A vízzáró réteg változatossága: az endodermisz-típusok

A felszívási zóna endodermisz-sejtjeinek radiális (vagyis a gyökér hossztengelyére merőlegesen álló) falain övszerű szuberinberakódás figyelhető meg. Ez az elsődleges vagy Caspary-csíkos endodermisz. A szuberinizálódott sejtfalszakaszokon akadályozott a víz apoplasztikus transzportja: a sejtfalüregekben haladó oldatnak be kell lépnie a sejt belsejébe (szimplasztba) ahhoz, hogy bejuthasson a központi hengerbe. Ennek köszönhetően az endodermiszben szükségszerűen szabályozottá válik a víz és a benne oldott tápanyagok szállítása.

A felszívási zóna felett az endodermisz-sejtek fala megvastagszik: a paraanyag már nem csak övszerűen rakódik a sejtfalakra, hanem a radiális sejtfalak teljes felülete, emellett a tangenciális (a gyökér hossztengelyével párhuzamosan álló) falak is egyöntetűen megvastagszanak. A keresztmetszeti képeken ekkor az endodermiszt O- vagy U-alakban vastagodott falú sejtek alkotják. Ez a másodlagos endodermisz. A másodlagos endodermisz sejtjeinek többsége a szimplasztikus és az apoplasztikus víztranszporttal szemben is gátat jelent (a hosszirányú falak vastagodása miatt), a sejtréteg összessége azonban mégis átereszti a vizet, mivel a vastagodott falú sejtek között Caspary-csíkos ún. áteresztő sejtek maradnak meg, szimplasztikus kapcsolatot biztosítva a kéreg és a sztéle között.

Egyes növények esetében a felszívási zónától tovább távolodva a parásodott sejtfalakba lignin is rakódik erőteljesebb izolációt jelentve a két szövettáj között; ez a harmadlagos endodermisz.