Szerzők: Győrfi Júlia, Geösel András
A gombák termesztése során vírusok, baktériumok és különböző mikroszkópikus gombák által okozott betegségek fordulhatnak elő. A kártevők (főként a különböző gombalegyek lárvái) közvetlenül is károsítják a termesztett gombát, míg az imágók részt vesznek a kórokozók és más állati kártevők elterjesztésében. A kórokozók és kártevők közül csak azok kerülnek bemutatásra, amelyek a hazai termesztésben jelentősek. A gombatermesztés fokozott higiéniát és rendszerszemléletet igénylő folyamat, amelynek két fő indoka van: egyfelől a gombát egyesek nyersen, vagy csak minimálisan feldolgozva fogyasztják, ezért a termesztése során fokozott higiéniára van szükség, hogy az élelmiszer-szennyezésből eredő kockázatot minimálisra csökkentsük. Másrészt a kultúra rövidsége és specialitása miatt (egy termesztési ciklus csiperkegombánál 4-5 hétre is lerövidülhet) a kémiai védekezés lehetősége a kártevők és kórokozók ellen meglehetősen szűk. A kémiai védekezés nehézségei és a patogénekben fokozatosan kialakuló rezisztencia miatt a gombavédelmi hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Így az élelmiszer-előállítás során megkövetelt szigorú előírások, és a kórokozók, kártevők elleni megelőző védekezés számos ponton összekapcsolódik.
A csiperkegomba vírusbetegségei (mikovírusai) nagymértékű hozamcsökkenést okozhatnak. A két legfontosabb vírus a La France Izometrikus vírus (LIV) és a Mushroom Virus X (MVX). A vírusbetegségek korábban előfordultak a magyar gombatermesztésben is, de mára a tünetek eltűntek. 2000-től Magyarországon immunoblot és RT-PCR módszerrel már sikerült kimutatni az MVX vírus jelenlétére utaló dupla szálú RNS molekulákat, de szélesebb körű felmérés rendszeres mintavételekkel még nem történt. A vírusok felismerését nehezíti, hogy kizárólag laboratóriumi körülmények között lehetséges pontosan azonosítani a kórokozót. A csiperketermesztésben jelenleg két fontosabb vírus ismert, amelyek közül napjainkban csak egy okoz jelentős károkat. A laskatermesztésben sőt, shiitakeban is károsíthatnak vírusok, de jelenlétüket Magyarországról még nem jelezték.
Tünetek
A vírusfertőzés hatására gyakran csak termésmennyiség csökkenés jelentkezik, különösebb tünetek nélkül. Ekkor a gombafejek nem mutatnak alakbeli eltérést a fajtára jellemzőhöz képest, a termés mennyisége viszont drasztikusan csökken. Könnyen észrevehető tünetek jelentkeznek akkor, amikor a gomba tűfejek képződése nem követi a normális lefutást. A tűfejek helyett „dobverők” nőnek a komposztból, megnyúlt tönkkel és kisméretű kalappal. Ez a szimptóma nagyon hasonlít a magas CO2 szint okozta termés deformációra. A vírussal fertőzött gombafejek spóralemezei általában érés előtt kinyílnak és korábban szórják a spórákat is. A keresztbevágott termőtesten sokszor mély, barnás elszíneződés és a tönk vizenyősödése is megfigyelhető.
Védekezés
Amióta a jelenleg köztermesztésben lévő hibrid fajtákat használjuk, a vírus tünetei ritkábban jelennek meg. Ha a tüneteket már csak a termőidőszakban vesszük észre, nincs mód a védekezésre, ezért a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni. A megelőzési program sarkalatos pontja a termesztőház felületeinek, gépeinek és a dolgozók ruhájának tisztán tartása. A fertőtlenítés ammónia, jód, klór vagy fenolos vegyületek alkalmazásával megoldható. A spórák terjedésének megakadályozásával elejét kell venni annak, hogy új területeket fertőzzön meg a vírus. Ezért nem szabad megvárni a spóraszórást, hanem a tüneteket mutató gombafejeket haladéktalanul el kell távolítani és megsemmisíteni. Célszerű minél kisebb pórusméretű HEPA légszűrő alkalmazása a termesztőházakban, hogy a légmozgással bejutó spórák számát minimálisra lehessen csökkenteni. Ahol a pincei termesztésben lehetőség van a falak illetve a padozat lánggal történő fertőtlenítésére, az is megfelelő biztonságot nyújthat a tünetek újbóli fellépése ellen. A letermett komposztot (ahol lehetőség van rá) ki kell főzni, hogy a keresztfertőzéseket elkerüljük. A komposztgyártás során ügyelni kell a csúcshőntartás idejére és hőmérsékletére, mert a komposztban található micélium és spóramaradványok a vírus kiindulási pontját képezhetik. A La France vírus napjainkban egyáltalán nem gyakori kórokozó, fellépésére gyakorlatilag nem kell számítani.
Tünetek
Az 1990-es évek közepén jelent meg a tünet először Angliában, majd szinte egész Európában a csiperketermesztők körében A termesztés során rendellenes tűfejek képződtek, és fellépésükre nem találtak magyarázatot Jellemző, hogy a komposztot nem szövi át tökéletesen a micélium, a tűfejképződés a vírusos micéliumnál rendellenes. A micélium növekedése rendkívül lelassul, hiszen azonos korú komposzton az egészséges csiperke már termőtesteket képez, míg a fertőzött területeken még a tűfejképződés sem indul meg. MVX fertőzés esetén számos tünettel szembesülhetnek a termesztők, melyek az alábbiak:
Védekezés
Kémiai kezelés a vírusok károsítása ellen a csiperketermesztésben nem lehetséges, ezért a megelőzésre kell ügyelni. Mivel fertőzött spórával a vírus átvihető, ezért a termesztés során a spórák terjedését a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell. Atkák, gombaszúnyogok a fertőzött micéliumot, spórát terjeszthetik, így újabb területeket fertőzhetnek meg. Ezért az ellenük való védekezés – más szempontok miatt is – szükséges. A tüneteket mutató gombafejeket azonnal meg kell semmisíteni. A vírusra jellemző tüneteket magyarországi termesztőházban is megtalálták, az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok alapján pedig bebizonyosodott, hogy az MVX okozta a szimptómákat. A szigorú és alapos fertőtlenítésnek, valamint a komposzt elégetésének köszönhetően a vírus terjedését egyelőre sikerült megállítani. Ezért javasolható, hogy a gyanús mintákat laborban vizsgáltassuk meg, mert így ki lehet zárni a technológiai hibákat, és a vírus jelenlétére fény derülhet. A vírus megjelenését ezáltal körül lehet határolni és a terjedését megakadályozni, amelyben a szaktanácsadásnak is kiemelt szerepet kell kapnia.
A vírusok elleni általános tennivalók termesztésben:
A komposztkészítés során
A csiperketermesztésben többféle baktériumos betegség ismert: baktériumos foltosság (Pseudomonas tolaasii), vörössárga foltosság ( Pseudomonas gingeri), csepegő lemez betegség (Pseudomonas agarici), amelyek közül a foltosság betegség legjelentősebb.
Magyarországon a baktériumos betegségek közül a leggyakoribb, elsősorban minőségromlást okoz. A termőtesteket minden fejlődési stádiumban megtámadhatja (tűfejtől a kifejlett termőtestig), a fehér és a barna kalapú fajtákon egyaránt előfordul.
Tünetek
A kalapfelületen 1-2 mm nagyságú, fénylő, sárga-világosbarnától egészen a sötétbarna-fekete színig terjedő, határozott körvonalú foltok jelennek meg, amelyek később egybe is olvadhatnak. A foltok elsősorban a kalapok érintkezésénél keletkeznek, majd elterjednek a kalap felületén, de a tönkön is megjelennek. A foltok a száraz mólé betegséggel ellentétben - soha nem hatolnak be mélyen a termőtest szövetébe és zsíros tapintásúak.
Baktériumos foltosság tünete csiperkegombán
A kórokozó biológiája és a betegség leírása
Megtalálható a takaróanyagban (természetes élőhelye a tőzeg), a mészkőporban és a cukorgyári mésziszapban is. A kórokozó a szedési hulladékokon, a gombatönk alján és az elhalt tűfejeken telepszik meg. Terjedhet szeméttel, csiperke-spórákkal, gombalegyekkel, atkákkal, a szedők kezével, szedőládákkal, szedőeszközökkel is. Ha a kórokozó egy-egy helyen nagyszámban felszaporodik, akkor az öntözővízzel még gyorsabban terjed. A fertőzési forrástól függetlenül, a baktériumos foltosság minden csiperketermesztő helyen okozhat tüneteket, ahol a termesztési körülmények (elsősorban a kelleténél magasabb relatív páratartalom) kedvezőek a számára.
Légsebesség és páratartalom értékek a pikkelyesedés és baktériumos foltosság fellépéséhez
A Ps. tolaasii egyedszáma a takarás időpontjától kezdődően egyre jobban emelkedik, minél gyorsabban szövődik át a takaróanyag a micéliummal, annál gyorsabban emelkedhet a baktériumok száma. A leglényegesebb a tűfej-képződés időszaka, amikor azok még kb. 2,5 mm átmérőjűek. Amennyiben 1 g takaróanyagban 106 baktérium található (CFU/g takaróföld), akkor a fertőzés már néhány órán belül láthatóvá válik, főleg akkor, ha a levegő hőmérséklete 20 °C, vagy annál magasabb. Ha vízcseppek vagy vízréteg van a termőtestek kalapján, akkor a gombaszövetből kémiailag aktív vegyületek diffundálnak ki (exozmózis), és ezek a folyadékcseppet oldattá teszik. Ez az oldat tápoldatként viselkedve elősegíti a baktériumok (sőt a kórokozó gombák) növekedését. A patogén által termelt toxin feloldja a gombasejteket, a csiperke micélium pedig védekezésül olyan enzimeket termel, amelyek barna elszíneződést okoznak, s egyúttal felületi bemélyedések is keletkeznek. Amennyiben egy-két baktériumfoltos termőtest kerül a leszedett gomba közé, akkor a betegség még a + 2 °C-os hűtőhelyiségben is képes átterjedni az egészséges termőtestekre, így azok is piacképtelenné válnak.
Fertőzési források és terjedésmód
Fertőzési forrás a baktériummal fertőzött takaróanyag, a termesztő helyiségbe a szabadból bekerült por, vagy a helyiségben maradt szeméten, eszközökön lerakódott porréteg. Amennyiben a takaróanyagból a kórokozó kimutatható, akkor sem mindig okoz megbetegedést. Napjainkig nem tisztázott egyértelműen, milyen környezeti tényezők váltják ki fellépését. Annyi bizonyos, hogy ha a termőidőszakban a kelleténél (20 °C felett) magasabb a léghőmérséklet és az magas relatív páratartalommal (85% fölött) párosul, akkor a betegség megjelenésére számítani kell. Ha öntözés után a termőtestek felülete 2-3 órán túl is nedves marad, akkor a betegség rövid időn belül az egész helyiségben elterjedhet.
Védekezés
Mivel a Ps. tolaasii általában jelen van minden termesztő helyen, ezért ezt a betegséget nem lehet kiküszöbölni, csak károsítását csökkenteni. Az elsődleges fertőzési forrás mindig a takaróanyag.
Több baktérium elleni készítmény ismert, de közöttük egy sincs, amelyet a gombatermesztésben engedélyeztek. A termesztett csiperkegomba fajták között sincs olyan, amelyik ellenálló lenne a Ps. tolaasii, vagy más Pseudomonas-fajokra.
A baktériumos betegséggel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy a tünetek megjelenése mindig a termesztés során elkövetett technológiai hibára utalnak.
A csiperketermesztés bármely szakaszában nemkívánatos penészek fejlődhetnek, amelyek befolyásolhatják a hozamot. Két fő csoportot különböztetünk meg: kompetítor (versengő) és parazita penészgombákat. A versengő penészgombák a csiperkegomba micéliumával versengenek a tápanyagokért, a vízért, és az élettérért a komposztban, a takaróanyagban. A kompetítor penészeket vad penészeknek vagy indikátor penészeknek is nevezik. Megjelenésük jelzi, hogy valamelyik termesztési tényező (rossz komposzt alapanyagok, nem jól végzett hőkezelés, takaróanyag minőségének hiányosságai, környezeti körülmények elégtelensége, stb.) nem megfelelő a csiperkegombának, míg az ő életfeltételeiknek előnyös. Ha ezek a penészek már átszövődéskor megjelennek a komposztban vagy később a takaróanyagban, akkor már nem lehet ellenük védekezni. Az utóbbi évtizedben világszerte jelentősen csökkent a versengő penészek által okozott probléma, amely elsősorban a komposztüzemek egyre jobb technikai felszereltségének köszönhető. Tökélesedett a hőkezelési folyamat, a higiénia terén pedig mind a komposztgyártóknál, mind pedig a termesztőknél jelentős fejlődés történt. A versengő penészek elenyésző megjelenésük miatt nem kerülnek ismertetetésre.
A parazita penészek bizonyos mértékig szintén versenyeznek a csiperkegombával a táplálékért, de a micéliumot oly mértékben károsíthatják, hogy a komposzt át sem szövődik. Jelenleg egyetlen komposztpenész (Trichoderma aggressivum) ismert, amely nagymértékben parazitálja a csiperke micéliumát a komposztban, sőt a termőtesteken is súlyos fertőzést okozhat.
Trichoderma -fajok a csiperketermesztésben
A komposztból, a takaróanyagból és a termőtestekről több Trichoderma-fajt lehet izolálni. Korábban a Trichoderma koningii aTrichoderma viride és a Trichoderma harzianum fajokat tekintették a csiperkegomba időszakonként megjelenő veszélyes kórokozóinak. A Trichoderma-fajok közös jellemzője, hogy nagyszámú spórát képeznek, amelyek a zöld szín legkülönbözőbb árnyalataiban jelennek meg.
Elsősorban a III. fázisú komposztnál okoz tetemes károkat. Jelenleg már a legtöbb országban, így Magyarországon is közel 90%-ban a III. fázisú komposztot használnak, ezért károsítása nagyon jelentős lehet.
A Trichoderma harzianum-nak több biotípusa ismert, Európában a Th2, míg Észak-Amerikában a Th4 biotípust tartották a csiperketermesztés veszedelmének. A T. harzianum Th2 törzsnek új nevet adtak, ez a T. aggressivum f. europaeum, míg a Th4 törzs új neveT. aggressivum f. aggressivum. A kórokozó a csiperkegomba micéliumát parazitálja, illetve toxinjai révén mérgezi. Míg a legtöbb Trichoderma-fajnak a 22-26 °C a kedvező, addig a T. aggressivum különböző biotípusai az ettől magasabb hőmérsékletet kedvelik. A penészgyep kezdetben fehér, de 2-4 nap múlva, a spórák képződése miatt, zöld színűvé válik. Ha a csírázással egy időben fertőződik a komposzt, akár 100%-os hozamveszteséget is okozhat.
A betegség kifejlődése
A Trichoderma komposztpenész már a komposztüzemben is jelen lehet. A fertőzés már a komposzt becsírázásakor is bekövetkezhet. Előfordulhat, hogy a tömegátszövetés alatt a hőkezelőben levő komposzt egy része befertőződik, kitároláskor pedig a még nem fertőződött részekkel is összekeveredik, vagy extrém esetben az egész komposzttömeg és kitároló csarnok légtere fertőzötté válik. Mivel a növekvő Trichoderma vegetatív micéliuma ugyanolyan fehér színű, mint a csiperkegombáé, s a hőkezelés alatt még többségében nem indul meg a spóraképződés, így majd csak a termesztés helyén derül ki, hogy a komposzt fertőzött, amikor a komposztban már a zöld színű foltok láthatók.
A Trichoderma-fajok ubikvisták, környezetükkel szemben nem támasztanak különösebb igényeket, így könnyen meg tudnak telepedni a gombakomposztban is. Gyakran előforduló jelenség, hogy a komposztban jelen lévő Trichodema-fajok először a szénhidrátban gazdag csíraszemeken telepednek meg, így sok esetben keltik azt a téves benyomást, hogy a csíra volt fertőzött. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a komposztüzemből mennyi idő alatt és milyen higiéniai körülmények között jut el a komposzt a termesztőhöz. A szállítás alatt nehéz a III. fázisú komposzt optimális hőmérsékletét biztosítani. Magasabb komposzthőmérséklet mellett (kb. 28 °C) gyorsabban növekszik a Trichoderma zöldpenész is. A nagy szénhidráttartalmú dúsítóanyagok csírázáskor történő bekeverése is hozzájárulhat a Trichoderma-fajok komposztban való elterjedéséhez.
Alacsony hőmérséklet (15 °C körül) és magas hőmérséklet (30 °C és e feletti) kevésbé előnyös a Trichoderma-fajok számára, ellenben a csiperkegomba még ezeket az extrém hőmérsékleti értékeket is képes tolerálni. A csírázás utáni első 24 óra alapvetően meghatározza a fertőzés fellépésének intenzitását.
Tünetek
A Trichoderma-fajok a komposztban történő megtelepedésük és növekedésük után gyorsan belenőnek a takaróanyagba is. A penész egybefüggő, többnyire kör alakú telepei először a komposztban, később a takaróanyag felületén jelennek meg, és néhány napon belül élénkzöld színűvé válnak. A Trichoderma–fajok spóráit különösen a piros paprikaatkák (Pygmephorus mesembrinae és P. priscus) kedvelik. Piros paprika atkák jelenlétekor biztos, hogy valamilyen Trichoderma-faj is jelen van, még akkor is, ha az nem látszik. A termőtestek tönkjén és kalapján is megjelenhetnek a Trichoderma okozta foltok, színük a halvány barnától kezdve egészen a szürke színig terjedhetnek és a foltoknak nincs határozott körvonalú szélük. A foltok kicsik, átmérőjük alig 5 mm és nagy számban találhatók.
A termesztő helyiségben gyakran nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a kalapfoltosodást egy Trichoderma-faj okozta-e, vagy a pókhálós penész. A kórokozó megjelenik a nem fertőtlenített faeszközök felületén, de egyik termesztőtől a másikig még az átnedvesedett kartondobozokkal is átterjedhet. A magas relatív páratartalom és a megkívántnál magasabb hőmérséklet elősegíti a penész növekedését. A kórokozó a szedést követően, a takaróanyag felületén visszamaradt gombacsonkokon is könnyen megtelepszik.
A Trichoderma aggressivum tünetei a takaróföld felületén
Védekezés
A Trichoderma komposztpenész elleni védekezés nehéz, főleg akkor, amikor már elterjedt egy farmon. Vele együtt jelennek meg a piros paprikaatkák is, amelyek a kórokozó spóráit viszik a termesztőhelyiségen belül egyik helyről a másikra, vagy egyik helyiségből a másikba.
A termesztésben a levegő mozgása az emberek tevékenysége, a különböző legyek, egyéb állati kártevők (vektorok) döntő mértékben hozzájárulnak a kórokozó terjedéséhez.
A termesztett csiperkegomba kórokozói közül a mikroszkópikus gombák okozta betegségek a legjelentősebbek. Három, elsősorban a termőtesteken jelentkező betegség létezik, amelyek ellen védekezni kell és tudunk is: száraz mólé (száraz rothadás), a nedves mólé (nedves rothadás), és a pókhálós penész betegségek. Minden csiperketermesztő országban megtalálhatók, csupán kártételük mértékében vannak eltérések.
Az elfogadott nomenklatúra szerint a kórokozót 2008-ban a Lecanicillium nemzetségbe sorolták, ám a gyakorlat továbbra is Verticillium néven használja (korábbi neve: Verticillium fungicola (PREUSS).
A Lecanicillium fungicola minden országban, ahol csiperkegombát termesztenek súlyos és rendszeresen előforduló betegséget okoz. A betegséget a Lecanicillium fungicola okozza, amelynek számtalan törzse ismert. Európában a Lecanicillium fungicola var. fungicola (korábbi nevén: Verticillium fungicola var. fungicola) a meghatározó.
Tünetek
A Lecanicillium fungicola var. fungicola a csiperkegombán a Mycogone perniciosa (nedves mólé) fajtól eltérően változatos tüneteket okoz. Termőidőszakban a tünetek bármikor megjelenhetnek, a fertőzés idejétől, a spórák számától, az évszaktól, a termesztő helyiség (pince vagy felszíni építmény) kiképzésétől, a takaróanyag összetételétől, a termesztett fajtától stb. függően.
Száraz mólé tünetek a kalapon (foltosság) és korábbi fertőzés esetén (puffancs)
A termőtestek fejlődésének korai szakaszában bekövetkező fertőzésnél differenciálatlan szövettömegek, „puffancsok” jelennek meg, átmérőjük akár 8-10 cm is lehet. A nedves mólé által okozott puffancsok még ezt a méretet is meghaladhatják. Egészséges és beteg termőtestek közvetlenül egymás mellett is megjelennek. A termőtest fejlődésének későbbi időpontjában való fertőzésnél egy részleges deformáció következik be, vagy a kalap lesz deformált, vagy a tönk, vagy egyszerre mindkettő. Ilyenkor a tönk aránytalanul megnyúlik, a kalap kicsi marad, kissé félrebillen. A fertőzött termőtestek felületét finom, szürkés-fehér színű micéliumgyep borítja. A penészgyep alatti szövetek elszíneződnek, a deformált termőtest száraz tapintású.
A betegség járványszerű fellépésekor a leggyakrabban előforduló tünet a kalapfoltosodás. A foltok általában 10-20 mm átmérőjűek, kezdetben kékes-szürke színűek, majd barna színűvé, később sötétbarnává válnak, a folt közepe besüpped, s egy sekély kráter látható. A Lecanicillium-os sötétbarna foltokat végül bársonyos, kékesszürke penészgyep borítja: ekkor a kórokozó már nagyszámú spórát képez, a gombakalap összezsugorodik, a foltok berepedeznek, szárazzá, bőrszerűvé válnak. A Lecanicillium okozta foltosság sokszor összetéveszthető a baktériumos foltokkal, ez utóbbiak azonban mindig fénylők. A fertőzött csiperkegombák egyesével, de csoportosan is megjelenhetnek. A fertőzés időpontjától számítva a beteg termőtestek általában 8-10 nap múlva jelennek meg, amelyek mindig szárazak, bőrszerűek és nincs kellemetlen, bűzös szaguk.
A kórokozó biológiája és a betegség leírása
A Lecanicillium -fajoknak vékonyfalú, ragadós konídiospórái vannak. A Mycogone perniciosa spóráitól eltérően a Lecanicillium konídiumai egymáshoz tapadnak, és az összetapadt konídiumokat is körbeveszi egy ragadós, nyálkás anyag, amely révén könnyen hozzátapadnak a porszemekhez, a legyekhez, atkákhoz, szeméthez és a szedők kesztyűihez is. A porszemekhez hozzátapadt spórák jelentik a legfontosabb elterjedési módot. A termőfelületről a porszemeken vagy a szeméten (tönkmaradvány stb.) megtelepedett spórák gyakran felszaporodnak a termesztő helyiség padozatának réseiben, repedéseiben. Egy erős vízsugárral való padozatmosáskor a vízcseppekkel ezekből a résekből gyakran felkerülnek a spórák a takaróanyag felületére. A spórák terjedésének másik módja termesztő helyiségen belül, de más helyiségekbe is, a kézzel és a ruházattal történő terjedés. Néhány atkafajról ismert, hogy a Lecanicillium spóráival és micéliumával táplálkoznak, életképes spórák az ürülékükben is kimutathatók. A Lecanicillium-mal fertőzött termőtesteken levő legyek (Sciaridae és a Phoridae családba tartozó legyek) testére szintén ráragadnak a spórák. A kórokozó a szennyezett szedőládákkal, látogatókkal vagy szállítójárművekkel is bekerülhet egy termesztőhöz. A Mycogone-hoz hasonlóan a Lecanicillium sem nő át a takaróanyag rétegen és a komposztban sem él meg. Mivel a kórokozó nem nő át a takaróanyagon, a betegség valószínűleg akkor jelenik meg, amikor a csiperkegomba micéliuma közvetlenül a Lecanicillium spórák mellett nő. A Lecanicillium-spórák elsősorban az öntözéssel és a szedéssel terjednek. Az I. terméshullámban megjelenő Lecanicillium gyakran azt eredményezi, hogy a III. hullámban már teljes mértékben elterjed.
A száraz mólé fertőzőképes képleteinek elterjedése írországi gombafarmokon (Piasecke et al.,2011)
A nedves mólé (nedves rothadás) betegség kórokozója a Mycogone perniciosa, jelentős terméscsökkenést okoz. Egy másik faj, a Mycogone rosea elsősorban a vadon termő csiperkefajokat károsítja.
Tünetek
A tünetekre elsősorban a puffancsképződés a jellemző. A csiperkegomba nem differenciálódik tönkre és kalapra, csak egy alaktalan, karfiol-szerű gombatömeg képződik. Ez az ún. „puffancs”, ahonnan a betegség a hétköznapi elnevezését kapta. Már az első hullámban, vagy előtte 1-2 nappal is található különböző méretű puffancs, egyesek átmérője a 100-140 mm-t is elérheti. A puffancs felületét először sűrű, bársonyos, fehér penészgyep borítja, majd néhány napon belül barnára színeződik. A puffancs kialakulásával együtt a penészgyep felületén kezdetben apró, borostyán-sárga, majd egyre sötétebb barnára színeződő, s egyre nagyobb folyadékcseppek jelennek meg, amelyek a nedves mólé betegség tipikus jellemzői. A folyadékcseppek különböző rothasztó baktériumok megtelepedésének a következményei és sokszor összefolynak. A puffancs lágy tapintású és kellemetlenül bűzös szagú.
Nedves mólé tünetei csiperkegombán
A fertőzés kezdetétől a puffancsok megjelenéséig 10-14 nap telik el. A kórokozó először a takaróanyag felületén kicsi, bolyhos, fehér színű penészgyepet képez, amelyek akkor jelennek meg, amikor a takaróanyag felszíne alatt növő csiperkegomba micéliuma már fertőzött. Ez a fehér színű micéliumgyep általában szabad szemmel is megkülönböztethető a csiperke, ugyancsak fehér micéliumától, ez a fehér szín idővel barnás színűvé válik. A spóratartó lemezek elsatnyulnak, a kórokozó selymes, fehér színű micéliumgyepe teljesen befedi és megjelennek a folyadékcseppek. Ritkán a kalaprészen szemölcs-szerű kinövések jönnek létre.
A kórokozó biológiája és a betegség leírása
A Mycogone perniciosa kétféle spórát képez, az egyik egysejtű, vékonyfalú és viszonylag rövid élettartamú konídium, a másik a kétsejtű aleuriospóra (klamidospóra), amelynek vastag fala van. Az aleuriospórák minimum 3 évig (sokszor 8 évig!) életképesek maradnak egy viszonylag száraz, szerves anyagban.
A konídiumok könnyűek, légárammal is terjedhetnek, de a kórokozó mindkét spóraformája elsősorban vízcseppekkel (öntözésekkel) terjed. A kórokozó a talajban él, elsődleges fertőzési forrása a legtöbb gombafarmon a fertőzött takaróanyag. Általában elmondható, hogy ha a beteg termőtestek már az I. terméshullámban megjelennek, akkor azok azt jelzik, hogy a takaróanyagnak vagy összetevőinek a fertőződése már a farmra való szállítás előtt történt, vagy pedig a tároláskor következett be, sőt azt sem lehet kizárni, hogy a keverék készítésénél történt meg. Amennyiben a „túlfertőtlenített” takaróföld takarás idején fertőződik, akkor is megjelenhetnek a tünetek az első hullámban. A csiperkekomposzt soha nem fertőződik meg! A kórokozó spórái (aleuriospróra) a helyiségben a különböző felületeken (polcok, nyílászárók, eszközök, stb.) életképesek maradnak, vagy valamilyen szeméttel kerülnek be. Amikor a kórokozó megtelepszik egy termesztő helyiségben, akkor a terjedés legjellemzőbb módja a vízcseppek szétfröccsenése vagy egy „túlöntözésnél” a felesleges víz szétfolyása a felületen. A padozaton levő spórák az öntözéssel könnyen visszakerülhetnek a termőfelületre, főként akkor, ha a padozatot a kelleténél erősebb vízsugárral mossák. A szedők szintén terjeszthetik a kórokozót, a kezeikkel, a szerszámokkal, a szedőládákkal, a ruházatukkal még annak ellenére is, hogy a Verticillium spóráival ellentétben a Mycogone spórái nem ragadósak.
Védekezés a száraz és a nedves mólé betegségek ellen
A pókhálós penész betegség egyre gyakrabban jelenik meg minden kontinensen. A gombaölő szerekkel történő preventív védekezés egyre hatástalanabb, mert a kórokozónál a benzimidazol fungicidekkel szemben már igen régen kifejlődött a rezisztencia és csökkent az érzékenysége a Sporgon 50 WP-vel szemben is. A kórokozó a termesztő helyiségen belül gyorsan terjed, és jelentős hozamcsökkenést okoz. Általában a termőidőszak közepe-vége felé jelenik meg, ha azonban a takaróanyag a kórokozóval már a felhordás (takarás) előtt fertőzött volt, akkor az I. hullámban (!) is megtalálható. A csiperkegombát valamennyi fejlődési állapotában megtámadja.
Tünetek
A betegség legjellemzőbb tünete, amikor a kórokozó pókháló-szerű micéliuma megjelenik a termőtestek vagy a takaróanyag felületén: innen ered a hétköznapi elnevezés. Micéliuma kezdetben rövid szálú, fehér, selymesen fénylő, „pókhálószerű”, majd 1-2 napon belül sűrű, fátyolszerű szövedéket képez, amely rózsaszínű. A pókhálószerű micélium a még termőtesteket nem tartalmazó takaróanyag felületén is nő, de csak akkor, ha a csiperke micéliuma már jelen van a takaróanyag rétegében. A fehér, sűrű, púderszerű micélium-foltok többnyire kör alakúak, amelyeken nagyszámú spóra képződik. A pókhálószerű szövedékkel borított termőtest sárgásbarnává válik, összezsugorodik. A kalapszél kifordul, a lemezrész megduzzad, a termőtest először merev, felülete nedves tapintású. A fertőzött gomba 10-12 órán belül a takaróanyagra ledől és kellemetlen szag kíséretében elrothad. A termőtestek kalapján szintén lehetnek a foltok, amelyek két típusba sorolhatók: leggyakrabban sötétbarna színűek és kevésbé határozott a körvonaluk. A termesztő helyen ezek a foltok gyakran összetéveszthetőek azokkal, amelyeket a Trichoderma aggressivum okoz. A foltokon 3-4 nap múlva megkezdődik a spórák csírázása. A kicsírázó spórákból még a szedés után (tároláskor) is keletkezhetnek foltok a termőtesteken. A foltok másik típusára jellemző, hogy többé-kevésbé kör alakúak és világosbarna színűek. A folt egy pontból kiindulva kör alakban a termőtesttel együtt növekszik, mígnem a kalaprész nagy részét és a lemezeket beszövi. A kórokozó 4-5 nap alatt a teljes termőfelületet beszövi, az útjába kerülő kisebb-nagyobb termőtestek a penészgyep alatt elrothadnak.
A pókhálós penész tünetei a termőtesten és a takaróföld felületén
A kórokozó biológiája és a betegség leírása
A kórokozó micéliuma 25 °C-on, 90-95%-os relatív páratartalom mellett és pH=5-6 kémhatású takaróföldben növekszik a legjobban. A kórokozó szaporítóképlete a konídium, amely kettő vagy többsejtű és viszonylag nagyméretű. A konídiumokat a legkisebb légmozgás is képes az egész termesztő helyiségben szétterjeszteni, ugyanakkor öntözéskor a finom vízcseppekben szuszpendált spórák is hatékonyan terjednek. A konídiumok elterjesztésében a szedők valamint a Sciarid-legyek is szerepet játszhatnak, annak ellenére, hogy a kórokozó spórái nem ragadósak (ellentétben a Lecanicillium- éval). A kórokozó a micéliumának apró darabkáival is képes tovaterjedni, akár a takaróanyag felületéről, akár a termőtestről (pl. légáram révén).
A kórokozó a talajban él, és a vadon termő gombák közül is sok fajt megtámad. Elsődleges fertőzési forrásai a gombatermesztő üzem környékén levő talaj, a fertőzött takaróanyag, a levegőben levő porszemeken lévő spórák és micélium darabkák, valamint a szedőszemélyzet.
A betegség többnyire a későbbi hullámok során jelenik meg. Egy-egy termesztő helyen először a micélium darabkákból fejlődik ki gyorsan a betegség, még akkor is, ha nagyszámú spóra van jelen. A spórák először kalapfoltosodást okoznak. Ellentétben a Lecanicillium-mal és a Mycogone-val ez a kórokozó a komposzt- és takaróanyag rétegben is képes növekedni. Nem kizárható, hogy fertőzési forrás a fertőzött komposzt. A betegség gyors terjedését az öntözés és a magas relatív páratartalom elősegíti. Ha öntözés után a takaróanyag felszínén vagy a termőtesteken levő víz nem párolog el rövid időn belül, akkor a betegség kifejlődése felgyorsul.
Védekezés
A beteg termőtesteket és a takaróanyagon levő foltokat sóval szórják be, de úgy, hogy előtte egy nedves papírtörölközővel beborítják a felületet (8. ábra). A mólé betegségek ellen használt Sporgon 50 WP csak megelőző jelleggel csökkenti a fertőzést.
Pókhálós penész és nedves mólé lehatárolása sóval és papírtörlővel
A csiperkegomba termesztésében a legtöbb gondot a kétszárnyú (Diptera) rovarok okozzák. A legjelentősebb fajok a következő családokból kerülnek ki: Sciaridae, Phoridae és Cecidomyidae. Kártételük két csoportra osztható: fő károsítók a lárvák, míg az imágók különböző kórokozókat és más állati kártevőket terjesztenek.
Minden országban, ahol csiperkegombát termesztenek, a legveszélyesebb kártevők. Ha egy helyiségbe bekerülnek és a védekezés nem megfelelő, akkor jelenlétük s egyben kártételük folyamatos.
A természetben vadon termő gombákon, komposztfélékben, trágyakazlakban és korhadó faanyagokban élnek, ott többnyire szaprofitaként viselkednek, majd innen jutnak be a komposzt üzemekbe és a termesztő helyiségekbe az imágók.
Lárva kártétele
A lárva a komposztban, a takaróanyagban, vagy egyszerre mindkettőben elrágja és megeszi a csiperkegomba micéliumát. A lárvák által megtámadott komposztrész nedves és rossz szagú, a csiperke micéliuma nem képes fejlődni. A nőstények a csírázatlan, vagy a még át nem szőtt komposztba rakják le tojásaikat. Ha a tojásrakás közvetlenül a csírázás után történt, akkor az I. terméshullámban már a lárvák is kifejlődnek. Különböző fejlődési stádiumban levő lárvák a termőtestek tönkjének alapjánál táplálkoznak, elrágják a micéliumkötegeket, így a termőtest barnul, nyálkássá válik és a növekedése megáll. A kifejlett, bábozódás előtti lárvák alagutakat rágnak a nagyobb termőtestek tönkjében, ritkábban kalapjában (mindig alulról felfelé), amelyek rágási hulladékkal és ürülékkel vannak tele, így a gomba piacképtelen, ami azonban csak szedéskor derül ki.
Sciaridae családba tartozó lárva kártétele
Imágó kártétele
A csiperkekultúrában bár másodlagos, de nem elhanyagolható a kártételük. Különféle betegségeket terjesztenek (vektorok), illetve atkákat, fonálférgeket terjeszthetnek. A Sciarid-legyek, a Phorid-legyekkel ellentétben ritkábban tisztogatják a testüket, így testfelületükön könnyen megkapaszkodnak az atkák, amelyek elsősorban a Sciarid-legyek lárvái által okozott bűzös komposztfoltokban tenyésznek. Egyetlen Sciarid-légy 30 atkát is képes továbbhurcolni. Mivel ezek az atkák általában kapcsolatban vannak különböző rothasztó baktériumokkal, így a gazdalégy ezzel is segíti a baktériumok átvitelét. Elsősorban a Sciarid-legyek imágói terjesztik a száraz mólé betegség (L. fungicola) spóráit is.
A kártevő leírása
A lárvák kifejlett állapotban 8-12 mm nagyságúak, szabad szemmel jól láthatók, fénylő fekete fejtokjuk erőteljes rágó szájszervben végződik. Ha a legyek tojásrakása közvetlenül a komposzt csírázása után történt, akkor egy termőidőszak alatt általában két generáció fejlődik ki.
Sciarid-lárva a jellegzetes, fekete fejtokkal
Az imágó 3-4 mm hosszú, fekete színű, karcsú testű, hosszú, vékony, fonálszerű, jellegzetesen (45°-ban) álló csáppal.
Sciarid imágó jellegzetes csápokkal
Egy nőstény 140-170 tojást rak, de csak abba a komposztba, amelyik még nem szövődött át. A tojásrakás történhet egyesével, de gyakrabban 10-15 tojás kerül egy-egy csoportba. A tojásaikat a komposztba, a takaróanyagba - vagy egyszerre mindkettőbe -, sőt termőidőszakban a termőtestekre, vagy azok közvetlen közelébe rakják le. 24 °C-on a fejlődés a tojástól imágó állapotig 18-22 napot vesz igénybe. Átszövődéskor a komposzt hőmérséklete 24 °C felett van, ami azt jelenti, hogy korai tojásrakásnál már az I. terméshullám elején megjelennek a lárvák. Termőidőszakban a komposzthőmérséklet s vele együtt a takaróanyag hőmérséklete is 18 °C körül van, ekkor a fejlődési ciklus már 35-38 nap. A hozamveszteség szorosan összefügg a lárvák, valamint az imágók számával.
Védekezés
A termesztéstechnológiai, higiéniai előírások következetes betartása, kémiai védekezés rovarölő szerrel és a környezetkímélő biológiai védekezési móddal.
Mindenütt a világon elterjedtek, elsősorban rothadó anyagokban (rothadó zöldségek, gyümölcsök, vagy pl. a szemeteskukák környékén) tenyésznek. Számtalan fajuk ismert, közülük néhány a gombatermesztésben is jelentős. A Phorid-legyek fajainak közös tulajdonsága, hogy szaporodási képességük óriási, így a számukra kedvező helyeken rövid időn belül tömegesen felszaporodnak. A kifejlett legyek kitűnően repülnek, 24 óra alatt akár 10 km-es távot is képesek megtenni, így különös figyelmet kell fordítani többek között a letermett komposztok elhelyezésére.
A Phorid-legyek, ellentében a Sciarid-legyekkel a magyar gombatermesztésben kevésbé veszélyesek, mert csak rossz higiéniai körülmények között termő csiperkekultúrában okoznak jelentős terméscsökkenést. Szezonális, tavasztól-őszig jelentkező károsítók.
A csiperketermesztésben két faj dominál, a Megaselia halterata és a Megaselia nigra. Az imágók és a lárvák mindkét fajnál küllemileg hasonlóak, de lárváik károsításában már eltérések vannak. A M. halterata lárvái kizárólag a komposztban vagy a takaróanyagban a gomba micéliumával táplálkoznak, nem támadják meg a termőtesteket, ellentétben a M. nigra lárváival, amelyek főként a termőtesteket károsítják.
Lárva kártétele
A lárvák a komposztban vagy a takaróanyagban a csiperkegomba micéliumával táplálkoznak, ezért e faj lárvái ritkán láthatók. Az imágók jelenléte a szembetűnő, főként a nyári és a kora őszi meleg időszakban. Az imágók a Lecanicillium-fajok legfontosabb vektorai, minden légy spórák százait képes széthurcolni, annak ellenére, hogy a Phorid-legyek gondosan tisztogatják testüket. E fajnak az imágók révén napjainkban a különböző betegségek elterjesztésében van inkább szerepük, mint a lárvák által okozott károknak.
A kártevő leírása
A Phorid-legyek imágói 2-3 mm nagyságúak, púposhátúak, alig észrevehető, rövid csáppal. A lárvák krémesfehér színűek, lábatlanok, 1-6 mm hosszúak, hegyes fej- és tompa testvéggel rendelkeznek. Szembetűnő, hogy nem rendelkeznek fekete fejtokkal. Egy nőstény a csiperke micélium közvetlen közelébe kb. 50 tojást rak. A nőstény legyek tojásrakás után még több héten keresztül élnek (terjesztik a betegségeket). A legyek nem repülnek, ha a levegő hőmérséklete 13 °C alatt van. Ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon a téli időszakban nem fertőzik meg a szabadból a csiperkekultúrát.
Phorid-légy imágó, jellegzetes púpos „háttal”
Lárva kártétele
A Phoridae-legyek közül a fekete színű Megaselia nigra elsősorban a vadon termő gombákat támadja meg, de a hazai termesztésben is jelentős lehet a kártétele.
A nőstény imágó a tűfej vagy annál már nagyobb termőtestek közvetlen közelébe a takaróanyagra, vagy a termőtestekre rakja tojásait, hogy a kikelő lárvák azonnal táplálékhoz jussanak. A kis lárvák befúrják magukat a tönkbe vagy a kalapba. A lárvák olyan sűrűn fúrnak járatokat a kalapban és a tönkben, hogy a termőtest összeroskad. Súlyos fertőzésnél a gombatönkből lárvák tucatjai hullnak ki. A kalaphúst olyannyira összefurkálhatják, hogy ép csiperkeszövet alig marad, csak a rágási hulladék, az ürülék és a lárvák láthatók. Ellentétben a Sciarid-legyek lárváival, amelyek először a tönkben fúrnak járatokat és csak ritkán jelennek meg a kalapban, addig a M. nigra lárvái mindig felülről, elsősorban a kalapból kezdik meg a furkálást s úgy haladnak lefelé a tönkben.
A kártevő leírása
A M. nigra imágója valamivel nagyobb testű és sötétebb színű, mint a M. halterata, más különbség nincs közöttük. Egy nőstény kb. 500 tojást képes lerakni, egy-egy alkalommal általában 20 tojást, 12 órán belül akár 40-et is. A tojásból 18 ºC-on 3 nap múlva kelnek ki a lárvák, 5 napon keresztül táplálkoznak, majd a nedves rothadó anyagot elhagyva egy viszonylag szárazabb helyre vándorolnak, ahol bábozódnak. Ideális körülmények (24 ºC) között a tojástól a légy állapotig 13-14 nap telik el, de az életciklus általában 36 nap. A M. nigra csak olyan helyre rakja le a tojásait, amelyet természetes fény ér. Ezért a modern, holland-típusú termesztő házakban, ahol mesterséges megvilágítás van, vagy a sötét pincékben kevésbé károsítanak, de a felszíni épületekben a nyári és a kora őszi időszakban a jelenlétük megnövekedhet.
Védekezés
A Sciarid-legyek elleni védekezéshez hasonlóan a védekezés során a fizikai módszereket és a kémiai lehetőségeket célszerű ötvözni:
A Heteropeza pygmaea és a Mycophila speyeri a leggyakrabban előforduló fajok. Közülük a H. pygmaea lárvái fehér színűek, s Magyarországon főként a csiperkegomba kultúrákban találhatók, míg a narancssárga színű lárvájú M. speyeri a laskagomba termesztésben károsít. A Cecid-legyek a paedogenezis (lárvanemzés) révén egy szokatlan szaporodásformát valósítanak meg. A szokásos tojás-lárva-báb-imágó fejlődésmenet helyett az anyalárvák leánylárvákat szülnek.
A csiperketermesztésben károsító H. pygmaea a természetben mindenütt előfordul, ahol rothadó faanyag vagy bomlásnak indult növényi rész van, így a megtermékenyített legyek ezekről az élőhelyekről „fertőznek”.
Lárvák kártétele
Csírázás utáni fertőzésnél, amikor a komposztban a micélium növekedése intenzív, a lárvák átlyukasztják a csiperke micéliumát és kiszívják a sejtek tartalmát. Az idősebb lárvák fejük erőteljes mozgatásával szétszaggatják a takaróanyagban levő micéliumkötegeket, miközben a gombasejtek tartalmával táplálkoznak. Később ennek eredményeként a tűfejek elhalnak. A lárvák ilyen típusú károsítása a termesztő előtt legtöbbször rejtve marad, de azt észreveszi, hogy az átszövődés lassú.
A H. pygmaea lárvái elsősorban öntözés után láthatók, amikor a lárvák sokszor egyenként, de többnyire csomókká összeállva a termőtestek felületén, vagy a takaróanyag szemcséin, illetve a polietilén zsákok vagy polcok széleinél „hullámzanak”. A lárvák a gombatönköt, vagy a tönk és a kalap ízesülésénél levő szövetrészeket fogyasztják. Testük külső felületén különböző baktériumokat hordoznak, a felszíni szövetek fogyasztása után a baktériumok ezeken a sérült részeken megtelepednek és a termőtesten barnás színű csíkok képződnek.
A kártevő leírása
A sárga színű imágók ritkán láthatók, mert egyrészt alig 1 mm nagyságúak, másrészt a jellemző szaporodásmód miatt csak időnként fejlődnek ki.
A lárva a fejlettségi állapottól függően 1-3 (4) mm hosszú, fehéres színű. Az alig megszületett ún. paedogenetikus-lárva kb. 1 mm hosszú. A fiatal lárvák folyamatosan mozognak, keresik a táplálékot, és ha kevés táplálékot találnak, akkor öntözés után felvándorolnak a komposzt vagy a takaróanyag felületére. Ha a takaróanyag felülete a kívántnál szárazabb, akkor a lárvák ragadós bőrfelületük segítségével összetapadnak és egy vonagló, akár 30 mm átmérőjű tömeggé állnak össze. Ez az állapot az, amikor a lárvák jelenléte bizonyossá válik, másrészt ebben a formában, tömegben még könnyebben széthurcolhatók akár a házakon belül, akár a házak között.
Optimális körülmények esetén a lárvák a 3-4 mm-es nagyságot 6 nap alatt érik el. A fiatal lárváknál a petefészek gyorsan kifejlődik, bennük már embriók is fejlődnek. Az anyalárva teste tele van kifejlett embriókkal, amelyek megközelítőleg 1 mm hosszúak. A Cecid-legyek szaporodásmódja a paedogenezis miatt nem szokványos. Minden lárva „anyalárvává” válik, és 6 napon belül 14-20 leánylárvát „szül”. Azonos időszakban a legkülönbözőbb fejlettségű lárvák vannak jelen. Olyan óriási egyedszám fejlődhet ki, hogy egy maréknyi takaróanyagban akár 18 000 lárva is található.
Cecid-lárva termőtest felületén és mikroszkóp alatt (x10)
A termőidőszak vége felé (III. terméshullám) a csiperke micélium mind a komposztban, mind pedig a takaróanyagban már „elöregszik”. Ekkor az anyalárvák közül számtalan „imágó-lárvává” alakul. Ez az imágó-lárva vedlik, majd bábbá alakul, amelyikből kb. 5 nap múlva kibújik a kifejlett imágó. Ebben az időszakban fénycsapdával ezerszámra lehet őket fogni. Mindezek ellenére bizonyos körülmények között az ivaros szaporodás is létrejön és akkor a szokásos szaporodásforma (tojás, lárva, báb, imágó) következik be. Amennyiben egy lárva már megtelepedett a gombatermesztő helyiségben, akkor a számuk gyorsan emelkedik. Korai időpontú fertőzésnél (pl. csírázást követően) egy anyalárvából kiindulva 1 m2-en egy termésciklus alatt, akár harmincezerszeres populáció is kialakulhat. Ez a dinamikus populáció-növekedés szerencsére teoretikus, mert a termesztési körülmények korántsem annyira optimálisak a lárvák számára.
Egy csiperkekultúrában a felszaporodásnak nemcsak a Cecid-legyek paedogenetikus szaporodása az oka, hanem az is, hogy a gombatermesztés speciális körülményei között ezeknek a kártevőknek nincs semmilyen természetes ellensége.
Védekezés
A lárvák egy fertőzött helyiségből könnyen szétterjedhetnek a környező kultúrákra. A kicsiny, ragadós testű lárvák megtelepednek a zsákok, polcok szélein, hozzáragadnak a kézhez, lábbelihez, ruházathoz, eszközökhöz és a leszedett gombát tartalmazó szedőládákhoz. Csak fenoltartalmú vegyületek hatásosak ellenük, amelyekkel a belépő tálcákat, eszközöket stb. kell kezelni. Ezek a vegyületek Magyarországon a csiperketermesztésben nincsenek engedélyezve
A csiperketermesztésben károsító kétszárnyú rovarok összehasonlítása
Sciarid |
Phorid |
Cecid |
|
Imágó |
Nagyméretű (4-6 mm), jellegzetes csápokkal. Gyorsan, egyenletesen repül. |
Púpos hát (2-3 mm), alig látható csápok. Gyorsan, de össze-vissza repül, fényre is. |
Nagyon apró (1-2 mm), ritkán látható. |
Lárva |
Fekete fejtok (8-12 mm), gyengén átszőtt komposztban, tönkben üreget rág. |
Kis lárva (1-6 mm), csak erős fertőzöttség esetén látható. |
Krémszínű vagy narancssárga lárva, nagy tömegben. |
Kritikus fertőzési pontok |
II. fázis lehűtése (komposztüzem), átszövetés kezdete, lappangás eleje |
Növekvő micélium vonzza, csírázás után, takarást követően |
Gyengébb minőségű komposzt, takaróföld. A lárva ragadós, könnyen terjed. |
Ahol szerves anyag található, ott általában jelen vannak a fonálférgek is. Fertőzési forrás lehet a friss ló- és csirketrágya, a nyirkos szalma, komposzt (kerti komposzt is), takaróanyag, szemét és a por. Gyors szaporodásuk és nagy számuk miatt nagy károkat okozhatnak. Nedves környezetet kedvelő, 0,8-1 mm, átlátszó, angolnaszerű testfelépítésű kártevők. Két fő csoportjuk fordul elő: parazita és szaprofita fonalférgek. Mindkét csoportra jellemző, hogy szabad szemmel csak nagy tömegekben láthatók. A termesztésben mindkét csoport egyaránt káros lehet. Napjainkra kártételi jelentőségük a komposztból szinte teljesen megszűnt, egyrészt a többnyire jó termesztési higiénia, másrészt a precíz hőkezelés miatt. Hat óra alatt nedves környezetben, mint amilyen a hőkezelőben levő komposzt is, 55 °C-on elpusztulnak. A rossz minőségű takaróföldben előfordulnak, ezért annak minősége kardinális a fonálférgek szempontjából. Sajnos a jelenlegi termesztési gyakorlatban is elég gyakran fordulnak elő, főleg a rossz minőségű takaróföldben.
A csiperketermesztésben előforduló főbb fonálféreg genusok
Szaprotróf |
Parazita |
Caenorhabditis elegans (Rhabditida) |
Ditylenchus myceliophagus (Tylenchida) |
Acrobeloides apiculatus (Rhabditida) |
Pseudhalenchus spp. (Tylenchida) |
Cephalobus spp. (Rhabditida) |
Aphelenchoides agarici (Aphelenchida) |
Diplogaster spp. (Rhabditida) |
Aphelenchoides composticola (Aphelenchida) |
Rhabditis spp. (Rhabditida) |
Aphelenchoides myceliophagus (Aphelenchida) |
Aphelenchoides neocomposticola (Aphelenchida) |
Fonálféreg kártétel komposzton és a kártevő mikroszkóp alatt
A gombatermesztésben előforduló atkákat 3 fő csoportra osztjuk: parazita, szaprofita és ragadozó atkák. A paraziták élő szervezetek (jelen esetben gomba) anyagaiból táplálkoznak, a gazda hátrányt szenved, de rendszerint nem vagy csak végső fokon vezet a pusztulásához. A ragadozó atkáknál a találkozás az egyik szervezet (zsákmány) pusztulásával jár együtt. A szaprobionta (szaprotróf) atkák korhadékkal és egyéb, elhalt szerves törmelékkel táplálkoznak.
Az atkák többnyire apró, pókszabású állatok, a komposztban és a takaróanyagban egyaránt előfordulnak. Nagy számban vannak jelen a komposztálás I. fázisában, ezért is alapvető a II. fázis (hőkezelés) szakszerű elvégzése. Rejtett életmódjuk miatt károsításuk többnyire későn észlelhető. Napjainkban kártételük a fonálférgekhez hasonlóan a hőkezelés megfelelő kivitele miatt csaknem megszűnt. Egyetlen kivétel van: a piros paprikaatkák (Pygmephorus spp.) megjelenése, amelyek a penészgombák, elsősorban a Trichoderma-fajok spóráival táplálkoznak, így indikátor kártevőknek is tekinthetők, mivel a termőfelületen való megjelenésük a termesztőnek egyértelműen jelzi a Trichoderma komposztpenész jelenlétét a komposztban, már akkor, amikor a jellegzetes zöld színű foltok még nem is láthatók.
Pygmephorus sp. jelenléte zöldpenésszel fertőzött csiperkekultúrában
A nedves körülményeket kedveli, elsősorban a pincei termesztésben fordul elő, így egész Európában a csiperketermesztésben szinte csak Magyarországon fordulnak elő. A termőtest tönkjéből, kalapjából hatalmas darabokat rág ki, váladékával az egészséges termőtesteket is beszennyezi. Különböző csigaölő szerek (Delícia, stb.) kaphatók. Az utakra, falak mellé égetett mészport vagy konyhasót is lehet kiszórni. Különböző csalétkekkel (burgonya, kis pohárkában lévő sör, nedves rongy) is összegyűjthetők.
A csiperketermesztésben jelenleg engedélyezett két szintetikus hatóanyag (diflubenzuron és prokloráz-Mn) hosszabb távon nem lesz elegendő a gazdaságos termesztéshez. A szintén legálisan kijuttatható fonálféreg „hatóanyag” a Sciarid-legyek ellen ugyan jó hatásfokú, ám meglehetősen költséges. A kórokozók elleni védekezést tovább nehezíti, hogy az engedélyezett hatóanyagok ellen egyre több helyről jelentenek rezisztenciát-toleranciát. Minden olyan növényvédőszer, amelyet nem engedélyeztek a gombatermesztésben használata tilos! A régebben használt szerek a gombakultúrából kivonásra kerültek, amennyiben ellenőrzés során azokat a gombából kimutatják, jelentős pénzbüntetés szabható ki a termesztőre.
A holland-típusú gombaházakban ezekre a kémiai növényvédőszerekre sincs (nem lenne) szükség, amennyiben a megfelelő higiéniai követelményeket betartják. Hazánkban viszont ezek a termesztőlétesítmények csak kis részét adják az összes megtermelt gombának, tömegtermesztés továbbra is a pincei és felszíni termesztésre épül. Ezeken a farmokon (is) a megelőző védekezésen és a higiénián van a hangsúly. Ezen a téren a hazai gombatermesztésnek van fejlesztenivalója, ezért az alábbiakban összefoglaljuk azokat a főbb pontokat, amelyek az integrált szemléletű termesztéshez szükségesek.
Az integrált védekezés szempontjai és megvalósításuk a gombafarmon belül
A betegségek megfékezése |
Gyakorlati tennivalók |
A kórokozó behurcolása |
Azonosítás és feljegyzés |
Levegő szűrése, légmozgás irányítása |
|
Betegség eltávolítása |
|
A kórokozó lehatárolása |
Szedési higiénia |
Fertőtlenítő szőnyegek |
|
Kultúra felszámolása |
|
Üzem adottságai |
|
A betegség megszüntetése |
Kémiai védekezés |
Környezet (gépek, eszközök) védelme |
|
Genetikai tényezők |
A jó higiéniai gyakorlat megvalósítása a farm létesítésével kezdődik: az ideális termesztőház távol helyezkedik el a szerves hulladékoktól, szemétlerakóktól, erdőktől (ahonnan a kórokozók folyamatosan be tudnak telepedni). A termesztőháznak elegendő öltözővel és szociális helyiséggel (mosdó, étkező, toalett stb.) kell rendelkeznie, hogy az ott dolgozók személyi higiéniája a lehető legmagasabb legyen. Ehhez védőöltözetet is biztosítani kell, a vegyszerek használata során a vonatkozó előírásokat (pl: formalin) szigorúan be kell tartani és tartatni.
Minden munkavállalónak pontosan tisztában kell lennie a feladataival, csak a legszükségesebb mozgást végezhetik az üzemen belül. Bizonyított tény, hogy a legtöbb betegséget az üzem dolgozói hurcolják a telepen belül. A munkaszervezésnek a higiéniát is szem előtt kell tartania, jól elkülönült és logikus folyamtokkal: pl. a szedést mindig a legfiatalabb kultúrában kell kezdeni, és onnan haladni a későbbi hullámok irányába.
A termesztőhelyiségek előtt közvetlenül fertőtlenítőszőnyeget kell elhelyezni, amelynek a méretét úgy kell meghatározni, hogy azt sem kikerülni, sem pedig átlépni ne lehessen. A szőnyeget folyamatosan kontakt hatású szerrel kell nedvesen tartani.
A letermett komposztot mielőbb el kell távolítani az üzemből, átmenetileg sem érintkezhet az új telepítés a betegségekkel teli hulladékkal. A letermett komposzt elszállítása előtt kontakt hatású szerrel engedélyezett a felület kezelése, hogy az ott lévő spórák számát gyérítsük. Fontos megjegyeznünk, hogy a helyiség kiürítését takarítás, majd fertőtlenítés követi. A fertőtlenítés nem helyettesíti a szerves hulladékok eltávolítását (lehullott takaróföld, szedési hulladék a földön stb.), mert azok újabb kiindulási pontjai a betegségeknek.
A felsorolt eljárások csak kiragadott példák a szakszerű és gazdaságos gombatermesztéshez, azokat minden esetben a termesztő lehetőségeihez kell igazítani. Ugyanakkor tény, hogy a megelőző védekezésre (takarítás, fertőtlenítés, higiénia) költött forintok az általuk elérhető jobb minőség és mennyiség miatt megtérülnek.
Castle, A.J., Sivanesan, D., Dobbin, C., Rinker, D.L. (2004): Causal Agents of Bacterial Blotch on Cultivated Agaricus bisporus in Canada. Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi. Proceedings of the XVIth International Congress on the Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi, (Miami, USA, 14-17 March, 2004), 441-447.
Catlin, N.J., Wuest, P.J., Beyer, D.M. (2004): Green Mold Harbored by Wood: Post-crop Steaming and Preservatives. Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi. Proceedings of the XVIth International Congress on the Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi, (Miami, USA, 14-17 March, 2004), 449-458
Chang, S.T., Miles, P.G. (2003): Mushrooms. The Chinese University Press, Hong Kong, 159-188.
Clift, A., Shamshad, A., Terras, M.A. (2004): Flies and Dry Bubble on Cultivated Mushrooms. Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi. Proceedings of the XVIth International Congress on the Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi, (Miami, USA, 14-17 March, 2004), 459-478.
Ehlers, R.U., Hokkanen, H.M.T. (1996): Insect Biocontrol with Non-endemic Entomopathogenic Nematodes (Steinernema and Heterorhabditis spp.): Conclusions and Recommendations of a Combined OECD and COST Workshop on Scientific and Regulatory Policy Issues . Biocontrol Science and Technology, 6, 3: 295-302.
Fletcher, J.T., Gaze, R.H. (2008): Mushroom Pest and Disease Control – A Color Handbook. Manson Publishing, London.
Fletcher, J.T. (2002): Cobweb disease, a new challenge. Mushroom News, 50, 4: 20-23.
Foster, G. D., Amey, R., Bailey, A., Mills, P.R. (2004): Investigation of the Interaction Between Verticillium fungicola and Agaricus bisporus. Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi. Proceedings of the XVIth International Congress on the Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi, (Miami, USA, 14-17 March, 2004), 479-487.
Gaze, R.H., Calvo-Bado, L., Challen, M.P., Aide, B., Romaine, C.P. (2000): A new virus disease of Agaricus bisporus? Science and Cultivation of Edible Fungi, 150, 2: 701-705.
Grewal, P.S., Weber, T., Betterley, D.A. (1998): Compatibility of the insect-parasitic nematode, Steinername feltiae, with chemicals used in mushroom production. Mushroom News, 46,4: 6-10.
Grogan, H.M., Tomprefa, N., Mulcachy, J., Holcroft, S., Gaze, R.H. (2004): Transmission of Mushroom Virus X disease in crops. Mushroom Science, 16: 489-498.
Győrfi, J., Fürst, K. (2009): Biológiai védekezés a Sciaridae-legyek lárvái ellen a csiperkegomba termesztésben. Növényvédelem, 45, 1: 29-36.
Győrfi, J., Geösel, A., Póczik, E. (2008): Trichoderma fajok elleni biológiai védekezés a csiperketermesztésben. Kertgazdaság, 40, 1: 7-13.
Győrfi, J., Geösel, A. (2008): Biological Control against Trichoderma Species in Agaricus Cultivation. Proceedings of the 6th International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, 158-164.
Győrfi, J., Geösel, A. (2009): Trichoderma-fajok a csiperketermesztésben: lehetséges a biológiai védekezés? Növényvédelem, 45, 9: 517-521.
Győrfi, J. (2003): Csiperketermesztés nemcsak vállalkozóknak. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 5-199.
Győrfi, J. (2011): Kórokozók és kártevők a csiperketermesztésben. (in: Győrfi, J. (szerk): Gombabiológia, gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 191-225.
Halász, K., Geösel, A., Szarvas, J., Bray, M., Hajdú, Cs., Lukács, N. (2007): A termesztett csiperke (Agaricus bisporus LGE.) MVX vírusának kimutatása immunoblott módszerrel. XVII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum kiadványa, Keszthely, 12-16.
Hatvani, L., Antal, Z., Manczinger, L., Szekeres, A., Druzhinina, I.S., Kubicek, C.P., Nagy, A., Nagy, E., Vágvölgyi, Cs., Kredics, L. (2007): Green mold diseases of Agaricus and Pleurotus spp. are caused by related but phylogenetically different Trichoderma species. Phytopathology, 97, 4: 532-537.
Kredics, L., Antal, Zs., Manczinger, L., Szekeres, A., Kevei, F., Nagy, E. (2003): Influence of environmental parameters on Trichoderma strains with biocontrol potential. Food Technology and Biotechnology, 41, 1: 37-42.
Largeteau, M. L., Rodier, A., Rousseau, T., Juarez del Carmen, S., Védie, R., Savoie, J.M. (2004): Agaricus Susceptibility to Verticillium fungicola. Proceedings of the XVIth International Congress on the Science and Cultivation of Edible and Medicinal Fungi, (Miami, USA, 14-17 March, 2004), 515-523.
Piasecka, P., Kavanagh, K., Grogan, H. (2011): Detection of sources of Lecanicilium (Verticilium) fungicola on mushroom farms. Proceedings of the 7th International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products. 479-484.
Rao, J.R., Nelson, D.W.A., McClean, S. (2007): The Enigma of Double-stranded RNA (dsRNA) Associated with Mushroom Virus X (MVX). Curr. Iss. Molecular Biology, 9, 2: 103-122.
Rinker, D.L., Alm, G. (2000): Management of green mould disease in Canada. Mushroom Science, 15, 2: 617-623.
Rinker, D.L., Alm, G. (2002): Evaluation of spawn and its role in green mold disease. Mushroom News, 50,7: 18-19.
Romaine, P.C., Schlagnhaufer, B. (1995): PCR analysis of the viral complex associated with La France Disease of Agaricus bisporus. Applied and Enviromental Microbiology, 61, 6: 2322-2325.
Sheepmaker, J.W.A., Geels, F.P., Smith, P.H., van Griensven, L.J.L.D. (1998): Influence of Steinernema feltiae and Diflubenzuron on Yield and Economics of the Cultivated Mushroom Agaricus bisporus in Dutch Mushroom Culture. Biocontrol Science and Technology, 8, 2: 269-275.
Szabó, Á., Molnár, A., Győrfi, J., Pénzes, B. (2009): New Data on the Mite Fauna of Hungary. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, 44, 1: 147-150.
Az "Angol és magyar nyelvű, digitális tananyagok fejlesztése a BCE kertészettudományi kar kertészmérnök és multiple degree hallgatói számára" pályázat a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0028 pályázati projektek támogatásával készült.