Támrendszerek a zöldség- és gyümölcstermesztésben

Szerző: Dr. Láng Zoltán

Támrendszereket alkalmaznak minden új gyümölcstelepítésnél, és egyre gyakrabban a szabadföldi zöldségtermesztésben, mert kedvező asszimilációs felületet tesznek lehetővé egy vagy több síkban, megelőzik a szél okozta károkat, megkönnyítik a vegyszeres növényvédelmet, megkönnyítik a metszést, gyümölcsritkítást, lehetővé teszik a betakarítás gépesítését, egyszerűsítik az öntözés és tápanyag-kijuttatás automatizálását.

Támrendszerek tervezése

A támrendszer kialakításának megválasztása előtt a telepítendő gyümölcs, vagy zöldségfajt és fajtát kell kiválasztanunk. A növény magassága, a termés tömege nagyban befolyásolják támrendszer méreteit. Az állomány magassága a sortávolságra is hat: a magasabb növények a benapozás miatt nagyobb sortávolságot kívánnak meg.

A rendelkezésre álló területen a sorirány megválasztásánál a napsugárzás és a szél iránya fontos befolyásoló tényezők. Biztosítani kell a gépek sorközi szabad mozgását. A sorok végét a kerítéstől olyan távol kell kialakítani, hogy a gépek sorvégi fordulójához elegendő hely legyen. Gondolni kell a kifejlett növények kiterjedt méretére: ebben az állapotban is elég hely kell, hogy maradjon a sorközi munkák (növényvédelem, termésritkítás, metszés, betakarítás) elvégzésére.

A támrendszerek legfontosabb alkotóelemei a

• közbülső oszlopok,
• végoszlopok,
• horgonyelemek,
• huzalok,
• huzalfeszítők és
• huzalrögzítő elemek

Az oszlopok készülhetnek vasbetonból, fából, acélból vagy műanyagból.

A támrendszerek az alábbi csoportokba sorolhatók:

• egyedi: növényenként egy-egy támasz
• I alakú: a növények egy síkban helyezkednek el
• Y, V, T, F alakú: a növények több síkban helyezkednek el

A támrendszer méretezése és ellenőrzése az optimális szerkezeti anyagok és méretek megválasztását jelenti a terhelések figyelembevétel mellett.

A támrendszerre ható terhelések 

• a növényzet (vázszerkezet + termés) súlya (tömege), és
• a szél okozta vízszintes megoszló erőhatás

Az alábbi számításokat almaültetvényre végezzük el, melynek fő jellemzői (3.1. ábra)

hozam : Q=50 t/ha. Feltételezzük, hogy annak csak fele terheli a támrendszert.
oszlophossz a talajfelszín felett:           h = 2 m
oszlopátmérő:                                       D = 9 cm
huzalátmérő (számítandó):                   d
Oszlopok közötti távolság a sorban:    l = 4 m
sortávolság:                                          b = 1.8 m

 

3.1. ábra Egyszerű támrendszer elemei

A növényzet folyóméterenkénti súlya az alábbi módon számítható:

p _p = 0.5 ^. Q ^. g ^. b/10000=25000 (kg/ha) ^. 9.81(m/s ²) ^.1.8 (m ) / 10000 (m ²/ha)≈ 44 N/m 

A felületegységre jutó szélterhelést DIN szerinti értékre választva: p_wst=50 N/m ².

Feltételezve, hogy a lombozat csak 50% -ban zárt, a h x l felületre ható erő (3.2. ábra bal oldala):

F _w = p _wst ^. h ^. l ^. 0.5= 200 N

Ezt az erőt megoszthatjuk a huzal és a talaj síkja között (3.2. ábra jobb oldala). Így a szélből származó, huzalra jutó vonalment fajlagos terhelés

p _w = F _w / 2/l=100/4=25N/m

3.2. ábra A szélerő a támoszlopra redukálva

A támrendszer méretezésének és ellenőrzésének alapösszefüggései

Feszültség húzásnál és nyomásnál

Feszültéségnek nevezzük az F erő A egységnyi felületen vagy keresztmetszeten való eloszlását (3.3. ábra). Ha az F koncentrált erő merőleges egy húzott vagy nyomott keresztmetszetre, eloszlásának eredményét normál feszültségnek nevezzük:

σ = F/A [N/ mm²].

Ilyen értelemben feszültség ébred a huzalban, oszlopban és a talajban.

3.3. ábra A σ normál feszültség értelmezése

Feszültég hajlításnál

Ha képzeletben végtelen vékony párhuzamos rétegekre osztunk egy hajlított rudat, találunk köztük egy olyat, melynek hossza nem változik. Ezt semleges rétegnek nevezik. Ettől egyik oldalra nyúlnak, másikra rövidülnek a rétegek (3.4. ábra).

3.4. ábra Semleges réteg hajlításnál

Mondhatjuk tehát, hogy hajlításnál is normál húzó és nyomó feszültségek ébrednek, csak nem egyenletes eloszlásban. Feltételezve, hogy az eloszlás lineárisan változik a semleges rétegtől kifelé, a 3.5. ábra szerinti feszültség képet kapjuk.

3.5. ábra A normál feszültség eloszlása hajlításnál

A hajlított rúd akkor van egyensúlyban, ha az aktív (M_h ) és belső reakciónyomaték (M_b) egyensúlyban vannak: M_h = M_bn

A reakciónyomaték egyenlő a belső dF erők semleges rétegre vonatkozó nyomatékainak a teljes A keresztmetszetre vonatkozó összegével: dF= σ ^. dA

Az elemi reakciónyomaték a dA felületre így (3.6. ábra):

d M _b = σ ^.dA^.y= dF^.y

3.6. ábra Az elemi reakciónyomaték értelmezése

A teljes keresztmetszetre vonatkozó reakciónyomaték:

M _b = ∫ σ ^.dA^.y

A 3.5. ábra alapján a következő aránypár írható fel:

σ/ σ _max =y/e

Ebből: σ= σ_max^.y/e.

Behelyettesítve ezt a reakciónyomaték összefüggésébe:

M _b = ∫ σ _max ^. y/e ^. dA ^. y = M _h 

Végül kiemelve az állandókat az integráljel elé:

M_b =M_h = σ _max ^.1/e ∫y^2.dA

Az I= ∫y^2.dA (m⁴) integrált másodrendű területi vagy inercianyomatéknak hívják.

A hajlítónyomatékot az inercianyomatékkal kifejezve:

M _h = σ _max ^. I/e

Az I/e hányadost K keresztmetszeti tényezőnek nevezik:

K = I/e [m³]

Ezzel a legnagyobb húzó/nyomó feszültség hajlításnál:

σ _max = M _h /K [Pa]

A huzal méretezése

A huzalban ébredő H húzóerő, a szabad belógású láncokra vonatkozó összefüggést felhasználva:

H= p ^. l ² /( 8 ^. f)

ahol

p a terméstömegből és szélterhelésből származó megoszló terhelés [N/m]
f a belógás [m]
l a támoszlopok közötti távolság [m] (3.7. ábra)

3.7. ábra A H huzalerő számításának összetevői

A terméstömegből és szélterhelésből származó megoszló terhelés az alábbi módon számítható:

p=( p _p ² + p _w ² ) ^0.5

A fenti adatokkal: p=( 44 ²+ 25 ²) ^0.5 ≈51 N/m

Válasszuk a belógást f = 3 cm –re (gyakorlati tapasztalat alapján). A huzalban ébredő húzó erő ekkor:

H = 3400 N

A szükséges huzalátmérő meghatározása

A számítás elvégzéséhez ismernünk kell a huzal anyagának szilárdsági tulajdonságát. Ezt az anyag szakító szilárdsága jellemzi. A szokásos huzalanyag szakítószilárdsága szabvány szerint: R_m =550-900 N/mm². A biztonság kedvéért az alsó értékkel számolunk tovább.

A támrendszer terhelése – elsősorban a széllökések következtében –dinamikusnak tekinthető, ezért a szakítószilárdság helyett egy ún. biztonsági tényezővel mérsékelt feszültséget, a megengedett feszültséget választjuk. Ha a biztonsági tényezőt z = 1.5 értékre választjuk, a megengedett feszültség, amit a huzal sérülés nélkül elbír:

σ _meg =R _m /z= 367mm²

Az ehhez szükséges huzal-keresztmetszet: A_req=H/ σ_meg =d ^2. π / 4

Ebből a szükséges huzal-átmérő: d_req={4^.H /(σ_meg ^.π}^0.5

A fenti adatokat behelyettesítve: d_req={4^.3400 /(367 ^.π} ^0.5=3.44 mm

A szabványban szereplő huzal-átmérők közül az ehhez legközelebb álló méretek: 3.0, 3.5, és 4 mm.

A biztonság növelése érdekében a választandó átmérő: d_req= 3.5 mm

Amennyiben két huzal fut végig a támrendszeren (egy középen, egy felül), és az egyszerűség érdekében feltételezve, hogy

p _{p 2} = p _p / 2 valamint p_w2 = p_w /2,

az új huzalerő H₂ ≈ 1700 N és a szükséges huzalátmérő:

d _req ={4 ^. H ₂ / (σ _meg ^. π} ^0.5 = 2.5 mm

A közbülső oszlopok ellenőrzése

A közbülső oszlopokat függőlegesen nyomja a termés súlya, vízszintesen pedig a szél hajlítja.

Ellenőrzés nyomásra

Az oszlopra ható függőleges G nyomó erő nagysága = a termés megoszló súlyereje a huzal mentén fél oszloptávolságra az oszlop előtt és után (3.8. ábra).

G= 2^.0.5 l ^. p_p = l ^. p_p =4 ^. 44 =176 N

3.8. ábra A közbülső oszlopra ható függőleges erő

Az oszlopban ébredő nyomó feszültség: σ_pg = G/A=4 ^. G/ (D^{2 .} π ) (17).

9 cm átmérőjű akácfa suhángot választva: σ_pg =2.77 N/cm², amely több nagyságrenddel kisebb az anyagra megengedett σ_pgall =6500 N/cm² értéknél (ld. 3.1. táblázatot), ezért nem fog összeroppanni.

3.1. táblázat Akácfa anyagának fontosabb szilárdsági jellemzői

σ pgall	6500 N/cm2
σ bendcrit	1350 N/cm2
E	1.8 .106 N/cm2

 

Ellenőrzés kihajlásra

Kihajlás okozhatja hosszú egyenes, karcsú rudak törését. A kihajlást eredményező F_k törőerő Euler nyomán az alábbi összefüggéssel számítható:

F _k = π ^{2 .} I _min ^. E / s _k ² 

ahol

s _k a rúd hossza a 3.9. ábra szerinti elrendezésben
I _min a minimális inercianyomaték
E a rugalmassági modulus

3.9. ábra A rúdhossz értelmezése a törőerő számításához

Az összefüggés olyan rudakra érvényes, melyek mindkét vége csuklós megfogású. Esetünkben az oszlop alsó vége mereven befogott, ezért s _k = 2 ^.h

A minimális inercianyomaték hengeres rudakra minden irányban azonos, értéke:

I _min = I = D ^{4 .} π / 64 m⁴

A korábbi adatokkal I_min =322 cm⁴. Az E értéket a 3.1. táblázatból véve (E=1.8 ^.10 ⁶ N/cm²), a törőerő

F _k =35753 N.

Mivel az oszlop tetején függőlegesen ható G erő nagyságrendekkel kisebb, mint F_k , nem kell számolni kihajlással.

Ellenőrzés hajlításra

Az oszlopot a szél terhelheti hajlításra. Az oszlop közepére redukált, a szél hatására ébredő vízszintes F_w erő nagysága: p_w^. l ^. h = 200 N. Az F_w erő hajlító nyomatéka az oszlop befogási pontjára (3.10. ábra):

M _bend = F_w ^.h /2= 200 Nm

Az oszlopban ébredő maximális hajlító feszültség: σ_bend = M_bend / K ₀ ahol K₀ az oszlop keresztmetszeti tényező:

K = I / e = D^{3 .} π / 32= 71.6 cm³ és e=D/2

3.10. ábra Az oszlopra ható, szél okozta hajlító nyomaték

A fenti adatok behelyettesítésével: σ_bend = 279 N/ cm² , ami lényegesen kisebb, mint a 3.1. táblázatban megadott érték (σ_bendcrit =1350 N/cm²).

Az oszlop-talaj kapcsolat méretezése

Az oszlop talajba süllyedésének ellenőrzése

Követelmény, hogy az oszlop ne csússzon függőlegesen a talajba. Ennek ellenőrzésére vizsgáljuk az aktív és reakció-erőket.

Az aktív erő G (az oszlopra ható függőleges erő). A reakció erő a talajban ébred. Nagysága:

F _soil = σ _soil ^. A

ahol

σ _soil a talajban ébredő normál feszültség
A az oszlop keresztmetszete

Az oszlop alatt ébredő normál feszültség megegyezik az oszlopban ébredővel (azonos erő hat azonos felületen):

σ _pg =G/A=4 ^. G/ (D^2. π )

Be kell vezetnünk a talaj egy fontos jellemzőjét, a fajlagos talajellenállást, mely azt mutatja meg, hogy mekkora erőt képes az adott talaj felületegységenként elviselni anélkül, hogy jelentősen megsüllyedne. Ha nem ismerjük pontosan a talajtípust, tömörödött talaj esetén értékét σ _soilspec = 10 N/cm² –re választhatjuk.

Esetünkben σ_pg =G/A=2.77 N/cm² , a közbülső oszlop nem fog a talajba csúszni.

Az oszlop talajból kifordulásának vizsgálata

Milyen mélyre kell süllyesztenünk az oszlopot a talajba, hogy ellenálljon a vízszintes szélterhelésnek?

Tételezzük fel, hogy a szükséges mélység x és a képzeletbeli forgáspont (amennyiben az oszlop dőlne) x/2. mélységben van.

Az aktív és reakció erők és nyomatékok egyensúlya esetén a talajban F_w (h/2+x/2) nyomatéknak és F _w erőnek kell ébrednie (3.11. ábra)

3.11. ábra A talajba fogott oszlopra ható aktív és reakció erők

Az ábra bal oldali képén σ₁ az aktív nyomaték hatására ébredő talajfeszültséget jelenti. A vonalkázott háromszög alapú test a talajra ható nyomó feszültség ábrája (feltételezve, hogy a feszültség eloszlás lineáris). Annak térfogata (3.12. ábra) az E koncentrált erővel helyettesíthető, mely a háromszög súlypontján megy keresztül.

3.12. ábra A megoszló talajnyomás helyettesítése koncentrált erővel

Az E erő nagysága az alábbi összefüggéssel számítható (D az oszlop átmérője):

E =x/2^. σ₁/2^. D= (x^. σ ₁)/4^. D

Ezzel a nyomatékok egyensúlya:

F _w ^. (h+x)/2= x/2^.σ₁/2^. 2x/3^. D= σ ₁^. x^2.D/6

(A reakció nyomaték (erőpár) karja 2x/3) .

Az egyenlet két ismeretlent tartalmaz. Egy második egyenletet írhatunk fel a vízszintes erők egyensúlyára (3.11. ábra középső kép):

F _w = σ₂ ^. x ^. D

ahol σ₂ az F_w. erő hatására a talajban ébredő feszültség.

Ezzel egy újabb ismeretlent vontunk be a számításba.

Harmadik egyenlet írható fel azt figyelembe véve, hogy az oszlop akkor nem dől ki, ha a két talajfeszültség összege sem lépi túl a fajlagos talajellenállást:

σ ₁ + σ₂ ≤ σ_soilspec

A három tagú egyenletrendszert megoldva a következő kifejezést kapjuk x-re:

x = {F_w +(F_w²+7.5^.D^. F _w ^.h)^0.5}/(5^.D)

D és h értékeit behelyettesítve cm-ben: x = 41 cm adódik.

A végoszlopok ellenőrzése

A H =3400 N huzalerő vízszintes irányban terheli a sor két végoszlopát. (Megjegyzendő, hogy a közbülső oszlopokra ható vízszintes erők semlegesítik egymást). Amennyiben a végoszlopokat függőleges helyzetben süllyesztjük a talajba, a H erő reakcióerői az N₁ oszloperő és S ₁ huzalerő, ahogy a 3.13. ábra bal oldalán látszik.

3.13. ábra Függőleges és döntött végoszlop

A β szöggel döntött végoszlop esetében megváltozik a reakcióerők nagysága, ugyanakkor ilyenkor hosszabb oszlopra van szükség.

Döntött oszlopok két reakcióereje az alábbi összefüggésekkel számítható:

N = H /{sinβ^. (ctg α+ctg β)}

S=N ^. sin β/sinα

Az α és β szögek elvileg 0 és 90⁰ között tetszőleges nagyságúak lehetnek. Ha mindkettő 60⁰, mindhárom erő azonos nagyságú: N₂ = S₂ = H

A továbbiakban vizsgáljunk három végoszlop-kialakítást:

1. Függőleges végoszlop horgonyzás nélkül (S₁ =0)
2. Függőleges végoszlop α = 60⁰ mellett
3. Döntött végoszlop, α = β = 60⁰ 

1. Függőleges végoszlop horgonyzás nélkül

Az oszlopot olyan mélyen kell a talajba süllyeszteni, hogy a H huzalerővel egyensúlyt tartson. Felhasználva a korábban bemutatott összefüggést:

x = {H +(H²+15^.D^. H ^.h)^0.5}/(5 ^.D)=154 cm, ami irracionális mélység.

2. Függőleges végoszlop α = 60⁰

Az N és S reakcióerők számításához felhasználva az összefüggéseket azzal, hogy β =0:

N ₁ = H/ ctg α= 5889 N és S₁ = 6800 N

Mivel ezek az erők lényegesen nagyobbak mint a H huzalerő és a G oszlopra ható erő, az alábbi ellenőrzéseket ismét el kell végezni:

• Az oszlop ellenőrzése nyomásra: σ_pg =92.6 N/cm², kisebb, mint a megengedett 6500 N /cm²
• Az oszlop ellenőrzése kihajlásra: Fk =35753 N > N1, nem várható kihajlás
• Az oszlop talajba csúszásának vizsgálata: N₁/A=92,6> σ_soilspec az oszlop alatt ébredő talajnyomás lényegesen meghaladja a fajlagos talajellenállást, ezért becsúszik a talajba. Az oszlop felfekvő felületének (A) növelésével a talajba csúszás megelőzhető. A növelt felületnek legalább: A ≥ N₁/σ_soilspec=589 cm²-nek kell lennie (pl. beton lap oszlop alá helyezésével)

3. Döntött végoszlop , α = β = 60⁰

Mint láttuk, ekkor N₂ = S₂ = H= 3400 N

A megnövelt oszlophossz: h’=h/cos30⁰= 2.3 m

Az ellenőrző számításokat itt is el kell végeznünk. 

• Az oszlop növelt hossza miatt nő a kihajlás veszélye. Az új törőerő: F’_k =27034 N, amely még mindig jelentősen felülmúlja az oszlopra ható N₁ erőt.
• Az oszlop talajba csúszásának vizsgálata: N₂/A=53,4> σ_soilspec , itt is meghaladja a megengedett 10 N/cm² értéket. A növelt felületnek legalább A ≥ N₂/ σ_soilspec=340 cm² -nek kell lennie.

Az oszlop felfekvési felületének növelése történhet

- alátét lappal  (3.14. ábra bal oldalán) vagy
- acéltüske és beton alkalmazásával (3.14. ábra jobb oldalán)

3.14. ábra Az oszlop felfekvési felületének növelése alátétlappal, valamint acéltüske és beton alkalmazásával

A horgonyzó huzal átmérőjének számítása

Mint a fenti számításokból kiderült, a függőleges végoszlop esetében a horgonyzó huzalt terhelő S erő meghaladja H értéket. Általános esetben a méretezést erre a huzalra is el kell végezni.

A horgonyzó elem méretezése

A végoszlopot egyensúlyban tartó S huzalerőt ki kell egyensúlyozni. Erre szolgál a talajba süllyesztett horgonyzó elem. Erre a célra talajba süllyesztett beton lap vagy behajtott acél csigalemez (3.15. ábra) szolgál. A horgonyzó elem méretezése a besüllyesztés x mélységének és/vagy a horgonyzó elem felületének meghatározását jelenti.

3.15. ábra Acél csigalemezek, mint talajba horgonyzó elemek

A horgonyzó elem a 3.16. ábrán látható módon a fölötte levő talajtérfogatot a környező talajból ki akarja húzni, mit dugót az üvegből. A kihúzandó és a visszamaradó talajrészek között csúsztató feszültség ébred. A horgonyzó elem addig áll ellen az S huzalerőnek, míg ez a csúsztató feszültség nem lépi túl annak τ_s kritikus értékét. A τ csúsztató feszültséget, mint az azt kiváltó erőt, és az egymáson elcsúszni képes, ún. nyírt felület hányadosát értjük. A nyírt felület a horgonyzó elem kerületének (U) és a besüllyesztés mélységének (x) szorzata. Ezzel a feszültség:

3.16. ábraA horgonyzó elem a talajban

τ _s ≤ τ=S/(U ^. x _h )

ahol

τ _s a talaj kritikus csúsztató feszültség
U a horgonyzó elem kerülete
x _h a talajba süllyesztés mértéke

Ezekből a talajba süllyesztés szükséges értéke: x_h= S/(U^. τ _s)

Behelyettesítve S₁ és S₂, értékeit, valamint D=12 cm átmérőjű horgonyzó csigát választva a kerület: U=D.π =37.7 cm. A kritikus csúsztató feszültséget τ_s = 3 N/cm² - ra felvéve, az alábbi értékeket kapjuk:

- függőleges végoszlopnál (S₁ = 6800 N) : x_h1 = 60 cm,
- döntött végoszlopnál (S₂ = 3400 N) : x_h2 = 30 cm.

A fenti eredmények tömör talajra vonatkoznak. Laza, művelt talajfelszín esetén ezeket az értékeket célszerű 20-30 cm-el megnövelni.

A támrendszer méretezésének és ellenőrzésének eredményei, következtetések

A fent bemutatott méretezési-ellenőrzési eljárás helyességének igazolásaként hasonlítsuk össze számításaink eredményeit egy szaklapban megjelent gyakorlati útmutató adataival. (3.17. ábra)

3.17. ábra Külföldi szaklapban megjelent gyakorlati útmutató támrendszer építéshez

Az általunk számított huzalátmérők mind szimpla, mind dupla huzalozás esetén jól egybeesnek a javasolttal

• Az ellenőrzött oszlopok átmérője nem tér el a cikkben szereplőtől
• A számított 41 cm-es oszlopbesüllyesztési mélység megegyezik az ajánlottal
• A cikk nem ajánl alátét lapot a végoszlopok alá, ezzel szemben lényegesen mélyebbre süllyeszti azokat

Következtetésként elmondható, hogy számításaink alkalmasak az itt bemutatottól eltérő támrendszerek méretezésére is.

Támrendszerek építése

Miután meghatároztuk az ültetvény fő paramétereit, megkezdhetjük a támrendszer építését az alábbi lépéseket követve 

• A közbülső és végoszlopok állítása
• A horgonyzó elemek talajba süllyesztése
• A huzalok kihúzása a sorokba, rögzítésük és feszítésük

Az oszlopok talaja süllyesztése

Az építés megkezdése előtt vizsgálnunk kell a terület talaj-tulajdonságait, azok ugyanis nagyban befolyásolhatják a felhasznált anyagokat és az építés módját.

Talaja süllyesztés gödörfúrással és tömörítéssel

Az oszlopok gödörfúrással-tömörítéssel vagy talajba nyomással állíthatók.

Gödörfúrásra számos eszköz – a kézitől a traktorra épített fúróig – áll rendelkezésünkre. (3.18. ábra)

3.18. ábra Traktorra függesztett gödörfúró

Talaja süllyesztés statikus benyomással

Oszlopok talajba nyomása történhet statikusan és dinamikusan.

A statikus oszlopbenyomók traktorra épített eszközök. Legfontosabb munkaszervük a hidraulikus munkahenger, mely képes a szükséges nyomóerőt kifejteni. A lenti ábra traktor oldalára szerelt statikus oszlopbenyomót mutat. Nehéz talajban egy előzetes lyukat készít nagynyomású vízsugárral (3.19. ábra bal oldala). Az ehhez szükséges vizet a traktora függesztett tartályból nyeri. Második lépésként hidraulikus munkahenger nyomja az oszlopot a talajba.

3.19. ábra Statikus oszlopbenyomó vízsugaras előfúróval

A statikus oszlopbenyomókkal a művelet gyorsan végrehajtható, egyszerű felépítésűek, így olcsó gépek. A benyomható oszlopátmérőt azonban a traktor súlya behatárolja (ha a talajellenállás túl nagy, benyomás helyett a traktort emeli meg az eszköz).

Talaja süllyesztés dinamikus benyomással

A másik eljárás a dinamikus oszlopbenyomás, mely a talaj típusától (puha, közepes vagy kemény) függetlenül alkalmazható oszlopállításra. Dinamikus oszlopbenyomás során az oszlop felső végét ismételten ütésekkel hajtják be a talajba. Az ütéseket egy tömeg ismételt felemelése és ejtése hozza létre (cölöpverés elve).

A legegyszerűbb dinamikus oszlopbenyomó kézi eszköz: 6-8 kg tömegű, felső végén zárt acél cső, melynek palástján két fogantyú van (3.20. ábra). 65 mm oszlopátmérőig használható.

3.20. ábra Kézi dinamikus oszlopbenyomó

A kézi munka kiváltásának egyik módja nagynyomású levegő alkalmazása a tömeg emelésére. Az ilyen eszközök kézi mozgatásúak, ugyanakkor kompresszor és légvezeték tartozik hozzá. Nagyobb átmérőjű oszlopok dinamikus benyomására traktorra épített hidraulikus oszlopbenyomókat alkalmaznak. Az ilyen gépek „kalapácsának” tömege elérheti a. 135 kg-ot. Tömör talaj esetén itt is végezhető előfúrás az oszlopnál kisebb átmérőben. Egyes géptípusok mindkét műveletet el tudják végezni.

A horgonyzó elemek talajba süllyesztése

A leggyakrabban alkalmazott talaj-horgonyok nagy szilárdságú acélból készült nyeles csigalemez elemek, galvanizált kivitelben. Gépi és kézi behajtásra alkalmas kivitelben kaphatók.

Kézi behajtású horgonyzó rendszert mutat a 3.21. ábra. Elemei: csigalemez, két végén horoggal ellátott huzal és a behajtó szerszám. Behajtás előtt a csigalemezt az egyik, a behajtó szerszámot a másik horoghoz kell kapcsolni, miközben a behajtó szerszám négyszögletes alsó vége a csiga négyszög nyílásába van csúsztatva.

3.21. ábra Kézi horgonybehajtás egy lehetséges megoldása

Miután megtörtént a csiga talajba hajtása, a behajtó szerszámról le kell kapcsolni a huzal felső horgát, majd ki kell a szerszámot húzni a talajból. A felső horog most már készen áll arra, hogy rögzítse a támrendszer huzalát/huzalait.

A huzalok kihúzása, rögzítése és feszítése

A huzalok végig fektetése a sorokban nehéz fizikai munka. A 3.22. ábra olyan különleges huzalszállító-előfeszítő kocsit mutat, mely ezt a munkát megkönnyíti. A jármű egyidejűleg 6 tekercs huzalt szállít végig a sorközben, ezzel egyidejűleg két sorban 3-3 huzal kihelyezésére képes. A huzaltekercsek szabad lefutását 3-3 görgő fékezi, melyek egyben feszesen is tartják a kihúzott szálakat. A járművet munkások követik, akik U-szögekkel rögzítik a huzalokat az oszlopokra.

3.22. ábra Szállító jármű 6 huzalszál egyidejű szállítására és előfeszítésére

Minden huzalszálat feszítővel kell ellátni, hogy egyenletes feszességet érhessünk el. Egyszerű huzalfeszítőket mutat a 3.23. ábra.

3.23. ábra Egyszerű feszítés után önzáródó huzalfeszítő szerkezetek