Gyógygombák termesztése

Szerző: Geösel András

A „gyógygombák” definiálása meglehetősen nehéz feladat. Egyes szakirodalmak gyógygombának hívják azokat a fajokat (vagy azok kivonatait), amelyeket a gyógyászat használ. Ugyanakkor a „gyógyászat” meghatározása is kényes, ugyanis a tradicionális távol-keleti medicinában évezredes múltja van a növényekkel és gombákkal való gyógyításnak. Szélesebb értelemben gyógygombának tekinhetünk egy fajt akkor, ha valamilyen élettani folyamatba pozitív módon avatkozik bele. Ebben a megközelítésben valamennyi, jelen tananyagban szereplő faj ebbe a körbe tartozik. Szintén gyakran használt kifejezés az „egzotikus gomba”, amely meghatározása szintén problémás: gyakorlati szempontból egzotikusnak tekintünk Magyarországon mindent, ami nem csiperke- és laskagomba. Míg Kínában a shiitake vagy júdásfüle gomba egyáltalán nem számít egzotikusnak, Európában az utóbbi biztosan az. Ebben a fejezetben öt olyan gombafaj termesztését ismertetjük, amelyeket kis mennyiségben hazánkban is termesztenek, és mindenképpen a gyógygombák közé is besorolhatók, valamint egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik irántuk. A fejezetben szereplő gombafajok többnyire feldolgozott formában (szárítmány, kapszula, tea stb.) kerülnek a fogyasztókhoz, és az egészséges táplálkozás reneszánszának köszönhetően egyre szélesebb körben válnak ismertté és keresetté.

Az egyes fajoknál leírt gyógyhatások ötvözik a gyógyászati kísérletek eredményeit (sejtkultúrás, állatkísérletek és néhol humán vizsgálatok) a tradicionális, főleg távol-keleti megfigyelésekkel és hagyományokkal. A gyógyhatások közül azokat emeltük ki, amelyek jól dokumentáltak és tudományosan igazoltak.

Gyapjas tintagomba

Tudományos neve: Coprinus comatus (O.F. Müll.) Pers.

Aktuális rendszertani besorolása:

• Rend: Agaricales
• Család: Coprinaceae
• Nemzetség: Coprinus

A gyapjas tintagomba hazánkban gyakran előforduló, jellegzetes morfológiájú, tavasztól-őszig gyűjthető faj. Ízét kiválónak tartják, amely jellegzetes, fűszeres, ezért szárítva, tartósítva ételek ízesítésére is használható. Magyar nevének egyik felét („tintagomba”) a spórák érése során bekövetkező autolízis miatt kapta, amelynek eredményeképpen a gazdaságilag túlérett termőtestek sötét, tintaszerű folyadékot eresztenek és elfolyósodnak. A gyűjtött, termesztett termőtestek ezért csak hűtve tárolhatók, legfeljebb 2-3 napig. A gomba kalapja 8-15 cm hosszú, 3-5 cm széles, megnyúlt tojásdad alakú. A kalap gyapjúszerű pikkelyekkel fedett, amely a nevének a másik felét („gyapjas”) magyarázza. A tönkje 5-10 cm hosszú, pár centiméter vastag, hengeres, rostos szerkezetű. A nemzetség latin neve a „trágyára” utal, amely jól jelzi, hogy a faj tápanyagban gazdag területeken fordul elő a természetben. Magyarországon csak néhány termesztő foglalkozik az előállításával, csírája előzetes megrendelésre beszerezhető és a viszonylag könnyű termeszthetősége miatt általában jó eredményekre számíthatunk.

Gyógyhatásai

A gyapjas tintagombát a tradicionális távol-keleti gyógyászatban az emésztési problémák kezelésére és bélpanaszok gyógyítására alkalmazzák. Egyes kutatási eredmények szerint a gomba vizes kivonata az ösztrogén-független mellrák gyógyításában is szerepet játszhat. Egy gombából kivont fehérje gyomorrákos sejtek növekedését gátolta. Ezek mellett jelentős a gomba vércukorszintet csökkentő hatása. Egyes kutatók szerint a huzamosabb ideig történő fogyasztás hatására a vérplazma glükóz szintje akár harmadával is alacsonyabb lehet. Elemanalitikai mérések szerint magas a gomba vanádium tartalma, és a benne lévő vanádium-sók az inzulin analógjaként is funkcionálhatnak. Egy megfigyelés szerint a gomba micéliuma fonálférgek elpusztítására is képes oly módon, hogy a vegetatív micéliumon fejlődő „tüskék” a fonálférgek kutikuláját kiszúrják, majd az elpusztult állatot a micélium lebontja.

Termesztése

A gyapjas tintagomba termesztése a rövid idejű tárolhatóság miatt csak kis mennyiségben és termőfelületen megoldható. Más gombafajok termesztéshez használt szubsztrátumok megfelelnek a gyapjas tintagombának is, az alapanyag tekintetében nincsenek különleges igényei. A jelenleg forgalomban levő szalmás-csirketrágyás csiperkekomposztok és a különböző szintetikus komposztok egyaránt megfelelnek a számára. Gyakorlati tapasztalatok szerint szárazon és nedvesen hőkezelt szalmán, de akár dúsított fűrészporon is megfelelő terméseredményt ad. Eredeti élőhelyén is preferálja a magas nitrogén tartalmú területeket, ezért a kétspórás csiperkegombához viszonyítva kevésbé érzékeny az alapanyagban lévő ammóniára, ezért a gyengébben komposztált, rosszabb minőségű csiperkekomposzton is jól termeszthető.

Termesztéstechnológiája nagyban hasonlít a csiperkegombáéhoz, azzal a különbséggel, hogy termőidőszakban csekély fényre is szüksége van. Az alapanyag csírázását szemcsírával végzik, amelyet 1-2%-ban kevernek az alapanyaghoz. Az átszövetés elején a zsákok száját visszahajtják, vagy papírral fedik. Az átszövetéskor 25 °C körüli hőmérsékletet biztosítva a komposztban, 2-3 hét az átszövődés ideje. Az átszövetés végére a komposzt kissé kivilágosodik, ekkor kerül sor a takarásra. Takaráshoz jó minőségű tőzeget használnak, amelyet 4-5 cm vastagságban terítenek el az alapanyag-keverék felületén. A lappangási időszak alatt 20 °C körüli hőmérsékletet kell tartani a szubsztrátumban, és a takaróanyagot fel kell tölteni vízzel. Amennyiben felhordás (takarás) előtt már feltöltötték a takaróföldet vízzel, úgy ritkább öntözésre van csak szükség. A termőre fordításhoz a komposzt hőmérsékletét 20 °C alá kell vinni, a jó minőségű terméshez 12-15 °C ideális. Magasabb hőmérsékleten a fejlődés gyors, de a gomba minősége gyenge.

Szedés utáni gyapjas tintagomba zsák takarófölddel takart szalmás-csirketrágyás komposzton és első osztályú termőtestek

C. comatus termesztéséhez javasolt paraméterek

Termőidőszakban minimális fényt kell biztosítani a számára csakúgy, mint a shiitake vagy laskagomba termesztésénél. A gyors termőtest fejlődés miatt a szedés időzítése is kulcskérdés a jó minőségű áru előállításához. Szedésre a még zárt kalappal rendelkező termőtestek alkalmasak, amelyeket azonnal le kell hűteni. A gomba autolízise hűtéssel lassítható, de előfőzéssel (blansírozás) teljesen meg is állítható. A termesztésben 2-3 termőhullámot várnak meg, amelyek 7-10 napos időközzel követik egymást. A friss gomba kihozatal az alapanyag minőségétől és törzstől függően 15-40% között alakul.

Mandula illatú csiperke

Tudományos neve: Agaricus subrufescens Peck. (syn. A. blazei Murr., syn. A. brasiliensis Wass.)

Aktuális rendszertani besorolása:

• Rend: Agaricales
• Család: Agaricaceae
• Nemzetség: Agaricus

Az A. subrufescens Dél-Amerika és Ázsia trópusi-szubtrópusi területein fordul elő, illetve őshonosnak tartják Kaliforniában is. Európában természetes körülmények között nem fordul elő, kedveli a magas tápanyag tartalmú, nitrogénben gazdagabb területeket. Az A. subrufescens kalapja 7-25 cm átmérőjű, fejlődése során először domború, majd fokozatosan kilapul. A kalap színe fiatalon krémszínű, majd fokozatosan barnul, és a kalap közepe körül csokoládébarna foltok alakulnak ki. A kalap húsos, rostos szerkezetű, a felülete pikkelyszerűen szakadozott. A részleges burok pihés, hártyaszerű, az érés során felszakadozik, vagy a kalap szélére ragad. A tönk 5-11 cm hosszú és 1,5-3,5 cm átmérőjű, általában egyenes, henger alakú és fehér színű. Lemezei éretlenül fehérek és vékony részleges burok fedi. A lemezek és a spórák éretten csokoládébarnák. Szedéskor a vágás helyén a tönk besárgul. A termőtestek egyesével vagy csoportosan nőnek. Intenzív mandula illata és íze van. Hazánkban természetes körülmények között nem fordul elő.

Gyógyhatásai

Korábban széles körben alkalmazták a fizikai és szellemi stressz ellen, az immunrendszer általános fokozására, cukorbetegségben szenvedők életminőségének javítására, a vér koleszterinszintjének csökkentésére, csontritkulás kialakulása ellen, illetve gyomorfekély esetén - ezek a hatások a néphagyományok útján maradtak fent, ugyanakkor jónéhány ellenőrzött hatással is rendelkezik. Nagy mennyiségben tartalmaz ergoszterolt, amely a vérkoleszterin szintet csökkentő D₂-vitamin elővitaminja. A Streptococcus pneumoniae baktérium okozta fertőzés leküzdésében a gombából készült kivonat hatását igazolták egér sejtekben, és feltételezhető, hogy a pozitív hatás az emberekben is megismételhető. A legtöbb kutatás a gombából készült kivonatok tumorgátló hatására vonatkoznak. A faj nagy mennyiségben tartalmaz béta 1,3 és 1,6 glükánt. Ezek a poliszacharid típusú vegyületek fehérjékkel alkotnak komplexeket és így képesek kifejteni hatásukat. Az emberi szervezetben aktiválják a falósejteket, az interferon és interleukin-termelést, amelyek a vírusokkal szembeni védekezésben is részt vesznek, illetve elősegítik a fehérvérsejt képződést. A gomba tumorgátló hatása abban nyilvánul meg, hogy a daganatos sejtekben fokozza az apoptózist (programozott sejthalál) és fokozott immunválaszt idéz elő. Sejtkultúrában, állatkísérletekben és klinikai kísérletekben vizsgálták a gomba hatását különböző daganattípusokra. A sejtkultúrákban és állatokon végzett kísérletekben eddig legalább 12 különböző ráktípus (pl: bőrrák, májrák, sarcoma, tüdőrák, vastagbélrák stb.) esetén igazolták, hogy az A. subrufescens pozitívan befolyásolta a betegség kimenetelét.

Mark Wach mutatja be a gombafaj gyógyhatásait, valamint a nemrégiben nemesített új hibridet (angol nyelvű)

Termesztése

Az A. subrufescens másodlagos szaprobionta, ami azt jelenti, hogy csak olyan anyagon terem, amelyet mikroorganizmusok már részlegesen vagy teljesen lebontottak. Komposzton, fűrészpor alapú sterilizált alapanyagon egyaránt termeszthető. Nagyon fontos különbség az A.bisporus-hoz képest, hogy amíg a kétspórás csiperkének nincs szüksége fényre a termőidőszakban, addig az A. subrufescens fényt igényel a jó minőségű termőtest képződéséhez. Az A. subrufescens kifejezetten melegigényes, 25°C-os nappali és 20 °C-os éjszakai komposzthőmérsékletet igényel termőidőszakban is. A termesztés egyik sikere az alapanyag minőségén múlik. A faj számára ideális komposzt kémhatását pH = 7,5-re, a takaróanyag kémhatását pedig pH = 7,5-8 értékre kell beállítani. A csiperkegomba termesztéséhez használt, jól fermentált csirketrágya-szalma alapú komposzt tapasztalataink szerint megfelelő e faj számára is. A komposzt optimális nedvességtartalma a II. fázis végén 55-60%. A csírázástól számított 14-20. napon történik a takarás, amely a technológia fontos fázisa. A takarófölddel szemben támasztott követelmény, hogy nagyon jó víztartó képességgel rendelkezzen. Magasabb hőmérsékleten a takaróföld evaporációja intenzívebb, illetve a gomba fokozott légzése miatt a termesztés során több vízre van szükség, mint a kétspórás csiperkegomba termesztése során. A gyakori öntözések miatt a takaróföld “lekeményedik” és elveszíti szerkezetét, ezért az 5-6 cm vastag takaróföldnek kiváló minőségűnek kell lennie. Kísérleteink szerint a lappangási időszakot követően borzolásra nincsen szükség, mert annak hatására a micélium kiritkul, és az első terméshullám kevés termőtestet hoz. A termőre fordításhoz néhány fokkal alacsonyabb komposzthőmérsékletet kell biztosítani, majd termőidőszakban a hőmérsékletet ismét néhány fokkal magasabbra kell állítani. Termőre fordításhoz és a termőidőszakban a levegő relatív páratartalmát 85-90%-on kell tartani. Az egyes hullámok akár már egy hét alatt kifejlődhetnek, majd két hullám között 10-15 nap telik el. Gyakran már két termőhullámot követően a takaróföld szerkezete drasztikusan leromlik, és nem teszi lehetővé egy 3. hullám kialakulását. Jó szerkezetű takarófölddel a harmadik terméshullám is elérhető, saját tapasztalataink szerint ezalatt 10-12 kg gombát lehet leszedni 100 kg komposztról.

A. subrufescens termőtestek (némileg túlérve)

A. subrufescens termesztése során javasolt környezeti paraméterek

A gomba szedése kézzel történik, a csiperkegombánál ismertetett módon. A leszedett termőtestek aljáról a takarófölddel szennyezett részt levágják, majd a termőtesteket azonnal lehűtik. A vágási felület sárgul, ami a hosszabb hűtőtárolás hatására tovább erősödik. Emiatt, illetve a viszonylag gyors romlás miatt hűtve is csak néhány napig tartható el. A gomba ezért elsősorban nem frissen, hanem szárítva, porítva vagy kapszulázva kerül kereskedelmi forgalomba. Tapasztalataink alapján, a gombafaj termesztésére a magyarországi gyakorlatban elterjedt hideg pincék nem alkalmasak. A felszíni fóliás és átalakított mezőgazdasági létesítmények azonban már megfelelőek az A. subrufescens termesztésre is. A faj magas hőigénye miatt nem vagy nehezen valósítható meg a faj folyamatos, gazdaságos termesztése (pincében különösen nem).

A faj Európában is egyre népszerűbb: a 2011. évi Fruit Logistica kiállításon a holland Prime Champ cég innovációs díjat kapott a faj termesztésével kapcsolatos fejlesztéseiért.

A. subrufescens termesztése Kaliforniában (a videón 3:32-től, előtte az alapanyaggyártás kétspórás csiperkéhez)

Nameko tőkegomba

Tudományos neve: Pholiota nameko (T. Ito) S. Ito & S. Imai

Aktuális rendszertani besorolása:

• Rend: Agaricales
• Család: Strophariaceae
• Nemzetség: Pholiota

A faj eredeti őshazája Japán és Ázsia, ahol az egyik legnagyobb mennyiségben termelt és fogyasztott gombaféle. A természetben hűvös, nedves hegyvidékeken és lankás lejtőkön fordul elő, főleg csoportosan terem farönkön. Egyes vélemények szerint félparazita életmódot folytat. A Pholiota nemzetségre jellemző, hogy kevés ehető fajjal rendelkezik. Ennek oka, hogy a felületük gyakran nyálkás, ragadós. A gombafaj népszerűségére jellemző, hogy Japánban a shiitake (Lentinula edodes) és téli fülőke (Flammulina velutipes) után a harmadik legnépszerűbb faj. Főzés hatására a nyálkaréteg eltűnik, a gombának pedig karakteres, édeskés íze és jó konzisztenciája marad. Illata enyhén dióra emlékeztető, de nem túl karakteres, aromája pedig a vadontermő fajokhoz hasonló. A nameko tőkegomba kalapja, sárgás-világosbarna színű, lemezei fehérek, majd az éréssel megbarnulnak. Ma már mélyhűtött kiszerelésben a nagyobb hazai áruházakban is kapható. Magyarországon csak néhány termesztő foglalkozik az előállításával, de csírája beszerezhető. Vegetatív micéliumának rendkívül magas páratartalomra van szüksége, emellett a termőre fordításhoz kifejezetten alacsony hőmérsékletet igényel.

Gyógyhatásai

A gombafaj gyógyhatásairól kevesebb irodalom számol be, ám néhány pozitív hatását már igazolták. A gomba tartós fogyasztása csökkenti a vér lipidszintjét, immunerősítő és gyulladás csökkentő hatással is rendelkezik. Kínai eredmények szerint a nameko tőkegombából izolált poliszacahridok fokozzák az immunválaszt és a pajzsmirigy működését, valamint a limfociták transzformációját egerekben. Szintén állatkísérletekkel igazolták, hogy a szarkoma gátlásán felül egyes baktériumos fertőzéssel szemben is hatásos.

Termesztése

Az eredeti élőhelyén kisebb mennyiségben extenzív módon is termesztik, lombhullató fák rönkjére oltva. Intenzív termesztéséhez faforgács és fűrészpor keverékét használják, amelyhez búzakorpát kevernek. Hazai kísérletek szerint szárazon hőkezelt búzaszalma és kukoricacsutka keverékén is jól terem. A táptalajhoz gyakorlatilag bármilyen fafaj fűrészpora megfelelő. A termesztett gombák közül azon kivételek közé tartozik, amely a fenyőfélék melléktermékét is jól hasznosítja. A dúsítóanyag mennyisége 10-20% lehet, ennél több nitrogént nem érdemes a szubsztrátumhoz keverni. A táptalaj nedvességtartalmának az átlagosnál magasabbnak kell lennie (75-80%), mert a faj vízigénye a termőidőszakban is magasabb. A táptalaj steril előállítása és pasztörizálása egyaránt előfordul a gyakorlatban. A hőkezelést követően 10-15% szemcsírát kevernek az alapanyaghoz (ilyen magas csírázási aránynál a dúsító mennyisége kevesebb is lehet), amelyet egyenletesen elkevernek. A becsírázott alapanyagból 2-3 kg-os zsákokat vagy kisebb méretű műanyag palackokat töltenek, amelyeket polcokon vagy a termesztőhelyiség padozatán, ideális körülmények között 2-3 hét alatt szövetnek át, majd a blokkok tetejéről eltávolítják a fóliát.

Termőre fordításhoz elhelyezett nameko blokkok

Kifejezetten hidegkedvelő gombafaj lévén a szubsztrátum hőmérsékletét 10-14 °C-ra kell lehűteni, tehát a termőre fordításhoz meglehetősen alacsony hőmérsékletet kell biztosítani. Minél kisebb méretű zsákokat töltenek, annál hatékonyabban (kisebb energiával) lehet a hűtést megvalósítani.

A nameko tőkegomba fejlődése gyorsított felvételen

Ph. nameko termesztése során javasolt környezeti paraméterek

A hideg hatására megjelenő primordiumok további fejlődéséhez a helyiség hőmérsékletét emelni lehet, 14-18 °C szubsztrátum hőmérséklet tartása mellett. A helyiség kiszellőztetését már a termőre fordításkor el kell végezni, és az alacsonyabb CO₂ szintet végig biztosítani kell. A magas szén-dioxid szint a kalap kialakulását gátolja. A kalap és tönk megfelelő fejlődéséhez fényre is szükség van, amelyet a primordiumok megjelenésétől kezdve biztosítani kell. Távol-Keleten kifejezetten a megnyúlt tönkű gombát kedvelik.

Szedésérett termőtestek az európai piacra

Megnyúlt tönkű nameko tőkegomba Kínában

A faj magas vízigénye miatt az első hullám után a blokkokat áztatni is lehet, ezzel nagyobb hozamú második hullámot nyerhetünk. Ehhez tökéletesen átszőtt és fertőzésmentes blokkokra van szükség. A termesztési gyakorlat két hullámot szed, ez idő alatt a gombák apró mérete miatt 15-20% kihozatalra (kg/100 kg alapanyag) lehet számítani.

Pecsétviaszgomba

Tudományos neve: Ganoderma lucidum (Curt.: Fr.) Karst

Aktuális rendszertani besorolása:

• Rend: Polyporales
• Család: Ganodermataceae
• Nemzetség:Ganoderma

A gyógyhatással rendelkező gombafajok közül a pecsétviaszgombának van legrégebbi írásos irodalma. A tradicionális kínai gyógyászat már évezredek óta ismeri és használja ezt a friss fogyasztásra teljesen alkalmatlan gombafajt. A kínai nyelvcsaládban „ling zhi” néven ismert, amely a „halhatatlanság növénye”-ként fordítható magyarra. A császári Kínában az uralkodó osztály kiváltsága volt a gomba fogyasztása. A vadon gyűjtött példányokat be kellett szolgáltatni a kincstárnak.

A gomba ízét okozó keserű anyagok forrázás hatására zömében elbomlanak, de a tea íze továbbra is keserű marad, amelyet gyakran jellegzetes ízű növényekkel (gyömbér, ginzeng) próbálnak mérsékelni. Friss állapotában szárítás nélkül is akár évekig eltartható, ezért a virágkötészetben is jól használható.

Díszítőtál pecsétviaszgomba és más taplófajok felhasználásával

A Ganoderma nemzetségbe főként fehérkorhasztó fajok tartoznak, amelyek a természetben örökzöld fenyőket és lombhullatókat egyaránt elfogadnak tápnövényként. A nemzetség erős ligninbontó képességgel rendelkezik, ezért használják bioremediációra, illetve a papíriparban is a faanyag bontására. Néhány fajuk képes toxikus festékek bontására, ezért a textilipar is használja. A nemzetségen belüli fajok száma 300 fölötti, taxonómiai helyzetük pedig nehezen követhető. A morfológiai leírások és herbáriumi típus példányok határozása is sok esetben pontatlan, ezért a genetikai vizsgálatok sem tisztázzák mindig egyértelműen egy adott faj hovatartozását. A Kárpát-medencében a nemzetségnek 6 faja él (pl: G. adspersum, G. cupreolaccatum, G. applanatum stb.), amelyek szintén jelentős gyógyhatásokkal rendelkeznek. Gombagyűjtők szerint Magyarországon a G. lucidum melegkedvelő tölgyesekben, lomberdőkben, fák tövében, tuskóján gyakran megtalálható.

Gyöngyösi Sándor termesztő ”ismerteti” a fajt a Gazdakör című műsorban

A termesztésben a termőtesteknek kétféle formája fordul elő: agancs és vese alakú. Utóbbinak a kalapja 5-15 cm nagyságú is lehet, tönkjének hossza és vastagsága széles tartományban mozog. Magas CO₂ szint és kis fényintenzitás hatására a tönk ”megnyúlik”, amit a termesztésben is kihasználnak (ez lesz az agancs alakú termőtest). A tönk és kalap színe általában vöröses, annak minden árnyalatával. A kalap szélén világos fehér-sárga növekedési zóna húzódik. Tönkje enyhén, kalapja erősen fényes, lakkszerű réteggel borított.

Vese alakú pecsétviaszgomba termőtest

Gyógyhatásai

A pecsétviaszgombának – hasonlóan a többi ismeretetett gyógyhatású fajhoz – az általános, immunrendszer-erősítő hatását már évszázadok óta ismerik és használják. Emiatt megelőző jelleggel a hagyományos kínai orvoslás terápiás szerei között hangsúlyosan szerepel. Az eddig vizsgált és ismertett gyógyhatások állatkísérletek eredményeiként születtek. A pecsétviaszgomba vizes és alkoholos kivonata egyaránt képes gátolni a herpesz vírus szaporodását, a nagy molekulasúlyú (főként poliszacharid) molekulák antivirális hatással rendelkeznek. Szintén állatkísérletekkel bizonyított, hogy az indukált gyomorfekély kialakulását a gomba vizes kivonata gátolja. Ezt a hatást szintén a nagy molekulasúlyú poliszacharidoknak tulajdonítják, amely miatt ma már a humán terápiában is alkalmazzák. A triterpén frakcióba tartozó ganodermasav csökkenti a vér koleszterinszintéjt és a vérnyomást, ezáltal javítja a vérkegingét és fokozza a szív oxigénfelvételét. Már a ’70-es évek elején igazolták a gomba tumor ellenes hatását. Az A. subrufescens-hez hasonlóan a β-glükán poliszacahridoknak tulajdonították a tumorgátló hatást. A gombából előállított készítmények (por, kapszula és tea) huzamosabb ideig történő alkalmazása esetén sem jelentettek eddig negatív mellékhatásokat. A kemoterápiás kezelés mellett, kiegészítő alkalmazás során, a terápia súlyos mellékhatásait enyhítheti.

Termesztése

A szakirodalomban közölt termesztéstechnológiai leírások nagy része a G. lucidum termesztését ismerteti. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a Ganoderma-fajok egymástól való elkülönítése néha igen nehéz. Ezért néhány esetben nem is a G. lucidum technológiájáról közölnek leírást, illetve a leírt technológia más Ganoderma-fajokra is igaz. A pecsétviaszgomba életmódját tekintve fakultatív parazita. A gomba friss fogyasztásra alkalmatlan, ráadásul a gyógyhatásokért felelős molekulák egy része a vegetatív micéliumban is megtalálható, ezért kizárólag a micélium steril körülmények közötti fermentálása is az előállítás egy újabb módszerét jelenti. Az ilyen módon előállított vegetatív micéliumtömeg szárítást követően gyorsan késztermékké alakítható. Jelenleg még kísérleti fázisban van ennek a fermentációs technológiának a kidolgozása, valamint a gyógyhatású molekulák arányának és mennyiségének meghatározása. A hagyományos termesztési módszerek sok fajhoz hasonlóan az alábbiak: rönkös, zsákos és palackos termesztés.

Távol-Keleten még mindig nagy mennyiségben termesztik a fajt extenzív körülmények között. Ennek során a farönköket pálcikás, vagy fűrészpor csírával oltják, majd a szabadban szövetik át, és fordítják termőre. Az extenzív termesztés több hónapos termesztési ciklust igényel, ám nagyon jó minőségű termőtesteket biztosít. Egyes termesztők a kivágott és felaprított rönköket sterilizálják, majd oltást követően lélegző zacskóba helyezik. Ezáltal a fertőzések száma csökken és a pecsétviaszgomba micéliuma gyorsabban képes kolonizálni a faanyagot. Ezáltal – a nem sterilizált rönkhöz képest – 50-60 nappal rövidebb a termőreforduláshoz szükséges idő.

Emeletes pecsétviaszgomba termesztés feszíni sátorban (kínai nyelven)

Az intenzív termesztési módszerekhez (zsákos, üveges) alapanyag-keveréket szükséges előállítani. Ennek összetétele a korábban már ismertetett shiitake vagy nameko tőkegomba szubsztrátum összetételéhez és gyártásához nagyon hasonló. A táptalaj összetételére vonatkozóan számtalan receptúra található a szakirodalomban. A leírások abban egyeznek, hogy a szubsztrátum fő tömegét a lombos fák fűrészpora és faforgácsa adja. Hazai eredmények szerint a fűrészpor használata jobb hozamot ad. A receptúrák 80-95%-ban határozzák meg a fűrészpor mennyiségét. A hozzáadott dúsítók (kukoricadara, búzakorpa, zabliszt, szójaliszt stb.) aránya 1-15% között alakul. Itt is igaz az a megállapítás, hogy a dúsítók mennyiségének növelése a fertőzések kockázatát fokozza, ugyanakkor az átszövetési időt csökkenti. A dúsítók mennyiségét ezen kívül azok ára is korlátozza. Az összetevők bekeverését követően a nedvességtartalmat 65-70%-ra kell beállítani, majd a nedvesített szubsztrátum kémhatását gipsszel vagy kalcium-karbonáttal állítjuk be. Az egyes szerzők a megfelelő kémhatást pH = 5,5-7,2 között határozzák meg. A pH beállítását követően a táptalajt kisebb űrtartalmú (1-3 kg) hőálló zsákokba vagy palackokba töltik. A zsákokat vattadugóval vagy hegesztéssel, a palackok száját pedig kupakkal zárják. Autoklávozást követően a szubsztrátumot lehűtik, majd aszeptikus körülmények között (lamináris fülke) szemcsírával oltják. A lélegzőcsíkkal ellátott zsákokat csírázást követően hegesztéssel zárják. A szemcsírát célszerű egyenletesen elkeverni az alapanyagban, így az átszövetés is egyenletes lesz. A bekevert táptalajt lehet ömlesztve is pasztörizálni vagy sterilizálni, majd a csíra hozzákeverését követően zsákokba tölteni. Ez a módszer a gyakorlatban még kevéssé használatos.

A becsírázott alapanyag átszövetése nagy tisztaságú helyiségben, polcokon történhet. Az átszövetés a csíra mennyiségétől és a szubsztrátum hőmérsékletétől függően 10-18 nap alatt végbemegy. Ekkor a zsákok, üvegek száját ki kell nyitni, mert a termőre fordításhoz több oxigénre van a fajnak szüksége. A helyiség és szubsztrátum hőmérsékletét egyaránt csökkenteni kell. A páratartalmat – a táptalajt kiszáradásának elkerüléséhez – magasan kell tartani. Az átszövetett zsákokat takarni és öntözni nem szükséges. Amennyiben a szubsztrátum nedvességtartalmát a hőkezelést előtt jól állítottuk be, akkor az elegendő vizet tartalmaz az első hullámig. A primordiumok megjelenése a többi gombafajhoz képest lassabban, vontatottan megy végbe .

Intenzív növekedésben lévő agancs alakú termőtestek

A zsákok teteje ilyenkor vastag, sűrű micéliumköteggel borított. Egyes szerzők szerint a tűfej-képzés állapotában dől el, hogy agancs vagy vese alakú termőtestek fejlődnek. A magas CO₂ szint az agancs, míg az alacsonyabb érték a vese alakú termőtest formáknak kedvez.

Sötétben és magas CO₂ szint mellett megnyúlt, agancs alakú termőtestek

A CO₂ mellett a genetikai tényezőknek is fontos szerepe van a termőtestek morfológiájának kialakításában. Tény, hogy a természetben (alacsony CO₂ mellett) szinte kizárólag vese alakú termőtesteket lehet begyűjteni.

G.lucidum termesztése során javasolt környezeti paraméterek

A termőre fordítást követően a termőtestek hosszú ideig, akár több hónapig is növekednek. A magas páratartalom ilyenkor már nem követelmény, de a minőséget befolyásolja. A termőtestek képzéséhez szórt fényre is szükség van, amelyet szükség szerint pótmegvilágítással kell biztosítani. A távol-keleti Ganoderma farmokon az üveges vagy zsákos alapanyagot elfektetve, több tíz méter hosszan falakba rakják, majd a termőtestek a zsák/üveg szájánál jelennek meg.

Intenzív, falban történő termesztés (angol nyelven)

A termőtestek szedése akkor gazdaságos, amikor már a növekedésük befejeződött. Ennek jele, hogy a világos színű növekedési zóna sötétebbé válik. Szedéskor a termőtesteket erős, csavaró mozdulattal lehet a szubsztrátumtól elválasztani. A termőtesteket tovább szárítani nem szükséges, nedvességtartalmuk alacsony. Néhány szakirodalom 2-3 termőhullámot ismertet, ám hazai irodalmak ezt nem támasztják alá. Az első hullámot követő áztatás nagymértékű zöldpenész fertőzéseket okozhat, pótlólagos öntözés (a blokkok belsejébe) viszont elméletileg megoldható. Az elérhető hozam széles skálán mozog, 10-20% közötti kihozatalt említenek a szakirodalmak. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a gomba csekély víztartalma (20-40%) miatt a szárazanyag produkció kiemelkedően magas, messze felülmúlja a csiperke- vagy laskagomba értékeit.

Süngomba

Tudományos neve: Hericium erinaceus (Bull.) Pers.

Aktuális rendszertani besorolása:

• Rend: Russulales
• Család: Hericiaceae
• Nemzetség: Hericium

A süngomba parazita-szaprotróf életmódú, nem túlságosan gyakori előfordulású, védett nagygomba-fajunk. Termőteste fehéres-sárgás színű, üreges, a felületét borító termőréteg sűrűn álló, 2-5 cm hosszú, lelógó tüskékből áll – innen ered a neve is. Az érett termőtest 10-30 cm átmérőjű, a termőre fordítás körülményeitől függően kisebb is lehet. Húsa szintén fehéres, fiatalon puha, kissé rostos szerkezetű, később szívóssá és sárgás színűvé válik. Illata és íze nem túl jellegzetes. A Távol-Keleten nagyobb mennyiségben gyűjtik, és relatív könnyű termeszthetősége miatt nagyobb mennyiségben termesztik is. Hazánkban hegyvidéki területeken többnyire gyengült bükk, tölgy, gyertyán törzsén, vagy azok korhadékán fordul elő szeptember-november hónapokban. Védett faj. Ismereteink szerint a süngomba gyengültségi parazita, amely a sérült fák kérgén megtelepedve azok pusztulását okozza, majd azt követően a korhadékon szaprotrófként él tovább. Fehérkorhasztó gombafaj lévén a faanyag különféle cukor és cukorszármazékainak polimerjei (pl. cellulóz, hemicellulóz stb.) mellett képes a faanyag sejtfalában jelen lévő lignin bontására. A termesztésben a faanyag-bontó képességét felhasználva szaprotrófként termesztjük.

Gyógyhatásai

Pozitív hatásai miatt a távol-keleti gyógyászatban széleskörűen alkalmazzák gyomor- és bélrendszeri megbetegedésekben. Egyes leírások szerint immunmoduláns és daganatellenes hatásokkal is rendelkezik. A krónikus bronchitis mellett az idegrendszerre gyakorolt pozitív hatását is leírták. A gombában előforduló hericenon és erinacin többszörösen összetett gyűrűs szerkezetű molekulák, amelyeknek antibakteriális és nematocid hatását már korábban leírták. Frissen csak elvétve kerül a hazai piacra, a belőle előállított kapszula gyógyhatású készítményként Kínában használható.

Termesztése

A termesztéshez ideális tenyésztörzs szelektálása már a laboratóriumi vizsgálatok során megkezdődik. A faj micéliuma már táptalajon is könnyen képez termőtesteket, és ezek a törzsek a tapasztalatok szerint a termesztésben is eredményesebbek. A sok légmicéliumot fejlesztő törzsek produktivitása alacsonyabb. Távol-Keleten a faj extenzív termesztését farönkök oltásával ma is nagyobb mennyiségben végzik. Hazai körülmények között ez nem javasolható, bizonytalan kimenetelű, így csak házi kertbe javasolt. Intenzív termesztéséhez pasztörizált vagy sterilizált alapanyagra van szükség. Hazai tapasztalatok szerint a keményfák (bükk, gyertyán és tölgy) forgácsa, fűrészpora, valamint aprított szalma jól használható a termesztésre, míg a gyantás, illetve puhafák (fenyő, fűz) kevésbé. A kizárólag forgácsot tartalmazó táptalajok átszövetése lassú, akár több hónapig is eltarthat. Ezért a táptalaj nitrogén tartalmát dúsítóanyagokkal célszerű emelni, és ezzel a termesztési ciklust lerövidíteni. A dúsításra darát, korpát egyaránt lehet használni, de gabonamagvak is megfelelnek erre a célra. A dúsító mennyisége 5-15% közötti, száraz tömegre vetítve. A szubsztrátum dúsítása alacsonyabb koncentrációjú adalék mellett magasabb csírázási aránnyal is elérhető. A száraz összetevők keverése után az alapanyag-keverék nedvességtartalmát 60-70%-ra kell beállítani. A nedves alapanyag optimális kémhatása pH = 6, ugyanis a vegetatív fejlődési szakasznak ez a pH optimuma. A szubsztrátumot üvegekbe vagy hőálló zsákokba töltik. Minden göngyölegbe 1-3 kg alapanyag-keverék kerül. A zsákokat, üvegeket papírvattával zárják, majd autoklávban sterilizálják. Kihűlést követően, tiszta helyiségben, magasabb csírázási ráta mellett, szem- vagy fűrészpor szaporítóanyaggal oltják (egyúttal dúsítják). A csíra egyenletes elkeverését követően a zacskót kupakkal, ragasztószalaggal zárják vagy lehegesztik. Az üveget szintén lélegző kupakkal zárják. Az átszövetés optimális hőmérséklete 25°C, amely levegős alapanyagban és tiszta helyiségben két-három hét alatt végbemegy. A helyiség páratartalma ekkor még nem lényeges paraméter. A légzési gázok cseréje filtereken keresztül történik, melynek során a micélium felszínének a kiszáradását kell csak elkerülni.

H. erinaceus termesztése során javasolt környezeti paraméterek

Az átszőtt alapanyag-keverék kivilágosodik, de általában nem keményedik úgy össze, mint a shiitake szubsztrátuma. Ekkor a blokkokat hideghatásnak kell kitenni, majd a kupakot megnyitni, vagy a zsákok felületén lyukakat nyitni. A termőtestek alacsonyabb hőmérsékleten néhány nap alatt megjelennek. Termőre fordításhoz, illetve a termőtestek növekedéséhez fényre van szükség, amelyet pótmegvilágítással is biztosíthatunk.

Süngomba termesztés elfektetett zsákokon budafoki pincében

A termőtestek 20 °C feletti hőmérsékleten még jól növekednek, de 25 °C fölött viszont gyenge minőségűek, szárazak és sárgás színűek lesznek. A primordiumok karfiolhoz hasonlóak, majd körülbelül egy hét alatt elérik a szedésérett állapotot.

Szedésérett süngomba blokkok üvegházban elhelyezve

A jó minőségű termőtestek felületén a „tüskék” már megjelentek és fehér színűek. A termőtest hamar öregszik és sárgul, ekkor fogyasztásra már kevésbé alkalmas. Szedéskor kézzel letörik vagy késsel levágják a gombákat, majd frissen értékesítik vagy szárítják. Szedés után a blokkon maradó tönkmaradványokat el kell távolítani, mert könnyen fertőződik. Az első hullámot követően a blokkokat egyes szerzők áztatni javasolják, míg mások csak pihentetni és újra termőre fordítani. A tervezhető hozam dúsított alapanyagon akár 20-50% is lehet az alapanyag friss tömegére számítva.

Ellenőrző kérdések

1. Melyek alapanyagot javasol gyapjas tintagomba termesztéséhez?
2. Milyen gyógyhatásokkal rendelkezik az A. subrufescens?
3. Milyen termőtest típusokat ismer a pecsétviaszgomba esetében?
4. Ismertesse a nameko tőkegomba termesztési alapanyagát?
5. Milyen hőmérsékleti értékeket javasolna a gyapjas tintagomba termesztése során?

Irodalomjegyzék

Chang, S.T., Miles P.G. (2004): Mushrooms - Cultivation, Nutritional Value, Medicinal Effect, and Environmental Impact. CRC Press, USA.
Chen, A.W. (2004): Growing Ganoderma mushrooms. In: Mushroom Growers Handbook 1. Seoul. 224-234.
Chen, A.W. (1999): Cultivation of the medicinal mushroom Ganoderma lucidum (Curt.:Fr.) P. Karst. (Reishi). IJMM 1: 263-282.
Chen, A.W. (2003): A fresh look at an ancient mushroom, Ganoderma lucidum (Reishi). Mushroom News, 51, 2: 14-24.
Geösel, A. (2011): Agaricus blazei (Murrill) törzsek összehasonlító vizsgálata és termesztésbe vonási kísérletei. Doktori Dolgozat, BCE, Budapest.
Geösel, A., Győrfi, J., Vetter, J. (2009): Az Agaricus subrufescens termesztése és ásványielem-összetétele. Mikológiai közlemények: Clusiana, 48, 1: 25-35.
Gu, Y.H., Leonard, J. (2006): In vitro effects on proliferation, apoptosis and colony inhibition in ER-dependent and ER-independent human breast cancer cells by selected mushroom species. Oncol Rep., 15, 2: 417-23.
Győrfi, J. (szerk)(2012): Gombabiológia, gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Hobbs, C. (1995): Medicinal Mushrooms. Botancia Press, Santa Cruz, California.
Kerrigan, R.W. (1983): History and biology of Agaricus subrufescens. The Mushroom Journal, 129: 313-319.
Kerrigan, R.W. (2005): Agaricus subrufescens, a cultivated edible and medicinal mushroom, and its synonyms. Mycologia, 97, 1: 12-24.
Lelley, J. (2008): Die Heilkraft der Pilze, Wer Pilze isst lebt langer. B.O.S.S. Druck und Medien GmbH, Goch.
Li, Y., Xiang, H. (2005): Nematicidal activity of Coprinus comatus. Acta Phytopathologica Sinica, 35, 5: 456-458.
Maszlavér, P. (2008): A pecsétviasz gomba, Ganoderma lucidum (Curt.:Fr.) Karst. hazai termeszthetőségének lehetőségei. Doktori Dolgozat, BCE, Budapest.
Mizuno, T. (1995): Kawariharatake, Agaricus blazei Murrill: medicinal and dietary effects. Food Review International, 11: 167-172.
Mizuno, T., Wang, G., Zhamg, J., Kawagishi, H., Nishitoba, T., Li, J. (1995): Reishi, Ganoderma lucidum and Ganoderma tsugae. Bioactive substances and medical effects. Food Reviews International, 11: 151-166.
Moncalvo, J.M., Ryvarden, L. (1997): A Nomenclatural study of the Ganodermataceae Donk. Synopisis Fungorum, 11. p.
Oei, P. (2003): Mushroom cultivation. Backhuy Publishers, Leiden, The Netherlands.
Stamets, P. (2000): Growing Gourmet and Medicinal Mushrooms. Ten Speed Press, Toronto, Kanada.
Stamets, P. (2000): Techniques for the cultivation of the medicinal mushroom Royal Sun Agaricus - Agaricus blazei Murr. ( Agaricomycetideae). International Journal of Medicinal Mushrooms, 2: 151-160.
Szili, I. (2008): Gombatermesztők könyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
http://www.gombaforum.hu/wp-content/uploads/2010/09/gyapjas_tintagomba_termesztese.pdf