A rárakódás mintázata alapján az alábbi típusokat különböztetjük meg:
- lemezes kollenchima: valamennyi sejtnek a szerv felszínével párhuzamos falai vastagszanak meg (pl. a Capsicum annuum [paprika] termésfalának hipodermális rétegeiben);
- sarkos kollenchima: a sejtek találkozási pontján („szögleteiben”) vastagszik meg a sejtfal (pl. az ajakosok szárának bordáiban);
- gyűrűs kollenchima: a sejtek fala körkörösen vastagszik meg (pl. Lamiaceae [ajakosok], Apiaceae [ernyősvirágzatúak] fajainak szárában, Araliaceae [aráliafélék], Magnoliaceae [liliomfafélék] fajainak levélnyelében);
- hézagos kollenchima: a sarkos kollenchimához hasonló a sejtfalvastagodás módja, ám az érintkezési pontokban sejtközötti járatok vannak (pl. Rheum rhaponticum [rebarbara] levélnyelében, Salvia [zsálya] vagy a Lactuca [saláta] nemzetség szárának kortexében)
(A hézagos és a gyűrűs kollenchima valójában nem egyértelműen szétválasztható kategóriák, az intercelluláris méretétől függően folyamatos átmenet figyelhető meg a két típus között.)