A gyógynövények betakarítása

Szerzők: Radácsi Péter, Pluhár Zsuzsanna

Az ágazat sajátosságai
Optimális betakarítási idő meghatározása és hatása a drogminőségre
A gyógynövények betakarításának megvalósítása
     A kézi betakarítás
     Félig gépesített betakarítás
     Gépesített betakarítás
Ellenőrző kérdések

Az ágazat sajátosságai 

A gyógynövény ágazatban, akárcsak a kertészeti és szántóföldi termesztés más területein is a betakarítással fejeződik be a termesztés. Erre a fázisra különös figyelmet kell fordítanunk, hiszen egyes esetekben akár több év munkájának gyümölcsét kell betakarítanunk. A cél tehát ugyanaz, mint más kultúrák esetében: minél kisebb veszteséggel, a lehető leggyorsabban a legjobb minőségű termék betakarítása. A gyógynövények egyik sajátságos tulajdonsága, hogy nem minden részük tartalmaz, vagy nem minden részük egyenlő mértékben tartalmaz hatóanyagokat. Ebből kifolyólag a betakarítás során törekedni kell, hogy a lehető legtöbb hatóanyagot tartalmazó részt takarítsuk be. Fokozottan figyelnünk kell a betakarítás időpontjának megválasztására, mivel az sokszor nem a teljes érettség időszakára esik. Gondoljunk csak bele, hogy az aranyvessző fajok erősen utónyílnak, így azokat még bimbós állapotban kell levágnunk. A legtöbb illóolajat tartalmazó faj esetében az illóolaj maximumot a bimbós állapot és a teljes virágzás közben mérték. Az időjárás a rendelkezésre álló rövid időszakot is tovább zsugoríthatja (esős idő a betakarítás alatt). Éppen ezért a rendelkezésre álló időt a lehető legjobban ki kell használni. Ennek alapvető feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló munkaerőt és gépeket a lehető legjobb hatásfokkal alkalmazzuk.

Optimális betakarítási idő meghatározása és hatása a drogminőségre

A gyógynövények esetében optimális betakarítási időnek azt az időszakot/időpontot nevezzük, amikor a betakarítandó növényi szerv a hatóanyagokat a lehető legnagyobb mennyiségben tartalmazza, elérte a technológiai szempontból szükséges méretet, érettséget, és amikor a betakarítással megfelelő hozamot is el tudunk érni (amikor a hatóanyag-hozam maximális). Ez gyakran nem egyezik a biológiai érettség fázisával, hanem az ún . technológiai érettségnek felel meg.

A fenti paraméterek együttes figyelembe vétele a gyógynövények esetében egyaránt fontos. Emellett ismerni kell a gyógyszerkönyvi (Ph.Hg. VIII.) és szabványelőírásokat (pl. MSZ-ISO szabványok) is, melyek a küllemi és beltartalmi kritériumokra egyaránt kitérnek. A betakarítás körülményeit úgy kell meghatározni, hogy az előállítani kívánt drog (szárított növényi rész, illóolaj, stb.) később, a minősítéskor megfeleljen az előiratokban megfogalmazott minimum követelményeknek. A Thymi herba például akkor felel meg a gyógyszerkönyvi kritériumoknak, ha a szárított, morzsolt drogban min. 1,2 ml/100g illóolaj mutatható ki, ezen belül előírt a fenolos komponensek (timol+karvakrol) összmennyisége is (min. 40%).

A termelőnek ezen kívül mérlegelnie kell az elérhető hatóanyag-hozamot is, mely az egységnyi területen előállítható hatóanyag mennyiség. A hatóanyag-hozam a betakarított friss növényanyag, vagy szárított drog hatóanyag-tartalma (pl. g/100 g; g/kg) és a hozam (t/ha) szorzata. Például a tárkony esetében a termő években 25-30 kg/ha illóolaj (hatóanyag-hozam) állítható elő kb. 15-20 t/ha frissen betakarított hajtásból.

Az optimális betakarítási idő meghatározásának biológiai háttere

A betakarítási időpont meghatározásához számos specifikus tulajdonságot ismernünk kell. A növénycsalád, illetve a termesztettfaj és fajta jellegzetességei mellett elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk vele, a növény mely szervére irányul a betakarítás és az melyik részében (pl. tejcső, mirigyszőr, illóolajjárat) tartalmazza a hatóanyagot. Emellett fel kell ismerni a technológiai érettség fázisát (pl. méret, alak, szín, szárazanyag-tartalom, stb. alapján) és a betakarításnál figyelembe veendő egyéb tulajdonságokat is (pl. pergési hajlam, kötődés a kocsányhoz, fás részek magassága, stb.).

Emellett az egyedfejlődési, az életkorból adódó és a szezonális tényezőkre is tekintettel kell lenni. Életforma alapján megkülönböztetünk rövid (pl. mustár) és hosszú tenyészidejű (pl. körömvirág) egyéves, továbbá kétéves (pl. muskotályzsálya) és évelő gyógynövényeket. Az évelők esetében előfordul, hogy a kultúra hossza nem következik egyértelműen az életformából, mert az értékes növényi részek ennél rövidebb idő alatt is kialakulnak: pl. az évelő, lágyszárú macskagyökér esetében egy tenyészidőszak is elég a betakarításra érett gyökérzet létrejöttéhez.

A fás szárú évelők (pl. kakukkfű, orvosi zsálya, levendula) esetében sem azonos a kultúra hossza az élettartammal, sőt, a földrajzi helytől és a művelésmódtól is függ, hogy hány évig tartjuk fenn a növényállományt. A kultúra hosszát az is befolyásolja, hogy egy éven belül hányszor történik betakarítás és mennyire jó az állomány kondíciója, amit indító és fejtrágyázással javíthatunk. A megfelelő tápanyag-utánpótlás és ápolás ellenére is várható azonban az állomány elöregedése, így a kezdeti és a termő évek után bekövetkezik egy hanyatló korszak, melynek a végén már nem gazdaságos az állomány további fenntartása. A termesztési cél és a kultúra hossza közötti összefüggésre jó példa, hogy amennyiben a kerti kakukkfű állományt illóolaj-nyerés céljára csak egyszer - májusban, virágzáskor - vágják évente, akkor akár 8 évig is fenntartható, míg ha évi két betakarítást (május és szeptember) végzünk száraz drog nyerése érdekében, akkor az állomány hamarabb elfásodik, elöregszik és csak 5 évig hasznosítható gazdaságosan. A fenti szempontok már az állománylétesítéskor megfontolandók és a betakarítás körülményeit (adott célnak megfelelő érettség, betakarítógép és időpont) is egyértelműen befolyásolják.

Az optimális betakarítási időt befolyásoló külső környezeti tényezők

A betakarítás optimális időpontja a termőterület földrajzi helyzetétől függően országonként és régiónként is eltérő lehet, melyet befolyásolnak a makroklimatikus és edafikus hatások. Mindezek mellett tekintettel kell lenni a tervezett betakarítási időszak időjárására, valamint az adott évjáratból adódó anomáliákra (pl. évi összes csapadék, napsütéses órák száma, száraz periódusok alakulása) is. Egyes hatóanyagok (pl. mák alkaloidok) mennyisége csökkenhet, ha a betakarítás előtti időszakban csapadékos az időjárás.

Egyre több gyógynövényfajnál optimalizálható napszakra lebontva is a betakarítási idő, amellyel a hatóanyag-maximum elérésére törekszünk (pl. a muskotályzsálya virágzó hajtásai kora hajnalban, 3-6 óra között tartalmazzák a legtöbb illóolajat). Máskor adódhat kényszerűségből is egy bizonyos napszak kiválasztása: pl. a mustár magjának pergési hajlama miatti kora reggeli betakarítás.

A termesztési tényezők is befolyásolhatják az érést, ill. a betakarításra alkalmas időszak bekövetkezését. Az első vágás utáni fejtrágyázás és öntözés hatása például kedvező a herba drogot adó fajok (pl. menta, citromfű, orbáncfű) esetében az újbóli kihajtás elősegítése és a második vágásra való alkalmasság elérése szempontjából. A peszticidek alkalmazásakor figyelemmel kell lenni az élelmezésügyi várakozási időre, hiszen a betakarított növényanyagban szermaradvány nem lehet jelen.

A gyógynövények betakarításának megvalósítása

A gyógynövények betakarítását kategorizálhatjuk a növény származását tekintve, ebben az esetben megkülönböztetünk termesztett- és vadon termő (gyűjtött) gyógynövényeket, valamint a gépesítés mértéke szerint. Így beszélhetünk kézi betakarításról, félig gépesített betakarításról, valamint gépesített betakarításról.

A kézi betakarítás

A megfelelően képzett gyűjtő által betakarított növényanyag kimagasló minőséget produkálhat, egyes esetekben a betakarítandó rész érzékenysége miatt a kézi betakarítás az egyetlen járható út (pl. a sáfrány bibéit kézzel kell egyenként kicsípni a virágzatból). Más esetekben a növény betakarítására nincs kellő gépesítés (pl. bors betakarítás). Elmondhatjuk, hogy a kézi betakarítás fokozott munkaerőt igénylő folyamat, ezért a fejlett és fejlődő országokban is csak ritkán gazdaságos. Mivel a különböző szedők eltérően takarítanak be, ezért nyilvánvaló, hogy sok szedőt alkalmazva heterogén minőséget kapunk. Magyarországon a kézi betakarítás az utóbbi időszakban a vadon termő növényekre korlátozódott, főként a munkaerő emelkedő költségei miatt. 

Félig gépesített betakarítás 

Ebben az esetben a legtöbbször nem magát a betakarítást gépesítjük, sokkal inkább a kézi betakarítást igyekszünk komfortosabbá tenni. A félig gépesített betakarításra számos koncepció és tanulmány készült már, azonban csupán kevés terjedt el a gyakorlatban. A vadon termő kamillát kézzel, vagy kamilla fésűvel takarítják be, elterjedt, hogy a kamillafésűre hosszabb nyelet szerelnek, így téve ergonomikusabbá a munkát. A kamilla virágok félig gépesített szedésére alkalmas lehet egy Argentínában alkalmazott kiskocsi, amelynek első része egy kamillafésűre emlékeztet, viszont kerekeken gurul, így a szedőnek elegendő kellően nagy sebességgel mozgatni az eszközt keresztül az állományon. A módszer előnye, hogy egyenletes magasságban lehet betakarítani (ez egyben a hátránya is, mivel a domborzat erős változatossága esetén nehézkes a haladás).

Kamilla virág betakarítására alkalmazott kamillafésű (Fotó: Bernáth)

Kamilla betakarító kézikocsi vázlata (Öztekin és Martinov, 2007 nyomán)

Hasonlóan alkalmazható lenne más virágdrogot adó fajok esetén is. De ügyelni kell arra, hogy a betakarítás nem szelektív, vagyis a bimbókat és elvirágzott virágzatokat egyaránt betakarítja.
Ha a sáfrány bibéjének betakarítására gondolunk, könnyen megérthető, hogy a hosszú hajolgatás, a kényelmetlen munkapóz nagyon megviseli a szervezetet. Ebben az esetben is lenne lehetőség egy ergonomikusabb testhelyzetet felvéve, segíteni a munkát. A talaj felszínéhez közel guruló kocsi, amiben a szedő ülve végezheti a munkát nem kivitelezhetetlen feladat. Hasonló megoldásokat alkalmaztak már a spárga betakarítására, ahol a vágást a gyűjtő végzi, azonban a kocsiban ülve nem kell külön a betakarított spárgát mozgatni. De említést érdemel a szamóca betakarítására alkalmazott rendszer is, ahol a szedők fekvő testhelyzetben végzik a gyümölcsök szedését.

Spárga betakarítására kidolgozott szedőkocsi (Forrás: http://www.british-asparagus.co.uk/blog/)

Szamóca betakarítására alkalmazott szedőkocsi (Forrás: http://www.haygrove.co.uk)

A vadon termő növények betakarítása során az egyik megoldandó probléma, hogy a betakarított nyersanyagot, hogyan lehet a lehető legkisebb energia befektetéssel a gyűjtőpontra szállítani. Ennek egy lehetséges példája, ahol a levágott növényi rész egy szívó ventilátor segítségével a betakarítást végző személy hátán elhelyezett gyűjtőtartályba kerül. Egy másik koncepció a kávé betakarításához köthető, ahol a kávészemeket egy mechanikus verőgéppel verik le, a cserjék alatt kiterített fóliára. A gép belső égésű motorral hajtott, s a szedő hátára van erősítve. Ezzel jóval nagyobb teljesítményt lehet elérni, mint a kézi szedéssel, vagy veréssel.

Gépesített betakarítás 

Ahogy korábban is tárgyaltuk, a gépi betakarítás főként a termesztett növényfajok esetében terjedt el. Ahhoz, hogy egy növényállományban felmerüljön a gépi betakarítás lehetősége, a következő feltételeknek kell megfelelnie: a növényeknek egyszerre kell a megfelelő érettségi stádiumban lenniük (pl. az elhúzódó érésű kétéves konyhakömény betakarítása nem lehetséges egy menetben, a nagy pergési veszteség miatt), a betakarítandó növényi részeknek lehetőleg homogénnek kell lenniük, beleértve a méretet, formát, magasságot. A gépi betakarítást csak akkor alkalmazzák, ha viszonylag nagy összefüggő területről kell betakarítani, ugyanis az elaprózott parcellák betakarítása nem hatékony, a hosszú „üresjáratok” miatt a gazdaságosság erősen megkérdőjelezett.

Gyökerek és hagymák betakarítása

A gyökerek és hagymák betakarításának két alapvető célja van: a hasznos részek kiemelése, valamint a hasznos növényi rész elválasztása a talajrészecskéktől. Amennyiben a föld feletti részek még épségben vannak, akkor a kiemelést leggyakrabban megelőzi a zöld részek eltávolítása. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyökerek és hagymák között jelentős alak és méretbeli különbségek lehetnek. A zeller gyökérgumója csaknem gömb alakú, sűrű, de nem erős oldalgyökerekkel, a talaj felső 10 cm-én található. A sárgaréparépa gyökere akár 30 cm mélyen is a talajba hatolhat, erős, hengeres főgyökérzettel rendelkezik. A torma gyökere és gyöktörzse szintén mélyen hatol a talajba, azonban a gyökér esetenként csaknem vízszintesen növekszik, elágazik. A macskagyökér erős és elágazó gyökérrendszert fejleszt, ami jellemzően ~20 cm- es mélységig hatol a talajba. A gyermekláncfű orsós karógyökere és gyöktörzse 15-20 cm mélységben található. Jól látható, hogy az eltérő gyökértípusokhoz nem lehet egyetlen eszközt találni, amely mindegyik betakarítását maradéktalanul megoldaná.

A földben lévő növényi részek eltávolításának alapvető lépései:

1. a föld feletti részek eltávolítása
2. ásás, nyitás a betakarítandó rész mélységében, vagy alatta
3. kiemelés
4. a talaj részeinek eltávolítása

A gyógynövények gyökereinek betakarítására legtöbb esetben valamelyik zöldség, vagy szántóföldi kultúrában alkalmazott eszközt használják. Ezek rendszerint a burgonyakombájn, hagymabetakarító gép, vagy egy egyszerű, réselt kormánylemezes eke.

A gyökerek betakarításának módja szerint megkülönböztetünk, ásó, vagy kifordító munkát végző gépeket, valamint nyűvő rendszerűeket. A két eltérő módszer elve a lenti ábrákon láthatók. Nyűvő rendszer esetében egy alávágó meglazítja a talajt, majd egy párhuzamosan futó ékszíjpár kiemeli a növényt. Ebben az esetben a lombtalanítás a kiemelés után történik, fogas hengerrel, vagy késsel. A Magyarországon alkalmazott betakarítógépek (főként sárgarépa betakarítására) az EM-11, E-825, és ASA-LIFT.

Ásó rendszer esetében egy vágólap a gyökeret és a talajt együttesen egy rázórostára juttatja, amin a felhordás során szétválik a termény a talajtól.

Nyűvő rendszerű gyökérbetakarító gép elvi ábrája (Készítette: Radácsi)

Ásó rendszerű gyökérbetakarító gép elvi ábrája (Készítette: Radácsi)

Levél és herba betakarítása

A levelek és a virágzó földfeletti részek betakarításának célja viszonylag egyszerű. Egy vízszintes vágással el kell választani a szükséges föld feletti részeket, a talajban maradó gyökérzettől. A kérdés persze minden növényfaj esetében az, hogy milyen magasságban, milyen intenzitással történjen a vágás. Különbséget kell tennünk a betakarítandó részek felhasználásának módja szerint: amennyiben szárítani akarjuk, akkor kíméletesen kell bánni, a betakarítás folyamán, azonban ha illóolaj lepárlásra szánjuk, viszonylag kevesebb gondot kell rá fordítanunk.

Gyógynövény kultúrák esetében a legtöbbször valamilyen más szántóföldi növényre kifejlesztett gépet alkalmaznak. Azonban a gyógynövények sokszor elég speciális igényeket támasztanak. Egyes esetekben az elfekvő ágakat is le kell vágni (pl. az orvosi zsálya esetében), azonban egy egyszerű alternáló kasza erre nem képes. Ahogy korábban említettük, a levágott növényanyagot kíméletesen kell kezelni, illetve az évelő növények esetében (pl. menta, zsálya, édeskömény, stb.) törekedni kell arra, hogy minél kisebb taposási kárt okozzunk. A szántóföldi növényekre kidolgozott gépek egy része nem felel meg a gyógynövények esetén elvárt szempontoknak. Ennek oka, hogy nem kellően kíméletesek, a gyorsan forgó motolla kárt tesz a levágott részekben, az alacsony növésű növényeket (pl. kakukkfű) nem lehet betakarítani velük, illetve a gyenge gyökerű növények esetében előfordulhat, hogy nem vágnak, hanem tövestül tépik ki a növényt.

Mivel a gyógynövények kis kultúrának számítanak, speciálisan azok számára kevés gépet fejlesztettek. Ilyen eszköz volt a 70-es években fejlesztett Fendt Agrobil S, amely motolla nélküli zöldtakarmány betakarítására használható. Ebből kifolyólag alkalmas a menta, vagy citromfű állományok betakarítására. A rendszer gyengesége, hogy a felhordó rész nagyon meredek, ezért gyakori a növényanyag megakadása, valamint a teli gép kiürítése hosszú ideig tart. Szintén zöldtakarmány, vagy lágyszárú növények betakarítására használható a De Pietri önjáró kombájn. A rendszer kiemelkedően jó minőségű vágókésekkel rendelkezik, a gép tartálya felemelhető és kiborítható, így a betakarított termény ürítése rendkívül gyors. Sajnos a magas ára miatt a hazai termesztésben nem tudott elterjedni. A fent említett gépek önjáróak. A mezőgazdaságban azonban számos nem önjáró, hanem vontatott eszközt is alkalmaztak, amihez külön erőgép szükséges. A legtöbb esetben hárompont felfüggesztéssel kapcsolhatóak az erőgéphez. Ilyen vontatott eszköz az EUROPRIMA cég által gyártott NB 2004 Evolution. Nem egyszerű eldönteni, hogy önjáró, vagy vontatott gépet válasszon a termesztő.

Az önjáró gépek általában drágábbak, nehezebb a szervizelésük, viszont specifikusak, jobban beállíthatóak, nem igényelnek külön erőgépet, illetve a levágott árut saját erejükből képesek a célállomásra juttatni. A két rendszert számos szempontból összehasonlították. Megállapították, hogy a teljesítmény és a sebesség nagyban függ a növényállomány sűrűségétől. A költséghatékonyság pedig a betakarítani kívánt terület nagyságától.

Az önjáró és vontatott betakarító gépek sebességének és teljesítményének összehasonlítása (NL 2003 alapján)

Külön kategóriát képez egyes növények betakarítása, amelyek nem szárításra, hanem egyből illóolaj lepárlásra kerülnek. Jó példa erre az édeskömény betakarítása Franciaországban, ahol a viaszérett állapotban lévő növényt 30-40 cm-es tarlóval takarítják be, s a betakarítás során a növény aprítása is megtörténik. Erre a célra az egymással szemben forgó (összesen 4 kerék) járvaszecskázót alkalmazzák (8.10. ábra).

Virágdrogot adó fajok betakarítása

A gyógynövény kultúrákat leszámítva, csak eltéve találkozunk azzal, hogy egy termesztés célja a virág betakarítása (karfiol, articsóka). Gyógynövények esetében azonban számos esetben csupán a virágért termesztünk. Számos virágdrogot adó faj más és más családba tartozik, más virágzattal rendelkezik. Egyesek betakarítására létezik gépesítés (kamilla) míg mások esetében (ökörfarkkóró) a mai napig a kézi szedést részesítjük előnyben. Azt azonban minden virágdrog esetében meg kell jegyezzük, hogy sérülékenységük miatt fokozottabb figyelmet igényelnek a feldolgozás során, mint az egyéb drogtípusok. A virágok betakarításának elsődleges célja, hogy a virágzatot elválasszuk a virágzati szártól. Másodlagosan pedig, hogy a virágzat az előiratokban meghatározott állapotba kerüljön (kamilla szárhosszának mérete meghatározott). A virágok esetében lineáris, vízszintes vágást alkalmazó alternáló kaszákat is használunk, de elterjedtek a különböző fésűs betakarító gépek. Esetenként, főként prototípusokat készítettek nyűvő rendszerű betakarítókból is. Ebben az esetben egy forgó gumiszalag hozzányomja a virágot egy másik felülethez, majd továbbhalad. Ezzel gyakorlatilag leszakítja a virágot. A nyomás hatására azonban sérülhet a nyersanyag, ezért a gyakorlatban nem terjedtek el.

Nyűvő rendszerű virág betakarítás elvi ábrája

A kamilla és a levendula virágának gépesített betakarítása

A továbbiakban két jellemzően eltérő, virágdrogot szolgáltató faj, a levendula és az orvosi székfű betakarításának gépi lehetőségeit szemléltetjük. A két faj eltérő virágzattal, eltérő habitussal rendelkezik.

A kamilla virágát jellemzően fésűs rendszerű gépekkel takarítják be. Ennek lényege, hogy a fésűre emlékeztető hegyes ujjak közzé becsúszik a virág szára, azonban a virágzat megakad a szűk ujjak között. Amikor a fésű tovább mozdul a fokozódó feszültség hatására a szár elszakad. A kézi kamillafésű esetén ugyanezt az elvet alkalmazzuk. A kamilla virágok betakarítása számos apró finomításon esett át az elmúlt időszakban. A betakarítógépek működési elve szerint megkülönböztetünk fésűs és forgó/nyűvő elvű gépeket. A fésűs gépeken belül lineáris és forgó mozgású fésűkről beszélhetünk, míg a nyűvő rendszer esetében kefés és forgó dobos rendszerről.

A kamillabetakarító gépek működésének típusai (Forrás: Brabandt és Ehlert, 2011) (A – lineárisan mozgó fésű; B – központi ürítésű forgó fésű; C – külső ürítésű forgó fésű; D – rotoros szedő tűs hengerrel; - E – szembeforgó kefepárral ellátott rendszer)

A levendula virágának betakarítása esetén kizárólag vízszintes mozgást végző, alternáló kaszákat és azok eltérő típusait használják. Ennek legfőbb oka, hogy a virágzati szár hosszú, jól elkülöníthető a növény többi részétől. A levendula esetében a betakarítás sarkalatos pontja, hogy a félgömböt formázó bokor minden részéről levágjuk a virágot. Ennek érdekében a betakarító gépek kései elé két emelőt helyeznek el, ami az oldalt fekvő ágakat felemeli. Így egyetlen vízszintes irányú vágással a növényen található összes virág betakarítható. Kisüzemi méretekben a levendula betakarítása hagyományosan kézzel történik. A munkát nagymértékben meggyorsíthatja, ha a levágandó növények mellé a sorközökbe egy fóliát fektetünk le, majd erre vágjuk rá a virágokat. Szintén fokozhatja a teljesítményt, ha a kézi metszőolló helyett egy belső égésű sövényvágót alkalmazunk. Nagyobb üzemméret esetében a kézi betakarítás nem kivitelezhető. Ilyenkor a nagy teljesítményű, kifejezetten levendula betakarítására fejlesztett gépekre van szükség (MKL2, 3).

Levendula virágok betakarítása emelővel és nélküle (Készítette: Radácsi)

A termés- és gyümölcs drogok betakarítása

A gyümölcsök betakarítása az esetek döntő többségében kézzel történik. Ennek nagy hátránya az eltérő gyűjtőkből adódóan a heterogén minőség, illetve az alacsony hatékonyság (egy gyűjtő általában 5 kg gyümölcsöt takarít be óránként). A gyógynövényként alkalmazott gyümölcsök nagy része a mai napig vadon termő állományokból származik. Ezt a hegemóniát megtörendő, néhány fajból létesítettek ültetvényeket (homoktövis, csipkerózsa), azonban az ültetvények gépi betakarítása a mai napig nem megoldott, vagy nem terjedt el. Csipkerózsa betakarítására dolgozták ki a SAMSON és Joana 3 típusú verőléces betakarító gépet, ahol a gyümölcsöket a nagy sebességű verőlécek verik le az ágakról. A módszer elméletben szinte minden növény esetében használható, azonban az eltérő fajok gyümölcsei eltérő mértékben kötődnek az ágakhoz. Egyes esetekben olyan jelentős mértékű energiát kellene közölni a növényekkel, amely már maradandó károsodást okozna. Gyümölcsök gépi betakarítása során alapvetően két módszert lehet számításba venni: a korábban említett verőléces betakarítást, valamint a rázógépeket. Mindkét esetben ugyanaz a célunk: olyan mértékű energiát fejtsünk ki a betakarítandó növényi részre, ami hatására a gyorsulás nagysága meghaladja a kocsány kötőerejét. A gépi betakarítás előtt az ültetvény kialakítására kell kellő hangsúlyt fordítani. A sor és tőtávok megtartása és művelő eszközökhöz történő igazítása létfontosságú. A fajtaválasztás esetén törekedni kell arra, hogy a gyümölcs lehetőleg könnyen elváljon a kocsánytól, illetve mint minden gépi betakarítás esetén az egyidejű érés alapvető feltétel.

A homoktövis esetében Európa északi területeken egyszerűbb a betakarítás, mivel a gyümölcs megfagy és fagyottan rázás hatására könnyen lehullik, ehhez képest Magyarországon az első fagyok idejére a gyümölcs már leérett. Hazánkban elterjedt, hogy a homoktövis ágait levágják, majd fagyasztás után rázzák le a gyümölcsöket. Ebben az esetben azonban a növény sérül és az ágak levágásának és elszállításának plusz járulékos költsége van.

Bogyós termésű fajok betakarítására fejlesztett, verőléces betakarító gép (Forrás: http://aroniaharvest.com/berry_harvesting.html?module=product_info_page&id=4&cat_id=5 )

Rázógépes betakarítást alkalmaznak az olajfa (Olea europea L.) betakarítása során. Hasonló típusú rázógépek alkalmazhatóak, mint az őszibarack gépi betakarítására. A rázókar segítségével 25-30 Hz frekvenciával, de kis amplitúdóval (kitéréssel) ~1,5 cm rázzuk meg a fa törzsét. Ennek hatására a gyümölcsök a fa törzse köré kiterített szőnyegre hullnak. A haladási sebesség csupán 2-300 m/óra, azonban így is akár ¼ ha-t lehet betakarítani óránként.

Az olajfa termésének betakarítása rázógéppel (Forrás: http://www.fitstyler.com.au/blog/2011/06/27/traditional-olive-picking-more-energy-expenditure-than-modern-tree-shaking-techniques/ )

A termések és magok (köményfélék, mustár, mák) betakarítása alapvetően a szántóföldi fajokra készített betakarító gépekkel, kombájnokkal történik. A mák, mint fontos ipari gyógynövényünk betakarítása a kezdeti időszakban kézzel történt. A Tiszavasvári Alkaloida gyár megindította a mákbetakarító adapterek fejlesztését. Azonban a létrejött gépek munkasebessége és a betakarított mákszalma minősége sem volt kielégítő, ezért az ipar fokozatosan átállt az egyéb szántóföldi kultúrák esetében is alkalmazott precíziós kombájnokra. A mák esetében különös figyelmet kell fordítani a kombájn megfelelő beállítására. A betakarítás csak akkor kezdhető meg, ha a máktokok már teljesen érettek. A vágóasztalt úgy kell beállítani, hogy a máktokok 10-15 cm-es szárrésszel kerüljenek levágásra. A munkagép sebességét és a dobfordulatot mindig az adott ültetvény növénysűrűségéhez és domborzati viszonyaihoz kell igazítanunk. Fontos, hogy a kombájn rostarendszerét a máknak megfelelően kell módosítani. A levágott tokok és a magok együtt raktározódnak a gép tartályába, míg a túlzottan hosszú szárrészek eltávolításra kerülnek.

A szántóföldi kultúrák esetében alkalmazott gépek esetében átalakítások lennének szükségesek, azonban a legtöbb esetben ezek a módosítások nem történnek meg. Számos tényező befolyásolhatja a betakarítás sikerességét 

• Termés kötőereje
• Termés és pelyva mérete, alakja
• Érés egyidejűsége
• A termény nedvességtartalma
• Szármagasság és a szár nedvességtartalma
• Termések elhelyezkedése a növényen
• A betakarítás időpontja

A jelzett szempontok be nem tartása esetenként jelentős veszteséget okozhat. Édeskömény esetében akár 60%-os (!) veszteséget is okozhat a szár és a termés nedvességtartalma. Máriatövisnél akár 34%-is kárba veszhet a tisztítórendszerek eltömődése miatt. Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy a többi szerv betakarításához képest a termések betakarítása megoldottnak tekinthető a gyógynövény ágazatban.

A maghéj nélküli tök betakarítása

A maghéj nélküli tök betakarítása a betakarított szerv szempontjából a termések és gyümölcsök csoportjához tartozik. Azonban mérete, habitusa és termesztéstechnológiája miatt külön érdemes tárgyalni. A tök esetében a számunkra elsődleges cél a magok elválasztása a termésfaltól. Ha a mag arányát tekintjük, egy-egy tökön belül, akkor azzal szembesülünk, hogy csupán néhány százalékot tesz ki. Éppen ezért a számunka másodlagos (vagy felesleges) terméshús beszállítása a mag feldolgozási helyére jelentős többletköltséggel jár. Ezért célszerű a magot a termesztés helyszínén elválasztanunk. A tök betakarítása ősszel történik, amikor a terméskocsány és a levelek már leszáradtak. Ilyenkor egy toló lemezzel rendre sorolják a tököket, majd a tök betakarítására készített tüskés hengerrel ellátott betakarító géppel (8.20. ábra) felszedik azt. A gép belsejében a tököket feldarabolják, majd egy elválasztó rosta, vagy triőr segítségével a mag elválasztása megtörténik. A terméshús vagy visszakerül a talajra, ahol talajjavítás és tápanyag utánpótlás céljából bedolgozzák, vagy elszállítják, és állati takarmányozásra használják fel.

Ellenőrző kérdések:

1. Mennyi, az egy átlagos szedő által óránként betakarítható vadon termő gyümölcs mennyisége?

a. 1 kg
b. 5 kg
c. 10,3 kg

2. Mit nevezünk félig gépesített betakarításnak?

a. napenergiával hajtjuk a betakarító gépeket
b. a gépek a szedést teszik ergonomikusabbá, könnyebbé
c. gépekkel szállítjuk el a betakarított növényanyagot 

3. Hogyan takaríthatjuk be a csipkebogyó terméseit?

a.verőléces betakarítógéppel
b. szántóföldi kombájnnal
c. létrával ellátott szedőkocsival 

4. Mikor lehet megkezdeni a mák gépi betakarítását?

a. viaszérett állapotban
b. amikor fehéren folyik a tejnedv
c. amikor a tok tejnedv tartalma a legmagasabb
d. amikor a tokok már szárazak

5. Melyik faj esetében nem takarítunk be virágokat?

a. borsmenta
b. levendula
c. körömvirág
d. kamilla

6. Ásó rendszerű gyökérbetakarítás során hogyan történik a gyökerek és a talaj részeinek elválasztása?

a. erős vízsugárral a gép tartályában
b. rázórosta segítségével
c. halomban szárítva és szeleltetve

Megoldások

Irodalomjegyzék

Anonymus (2003): Forage harvester or self-loading wagon?. Neue Landwirtschaft, 11., p.54-57.

Demes Gy. (2011): Ismerjük meg a betakarító gépeket…(24.)- Betakarítás röntgensugárral. Agrofórum, p. 85-88.

Jankovác F. (2004): Gyökérzöldség Termelési és Betakarítási Technológiák Gépei. Szaktanácsadási Füzetek, FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet

Öztekin, S. és Martinov, M. (2007): Medicinal and Aromatic Crops – Harvesting, Drying, and Processing.Haworth Food & Agricultural Products Press, New York

Zimmer, S. és Müller, J. (2004): Erntetechnologie von Arznei- und Gewürzpflanzen. Gülzower Fachgespräche: Band 22