A szár szöveteinek kialakulása: a hajtáscsúcs merisztémái

Az iniciálisok csoportján belül egy igen alacsony mitotikus aktivitású sejtcsoport különíthető el („néma centrum” vagy centrális anyasejtek zónája), amelynek funkciójára vonatkozóan napjainkig még csak feltételezések vannak. (Sejtjeinek feltehetően a generatív hajtáscsúccsá alakulásban van szerepe)¹. A hajtás elsődleges merisztémái a később epidermisszé alakuló protoderma (dermatogén), az elsődleges szállítószöveteket létrehozó prokambium valamint az alapmerisztéma. Az utóbbi két részben jelenik meg a hajtáscsúcsban: a protoderma alatt elhelyezkedő kéregmerisztémaként, ami az elsődleges kortex alapszövetét hozza létre, valamint a központi helyzetű, bélszövetet kialakító bordamerisztéma formájában. A hajtás esetében – szemben a gyökérrel – már az elsődleges merisztémák zónájában megjelennek az oldalszervek kezdeményei (primordiumok). Mivel a primordiumok kialakulását közvetlenül a protoderma alatt levő sejtrétegek periklinális osztódásai vezetik be, ezért a hajtás oldalszerveit exogén eredetűeknek mondjuk. Kialakulását követően a primordium növekedése kétféleképpen alakulhat: vagy megőrzi radiális szimmetriáját és a merisztematikus aktivitás a primordium csúcsára korlátozódik, növekedése korlátlan marad és oldalhajtássá alakul, vagy pedig ellaposodik (dorziventrálissá válik) és speciális merisztémák működését követően (l. később) növekedése leáll, majd levéllé fejlődik. Az oldalszerv-kezdemények kialakulásának ritmusa genetikailag meghatározott és elsősorban a hajtáscsúcs merisztémája termelte hormonok befolyásolják. A levélprimordiumok elhelyezkedési rendje alakítja ki a növényre jellemző levélállást (fillotaxis). Szinte minden esetben elmondható, hogy az oldalhajtások kezdeményei egy-egy levélprimordium (a későbbi támasztólevél) tövében jönnek létre.

_________________________________

¹ A hajtácsúcs merisztémáit egyes szerzők a szövegben tárgyalttól eltérő módon csoportosítják. A hajtáscsúcs szerintük két részre osztható. Felszíni sejtsoraiban a sejtek antiklinális osztódásai jellemzőek, ez az 1-3 rétegű ún. tunika. A belsőbb merisztematikus régiójában az antiklinális osztódások mellett a periklinális illetve diagonális falakkal történő mitózis is megfigyelhető; ez a régió a korpusz.