A szárvastagodás speciális lehetősége: a fásodó szárú egyszikűek

A bemutatott négy vastagodási típus mellett egyes rendszertani csoportokban egyéb speciális másodlagos növekedési módok is előfordulnak. Az egyszikűek osztályában (Liliopsida) előforduló szártípusok nem vastagszanak másodlagosan. Még a valódi kétszikű fákhoz hasonló megjelenésű bambuszok (Poaceae – Bambusoideae) nádszára ill. a pálmák (Arecaceae) családjában előforduló pálmatörzs sem gyarapszik a keletkezését követően. Ez a magyarázata annak, hogy mindkét szártípus átmérője az alapjától a hajtás végéig (ill. a levélüstökig) azonos. A pálmák esetében a nagyméretű, ellaposodott hajtáscsúcs képes produkálni a megfelelő átmérőjű törzset, amit később a rövid szártagú hajtástengelyen megjelenő levelek alapjai illetve ripacsai (a cikatrixok) borítanak be (az elhalt levélszövetek rárakódása miatt látszólag vastagabb lehet a törzs alapi része).

Az Ruscaceae család Dracaena nemzetsége esetében az alapjánál vastagabb, elágazó törzs hordozza a levélkoronát. Ez a morfológia egyértelműen másodlagos vastagodásra utal, ami azonban egyik korábbi típusra sem hasonlít. A Dracaena-típusú vastagodás esetében az egyszikű szár elsődlegesen kollaterális zárt (azaz prokambium-maradvány nélküli) nyalábokat tartalmaz. Idővel a szár kortexének belsőbb sejtsorai visszanyerik osztódó képességüket, kambiumgyűrűvé alakulnak, gyarapítani kezdik a hajtástengelyt: alapszövetet és abba ágyazott további zárt szállítónyalábokat hoznak létre.