A sejtközötti terek változatossága

Az intercellulárisok eredetüket tekintve háromfélék lehetnek:

• A szakadásos (rexigén) járatok akkor jönnek létre, ha a legkorábban megjelenő, vékony falú állandósult szövetek kialakulását követően az adott szerv növekedése tovább folytatódik. Ekkor a szerv megnyúlásával egyes sejtek szétszakadoznak, eltűnnek, mint ahogyan azt egyes egyszikű fajok szállítónyalábjaiban megfigyelhetjük (ekkor a protoxilem elemek helyén nyílik szakadással üreg). Így keletkezik pl. a kalászos gabonák szalmaszárában a parenchima alkotta bélszövet szétszakadozásával a hosszanti bélüreg is.
• A hasadásos (skizogén) sejtközötti járatok a szövetek kialakulásától kezdve jelen vannak, azaz a sejtek a fejlődésük során távolodnak el egymástól (miközben az őket összekapcsoló középlemez elbomlik). Ilyen eredetűek például a nagysejtes bélszöveti parenchimák és a kéregparenchimák intercelluláris járatai vagy a gázcserenyílások légrései is.
• Az oldódásos (lizigén) intercelluláris kialakulása során először egy sejt apoptózissal elpusztul, majd annak – többnyire apoláris természetű – anyagai kitöltik a helyét. Később ebbe a váladékkal telt üregbe a környező sejtek is beleoldódnak. Így alakulnak ki például a citrusfélékre jellemző illóolajtartók.