljesítményét nagyon jó hatásfokkal (80–90%) viszik át a talajra (vontatott eszközöknél ez csak kb. 70%), így az emelkedőkön kisebb lesz az emelkedési teljesítmény veszteség és kisebb a csúszás. A hajtott munkaeszközökkel ezért a haladási sebességtől függetlenül jobban lehet alkalmazkodni a mindenkori követelményekhez (pl. trágya bedolgozása, talajlazítás, növénymaradványok aprítása). A munka intenzitását a haladási sebesség és a szerszám saját művelési sebessége határozza meg.

A passzív gépekkel összehasonlítva hátrányuk, hogy valamivel drágábbak, kisebb a munkasebességük és gyorsabb a kopásuk.

A talajmaró legelterjedtebb aktív talajművelő gép (2.29. ábra). A talajmaró túl gyakori használata azonban azzal a veszéllyel jár, hogy károsodik a talajszerkezet, tömörödött talpréteg alakul ki és nő az erózió veszélye.

A marót a késtengely fordulatszámának változtatásához cserekerékhajtással vagy fogaskerekes sebességváltó művel látják el. A kerületi sebesség két fogaskerékpáros hajtómű esetén rendszerint 150 és 280 ford/min fordulatszámra állítható. A hajtás kardántengely közvetítésével a TLT-ről adódik át egy kúpfogaskerék hajtóműbe, amely az erőt közvetlenül (középső hajtásnál) vagy egy oldalsó hajtóművön lánccal vagy fogaskerékhajtással viszi át a maró tengelyére.

2.29. ábra Talajmaró

A munkamélységük csúszótalpakkal vagy támkerekekkel állítható. A hajtás közben fellépő túlterhelés elkerülésére biztosítást (pl. biztonsági tengelykapcsolót) építenek be.

A talajkímélő munka végzésekor szintén fontos befolyásoló tényező a marótengely mögötti, állítható takarólemez helyzete. Ha magasra állítjuk, erősen göröngyös talajfelszínt hagy maga mögött. Ha szűk a rés a talaj és a takarólemez alsó éle között, intenzívebb lesz az aprítás és simább lesz a talajfelszín.

Kötött talajokon a keskenyen vágó, hajlított marókésekkel szemben előnyben kell részesíteni a derékszögben hajlított késeket, és szükséges a munkamélység váltogatása is. Ajánlatos a maró előtt kultivátort alkalmazni, mert az megkönnyíti a maró behatoló képességét a talajba, miáltal csökken a szerszám kopása, és hozzájárulhatunk a tömörödöttebb réteg feltöréséhez.

A hajtott boronák megfelelő késtengely-fordulatszám esetén alkalmazhatók gyomirtásra, trágya bedolgozására, gyepfelület feltörésére vagy nagyobb haladási sebesség mellett a takarónövény növekedésének korlátozására, de nem alkalmasak növényi anyagok mélyebb talajba munkálására (2.30. ábra). Előnye a talajmaróval szemben, hogy az egymással szemben forgó szerszámok nem okoznak talajfelszín alatti tömörödést, és kisebb a szerszámok eltömődésének veszélye is, mivel ezek öntisztítók.

A hajtott boronák érzékenyek a kövekkel szemben, ezért a túlterhelés ellen csúszó biztonsági tengelykapcsolóval vagy a kardántengelyhez kapcsolás helyén nyíró csapszeggel vannak felszerelve. Ezeket a művelőeszközöket oldalirányban elmozdíthatóan rugóval rögzítik, hogy a beakadó kövek ne okozzanak károsodást.

2.30. ábra Késfogakkal felszerelt hajtott borona

Mélyművelés eszközei

Az ültetvények telepítése előtti mély talajműveléséről, amit rigolírozásnak, mélyforgatásnak neveznek, ma sem lehet lemondani.

A mélylazítókat a lazítási eljárás elve szerint két csoportba lehet sorolni:

• a talaj megemelésének elvével való lazítás,
• a talajréteg szétomlasztásának elvével való lazítás.

A talaj megemelésének elve szerint dolgozó lazítók a talajt csak függőleges irányban emelik meg úgy, hogy ennek hatására a talaj szétomlik ugyan, de nem jön létre a talajrétegek keveredése. A hatékony lazításnak itt az a feltétele, hogy a lazított talaj alsó rétege megfelelően száraz állapotban legyen. Merev szárú és mozgatott lazító változatban terjedtek el.

A merev szárú mélylazítók egyszerű szerkezetek, üzemeltetésük kevés gonddal jár. Talajtörő hatásukat élezett lazítókésükkel érik el.

A nehézkultivátorok, középmélylazítók művelő szerszámai függőleges helyzetű laposacél késszárból állnak, amelynek alsó végén többnyire ferdén elhelyezett véső alakú lazító található. Ennek segítségével töri és lazítja felfelé mutató irányban a talajt. A talajlazítás intenzitása a szerszámok számától, illetve a művelt területen való végighaladás számától függ. A talajlazítás mélysége a talajviszonyoktól és a vontató erőgép teljesítményétől függ, szokásos értéke 30–40 cm .

Előnyük, kevesebb eszközhasználat, üzemeltetésük egyszerű de hátrányuk, hogy keskeny a lazítási nyombarázda, csekély a lazítóhatásuk és nagy a vonóerő igényük.

Az ívelt késes nehéz kultivátorokat (2.31. ábra) mélylazítóknak is nevezik, ív alakban hajlított, 70 cm hosszú lazítókése, 55 cm mélységig intenzív lazítást végez. A mélylazító sokféleképpen alkalmazható attól függően, hogy a lazítókéseket egymás mellett vagy egymás mögött hogy helyezik el. Mind a takarónövényes, mind a takarónövény nélküli kultúrákban használható a traktornyom vagy a sorközök közepének lazítására.

2.31. ábra Íveltkéses mélylazító

Előnyeik a jó behúzóképesség a kemény talajokon is, a sokoldalú alkalmazhatóság, egyetlen alkalmas gép a füvesített ültetvények mélylazítására, jól és intenzíven lazítja a talajt, a művelési mélységben a lazítással együtt drénezési munkát is lehet vele végezni. Robusztus kivitelű, kevésbé kopik, nedves talajon is alkalmazható, de hátránya, hogy nagy a vonóerő igénye (15 kW/lazítókés) (Walg, 2005).

Vibrációs mélylazítók

Ezeknek a gépeknek a lazítókéseit a TLT-ről hajtják meg, miközben a művelő szerszámok intenzív lazítómunkát végeznek anélkül, hogy a talajrétegek keverednének. Haladási sebességük kisebb a merev késes lazítókénál. Emelőkéses és lengőkéses változatai ismertek. Működési elvüket a 2.32. ábra szemlélteti.

Az emelőkéses mélylazítók egy acélból készült késszárból állnak, azonban a TLT-ről hajtott művelő testet lent csuklósan rögzítik ehhez a késszárhoz, és az fel-le mozgatható. Az emelőkéses mélylazítók általában csak egy művelő testtel rendelkeznek, de van két lazítóelemes változatuk is. Munkamélységük 45–60 cm.

Előnyük a felkeményedett talajokon a jó behatoló képesség, az állandó mélységtartás és a nagy lazítási intenzitás. Hátrányukként említhető, hogy műszakilag bonyolultabbak, mint a merev késes lazítók és lassabb a haladási sebességük is.

2.32.Mélylazítók működési elve

A lengőkéses mélylazítóknál a művelőtest és a függőleges acél késszár egymással össze van kötve. A TLT-ről jövő hajtással az egész szerszám – a haladási iránnyal párhuzamos függőleges síkban – előre-hátra periódikusan leng. A gépnek általában két művelő szerszáma van. Munkamélysége 40–50 cm. Előnyük a kis vonóerő igény hátrányuk, hogy keményebb talajokba nehézkes a behatoló képességük, valamint nagyfokú a vibrációs terhelés a traktor és a traktoros számára (Moser, 1984).

A talajréteg szétomlasztásával való lazítás esetén a talajtömörödés megszüntetését nem a talajrétegek felemelésével, hanem összetörésükkel érik el.

Rigolekék

Hagyományosan a mélyforgatást a telepítést megelőzően rigolekékkel végzik (2.33. ábra), mellyekel a talajt 50–90 cm-es mélységben művelik. A nagy munkamélység miatt nem jöhet létre a barázdaszelet teljes átfordulása. A talaj nagy átrétegzése és a visszamaradó rögös talajfelszín miatt az eljárás alkalmazása egyre kevésbé jön szóba. Hátrányuk, hogy aláforgatja az értékes feltalajt, eketalpbetegség léphet fel, rögös talajfelszínt hagy maga után és a barázdákat el kell egyengetni. 

A korszerű művelésmódban az értékes felszíni réteget mélyszántó ekefejjel forgatják, az alsóbb rétegek lazításához pedig mélylazítókat alkalmaznak.

2.33. ábra Rigoleke

Ásó rendszerű művelőgépek

Az ásó rendszerű művelőgépeken belül ásómarókat és ásó alakú szerszámokkal működő ásógépeket különböztetünk meg (2.34 ábra). Hajtásukat a teljesítményleadó tengelyről (TLT) kapják. A nagyobb méretű ásóeszközöket az új vagy újratelepítés előtti mélylazításra (rigolírozásra) használják. 40–60 cm mélységben intenzíven és egyenletesen lazítják a talajt. A megmunkált felület viszonylag sík, ezért csak kevés utóelmunkálásra van szükség, munkasebességük azonban kicsi. Alkalmazásukkor nem a teljes felületet művelik, hanem csak minden második sorban alkalmazzák őket

A forgó művelésmódú ásómarók a talajt kis fordulatszámmal, 30–35 cm mélységben keverik és dolgozzák át. Az ásómaró művelő szerszáma ásólapátokból áll, amelyeket vízszintesen forgó tengelyre szerelt íves gerendelyeken, csavarvonal alakban helyeznek el. Az ásógépekkel ellentétben az ásómaró körmozgást végző szerszámai miatt sokkal nyugodtabb járású, a traktort és vezetőjét kevésbé terheli. Munkamódja főképpen keverő, miközben a talajrészeket erősen aprítja is. Köves talajokon az ásómaró csak korlátozottan használható.

Előnyei az intenzív és egyenletes lazítás, munkája után a telepítőgépek egyszerűbben alkalmazhatók, hátrányuk, hogy a tömörödött talpréteg kialakulásának nagy a veszélye, az érintetlen talajrészek szétaprítása miatt gyors újratömörödés következhet be és köves talajokon nagyobb a kopásuk.

A szúró munkamódú ásógépek művelő szerszámai ellipszis alakú mozgáspályát írnak le.

2.34. ábra Szúró rendszerű ásógép és ásómaró

A gépeket négy vagy hat ásólapáttal szerelik fel, amelyek állítható mélységben szúrnak bele a talajba, azt megemelik, és darabosan ejtik vissza a földre. Ezáltal nagymértékű keverésen kívül intenzív lazító és levegőztető hatás érvényesül a talajrészek enyhe aprítása mellett. Az ásólapátok beszúró mozgása miatt a megmunkálás alsó síkján a talajrészek széttöredeznek, és nem jöhet létre tömörödött talajréteg. A gép működési elvéből következően az eszköz erősen rázkódik, különösen száraz talajon. Előnyük, hogy nem veszik nagyon igénybe a talajt, nedves talajon is kielégítő munkát végeznek, igen kicsi a tömörödött, kemény talajréteg kialakulásának veszélye és biztonságosan lazítja a talajt.

Hátrányuk, hogy a növényi maradványokat nem mindig dolgozza be teljesen, és vibrációs hatása terheli a traktort és a traktorvezetőt.

Takarásos talajművelés

A takarás a talajművelési módok közül a leginkább környezetbarát művelési forma, ez felel meg legjobban az ültetvénykultúrák talajművelési alapelveinek. Takarásos talajműveléskor az ültetvény talajának egészét vagy annak egy részét növényekkel vagy különféle takaróanyagokkal hosszabb ideig fedett állapotban tartják. Ide sorolható a sorközök füvesítése, zöldtrágyanövények termesztése, a fasávok takarónövényekkel fedése, és növényi eredetű anyagokkal vagy fekete fóliával való takarása. A zöldtrágyázás kivételével a többi talajkezelés megfelel a ,,minimum tillage” talajművelési rendszer követelményeinek. Az ültetvények füvesített és zöldtrágyázott talajművelését korábban biológiai talajápolásnak is nevezték (Soltész, 1997).

Füvesítés

A füvesítés az egyik legtermészetesebb és legelőnyösebb talajápolási eljárás. A sorközök füvesítése szórvavetéssel elvetett magkeverékekkel, őszi vetéssel vagy az ott honos természetes vegetáció karbantartásával, gyomszabályozással odható meg. A sorközök füvesítésének módszere Magyarország éghajlati viszonyai között teljes biztonsággal csak öntözés mellett alkalmazható. A vízigény csökkentése érdekében gyakran csak minden második sorközt füvesítik.

Gyepesített felületek ápolása

A fő ápolási feladat a takarónövényes ültetvényekben a mulcsozás (szárzúzás). Elsősorban abból a célból mulcsoznak, hogy korlátozzák a takarónövény vízfelhasználását, de a megnövekvő betegség- és fagyveszély, valamint a problémamentes termesztési eljárások/feladatok elvégzéséhez ezek növekedését is korlátozni/szabályozni kell. Helytől, csapadéktól és az állomány összetételétől függően évente 3–7 alkalommal kell mulcsozni.

A vágási magasság a növényállomány összetételétől függően 3–7 cm. A gépek kielégítő vágási sebessége (m/s) mellett ügyelni kell a szerszámok jó élezésére és arra is, hogy a vágószerkezet (kés) lassan kopjon. A talajtakaró növények mulcsozására a vízszintes tengelyű és függőleges tengelyű mulcsozókat alkalmaznak.

Vízszintes tengelyű mulcsozók

Az időlegesen és tartósan telepített takarónövények mulcsozása mellett alkalmasak a szőlővenyige zúzására is. A lengőkéses mulcsozókat robusztus kialakításuk miatt erdőgazdasági és kommunális (tájvédelem) célú feladatok ellátására is alkalmazzák (2.35. ábra).

Csapágyazott vízszintes tengely körül függőleges síkban nagy fordulatszámmal forognak a csuklósan rögzített kések. A késeknek ez a függesztési megoldása teszi lehetővé, hogy a gép a kövekre bizonyos mértékig érzéketlen. Kialakítási alakjuk szerint univerzális (kalapács és fogazott kialakítású) és vágókéseket (derékszögben hajlított, Y és lapát alakú) különböztetünk meg.

2.35. ábra A lengőkéses mulcsozó

Az univerzális kések tompák, és munkamódjuk szerint inkább törnek, aprítanak, mint metszenek. Főképp a zöldtrágya és venyige aprítására alkalmasak. A takarónövények mulcsozására kevésbé megfelelőek, mert károsítják a gyepfelületet.

A kések kis átmérőjű körpályája miatt 1500 ford/min-nél a vágási sebesség csak 30–40 m/s. A megfelelő vágási minőség eléréséhez ezekkel a gépekkel nem lehet olyan haladási sebességgel dolgozni, mint a forgókéses mulcsozókkal. A kések szögbeállításával (Y késeknél 120–140º) 2–5 cm között változtatható a vágási magasság. Még erősebb megtöréssel (derékszögben hajlított kések), jóllehet egyenletesebb lesz a vágás, a kések már nem lesznek öntisztítók. Az Y kések mellett különösen a lapát alakok váltak be a gyakorlatban. A homorú kialakítás szívó hatást eredményez, így még a traktor keréknyomában is jó minőségű mulcsozás, illetve zúzási teljesítmény érhető el.

A lengőkéses mulcsozóknál a mulcsozott anyag lerakása a teljes munkaszélességben egyenletes, vágási mélységet függőlegesen mélységhatároló kerékkel vagy hengerrel lehet változtatni. A késtengelyt oldalt elhelyezett ékszíjjakkal vagy szöghajtóművel hajtják, a munkaszélesség ezért valamivel kisebb, mint az eszköz teljes szélessége. A tengely fordulatszáma 1500–2500 ford/min, ami 30–60 m/s vágási sebességnek felel meg (Walg, 2005).

Függőleges tengelyű mulcsozók

A függőleges tengelyű mulcsozók (2.36. ábra) viszonylag nagy munkasebességük miatt tiszta vágási felületet adnak, így különösen alkalmasak az állandó takarónövényes kultúrák mulcsozására. Fordulatszámuk 1000 ford/min körüli, vágási sebességük 60–100 m/s. Haladási sebességük kellően éles metszés esetén 10 km/h is lehet. A beállított vágási magasságot aránylag egyenletesen tartják. Üzemeltetésüknél néha gondot okoz, hogy a levágott nyesedéket egyenetlenül fújják ki. A páratlan számú késsel felszerelt gépek a mulcsozott anyagot mindig egyenetlenül terítik szét, míg a páros számú késekkel felszerelteknél ez a jelenség alig fordul elő.

2.36. ábra Forgókéses mulcsozó

A függőleges tengelyű mulcsozóknál vízszintes síkban egy vagy két kés forog saját függőleges tengelye körül. Ugyanazon az elven működnek, mint a rotációs kaszák. A konstrukciótól függően a késeket szilárdan rögzítik a hajtóműhöz, vagy ékszíjhajtáson keresztül forgatják. A közvetlen hajtású késeknél a változtatható munkaszélességű gépek kivételével a kések azonos magasságban, egy síkban forognak. A késfelfogóra többnyire csuklósan rögzítik a kések pengéit így azok az akadályok elől könnyebben ki tudnak térni. A vágási magasságot általában csúszótalp vagy mélységhatároló kerék segítségével állítják be.

Lengőkaros forgókéses mulcsozók (soraljaművelő mulcsozók)

A lengő rendszerű függőleges tengelyű mulcsozók egy elmozduló lengőkar segítségével teszik lehetővé, hogy változtatható legyen a munkaszélesség és a soralját is művelni lehessen (2.37. ábra). Csak a törzs közelében maradnak vissza sarjak, növénymaradványok. Ezek eltávolítása pontszerűen végzett permetezéssel vagy törzstisztítóval lehetséges.

2.37. ábra Lengőkaros mulcsozó felépítése

Az 1,10–1,40 m munkaszélességű soralját művelő mulcsozó két forgókéses, középelrendezésű berendezés. Általában a traktor mögé van felszerelve mindkét oldalon egy-egy késes mulcsozó tányér. A lengéscsillapító tányér feladata, hogy a lengő tárcsákat egyenletesen vezesse a talaj felett, úgy hogy elkerüljék a talajjal való érintkezést. A TLT-ről jövő hajtást a legtöbb gyártmány esetében szöghajtóművön keresztül, ékszíjhajtással adják át a mulcsozó késnek.

A forgókéses mulcsozók típustól függően mechanikus vagy hidraulikus tapogatóval lehetnek felszerelve. A mechanikus tapogatóknál a lengőkar, az akadály hatására ellenállásakor rugó ellenében hátrahajlik. Ezért gumi vagy műanyag szegélyléccel vannak ellátva a törzs és a kar közötti érintkezés csillapításra.

A lengőkaros mulcsozók hátránya, hogy gyakran hibásodnak meg és kicsi a haladási sebességük 3,0–3,5 km/h. A legtöbb üzemben a soralját mechanikusan művelik vagy gyomirtókkal permetezik (Walg, 2005).

Soraljaművelés gépei

A szőlőtermesztési gyakorlatban a soralja művelésének a lombozat vetületében a talajon végzett műveleteket nevezik, melynek több eljárása is ismeretes. A következő áttekintés foglalja össze a különböző lehetőségeket.

Soraljaművelési eljárások
mechanikai	talajtakarás	vegyszeres
egyoldalas kultivátorkés művelő eketest törzstisztító hajtott borona mulcsozó	fűnyesedék szalma fakéreg	sávpermetezés ULV permetezés pontpermetezés

 

Mechanikai soraljaművelés

A mechanikus eszközök között megkülönböztetjük a nyitott soralja művelésre szolgáló eszközöket és a soralja mulcsozó eszközöket, azokat, amelyek teljes takarónövényes felület esetén a soralja művelésére is alkalmasak.

A soraljaművelő eszközök legtöbbször a haladási irányra merőlegesen helyezkednek el, és rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy az eléjük kerülő akadályokat, szőlőtőkéket vagy az oszlopokat kikerüljék. A kitérő mozgást általában a szerszám előtt elhelyezett tapogatókar elmozdulása vezérli. Ez akadályok esetén (törzsek, oszlopok érintésekor) hátrahajlik. A tapogatókar kitérése után az eredeti helyzetbe való visszaállás általában rugóerő nyomására következik be.

A gyakorlatban két megoldás terjedt el. Az elsőnél a tapogató kar elmozdulására a művelő szerszám hátrahajlik az akadályt kikerülve. A másik esetben a szerszám a sorra merőlegesen húzódik hátra az akadály elől, majd azt elhagyva tér vissza sor irányába.

A tapogatókar mozgása hidraulikus szelepen keresztül vezérel egy kettősműködésű hidraulikus munkahengert, amely a szerszámot egész kis időeltolással előre és hátra téríti ki úgy, hogy az akadályok (szőlőtörzs) kikerülésekor pontosan a tapogató mozgásfolyamatát követi. (2.38. ábra)

Ez az ún. útszabályozó terjedt el a löketszabályozással ellentétben (a szerszám hátrahúzása a teljes dugattyúlöket hosszában). Az útszabályozás előnye, hogy az oldalsó biztonsági távolság a szerszám és a tőke között a kikerüléskor mindig ugyanakkora. A szerszám tehát csak annyira tér ki, amennyire az akadály helyzete megköveteli, ezért a megműveletlen területek a szükséges biztonsági sávot kivéve kisebbek, mint a löketszabályozás esetében.

2.38. ábra Kitérő rendszerű saraboló szerszám

A löketszabályozásra mutat példát a 2.39. ábra. Az aktív művelő szerszámot, az ábrán talajmarót csuklós paralelogramma keretre szerelik. A rendszert működtető hidraulika szivattyút a TLT hajtja meg és ugyancsak TLT hajtású szöghajtóművön keresztül kardántengely közvetítésével hajtják meg a talajmarót. A paralelogramma átlója egy kettősműködésű hidraulikus munkahengerrel változtatható, amellyel lehetővé válik, hogy a maró önmagával párhuzamosan mozdulhasson el. A vezérlést hidroelektronikus rendszer végzi.

2.39. ábra Kitérő soraljaművelő szerszám vezérlése

A vezérlő akkumulátorról kap áramot úgy, hogy a negatív sarkot a traktor szerkezetéhez kapcsolják (test), a pozitív pólus pedig a vezérlő tolattyú A és B behúzó tekercsein keresztül a és b megszakító reléken át záródik a tapogató érintkezőjén keresztül, mivel a tapogató is testelve van. A fenti ábrán az un. úszóhelyzet látható, ekkor ugyanis a tapogató nem érintkezik az akadállyal és így az a hózórugó hatására a 2-es érintkezőhöz ér hozzá. Ekkor áram alá kerül az A behúzó tekercs, melynek hatására a tolattyú felfelé elmozdul. Ekkor a beáramló olaj a középső és alsó tolattyú-dugattyúk között átáramolva a munkahenger felső csatlakozóján keresztül áramlik be a munkahengerbe, melynek hatására a marószerszám jobbra mozdul el a sor irányába. A maró keretével együttmozgó végállás kapcsoló bizonyos út megtétele után kikapcsolja a a relét és ezáltal megszünteti az A tekercs áramellátását. Ekkor a vezérlő tolattyú dugattyúi a házba beépített rugók hatására a középső helyzetbe állnak, és megszűnik a hidraulika olaj áramlása. Ha a tapogató akadályhoz ér, elmozdulásával kapcsolja az 1–es érintkezőt, és a B behúzó tekercs kap áramot, a vezérlő tolattyú elmozdulásának hatására most az olaj alulról áramlik be a munkahengerbe, a marószerszámot pedig kihúzza a sorra merőlegesen. Mindez addig marad így, amíg a végállás kapcsoló nem kapcsolja ki a b relét, amivel megszűnik a B tekercs áramellátása.

Üzemeltetéséhez 15–20 kW motorteljesítményű traktor szükséges, a haladási sebesség 2–4 km/h.

A kitérő eszközöket a traktoron a mellső kerék elé, a hátsó és az első tengely közé, valamint hátulra lehet elhelyezni. A mellső függesztést a gyakorlatban ritkán alkalmazzák. Ez csak az olyan traktortípusoknál szükséges, amelyek nem alkalmasak a has alá függesztésre, pl. a lánctalpas traktorok vagy a keskeny nyomtávú, törzskormányzású erőgépek.

A túlvezérlés (a kormányzás miatti szerszámkitérés mértéke) a mellső függesztés legnagyobb hátránya. Mindemellett a mellső emelő-függesztő berendezés miatt nagyobb anyag- és költségigénnyel is jár.

A tengelyek közé szerelés azért is előnyös, mert így a hátsó függesztőszerkezet más szerszámok számára szabad marad.

A hátulra függesztésnél a hárompont függesztőműhöz kapcsolt keretre vagy munkaeszközre szerelik a gépeket. Így egyszerű a szerelésük, de a traktoros nem lát rá a munkagépre ezért alig lehetséges a sorok figyelésével való vezetés.

Eketestek

A soraljaművelési eljárások között a legrégebbi géppel végzett művelet a sortisztítás és nyitás eketesttel, amit ma már kevésbé alkalmaznak, mert ezt ki kell egészíteni kézi kapálással. A nyitás ideje késő tavasszal van úgy, hogy a feltörő és a még kelő félben lévő gyomokat a sorközbe juttassa.

A nyitás után a sorközöket ismét el kell egyengetni, hogy a növényvédelmi és zöldmunkát végző gépek számára a haladást megkönnyítsük. A nyitást eketestekkel végzik. Ezek felépítésükben csak hasonlítanak a hagyományos ekékhez, mivel itt az ekevas le van gömbölyítve, a kormánylemez meredekebbre van állítva, nincs rajta ekenád és csúszótalp sem, mert vezetésüket főleg a függesztőmű segítségével oldják meg. A nyitótestek gyakran tapogatóval felszerelt kitérő művelő testekkel (egyoldalas kapa) vannak ellátva azért, hogy minél kevesebb utómunkára legyen szükség.

Egyoldalas kultivátorok (saraboló kapák)

A nyitott művelésű ültetvények leggyakrabban alkalmazott soraljaművelő szerszáma az egyoldalas saraboló (2.40. ábra). Szemben az eketestekkel, az az előnyük, hogy a talajt nem helyezik át, csak lazítják, miközben elvágják a gyomok gyökereit. Az egyoldalas kapa egyenes kés, amelyet függőleges tengelyre szerelnek, hogy az be tudjon fordulni a sorba. A kés enyhén lefelé hajlik, a végén kanálszerű kiöblösödéssel, ahonnan a kanalas kapa nevet is kapta.

2.40. ábra Egyoldalas saraboló

A művelő szerszámot rugóerő nyomja a talajba, és a traktor haladásával behúzódva sekélyen, 5–8 cm mélységben a talaj felszíne alatt művel. Az egyoldalas saraboló munkamélysége mélységhatároló kerékkel vagy más (pl. hengerborona) a felszereléstől függő mélységtarással állítható be. Takarónövényes ültetvényekben az egyoldalas kapa előtt tárcsalevél vagy tárcsás csoroszlya gördül, hogy a megművelt területet a műveletlen sorközi takarónövényes felülettől elválasszuk. Az egyoldalas kapa művelési sebessége 4–5 km/h.

Érintésmentes vezérlés

Az érintésmentes vezérlésére a tapogatókar helyett ultrahangos érzékelőt alkalmaznak, amelynek adó része bocsátja ki az ultrahangot, és ezt az akadályról visszaverődve a vevő érzékeli. A visszavert hullámokra lép működésbe az érzékelő, majd ennek következtében a művelő szerszám hátrahajlik nyugalmi helyzetéből. Amint az akadályt elhagyta és a vevő nem érzékel visszaverődő hullámokat, a szerszám visszaáll eredeti munkahelyzetébe. Ezt az eljárást a gyakorlatban ma még kevésbé alkalmazzák.

Soralja mulcsozók

A lengőkaros mulcsozókat, mint a sorközök és a soraljaművelés eszközeit már tárgyaltuk. Emellett azonban vannak külön a soralja mulcsozására épített forgókéses eszközök is, amelyeket legtöbbször a traktor hasa alá szerelnek fel a soraljaművelő szerszámok tengelyére.

Törzstisztítók

A törzstisztítókat elsősorban a vízhajtások, nyúlványok eltávolítására alkalmazzák. Ebből következően ezeket az eszközöket a soralja gyomirtására is lehet alkalmazni. Az áttelelő zöldnövénnyel vetett területeken munkaminőségük igen jó, míg a füvesített területeken elsősorban akkor, ha a fű megnőtt, a gyep elegendő mennyiségű csapadékot kapott és néhány nap múlva ismét kizöldült.

Felépítésüket és működésüket a zöldmunkák gépei között részleteztük.

Vegyszeres soralja művelés

A vegyszeres gyomirtás az utóbbi két-három évtizedben rendszerint nem terjed ki az ültetvény teljes területére, hanem kombinálva a sorközök mechanikai talajművelésével vagy azok füvesítésével, gyümölcsösben csak a fasávok 60–150 cm széles területét, szőlőben a soralját vegyszerezik.

A gyomirtó szerek kijuttatásának módjától függően a következő eljárásokat különböztetjük meg a hozzájuk alkalmazott gépek szerint:

Permetezés	ULV-porlasztás	Kenés	Szórás
- háti permetező - traktorra szerelt permetezőgép (sávpermetező) - tömlős permetező - pontpermetező - sávpermetező optikai klorofill felismerővel	- kézi eszközök - traktorra szerelt légporlasztású porlasztógépek	- kézi eszközök - traktorra szerelt eszközök	- kézi eszközök

 

A szórási eljárásnak a szőlőtermesztésben ez idő szerint nincs jelentősége, és a kenési eljárásokat is csak ritkán alkalmazzák. Ez különösen a lejtős területeken hatékony eljárás az erózióveszélyt növelő talajművelő gépek alternatívájaként.

Háti permetezők

Fiatal ültetvényekben és a csörlőművelésű lejtős területeken még mindig gyakran alkalmazzák a háti permetezőgépeket. Megkülönböztetünk kézi karral működtetett szivattyús háti gépek, nagynyomású levegővel működő háti permetezőket és motoros háti gépeket.

A kézi karral működtetett szivattyús háti gépeknél a szükséges nyomást szivattyúval állítják elő. A szivattyú nyomásingadozását légüst egyenlíti ki. Ezeknek az egyszerű és olcsón üzemeltethető gépeknek az a hátránya, hogy a permetezési nyomás nagyon ingadozik, melynek következménye, hogy egyenetlen csepphalmaz alakul ki.

A nagynyomású levegővel működő háti permetezők tartályát legfeljebb kétharmad részig töltik fel. A maradék szabad térben a folyadék feletti levegőt kézi működtetésű légszivattyúval sűrítik össze. Míg a kezelést végzik, a kezdeti nyomás folyamatosan csökken, így a kijuttatott permetlé mennyiség és a cseppnagyság itt is változik.

A motoros háti permetezőket kisméretű kétütemű motor hajtja, így azok a légporlasztású növényvédő gépekhez sorolhatók. A permetlevet membrán- vagy centrifugál szivattyúkkal lehet a fúvókákhoz szállítani. A nyomást a motorfordulatszám és nyomáscsökkentő szelep segítségével 0,5–9 bar között lehet változtatni. Hátrányuk, hogy súlyosak és a motor működése közben zajosak. Alapvetően a tömlővel összekötött kézi szórócső ajánlható (háti szóró, tömlős szóró), ha beépített manométerrel és állítható nyomásszabályozó szeleppel van felszerelve.

Traktorra szerelt permetezőgépek

A hagyományos traktoros permetezőgépek a sávpermetezéshez szórócsővel vannak felszerelve, amelyet a traktor mellső tengelye elé vagy a tengelyek közé szerelnek fel (2.41. ábra) de ugyancsak traktorról üzemeltetik a tömlővel felszerelt és a pontpermetező gépeket is. Előnyös, ha a permetlétartály a mellső tengely elé van felszerelve és elektromos hajtású szivattyú szállítja a permetlevet, mert így a hátsó függesztőműre kultivátor, mulcsozó vagy más eszköz is szerelhető kiegészítésként. A gyomirtó szerek kijuttatására használhatók a permetező- vagy porlasztógépek tartályai, szivattyúi, adagolószerkezetei is.

2.41. ábra Védőburkolattal felszerelt sávpermetező gép

Szórás tömlővel

Lejtős területeken, ahol csörlő művelést alkalmaznak, a permetezőgépekhez szórópisztollyal felszerelt tömlőket lehet kapcsolni. Közvetlen vontatáshoz az adott permetezőgépeket át lehet szerelni, amikor lényegében a jobb és bal oldali szórócsövekhez csatlakozó két oldallezáró szerelvényt távolítják el, és helyébe a szórópisztollyal ellátott tömlőket szerelik fel.

Pontpermetezés

Ültetvényekben a legnagyobb gyomirtószer-megtakarítást pontpermetező gépek alkalmazásával lehet elérni. A hatóanyag-felhasználást csak a növény körüli és a sor irányába eső gyomállomány permetezésére korlátozzák. A legkorszerűbb pontpermetezők optikai érzékelőkkel vannak felszerelve. Gond nélkül felszerelhetők a traktor mellső tengelye elé, a tengelyek közé vagy hátul függeszthetők. A fényérzékelő a visszavert fény alapján érzékeli a tárgyakat, pl. az oszlopokat vagy törzseket, és ekkor adja a permetezési impulzust. A szórók permetléellátásáról villamos mágnesszelep gondoskodik. A permetezési impulzus időtartama a haladási sebességtől függően változtatható. A permetlé-felhasználás hektáronként 15–20 l, míg a szerfelhasználás 0,2–0,3 l.

Sávos permetezés optikai klorofill felismerővel

Az optikai klorofill felismerővel ellátott sávpermetező berendezés működési elve azon alapszik, hogy a permetlé kijuttatását optikai úton szabályozzák, és csak ott permetez, ahol klorofill – tehát gyom – van. (2.42. ábra)

2.42. ábra Optikai klorofillfelismerővel felszerelt pontpermetező gép

Azt az elvet követik, hogy maga a növény zöld, illetve a visszaverődött fény másként viselkedik, mintha a talaj vagy más tárgyak verik azt vissza. A fokozatmentesen szabályozható érzékenységű optikai érzékelő esetén meg van még annak is a lehetősége, hogy a gép gyomnak bizonyos részét meghagyja vagy totális gyomirtást végez. A pontpermetezőkhöz hasonlóan a fúvókákat itt is mágnesszelepen keresztül nyitják vagy zárják.

ULV permetezőgépek

Az ULV (Ultra Low Volume = igen kis térfogat) porlasztó készülékek kézi és rászerelt kivitelben készülnek 2.43. ábra. A hígítás nélkül adagolt folyadékmennyiség pontos kijuttatását egy forgó, recézett peremű kúpos szórófejjel érik el. A mechanikus cseppképzés elve azon alapszik, hogy a folyadék (gyomirtó szer) a forgó kúpfelületre juttatva, a gyorsulás és a centrifugális erő hatására igen kis cseppekre (30 mikrométer) bomlik. A recézett peremű kúpos testeket villamos árammal működő (akkumulátoros vagy elemes) motorral hajtják 4500–5500 ford/min fordulatszám-tartományban.

Az eljárásnak előnye, hogy az eszköz könnyű, és kézben is lehet tartani, hátránya azonban az eljárásnak, hogy a felhasználónak alig van lehetősége a gép munkájának munka közbeni ellenőrzésére, mivel a cseppek olyan kicsik, hogy alig láthatók.

A forgó szórófejet védőburok veszi körül, amely a fellépő akadályoknál rugóerő ellenében összenyomódik. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy közvetlenül a törzsek, oszlopok mellett is lehessen haladni vele. A védőburkolat oldalsó nyílásán keresztül jut a gyomirtó szer a soraljára (Walg, 2005).

2.43. ábra Kézi ULV sávpermetező

Ültetvénykultúrák telepítésének módszerei és gépei

Új ültetvények létesítésének eszközei

Az új ültetvények telepítése előtt a következő előkészítő munkákat végzik el:

• parlagterületek kimérése,
• talajvizsgálat elkészítése az alaptrágya meghatározásához,
• mélyforgatás (rigolírozás),
• a sorok kijelölése.

Ezek elvégzése után kezdődhet a telepítés.

Ültetési módszerek

A gyökeres szőlőoltványok telepítésére kézi és gépi ültetési módszereket különböztetünk meg. A kézi ültetési eljárásokat a traktorral nem járható területeken, kisebb parcellákon tőpótlásra és a gépi ültetésre alkalmatlan talajokon alkalmazzák.

Kézi ültetési eljárásokhoz ásót, körmös vagy kecskelábú ültető fúrót, fogantyúval ellátott ültetőpallost, ültetővasat lehet alkalmazni.

A talajfúrókat két csoportba sorolhatjuk: a szállítócsigás (földet kiemelő) fúrókra és a tömörítő fúrókra. Ültető gödrök előállítására a csigás rendszerű fúrókat érdemes előnyben részesíteni, mivel a tömörítve fúrók a lyuk falát túl erősen tömörítik.

A kézi fúrókat két ember üzemelteti. A furat átmérője a fúróátmérők választékától függ (kb. 10–20 cm). Köves talajokon a talajfúró nem használható szerszám. A kézi fúrók használata megerőltető, célszerűbb a traktorra szerelt, TLT hajtású fúró alkalmazása. Ezzel a megoldással egyszerre több furat is készíthető. A hidraulikus hajtású talajfúrók könnyen kezelhetők, lengő keretre szerelve, a traktorülésből is könnyen irányíthatók.

A hidrofúrók alkalmazása gyors, egyszerű és viszonylag nagy területteljesítményű ültetési módszer, amellyel a hidrofúró végén elhelyezett fúvókán át 2–4 bar nyomással kipréselt vízzel öblítik ki a földet a furatokból. A hidrofúrókat tömlőkön keresztül szivattyúval ellátott tartályhoz (pl. vízzel töltött PERMETEZŐ gép) kapcsolják. A szükséges vízmennyiség A talajviszonyoktól függően furatonként 1,5–4 liter. Nem minden talaj alkalmas a hidrofúró alkalmazására. A hidrofúró jól használható az ültetés előtt az oszlopok furatainak elkészítésére is.

Gépi ültetés

Az ültetőgépek alkalmazása előtt a talajfelszínt először el kell egyengetni, traktornyomok nem eshetnek az ültetendő sorok nyomvonalába. Ugyanígy ki kell mérni a szőlőtőkék helyét is. A ma alkalmazott, lézer irányítású ültetőgépeknél a vezetőnek a leendő sorok irányában pontosan kell látnia a jelölési pontokat. Ezeket a munka elkezdése előtt kell kijelölni.

Az ültetőgépek (2.45. ábra) olyan, speciális berendezések, amelyek a gyökeres oltványok ültetésének különböző elemeit egyesítik. Az ültető árok készítését, az oltvány beállítását a talajba, a talajjal való töltögetést és tömörítést a gépi ültetésnél egymás után hajtják végre. Töltögető eszközként tárcsalevelet alkalmaznak, amit a mindenkori talajviszonyoknak megfelelően állítanak be.

2.45. ábra Ültetőgép

A gyökeres oltványt egy körbe forgó fogóelemes karba helyezik. A traktorral vontatott ültetőgép előrehaladása közben az ültetés a nyitóelem által húzott barázdába önműködően történik. A lehelyezés után a két tömörítő kerék a talajt az oltványokhoz nyomja. A pontos mélységtartáshoz az ültetőgépet állítható mélységhatároló kerekekkel szerelik fel. A munkát kényelmes ülő helyzetben egy ember végzi. A növények távolsága kb. 1,5 m-ig változtatható. Egysoros ültetőgéppel óránként 800–1200 oltvány ültethető el. Vannak olyan kétsoros ültetőgépek is, amelyekkel 4000 növény ültethető óránként.

A gazdálkodást döntően befolyásolja a sorok pontos kijelölése és iránya. Ennek az a feltétele, hogy az ültetőgép pontosan tartsa a növénytávolságot, a sortávolság maradjon állandó és a sorokból az egyenes kihajtás tökéletesen legyen megoldva.

A korszerű gépeknél héliummal előállított, látható lézersugaras vezérlést alkalmaznak. Az ültetvény végén állítják fel a lézert, amely a sor irányába fénysugarat bocsát ki. A gépre helyezett vevő felfogja ezt a sugarat, és érzékeli az attól jobbra vagy balra való eltérést. Ha ez bekövetkezik, elektromos úton nyitja vagy zárja a hidraulikus vezérlés szelepeit. A gépet a hárompont-függesztés vonólapjához rögzítik és a megfelelő irányba mozgatják. Az eltérések korrigálása gyors és pontos.

Kiegészítő optikai ellenőrzésként három lámpán (egyenesen, jobbra, balra) keresztül tájékozódik a traktor vezetője a szükséges változtatásokról.

A szőlőültető gépek helyes beállítás esetén biztosítják a pontos növénytávolságot, az azonos ültetési mélységet, a gyökeres oltványok pontos lehelyezését az ültető árokba, illetve a talajba, a hosszú gyökerek számára az optimális talajzárást és a nemes vessző egyenletes helyzetét a talaj felett.

Ellenőrző kérdések 

1. Adjon áttekintést a melioráció fogalmáról és a meliorációs tevékenységhez kapcsolódó műszaki eljárásokról, valamint a hozzájuk tartozó gépekről!
2. Foglalja össze a tereptisztító gépeket, ismertesse szerkezeti felépítésüket, működési elvüket, jellemezze üzemeltetésük körülményeit!
3. Ismertesse a talajnyesés elméleti kérdéseit!
4. Szerkezeti felépítésük és működési elvük alapján foglalja össze a tereprendező gépekkel kapcsolatos ismereteit!
5. Ismertesse az ültetvénykultúrák talajművelési eljárásait, és az eljárásokhoz alkalmazható talajművelő gépeket!
6. Szerkezeti felépítésük és működési módjuk alapján jellemezze a sorközművelésben alkalmazható talajművelő gépeket és munkájukat!
7. Ismertesse a mélylazítók szerkezeti megoldásait, alkalmazási körülményeit!
8. Ismertesse a takarónövényes ültetvények talajművelő gépeit!
9. Rajz segítségével ismertesse a soraljaművelésben alkalmazott kitérő művelő szerszámok vezérlési megoldásait!
10. Adjon áttekintést a vegyszeres soraljaművelés gépi megoldásairól!

Irodalomjegyzék

Horváth B. szerk.: Erdészeti gépek Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest 2003 418 p.
Karai J. - Horváth Á.: Tájrendező és kertépítő gépek Budapest 1992 197 p. (Egyetemi jegyzet)
Moser, E.: Verfahrenstechnik Intensivkulturen Verlag Paul Parey, Hamburg und Berlin 1984 204 p.
Soltész Miklós szerk.: Integrált gyümölcstermesztés Mezőgazda Kiadó Budapest 1997 842.p
Szabó János szerk.: A melioráció kézikönyve Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1977
Walg, O: A szőlőtermesztés géprendszere Mezőgazda Kiadó Budapest 2005 309 p.