Szállítás a floemben: a tömegáramlás-hipotézis

A háncsrészben zajló szállítás pontos mechanizmusa még napjainkban is kérdéses. Feltehetően nélkülözhetetlenek hozzá a rostacsövekhez kapcsolódó kísérősejtek (és a rostasejtek mellett elhelyezkedő albumin-sejtek) is. Feltehetően a rostalemezen átnyúló speciális fehérjefonalak, az ún. P-proteinek is a vegyületek rostaelemről rostaelemre történő átadásában vesznek részt.

A háncsban folyó transzport egy lehetséges, alapvetően fizikai-kémiai alapelveken nyugvó magyarázatát adja az Ernst Münch német növényélettanász kidolgozta tömegáramlás-hipotézis. Ennek értelmében a forrás-szervek háncselemekkel érintkező sejtjei folyamatosan a rostaelemekbe juttatják a szénhidrátokat, ami a floem-nedv koncentrációjának növekedését okozza. Az egyre töményebb plazmájú háncselemek ennek eredményeként ozmózissal folyamatosan vizet vesznek fel a környező szöveti elemekből (pl. a farészből), a víztöbblet miatt megnövekvő hidrosztatikai nyomás pedig áramlásba hozza a háncsnedvet. Az áramlás iránya a forrásszervek felől a szervesanyag-felhasználásban részt vevő (nyelő) szervek irányába mutat. Mivel a nyelő szövetek felveszik a háncsban szállított cukrokat, itt a háncselemek belső koncentrációja lecsökken, ami a víz kiáramlásához vezet. (A nyelő szervekben jelentkező víztöbblet a környező szöveteken – pl. a farészen – keresztül jut vissza a növény egyéb szerveibe.)