A levélleválás (abszcisszió)

A növények levelei időről időre lehullanak, cserélődnek. Ennek hátterében a lombhullató fajok esetében a kedvezőtlen időszak (tél, szárazság, rovartámadás) beköszöntével beálló nyugalmi állapot kialakulása, örökzöld fajok esetében a szövetek elöregedése áll ¹. A levélzet leválását megelőzően a levelek klorofilltartalma lebomlik, ezzel párhuzamosan láthatóvá válnak az egyéb színanyagok, a sárga xantofillok vagy a narancssárga karotinoidok. A lomb jellegzetese, dísznövények esetében akár a faj kertészeti jelentőségét adó megszíneződését okozhatják a lehullást megelőzően megjelenő vöröses színű antociánok is.

A megszíneződéssel párhuzamosan szöveti változások is zajlanak a levélben. A levélalap tájékán a levéltengelyre merőlegesen egy leválasztó szöveti réteg jön létre, amelynek sejtjei legömbölyödnek, faluk elnyálkásodik. Később ebben a néhány sejtsornyi rétegben lizigén sejtközötti járat nyílik, ami elérve a levélnyél felszíni rétegeit leválasztja a levelet (abszcisszió). Eközben a levélbe futó levélnyomnyalábok is elzáródnak.

A leválasztó réteg alatt, a levélalap felé eső oldalon másodlagos merisztéma, fellogén jön létre, ami peridermával zárja le a leválás helyét. A parásodott hegszövet nem más, mint a levélripacs (cikatrix), ami még évekkel később is kivehető a hajtástengelyen.

_______________________________

¹ A fél-örökzöld (télizöld) fajok lombja mindössze egy évig él, azonban a téli időszakon át is a növényen zöldell. Cseréje a következő vegetációs időszak elején, az új lombozat kialakulásával történik meg (pl. Ligustrum ovalifolium [széleslevelű fagyal]). Más növények levelei az időjárástól függően (enyhébb teleken) megmaradnak a tél folyamán is – ezek a fakultatív örökzöldek (pl. Ligustrum vulgare [közönséges fagyal], Buddleja davidii [nyáriorgona], Cotoneaster horizontalis [kerti madárbirs]). A lombhullató fajok egy része esetében az ősszel elszáradt levelek maradnak meg a koronában; ezek a lombtartó fajok (pl. Quercus [tölgy], Carpinus [gyertyán]).