A sejtszintű kiválasztás típusai

Sokan a kiválasztó idioblasztok közé sorolják a kristálytartó sejteket is, amelyek felépítésükben gyakran nem is különböznek a környező parenchima-sejtektől, csak a bennük található zárvány utal funkciójukra. (Ez alól kivétel a jellegzetes alakú, elsődleges sejtfalán kallózból álló kristályosodási gócot hordozó litociszt, ami a Ficus [füge] nemzetség leveleinek CaCO₃-fürtkristályokat (cisztolit) tartalmazó idioblasztja.) A kiválasztósejtek lehetnek olajat előállító olajsejtek is, például a Persea americana [avokádó] vagy a Laurus nobilis [babér] esetében. Számos növénycsalád (pl. Cactaceae [kaktuszfélék], Lauraceae [babérfélék], Magnoliaceae [liliomfafélék], Malvaceae [mályvafélék]) általános jellemzője, hogy hajtásukban nyálkatartó sejtek fordulnak elő. E sejtek nagy mennyiségű Golgi-készülék segítségével állítják elő a vízmegkötő tulajdonságú poliszacharidokat, amelyek később a sejthártya és az elsődleges sejtfal között halmozódnak fel. A csersav (tannin) a parenchimasejtek gyakori másodlagos anyagcsereterméke, ami az ún. tanninsejtekben (tannintartó sejtek) nagy mennyiségben halmozódik fel (pl. Sempervivum [kövirózsa], Sambucus [bodza] nemzetségek). Az oxidálódó csersav miatt e sejtek barnás-feketés színűek, mikroszkópban is könnyen felismerhetők.